Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-25 / 148. szám
1 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972.’június 25. f-ÚlHCdl/ $ábÚ>0HCUc Egészen megszoktam már. Szombatonként szép nyári hajnalon, úgy öt óra tájt a szemközti szomszédnál verik a kaput. A szomszéd álmosan kurjant, aztán kis idő múlva kitoltja és begyújtja a motort. Míg a két bukósisakot felszíj azzák — a másik utcából érkezett komával — megbeszélik az egésznapi programot. Most meggyet szedtek, a jövő héten biztosan zöldbab-szüret lesz. A hobby földön — ha úgy tetszik. Aztán vasárnap hajnalban a piacra viszik. A múltkorában azt is közölték a fél, ébredő utcával; remek kofamérleget vettek. A szomszéd már negyedik éve így tölti a hétvégeket. Gyári munkás, szabad szombatja van minden héten. Ha valaki húzza a kert miatt, csak nevet. Ö ott örökölt egy földdarabkát, ahol má. sok négyszögölre méricskélték, nyögték — fizették tavaly, meg azelőtt. Neki azért van termő meggyfája, mert azt még öregapja nevelte a semmi kis ház nagy kertjében. — Mikor lesz az új földeseknek is ilyen jól termő kis fájuk — szokta mondani, amikor estefelé porosán, iz- zadtan, megpakoltan kétszer fordul a jnotorral. Az idén eladott ötven kiló újkrumplit, 10 forintjával. A zöldborsót áron alul dobta, mert sok volt a piacon és vasárnap még ebéd előtt beszélgetni szeret a pecásokkal. Néha vesz a fogásból, s este az asszony nagy kellétlenül halászlét főz. I s Á pecázók halkan járnak: Igaz is, ők még a sötétben indulnak, hajnali 2—3 órakor. Felveszik a homoktól, iszaptól érdes kék nadrágot, a kényelmes gumicsizmát, aztán összekötik a botokat. A szákban csali, különpapír- ban kenyér, füstölt szalonna. Micisapka kell a fejre, azt jól szem elé lehet húzni, ne süsse, verje ki az em- bér szemét a folyóparton a felkelő nap. A Tisza-párton láncraköt- ve a sok csónak. Némelyikét nem is egy lakat vigyázza. Drága mulatság, különösen a motoros. Ha már megvan, félteni kelL Nyakig begombolkozva, morcos-mordan ülnek aztán a csónak orrába. Míg sötét van, csak így, a partról próbálják a szerencsét. A vágóhíd, a környező gyárak alatt így üldögél szombat hajnaltól vagy ötven horgász. Kevésbeszé- dűek. Különben is, azt tartják, a hal elriad a szótól. Sok hallgatás. Legfeljebb akkor szólal meg egy-egy, ha túl nehéz a zsákmány, nagyon ficánkol. Ilyekor sziszeg, súgja, hogy megvagy az anyád, aztán tekeri az orsót. Szép a derengésben a .víz fölött vergődő, ezüstös testű ponty, a veresszárnyú keszeg. A többi meg se moccan. Azért, ha jól megrakott szakjával beindítja valaki a motort, s odaveti, hogy feljebb megy, harcsára — bólintanak. Aztán amikor a motor nagy hullámbkát vet a partra, mindig káromkodik valaki, amiért a sok keszeget elvitte, most meg el. rettenti a többit. És van olyan horgász, aki csak vasárnap hajnalban jön elő. Zsákba viszi, ismerős házakhoz a pontyot, harcsát, kecsegét. Nagyon megdolgozott az áráért. Persze, hogy első dolga egy-két féldeci. A hal apraja úgyis a családé. 2 A fiatal asztalos összefogott egy kárpitos cimborájával. Kioko&kodták, a kárpitos iparengedélyt vált s a gyári munka után otthon vállal javítást. És ha nem csak a rugó rossz, a bútor, huzatot kell cserélni — politúrozni is kell, meglazult lábakat javítani — tiszta sor. Szabad szombaton, vasárnap jön a haver, megcsinálja. Ha a munka sok, vagy sürgős, az asztalos elmegy hétköznap este is. Éjfélig elbütykölnek, aztán reggel a gyárban szalonná- zás közben számolnak. A kárpitos új szebb lakást akar. A felesége új bútort, külföldi társasutazást. Az asztalos esküszik rá, amint összejön ' egy „Zsigára” való, rögtön beadja az ipart. ök se hiszik, én se. Idővel majd az asztalos akar szebb lakást, a kárpitos autót. Aztán nőnek a gyerekek. Csak több kell. Az ember mindig többre vágyik. Közben múlik felettük az idő. Ha néha kevés a mun. kájuk, moziba mennek az asszonyokkal. ölbeejtett kézzel ülnek, s a feleség a film vége felé könyökkel ébresztőt bök. A televízióval is így vannak. Megszokták, hogy dolgoznak, a tétlenkedés nekik már idegen. / Az asztalost most, nyár elején behívták a szakszervezeti irodába. Az üdültetési bizottság vezetője szépen elmagyarázta neki. Korabeli, családos emberek mind üdültek már a műhelyéből, csak ő nem. Mit szólna hozzá, ha kapna egy családos beutalót a Balatonra? Az asztalos szólni sem tudott. A vele szemben ülő úgy gondolta, meghatotta a figyelmesség. Biztatta hát, beszélje meg az asszonnyal, menjenek el. Hiszen vihetik a gyereket is. Nem az asszonnyal be. szélte meg. Amikor megszólalt a gyárduda, intett a kárpitosnak. Vagy két órahosszát osztottak, szoroztak a sörözőben. Egyre gondterheltebben. És az asztalos másnap be. ment a szakszervezeti irodába. Sajnálkozott. A felesége mindig szabadságra ment, ha a gyerek megbetegedett. Nincs egy hete se már. Egyedül meg hogy mehetne egy családfő? Vagy két éve már, hogy az utca fellélegzett. A motorszerelő eladta a házát. Pedig műhelye is volt már az udvaron, villanyeszterga, fúró. Ügy Jártak hozzá a szebbnél szebb autók, mint gyerekek az iskolába. Kora délutántól, szinte, órarend szerint. Késő estig fúrt, esztergált a jó ember. A környező lakásokban ugrált a tévé képe, zötyögött, kotyogott a mosógép. Fogyott a biztosíték, a villanyórák hetenként mondtak csődöt. Valaki megunta, szólt a hibabejelentőnek. Kijöttek, bemértek. A motorszerelőt kötelezték a földelésre. Valami büntetés pénzről is szó volt. A szerelő ezért tán, hajnalban, — éjfél után alig — heteken át járatta a masináit. Még a kóbor macskák is elrettentek a vidékről. A szép szál kövér ember birta tüdővel. Az utca azonban egyre fáradtabb, bágyadtabb lett. Meg mérges. Ki tudja már, hogy volt. Valamelyik szomszéd panaszra ment a tanácshoz. Kijöttek és kérték a műhely építési engedélyét. Az bizony sose volt. Megint pénzbírság, s ráadásul felszólítás. Pár hónapon belül köteles elbontani a műhelyét A szemközti házban egy kislányról kiderült, epilepsziás. Anyja átkozta a szerelőt. A gyerek annyiszor felijedt az éjszakai munka zajára. A motorszerelő egyre dúl- fúlt. Már rég nem köszönt a fél utcának, csak az otthon fúró-faragó, szerszámért, miért beóvatoskodó férfiakkal kezelt. Kölcsönadott furdancsot, fűrészt, tekercselőt. — Az az ember kérem szépen — mondta egy nyugdíj előtt álló, otthon is izgágán dolgos, pedáns házigazda — az kérem, ember a javából. Dolgozik éjjelnappal a családjáért. Hiszen igaz, hangoskodással jár, de hát jobb szemet hunyni, békességben élni. Boldogulni akar, azt csak szabad. Aztán mindig mondogatja, nem hiába javítja ő sok fejes kocsiját. Egyszer visszafelé sül el a dolog. Akkor már két, közeli utcában lakó autószerelő is besegített. És szerelőkhöz egészen illetlen dolgokat is csináltak. Például vasvázas székeket és asztalokat. Sokat. Vállalati teherautók hordták el valahová éjjel. Nem tudom hol vett, merre, új, szebb házat a motor- szerelő. Nem irigylem a szomszédjait. Habár ki tudja. Nem láttam mostanában. Csak hallottam, hogy a vállalatánál bajok vannak. Már a tárgyalások is megkezdődtek. A mások bajának soha nem örültem. Csak arra vagyok kíváncsi két éve egyfolytában: kinek kellett az a sok vasvázas szék? S azok a vállalati gépkocsivezetők, akik elvitték, vezetnek-e még? Van-e éjszakai fuvarjuk? És hol? Fúrnak, faragnak. Időnként bámul az ember. A vegyész hétfőn reggel eldicsekszik, hogy több mint ezer forintot árult vasárnap ‘a piacon. A buszsofőr — ki tudja hogyan — vasárnap az egész családot bedugja a vállalati autóbuszba, amelyik egész éjjel a ház előtt áll. Kirándulnak. Helyesebben mennek a földre kukoricát kapálni. Az asztalosok, lakatosok, kárpitosok, villanyszerelők ott bütykölnek, ahol tudnak, ahová hívják őket. A szabad szombatos technikus szombat-vasárnap kifesti egy nyugdíjas, kispénzű házaspár lakását. A segédmunkás favágást vállal. Vasárnap vígan fűrészel, nagy erővel csapkodja fejszéjét. A munkásból lett revizor gumicsizmát húz, csónakjában guggol a vízparton. És eladja a jó fogást. És ezek, eddig mind a férfiak. Az asszonyok csak sopánkodnak hét vége felé. Szombat: mosás, takarítás, bevásárlás, főzés. Vasárnap: vasalás, „munkás” ebéd, tésztasütés. Délután kis var- rogatás, beszélgetés a szomszédasszonyokkal. Erről az egészről. Nincs más téma. Néha egy-egy fiatalasszony elsírja magát. Elhanyagolja az ura. Most is odavan valahol. Este ha megjön, pénzt doh a konyhaasztalra. Az idősebbje ilyenkor nevet. — Az a jó kedves — mondják, — ha az ember hazaviszi a pénzt! Akkor van baj, ha elviszi otthonról. Dolgos ember, ennyi az egész. Az ilyeneknek lesz mindenük, nem kell az asz. szonyuknak fizetés előtt szomszédba szaladni egy százasért. És hiszik is, amit mondanak. Ez a legborzasztóbb az egészben. Sóskúti Júlia Pályázatok Szolnok 900. évfordulójára I. A Szolnok városi Jubileumi Intéző Bizottság a város 900. évfordulója alkalmából az alábbi pályázatokat hirdeti: a) Szolnok története a legrégibb időktől napjainkig (25—30 ív terjedelemben) (összefoglaló történet) A pályázat beadásának határideje: 1973. IV. 4. A pályázat eredményhirdetése: 1973. XI. 4. Pályadíj: I. 20 000.— forint II. 15 000.— forint ín. 10 000.— forint b) Egy-egy történelmi korszak ismeretterjesző feldolgozására: (2—3 ív terjedelemben) (32—48 oldal) — Szolnok története a legrégibb időktől 1500-ig. (Az alapítás) — Szolnok helye #s szerepe a török időkben. (1500—1600) — Szolnok a kuruc kortól 1847-ig. — Szolnok és az 1848—49-es szabadságharc. — Szolnok és a Tanácsköztársaság. — A kommunista mozgalom Szolnokon. — Szolnok története 1919— 1945-ig. — Szolnok története a felszabadulástól napjainkig. — Szolnok város mint megye- székhely szerepe a megye életében. A fenti témák külön-külön Önálló pályázatként szerepelnek. A pályázatok beadásának határideje: 1973. szeptember 1. A pályázatok eredményhirdetése: 1973. november 4. Pályadíjak: I. 3000.— forint II. 2000.— forint III. 1000.— forint c) A munkásmozgalom szolnoki harcosainak életrajza, munkássága”. (3—4 ív terjedelem) A pályázat beadásának határideje: 1973. szeptember 1. A pályázat eredményhirdetése: 1973. november 31. Pályadíjak: I. 5000.— forint II. 3000.— forint UI. 2000.— forint A pályázaton csak olyan pályaművek szerepelhetnek, amelyek eddig más pályázaton nem vettek részt. (A többi pályázati kiírást keddi lapszámunkban közöljük.) I A magyar filmstúdiók híreiből Kertész, Ákos regényéből, a Makrából is film készül a regény és a színdarab után. Rényi Tamás rendezi, Zsombolyai János fényképezi, a főszereplő: Juhász Jácint, Várkonyi Zoltán Kapás Dezső forgatókönyvéből készít filmet „Emberrablás magyar módra” címmel operatőre Somló Tamás, főszereplői: Kállai Ferenc, Öze Lajos, Tahi-Tóth László, Harsányi Gábor és Mensáros László, Űj címet kapott a „Boróka úr szorongásai”. Bacsó Péter filmjének címe: „Forróvizet a kopaszra”, amelynek forgatását már befejezték. a film utómunkálatai folynak. Ugyancsak közel van a befejezéshez Gábor Pál „Utazás Jakabbal” című filmje. A Hunnia Filmstúdióban forgátják a „Nincs idő”-t, amely a sátoraljaújhelyi börtönlázadást idézi fel. Csoóri Sándor és Kosa Ferenc írta, operatőre Sára Sándor, főszereplői Lehinsz- ky Lóránt marosvásárhelyi színész. Szilágyi Tibor, Ko- nyorcsik János szobrász, Beneze László festőművész valamintt Juhász Jácint, Haumann Péter és Bürös Gyöngyi. Homoki Nagy István rendezte a Puch és Plútó című állat-játékfilmet; amely egy mosómedve és egy holló kalandjait tárja a nézők elé. Ugyancsak a népszerű tudományos és oktatófilm stúdióban készültei Kondor Györgyről. a szocialista képzőművészek csoportjához tartozó tehetséges művészről szóló film, Kiss József alkotása. A művészettörténeti sorozat folytatásaként György István előkészíti az etruszk és általában a neolitikus művészetekről szóló filmjét. Préda Tibor, a nagysikerű ..Játszókertek a kőrengetegben” folytatásaként a felnőttek parkjairól, játszótereiről, a Fővárosi Kertészeti Vállalat új létesítményeiről, közöttük az Európában is elsőként létesült vakok kertjéről készít filmet. Kalandos Olvasóink leveleiből az is kiiinik, hogy- nagyon érdeklődnek egy-egy magyar szó eredetéről és életútjáról. Egy fiatal olvasónk éppen a címül adott szó eredetére kíváncsi. Szívesen válaszolunk kérdéseire, annál is inkább, mert a kalandokkal járó, a kalandokban bővelkedő eseményt, utazást, vállalkozást megnevező kalandos származékszó életútja, eredete sok értékes művelődéstörténeti, nyelvtörténeti összefüggést is tartogat számunkra. Mai nyelvérzékünk szerint a kalandos szóalak a kaland szóból származik, s ez adott alapot a szócsalád többi tagjának (kalandos, kalandozás, kalandozik, kalandor stb.) megalkotására is. A szó keletkezésének története azonban más összefüggésekről árulkodik. A kalandos szónak jelentéstanilag nem volt köze a mai jelentéstartalmához, s nem a mai értelemben, használati értékben éltek vele, hanem egy középkori vallásos társulatnak volt a megnevezése. A kalandos elnevezés tehát nem a kalandokban bővelkedő, a kalandokkal járó jelentésre utalt, hanem a kalandosok társaságára. Ennek a társaságnak tiszte és kötelessége volt a nyomorékok gyámolítása, a betegek ápolása, az idegen átutazók gondozása, s az ismeretlen elhunytak eltemetése. Hazánk egyes vidékein 'helynévként is szerepet vállalt a Kalandos szóalak. Ez a középkori helynév is alapot adott a ma is használt szócsalád keletkezéséhez. Nyelvújítóink Kalandos tulajdonnévből elvonással is megalkothatták a kaland szót. Lapunk olvasóit az is érdekelheti, hogy éppen Venseghy Ferenc volt az, aki az elvonással élve, a kaland szót mai jelentéstartalmával és használati értékével először használta fel írásaiban. A kalandosok középkori társasága az idők folyamán temetkezési szövetkezetté alakult, és sok magyar város helytörténetiről éppen újabban szolgáltatnak eddig ismeretlen adatokat ezekről a társulásokról, szövetkezetekről. Ma már a névadás indítékául szolgáló Kalandos tulajdonnév eredeti jelentéstartalmi és használati értéke elavult, s kevesen ismerik azt a nyelvi, művelődéstörténeti összefüggést, amely alapot adott a kalandos szóalak mai jelentésváltozatainak kialakulására. Különben nagyon érdekel bennünket, él-e helynévként Szolnok megyében is a Kalandos szóalak, s mily.en népetimológiák kötődnek ehhez az elnevezéshez. Várjuk olvasóink megjegyzéseit, s minden szerény adatért előre is köszönetét mond,unk. Dr. Bakos József KERESZTREJTVÉNY Érik a búza ;,Hol eddig a szél árnyat pörgetett, zöld búza ért be engedelmesen.’* Az idézet folytatását lásd rejtvényünk vízszintes 2.i függőleges i. számú soraiban. A vers írója Edwin Arlington Robinson (1869 —1935) amerikai író, címe: ,,Kévék”, fordítója Teliér Gyula. Vízszintes: 12. Kettős betű. 13. Átvészel. 14. Rívó. 15. Kettős betű. 16. Tengerparti város Japán Hokkaido szigetén. 18. Női becenév. 20. A szerelmi költészet múzsája a görög mitológiában. 22. Rövid dolmányszerű posztókabát. 23. Alatti. 25. Erősen kíván. 26. Portéka. 27. Város Norvégia nyugati partjainál. 29. Svájci kanton. 30. Személyes • névmás. ,31. A ..Giselle” című balett zeneszerzője. 32. Övezet. 34. Morze- hang. 35. Építmények fontos része. 36. A Duna mellékvize Szlovákiában. 37. Idős ember l^edves, megszólítása — táinyelven. 39. Füllent. 40. Város a Szamos partján. 41 .........növessze meg a szakálladat” (Török mondás.) 42.- Fél adag! 43. Műtárgy. 44. Retten. 45. Heyerdahl paoirusz-ha jóiának neve. 47. Istállószalma. 49. Farsangi tészta. 50. Francia pénz röv. 51. Női becenév (ford.) 53. Szoknya a 19. században — névelővel. 55. Régi súlym érték. 56. Aki szerencsével, eredményesen látszik a totón, vaev lottón. 58. Atiavított. 59. Mókus-féle. 60. Sálkendő. 62. Kevert rím! 63. Meghúzza masát. 64. MesePi1m (ford.)) 6. ...tiki-tévi. egy Kio- ling-novella mongur-hőse 67. ..Aki mer, az...’* 69. Tagadás. 70. T/omkötő. Függőleges: 2. Történet, idegenből átvett szóval. 3. * Zadar magyar neve. 4. Női becenév. 5. A C-dúr skála 5. hangia. fon. 6. Eleség. 7. Betonozásnál alkalmazzák. 8. ,,Sci-...’\ tudományos Eantasztikus. 9. Skandináv pénz. 10. Katonai vezényszó a lovas alakulatoknál. 11. Gondoskodik. 17. Szigetcsoport Üj-Guinea és Ausztrália között. 19. Rajzolók, diákok használják. 21. Heyerdahl expedíciós útikönyve címének fele. ’ 23. Mint vízszintes 35. számú. 24. Nem áll biztosan a talpán. 27.' Részértesülés. 28. Duna egynemű betűi. 31. Balatoni üdülőhely. 33. Kinézünk rajta. 35. Női név. Jugoszláviában Tisza- parti község. 36. Oltalmaz. 38. Dicsér. 40. Dvorák opera címe, orosz férfinév is. 41 Japán osla- kóia. 43. Mely helyre? 44. Hirtelen meghúz. 46. Keúemes illatú vegyi oldószer. 48. Szolirnzációs hang. 49. Ccajkóvszkü ..Csinke- rózsika” című mes^baloitiének egyik tündére. 50. Vidéki. 52. Tejtermék. 54. Egvfaita szarvas. 55 Takar. 57. ...megy: birkózik. 59. Folyószegély. 61. ..Plein...” festészeti iránv 63. Farmernadrág- márka. 66. Kicsinyítő képző. 68. Helyiben van! Beküldendő: a vízszintes 2. — Függőleges 1. sT-ámű sorok megfejtése. iúnius 29-ig. Múltheti reitvénvünk helyes rrie^eitése: Azt tettem, mit tenni kell. mit vetettem már kikel. Van virág és van kalász, mit már a fagy nem zúzmaráz. — Könyvet nyert: pádár Imrénéj Mporvkörű. — (A könyvet postán küHiük el.) v SZÓ1 VÖK TVTFGVFT NÉPI,AP REJTvfrvv^TFT vT!NYE 1972. június 25. /
