Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-14 / 164. szám
1972. július 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 r Utmenti tábor Birkózik a talajjal a nyíregyházi brigád. Az előtérben Kalapos István brigádvezető Vadászfegyver „Felvilágosítást szeretnék kapni arra vonatkozóan, hogy milyen körül-, mények között lehet egy vadásznak magával hordani a fegyvert, és azt milyen intézkedésre használhatja...’’ — kérdezi egy levélírónk. Mi sem egyszerűbb ennél. A Vadász a fegyverét vadászatra használhatja, amennyiben az egyéb, törvényben foglalt rendelkezéseket is betartja. Így van ez minden jogállamban. Nálunk is. Legalább is azt hiszi az ember mindaddig, amíg tovább nem olvassa a kétségbeesett kérdező sorait. A továbbiakban ugyanis kiderül, hogy egy „vadász'’ teljesen ok nélkül nekiment a nyílt országúton a levél írójának, s fegyverével fenyegette, majd ütlegelni kezdte. Nemcsak őt, hanem a vele lévő két és fél éves gyermekét is. Az ütlegelést csak akkor hagyta abba, amikor mások is közeledtek feléjük. Felháborító az eset. Elsősorban az, hogy egy ember — amint fegyver lóg a nyakában — nyomban ilven önkényeskedésre, brutalitásra hajlamos. Adódik a párhuzam. A mindenkori zsoldosok, majd keretlegények alaptípusa az ilyen jellem — a fegyver bűvöletétől meg- részegülő, hatalmi mámorában eszét vesztő ember. Ugye rendőrségi ügy. Nem annyira ■ felháborító, inkább szomorúan megdöbbentő a levélíró gondolkodása. Csendes alázat bujkál soraiban, amikor továbbá azt írja: „Gondolom, nem fog elszaporodni az ilyen, mert a törvény és az írott, vagy íratlan szabályok még akkor is betartandók, ha az ember nyakában vadászfegyver van,’’ A vadászat — még a nagyon közeli múltban is — az urak és az úri zsold- ban hajcsárként szolgáló, urhatnámkodó parasztnyú- zók kedvtelése volt. Azo- ké, akikkel nem volt tanácsos ujjat húzni. Nem- psak a vállukra vetett fegyver miatt, hanem inkább azért, mert élet és' halál urai voltak fegyver nélkül is. Az ember legszívesebben méreggel mondaná: egyenesítsd már ki a gerinced, te Tiborc-unoka! Mire ez az ősi félelem, miért nem vágtál — vágtatok ti, akik láttátok — a képébe annak a „vadásznak”? Miért nem citáltad azonnal a hatóság elé — a te hatóságod elé, hisz te vagy ebben az országban az úr. A te jogaidat, biztonságodat szolgálja az ország rendje — és rendőrsége. Ám úgy tűnik, hiába a mérges szó, még kevésbé ér célt $ patetikus felhang. Több kell ahhoz, hogy büszkén, egyenes gerinccel járjon egy nép minden fia. Olyan népé, amelynek fiait ezer éven át hajlított háttal szolgálni, kínjairól hallgatni kényszerítették. — V — Rómaiak Pannóniában Magyar tárlat az Ermitázsban Kisújszállás és Karcag között, a 4-es főút mentén csokoládébőrű fiúk hajladoznak. 1 Csákánnyal sújtanak, ásót ütnek a földbe, megválik a talajtól a giz- gaz gyomirtó kapájuk nyomán. — Külföldiek — véli egy sorompó miatt veszteglő motoros. — Ügy nézem, kubaiak vagy arabok. — Nyírségiek — néz föl az egyik csákányozó. — De ez az egzotikus szín rajtunk, már a Szolnok megyei napsütéstől van. Mi vagyunk a kisújszállási Rózsa Ferenc építőtábor, annak is a Zrínyi Ilona brigádja. Iskolánk, a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium után vettük föl ezt a nevet. Megyénkben az idén ez az egyetlen nyári építőtábor, most ér véget a első kéthetes turnusi A hetvennégy önkéntes építő — Szabolcs- Szatmár és Békés megyei középiskolások — az útépítést előkészítő földmunkákat Végzik. — Gyepnyesés, humuszolás, karolás a dolgunk — ma ""arázza a frissen elsajátított szaknyelven Kalapos István brigádvezető. — Végeztetek már korábban hasonló jellegű munkát? — Nem, soha, egyikünk sem. Azt hiszem a hólyagok, új bőrkeményedések a tenyerünkön ezt eléggé bizo’ nyitják. , — Hogy bírjátok? — Ez n majdnem két hét elegendő volt, hogy megszokjuk. Mostmár sokáig bírnánk! — De holnap rnár meggyújtjátok a búcsútábor tüzet. — Hát azért pihenni, lazítani is kell a nyáron. Épp elég volt a tanév. Most a táborban a fizikai igénybevétel kiegyensúlyozta a tízhónapos tanulást. Ha hazamegyünk, épp egyenlegbe .jutunk. Kezdődhet az igazi vakáció. Nagyon kell sietni, mindjárt augusztus. — Van verseny a brigádok között? — Természetesen. Mindennap értékeli a munkánkat a táborvezetőség. Eleinte az ötödik-hatodik helyet foglaltuk el a nyolc brigád kötött. Tegnap mór sikerült felkúsznunk a másodikra. — Reggel héttől egy óráig dolgoztok. Mivel tölti- tek el a nap többi részét? — A két első napon borogattuk a tényerünket. Aztán megszerveztük a táborbajnokságot négyféle sportágban, voltunk a Morgó csárdában berendezett múzeumban, láttuk a Vízivárosi Pinceszínház előadását a művelődési házban, hallgattunk egy operahangversenyt szállásunkon, a Móricz Zsigmond GimnáA budapesti Filmstúdió Vállalat Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójára filmet készíttet, amelynek forgatását Kardos István forgatókönyve alapján, Kardos Ferenc rendező vezetésével, a napokban kezdték meg Pápán, a nagy költő egykori diákéveinek színhelyén. A film végigkíséri Petőfi életét, pályafutását, politikai — Negyedikesek lesztek az ősszel, ugye? Tudod már mit csinálsz érettségi után? — Kitűnő rendű vagyok. Taláh nem leszek esélytelen az orvoskaron. — Mit gondolsz, ez az építőtábort munkád vajon beleszámít az egyetemi felvételibe? — Azt én nem tudom. De ha ez az út tényleg jobb lesz, abba biztosan beleszámít Sz. J. harcát, ugyanakkor a cselekménnyel szinkronban elmondja, hogy milyen a mai diákok Petőfiről alkotott véleménye. Szereplői is közép- iskolás diákok. A tervek szerint — 1973. január első napjaiban, a költő születésének 150. évfordulóján, a felvételek színhelyén, Pápán mutatják be a filmet. Pirandello, Fracasse kapitány, Táncdalfesztivál Mit ígér a televízió a jövő hétre? Július 18-án, kedden este Pirandello művének magyarul beszélő olasz tévéfilm-változata, „A hurokban” szerepel a műsoron. 19-én, szerdán este a „Fracasse kapitány” c. magyarul beszélő francia filmet vetítik. Theophile Gautier nádiunk is megjelent regényéből készült a kalandos, XVII. században játszódó film: főszerepben Jean Marais-val. Ezt követi a „Többet tenni” c. riportműsor. Mintegy négy héten keresztül tanulmányozzák a film készítői a Láng Gépgyárban folyó munkát; különféle hasznos helyi kezdeményezésekről, érdekes tapasztalatokról, figyelmet érdemlő módszerekről számolnak be. Csütörtökön este a „Tv- bérlet” hangversenysorozat keretében a Magyar Állami Hangversenyzenekar Jancso- vits Antal vezényletével Dvorzsák gordonkaversenyét tolmácsolja, a szólista: On- czay Csaba. Pénteken délután „A vizsga” c. magyarul beszélő lengyel rövidjátékfilm Daniel Olbrychskival a főszerepben tanító és tanítvány érdekes lélektani mozzanatokkal feltáruló kapcsolatát eleveníti meg. Este „Fagyöngy” címmel a romániai magyar előadóművészet rangos fiatal képviselője, Illyés Kinga ad műsort. Pprogramját annak idején sikerrel mutatta be az Egyetemi Színpadon; sajátos előadóstílusa, énektu- dása, szerkesztői ízlése tartalmas szórakozást ígér. Szombaton délután NSZK- beli filmesek, szakemberek segítségével az Etna tűzhányó rejtelmeibe kapnak bepillantást á nézők. A „Múzeumi séták” adássorozatában ezúttal az Aquincumi Múzeumba látogatunk. Este a ..Táncdalfesztivál” első elődöntőjével kezdődik a népszerű vetélkedő-sorozat. Vasárnap délután a „Tadzió keresésében” című olasz dokumentumfilm a Halál Velencében című Vis- nonti-film forgatásának kulisszatitkairól, a gvermek- főszereolő felfedezéséről szól. Este „öt férfi komoly szándékkal” címmel Katkó István regényét Zsurzs Éva rendező viszi képernyőre. Ezt követően a „Vasárnapi vendégségben” című sorozat dr. Magyar Imre orvosprofesszor, író zenerajongásának „okát” kutatja. ■ A moszkvai Puskin múzeumban július eleje óta fogadja a látogatókat az a bemutató, amelyet a magyar— szovjet kulturális munkaterv alapján magyarországi római telepek ásatási anyagából rendeztek a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos munkatársai. A „Rómaiak Pannóniában” című tárlat augusztustól Leningrádban, az Ermitázsban „vendégszerepei”. Július 22-ig tart nyitva a prágai képzőművészeti szövetség galériájában az a kamara gobelin-kiállítás, amely Ardai Ildikó, Fett Jolán, Fóth Ernő, Hincz Gyula, Makrisz Zizi, Pécsi László, Pipa Ildikó és Szabó Margit művészgk munkáit vonultatta fel. Tanzániában a mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a Kulturális Kapcsolatok Intézetének szervezésében július folyamán látható az a tárlat, amely a magyar termelőszövetkezeti mozgalom megalakulását, fejlődését szemlélteti. zium kollégiumában. Film készül Petőfiről A felvétel színhelye Pápa Palotai Boris: Anyai tekintély Ez még akkor történt, amikor ádáz küzdelem folyt köztem és a fiam között. Péter már kiskorában mindent látott mindent megfigyelt, csak éppen azt nem akarta észrevenni, hogy az édesanyja „irodalommal foglalkozik”. Pedig mindent elkövettem, hogy imponáljak neki. Ha gyengeségeimet kellett lepleznem, olyan óvatos voltam, mint egy nagytőkés. Emlékszem rá, hogy ifjabb éveimben, amikor gyűjtőívvel szedegettem össze lelkes olvasóimat — úgy dugdostam előle a gyűjtőívet, mintha dinamitot rejtegetnék a lakásban. Holott Péter abban az időben olvasni sem tudott, s így sejtelme sem volt róla, mily kínos olvasmány egy gyűjtőív. Később, amikor megtanult olvasni, hanyagul az asztalán felejtettem a folyóiratot, amelyben épp aznap jelent meg valami írásom. Bele sem nézett Ilyenkor hanyagul újra ott felejtettem, s egészen könnyedén, mintegy véletlenül, ott nyitottam fel, ahol a nevem állt. Alig váriam iQár, hogy szerénykedhessek; nem olyan nagy dolog... De sohasem került rá a sor, hogy szerénykedjek. Egyszer történt meg, hogy olvasás közben jóízűen felnevetett. — Egy sajtóhiba! — villant fel a szeme, s kuncogva felolvasta a sajtóhibát. Hadd mulassak én is... Előfordult, hogy a kiadónál üldögéltem egész délelőtt. Javítani, húzni, változtatni kellett, a lektor szerint csupa lényegtelen dolgot, nekem mégis az volt az érzésem, hogy minden azon múlik, amit történetesen ki kell hagyni. Ragaszkodtam hozzá, megnőtt a szememben, mint minden, ami elmúlásra van ítélve. Nem tudom megcsinálni, gondoltam feldúlva, inkább fát vágok, vagy lemondok a könyv megjelenéséről, ami a favágásnál is nehezebb! S aztán, hogy, hogy nem, mégis elkészültem vele. Délelőtt hívtam fel a kiadót, amikor Péter hazajött az iskolából. Hadd hallja ő is, „hogyan tárgyalok a kiadómmal”. Az ilyesmi mégiscsak... hm.» Ügy intéztem a telefonbeszélgetést, hogy a gyerek érezze, milyen keresett, elfoglalt, népszerű, satöbbi vagyok. Világért sem mondtam volna, hogy rohanok aláírni a szerződést, erre várok hónapok óta. Ehelyett azt mondtam, hogy megpróbálok időt szakítani, s majd felnézek, ha arra járok. (Tudtam, ho'gy már aznap délután arra járok.) Nem bocsátkoztam részletekbe; hadd lássa a gyerek, milyen nagyvonalú vagyok. Fölényes és szerény voltam, amilyennek a nagy és satöbbi írókat képzelik. Nem tudom, figyelt-e rám Péter, mindenesetre ott sürgölődött a készülék körül, s igyekezett a drótot a lábamra csavarni, ami úgy látszik, felért azzal az örömmel, hogy az édesanyja a kiadóval tárgyal. Amikor Péter kamaszkorba került, váratlan izgalmak zúdultak rám. Éppen azon törtem a fejemet, miképpen „adjam be neki”, hogy olaszra fordítják a könyvemet, csak úgy mellesleg, miközben töltöm a teát... De ő eiémbe vágott. — Anyu, most olvasom Mikes leveleik Ugye szépek? — Hogyne... nagyon —r mondtam lankadtan. — Neked melyik rész tetszik legjobban? Be kell vallanom, nem emlékszem Mikes leveleire, ezért türelmetlenül rászóltam: — Ne piszmogj azzal a vajas kenyérrel. (Most kell kirukkolni az olasz dologgal, mert minden pillanatban bajba sodorhatnak Mikes levelei.) Te, majd elfelejtettem... — mondtam könnyedén, és a kiadóról azt állítottam, hogy a „legisleg- jobb”, és általában elszórtam néhány leg-szócskát, hadd lássa a fiú: jó helyre született... — És mennyit kapsz érte? — érdeklődött. Itt sajnos, nem használhattam semmiféle fokozást, ezért elfogott a türelmetlenség. — Szedd össze a holmidat, mindent szanaszéjjel hagysz. Büntetésből megkérdezte: — Mondd, anyu, te olvastad Moliere Képzelt beteg-ét? — Természetesen. — Hogy végződik,, igazából? Mert egyszer láttam a színházban, és biztos ngm úgy védződik, ahogy előadr ták. „E szavaknál meghalt Moliere” — mondta a Színész és lement a függöny. Hát így nem írhatta meg. Igaz? — Igaz. — No ugye? Hát hogyan irta? Kivert az izzadság. Azt mégsem mondhatom, hogy évek óta nem volt a kezemben Moliere. Tehát: — Nézz utána, fiam. Az ember maga néz utána olvasmányainak. Sokkal nagyobb öröm, ha egyedül jön rá %z igazságra. (Ha nem tudok valamit, mindig ilyen bölcs vagyok.) Mikor azt a történelmi színdarabot írtam. hetekig bújtam a könyvtárakat. (Egy csapásra két legyet ütök. Ügyesen becsempészem a színdarab ügyet, és jó példával járok elől, ami a lankadatlan szorgalmat illeti.) Az volt az érzésem, hogy tekintélyem helyreállt. Szeme érdeklődve bolyongott rajtam. — Hol fogják előadni a színdarabot? — Még nem tudom. Láss te is munkához. Kipreparáltad a latint? Így ment ez. Mihelyt valami kényeset kérdezett, rögtön leckét sóztam a nyakába. Csak így- tudtam elterelni magamról a figyelmét, ha eszébe .juttattam, milyen kicsi még, és én hozzá képest milyen nagy vagyok. Néhány nap múlva azzal lepett meg, hogy a leyes és a hús között ártatlan arccal mesélte: — Képzeld, Fagulyát leültette a tanár, mert nem tudta a thermopülei feliratot. — Hallatlan! — mondtam felháborodva. —: Ezt még a leghülyébb is tudja az osztályban. Jó isten, csak ne feszegesse a thermopülei feliratot. — Láttad a könyvemet a kirakatban? — Ezzel próbáltam ellensúlyozni, ha ha mégis kiderülne, hogy felháborodásomnak nincs semmi alapja. A thermopülei feliratot minden baj nélkül megúsztam, ám ami a „művemet” illeti, egy mákszemnyi csodálatot sem sikerült kicsiholni belőle. Elejtett megjegyzéseim hatástalanul peregtek le róla, s nem kis bosszúsággal állapítottam meg, hogy .ebben a kölyök- ben nincs semmi lelkesedés. Egy napon elhatároztam, hogy sálat kötök neki. Péter a másik szobából rohant be, valamit kiáltozott is. de amint meglátott a kötéssel a kezemben, megakadt a hang a torkán. Pár pillanatig megbűvöl- ten nézett rám. — Té tudsz kötni? — kérdezte a legmélyebb tisztelet hangján. — S milyen gyorsan csinálod! — Mögém állt, s nem bírt betelni a látvánnyal. — Hol tanultál kötni ? — Csak úgy magamtól — mondtam, s az őstehetségek , tömör erejével szedtem le a szemeket a tűről. — Milyen tehetséges vagy! — kiáltotta, s szemében ki- gyúlt a lelkesedés, az a büszke láng, melyet évek óta hasztalan kerestem.,, t
