Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-13 / 137. szám
1972. június 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A jászberényi Hűtőgépgyár szifon üzemében évente 800 ezer autó- illetve habszifont gyártanak. A világ autó- és habszifongyártásának — kb. egynegyedét teszi ez ki. A szifonpalackok polírozása a képen látható automata gépen történik Vasutas h (Tudósítónktól) Szolnok, rendezőpályaudvar, 17 óra 20 perc. Közeledik a váltós. Az V-ös őrhelyen Dobos József átme- nesztő szaporán jegyezgeti a kocsik számát. Közben feltekint minden ajtónyitásra: nem a felesége érkezett-e, akinek átadja a szolgálatot, ök már régóta egymást váltják. — Miért nem egy műNyílik az ajtó, belép Dobos József né, s megkezdődik a „kettős szolgálat” átadása. — Lacikának ellenőrizd a házifeladatát. A hűtőszekrényben találod az ételt, melegítsd meg... A férj vaskos naplót vesz elő, majd különféle jegyzékeket sorakoztat fel az asztalon. — Vigyázz, a ferenci indulóban élő van. A lökös- érkezőből egy hőnfutottat ki kell sorozni... —Mindig ilyen korán érkeznek munkába? — Igen — válaszol Dobos- né. — Nekünk, gyakorlott Három és fél évtized 1 Szép, modem lakásba érkezünk, közel a Zagyva partjához. — Hat éve kaptuk ezt a lakást — magyarázza a házigazda. — Nem volt köny- nyű hozzájutni, de annyiban voltunk másokkal szemben előnyösebb helyzetben, hogy mindketten a törzsgárda tagjai vagyunk. szakban dolgoznak? — kérdezem. — Saját kérésünkre, a gyerek miatt van ez így — válaszolja. — Lacika, a fiunk tizenhárom éves, s annak idején elhatároztuk Marikával, mármint a feleségemmel, hogy amíg a gyerek el nem végzi az általános iskolát, vállaljuk a „különélésnek” ezt a formáját. Jobb, ha mindig otthon van egyikünk... vasutasoknak tulajdonképpen elég lenne 10—15 perc, még a „kettős szolgálat” át- adására-átvételére is, de tudja, mindketten vasutascsaládból származunk, és már gyermekkorunkban megszoktuk szüléink példájából, hogy a munkát pontosan, nyugodtan és jól felkészülve kell kezdeni. Apám — aki jelenleg is a szolnoki pályafenntartásnál dolgozik — arra tanított engem és az öcsémét, hogy a jó vasutasnak nem szabad az utolsó pillanatban beesnie az ajtón. A házaspár elbúcsúzik egymástól, engem pedig Dobos József a lakásukra invitál. A falon látható egyik fényképen Dobos Józsefre ismerek. Fiatalember, magas nyakú, vasúti egyenruhában. — Hány éve szoglál? — Három és fél évtizede. De már nagyapám, édesapám is vasutas volt, és testvéreim is a MÁV kötelékébe tartoznak. Apám például a járműjavítóban a kocsilakatosok csoportvezetője volt, s 1945-ben üzemi baleset következtében vesztette életét. Én pedig kocsirendezőként kezdtem pályafutásomat, de sajnos, tizenkét év múltán meg kellett válni ettől a beosztástól, egészségi állapotom romlása miatt. Higgye el, amikor megtudtam, hogy nem mehetek vissza kocsirendezőnek — szégyen vagy nem szégyen? — sírtam. Dobos József életében valóban sokszor állt hadilábon az egészséggel. Hosszú ideig feküdt kórházban, súlyos műtétje is volt, de a szíve mindig a vasútért és a vasutasokért dobogott. Évekig dolgozott a szakszervezeti műhelybizottság termelési felelőseként. 1968-ban ismét kórházba került, s akkor — még mielőtt a választás időszaka lejárt volna — Marika, a feleség vette át a társadalmi munka többségét. Azóta is együtt végzik a reájuk bízott vagy éppen önként vállalt társadalmi feladatokat. A példa meggyőző Miközben elmerültünk a beszélgetésben, arra lettem figyelmes, hogy Lacika mellettünk milyen szépen raj- zolgat. — Milyen pályára adják majd a fiút? — kérdezem az apától. — Annak idején majd ő dönti el, hogy milyen foglalkozást választ. De ha tőlünk kér tanácsot, őszintén ajánljuk neki, hogy folytassa a családi hagyományt. Sóra Sándor örökség a pontosság A címzett mindenhol ismert Sok házszám azonban rendezetlen Szolnokon — A Krúdy Gyula utcába szeretnék menni. A taxisofőr a fejéhez kapott. — Nem tudja, hol van? — Őszintén szólva nem tudom. És a Kombájn-, vagy a Munkásőr utcát sem tudta, merre van. Talán ez a rövid párbeszéd is érzékelteti, hogy mennyire ismerik Szolnokon az új és a megváltozott utcaneveket. Ismeretes, hogy május elsejével a városi tanács vb igazgatási osztálya több régi utcanevet megváltoztatott, — néhány új utca pedig nevet kapott. Szandaszőllősön — mivel közigazgatásilag SzolMozaiklap 100/BH födémtálca, kútgyűrfi. betonkád állandóan kapható. Kossuth Mg. Tsz. Kecskemét. Damjanich n. 12. nokhoz tartozik — csaknem minden utcanevet átkereszteltek. A változás óta eltelt időszakról először a postán tartottunk kisebb közvéleménykutatást. Általános vélemény szerint az átállás nem okozott semmi zavart — mert nem is álltak át semmire. A küldemények még mindig a régi címzéssel érkeznek, a gyakorlott kézbesítők nemcsak utca, hanem név szerint is ismernek minden családot és szinte behunyt szemmel is a címre találnak. A rendelőintézet ügyeletes orvosai és a mentők is mindig megtalálják a címet. — Mindkét részről olyan alaposan és részletesen megbeszélik a találkozás színhelyét, hogy a tévedés kizárt. Az átkeresztelt utcák nevét alig használják s a legtöbb házon még a régi utcanév szerepel. A városi tanácsnál kapott értesülés szerint — azért, mert a táblákat megrendelték ugyan, de késve készítik és szállítják. Néhány furcsaságra viszont felhívták a figyelmünket, s ezekről érdemes írni. A vegyiművek lakótelepének nincs utcaneve, sok magánküldemény bekerül a gyár postafiókjába, s ezeket késve kapják kézhez a címzettek. Még több a baj a Vöröshadsereg út 32 számmal. A papírgyártól a Tiszáig húzódó területen húsznál több családi ház van és ez mind a 32 szám alatt szerepel. A legrosszabb a helyzet a Verseghy út 7 számmal. A barakképületekben legalább száz család lakik, mind a hetes házszám alatt s ahogy a postán mondják, a kézbesítők bolyonganak, s inkább felmondanak, de azon a környéken nem vállalják a munkát. Nem tartják szerencsésnek a Ságvári körút és a Mártírok út egy részének a számozását sem, a Sashalmi úton pedig nincs annyi mellékköz. ahány új nevet adtak. (Pi) Negyvenötezer ember utazik naponta A megyeszékhely auíóbuszközlekedési gondjai A személygépkocsik, motorkerékpárok rohamos mértékben szaporodnak Magyar- országon — Szolnokon is. Ez könnyen azt a tévhitet kelthetné, hogy a hagyományos tömegközlekedési eszközök, a vonatok, az autóbuszok egyre inkább háttérbe szorulnak. A tények Egy példa az elmondottak' bizonyítására. A Volán 7. sz. Vállalatának autóbuszai 1971-ben 39—40 ezer utast szállítottak naponta Szolnokon. Az ez évi fölmérések szerint ez a szám már 44—45 ezerre emelkedett. Igaz, közben öttel nőtt a kocsik száma is, de ez a gondokon csak keveset enyhített, mert így is körülbelül ezer utast szállít naponta egy autó-; busz. Mit lehetne tenni a megyeszékhely autóbuszközlekedési gondjainak enyhítésére? A legkézenfekvőbb válasznak az tűnik: állítsanak forgalomba több autóbuszt. A probléma azonban nem ilyen egyszerű. A vállalat év végéig hét Nemrégiben beszélgettem a vállalat egyik vezetőjével, aki keseregve mondta: sajnos ez a munkakör már nem olyan vonzó, mint régen. Hogy miért nem? Az autóbuszsofőrök tavaly 251 órát dolgoztak átlagosan havonta — 1967-ben 268 órát — az évi keresetük az 1967. évi 30 ezer 690 forintról az elmúlt évre 36 ezer 657 forintra emelkedett. A munkaidő tehát csökkent, a kereset nőtt, ami önmagában szép Amit eddig elsoroltunk, az csak az érem egyik oldala. A közlekedés fejlesztésében ugyanis nemcsak a Volán 7-es Vállalata érdekelt, azonban mást mutatnak. Többnapos ünnepek előtt, hétvégeken, vasárnap jó, ha az ember állva tud utazni a vonatokon, az utóbuszok pedig a csúcsidőben — reggel munkakezdés előtt és délután a műszak lejárta után — nap mint nap zsúfoltak. új csuklós autóbuszt kap. Közülük kettő száz, öt pedig százhúsz utas szállítására lesz alkalmas. Járatsűrítésre azonban kevésbé lesz lehetőség, hiszen közben az elavult kocsikat ki kell vonni a forgalomból. Az új autóbuszok vásárlásának egyébként nemcsak az anyagi lehetőség szab határt. Nehezíti a helyzetet az is, hogy nincs elegendő munkaerő. A több autóbuszra természetszerűen több gépkocsivezető kell, és nem is akármilyen. Autóbuszt csak az vezethet, akinek legalább 3 éves gyakorlata van, megszerezte a „D” kategóriájú jogosítványt, a csuklósbusz vezetéséhez pedig még külön vizsga is kell. fejlődés, viszont a jó szakmai felkészültséggel, kellő gyakorlattal rendelkező gépkocsivezetők mégis inkább más munkahelyet keresnek, ahol több a kereset és kisebb a felelősség. A vállalat úgy próbál enyhíteni a gondjain, hogy az idén is szervez ,,D” kategóriájú tanfolyamot. Hogy ez valóban segít-e, egyelőre nem lehet tudni, tény azonban, hogy eddig nem igen akadt, jelentkező. hanem más szolnoki vállalatok, intézmények is, amelyek mellesleg sokat segíthetnének. Régóta napirenden szerepel a lépcsőzetes munkakezdés bevezetése. Ismét néhány példa: reggel 7 órakor kezdődik a munkaidő a vegyiművekben, a gépjavítónál és a cukorgyárban is. Ezekbe az üzemekbe mintegy hétszázhatvan dolgozó utazik az les autóbusz- szal. Ha azt számítjuk, hogy öt percenként százhúsz személyes csuklósok közlekednek — csak az indulást figyelembe véve — százhúsz embernek 40 perccel kellene a „normális” időpontnál előbb a megállóhoz érkezni, majd öt percenként újabb százhúsz embernek, hogy mindenki időben eljusson a munkahelyére. Mi persze könnyen mondhatjuk, hogy mielőbb, meg kell valósítani a lépcsőzetes munkakezdést, a gyakorlatban azonban ez nem olyan egyszerű, legalább is a vállalatok szerint nem. (Egyébként ez a téma is szerepelt a szállítási bizottság legutóbbi ülésén és remény van arra, hogy rövidesen sikerül közös állásontra jutni az érdekelteknek.) Az utasokon is múlik Az utazni szándékozókat — érthetően — nem a gondok okának magyarázgatása érdekli, ők gyorsabb, kulturáltabb autóbuszközlekedést óhajtanak. Ennek megvalósítása azonban az utasokon is múlik. Sok városban az a gyakorlat, hogy az emberek a megállónál szépen sorban állnak és akkor nincs tülekedés, nem kel) egymás családfáját emlegetni. Szolnokon nem egyszer tapasztalható az is, hogy a kalauz, a sofőr hiába rimánkodik: „menjenek már beljebb, hátul, vagy elől, attól függ, hol van a fölszállás — van még üres hely”, aki egyszer följutott, az már nem törődik másokkal. Az éremnek sok oldala van, a cél viszont azonos: a gyorsabb, kulturáltabb közlekedés. Ezt azonban nem elég óhajtani, tenni is kell érte minden érdekeltnek! — zámbó — Egy buszra ezer utas Kevés a buszsofőr Lépcsőzetes munkakezdés Nemcsak egy eset Vonzó és „ellenszenves“ (?) szakmák a pályakezdőknél B. P. olvasónk sérelmezte, hogy fiát, aki most végzi az általános iskolát, nem vették fel autószerelő szakmunkás- tanulónak. Ezzel a panasszal jóval több mint százan állhatnának elő, mert a csaknem kétszáz jelentkező közül — mindössze negyvenötnek a felvételére volt lehetőség. Vonzó, divatos — úgymond „menő” — szakma még ezen kívül a kozmetikus, női fodEgyúttal azonban azt is, hogy sok más szakmára viszont most sem volt elég jelentkező: tucatszám hiányoztak az új tanévre jelentkezők például — a gépszerelő alapszakmában a géplakatospályán. Ézt azért említjük külön, mert azonos napon és helyen tartották erre a felvételi vizsgát az autószerelőkével. Már a vizsga előtt tájékoztatták a jelentkezőket, hogy autószerelőnek a fölvehetőnél sokkal többen pályáznak. Idejében fontolja meg tehát, akit oda nem vehetnek fel, géplakatosnak aznap, ugyanott jelentkezhet és Ezekre a szakmunkáspályákra megkülönböztetett előnyt — jóval magasabb ösztöndíjat, kollégiumi elhelyezést, vállalati pénzbeli támogatást. stb. — élvezhetnek a tanulónak felvettek már az első tanévtől kezdődően. Többnyire már a pályavárász, megyénk esetében a női szabó, a háztartási gépjavító- és szerelő, tv-rádiószere- lő, s talán még egy-két más pálya is. Ezekre általában a jelentkezők száma meghaladta a felvételi lehetőségeket. Az idei tapasztalatok is erről tanúskodnak: a 605-ös Ipari Szakmunkásképző Intézet májusban tartott felvételi vizsgáin ezt összegezhették az illetékesek. felvételizhet. Azt is elmondták, aki jól érti e szakmát, bármikor autószerelőként — különösen pedig az autómotorok szerelőjéként — is megállja a helyét, bízvást dolgozhat ilyen munkakörben. E figyelemfelhívás ellenére is több tucatnyi géplakatost fölvehetne még az intézet. Ugyancsak nagy hiány volt esztergályos, hegesztő, kovács, betonelemgyártó, — szerkezetlakatos, vasúti járműszerelő szakmára jelentkezőkben: tucatszám vehetne fel utólag is. az intézet szinte mindegyik szakmában elsőéves tanulókat. lasztás előtt felhívták a fokozott kedvezményekre a figyelmüket, már az általános iskolában történt beszélgetéskor. ' Noha a tanulóidőben anyagilag nem biztosít is ilyen nagy előnyt, szép szakma a nyomdaiparban a magasnyomó-gépmesteré s a kéziszedőé, ám ezekre sincs elég jelentkező. Tudjuk, hogy az említett pályák — s közéjük sorolható a hálózati villany- szerelőké is — olykor jobban próbára teszik az embert, némelyik fizikailag is nagyobb igénybevételt követel. A legtöbb esetben azonban arányosan jobb kereseti lehetőséget is nyújtanak, s ez még inkább így lesz a jövőben. Sót téves nézet, balhiedelem befolyásolja a szülőket, s nem egyszer a szakmát választó fiatalokat is, egy-egy vonzó — „menőnek” vélt — pályát illetően. — Hogy az autószerelőnek gyakran nvak- törő. mutatványok közt. nem éppen tiszta munkát is végeznie kell, — most nem gondolnak rá. Minél előbb, annál jobb Nem fukarkodnak ilyen felvilágosítással a szakmunkásképző intézet pedagógusai sem. Szívesen adnak tájékoztatást és szívesen veszik, ha azok a szakmunkáspályára készülő fiatalok, akiket az eredetileg választott szakmára nem vehettek fel, más választási lehetőségiránt érdeklődnek, más szakmára pályáznak s ezzel a szándékkal újból felkeresik az intézetet.1 Gyakorlatilag erre mód van az új tar.év kezdetéig. de azért minél előbb jelentkeznek, annál jobb, — mert annál több még a választási lehetőség a kaim hozó szakmákban. M. L Nem fontolták meg MegkiVönböztetett előnyök
