Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-20 / 169. szám

1972. július 20.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

■* Wi*íjjl;

..................

Ö

tyen, elsősorban politikai plakát szerepel a megyei művelődési központ színháztermében rendezett kiállításon- A terem falain körben a felszabadulástól napjainkig született német plakátok láthatók; azok legjava, amelyek mint vizuális kommunikációk jelentős szerepet töltöttek be a Német Demokratikus Köztársaság szocialista társadalmának megteremtésében. A plakát a történelmi pillanatok művészete. A jó plakát a nagy történelmi pillanatok hangulatának és tartalmának művészi kifejezője. A Német Történeti Múzeum anyagából válogatott plakátok, jeles grafikusok alkotásai egyaránt tükrözik az újjáépítés heroikus küzdelmét és az új társadalom felépítéséért vívott politikai harc indulatait. Az itt látható művészi megoldású plakát Mohr Arno műve, amellyel a közlekedés hálózatának kijavítására buzdítja a lakosságot.

JNDK-plakát kiállítás a Ságváriban

Akik az országos bemutatóra készülhetnek

Páva-körök találkozója augusztus 19—20

Augusztus hónapban rendezik meg először Budapesten, a Pest megyei Tanács díszudvarában az ország Páva-köreinek találkozóját, amelyen az egyes csoportok illetve szólisták meghívás alapján vehetnek részt. A napokban megérkeztek megyénkbe is a meghívók. miszerint az országos bemutatón ott lesznek: az öcsödi citerazenekar, a mezőtúri művelődési ház

Páva-köre. a túrkevei ifjúsági ház együttese, a kisújszállási művelődési ház és az ÁFÉSZ citerazenekara, továbbá két néDdalénekes, Kerekes Jánosné Túrkevé- ről és Igriczi Emilia Mezőtúrról. A Szolnok megyeiek a bemutató második napján, azaz augusztus 20- án szerepelnek; szereplésükről a televízió is felvételt készít.

Sorozatos

magyar

győzelem

Hazatértek a matematikus diák-olimpikonok

Győzelemsorozattal tértek haza szerdán Lengyelországból a magyar matematikus diák-olimpikonok. Július 7— 18-a között 14. alkalommal rendezték meg a lengyelországi Torun Kis városban a nemzetközi matematikai diákolimpiát. Ezúttal 14 ország képviseltette magát: a legjobb diák-matematikusok versenyében Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia Hollandia, Jugoszlávia, Kuba, Lengyel- ország, Magyarország, Mongólia, Nagy-Britannia, — az NDK, Románia, Svédország és a Szovjetunió indította el nyolc-nyolc tagú csapatát.

112 ifjú matematikus nemzetközi versenyéljen mindösz. sze nyolc olyan diák akadt, aki elérte a maximális 40 pontot. A nemzetközi zsűri csak erre a maximális teljesítményre adott első díjat, s a nyolc legjobb között három magyar versenyző — Füredi Zoltán, a budapesti Móricz Zsigmond gimnázium IV. osz_ tályosa, Komornik Vilmos, a budapesti Fazekas gimnázium

IV. osztályosa és Tuza Zsolt, a budapesti Fazekas gimnázium negyedikese — érdemelte ki maximális teljesítménye nyomán a nemzetközi zsűri első díját.

A fiatalság és az öregedés titka. Mejgelent a Delta új száma

Í

A fiatalság és öregedés titkaira újabban a sejtmag örökletes anyagaiban (DNS és RNS) keresik a magva- ! rázatot. A kutatások legújabb eredményeiről ad részletes képet a Delta Magazin új száma. Ismerteti a dohányzási szenvedély biológiai magyarázatát és a legújabb törekvéseket, amelyek a ciga- rettaszenvedélv ártaiknait kívánják elhárítani. Eredeti beszámolót közöl titkos inka barlanigok feltárásáról és a Tejútrendszerünk porfelhői mögött rejtőző, újonnan lefényképezett Maffei-gala- xisról. Látványos elektronmikroszkópos felvételeket mutat be élő sejtekről, ír az új hajótípusokról.

BEREKI FÜRDÖZŐK

A berekfürdői strandon is — mint az ország minden valamirevaló fürdőhelyén — kitört a szezon. Vasárnap több, mint 5000 vendég váltott jegyet. Tollas Ferenc, a fürdő vezetője biztos benne, hogy nem ez marad az idei rekord. Nyolcvan kabinnal (450 ezer forintos beruházás) és két holdnyi kempingterülettel bővült az idei nyárra a Karcagi Városgazdálkodási Vállalat fenntartásában működő gyógyfürdő, továbbá új villanyhálózatot szereltek föl, és portaiam tot- ták a bejárati utat. Fejlődött a szolgáltatás is: birkacsárda, lacikonyha és két lángossütő nyílt meg.

Ilyenformán a fürdő és a kemping területe immár 18 hold. A különböző vállalatok és közületek üdülőiben illetve az IBUSZ vendég- szolgálat szervezésében- ösz- szesen mintegy 800 vendéget lehet egyszerre elszállásolni Berekfürdőn, gombamód szaporodnak a magánvikendhá- zak (egy év alatt 140 telket adtak el), de mindez kevés. Szálloda kellene! — halljuk a mé-* nagyobb vendégforgalomban érdekelt helybeliektől és az alkalmilag bevetődött autósoktól egyaránt. Évek óta ismétlődő óhaj, mindenki egyetért a dologban, csak éppen vállalkozó nem akad. Vajon meddig?

N. Zs. — Sz. J.

Csúcsforgalom a medencékben.

Énekes Sándor Pest megyei pedagógus és vendéglátója Szikszai Sándor kunmadarasi gazda jóízűen ebédel fürdés után a strandvendéglőben.

Magyar hangot kapnak

Élénk munka jellemzi a nyári hónapokban is a Pannónia Filmstúdió szinkronműhelyét. — Befejeződtek a „Minden lében két kanál” című angol filmsorozat munká. latai is. Ennek a főszerepében két népszerű világsztárt, Roger Mooret és Tomy Cur- tist láthatja a közönség. Véget ért „A császár kémje” című hatrészes és a 13 részes Arsene Lupin francia sorozat első két epizódjának szinkro. nizálása is. Javában dolgoznak Gerard Philipe „Tisztes úriház” és „Az ördög szépsége” című filmjén, melyet a

tv hamarosan kezdődő Gérard Philipe sorozatában vetítenek majd le. Most szinkronizálják a televízió megrendelésére a „Papa, mama...” francia produkció két ismert, és egy. eddig Magyarországon még be nem mutatott epizódját, a „Papa, mama, a fiam és én” című filmet.

Befejezték az „Akik nem tették le a fegyvert” című ötrészes, és az „Egy milliomos halála” című háromrészes NDK-sorozat munkálatait. — Elkészült a híres és régebben feliratos változatban a mozikban nagy sikert aratott

Rosemarie című, NSZK-film, s a „Süsü keselyű” című 13 részes amerikai rajzfilm-sorozat szinkronja is. Most forgatják a Makszim-filmek egyik legsikeresebb epizódját, az „És felkel a nap” című szovjet filmet. Másik NDK- produkció, az „Utolsó szó” és a „Kék az ég Spanyolország felett” című háromrészes filmek szinkronizálása. Az év második felében látnak hozzá a „Hosszú forró nyár” című 13 részes amerikai film és „A birodalom démona” ci. mű ugyancsak 13 részes bolgár filmsorozat magyar szereplői kiválasztásához is.

Történelmi séták

Egy idegen úr a Nemzeti kávéházban

Jancsi alig bírta kivárni a hittanóra végét. A magas, szikár „tiszti” összekulcsolt fehér ujjait nézte, és arra a másik magas úrra gondolt, aki már biztosan ott ül a kávéház üvegablakánál, nézegeti a fel-le sétálgató embereket, a várakozó konflisokat, a beszélgető kocsisokat, és őt várja. Jancsi nem tudta eldönteni, mire vágyik jobban. A már tegnap is élvezett tejeskávéra, vajaskiflire ott a csupacsillár, csupaszőnyeg kávéházban, amit az idegen úr felbukkanása előtt csak néhanapján és csak kívülről csodált, vagy arra a megígért érdekes játékra, ami alig néhány napja tűnt fel Szolnokon. s máris minden gyerek álmában helyet kapott. Jancsiék osztályában a kis Balog Feri birtokolta egyedül ezt a yo-yo névre keresztelt fura holmit, de csak egészen kivételes esetekben engedte, hogy bárki is hozzányúljon.

Dehát a Vidor-kirakatban pompázó sárga-piros mintás fényes ábránd 70 fillérbe került, s Jancsi apja megint munka nélkül volt. Ha nem jön az idegen úr, talán soha nem tudta volna megvenni. De most., még szólt a tanítás végét jelző csengő, mikor már a sarkon járt. Bekanyarodott a Nándor útra, aztán már bent is volt a jól ismert kis közök, átjárók, apró földbebújt házak, alulról pislogó ablakok között. Berohant a rozoga fakapun, két ugrással átlépte az alig 2x2 méteres udvarnak csúfolt négyszöget, és már bent is volt a konyhában. Anyja a szomszédban rádiót hallgatott. Amióta a Kárászék nagyobbik fia, Béla, aki Pesten a hajógyárban dolgozott, küldött az öregeinek egy Orion-rádiót, a fél Tabán hozzájuk járt szórakozni. Jancsi ledobta a táskáját, és átszaladt a szomszédba. Csak éppen odaszólt anyjának — sétálok egyet mama — már szaladt is tovább.

— Sokat csavarogsz — szállt még utána anyja hangja. Tény és való, Jancsi szeretett kószálni a városban. Meg-megállt az üzletek előtt, nézegette a Brüll és Neumann kirakataiban a finom selymeket, szöveteket és elképzelte magát mint felnőtt fiatalembert Eszter- házy-kockás angolszövet- öltönyben, puha kalapban, elegáns csokornyakkendővel, amint ezüstgombos sétapálcáját ujjai között forgatva kísérgeti a korzón a hölgyeket. Ilyet csak itt a Szapáry és Gorove utcán láthatott. A Tabán nélkülözte ereket a szépségeket. De Jancsi szeretett csavarogni a Csarnok utcában is. Be- beszagolt az üzletekbe, néha pár fillérért vehetett kolbászt is a lómészárszékben. Tegnap is éppen erre mászkált, amikor megszólította őt az idegen úr.

— Talán éhes vagy, árért szaglászol befelé? — kérdezte. Jancsi nem szerette, ha az ilyen elegáns urak megszólították. Ettől az embertől azonban nem félt. Pedig ezen is volt elegáns szőrmés kabát, kesztyű, meg minden, amit a „korzósokon” megfigyelt, de szeméből annyi melegség sugárzott, hogy Jancsiból kibugy- gyant a szó: — Bizony már régen ettem.

— Szeretnél egy tejeskávét kiflivel? — simogatta meg a kisfiú rövidre vágott haját az idegen. Hát hogyne szeretett volna Jancsi! Akkor vitte őt először az idegen úr a kávéházba. Közben folyton kérdezősködött. Ez a ház kié, ebben az üzletben miért drágább a szappan, hogy ők hol lakj;

nak, hogy élnek a Tabánban, az apja mióta nem kap munkát, mit szoktak ebédelni, hova jár iskolába, meg ilyeneket. Amikor már jóllakott Jancsi, elvitte az idegen urat a piactérre, megmutatta neki a kirakodók helyét, a kis bódékat, a halcsarnokot, megmutatta a Tabánt. Elmondta, hogy hol szokták tartani a nagy országos állatvásárokat,

mennyi lovat, birkát, marhát látott nemrég a szeptemberin is. Megmagyarázta, hogy két mozgó van Szolnokon, hogy most éppen a Miklósi újpesti társulata fog játszani a színházban, az „Ezerjó” lesz az első előadás, amelyhez megvették a fővárosi Royal Orfeum teljes díszletét. Most örült csak igazán Jancsi, hogy odafigyelt mindarra, amit apja meg Kárász bácsi beszélgetett. így legalább mindenre tudott válaszolni, amit az idegen kérdezett. Látta, hogy meg-megáll másokkal is néhány szóra, sőt egyeseket már ismerősként üdvözöl. És egy noteszba állandóan irkái. Jancsi nem tudta ki lehet, de nem is törődött vele. Különösen azután nem, hogy elbúcsúzott tőle:

— Hát köszönöm kisle- gény a kalauzolást, sokat segítettél, hogy megismerjem a te Szolnokodat. Kívánj valamit cserébe. Valamit, ami már régi vágyad lenne, de nem tudtad megszerezni. — Jancsi azonnal a Vidor- kirakatra gondolt.

— Egy yo-yo-t szeretnék.

Azt, amelyik a Vidor kirakatában középen lóg.

Nagyot nevetett az idegen és megígérte, hogy ma iskola után megkeresi őt a kávéházban, megkapja a yo- yo-t. Jancsi végigrohant a Tabán girbegurba utcáin, a Harcsa utcán rákanyarodott a Szabadság térre. A Fürdő utcánál ösztönösen lefékezett. Ahogy belesett a keskeny utcába, látott egy-két csendőrt a laktanyába ki-be közlekedni.

A Gorove utcában lihegve átugrott néhány földtúrást. kábelt. Most szerelik az új posta-palota telefon- vezetékeit. Jancsi úgy hallotta, hogy ezután ha tűz üt ki a városban, vagy a környéken, azt is telefonon fogják jelenteni. Azokra a házakra, ahonnan telefonálni lehet, kis táblákat szerelnek „Itt lehet tüzet jelezni” felírással. Arra gondolt, szívesen rakna egy kis tüzet valahol, hogy aztán bekéredzkedhessen egy-egy ilyen telefonos villába. Micsoda hecc lenne! Csak azt sajnálta, hogy a víztorony tetejéről el fog tűnni az egyenruhás tűzvigyázó tűzoltó.

Jancsi szíve majd kiugrott a helyéből. amikor megérkezett a Nemzeti elé. Először a hatalmas kirakatüvegen lesett be, de az idegen urat nem látta sehol. Egyre jobban meresztgette a szemét, de nem találta a hőn óhajtott arcot. Összeszorította a száját, és a yo- yo-ra gondolva belépett á kávéház ajtaján.

— Kifelé, itt nem lehet kéregetni — lódította meg hirtelen az egyik fehérkabátos pincér.

Akkor egy másik pincérfiú lépett oda. — Nem Jancsinak hívnak téged? És nem a Tabánban laksz?

— De igen, igen én vagyok — kezdett újra reménykedni Jancsi.

A második pincérfiú benyúlt a zsebébe, és kis csomagot húzott elő. — Az úrnak hirtelen el kellett utaznia, de megkért, hogy ha jössz, ezt adjam át neked. — És Jancsi kezébe nyomta a kis kemény csomagot. Jancsi nem emlékezett később sem rá, hogy került ki az ajtón. Kint megállt, és felszakította a spárgát. Akkorát ugrott örömében, hogy a szemben álló konflislovak felkapták a fejüket. A papírban a csodálatos sárga-piros mintás yo- yo volt.

Jancsink boldogan rohant hazáig. De hiába kérdezték, sohasem tudta megmondani, ki volt az az idegen úr akitől kapta. Ma pedig Szolnokon, aki a Nemzeti Szálló mellett elhalad, egy emléktábláról olvashatja:

„1932 tavaszán három hetet töltött Nagy Lajos, a kiváló író városunkban. Kedvenc tartózkodási helye a Nemzeti kávéház volt. Itt született meg híressé vált novellája: az ,1919 május’ is. Szolnoki tartózkodásának emlékére állították a Verseghy gimnázium tanulói. 1967. április.”

Egri Mária