Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-29 / 151. szám

1972. június 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Az orgona varázsa Császárok, királyok legke­gyesebb ajándéka volt. Ci­cero „az érzékekre ható iz- gatószer”-nek nevezte. Az ókortól napjainkig megtar­totta fenséges egyeduralmát a hangszerek között az or­gona. Különös szépségéről, az örvendetesen fellendülő or­gonakultuszról beszél a nem­zetközi hírű orgonaművész, a Zeneművészeti Főiskola tanára, Pécsi Sebestyén. — ön mivel magyarázza az orgonamuzsika népszerű­ségét korunkban? — Az emberi ösztön lo­gikus reagálásának tartom ezt. Minden korszak tör­vényszerűen fordul a régeb­bi korok hagyományaihoz, így van ez a zeneirodalom­ban is. A mi generációnk­nak el kellett fordulnia a romantikától. Lehetséges, hogy unokáink ismét rajon- gani fognak érte. Az ember természetesen átvette a mai kor életritmusát, ám ugyan­így keresi a megnyugvást is. Ezt találta meg a ba­rokk muzsikában, amelynek legszebb alkotásai éppen az orgonairodaimat gazdagít­ják. A orgonamuzsikában a hatalmasság az érzéseinken keresztül ragad meg mind­annyiunkat. Ugyanúgy, aho­gyan lenyűgözve megállunk egy régi épületkolosszus előtt; mert építészeti isme­retek nélkül is érezzük, hogy — szép. Az orgona külön­leges, sokszínű hangjaiban a komoly zenét nem ismerő emberek is megérzik, meg­hallják a szépet, megtalál­ják a nyugalmat. — Életútja sima, egyene­sen ívelt felfelé. Budapesten végezte a Zeneakadémiát, 1940 óta az orgona-szak ve­zető tanára a főiskolán, 25 éven át volt a bazilika or­gonaművésze. Koncertjeit elragadtatott hangú kritikák méltatják. Harmonikus há­zasságban él Werner Mária Július 4-én, keddetn is­mét jelentkezik a „Jó estét Magyarország”. Ezúttal a tv kamerái Leninvárosba, a Ti­szai Vegyikombinát területé­re és a szocialista város centrumába, a Somogy me­gyei Ráksi községbe és a Szolnok megyei Cibakházára látogatnak el. Július 5-én, szerdán a „Gyúrjuk az ipart” című si­keres közgazdaságpolitikai szatirikus műsor második adása kerül képernyőre. Ezen az estén a „Maszk nélkül” sorozat vendége a világhírű román operaéne­kes, Dán Jordachescu lesz. A kísérleti második műsor sugározza .Mándy Iván „Ré­gi idők rnozija” című tv- játékát énekművésznővel, alá rangos művész-társa is. Két felnőtt fia van. Mit mondana el életéről? — Ismeri Liszt Ferenc levelezését? Hódító férfi, korának legsikeresebb em­berének hírében állott. Le­velei gyötrő félelmekről, ma­gányról, nehéz küzdelmek­ről vallanak. Élmények nél­kül szemvtelen lesz a mű­vészét. De örök emberi tö­rekvés, az enyém is, hogy legyőzzem a nehézségeket. Látja, ezért szeretem any- nyira Liszt művészetét. Az ő muzsikája sohasem marad elesett! Küzdelmekkel és bukásokkal teli, emberi, de a végén mindig győzelmes. Ez a fantasztikus hit, magá­ban az emberben, megrázó és felemelő. — Mi volt életének leg­nagyobb élménye? — Nehéz lesz erre vála­szolnom. Talán, Európa leg­nagyobb orgonáján, a pas- saui dómban tartott kon­certemet említeném. Sokfelé jártam, számtalan orgonán játszottam. Mégis, amikor egyszerre hallottam zengve megszólalni a tőlem mintegy 80 méterre lévő hatalmas síp-csoportokat, magam is csak ámulni tudtam azon a szépségen. De elmondhatom Július 6-án, csütörtökön az „Epres múzeum” című műsorban egy gazdag világ­gal ismerkedhet meg a né­ző; egy nyugdíjas munkás — amatőr régész — hosszú évtizedeken át összegyűjtött kincsejnek házi tárlatát hoz­zák nézőközeibe a filmfel­vevőgépek. Július 7-én, pénteken „Hét tenger” címmel film­sorozat indul, amely bete­kintést enged a zárt tenge­rek élő- és növényvilágába, a parti lakók életébe. Az első film a Vörös-tengerrel ismertet meg. A sorozatot olasz tévések készítették. Július 8-án, szombaton a „Ki mit tud?” döntőjét bo­egy másik élményemet is. Egyik külföldi koncertem után a szállodai szobám ab­lakában álltam hosszú órá­kon keresztül. Az ablak egymásba futó, egymást ke­resztező autósztrádára nyí­lott. Álltam és néztem az autók után futó fénycsíko­kat, a villogást — tudtam, hogy egyszer majd zenévé alakul bennem az a látvány. Sok élményem van, mert mindig megtaláltam a szé­pet, és tudtam örülni an­nak, hogy megtalálom. Antik irodalmi források szerint az orgona fejlődés- történetének egyik jellegze­tességét, a víziorgonát, az úgynevezett hydraulist Kte- sibics találta fel, még idő­számításunk előtt. Ennek egyik későbbi változatának maradványait lelték meg Acquincumbah az 1931-es ásatások alkalmával. Az or­gonáról, rekonstruálása után ezt írja a szakkönyv: „...Az orgonát kézben hordozhatták, súlya mindössze 6—8 kilo­gramm volt. Legnagyobb sípja 31—33 cm hosszúsá­gú.” A világ legnagyobb or­gonája ma Amerikában ta­lálható. Hét manuálos, síp­jainak száma 32 882. Legna­gyobb sípja 10 méter hosz- szúságú. Ez a két adat önmagában is elárulja a legfontosab­bat erről a hangszerről. Va­rázsa nem a méretekben keresendő, és szerencsére, méretek el sem vehetik azt. Az emberi lélek hordozza magában az örök vágyat az iránt a megnevezhetetlen szépség iránt, amelyet az első egyszerű pánsípok hang­jai ugyanúgy betöltötték, mint hatalmas 'mammut-or- gonák zengése. Ezért lehet az orgona minddadig a hangszer, ameddig ember él a földön. László Ilona . nyolítják le a Ganz-MÁVAG Művelődési Központban. Te­kintettel a döntőbe jutottak nagy létszámára és a várha­tó izgalmas versengésre, a népszerű vetélkedő már a koraesti órákban megkezdő­dik és a szombat esti műsor a vetélkedő jegyében zajlik. Július 9-én, vasárnap dé­lután indul a „Világjárók” című magyarul beszélő fran­cia filmsorozat. Egy fiatal újságíró és fotóriporter „fél­pénzen” járja be a világot és közben izgalmas tudósí­tásokat küld az egyik fran­cia lapnak. Este képernyő­re kerül a két héttel eze­lőtt elmaradt Sztravinszkij című amerikai film. Mit ígér a tv a Jövő hétre ? A kulturális igény rohamos növekedése Mongóliában Az utolsó fél évszázadban a köztudat szembetűnően megváltozott Mongóliában; — ez az egyik legfontosabb követelménye az életforma és az életszínvonal rohamos fejlődésének. A nép túlnyo­mó többsége csillapíthatatlan erővel igényli a kulturaló- dást. Mongólia ma olvasni tudó ország, s ez nem kis mértékben köszönhető ennek a lendületnek. A kulturális igények növekedésével pár­huzamosan mindinkább ösz- szefonódik a termelő mun­ka és a szocialista tudat az emberekben: a dolgozók nagy tömege az alkotó ember szemszögéből ítéli meg a munkát és annak eredmé­nyeit. A párt és a kormány fo­kozott figyelmet fordít ar­ra, hogy a nép egyre növek­vő szellemi igényeit kielé­gítsék. Ma 400 nyilvános könyvtár, félezer klub és kultúrház tizenegy színház működik és naponta tízféle újság jelenik meg Mongóli­ában. (BUDAPRESS—MON- CAME) Hullámzó Balaton ) ) ) Sohasem kétel­kedtem abban, hogy nagy dolog a tudomány, de ha történetesen bizalmatlan let­tem volna iránta, most aztán mély­ségesen szégyell- hetném magam. Egymást követik a szenzációs fel­fedezések s ezek között különösen nagy port vert fel az egyik leg­utóbb'i, amelyről a nyári uborka- szezon nyitánya­ként a magyar olvasók is értesül­hettek. Akik eset­leg nem, azoknak készséggel elmon­dom, hogy egy chicagói orvos vizsgálódásai köz­ben véletlenül rá­jött arra, misze­rint szeretet nél­kül kisebbre nő­nek a gyerekek. Ugyanis ilyen ese­tekben az agy­alapi mirigy nem választ ki növe­kedési hormont. Egy alkalommal azt is megfigyel­te, hogy orvosi kezelés nélkül nö­vekedni kezdett egy elmaradott kisfiú, egyedül csak a nevelő­anya gondos, sze-' rető bánásmód­ja következtében. Kétkedésre haj­lamosabbak per­sze azonnal le­csapnak arra a körülményre, hogy a közlemény sze­rint az orvos vé­letlenül jött rá zseniális felfede­zésére. Pedig ta­máskodásra sem­mi ok, köztudo­egyszercsak min­den orvosi kezelés nélkül növekedni kezdtem. És mi­vel jó szüleim ki­fürkészhetetlen okból, de eléggé szerettek, meg sem álltam a SZERETNI KELL. mású. hogy az igazi nagy felfe­dezések mindig is véletlenül szü­lettek. Gondol­junk csak Archi- medészre, aki egy­szer véletlenül megfürdött és máris készen állt a tétel: minden vízbe mártott test a súlyából any- nyit veszt... Vagy az orvosoknál ma­radva itt volt Sir Alexander Fleming doktor esete, aki erede­tileg egészen mást akart felfedezni, de kísérleti táp­talaja megpené- szedett és már készen is volt a penicillin. Ami pedig a közle­mény példáját il­leti, magam is el­maradott kisfiú voltam, hiszen gyermekkoromat a kapitalizmusban töltöttem, de akár hiszik, akár nem, százhetvennyolc centiméter ma­gasságig... Megvan tehát a recept, amely úgy hangzik, mint a régi sláger: sze­retni kell, ennyi az egész. A felfe­dezés kétségtelen előnye, hogy ezen­túl egyszerűbbé válik a pszicholó­gusok dolga. Nem kell majd annyit faggatni azt a gyereket a családi életről, elég lesz csak rápillantani. Ha két méteres, akkor ajnározzák otthon, ha törpe, nyilván pofozzák. Ma még minden­napos, hogy a vádlott a bíróság előtt nehéz gyer­mekkorára, szere- tettelen nevelteté­sére hivatkozik, s jelentős időbe te­lik, amíg meg­nyugtatóan tisz­tázzák, csakugyan így volt-e. Nos, a jövőben fiatalko­rú égimeszelő ilyen mentségre eleve nem hivat­kozhat, mert a szemébe kacag­nak, ha egyálta­lán fóliáinak odáig. Persze, a felfe­dezéseknek olykor lehetnek káros következményei is. Ez esetben at­tól tartok, hogy némelyik szülő túlzásba viszi a szeretetet. Tessék csak arra gondol­ni, hogy amúgyis tapasztalható egészségtelen ver­sengés egyes szü­lők között: ki já­ratja szebben a gyerekét, ki ad meg magzata szá­mára minden föl­di jót, ami csak megszerezhető. Mi lesz velük ezután? Szinte látom, amint sétál egy mama az utcán kétméteres fiacs­kájával, szembe jön egy másik mama, az ő cse­metéje két méter tíz centiméter. El­ső mama elsápad az irigységtől, gyorsan előszedi a mindig magá­val hordott kislét- rát, majd ad tíz puszit a kölyök homlokára, hadd nőjjön még az a gyerek... Árkus József minimül Nyári vidámságok Ütközben A vasúti fülkében — mi­közben a vonat az üdülő­hely felé száguld — egy fér­fi átszól a Szemben ülőnek: — Kérem, lenne szíves a jobb lábamat feltenni az ülésre? — Szívesen. Kis idő múlva: — Lenne szíves a bal lá­bamat is? — Örömmel. Később a férfi ismét meg­szólal: ' — Látja, uram, a csomag­tartóban azt a felfújható gu­mipárnát? Nagyon kérem, fújja fel... Ügy... És ha nem okoz fáradságot önnek, tegye a fejem alá. Megteszi ezt is, majd el­csigázva kérdezi: — Mondja, szegény em­ber, tulajdonképpen mi ba­ja magának? — Mi lenne? Szabadsá­gon vagyok.., Kikötés Á fürdőhelyre érkezett tu­rista kiadó szobát keres. Ta­laj is az egyik házban, ahol mindjárt meg is egyeznek az árban. Mielőtt elmegy a strandra, a közepes évjá­ratú asszony így szól hozzá: >— Jó, hogy nem felejtet" tem el! Van egy kikötésem. Ebben a szobában nősze­mély nem látogathatja meg! — Miért nem, asszonyom? — Azért, mert nekem van egy lányom ... Vigasz Cseszákné tengeri hajóút- ra indul. Egyik este beko­pogtat a hajóorvoshoz: — Borzasztó sokat kín­lódom a tengeri betegségtől — panaszolja. — Mennyire lehet tőlünk a szilárd talaj? — Ügy három kilométer­re! — Csak három kilométer­re? És milyen irányban? — Lefelé... Egyezség Két amerikai turista meg­áll Párizsban a, Notre-Dame előtt. — Tudod mit, Joe, -— szólal meg egyikük. — Te megnézed belülről, én meg kívülről. így hamarabb vég­zünk ... Gyorsvonaton A Milánó—Nápoly közötti gyorvonat egyik i fülkéjében egy fiatalember szüntelenül majszolja a rágógumit. A vele szemben ülő bácsi egy­szer csak jóságosán meg- szólítia a fiút: — Nagyon kedves magától, hogy szórakoztatni akar, de én sajnos süket vagyok ... A bűnös A téesz gyümölcsösében a bri'gádvezető tetten ér egy városi gyereket, amint a cseresznyefát dézsmálja. — Azonnal hívd ide az apádat! — szól rá szigorú­an. — Apa, gyere le, beszél­ni akarnak veled! — szól fel a fiú a fára .., Zátony Vasárnapi kirándulókkal csendesen úszik egy gőzös a Missisippin a sötét éjsza­kában. — Ügy ismerem az öreg folyó minden kanyarját, zá­tonyát, mint a saját tenye­rem — magyarázza a kapi­tány a kirándulóknak. A hajó ebben a pillanat­ban zátonyra fut s megfe­neklik. — Mire a kapitány:-*• Látják, itt is van egy... Kertmozi A balatoni fürdőhelyen örömmel újságolja a fiú a kislánynak, akinek udvarol: — Remek filmet adnak a kertmoziban. Estére vettem három jegyet. A kislány elcsodálkozik: — De miért hármat? — Egyet a mamádnak, egyet a papádnak, egyet meg az öcsédnek... Rajna parti párbeszéd — Hallom, Herr Hirsch­horn, hogy elutazott nyaral­ni a kedves felesége. — Igen, Herr Neubauer. Már egy hete. Minden nap írok is neki két levelet. — Minden nap kettőt? Miért? — Tudja, azzal fenyege­tett, hogy hazajön, ha nem kap hírt minden nap rólam. — No de két levelet na­ponta? — Manapság egy levél a postán olyan hamar elkal­lódik ... Balaton-partnál Nyaraló érkezik a kis für­dőhelyre. Szobát keres, s végre talál egy házat, mely­nek kapujában tábla hir­deti, hogy szoba kiadó.. A háziasszonnyal tárgyalni kezd: — Szobát szeretnék, fo­lyóvízzel. Mire a háziasszony: — Sajnáljuk, de éppen a minap javítottuk meg a te­tőt. .. Irodában Nyári üdülésből hazatért Piriké dicsekszik a hivatal­ban: — Te, Nusi, férjet fog­tam magamnak! — Na, ne mondd, Piri! Kinek a férjét? — kérdi rosszmájú kolleganője. Szállodában Svájci kisszállóba érkezik egy angol vendég. A hotel­tulajdonos maga vezeti fel emeleti szobájába, majd di­csekedve mutatja: — Ügy nézze meg ezt az ágyat, uram, hogy százhet­ven évvel ezelőtt Napoleon aludt benne. Az angol megnézi az ágyat, majd kijelenti: — Na, akkor most már ideje lenne áthúzni ... Révész Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom