Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-07 / 132. szám

1972. június 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tanácsok Kormányhatározat intézke­dett arról tavaly júniusban, hogy az Országos Takarék- pénztár vegye át a tanácsok különböző pénzalapjainak kezelését. A határozatot kö­vetően az OTP Szolnok me­gyei Igazgatósága júliusban, a Magyar Nemzeti Banktól átvette a tanácsok költség- vetési számláinak kezelését — ez csaknem 600 számlát, 126 millió forintot jelentett, — majd novemberben a Beruházási Banktól a me­gyei tanács és a megye hét városának fejlesztési alap és hitelszámláit. És bár az OTP a községi tanácsok fej­lesztési, beruházási és hitel­számláit 1968 óta vezeti, ez a bankátszervezés újabb nagy és újszerű feladatokat rótt a pénzintézetre. Mindenekelőtt szervezeti feladatokat kellett megolda- niok: létrehozták a bankon belül a tanácsi osztályt és annak két csoportját. Nem volt könnyű ezt megtenni- ók, hiszen amúgy is létszám­gondokkal, helyiséghiánnyal küzdöttek. Igaz, mind a nemzeti, mind a beruházási banktól vet­tek át munkaerőt is, de ez korántsem volt elegen­dő a megnövekedett mun­kához. Csak példának említhetjük: július l-től december 31-ig a költségvetési számlákon 118 ezer tételből álló for­galmat bonyolítottak le. Kez­detben előfordultak hibás számlavezetések, de az eltelt egy év mégis azt mutatja, helyes intézkedés volt a ta­nács pénzügyeinek intézését egy intézetre bízni. Egysze­rűbb a kapcsolattartás a ta­nácsok és az OTP között, ugyanakkor mindinkább le­hetővé válik egymás rend­szeres informálása a pénz­ügyi helyzet várható alaku­lásáról. És ez a tanácsi gaz­dálkodásban is nagyon fon­tos. Nem utolsó sorban a tanácsoknak is könnyebb lett ezzel a munkájuk, köny- nyen áttekinthető gazdálko­dásuk. Jogos igény viszont, hogy a számlákat ne a megyei igazgatóság, hanem — és ezirányban tett intézkedé­seket az Országos Taka­rékpénztár — a helyi OTP fiókok kezeljék. Előreláthatólag 1973 január l-től megkezdődik a decent­ralizálás. A tanácsok fejlesztési be­vétele ebben az évben a ter­vek szerint 651.3 millió fo­rint, ennek mintegy 37 szá­zaléka állami támogatás és lakásépítési hitel, a többi átvett pénzeszköz saját és megosztott bevétel. Gondot okoz, hogy egyes gazdálko­dó egységek késedelmesen utalják át a tanácsoknak a hozzájárulásokat. Ezek kö­vetkeztében a banknál nem egyszer nem áll idejében rendelkezésre a beruházások­hoz, fejlesztésekhez szüksé­ges összeg. A tanácsok idei kiadási előirányzata 573.5 millió forint, ebből mintegy 278 millió forint állami la­kásberuházásokra, a többi egyéb fejlesztési feladatok megoldására szolgál. Csupán összehasonlítás­ként: az első negyedévben mintegy 115 millió forint folyt be a tervezett bevé­telekből, ugyanakkor a ki­adás meghaladta a 126 milliót. Az idén az OTP a szolno­ki, a törökszentmiklósi, az alattyáni és a jászkíséri ta­nácsoknak adott 10 millió forint hitelt közműfejlesztés­re. illetve vízmű építésre. Finanszírozási tevékenysé­gén túl, fontos feladata .az Könyvek Dimitrovról Georgi Dimitrovnak, a bolgár és a nemzetközi munkásmozgalom kiváló harcosának születésének 90. évfordulója tiszteletére a Kossuth Kiadó a közeli hó­napokban megjelenteti Ka­men Kalcsev: A munkásosz­tály fia című regényes élet­rajzát. Kamen Kalcsev a harmincas évek óta népsze­rű író hazájában Dimitrov életéről és tevékenységéről szóló munkája részben tör­ténelmi mű. részben regény. Hősei és főbb szereplői hi­teles történelmi személyek, neves politikusok, tetteiket az író hiteles források, do­kumentumok alapján dol­gozta fel. Archiv filmklub — nyáron is A szokásostól eltérően nyáron is folytatódik a régi filmek bemutatója a jászbe­rényi archív filmklubban. Az új sorozat e hónap má­sodik felében kezdődik és szeptember 20-án fejeződik be. A filmek vetítésére az eddigiekhez hasonlóan két­hetenkénti, szerdán este 20 órai kezdettel kerül sor a fegyveres erők klubjának szabadtéri színpadán A ve­títés előtt Tóth Ildikó, a Filmtudományi Intézet mun­katársa tart filmismertetőt. A Vízügyi Tudományos Kutató Intézet Kvassay-úti labo­ratóriumában modelleken vizsgálják folyóink és tavaink áramlásait és a környezetre gyakorolt hatását. Jelenleg a Balaton, a Velencei tó, és a bajai Duna-szakasz kicsinyített modelljeit építették meg vizsgálatok céljára. A képen: Mi­ni-árvíz a bajai Duna-szakasz kicsinyített modelljén. A kí­sérletek során konfetti szórással állapítják meg az áramla­tok alakulását és az ennek megfelelő védelmi eljárásokat. (MTI foto: Fényes Tamás felvétele—KS) OTP-nek a bankellenőrzés — vizsgálni mennyire reá­lisak a beruházási előirány­zatok, nehogy kevesebb ösz- szeget tervezzenek megvaló­sításukra, mint amennyibe valójában kerülnek-, és a számlaellenőrzés. Sajnos egyelőre műszaki szakem­ber hiányában csak a bank­ellenőrzési feladatokat — a pénzmozgást és a pénzügyi teljesítést — tudja vizsgálni az OTP. Mindezeken túl úgv is a tanácsok bankja lett a takarékpénztár, hogy a telkeket az OTP értékesí­ti. Ennek az az előnye, hogy az eladott telkek vételárát — függetlenül attól, hogy készpénzért, vagy kölcsönnel értékesítették — havonta, vagy ha a tanács úgy kíván­ja, az eladás után azonnal átutalják a tanács számlá­jára. Tavaly 898 lakó- és 212 üdülőtelket adtak át a ta­nácsok a takarékpénztár­nak értékesítésre, ezekből 810 lakó- és 107 üdülőtel­ket adtak el. A tanácsok ezért mintgey 11 millió forintot kaptak. Saj­nos a városokban és a nagy­községekben nincs elegendő telek, viszont újabb lakótel­kek kialakításához a . taná­csoknak nincs elegendő pénzük és ahhoz az OTP sem adhat hitelt, ezt köz­ponti rendelkezések nem te­szik lehetővé. Egy éve lett az Országos Takarékpénztár a tanácsok bankja. Amikor a közelmúlt­ban a megyei tanács vb e témáról tárgyalt, megfogal­mazódott: ezidő alatt köze­lebb került egymáshoz a ta­nács és a bank, de ez a közelség még korántsem ki­elégítő. Nemcsak egységes szám­lavezetési módszereket kell kialakítani, hanem töre­kedni kell az OTP és a tanácsok közötti kapcsolat kiszélesítésére, tartalmának megváltoztatására. A bank legyen alkalmas a tanácsok gondjainak enyhí­tése mellett az állami ter­hek csökkentésére, a köz­ponti, elsősorban a pénzügyi kormányzat állásfoglalásai­nak közvetítésére. Mindeh­hez nélkülözhetetlen a szoros munkatársi kapcsolat, és az eddigieknél szélesebb körű kölcsönös információ. V. V. Az R—10 első bemutatkozása A szocialista országok ún. Egységes Számítógép Rend­szerébe Magyarország a kis számítógépet adja. A Számí­tástechnikai Koordinációs Intézet a gépek hazai gyár­tójával, a VIDEOTON-nal közösen dolgozta ki e gép­típus legkisebb központi egységét képező R—10-es kis számítógépet. Ez az R—10 nem Renault gyártmány! A „kis” jelző nem a gép teljesítményére, méretére vonatkozik. Ezek a beren­dezések inkább azzal tűn­nek ki, hogy olcsóak és igen rugalmasan használha­tók. Ez egyrészt program- rendszerüknek köszönhető, másrészt pedig ún. modulá­ris szerkezetüknek; ami azt jelenti, hogy néhány alap­elemből az építőkocka elv szerint igen változatos és az igényekhez hajlékonyán alkalmazkodó „konfigurá­ciók” alakíthatók ki. Az igények pedig igen változatosak lehetnek. A műszaki-tudományos számí­tásokon kezdve a mérési adatgyűjtésen, a menetjegy­váltási (helyfoglalási) rend­szeren, általában különféle nyilvántartási rendszereken keresztül az oktatásig. És ehhez feltétlenül hozzá kell tennünk, hogy az efféle ru­galmas számítógépnek egy­re inkább ki kell elégítenie a laikus igényét is, az olyan szakemberekét (sőt a BNV minden látogatóit!), aki nem tartozik a „számítástecniku­sok rendjébe.” Emberközel­be kell lenniük a gépeknek abban az értelemben, hogy kel csatlakoznak ahhoz a kis számítógéphez, (ez egy francia C. II. 100x10 típusú, de ugyanígy lehetne a VIDEOTON 1010 B-jei), amely az SZKI sashalmi te­lepén működik. Ez viszont összeköttetésben áll a Marti­néin téren üzemelő nagy Siemens 4004/45-ös géppel. A hálózat illusztrálja (Ma­gyarországon először) a földrajzi távolságok áthida­Munkában az R—10 pl. elegendő legyen az író­gép billentyűzetének isme­rete ahhoz, hogy kérdéseket tehessünk fel a számítógép­nek. Hány mérkőzést játszott 1902-ben a magyar labdarúgó válogatott? És milyen eredménnyel? Kérdezhetnénk tovább, és milyen városokban ? Az SZKI ez évben gondosko­dott róla, hogy számítás- technikai szakértelem nél­kül is feleletet kapjunk, pL 1902-től máig a magyar vá­logatott bármelyik mérkőzé­séről. Ezt lényegében egy adatbank szolgáltatja, amely­nek memóriájában tárolták az összes szükséges adatot. Amikor egy-egy meccsről érdeklődünk, nem kell a gép­nek egyebet tennie, mint az általunk megadott „koordi­náták” (pl. év, ország) alap­ján kikeresnie egy tv-kép­ernyőhöz hasonló ún. dis- play-n. Az SZKI adatbankja, ame­lyet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság pavi­lonjában mutattak be, tu­lajdonképpen egy számító­gép hálózat, ^melyben egy­részt az ún. távadat-feldol- gozásra, másrészt pedig a kis számítógépek lehetőségeire látunk jó példát. Az OMFB pavilonban ún. terminál- eket, végállomásokat talál­tunk, amelyek vagy írógép­hez hasonlóak, vagy pedig képernyőn jelenítik meg a billentyűzettel hívható ada­tokat. Ezek a végállomá­sok postai telefonvezetékek­Telefonkapcsolás Kanadából Egy délelőtt a jászdózsai postahivatalban Helyszín: a jászdózsai pos­ta, időpont: reggel 8 óra. A hivatalban nyolcán dol­goznak, öt kézbesítő, két ke­zelő és a hivatal vezetője. A kézbesítők közül ketten a község külterületére viszik naponta a postai küldemé­nyeket. A körzetükhöz tar­tozó egynéhány ház kilenc kilométerre van a postától. Csütörtökön, amikor a heti­lapokat is kézbesítik, a pos­tai küldemények nem fér­nek bele a táskába. Talán ezek is okai annak, hogy tavaly két kézbesítő hagyta ott munkahelyét. De „pos- tásszívük” — és mert azóta a munkakörülmények is ja­vultak — visszahozta őket, most ismét a jászdózsai pos­tán dolgoznak. A hivatalba — nevével el­lentétben — otthonosan ko­pogtatnak be az emberek. A községben hatszázhetven nyugdíjas él, s egy részük nem tud írni, az írástudók munkától görcsbe mereve­dett ujjai között is nehezen forog már a toll. Ezért az idősek rendszerint a postás­kisasszonyt kérik meg. írja meg helyettük a táviratot, vagy a pénzesutalványt, cí­mezze meg az üdvözlőlapot, a levélborítékot. Fejkendős apró léptű idős asszony érkezik. Kedves gyermekeimnek szólítja a postásokat és a szolnoki MÁV kórházban fekvő fiá­val szeretne beszélni tele­fonon. Amikor vonalat kap, restellkedve vallja be, hogy ő még sohasem telefonált. A postáskisasszony „bonyolít­ja le” a beszélgetést, mond­ja a kagylóba mindazt, amit az aggódó anya simogató hangon, vagy pedig jóságos szigorúsággal diktál. Botra támaszkodó, őszhajú idős ember a következő ügy­fél. Gondosan átkötött do­bozt tart a kezében, és tud­ja, hogy a postások megte­szik neki, ráírják az unoká­ja címét, akinek süteményt küldenek a csomagban. Tíz óra. Megérkezik a postaküldemény. Fél zsák levél, vászonnal levarrt ko­sarak — gondosan átkötött csomagok, napi és hetilapok, egy vaskos kötetben Szol­nok megyei Néplap. A községben hatszázhár- man fizetnek elő különböző folyóiratokra, a Néplapot százhetvennyolcan járatják. Megtelnek a postástáskák, előkerülnek a kerékpárok, s útnak indulnak a kézbesítők, hogy a község kis utcáiban és a távoli tanyákon lakó­kat, ezen a napon is össze­kössék a „világgal”. 'S Szortírozáskor a hivatal- vezető asztalára kerül egy, a postahivatalnak címzett levél. „Szeretettel küldöm üdvözletemet Kanadából Vancouver városából — írja a feladó — köszönjük szíves segítségüket, amellyel lehe­tővé tették, hogy hat év után ismét halljam szüleim hangját. Tudom nem volt kötelességük, amit csináltak, emberségből tették”. A hiva­tal vezetője elmondja, a le­velet G. R. írta, aki Kana­dában van férjnél. Idős szü­lei itt élnek Jászdózsán, ve­lük akart beszélni telefo­non. A hívás valamilyen hiba folytán előzetes értesí­tés nélkül jött, a posta több dolgozóját kellett riadóztat- ni, hogy előkerítsék a szü­lőket. — Végül sikerült a kap­csolás és öröm volt hallani, milyen boldogan beszélget­tek az öregek unokájukkal, akinek eddig még nem hal­lották a hangját. A postahivatal tíz év óta a legjobb minősítést kapja az évenként megismétlődő revíziós vizsgálatkor, amire rászolgálnak dolgozói. — illés — lásának számítógépes elő­nyeit: 100 km-es távolság áthidalása adatátviteli vona­lakkal mindössze 3 százalék­kal növeli a költségeket, de ugyanakkor a földrajzilag távollévő felhasználó szá­mára is elérhetővé teszi a központi adattár informá­cióit, ami a legtöbb esetben százalékosan ki sem fejez­hető minőségi javulás for­rása. A SZKI nem állhat le ... Ez a rendszer úgy műkö­dik, hogy az adatok 10 különböző csoportba vannak osztva. A gép először ezt kínálja fel kiválasztásra, majd a kívánt „részterüle­tet” ún. file-t tovább bont­va mutatja be, és várja, hogy valamelyik további részlet után érdeklődjön a display kezelője, a „felhasz­náló”. Igen érdekes, hogy a teljes adattömeg a nagy Siemens-gépben van, amiből a kiválasztott „tizedet” au­tomatikusan áttölti a rend­szer a kisgépbe és a konkrét kérdésre már ez utóbbi vá­laszok Sőt arra is lehetőség van, hogy a kérdésekre adott válaszok közötti idő­ben más terminálról érkező kérdésre adjon választ a rendszer, vagy egyéb számí­tástechnikai feladatokat vé­gezzen el, amint, hogy erre az SZKI-ban is szükség van, hiszen napi munkájuk, tu­dományos feladataik teljesí­tésében mégsem maradhat­tak el a BNV alatt azért, hogy a gép kibarckhóbáz- hassa, melyik már nemlé­tező középkori államra gon­dolt a látogató... A „szürke“ holnapok örvendetes, hogy a kor­mány számítástechnikai programjának végrehajtása láthatóan „sínen” van. Ter­mészetesen nemcsak az SZKI járul ehhez hozzá, hogy mást ne említsünk az R—10-es perifériális beren­dezései közül is pl. a lyu­kasztót a MOM gyártja, a konzolírógép cseh import. A kívülálló, szempontjából az a legfontosabb, hogy napról napra jobban megvan a számítástechnikai kultúra elterjedésének „hardware”- ja, gépi alapja, de napról napra nő a felhasználók, a „soffware”-értők tábora is. Teljesen világos az is, hogy lassan-lassan befejeződik a látványos bemutatások idő­szaka, és a „szürke” apró munka következik, amely valóban megveti a népgaz­daság keresztmetszetében elterjeszthető és felhasznál­ható modern számítástech­nikát. H, J,

Next

/
Oldalképek
Tartalom