Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-13 / 137. szám

1972. június 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A jászberényi Hűtőgépgyár szifon üzemében évente 800 ezer autó- illetve habszifont gyártanak. A világ autó- és habszifongyártásának — kb. egynegyedét teszi ez ki. A szifonpalackok polírozása a képen látható automata gé­pen történik Vasutas h (Tudósítónktól) Szolnok, rendezőpályaud­var, 17 óra 20 perc. Köze­ledik a váltós. Az V-ös őr­helyen Dobos József átme- nesztő szaporán jegyezgeti a kocsik számát. Közben fel­tekint minden ajtónyitásra: nem a felesége érkezett-e, akinek átadja a szolgálatot, ök már régóta egymást váltják. — Miért nem egy mű­Nyílik az ajtó, belép Do­bos József né, s megkezdő­dik a „kettős szolgálat” át­adása. — Lacikának ellenőrizd a házifeladatát. A hűtőszek­rényben találod az ételt, me­legítsd meg... A férj vaskos naplót vesz elő, majd különféle jegyzé­keket sorakoztat fel az asz­talon. — Vigyázz, a ferenci in­dulóban élő van. A lökös- érkezőből egy hőnfutottat ki kell sorozni... —Mindig ilyen korán ér­keznek munkába? — Igen — válaszol Dobos- né. — Nekünk, gyakorlott Három és fél évtized 1 Szép, modem lakásba ér­kezünk, közel a Zagyva partjához. — Hat éve kaptuk ezt a lakást — magyarázza a há­zigazda. — Nem volt köny- nyű hozzájutni, de annyi­ban voltunk másokkal szem­ben előnyösebb helyzetben, hogy mindketten a törzsgár­da tagjai vagyunk. szakban dolgoznak? — kér­dezem. — Saját kérésünkre, a gye­rek miatt van ez így — vá­laszolja. — Lacika, a fiunk tizenhárom éves, s annak idején elhatároztuk Mariká­val, mármint a feleségem­mel, hogy amíg a gyerek el nem végzi az általános is­kolát, vállaljuk a „külön­élésnek” ezt a formáját. Jobb, ha mindig otthon van egyikünk... vasutasoknak tulajdonkép­pen elég lenne 10—15 perc, még a „kettős szolgálat” át- adására-átvételére is, de tudja, mindketten vasutas­családból származunk, és már gyermekkorunkban megszoktuk szüléink példá­jából, hogy a munkát pon­tosan, nyugodtan és jól fel­készülve kell kezdeni. Apám — aki jelenleg is a szolnoki pályafenntartásnál dolgozik — arra tanított engem és az öcsémét, hogy a jó vasutas­nak nem szabad az utolsó pillanatban beesnie az ajtón. A házaspár elbúcsúzik egymástól, engem pedig Do­bos József a lakásukra in­vitál. A falon látható egyik fényképen Dobos Józsefre ismerek. Fiatalember, magas nyakú, vasúti egyenruhában. — Hány éve szoglál? — Három és fél évtizede. De már nagyapám, édes­apám is vasutas volt, és test­véreim is a MÁV kötelékébe tartoznak. Apám például a járműjavítóban a kocsila­katosok csoportvezetője volt, s 1945-ben üzemi baleset kö­vetkeztében vesztette életét. Én pedig kocsirendező­ként kezdtem pályafutáso­mat, de sajnos, tizenkét év múltán meg kellett válni et­től a beosztástól, egészségi állapotom romlása miatt. Higgye el, amikor megtud­tam, hogy nem mehetek vissza kocsirendezőnek — szégyen vagy nem szégyen? — sírtam. Dobos József életében va­lóban sokszor állt hadilábon az egészséggel. Hosszú ideig feküdt kórházban, súlyos műtétje is volt, de a szíve mindig a vasútért és a vas­utasokért dobogott. Évekig dolgozott a szakszervezeti műhelybizottság termelési felelőseként. 1968-ban ismét kórházba került, s akkor — még mielőtt a választás idő­szaka lejárt volna — Mari­ka, a feleség vette át a tár­sadalmi munka többségét. Azóta is együtt végzik a reájuk bízott vagy éppen önként vállalt társadalmi feladatokat. A példa meggyőző Miközben elmerültünk a beszélgetésben, arra lettem figyelmes, hogy Lacika mel­lettünk milyen szépen raj- zolgat. — Milyen pályára adják majd a fiút? — kérdezem az apától. — Annak idején majd ő dönti el, hogy milyen fog­lalkozást választ. De ha tő­lünk kér tanácsot, őszintén ajánljuk neki, hogy folytas­sa a családi hagyományt. Sóra Sándor örökség a pontosság A címzett mindenhol ismert Sok házszám azonban rendezetlen Szolnokon — A Krúdy Gyula utcá­ba szeretnék menni. A taxisofőr a fejéhez ka­pott. — Nem tudja, hol van? — Őszintén szólva nem tu­dom. És a Kombájn-, vagy a Munkásőr utcát sem tudta, merre van. Talán ez a rövid párbeszéd is érzékelteti, hogy mennyi­re ismerik Szolnokon az új és a megváltozott utcaneve­ket. Ismeretes, hogy május elsejével a városi tanács vb igazgatási osztálya több régi utcanevet megváltoztatott, — néhány új utca pedig nevet kapott. Szandaszőllősön — mivel közigazgatásilag Szol­Mozaiklap 100/BH födémtálca, kútgyűrfi. betonkád állandóan kapható. Kossuth Mg. Tsz. Kecskemét. Damjanich n. 12. nokhoz tartozik — csaknem minden utcanevet átkeresz­teltek. A változás óta eltelt idő­szakról először a postán tar­tottunk kisebb közvélemény­kutatást. Általános vélemény szerint az átállás nem oko­zott semmi zavart — mert nem is álltak át semmire. A küldemények még mindig a régi címzéssel érkeznek, a gyakorlott kézbesítők nem­csak utca, hanem név sze­rint is ismernek minden csa­ládot és szinte behunyt szemmel is a címre találnak. A rendelőintézet ügyeletes orvosai és a mentők is min­dig megtalálják a címet. — Mindkét részről olyan alapo­san és részletesen megbeszé­lik a találkozás színhelyét, hogy a tévedés kizárt. Az át­keresztelt utcák nevét alig használják s a legtöbb há­zon még a régi utcanév sze­repel. A városi tanácsnál kapott értesülés szerint — azért, mert a táblákat meg­rendelték ugyan, de késve készítik és szállítják. Néhány furcsaságra vi­szont felhívták a figyelmün­ket, s ezekről érdemes írni. A vegyiművek lakótelepé­nek nincs utcaneve, sok ma­gánküldemény bekerül a gyár postafiókjába, s ezeket késve kapják kézhez a cím­zettek. Még több a baj a Vöröshadsereg út 32 szám­mal. A papírgyártól a Ti­száig húzódó területen húsz­nál több családi ház van és ez mind a 32 szám alatt sze­repel. A legrosszabb a hely­zet a Verseghy út 7 szám­mal. A barakképületekben legalább száz család lakik, mind a hetes házszám alatt s ahogy a postán mondják, a kézbesítők bolyonganak, s in­kább felmondanak, de azon a környéken nem vállalják a munkát. Nem tartják sze­rencsésnek a Ságvári körút és a Mártírok út egy részé­nek a számozását sem, a Sashalmi úton pedig nincs annyi mellékköz. ahány új nevet adtak. (Pi) Negyvenötezer ember utazik naponta A megyeszékhely auíóbuszközlekedési gondjai A személygépkocsik, mo­torkerékpárok rohamos mér­tékben szaporodnak Magyar- országon — Szolnokon is. Ez könnyen azt a tévhitet kelthetné, hogy a hagyomá­nyos tömegközlekedési esz­közök, a vonatok, az autó­buszok egyre inkább háttér­be szorulnak. A tények Egy példa az elmondottak' bizonyítására. A Volán 7. sz. Vállalatának autóbuszai 1971-ben 39—40 ezer utast szállítottak naponta Szolno­kon. Az ez évi fölmérések szerint ez a szám már 44—45 ezerre emelkedett. Igaz, köz­ben öttel nőtt a kocsik szá­ma is, de ez a gondokon csak keveset enyhített, mert így is körülbelül ezer utast szállít naponta egy autó-; busz. Mit lehetne tenni a me­gyeszékhely autóbuszközle­kedési gondjainak enyhítésé­re? A legkézenfekvőbb vá­lasznak az tűnik: állítsanak forgalomba több autóbuszt. A probléma azonban nem ilyen egyszerű. A vállalat év végéig hét Nemrégiben beszélgettem a vállalat egyik vezetőjével, aki keseregve mondta: saj­nos ez a munkakör már nem olyan vonzó, mint régen. Hogy miért nem? Az autó­buszsofőrök tavaly 251 órát dolgoztak átlagosan havonta — 1967-ben 268 órát — az évi keresetük az 1967. évi 30 ezer 690 forintról az el­múlt évre 36 ezer 657 forint­ra emelkedett. A munkaidő tehát csökkent, a kereset nőtt, ami önmagában szép Amit eddig elsoroltunk, az csak az érem egyik olda­la. A közlekedés fejlesztésé­ben ugyanis nemcsak a Vo­lán 7-es Vállalata érdekelt, azonban mást mutatnak. Többnapos ünnepek előtt, hétvégeken, vasárnap jó, ha az ember állva tud utazni a vonatokon, az utóbuszok pe­dig a csúcsidőben — reggel munkakezdés előtt és dél­után a műszak lejárta után — nap mint nap zsúfoltak. új csuklós autóbuszt kap. Közülük kettő száz, öt pedig százhúsz utas szállítására lesz alkalmas. Járatsűrítésre azonban kevésbé lesz lehe­tőség, hiszen közben az el­avult kocsikat ki kell von­ni a forgalomból. Az új autóbuszok vásárlásának egyébként nemcsak az anya­gi lehetőség szab határt. Ne­hezíti a helyzetet az is, hogy nincs elegendő munkaerő. A több autóbuszra természet­szerűen több gépkocsivezető kell, és nem is akármilyen. Autóbuszt csak az vezethet, akinek legalább 3 éves gya­korlata van, megszerezte a „D” kategóriájú jogosít­ványt, a csuklósbusz vezeté­séhez pedig még külön vizs­ga is kell. fejlődés, viszont a jó szak­mai felkészültséggel, kellő gyakorlattal rendelkező gép­kocsivezetők mégis inkább más munkahelyet keresnek, ahol több a kereset és ki­sebb a felelősség. A vállalat úgy próbál enyhíteni a gondjain, hogy az idén is szervez ,,D” kategóriájú tan­folyamot. Hogy ez valóban segít-e, egyelőre nem lehet tudni, tény azonban, hogy eddig nem igen akadt, je­lentkező. hanem más szolnoki válla­latok, intézmények is, ame­lyek mellesleg sokat segít­hetnének. Régóta napiren­den szerepel a lépcsőzetes munkakezdés bevezetése. Is­mét néhány példa: reggel 7 órakor kezdődik a munka­idő a vegyiművekben, a gép­javítónál és a cukorgyárban is. Ezekbe az üzemekbe mintegy hétszázhatvan dol­gozó utazik az les autóbusz- szal. Ha azt számítjuk, hogy öt percenként százhúsz sze­mélyes csuklósok közleked­nek — csak az indulást fi­gyelembe véve — százhúsz embernek 40 perccel kellene a „normális” időpontnál előbb a megállóhoz érkezni, majd öt percenként újabb százhúsz embernek, hogy mindenki időben eljusson a munkahelyére. Mi persze könnyen mond­hatjuk, hogy mielőbb, meg kell valósítani a lépcsőzetes munkakezdést, a gyakorlat­ban azonban ez nem olyan egyszerű, legalább is a vál­lalatok szerint nem. (Egyéb­ként ez a téma is szerepelt a szállítási bizottság leg­utóbbi ülésén és remény van arra, hogy rövidesen sikerül közös állásontra jutni az ér­dekelteknek.) Az utasokon is múlik Az utazni szándékozókat — érthetően — nem a gon­dok okának magyarázgatása érdekli, ők gyorsabb, kultu­ráltabb autóbuszközlekedést óhajtanak. Ennek megvaló­sítása azonban az utasokon is múlik. Sok városban az a gyakorlat, hogy az embe­rek a megállónál szépen sorban állnak és akkor nincs tülekedés, nem kel) egymás családfáját emlegetni. Szol­nokon nem egyszer tapasz­talható az is, hogy a kalauz, a sofőr hiába rimánkodik: „menjenek már beljebb, há­tul, vagy elől, attól függ, hol van a fölszállás — van még üres hely”, aki egyszer följutott, az már nem törő­dik másokkal. Az éremnek sok oldala van, a cél viszont azonos: a gyorsabb, kulturáltabb köz­lekedés. Ezt azonban nem elég óhajtani, tenni is kell érte minden érdekeltnek! — zámbó — Egy buszra ezer utas Kevés a buszsofőr Lépcsőzetes munkakezdés Nemcsak egy eset Vonzó és „ellenszenves“ (?) szakmák a pályakezdőknél B. P. olvasónk sérelmezte, hogy fiát, aki most végzi az általános iskolát, nem vették fel autószerelő szakmunkás- tanulónak. Ezzel a panasszal jóval több mint százan áll­hatnának elő, mert a csaknem kétszáz jelentkező közül — mindössze negyvenötnek a felvételére volt lehetőség. Vonzó, divatos — úgymond „menő” — szakma még ezen kívül a kozmetikus, női fod­Egyúttal azonban azt is, hogy sok más szakmára vi­szont most sem volt elég je­lentkező: tucatszám hiányoz­tak az új tanévre jelentke­zők például — a gépszerelő alapszakmában a géplakatos­pályán. Ézt azért említjük külön, mert azonos napon és helyen tartották erre a fel­vételi vizsgát az autószerelő­kével. Már a vizsga előtt tá­jékoztatták a jelentkezőket, hogy autószerelőnek a fölve­hetőnél sokkal többen pá­lyáznak. Idejében fontolja meg tehát, akit oda nem ve­hetnek fel, géplakatosnak az­nap, ugyanott jelentkezhet és Ezekre a szakmunkáspá­lyákra megkülönböztetett előnyt — jóval magasabb ösztöndíjat, kollégiumi elhe­lyezést, vállalati pénzbeli tá­mogatást. stb. — élvezhetnek a tanulónak felvettek már az első tanévtől kezdődően. Többnyire már a pályavá­rász, megyénk esetében a női szabó, a háztartási gépjaví­tó- és szerelő, tv-rádiószere- lő, s talán még egy-két más pálya is. Ezekre általában a jelentkezők száma meghalad­ta a felvételi lehetőségeket. Az idei tapasztalatok is er­ről tanúskodnak: a 605-ös Ipari Szakmunkásképző Inté­zet májusban tartott felvéte­li vizsgáin ezt összegezhet­ték az illetékesek. felvételizhet. Azt is elmond­ták, aki jól érti e szakmát, bármikor autószerelőként — különösen pedig az autómo­torok szerelőjéként — is megállja a helyét, bízvást dolgozhat ilyen munkakör­ben. E figyelemfelhívás ellené­re is több tucatnyi géplaka­tost fölvehetne még az inté­zet. Ugyancsak nagy hiány volt esztergályos, hegesztő, kovács, betonelemgyártó, — szerkezetlakatos, vasúti jár­műszerelő szakmára jelent­kezőkben: tucatszám vehetne fel utólag is. az intézet szin­te mindegyik szakmában el­sőéves tanulókat. lasztás előtt felhívták a fo­kozott kedvezményekre a fi­gyelmüket, már az általános iskolában történt beszélge­téskor. ' Noha a tanulóidőben anya­gilag nem biztosít is ilyen nagy előnyt, szép szakma a nyomdaiparban a magasnyo­mó-gépmesteré s a kézisze­dőé, ám ezekre sincs elég je­lentkező. Tudjuk, hogy az említett pályák — s közéjük sorolható a hálózati villany- szerelőké is — olykor job­ban próbára teszik az em­bert, némelyik fizikailag is nagyobb igénybevételt köve­tel. A legtöbb esetben azon­ban arányosan jobb kerese­ti lehetőséget is nyújtanak, s ez még inkább így lesz a jövőben. Sót téves nézet, balhiede­lem befolyásolja a szülőket, s nem egyszer a szakmát vá­lasztó fiatalokat is, egy-egy vonzó — „menőnek” vélt — pályát illetően. — Hogy az autószerelőnek gyakran nvak- törő. mutatványok közt. nem éppen tiszta munkát is vé­geznie kell, — most nem gondolnak rá. Minél előbb, annál jobb Nem fukarkodnak ilyen felvilágosítással a szakmun­kásképző intézet pedagógu­sai sem. Szívesen adnak tá­jékoztatást és szívesen ve­szik, ha azok a szakmunkás­pályára készülő fiatalok, aki­ket az eredetileg választott szakmára nem vehettek fel, más választási lehetőségiránt érdeklődnek, más szakmára pályáznak s ezzel a szán­dékkal újból felkeresik az intézetet.1 Gyakorlatilag erre mód van az új tar.év kezde­téig. de azért minél előbb jelentkeznek, annál jobb, — mert annál több még a vá­lasztási lehetőség a kaim ho­zó szakmákban. M. L Nem fontolták meg MegkiVönböztetett előnyök

Next

/
Oldalképek
Tartalom