Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-11 / 136. szám
FILMEZÉS MINDHALÁLIG (Dluhopolszky László rajza) Szakértők Nehéz operáció után a beteg kinyitja a szemét. Első pillantása a fölébe hajló orvosra esik. — Sikerült a műtét? — kérdezi türelmetlenül. — Sikerült — válaszolja a fiatal sebész. — Nekem is úgy tűnik. Most már értem, mi a csudának vettél talicskát! Aforizmák Egy hiba lehet igazi hiba vagy álhiba — aszerint, hogy annak, aki elkövette, igaza van-e vagy sem. Pierre Dac ÍZ Barátaink tulajdonképpen gondolataink többé kevésbé tökéletes megtestesülései. Katherine Mansfield VKönnyebb azt szeretni, aki gyűlöl bennünket, mint azt, aki jobban szeret, mint ahogy mi szeretnénk. La Rochefoucauld ÍZ Egyes emberek olyanok, mint a wurlitzer: csak akkor indulnak meg, ha pénzt dobunk beléljük. Leopold R. Nowak Takarékosság A feleség új ruhában libben be a lakás ajtaján. — Már megint? — szisszen fel a férj. — Megint új aruha! Most, amikor annyi kiadásunk van... — Édes fiam, ez a ruha egyetlen fillérbe sem került. Ma szerencsés napom van.. Képzeld csak: három ízben |>arkoltam tilos helyen, négyszer hajtottam be tilos jel- késre, hatszor fordultam szabálytalanul. És sehol egyetlen kendőr! A ruhát pedig abból a pénzből vettem, amelyet Hz említett szabálytalanságokért kellett volna fizetnem. Na de ilyet! Már megint nincs nyomás! \ BÉKÉS ESTE VÁRHATÓ (A Wochenpresse-ből) Hibát hibára halmozott — Életemben csak két hagy hibát követtem eh — Mégpedig? — Azt, hogy megnősültem. — De hiszen ez csak egy hiba! — De én kétezer nősültem! A könyvügynök bánata JL Lexikon? Minek? Hiszen a kisfiúnk mindent tud! Elmúlt hatéves! (A Wochenpresse-ből) Hobby földem tan V Ni Tsötuf SÁRKÁNYERESZTÉS Georg Meredith: POSTABÉLYEGEK Családom minden tagja ujjongott, amikor kiderült, hogy hobby-földet kaptunk. Igaz, hogy közvetlenül a Tisza mentetlen területén van. tele korúval, hordalék fával, de művelhető. Jó lesz kikapcsolódásul, a család csupa szellemi elfoglaltságú tagjainak. Természetes, hogy földnézőbe a tavasz legnagyobb esője után indultunk, amikor a folyó partját 5 kilométer hosszúságban végig lehetett csúszkálni. A békesség kedvéért beleegyeztem, hogy mindenki a feje búbjáig sárosra gyalogolja magát. Visszafelé jövet javasoltam ugyan, hogy a közúti híd tövében várjuk meg az esti sötétséget, így nem nézhetnek bennünket sem vályogvetőknek, sem diver- zánsoknak. Mivel azonban újabb zivatar ígérkezett, házam népe leszavazott, és így — ki zokniban, ki mezítláb — belevetettük magunkat a vasárnap délutáni forgalomba. Igazi természetkedvelő vagyok, s így szívesen költöttem pénzemet gereblyére meg kapára. Miután azonban a kedves arra járókat már nem akartam több szerszámmal megajándékozni — ugyanis mindig volt, aki kikereste azokat a legnagyobb bozót alól is — a kocsi csomagterét neveztem ki szerszámos ládának. Itt hordtuk a vetőmagraktárt is. Igaz, hogy mivel a vizesüveg gyakorta felborúit, a végén pedig össze is törött, a dug- hagymától a borsóig minden elázott. Már-már azt hittem, hogy az ott hamarabb ki is virágzik, mint amit elvetettünk. Azon is túltettem magam, hogy a hónap végi kosztpénzt férjem már hónap közepén elkérte permetlére és permetező felszerelésre. Azon is változtattam, hogy ne kerüljön minden gyomlálás egy-egy harisnyanadrágba. Igaz, hogy ez csak a nyári melegben sikerült, most is csak úgy, hogy a melegítőmet és a fürdőruhámat hordtam el. Szép összeget költöttem már kézápoló szerekre is, a gyomlálástól mégis feketék az újjaim. Dicsérem is magamat kitartásomért, mert nálam a hobby-föld nemcsak olyan fellángolás, — akár hiszi valaki akár nem. — én komolyan veszem ezt a kikapcsolódást. Néhány gondom azért mégis maradt. Hobby-földje van ugyan a családomnak, de a hó végi kosztpénz elmegy benzinre és autóbusz költségre. Azonkívül „úszik” a lakás, tele a szekrényem vasalnivalóval, az íróasztal válasz nélkül hagyott rokoni levelekkel, nincs időm otthon semmire. Mostanában nagy izgalommal hallgattam a meteorológiai előrejelzéseket, titokban abban reménykedtem, hogy a nagy szárazság után a Tisza mégiscsak elönti egyszer azt a mentetlen területet, és akkor én- divatba hozhatok egy új hobbyt, a lakás rendben tartását. B. E. — Mit óhajt, asszonyom? — kérdezte udvariasan a postai alkalmazott attól az idős hölgytől, aki ablakocskájához lépett. — Szeretném megtekinteni a bélyegecskéket... — kezdte. — Ezt csak ebéd után teheti meg, annál a másik kis ablaknál, — Miért, ön nem árul bélyeget? — Itt csupán azoknak árusítunk, akik levelet küldenek, amott pedig — a fi- latelistáknak. — Mi az, hogy filatelista? En levélre szeretném felragasztani azt a bélyeget. — Akkor miért akarja őket megtekinteni? Miféle levele van? — Leányom, Elizabeth és unokám, Roger már két levelet írtak Brightonból, s már én is szeretnék küldeni nekik legalább egyet. — Jó, jó, parancsoljon a bélyeget. Két pennybe kerül. — Nem lenne drága, nagyon is megfelelne, de miért ilyen szörnyű a színe? Tudja, nem birom a hamuszínt, mióta megboldogult férjemet, Haroldot elégették a krematóriumban... — Kérem, ne csináljon sorállást. Két pennyért más színű bélyeget nem tudok adni. — Nagyon buta dolog... Nagy választékkal kellene rendelkezniük különféle fazonú és árnyalatú bélyegekből. — Kérem, asszonyom, vegyen két darab egypennys bélyeget. — De hiszen azok még szörnyűbbek. Ez az ibolyaszín nem valami tartós. Tudja, úgy húsz, sőt, meglehet, huszonöt évvel ezelőtt volt egy ibolyaszín köntösöm... — Nem lehetne valamivel gyorsabban, hiszen ön mögött már egész hosszú sor áll. Vegyen egy másfél pennys bélyeget, meg ezt a kák színűt fél pennyért. — Na hallja, másfél pennyt egy piszkos-piros színűért! Nos, ez a kis kék színű, még csak-csak... — Akkor hát, hányat választhatok? — Na jó, adjon egy kéket. — Akkor a címzettnek másfél pennys portót kell fizetnie! — Nem lehetne mégis keresni valamilyen vidámabb színű másfél penny- set?... Molnár Sándor fordítása Kiváncsi Torzonborz férfi lép be a borbélyüzletbe. Beül a székbe és kijelenti: — Teljes borotválást kérek! Szeretném végre tudni, hogy sézek ki! Emberi szokás — Mi történt, hogy annyi ember összeszaladt? — Semmi, de mindenki meg akar róla győződni..} ÁLLATBARÁTOK (Az Eulenspegel-ből)
