Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-18 / 167. szám

1972. július 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Botcsinálta hatóságok Nem egyszer fültanúja voltam bűnözők rendőri, ügyészi kihallgatásának. A kihallgatást végző hatósá­gi személyek határozott, tekintélyt parancsoló han­gon beszéltek, de kérdései­ket mindig az elmaradha­tatlan „kérem”, és „legyen szíves” közbeiktatásával tették fel. Efféleképpen: „Kérem, mondja el, hogy... Arra adjon választ, legyen szíves, hogy...” stb. Egyre inkább terjed ez a tekintélyt parancsoló, el­lentmondást nem tűrő nyelvezet, — a kihallgató szobákéin kívül, a társas­érintkezés legkülönbözőbb területein. Pontosabban: nem a száraz, de udvarias, az emberi önérzetet nem sértő hivatalos beszédmód terjed, hanem a parancsol­gató, kioktató, valamiféle erőt, felsőbbrendűséget éreztető hangnem. Különösképpen elburján­zott ez a nyelvezet a szol­gáltató vállalatoknál. Al­kalmazottaik — tisztelet a kivételnek — úgy fogal­maznak, ellentmondást nem tűrő hangnemben, hogy az ember összerezzen: jaj, nem csináltam talán vala­mi szabálytalanságot, vala­mi rosszat! Közismert, hogy az em­beri szónak a hanghordo­zása adja meg a végső ér­telmét. Bemegy az ember a Pa­tyolat áruátvevő szolgálat­hoz- Tessék oda lerakni... mondják a pult mögül, mu­tatnak a mosatnivalóra. De milyen hangnemben?! Fel­ér ez sokszor egy rendre­utasítással. Nem mondott pedig a Patyolat alkalma­zottja semmi rosszat. De ahogyan mondta! Ahogyan mutatta. Nagyon finoman fogalmazva: érezteti, hogy egyáltalán nem örül a megrendelőnek, még csak nem is közömbös iránta, — hanem mérges rá. Vala­miért. De az is lehet ám, hogy „csak” berögződésről van szó, s már észre sem veszi — az egyébként nyil­ván jóindulatú alkalmazott — hogy durván, utasítóan beszél. Egy levél a szolnoki in­gatlankezelő vállalattól... A megszólítás: „Értesítés”. S „értesítenek”, — tehát nem kérnek, hogy ekkor és ekkor a személyi igazol­vány adatainak egyeztetése végett fáradjak be a ház- kezelőségre. Az „értesített” joggal mondhatná: én, kérem szé­pen, nem vagyok arra ki­váncsi, hogy a személyi igázolványom adatai egyez- nek-e az ingatlankezelő vállalatnál meglévő ada­tokkal. Én — a lakásba költözéskor hiteles adatokat adtam meg, a személyi igazolványom alapján, — nos, ha az ingatlankezelő vállalat tisztelt alkalma­zottja nem hiszi, hogy ada­taimban nem történt vál­tozás, — hiszen ha történt volna, azt jelentettem vol­na — akkor, keressen meg szívesen látom. A bérlő nem mondja mindezt, mert tudja, hogy a bérlők mindegyikének felkeresése nagy többlet- munkát, időkiesést okozna. De azt elvárja, hogy ne értesítsék, hanem kérjék meg, hogy menjen be a házkezelőségre! A szolnoki Tiszaligetben láttam; egy karszalagos ember odamegy az akkor megálló gépkocsi vezetőjé­hez és ellentmondást nem tűrően rászól: Nem lehet itt megállni! Vita, majd csattanó érv: Vagy elmegy, vagy jól megbüntetem! Az illető nagyhangú, „ha­tósági” ember a kerékpár­megőrző volt. Az őrzési díj esetleges elmaradása miatt fenyegetőzött. Hányszor mérgelődünk a parancsolgató jegykezelő, a kioktató telefonkezelő, a nagyhangú házmester miatt...? Sajnálatos helyzettévesz­tésen alapuló esetek ezek. Károsak, mert rossz társa­dalmi közérzetet szülhet­nek. A monopolhelyzetben lé­vő szolgáltató vállalatoknak nem szabadna megenged­niük, hogy helyzettévesztő alkalmazottjaik — még egyszer mondjuk: tisztelet a kivételnek! — „hatósági” hangon tárgyaljanak üzlet­feleikkel, fogyasztóikkal. Annál is inkább, mert az igazi „hatósági emberek” nagyon ügyelnek arra, hogy az állampolgárokkal udva­rias, emberhez méltó han­gon beszéljenek. — ti — lÜHCsk&í&s'á k&k&sttUU Versenyben a szolnoki Tisza is. Tét: az Aranypapucs-díj Hétfőn délután Szegeden, a Széchenyi téren, ünnepé­lyesen megnyitották a szak- szervezeti együttesek nem. zetközi néptánc-fesztivál­ját. — A megnyitón a — fesztivál idejére — a vá­laestjét a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán, a Dóm téren szombaton — „Hegyen völgyön lakodalom” címmel tartják meg. A SZOT és a Népművelési Tegnap még be sem ér­tünk a jászárokszállási fő­térre, már hallottuk a han­szórót: „Figyelem, figyelem! A Hunnia Filmgyár gyermek­szereplőket keres a Kincske­reső kisködmön című film­hez. Akik kedvet és tehetsé­get éreznek magukban,.. Akik kedvet és tehetséget éreznek, már csoportba ve­rődtek a tanácsháza udva­rán. Vannak vagy húszán. Többnyire kimosdva, kiöl­tözve, mintha évzáró ünnep­ségre indulnának. Néhányu- kat az anyuka is elkísérte, aki minden esetben jobban izgult, mint a gyerek. Ele­gánsak csinosak, meglehet maguk is vágyakoztak titok­ban. filmvászonra, mielőtt az anyaszerep mellett dön­töttek volna. — Eddig Szegeden, Csong- rádon, Budapesten kerestünk gyerekeket, holnap indulunk Debrecenbe, — mondja az egyik asszisztens. — Lega­lább 1500 jelöltet megnéz­tünk, de Jászárokszállást nem kerülhettük ki. A főnök babonásan ragaszkodott eh­hez a községhez. Érthető, itt fedezte föl A szánkó című, ugyancsak Móra-írásból ké­szült rövidfilmjének fősze­replőit, a Weisser-testvére- ket. Ez a film kategóriagyőz­tes lett, Arany Oroszlánt ho­zott haza 1957-ben a velen­cei fesztiválról. ‘Aztán, Weis- ser Gyuri később egy nagy- játékfilm’, a Dani címszere­pét is eljátszotta. A „főnök”, Szemes Mihály rendező, több emlékezetes film (Föltámadott a tenger, Darii, Kölyök, Alázatosan je­lentem, Alba Regia, Űj Gil­games, Édes és keserű) al­kotója ebben a pillanatban megjelenik. Magához int egy csíkos trikós fiút, majd né­mi töprengés után beleegye­zik, hogy mi is tanúi le­gyünk az alkalmassági vizs­gának. Magasság — és mellbőség- mérés; úgy kezdődik, mint egy orvosi rendelés. Aztán kezébe nyom egy fantaszti­kus regényt a 8 éves fiúnak: olvasnia kell az idegen, ne­vekkel, szakkifejezésekkel zsúfolt szöveget. — Ha ilyen nehéz szöve­get olvas, — súgja felénk a rendező — nem tud arra fi­gyelni, hogy szépen beszél­jen. Tehát a kiejtésbeli hi­bák sokkal észrevehetőbben kiugratlak, mintha egy is­merős olvasmányt adnék a kezébe. — Most mondj el egy me­sét, amit szeretsz! — követ­kezik egy újabb feladat. Fi­atal barátunk előbb reszke- tegen, majd egyre határozot­tan belekezd Kökény Matyi históriájába, gyorsan elra­gadja a történet, már ját­szik — Most menj ki az aj­tón! Kopogtass, köszönj, gye­re be! Ezt a széket vidd az ablakhoz! A másikat a sa­rokba ! Aztán cseréld ki a kettőt! Nézz ki az ablakon, gyere ide az asztalhoz, ol­vasd el ennek a könyvnek a címét, simítsd meg a ha­jad, köszönj és elmehetsz. — Memóriavizsgálat, ma­gyaráz ismét Szemes Mi­hály. A forgatáson semmire sem mennék olyan gyerek­kel, alá azonnal elfelejti azo­kat a bonyolult feladatokat, amelyeket egy snitt fényké­pezése megkövetel. A fiúcska eljátssza még, hogy szokott otthon begyúj­tani a cserépkályhába, köz­ben villámgyorsan, gyülem- lenek a sorok a rendező jegyzetfüzetében. — Mi volt a véleménye erről a gyerekről? — kér­dezzük, amikor — most már játékon kívül is elköszönt a fiú. — Főszereplő nem lesz, az biztos, de ha mégis Jász- árokszállásról kerül ki a Kincskereső kisködmön hő­se, akkor szükség lesz egy sereg hasonló fiúra, akik az osztálytársait alakítják. — Ezt, hogy „ha mégis Jászárokszállásról kerül ki”, úgy mondta, mint aki félig- meddig máris biztos benne. — Hát igen. Délelőtt ta­láltunk egy rendkívüli ké­pességű gyereket. Pontosan olyan környezetben él, mint Móra Ferenc mesealakja. Bámulatos az érzékenysége, a rögtönzőkészsége, a játék­kedve és az életkorához mért intelligenciája — Akkor megyünk hoz­zá azonnal, lefényképez­zük ... — Nem, nem a világért sem. Ne haragudjanak, ba­bonás vagyok. Ha már vég­legesen döntöttünk, és meg­kezdődött a forgatás, szíve­sen látjuk a Néplapot. — Még csak egészen rövi­den: Milyen filmnek terve­zi a Kincskereső ki&köd- mönt? — Színes, szélesvásznú nagyjátékfilm lesz. Csak azokat az elbeszéléseket dol­goztuk fel a forgatókönyv­íróval, feleségemmel, ame­lyekről bebizonyítható, hogy Móra Ferenc gyermekkori élményeiből származik a va­lóságanyaguk. Gyermekfilm­nek szánom, ez azt jelenti, hogy nagyon jól akarok dol­gozni. Mert a gyermeket nem lehet becsapni. S*. J. — N. Zs. ros ideiglenes díszpolgá­raivá fogadják a Szovjetunió­ból, Bulgáriából, Romániából, Lengyelországból érkezett csoportok tagjait, és a prog­ramon szereplő hat magyar együttes táncosait. Este az újszegedi liget szabadtéri színpadán az első napi mű­sorba beosztott együttesek már színpadra lépnek, ver­senyre kelnek a város Arany- papucs-díjáért és a kitűzött egyéb díjakért. A folklór ver­seny, a koreográfiái verseny egész héten munkát jelent a csoportoknak. A fesztivál gá­Intézet Kezdeményezésére a szakszervezeti együttesek nemzetközi néptánc-fesztivál- j ához kapcsolódó esemény, ként megrendezték a néptánc­oktatók nemzetközi konferen­ciáját. Mintegy 40 külföldön élő, magyar nyelvet beszélő vendég érkezett a konferen­ciára Angliából, Ausztráliá­ból, Ausztriából, az NSZK- ból, Norvégiából, Svédország, ból, az USA-ból és más or­szágból. A Konferencia meg­nyitó ünnepségét hétfőn tar­tották a szegedi November 7, művelődési központban. A Hazafias Népfront Szol­nok városi Bizottsága és a megyei moziüzemi vállalat az Észt Szocialista Köztársaság megalakulásának 32. évfor­dulója alkalmából díszelő­adáson mutatja be A lovag végakarata című szovjet-észt filmet. Az előadás 21-én dél­után fél ötKor kezdődik a szolnoki Vörös Csillag film­színházban. Javult a pályázók felkészültsége Megkezdődött az egyetemi, főiskolai felvételek elbírálása Nyugdíjakról népszerűén, mindenkinek Ezzel a címmel jelent meg a Népszabadság különkiadvá- nya, amely az olvasók kérdé­seire válaszolva Közérthetően ismerteti szinte az egész la­kosságot érintő nyugdíjszabá­lyokat. A kiadvány tájékoz­tatást ad a dolgozók társa­dalombiztosítási nyugdíjrend­szerérői, a termelőszövetke­zeti, szakszövetkezeti tagok nyugdíjrendszerérői, s a kis­iparosok kölcsönös nyugdíj- biztosítási rendszeréről, — amely ma már a magánke- resKedőkre is érvényes. A Nyugdíjakról népszerűén, mindenkinek! cím egyben nzt is jelenti, hogy a kiadvány a jogszabályismertetésen túl — példákkal, magyarázatokkal segít eligazodni a bonyolul­tabb problémákban; olyan határesetekben, amelyekre a jogszabály nem térhet ki, de az élet választ kíván. Országszerte befejezéshez közelednek az egyetemi, főis­kolai felvételi vizsgák A nappali, esti és levelező tago­zatokon eddig összesen több mint hatvanezren írták meg írásbeli dolgozataikat, illetve feleltek a szóbeliztető felvé­teli bizottságok előtt. A szóbeli vizsgák befejezté­vel megkezdődött a felvéte­lek elbírálása. A műszaki egyetemeken — ahova együtt­véve 7124-en kérték felvéte­lüket — hozáfogtak a karok ponthatárainak megállapítá­sához. A különböző karoKon ezekben a napokban ülésez­nek a felvételi csúcsbizottsá­gok. A szakemberek megál­lapították: a műszaki egyete­mekre jelentkezettek számá­nak növekedése mellett ja­vult a pályázók felkészültsé­ge is. Külön említést érdemel — s ez a kétszintű képzés be­vezetésének egyik eredmé­nye, hogy a Budapesti Mű­szaki Egyetem vegyészmér­nöki karán a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya jelen­tős mértékben emelkedett. A pályázók felvételi vizs­gáját követően valamennyi felsőoKtatási intézménynél — összeülnek a kari felvételi bizottságok és végleges hatá­rozatot hoznak a felvételről, illetve az elutasításról. /uitöehn­Zsákutcában... A riportdráma valahogy mindig gyanús volt egy kicsit. Vagy ez legyen, vagy az. A riportnak is, a drámának is megvannak a maga törvényszerűségei. Ezek együttes megvalósí­tása szinte lehetetlen, épp ezért így vagy úgy komp­romisszumra kényszerül a szerző. Hegyi Imre műsora, (egy, a Huszas stúdióban elhangzott riportműsor) mégis arra késztet, hogy a drámaiság lehetőségeit ke­ressem abban a műben, melyet szerzője feltehető­en nemhogy drámai ri­portnak, de még „mű”- nek sem szánt. Persze egy alkotás nem is attól lesz alkotás, hogy elkövetője -ezt kinyilat­koztatja róla. (Legalábbis a művészetben többnyire így van.) Nos, ez a riportsor at­tól lesz színpadi (rádió­színpadi) alkotás, hogy túl az önmagában is ér­dekes, konkrét történeten többet mond el nekünk a puszta tényéknél. Tulaj­donképpen azt teszi ve­lünk, amit egy jó dráma. Nemcsak gondolkodásra, de önvizsgálatra is késztet. Pedig mindössze egy 19 éves beretvaeszű, de gyen­ge akaratú, önmagával mit kezdeni nem tudó fiatalem­berről van szó. De a mű­sor, a riportok szerkezete olyan, hogy a hallgató­ban nem az a probléma merül fel elsősorban, hogy mihez is kezdjünk az ilyen és ehhez hasonló srácok­kal. Mert döbbenetes az, hogy a fiú erkölcsi ítéle­tei nemcsak saj^t magá­hoz képest, hanem abszo­lút értelemben is megáll­ják a helyüket. Tehát tud­ja, hogy ez a fajta „ma­gyaros” hippiség, mely életmódjára jellemző — rossz. Azt is tudja, hogy mit kellene tennie, ha len­ne hozzá ereje. J. Zoltán élete, s az a mód, ahogy Hegyi Imre, a riporter ezt a beszélge­tést irányítja, egy mind­annyiunkban többé-kevés- bé meglévő „énhánya­dot” vizsgáltat meg ön­magunkkal. Mert J. Zol­tán szavai kapcsán elen­gedhetetlenül saját ren­dezetlen dolgaink jutnak eszünkbe; így válik ez a történet sokkal többé an­nál, mint amiről tulajdon­képpen szól. Andesmas úr délutánja Marguerite Duras hősei egyszerűen beszélnek. — Csupa, csupa hétköznapi dologról. Közben összeáll­nak egy majdnem meg­szokott szerelmi háromszög képei — s meghal egy öregember. Az írónő, akinek különös hagulatú művei közül ná­lunk is több megjelent, (ő írta Resnais világhírű filmjének, a Szerelmem, Hirosimának a forgató- könyvét), most sem tagad­ja meg önmagát. Nem történetet, hanem egy lel­kiállapotot igyekszik meg­fogalmazni. Egy hangula­tot, mely alól nem tudja kimenteni magát az ember, átéli a hősnő szorongása­it, lélekmarkoló pillanata­it. Marguerite Duras az emberi érzések legmélyén vájkáL Ott, ahol már mit sem jelent a szó, ahol nem az a lényeges, hogy mit mond, aki éppen szól: hanem, hogy hogyan mondja, esetleg milyen szituációban, kinek. Duras az irodalom mo­dern szemfényvesztője. S ha a varázslat múltával marad is bennünk valami­féle hiányérzet, ezt az él­ményt cserébe meg tud­juk neki bocsátani. — trömböczky —■ Egy jelölt három arca Jegyzetel a rendező Ésst film a jubileumon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom