Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-19 / 168. szám

1972. július 19. SZOLNOK MEG TEJ NÉPLAP 5 Szocialista tervezés, tőkés „előrelátás66 Gondolatok a marxista jövőkutatásról Falj azat Óriás ribizke a fértődi kutatóban A Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent — Léon Lavallée francia szerző „A marxista prognosztikáért” — jövőkutatásért c. Könyve. Nem vállalkozom a könyv is­mertetésére értékelésére. — Megtette ezt Göncöl György, aki a műhöz — inkább köny. vecskéhez — figyelemre mél­tó és érdekes előszót írt. — Léon Lavallée írását ezzel az előszóval együtt hasznos és érdemes tanulmányozni mindazoknak, akik a jövő Kérdései iránt érdeklődnek: a társadalmi-gazdasági szervek munkatársainak, a közgazdá. szoknak, más szakemberek­nek és propagandistáknak. Nem a megjelent könyvről akarok írni. Olvasása, tanul­mányozása indított arra, hogy a jövőkutatás problémaköré­ben kifejtsem véleményemet a tervezésről, a prognosztiká­ról és a futurológiáról, össze­függésük mellett indokolt fi­gyelmet fordítani eltéréseikre. Amire áfinmot keresnek A tervezés is a jövő meg­ismerésére irányul. A terve­ző munka eredménye a szo­cialista társadalomban a dön­téseket magában foglaló cse­lekvési program, azaz a terv. Két szorosan összefüggő do­logról van itt szó. Egyrészt a jövőkutatásról, amely a terv tudományos megalapozását szolgálja, másrészt a dönté­seket tartalmazó, a párt és az állami vezető-testületek cselekvési programjáról. Az utóbbi évtizedeket az jellemzi hogy a tőkés (és fejlődő) országokban a gaz­daságtervezés probémája és gyakorlata előtérbe került. Ebben a különböző nem szo­cialista országok tervezési tevékenysége, a tervgazdál­kodást folytató szocialista or. szágok eredményeinek köz­vetett nemzetközi elismerését is jelenti. De jelenti azt is, hogy orvoslást, áfiumot ke­resnek — átmenetileg talál­nak — belső problémáik megoldására, a gazdasági ne­hézségek, a súlyosbodó el­lentmondás leküzdésére. Va­lamennyi nem szocialista or­szágban folyik jövőkutatás, de egyik ország sem jutott •— nem is juthatott ei — olyan cselekvési program el­készítéséhez, mint amilyen a szocialista országok népgaz­dasági terve. Ehhez a terme­lési eszközök szocialista tu­lajdona, vezető marxista párt és munkáshatalom kell. A jövőkutatás eredménye a tervgazdálkodásban a tervta­nulmány, amely a terv tudo­mányos megalapozását szol­gálja. Annál inkább szüksé­ges tervtanulmány kidolgo­zása, minél hosszabb időtar­tamra készül a terv. A szo­cialista országokban egyre nagyobb szükség és lehetőség van távlati tervek kidolgozá­sára. Ezt tükrözik vezető pártjaik dokumentumai is. Az MSZMP Központi Bizottsá­gának 1965. november 18— 20-i ülésén, amelyen döntés született a gazdasági irányí­tás átfogó reformjáról, az előadói beszédben elhangzott, hogy ...„tervgazdálkodásunk alapjává az eddiginél hatá­rozottabban az ötéves terve­zést tesszük.” ....Ezzel egy­i dejűleg erősíteni kell a táv­lati tervezést is.” Ezt a köve­telményt húzta alá az SZKP XXIV. kongresszusa, amikor a szovjet népgazdaság 1971— 1975. évi fejlesztési tervének irányelveiben rögzíti: —„A tervezés tudományos szintje további emelésének fő irá­nyai: a hosszú távra szóló tervek szerepének növelése.” A prognózis szerepe a tervezésben A gazdaság jövőbeli képé- ftek, tendenciáinak előrelátá­sára irányuló törekvést a tő­kés országokban a konjunk­túra hullámzása és főként a váltságveszély tünetei váltot­ták ki. A Konjunktúra-kutató intézetek készítik ma is a gazdasági fejlődés előrejelzé­sét. A prognózis tulajdonkép­pen — több-kevesebb pon­tossággal arra ad választ, hogy a múltban! és a jelen­legi fejlődés tartós tenden­ciáinak továbbélése esetén hogyan alakul a gazdasági fejlődés. Az utóbbi időben jelentő­sen nőtt a prognóziskészítés szerepe a szocialista orszá­gokban is. Ez egyrészt a ter- veK megalapozottabbá tételé­nek igényével, másrészt a tervek időtartamának növe­kedésével függ össze. Indo­koltnak tartom viszont hang­súlyozni: a szocialista ország népgazdasági terve nem prognózis, nem a gazdasági fejlődés előrejelzése! A terv döntéseket is tartalmazó cse­lekvési program, amely első­sorban nem követi hanem meghatározza tudatosan ala­kítja a gazdasági-társadalmi fejlődést. A prognózis: tanul, mány a terv kidolgozásához, tudományos megalapozásá­hoz. A prognóziskészítés vol­taképpen a szélesebb érte­lemben vett tervezés egyik kiindulási alapja Tapasztalható hogy a ter­vezésben az előrelátás iránti igény nő, ezért a prognózis­ban foglalt időtartam is nö­vekedik. A tudományos meg­ismerés fejlődésének ered­ményeként a korábbinál hosz_ szabb jövőt tudunk a múlt- bani fejlődés alapján előre látni, de a prognózisok idő­tartamának növekedésével csökken (csökkenhet) azok megbízhatósága. Jóslat, tudományos alapon Futurológián a jövőkuta­tásnak a nagy távlatokat vizsgáló területét érti a szak- irodalom, vagy legalábbis az ezzel foglalkozók nagy része. A futurológia gyakran 30—40 évre is megkísérli „belőni” a jövőt. A hosszabb időtarta­mon túlmenően abban is kü­lönbözik a prognosztikától, hogy nem a múltból és a jelenből indul ki, hanem egy nagyobb távlatú időpontra (pl. a 2000. évre) írja le, kör­vonalazza, hogy milyen felté­telek között fog élni a társa­dalom, és onnan halad „visz- szafelé”. A tervezés és a futurológia között véleményem szerint „lazább” a kapcsolat, mint a prognosztika és a tervezés között (Bizonyára vannak, kik a kapcsolatot el sem is­merik). Kétségkívül megálla­pítható, hogy a tervezési te­vékenység időtartamának bő­vülése nemzetközi jelenség. Szükséges (szükséges lesz), hogy a tudományos előrelá­tás időtartama a hosszú táv­latú (15—20 éves) tervek idő­tartamánál is nagyobb legyen. A hosszú távlatú tervcélokat és a még távolabbi jövőt ősz. szefüggésükben indokolt vizs­gálni és értékelni. Ezek a gondolatok foglal­koztattak Léon Lavallée ér­dekes és hasznos ismereteket nyújtó könyvecskéjének ol­vasása közben. Talán érde­mes ezekre gondolni mások­nak is, ha kezünkbe kerül a szerző „A marxista prognosz­tikáért” c. munkája. Barta László Folyóiratunk az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is meghirdeti pályázatát, magasszínvonalú, termé­szettudományos ismeretter­jesztő cikkek írására. A pályázaton bármilyen jelentős és általános érdek­lődésre számító téma tár­gyalható. Nemcsak azokat a cikke­ket várjuk, amelyek egy- egy tudományág közelmúlt­beli fejlődését, mai helyze­tét szemléletadóan és átfo­góan mutatják be. hanem az összetett problémák ’egv, egy aspektusát röviden és lényeglátóan exponáló cik­keket is (pl. az automati­zálás pszichológiai, szocio­lógiai hatását; a bioszféra szennyezésének orvosi, köz­gazdasági vonatkozásait stb.) A pályázat feltételei 1. Pályázni csak eredeti, máshol még nem közölt cikkekkel lehet. 2. A cikkektől megkíván­juk, hogy a természettudo­mányok területén járatos olvasók nehézség nélkül megértsék. érdekesek le­gyenek, mutassák meff a téma népgazdasági, elméle­ti esetleg ideológiai jelen­tőségét. 3. A pályaművek terje­delme 8—10 normál gépelt oldal lehet. A téma illuszt­rálására kívánatos 4—10 kép. A cikkeket 5 példány­ban kell beküldeni. 4. A pályázat jeligés, a jeligével ellátott, lezárt bo­rítékban mellékelni kell a szerző nevét, munkahely- és lakás címét, telefonját. 5. A pályaművel> beküldé­si határideje: 1972. szeptem­er 15, Pályadijak: 1 , db. első díj: 4000.—Ft értékű. 2 db. II díj: 2000,— Ft értékű; és 3 db. III. díj: 1000.—Ft értékű vásárlási utalvány. A pályázat cikkeit közlés esetén a szokásos honorárium illeti meg. A szerkesztő bizottság ál­tal elvetett pályamunkákat — a jeligés boríték felbon­tása nélkül — megsemmi­sítjük. A TERMÉSZET VILÄGA SZERKESZTŐ BIZOTTSÁGA Budapest, Vin. Gyulai Pál u. 14. Termálvíz újabb 50 000 grúz lakásban Grúz geológusok Tbiliszi közelében bővizű termálfor­rásokat találtak. Ezeknek a vegyi összetétele igen hason­lít a vidék híres gyógyforrá­saiéhoz; igen magas a hő­mérsékletük is. Gyakorlati felhasználásukkal újabb 50 ezer lakást látnak el meleg­vízzel és központi fűtésseL A ribizke betakarításának megkönnyítésére nagyszemű ri- bizkefajtát honosítottak meg, amely gépi szedésre alkalmas, (MTI foto —■ Matusz Károly felv. — KS) Nyári napközi kicsiknek Iskoliaszünet van, a gyere­kek élvezik a nyári szabad­ságot. A dolgozó édesanyák­nak viszont — amellett, hogy örülnek gyermekeik pihené­sének — gondot is jelent a nyári szünet. Gondot, mert a szünetben zárva tartó is­kolai napközik nélkül ne­hezebb a gyermekek ellátása. • A Jászberényi Járási Hi­vatal művelődési osztá­lyán külön figyelmet for­dítottak ezekre a gondok­ra azokban a községekben, ahol az elmúlt években nőket foglalkoztató üzeme­ket telepítettek. A járásban az elmúlt tan­évben 26 általános iskolai napközis csoport volt, 866 gyerekkel, többségük alsóta­gozatos. Az ugyancsak 26 óvodába tavaly 1421 gyere­ket vettek fel, közülük 954 volt napközis. A tanév vé­gén, amikor elkészítették az Iskolák és az óvodák nyári tatarozásának és nagytaka­rításának munkatervét, is­mertették a szülőkkel is. Felméréseket készítettek, hogy a nyári szünet ideje alatt hol igénylik az isko­lai vagy óvodai napközis szolgáltatásokat. Általános iskolai napközi elhelyezésre nem volt igény. A községek­ben a gyerekek egy része vagy dolgozik valahol, vagy rokonoknál nyaral, a többi- ekről otthon tudnak gondos­kodni. A napközis óvodákban a nyári szünet alatt több mint 900 gyerek elhelyezé­séről és ellátásáról gondos­kodnak. Jelentős azoknak az óvodásoknak a száma, akik nem napközisek, mé­gis ott kapnak ebédet. Ez utóbbi szolgáltatás is nagy segítséget jelent a dolgozó édesanyáknak. Figyelemreméltó módszer rekkel gondoskodnak a gye­rekek ellátásáról olyan he­lyeken is, ahol a szülők csak a nyári hónapokban vállal­nak munkát. Jászágón pél­dául, ahol nincs egész évben óvoda, nyári napközis óvo­dát hoztak létre. Hasonló intézkedésekkel segítették az idén a kisgyermekes édes­anyák munkába állását Jászdózsán. — illés — Márton Klára: KERESZTELED Petrával kint játszunk az udvaron, amikor jön a ba­juszos ember. Mindegyi- könknek egy zsacskó cuk­rot ad. lovaglónadrágban van, és egy ideig áll mel­lettünk. Anyám még nem ért ide. Becsukja utána a kaput, az­tán a kavicsos úton, a vi­rágágyak között felénk kö­zeledik. Süt a nap. Anyám haja körül sárgás fény vibrál. . — Ez a kis szeplős az? — hallom a bajuszos hangját — Mindjárt ráismertem. Olyan, mint maga, Mária. Mondd meg a nevedet! — Nem kell! — szól anyám és megfogja a baju­szos kezét Bemennek a házba, i Petra a szomszédban In­tek. nem figyel ránk. Tele­rakja a süteményformát cu­korral, és kiborítja a ho­mokba. A loknik ide-oda ugrálnak a vállán. A konyha felől nagyanyám hangját hallom. Sima, egy­színű hangon beszél valamit. Odamegyek az ajtóhoz, és megállók a küszöbön. — Aztán szeretsz-e kocsi- kázni? — néz rám a baju­szos. — Fel kellene öltöztetni — mondja anyám. — Be­fogták már a lovakat? Egyszeriben mindenki megelevenedik. Nagyapám is kijön a szobából. Vala­melyik nagynéném ruhát ad rám. Aztán kézenfognak. Petra, amikor meglát, fel­áll a homokkupacból. Kezé­ben a játékvödör. Nyitott szájjal bámulja piros lakk- cipőmet — Köszönj el Petrától — lök meg anyám. A hátsó udvaron felrak­nak a szekérre. A saroglya szénával van tele. Oda ku­porgok. — Hát isten áldja, Mol­nár László! — Nagyapám kezet fog a bajuszossal. Anyámmal együtt már, fent ülnek a szekéren. Va­laki kinyitja a hátsó kaput. — Gyite! — mondja a ba­juszos. Ostorával egy kört csinál a levegőben. Elindulunk. A kocsi ke­reke nyikorog. Visszanézek nagyapámékra. Valaki kö­zülük leveszi a kalapját. Házak között megyünk. Az egyik deszkakerítésre egy asszony támaszkodik. Anyám megszólal: — Hogy leskelődnek ezek! Fordul­junk már be. Megyünk egy hosszú ko- csiúton. Hanyatt fekszem a szénán. Felettem minden kék. Anyám és a bajuszos hátat fordítva ÜL Válluk összetapad. Arra ébredek, hogy meg­álltak a lovak. Koromsötét van mindenütt. A bajuszos leugrik a szekérről. — Nyolc szilvafa van, meg egy barack — mondja anyámnak. Aztán átöleli és elindulnak előttem. Utánuk kullogok. Bemennek egy ajtón. A sötétben gyufa lobban. A bajuszos meggyújtja a lám­pát, és a feje fölé emeli. Nagy istállót látok. Ott a szalma is, amin aludni szoktak. Az istálló félig el van választva egy vörös tégla­fallal. A másik felén tűz­hely. — Hát ez a konyha — mondja a bajuszos. Aztán egyik lábával átlép az is­tállóba: — Itt a lovak he­lye. De menjünk be a szo­bába! Ott ácsorgók a hátuk mö­gött. Aztán utánuk megyek. A bajuszos itt is magasra emeli a lámpát. Halkan be­szélgetnek. Látok egy ágyat. Odame­gyek és felkapaszkodom. Puha nagy párnák vannak benne. — Látod, már megtalálta a helyét! — mondja a ba­juszos. Messziről jön a hangja, aztán suttogássá változik. Összegömbölyödöm. A bajuszos odajön. Vet- kőztetni kezd. — Hamar elaludt — mondja anyám. — Nem kellene megmos­ni a kislány lábát? — kérdi tőle a bajuszos. — A hideg víz csak fel­ébresztené — hallom. Reggel kimegyek az ud­varra. Nincs kerítés a tanya kö­rül. Anyám jön ki az ajtón. — Gyere csak. — mondja. Kézen fog. Egy fa alatt ál­lunk meg. — Na, — sürgető a hangja — ha valaki kér­dezné: Hogy hívnak téged? — Szilágyi Julikénak. — Nem. — A hangja csattanós. összerezzenek. Ekkor megráz: — Téged Molnár Julikának hívnak. Érted? És ez az ember az apád. Dacos leszek. Azért is mondom: — Szilágyi Ju- lika... — Hogy hívnak? — Anyám egy ideig néz, aztán pofonvág. — No. mondd mégegyszer! — Na? — Molnár Julikának. — És hány éves vagy? — Négy és fél. — Jól van — mondja és egy kicsit sóhajt. Megkerüli a házat és bemegy. Állok egy darabig. Aztán megszámolom a szilvafákat. Megvan mind a nyolc. A barackfa kicsit távo­labb van. Rücskös, vastag a törzse és a föld felé dűL Odamegyek hozzá és át­ölelem. Azt mondom neki; — Egy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom