Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-10 / 135. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁRA: 80 FILLÉR XXIII. évf. 135. sz. 1972. június 10., szombat. Kesztyűk a földön M i is történt azon a bizonyos vállalati értekezleten? Az egyik felszólaló kemény szavakkal ostorozta a föllelhető hibákat, fogyatékosságokat. Ráadásul nem is csak úgy „általában”, hanem nagyon is konkrétan: Té­nyeket, sőt neveket említve. Eseteket idézve, felsorakoz­tatva. Aztán köszönetét mondott a figyelemért, majd — mint aki megtette a magáét — helyet foglalt újra székén. A hallgatóság, a vállalati kollektíva pedig feszülten várta a további fejleményeket. Száz, kétszáz, több száz szempár kereszttüzébe kerül­tek az érintettek, a név szerint említettek. Akiktől a jelen­lévők most, ezek után azt várták, hogy felálljanak, kifejt­sék a maguk véleményét; hogy érveket, ellenérveket sora­koztassanak fel; hogy igyekezzenek cáfolni — esetleg elfő-, gadni — a bírálatot. Azaz, magyarán mondva: várták, hogy felvegyék a kesztyűt. Manapság azonban sűrűn tapasztalni, hogy ezek a bizo­nyos kesztyűk a földön maradnak. Ahogy az említett válla­latnál is történt: a megbírált, érintett illetékesek — hallgat­tak. Ültek lehajtott fejjel, lesütött szemmel, bámulták a padozatot, vagy társaikkal beszélgettek, vagy sértődött, nem­törődöm arccal bámultak maguk elé... És a bírálatot vá­lasz nélkül hagyták. Mit lehet kiolvasni ebből a — sajnos elég gyakran, fel­bukkanó — magatartásformából? Sok mindent. P éldául azt, hogy a megbíráltaknak nincs a tarso­lyukban elegendő érv. Ezért hallgatásuk azt jelké­pezi, hogy — hallgatás-beleegyezés — egyetértenek az elmondottakkal. A felsorolt dolgokat nem tudják, tehát nem is akarják cáfolni. Am e csönd mögött ott bujkálhat a bíráló és a bírálat lebecsülésének, semmibe vevésének szándéka is. Meg aztán meghúzódhat e néma zugolyban az a — kispolgári — böl­csesség is, hogy: hallgassunk csak; minden csoda úgyis csak három napig tart. Az emberek ideig-óráig békétlen- kednek, morgolódnak, aztán új események, konfliktusok jön­nek, fátyol borul a múltra. Sőt: a hallgatás mögött ott settenkedhet egy fenyegető elhatározás is. Hogy: no jó-jó, pajtikám, te most felszólal tál ellenünk. De mi megjegyeztünk ám magunknak, és gondunk lesz arra, hogy leszoktassunk erről a felszólalási viszketegségről. Aztán majd rájössz te magadtól is arra — amikor hátul állsz a prémiumosztásnál, amikor nem vesz­nek észre, az előléptetésnél, amikor elnéznek a fejed fölött a külföldi kiküldetések osztogatásánál, — hogy hallgatni arany; hogy nemcsak bölcs, hanem szerencsésebb fickó is volnál,, ha hallgatnál... A fantázia a lehetőségek sok variációját összekubikol- hatná még, de elégedjünk meg ennyivel. E kis példatár is konstatálja tán a veszélyt, amelyre figyelmeztetni szeretnénk: ahol földön maradnak a kesztyűk, ott a bírálat előbb-utóbb devalválódik, sőt a bírálók személyükben, is veszélyeztetve vannak. S ahol tényleg tiszta szívvel fáradoznak a szocialista demokratizmus mindennapos gyakorlattá tételéért, ott nem szabad sajnálni az erőfeszítést annak érdekében, hogy: meg­szűnjön az a bizonyos hallgatás. Hogy olyan légkör alakul­jon ki a munkahelyen, amelyben a bírálat nem halhat, nem enyészhet el visszhangtalanul, ahol nem „három napig” tartanak a csodák, hanem egészen addig, amíg a gondokra, bajokra gyógyírt nem találnak, természetesen konkrét és hatékony intézkedések formájában. Az egészséges légkör persze sokféle úton-módon ér­vényre juthat. Például úgy, hogy azok, akik a nyilván,os­ság előtt nem hajlandók megvédeni igazságukat, azok a háttérben, „négyszemközt” se tevékenykedhessenek. Sőt: lépjen föl az üzemi, a vállalati kollektíva azok ellen, akik a nyilvánosság előtt lapítanak, majd reputációjukat, érde­keiket a „kulisszák mögött’ próbálják megvédeni. K esztyűk a földön. De jó is volna, ha nem lennének ott. Ha a bíráló mindig, mindenütt ott, helyben, rögtön, kapna választ az illetékesektől, az érintet­tektől. Vagy ha a kérdés olyan természetű, hogy erre nincs mód, akkor a későbbiek során nem feledkeznek meg a problémák fölvetőjéről, a hibák szóvá tevőjéről. Persze azért elkeseredésre nincsen ok. Rövid távon ugyanis előfordulhat, hogy időlegesen vereséget szenved a bíráló. Hogy nem veszik fel az odadobott kesztyűt. A hossszú távot tekintve azonban egyetlen pillanatig sem lehet kétséges a harc végkimenetele. A holnap, a jövő nem a sumákolóké, nem a választ elhallgatóké, hanem a becsületesen, színt vallóké. Azoké, akik partnerei a bírálóknak — úgy és abban, hogy őket ’s, mint amazokat az ügy iránti elhivatottság, a felelősség és a lelkiismeretesség vezérli cselekedeteiben. így holnap, holnapután — továbbra is képletesen szól­va — bizonyára csökkenni fog majd a földön heverő kesz­tyűk száma a társadalmi és közélet különböző területein, a hivatalokban és az üzemi munkahelyeken. Papp Zoltán Befejeződött a magyar— bolgár tanácskozás Emlékeztető okmány aláírá­sával pénteken véget ért a magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési bizottság elnökei­nek találkozója. Az okmányt a parlament delegációs ter­mében dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyet­tese és Zsivko Zsivkov, a bolgár minisztertanács el­nökhelyettese. az együttmű­ködési bizottság elnökei ír­ták alá. Zsivko Zsivkov pénteken látogatást tett Szurdi István belkereskedelmi miniszternél és dr. Szépvölgyi Zoltánnál, a fővárosi tanács elnökénél. Felkereste a Duna intercon­tinental szállót, a Domu bú­toráruházát, a metrót, s meg­látogatta a Százados úti szol­gáltató házat. Ma: „Örömmel jöttem Ilku Pál művelődésügyi miniszter látogatása a megyeszékhelyen Tegnap délelőtt Szolnok­ra érkezett Ilku Pál műve­lődésügyi miniszter, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja. A vendé­get a megyei pártbizottságon Csáki István, az MSZMP KB tagja, a megyei bizott­ság első titkára. Fodor Mi­hály, a megyei tanács el­nöke és Árvái István, az SZMT vezető titkára fo­gadta. Az egész napos láto- togatásra érkező miniszter programjában első helyen az újonnan épült Vegyipari, Finommechanikai és Műszer­ipari Szakközépiskola meg­tekintése, a már teljesen felszerelt iskola, amely 500 diáknak biztosít tanulási lehetőséget felavatása sze­repelt. A 22 millió forintos költséggel épült és jelenleg körülbelül öt milliós érté­kű műszaki felszereléssel rendelkező korszerű iskola avatóünnepségére a szakkö­zépiskola tágas aulájában került sor. A jeles ese­ményre eljöttek a város közép- és általános isko­láinak igazgatói, illetve kép­viselői, és ott voltak a me­gyeszékhely párt-. állami és társadalmi szerveinek és testületéinek vezetői, va­lamint munkatársai. Szűcs Gyula igazgató üdvözlő sza­vai után ünnepi beszédet a művelődésügyi miniszter mondott. „Örömmel jöttem Szol­nokra, ebbe az épülő fia­talosan kibontakozó város­ba” — kezdte ünnepi beszé­dét Ilku Pál. Majd közok­tatásunk jelenlegi állapotá­ról szólva azokat az ered­ményeket említette, ame­lyekre méltán lehet büsz­ke nemcsak a pedagógus társadalom, hanem egész népünk. szocialista társa­dalmunk is. „Nincs szégyen­kezni valónk az iskolai ok­tató- nevelőmunka tartalma és eredményei miatt, de — hangsúlyozta — mégis elő­re kell lépnünk a közneve­lésben.” Beszédében kitért a közoktatásban várható változások jellegének kér­désére is. „Nem lesznek látványos fordulatok — szö­gezte le határozottan — mert az iskolában rendnek és nyugalomnak kell len­nie.” Külön is szólott a szakközépiskolák perspektí­vájáról, jövőjéről. Aláhúz­ta. hogv az iskolatípus kö­rül folyó viták ellenére a szakközépiskoláknak tovább­ra* is megmarad oktatási rendszerünkben elfoglalt fon­tos szerepük, jóllehet né­hány irreális elvárástól, a tanulók túlterhelését je­lenleg előidéző feladattól mielőbb met» kell szabadí­tani az iskolatípust. „A szakközépiskola kedves gyermekünk volt eddig is, és ez marad ezután is. Nem engedjük létében elbizony­talanodni ; sőt fejlődését, bővülését tovább fogjuk se­gíteni.” A művelődésügyi miniszter beszédének be* fejező részében köszöntötte az iskola nevelőit és tanu­lóit, akiket szorgalmas, bár fáradságos, küzdelmes mun­kára ösztönzött. A miniszteri beszédet kö­vetően az iskola növendé­kei adtak ünnepi műsort, versekből és dalokból vá­logatva. A műsor végeztével Ilku Pál és kísérete, továb­bá az iskola vendégei vé­gigjárták és nagy érdeklő­déssel és nem kisebb elis­meréssel szemlélték meg a jól felszerelt műhelyeket, a korszerű igényeket is ki­elégítő laboratóriumokat, az iskola tantermeit. A látogatás a miniszter és a szakközépiskola tantestületé­nek baráti beszélgetésével ért véget a tanári szobá­ban, ahol a rögtönzött „ér­tekezleten” az iskola életét közvetlenül érintő kérdé­sekről esett szó és a hasz­nos, illetve hasznosítható gondolatok mellé, ajándé­kul az „iskolakeresztelőre” ötszáz kötetes könyvtárat ígért Ilku Pál az ifjúsági könyvtár részére. A művelődésügyi mi­niszter délutáni program­jában először a Szolnoki Galéria megtekintése sze­repelt, ahol találkozott a Művésztelep alkotóival és közvetlen eszmecsere kere­tében a realista hagyomá­nyok további ápolására buzdította az itt dolgozó festőket, szobrászokat és grafikusokat. Ilku Pál szol­noki tartózkodása a késő délutáni órákban fejező­dött be. Világgazdasági hírek ☆ Jövőnk és a tudomány ☆ Szennyvízcsatornák lesznek folyóink? * A windsori herceg regénye Aratási ügyelet: június 26-tól A májusi eső és az azt követő napsütés meggyor­sította a gabonaféléd fej­lődését. A megye mintegy 138 ezer hektár kalászosá­nak betakarítása nehéz fela­dat elé állítja a mezőgaz­dasági üzemeket. A korábbi évek gyakorla­tának megfelelően tegnap munkaértekezleten beszél­ték meg: az AGROKER, a két MEZŐGÉP Vállalat, a mezőtúri felsőfokú techni­kum és a területi tsz-szö- vetségek képviselői, az ara­tás segítésének anyagi és technikai lehetőségeit. Szerződésben rögzítették, hogy június 26-tól aratási ügyeletét tartanak — hét­köznap 12 órán át, vasár­nap pedig 7-től 13 óráig — a betakarítás időszakában. Az alkatrész és gépallátás biztosítására ügyeleti szol­gálatot tart az AGROKER Vállalat alkatrész osztálya. A körzeteknek megfelelő­en minden — garancián kí­vüli __ javítási munkát el­v égez a MEZŐGÉP 7. gyár­egysége és az AGROKER mezőtúri garanciális szol­gálata. A rendelkezésre álló 1120 kombájn üzeme Ítéléséhez biztosított műszaki segít­séggel elvégezheti a megye kalászosainak aratását. A miniszter és kísérete az új iskolában ttflíÍ K ^ TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK - HÍREK Magyar—román barátsági szerződés Péter János külügyminisz­ter és loan Cotot, a Ro­mán Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete pén­teken a Külügyminiszté­riumban kicserélte a Ma­gyar Népköztársaság és a román Szocialista Köztársa­ság együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szer­ződés megerősítő okiratait, ezzel a szerződés érvénybe lépett. Péter János és loan Cotot, az ünnepélyes aktus alkalmából beszédet mondott. Kongresszus utáni munkaprogram Elkészült a népfront me­gyei elnökségének munka­programja. az V. kongresszus állásfoglalásának gyakorla­ti megvalósítására, melyet tegnap meg is vitatott az elnökség. Értékelte továbbá az 1971. évi város- és köz­ségfejlesztési munka tapasz­talatait. összevetve az elmúlt évek eredményeit kedvezően ala­kult a helyzet. Míg 1966-ban a megye községeiben és vá­rosaiban mintegy nyolcvan- nyolcezer ember végzett társadalmi munkát, 1971-ben száznegyvenezer az önkén­tes munkások száma. Az egy lakosra jutó társadalmi munkaérték is szépen emel­kedett a hat év alatt, 39 forintról 118 forintra. Az adatok azt is mutatják, hogy a tanácsok és a népfront­bizottságok közösen, éven­te olyan fejlesztési célokat tűztek ki, melyek elérésé­ben a lakosság támogatta őket. Ez tanulság a jövőre is, a reális tervek megvaló­sítását mind pénzzel, mind munkával segíti a lakosság. A szolnoki járás tapaszta­latai külön figyelemre mél­tóak. ugyanis ebből a járás­ból nyolc helység került az 1971. évi területi fejlesztési verseny helyezettjei közé. Közgazdász vándorgyűlés A Magyar Közgazdasági Társaság, a szervezési és vezetési tudományos társa­ság, és a TIT közgazdasági választmánya a jövő héten Székesfehérvárott rendezi meg a XI. közgazdász ván­dorgyűlést Az összejövetelt hétfőn délelőtt 10 órakor a Vörösmarthy Színházban dr. Faluvégi Lajos pénzügy- minszter nyitja meg. A vándorgyűlés témája a ter­melési szerkezet gazdaságos­ságának javítása és a fej­lesztési politika. Huszonnyolc növényfajtát minősítettek Üj hazai nemesitésü nö­vényfajták elismeréséről, külföldi fajták forgalomba- hozásáról, illetve negyven már elavult fajta törléséről döntött pénteken az orszá­gos fajtaminősitő tanács. Huszonnyolc új növényfajtat elismertek, közöttük nagy számban szerepel értékes takarmánynövény, így a ku­korica, valamint étkezési nö­vényünk a burgonya. Hét kukorica-hibrid kapta meg a fajta címet. A jelenleg termesztésben lévő 22 minő­sített magyar fajta közül már több nem felel meg a követelményeknek, éppen ezért a mezőgazdaságnak termelési ágában van szük- Bég a leggyorsabb fajtacse­rére. A kukorica után az elismert fajták közül nagy­ságrendben a burgonya kö­vetkezik. Három új hibrid nyert fajta-elismerést, öt külföldi burgonyát pedig magyarországi termesztésre alkalmasnak találták. Cukorrépa termelésünk fellendítésének alapvető fel­tétele a jól termő és gép­pel művelhető fajta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom