Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-16 / 166. szám

1972, Július 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Belpolitikai kommentár KÖTELEZŐ TANULSÁGOK A tanács bizottságai a közélet demokratizmusáért Amikor a választásokat követően alakuló ülését tar­totta Szolnok Megye Taná­csa, az új tanácstörvénynek megfelelően megalakították a különböző bizottságokat, és kijelölték azok elnökeit. Hét bizottságot hívtak életre. Tagjaik tanácstagok és — a tanácsok életében először — nem tanácstag szakemberek is lettek. A bizottságok léte nem új a tanácsi munkában. Több mint 20 esztendeje 1950-ben jelent meg a tanácsok állan­dó bizottságairól szóló első miniszteri utasítás azzal a céllal, hogy a tanácstagokat érdekeltté tegyék az egész tanácsi szervezet szakfel­adatainak intézésében. így szakosították érdeklődésü­nket is; létre jöttek azok a szervezeti keretek, amelye­ken keresztül a lakosság legaktívabb rétegeit bekap­csolhatták a tanácsi felada­tok végzésébe. Időközben vál­toztak a bizottságok formái, alárendeltségi viszonyai, de az alapkoncepció ugyanaz maradt még napjainkban is: biztosítani a tanácstagok részvételét nemcsak a hatá­rozatok meghozatalában, ha­nem az egyes tanácsi fel­adatok operatív végrehajtá­sában is. Az új tanácstörvény új viszonyokat teremtett a régi célkitűzések megvalósításá­hoz. Melyek ezek az úi vi­szonyok, amelyek egyúttal új feladatokat is szabnak? Mindenekelőtt a jelenlegi gazdaságirányítási rendsze­rünket kell említeni; túlzott centralizálás felszámolása ésszerű munkamegosztást ho­zott létre a központi és az egyéb szervezetek között. A demokratikus centralizmus megfelelő' arányainak kial’/- kítása nagyobb felelősséget ró a tanácsokra 'és bizottsá­gaikra. Nem számíthatnak többé arra, hogy a helyi koordinációs munkát a köz­ponti szervek utasításaikkal oldják meg: maguknak kell megteremteniük az együtt­működés mindkét fél szá­mára szükséges és hasznos formáit, eredményeit. Ha a tanácsok gazdasági, szociális, kulturális és egyéb vonatko­zásban sem akarnak lema­radni az országos fejlődés mögött, bizottságaikat al­kalmassá kell tenniök arra, hogy a korszerű vizsgálódási módszerek segítségével táv­lati feladatokat készítsenek elő és oldjanak meg. Az új tanácstörvény ki­mondja: a bizottságok ja­vaslattevő, véleményező, elő­készítő, ellenőrző és össze­hangoló szervek. Különösen nagy hangsúlyt kap 'ezek közül a koordinációs jogkör. Erre példát is mindjárt: a tervgazdasági és település­hálózatfejlesztési bizottság a Szolnok megyei Tanács te­rületén mind az ágazaton be­lüli, mind az ágazatok kö­zötti tevékenységet összehan­golja. Ennek jegyében vitat­ták meg és javaslataikkal ki­egészítve került a megyei tanács elé elfogadásra a me­gye területi fejlesztésére vo­natkozó tervjavaslat, és en­nek alapján kísérik figye­lemmel most, valamint az elkövetkezendő időszakokban is a már elfogadott terv végrehajtását. Munkatervük­ben szerepelt Szolnok megye település-hálózatfejlesztési koncepciójának véleménye­zése is, több tanulmány .ké­szíttetése, különböző vizsgá­latok elvégzése a megye minden irányú fejlődésének elősegítésére. A nagyközségekben létre­hozott műszaki és kommu­nális vagy községgazdálko­dási bizottságok munkájuk során szintén sok ágazatot érintenek: az építőipart, a vízgazdálkodást, néhol a köz­lekedést. is. Nagyon sok az érdekelt fél: a tsz építőipari vállalkozása, más építő­ipari vállalat, vízműtársulás, lakásszövetkezet, posta stb. Ezek tervének, tevékenysé­gének koordinálása az egyik legfontosabb feladata a nagy­községi állandó bizottság­nak. A tanácsi bizottságok má­sik legfontosabb, az eddigi­eknél is jobban hangsúlyo­zott kötelezettsége az ellen­őrzés. Ezirányú munkájuk­kal valósul meg tulajdonkép­pen a népképviseleti ellen­őrzés a szakigazgatási szer­vek tevékenysége felett A bizottságok megyénkben is jól dolgoznak. A tanács- törvény, a megyei tanács szervezeti, működési szabály­zata törvényes kereteket, nagy lehetőségeket biztosít eredményes tevékenységük­höz. V. V. ABC-áruház épül Jászkiséren Jászkiséren ABC-áruház építését kezdték el a napok­ban. A 4 millió 700 ezer fo­rint költséggel épülő ÁFÉSZ- áruház a tervek szerint 1973 végére készül el, és éves for­galma meghaladja majd a 20 millió forintot. Az új áruház megnyitása után a nagyközség belterüle­tén megszüntetnek nyolc olyan elavult vegyes élelmi­szer-kisboltot, amely sem mé­reteiben, sem raktározási le­hetőségeiben nem felel meg a korszerű kereskedelem kö­vetelményeinek. Megszünte­tésükkel javul majd az ÁFÉSZ szolgáltató tevékeny, sége. Megfelelő helyre kerül többek között a háztartási kisgépeket javító részleg és a Patyolat kirendeltsége is. JÉGKRÉMGYÁR ­TERVBEN A jugoszláv krémfagylalt hagy sikert aratott a hazai vásárlók körében. Az Élelmi - Szeripari Tervező Vállalatnál most elkészítették annak az üzemnek a tervét, amelyik­ben ugyanolyan jó minőségű fagylaltot készíthetnek a ha­zai üzemek is. Az üzem be­ruházási költsége 15—18 mil­lió forint, ez az összeg azon­ban aránylag 'gyorsan, négy­öt éven belül megtérül. r TJj mederbe kerül a Tisza Kiskörénél A Tisza II. kiskörei vízlépcső építői megkezdték a Ti- sza-meder védőgátjainak bontását és a régi Tisza-meder elzárási’munkáinak előkészítését. A hatalmas acélzáró szelvényeket NDK szakemberek látják el korrózióvédővel Mediterrán ciklon hazánkban A hideg légtömegek, ame­lyek a hét elején nyugati irányból, az Alpok, Ausztria és a Cseh medence felől délkeleti irányba haladva elárasztották a Kárpát me­dencét, péntek hajnaltól fo­kozatosan kiszorultak az or­szágból. A hűvös idővel egy júliusban szokatlan termé­szeti jelenség, mediterrán ciklon vette fel a harcot. A Róma—Brindisi cent­rumban kialakult mediter­rán ciklon forgása ellentétes az óramutatóval, és a több száz kilométeres körben „forgolódó* meleg levegő péntek hajnalban lépett be az ország északkeleti részén. Hatására nemcsak a korábbi hidegfront által kiszorított meleg levegő, hanem hatal­mas friss meleg levegő tört be a Kárpát-medencébe. Kö­vetkezményeképpen zápor­zivatar hullám vonult végig az országon. A szombat délutáni hely­zetjelentés szerint ország­szerte rohamosan növekszik a hőmérséklet. A nyugati megyékben záporok, zivata­rok formájában csapott ösz- sze a hideg a meleggel. A keleti országrészbe a medi­terrán ciklon meghozta a kánikulát, Debrecenben szombaton déli 12 órakor plusz 33 fokot mérlek. Ötvenezer kiló liba A megalakulása óta eltelt fél esztendő eredményeiről készített számvetést a jász- kiséri ÁFÉSZ libatömő szak­csoportja, amely harminc taggal az idén januárban kezdte meg a munkát. A szakcsoport erre az év­re 8 ezer (560 mázsa) liba hizlalására és szállítására kötött szerződést a BOV tö­rökszentmiklósi gyáregysé­gével. Eddig 2800 hízott li­bát szállítottak Törökszent- miklósra, rövidesen újabb 1800 libát adnak át. Jó ered­ményeket értek el a liba­máj értékesítésével: többen az átadott hízott libák árán kívül ötezer forint májpré­miumot is kaptak, Utószó a „mezőtúri ügyhöz” A tanulság levonása kötelező. Ha nem tesszük meg magunk, megteszik helyettünk, kéretlenül is mások. Bizonyára sok köszönet nem lenne benne. A „mezőtúri ügy’’ különösképpen sok tanulsággal szolgál felelős ve­zetőknek, tisztségviselőknek és vezetetteknek egyaránt. A bírósági ítélettel befejezett ügy nemcsak a megye, hanem az egész ország közvéleményét hosszú időn át foglalkoztatta, olykor hatásában már félreérthető módon, mintha a szövetkezeti mozgalomra jellemzőek, fejlődé­sük szükségszerű velejárói lennének az ilyen jelenségek. „Elkártyáztak egy terme­lőszövetkezetet ..A szen­zációéhesnek titulált sajtó így vitte be a köztudatba a mezőtúri Új Élet Téesz volt vezetőinek és városi patro­njaiknak súlyos erkölcste­lenséggel, törvénytelenség­gel, szabálytalanságokkal te­li ügyét. (Szenzációéhség? Inkább felszínesség, hisz az éjszakákba nyúló kaláber- partik egy velejéig züllött, korrupt társaság bűnös Ü2el- meinek csak jelzésére szol­gálnak. de nem fejezik ki a lényegét.) Vez tőknek szolgál­hat tanulságul — írjuk. Igen, mindazoknak, akiknek éber szemmel kell ügyelni a gaz­dasági élet rendjére, törvé­nyeink betartására, a köz­életi tisztaságra. Szükséges és kötelező ugyanis egy saj­nálatos módon már megtör­tént eset elemzése kapcsán levonni azokat a tanulságo­kat, amelyeknek a birtoká­ban máshol, hasonló ügyeket csírájában meg lehet előzni, el lehet fojtani. Ez az. elem­zés nagyrészt már megtör­tént. A felelősségrevonás utolsó aktusa is lezajlott a napokban. Mindazok. akik erre rászolgáltak, a törvény előtt is feleltek bűnös üzel- meikért. A téesz volt elnöke, főkönyvelője, pénztárosa és raktárosa, valamint bűntár­saik megkapták a nekik já­ró szabadságvesztést és a mellékbüntetéseket. A vezetetteknek... / Nekik is tanulságul szolgál ez az ügy. A téesz gazdái­nak, akiknek ezek a veze­tők a szolgálatában álltak, és akik mégis hagyták, hogy kiskirály módjára uralkod­janak felettük. Akiknek a vagyonából el lehetett kár­tyázni. dorbézolni több száz­ezer forintot. Szinte hihetet­len, hogy nem vágtak az asztalra: „Urak! Elég volt ebből a dzsentri életből! A pénzért mi gürcölünk, nincs jogotok elherdálni.’’ Mert azt egy pillanatra sem hiszi, hit­te senki, hogy a szövetkezet­ben nem látták az emberek a jeleit a hosszú időn át folytatott galádságoknak. Fontos tanulsággal szolgál annak a kérdésnek a meg­válaszolása, ha látták, miért hagyták. A kérdést íel lehet tenni, de nyomban le kell szögezni a körülmények vizs­gálata után, hogy a téesz gazdáit, az egyszerű, becsü­letes dolgozó embereket Vád nem érheti, amiért nem szól­tak. Mégis boncolni kell a kérdést, hogy legalább má­sok, máshol tanuljanak be­lőle. Egy évvel ezelőtt, amikor az Üj Élet vezetőinek ügye hosszú lappangási idő után lelepleződött, és a hatóságok megtették az első intézkedé­seket, munkatársunk ugyan­ezt a kérdést kezdte vizsgál­ni Mezőtúron. Elmondták neki, hogy „az elnök mindig azt mondta, bármit csinál­hatunk, csak a megyén túl ne tudják meg. Megyén be­lül minden elsimul.” Cik­künkben egy évvel ezelőtt megírtuk, hogy a megyében sem akad felelős szerv, amely ezt az „elsimulást” szorgalmazná, jóváhagyná. Sokat tapasztaltak az embe­rek, nekünk sem mindenki hitt már. „Szavak csak”, mondák. Volt is rá okuk. Mert maguk látták hosszú éveken keresztül, hogy a szövetkezeti kiskirályok a város felelős vezetőinek vé­dőszárnyai alatt, velük együtt élik dorbézoló. dzsentri éle­tüket. A volt téesz-elnök nagyképű kijelentései az el­simításról nem voltak telje­sen megalapozatlanok. ö .maga ugyan nem kártyázott, de — tipikus példája lévén a törleszkedő karrieristának — jól kihasználta a város vezetőinek gyengéit, anyagi megszorultságát. (Megszo- rultság? Tévedés ne essék, nem a jövedelmük volt ke­vés, hanem elkártyázták azt!) Különféle módon igye­kezett őket lekötelezetté tefi- ni. Dáridókat rendezett szá­mukra, pénzt kölcsönzött és ajándékozott nekik. És ők elfogadták. Később már já­randóságnak tekintették, s meg is követelték. Apyagi kihatásaiban nem a legna­gyobb, de jellemző példája ennek: a városi tanács volt elnöke, amikor nem tudott részt venni valamely, a té- eszben rendezett banketton, összejövetelen, a mindenkor esedékes vacsorát hazavitet­te onnan a lakására. (Hogy nem öntötte a fejére az a téesz-tag, akinek ez a „tisz­tesség” jutott!) Ami az „elsimítást” illeti: a megyei párt-végrehajtóbi­zottság intézkedésére példá­san szigorú vizsgálat, majd ennek alapján a megérde­melt pártbüntetések kisza­bása következett az egyik vonalon, a másikon rendőr­ségi, ügyészségi vizsgálat, majd bírósági felelősségre­vonás. Alapos vizsgálat után meg­állapította a megyei párt­végrehajtóbizottság, hogy a város vezetői között elvtelen összefonódás alakult ki, rend­szeresen italoztak, nagy ösz- szegekben kártyáztak. Szinte kölcsönös volt a korrupció, a jogtalan ajándékozás, a törvénysértés, továbbá a kö­telességteljesítés elmulasztá­sa. Ezért az ügy főszereplői közül hatot — köztük a vá­rosi tanács volt elnökét és a városi rendőrkapitányság volt vezetőjét — kizárta a párt soraiból. A városi párt- bizottság volt első titkárát szigorú megrovásban, végső figyelmeztetésben részesítet­te. Mint ismeretes, tisztsé­gükből is leváltották őket. A rájuk vonatkozó határozat azt is kimondja, hogy veze­tő állást nem tölthetnek be. Az ügy szereplői közül töb­ben — mindazok, akik arra rászolgáltak — megfe­lelő pártbün tetősben része­sültek. Ezzel, valamint a már idézett bírói ítélettel az ügy „elsimítása” befejező­dött. Kik voltak ezek az emberek, s hogyan jutottak idáig? Erről is igen tanul­ságos elgondolkodni. Elsősor­ban azokról a volt városi ve­zetőkről, akik a nép, a párt bizalmából hosszú időn ke­resztül magas tisztséget töl­töttek be, s végül ilyen sú­lyos bukással kellett a köz­élet színteréről távozniuk. Valamennyien tisztességes, a közfunkcióra rátermett em­berek voltak egykor. Abból a történelmi megbecsülést érdemlő seregből kerültek ki, akik a legnehezebb időben, a hívó szóra hallgatva áll­tak oda a csatasorba. Hosz- szú ideig eredményes mun­kával bizonyították, hogy nem érdemtelenek a biza­lomra. Azt sem lehet mon­dani, hogy nem kaptak elég segítséget, támogatást a mun­kájukhoz, fejlődésükhöz. Megfelelő iskolákat végez­hettek, eredményeik láttán dicséret, kitüntetés volt a. jussuk, s nem utolsósorban tisztségükhöz méltóan jó anyagi körülmények, értve ezen mindent, ami a gond­talan élethez szükséges. Több esetben intő szóval figyel­meztetést is kaptak: változ­tassanak magatartásukon, életmódjukon. Elsősorban ők a felelősek tehát azért, hogy ide jutottak. Emberi hibáik­ban, jellemgyengeségükben keresendő az alapvető ok. Személyes felelősségük sen­kire és semmilyen objektív körülményre át nem hárít­ható. Ettől függetlenül a párt illetékes fórumain vizsgálni kellett — és ez a kellő kö­vetkeztetések levonásával meg is történt — mindazo­kat az egyéb körülménye­ket is, amelyek a nevezettek személyes hibáin túl közre­játszottak abban, hogy ide jutottak. A volt városi pártbizottsá­gi titkárról korábban is tud­ták, hogy szenvedélyes kár­tyás. A többszöri figyelmez­tetés ellenére sem változta­tott magatartásán, sőt na­gyobb mértékben folytatta ezt az életmódot. Á kártya- és ivócimborák felismerték és kihasználták ezt a gyen­geségét és engedékenységét az erkölcstelenségek és tör­vénytelenségek fedezésére. A volt tanácselnökről is sokan tudták már az utolsó időkben, hogy nem alkalmas a funkciójára. Idézet az 1970-ben kelt minősítéséből: „Szubjektív, nagyhangú, má­sokat ledorongoló, hiú és szerénytelen, nem önkritikus, játssza a jól értesültet, pletykás stb.” Mindezek el­lenére még 1971-ben is — amikor már az Űj Életben „mozgott a föld” — újra ta­nácselnöknek javasolták és választatták. A levonható követ­keztetés és tanulság az, hogy e személyeket illetően nem tartották be következe­tesen a párt káderpolitikai elveit. Nem érvényesítették azt az elvet, hogy felelős beosztásokba csak politikai­lag és erkölcsileg feddhe­tetlen, a párt politikáját tisz­teletben tartó emberek ke­rülhetnek és maradhatnak meg. A fedezet nélkül és méretlenül osztott bizalom visszájára fordult. A humá­num jegyében f.ogant elné­ző magatartás nemhogy fé­kezte, inkább jobban felbá­torította ezeket az akkor már gátlástalan embereket. Ügyük szomorú tanulság­gal szolgál arra nézve, hogy a párt nem tűrheti soraiban a különböző káros elemeket és jelenségeket. Ha elnézzük a legkisebb visszaélést. a párt törvényeinek mégoly minimális megsértését is, végzetes következményei le­hetnek. Az egész „mezőtúri ügy” azt bizonyítja, hogy csak akkor tudunk teljes ha­tékonysággal fellépni a tár­sadalomban jelentkező ne­gatív jelenségek ellen, akkor tudjuk harcra mozgósítani a tömegeket, ha megőrizzük soraink tisztaságát. Az életben mindig szá­molni lehet azzal, hogy egye­sek — köztük felelős funk­ciót viselők is — szembe ke­rülhetnek a párt törvényei­vel és erkölcsi normáival. Ilyenkor a felettes szervek­nek haladéktalanul meg kell tenni a szükséges lépéseket. A legfontosabb azonban és a leghatékonyabb: a megelő­zés. Az ellenőrzésre hivatott felettes párt- és állami szer­vek egyik alapvető feladata, hogy biztosítsák a felügyele­tükhöz tartozó szerveknél a megfelelő kritikai légkört s részben ennek segítségével, részben saját hatékony el­lenőrző munkájukkal állják útját az ilyen helyzet kiala­kulásának. _ Nem új sebeket akartunk feltépni e cikk megírá­sával. Célunk a tanulságok kötelező levonása mellett az, hogy elhatároljuk a „mezőtúri ügy” főszereplőit a párt-, állami, gazdasági vezetők nagy többségétől, akik becsülettel és tisztességgel végzik nem könnyű munká­jukat. E szomorú ügy főszereplői és a hozzájuk hasonló­ak kevesen vannak, s reméljük, mind kevesebben lesz­nek! Véletlen jelenségként fordulhatnak elő ők azok kö­zött. akik éjt nappallá téve dolgoznak a köz érdekében. s viselkedésükkel, magatartásukkal, emberségükkel példát mutatnak. A cikket e túlnyomó többség nevében és az ő védelmükben is írtuk, demonstrálva, hogy a párt. a szo­cialista rendszer kiveti magából a bizalommal visszaélő, vezetésre alkalmatlan embereket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom