Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-22 / 145. szám
1972. június 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Újabb emlékí árgyakkal gazdagodott a „ Székely Mihály emlékszoba” „A napilapokból értesültem., hogy Jászberényben egy Székely Mihály emlékszobát létesítettek, amelyben a felejthetetlen művész emléktárgyait őrzik. A gondolatot és a megvalósítást nagyszerűnek tartom és engedjék meg, hogy ehhez én is hozzájáruljak.” Özv. Kovács Gáborné, budapesti lakosnak a Jászberényben megalakított Székely Mihály emlékbizottságához küldött leveléből idéztük a fenti sorokat. A levéllel együtt a postás egy Prés ént márkájú aranykarórát és egy pár arany kézelőgombot is kézbesített. Az értékes tárgyakat Kovács Gáborné néhai férje — Székely Mihály egykori jóbarátja — kapta ajándékba a világhírű művésztől. Az özvegy azokat Jászberénynek ajándékozta. Mint arról korábban már írtunk, a Székely Mihály emlékteremben a világ nagy részén ismert operaénekes kitüntetéseit, jelmezeit, személyes tárgyait, leveleit őrzik. Az ajándékkal most újabb emléktárgyakkal gazdagodik a nagy művész emlékét őrzQ „múzeum”. Kovács Gáborné amikor elküldte az aranykarórát és a kézelőgombokat, nem írta meg pontos címét. A Székely Mihály emlékbizottság ezért ezúton mond köszönetét az értékes emléktárgyakért. Újságírótalálkozó Kedden Berlinben megnyílt a szocialista országok gazdasági újságíróinak nemzetközi találkozója, amelyet a német újságíró szövetség szervezett. Ott vannak a szovjet, a bolgár, a magyar, a csehszlovák, az NDK-beli. lengyel román, kubai és mongol sajtó, rádió és televízió képviselői. A fő téma; a szocialista integráció elmélyítése a KGST tagországai között. Kilencven ember otthona — Már megvacsoráztak? De hiszen még hat óra sincs. — Nálunk ötkor van a vacsora. — Hogy a személyzet hazamehessen? — Nem. Korán fekszenek a mi kis öregeink. Amikor később tettük elébük az ételt, volt aki nem várta meg. Lepihent anélkül. A szolnoki szociális betegotthon gondnoka, Módos Gyuláné a férfiak lakrészét, a földszintet mutatja először. Most főként azok vannak a szobákban, akiket ágyukhoz köt a betegség. Bár lehet, hogy legjobban ők vágyódnak a szabadba, lesik a szót társaik ajkáról. Minden érdekli őket, hogy kinyílt egy virág a parkban, kik járnak az utcán, mit vetítenek a moziban. Szűkszavúak, bizalmatlanok a férfiak. Spórolják a szót. Annál beszédesebbek az emelet lakói, a nők. Kísérőmet, akár a diáklányok a tanárt, körülfogják és sorolják kívánságaikat, óhajaikat. A gondnokasszony hallgatja a szóáradatot, és minden kérdésre válaszol ki tudja hányadszor, türelmesen. — Természetesen megyünk kirándulni az idén is. Majd megbeszéljük hova... De Ilonka néni jobban tenné, ha a tíznapos üdülésre menne el. a kirádulás helyett — szól egy különösen fehérbőrű, törékeny kis öregaszszonyhoz. — Kevesebb időt kell az autóbuszon tölteni és az üdülőben alaposan kipihenheti magát. A gondnokasszony az újságírónak címezve fűzi tovább a szót. — A megyei tanács végrehajtó bizottságának Ábrahám-hegyi gyermeküdülőjében töltünk minden évben tíz napot. Ilonka néni pedig nem szokott velünk tartani, mert nem bírja az utazást. Az ajtóból kísérőm még visszaszól az egyik betegnek. De kicsípte magát. Talán készül valahova? A nénike, akihez a kérdést címezte, belepirul a dicséretbe. A haján igazít, pedig igazán minden szá. íacska a helyén van. „Csak az öcsémet várom... Minden héten eljön. Akarta is, hogy hozzájuk menjek, de szűk a hely, meg én szolnoki vagyok... Jó öcsém van...” — Hogy van az én élő kalendáriumom? — ezekkel a szavakkal mutatja be a gondnoknő Mária nénit, aki huszonkilenc éve fekvőbeteg. — Megmozdulni nem tud, de fejből megmond minden adatot. — Csak a kedvem lenne a régi, drága gondnokasszony — emeli fel tekintetét a beteg. — Nem esik jól az étel, már dalolni sem tudok. .. Mit ér az ember azzal. ha jó a feje, de nem tudja mire használni. Nekem csak azon jár az eszem, mit jelenthet egy embernek majd három évtizedig feküdni mozdulatlanul. Es mennyi munkát jelent ez azoknak, akik ápolják? A folyosó végén a televízió műsorát nézik néhányan. — Amióta megvettük a készülékeinket, azóta kevesebben járnak a moziba, színházba. Pedig tizenkét bérletünk is van. — Kapnak zsebpénzt a gondozottak? — Cukorkában, csokoládéban, cigarettában kapják meg minden héten... — Hogy miért? — gondolkodik el kísérőm. — Két oka is van. Néhányan elköltötték rögtön, másnap már csikket szedtek az utcán. Az is előfordult, hogy a kedves rokonok jöttek el kicsalni azt a pár forintot szegénykéktől. Toldják, foldják az épületet, hozzáépítenek mindig egy keveset. Ma kilencven lakója van a betegotthonnak. Sok az olyan beteg, aki hosszú évek óta ágyban fekvő. Az ápolónők mosdatják, pelenkázzák, etetik... gondozzák őket. Gondoskodnak róluk — mégis magányosak. Senki és semmi nem pótolja számukra a családot. ☆ Lombárnyékolta bejárat. Szemérmes, mint az épület lakói. Csak a jelenről beszélnek. Arról, hogy jó itt. Arról, hogy nem hiányzik semmi... semmi ami, pénzért megvásárolható-•• M. E. Száz évvel ezelőtt indult meg Lipcsében az omnibusz-forgalom. Az évforduló megünneplésére — a lipcsei fiatalok örömére — ismét forgalomba állítottak egy ló- vontatású omnibuszt. A háttérben — kontrasztként — egy modern Ikarus-autó- busz látható. (Foto: ADN—ZB—MTI—KS) Egy amerikai tudós naponta „beszélget” egy paradicsommal. A tudós nem golyós, hanem csak elmélete van. Olyan elmélete, amely szerint az élet minden formája, az ember, az állat és a növény is reagál a beszédre és fel is fogja a beszédhullámokat. Amikor ezt a hírt elolvastam, megelégedetten dörzsöltem ősz- sze a kezem, s úgy éreztem, hogy az amerikai tudós elméletében voltaképpen azt dolgozta ki, gyakorlatban azt óhajtja megvalósítani, amit magam is vallók és meg is próbálok valósítani. A beszéd, az agitáció erejét és csodatevő képességét. Amikor Jézus a kezét ráhelyezte a bibliai Lázár fejére és azt mondja, hogy kelj fel és járj, lényegében rábeszélte a klinikai halál trükkjével makacskodó Lázárt, hogy felesleges tovább játszania a megholtat, úgyis tudja már, mi a véleménye róla családjának és barátainak. És az értelmes szó és agitáció lám hatott: Lázár felkelt és járt. Hogy így jobban járt- e, azt persze nem jegyezte fel a Biblia. Nos, tehát e példák ösztönző hatására magam is megtettem elméletem gyakorlati kísérleteit és több rábeszélést hajtottam végre, hogy rábeszélésem alanyai megfelelően rezonál- janak a beszédhangra. Kísérleteim messzemenően egybevágnak az amerikai tudóséval, egy — elhanyagolható esettől eltekintve. De erről majd a végén. Megmagyaráztam például a mérges kígyónak, hogy mily jellemtelenség és embertelenség, sőt kígyótlan- ság csak úgy valakibe váratlanul belemarni. Egy embernél ez még érthető, de egy kígyónál a legnagyobb fokú modortalanság. Nem elég, hogy csúszik, mászik, ráadásul még orvul meg is mérgezi mások életét — mondtam monoton hangon, hogy egyrészt szavaim lényege, másrészt a beszédhang szuggesztív hatása célhoz vezesse kísérletemet. Mondanom sem kell, a kígyó sírva fakadt, a barkára, akarom mondani a farkára állt és kijelentette, hogy soha többé nem lesz csúszó mászó, a mérget mint olyat egyszerűen ki is törli a szájából és az életéből és ezentúl csak is a hatóságilag engedélyezett húsból fog enni. A paradicsom helyett én a hazai hegyes zöld paprikával váltottam szót növekedvén az mind nagyobbra a palántán. „Idefigyeljen, paprika — mondtam, — ne legyen annyira csípős, hogy érintkezésbe kerülni önnel már inkább fájdalom, mint boldogság”. Arról is szóltam hogyha netán édesnemes lenne belőle, az ne jelentse egyben azt is, hogy oly fennen hordja majd az orrát, miszerint csak az angol királyi család között érezze otthonosan magát, a drága. Szavaim itt sem maradtak üvegházba kiáltott szavak. A paprika palánta ott a helyben megígérte, hogy mire felnő lecsó lesz belőle, meg zöld húsú kísérő a vajas kenyérhez, s elutasít majd minden olyan közeledést, amely e szavakkal kezdődne: „Te, drága!” > Váltottam szót fergeteggel is. És az emberi beszéd rezonációjára engedelmesen elcsitult, villámait, szavaim lényegét megértbe, miszerint legfeljebb az éjszakát megvilágítani, de nem az embert tönkre tenni valók azok, tehát villámait szépen félretette és helyet- . te szapora esőcseppeket küldött megegyezésünk szerint a földre. — Kedves barátom — szóltam ahhoz a rövid hajú egyénhez, aki éppen azon látszott tanakodni, hogy kit is döfjön hátba újonnan vásárolt késével, s akinek az arcán ásító unalom honolt. — Kedves barátom — mondtam hát neki, — tegye el azt a kést! Az ember könyvre, szépre, mozira és jóra, emberségre és barátságra termett. A kés nem gyerek kezébe való, azzal különben is enni szoktak és nem döf- ködni. Nem beszélve arról, hogy nincs is fertőtlenítve egy ilyen hegyes vacak — rezonáltam emberi beszédhangomat és nagyon mcfi- nyugtatott, amint láttam az orvos arcát és hallottam nyugodt rezonanciájú hangját is: — Életben marad. Gyenge minőségű volt a kés. Elhajlott a bordákon... Gyurkó Géza .......... Idefig yeljen paprika! A Jászárokszállási Háziipari Szövetkezet szőnyegszövő részlegében ötven közösmühelyi és ötvenöt bedolgozót foglalkoztatnak. Havonta több mint 600 négyzetméter agstafa és torontáli szőnyeget gyártanak NDK-beli, NSZK-i és svájci exportra. Varga Anna szőnyegkészítő egy bergamo és egy torontáli szőnyeggel. MEGJELENT a Béke és Szocializmus „A természeti környezet védelme” címmel jelent meg a lap szerkesztőségében, a márciusban lefolyt nemzetközi szimpózium anyaga. A szimpóziumon marxista tudósok és 36 kommunista és munkáspárt képviselői vettek részt. A szimpózium megállapította, hogy a kommunisták a természetvédelmet fontos társadalmi kérdésnek tekintik, s hangsúlyozta, hogy a probléma megoldása más a szocialista és más a tőkés országokban: ez a probléma gyökeresen csak a tervgazdálkodás rendszerében oldható meg, mivel a természetvédelem az egész társadalom érdekeit szolgálja. A tudományos-technikai forradalom eredményeinek felhasználásában a szocializmus feltételei között szerzett tapasztalatok az mutatják, hogy az emberiség ki tudja küszöbölni a technikai hajúniusi száma ladás negatív következményeit. Aarne Saarinen, a Finn Kommunista Párt elnöke, cikkében a párt XVI. kongresszusát ismerteti, megállapítja, hogy a kongreszus megerősítette a pártegységet. Willy Gerns és Robert Steigerwald, a Német Kommunista Párt vezetőségének tagjai, a párt múlt év novemberi. düsseldorfi kongresszusának téziseit ismertetik. Ib Nörlund, a Dán Kommunista Párt KB VB-nak és titkárságának tagja. Az anti- kommunizmus „új ruhája” címmel az antikommuniz- mus új ideológiai fogásairól ír: ezek elsősorban arra irányulnak, hogy kétségbe vonják a marxista-leninista pártok internacionalizmusát. A folyóirat megkezdte a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulójával kapcsolatos cikkek közlését. Nyílik a Viktória Regia a Margitszigeten Kibontotta szirmait a Viktoria Regia néven Ismert. Dél-Amerika trópusi vidékéről meghonosított vízivirág a margitszigeti melegvizű tóban. A 20 centiméter átmérőjű virág érdekessége, hogy színe változik Szirmainak kibontásakor fehér színű, majd a harmadik napon — szirmainak elhullatásakor — rózsaszínű „ruhát” ölt. Még egv érdekesség: a vi- i'á(, levelei rendkívül erősek. A hatalmas, peremes szélű levelek akár egy 4— 5 éves gyereket is elbírnak. A Viktorig Regia októberig nyílik a Margitszigeten.
