Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-17 / 141. szám
1972. június 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 mmMíB mmm WWmm4& v .y -' . . • » A Villányi Állami Gazdaság szőlőiben helikopteres permetezéssel védekeznek a peronoszpóra és a lisztharmat ellen. Közvetlen vonat összeköttetés Krakkó és Keszthely között Pénteken reggel érkezett meg Miskolcra, a tiszai pályaudvarra az új menetrend életbelépésével rendszeresített Krakkó—Keszthely közötti járat első szerelvénye. A három országon át közlekedő közvetlen szerelvénynyel a Lengyelországból érkező vendégek átszállás nélkül, nem egészen tizenhét óra alatt érik eí Keszthelyt. Miskolcon közvetlen csatlakozást kapnak Szeged felé is. így a Krakkó—Szeged közötti út alig 16 óra, ami a korábbihoz képest több mint nyolc óra időmegtakarítást jelent. A közvetlen szerelvény jelentősen fellendíti Borsod idegenforgalmát is. A lengyel vendégek Miskolc-Tapolca, valamint a mezőkövesdi zsóri fürdőt csakúgy, mint az aggteleki barlangvidéket vagy a bükki üdülőhelyeket kényelmesen elérik. Az első vonattal több mint száz külföldi vendég érkezett. Egy részük a borsodi üdülő- és kirándulóhelyekét kereste fel. A közvetlen gyorsvonat szeptemberig közlekedik. A CASCO RÉSZLET BEFIZETÉSÉRŐL Sok esetben vitára adott okot, hogy az éves CASCO biztosítási szerződéseknél a havi részletfizetési díj elmulasztása a szerződés megszűnését eredményezi-e, vagy sem és ennek folytán megszűnik-e az Állami Biztosító fizetési kötelezettsége. Azért is fontos felfigyelni a részletfizetési szabályokra, mert a közelmúltban új, többfajta CASCO biztosítási szerződés megkötésére nyílt , lehetőség. A közelmúltban hozott bírói döntés ad eligazítást ebben a kérdésben. A folyamatosság fontos Az egyik autótulajdonos 1970. november hó 8-án gépkocsijával balesetet szenvedett, haladás közben a gépkocsi megcsúszott és neki ütközött egy fának. A baleset következtében a gép. kocsiban 37 260 forint ösz- szegű kár keletkezett. A károsult kérte az Állami Biztosítótól kárának a megtérítését, azonban igényét elutasították, mert az esemény bekövetkezésének időpontjában a biztosítási szerződés már nem volt érvényben. A szerződés szerint az évi biztosítási ösz- szeg 1500 forint volt, melyet a károsultnak minden év április hó 1-én kellett volna megfizetnie, de lehetősége volt arra, hogy ezt az összeget havi 125 forintos részletekben fizethesse minden hó 1-én. A károsult az 1970. évi októberre esedékes havi díjat csak november 9. napján fizette be a novemberi díjjal együtt. A bíróságok mindkét fokon elutasították a tulajdonos igényét és rámutattak arra, a jogvita érdemi elbírálásánál abból kell kiindulni, hogy ha a biztosító az egy összegben meghatározott évi díj ellenében, de havi részletekben való fizetés engedélyezése mellett vállalja a kockázatot, a díjrészlet megfizetésének elmulasztásakor az egész évre járó díj esedékessé válik — ettől az időponttól — megkezdődik a Ptk. 543. §-ának (1) bekezdésében meghatározott 30 napos határidő. Ezen jogszabályi rendelkezés szerint ugyanis a biztosítási díj esedékességétől számított 30 nap elteltével a szerződés megszűnik, ha addig a hátralékos díjat nem fizették meg és a biztosított halasztást sem kapott Ennek az álláspontnak az az elvi magyarázata, hogy az évi díj végeredményben azt jelenti, hogy az egy évre eső díjösszeg a szerződés megkötésekor azonnal — teljes összegében — esedékes és ha a biztosított nem kapna részfizetést kedvezményt a Ptk. 543. §-ában rögzített következmények, illetve határidők ettől a naptól számítanának. A részletfizetési kedvezmény miatt az esedékesség úgy alakul, hogy amennyiben a biztosított a részleteket a megállapodás szerinti időpontokban, megfelelően teljesíti, csak a mindenkori részlet esedékes. A szerződés érvényessége Ha viszont egy részletet elmulaszt, a szerződés szerint a teljes hátralék nyomban esedékessé válik és pedig azon a napon, amelyen az elmulasztott részlet is esedékes volt. Ezt a napot kell tehát a biztosítás megszűnésével kapcsolatos, a Ptk. 543. §-ában szabályozott batáridők kezdő időpontjának tekinteni. Az adott esetben nem V-'* séges, hogy a károsult a megállapodás szerinti időpontban nem fizette meg az 1970. október elsején esedékes havi 125 forint részletet. A határidő tehát megkezdődött. Minthogy a biztosító a szetződés megszűnésének határidejét — az esedékességtől számított 3b nap eltelte előtt nem hosszabbította meg további 30 nappal, a szerződés a baleset bekövetkezése előtt már megszűnt. Ennek folytán az autótulajdonos igényé nem volt alapos. Dr. V. N. A szobrász születésnapj a — Halló, Simon Ferenc szobrászművész? — Tessék, én vagyok. — Azt olvasom a Művészeti Lexikonban a neve mellett, hogy született 1922. június 15-én. Tudom, hogy a lexikonnak sok adata téves ... — Sajnos, ebben az esetben félelmetesen pontos az adat. ötven éve születtem. Említem a kollegáimnak, hogy Simon Ferenchez készülök ötvenedik születésnapja alkalmából. Hitetlenkednek. „Nem vertek át?” „Talán a negyvenedik.” — Igaz, hogy erőteljes alakja, tiszta tekintete meghazudtolja az öt évtizedet, az is igaz, hogy majd mindegyik szobra a fiatal emberi test és arc szépségének hódol, ő mégis mással magyarázza kevesebbre becsülik életkorát: — Későn vergődtem el a pályára, nagy kerülő után, ez egyébként nemzedékem sajátossága. Ha tíz évvel később szüleiek, akkor is lehetne ugyanennyi művészi múltam, mint így- Harmincnégy éves voltam, amikor kikerültem a főiskoláróf. — Ügj^ érzi, elveszett egy évtized az életéből? (Végtelenül ostoba kérdés. .Mintha bizony nem veszett volna el minden idő, ami elmúlt És mintha bizony nem támadna föl minden' elmúlt idő, ha gondolkodó alkotó ember élte át Simon Ferenc belefeledkezik ezen a minden dísz, ünnepélyesség nélküli születésnapi estén, akár ha engedelmes agyagot gyúrna, s rögtön el is simítaná a mintázófával, aprólékos részletességgel idézi föl az „elveszett”, de munkásságát oly döntően meghatározó évtized eseményeit.) „Csikágó”, a sivár, pesti hetedik kerület fantáziátlan utcái domborodnak ki a szóbeli reliefen. Milyen messze esett innen a művészet a harmincas éhekben. Talán csak egyedül Mezei bácsi képviselte, a szomszéd, aki vasárnaponként sutba vágta hengereit és szobafestőből tájképfestővé változott. És az édesapa, a munka nélküli iparos, aki számos „találmánya” mellett olyasmivel próbált lendíteni a családon, hogy Mikulás előtt cilinderlengető krampuszokat gyártott nagybani eladásra, amelyek mind egy szálig a nyakán maradtak. — Édesanyja óvta a gyerekkorától szenvedélyesen ‘ rajzolgató fiút: „Fiam, ez a legbizonytalanabb. Néhányan már próbálták a családból, nézd meg, mire jutottak.” Aztán fölrémlik egy tanár alakja a Rottenbiller utcai polgáriból. Ígérte Simon Ferinek, hogy segíti majd a rajztanárság felé, de amikor legközelebb találkoztak, már maga is állás nélkül lézengett. Így hát Lajti úr Dob utcai bőrdíszműves műhelye következett Finom kézügyességet, biztos jövedelmet ígérő szakma, Nagy Zsolt felvétele egy illegális kommunista mester keze alatt, de hiába ígértek akkor bármit a szakmák, az idő csak háborút hozott. — Talán ekkor értettem meg, hogy nem érdemes a könnyebb utakat keresni, nem szabad lemondani arról, ami az embert igazán vonzza. Ha tíz perccel később szállók villamdsra a Széli Kálmán téren, velem együtt repül levegőbe a Margit híd. Mire mentem volna vele, hogy a bőrdíszműves műhelyt választottam a szobrászat helyett? Alig, hogy megszökött a nyugatra menekülő hadseregből, majd szélnek eresztették a fogságból: mindent művészi tanulmányainak rendelt alá. .Megfordult az időrendje. Hazavitte a műhelyből a bőrmunkát, éjjel dolgozott rajta, nappal a rajzé, a mintázásé volt Járt egy MADISZ-szakkörbe, egy magániskolába, ahol életre- szóló leckéket kapott a korrigálás ürügyén rajzolgató Medgyessy Ferenctől és főként a képzőművészeti na- rodnyikoknak címzett vagy csúfolt fiatalok tüzes csapatába, a Derkovits népi kollégiumba. — Felidézhetetlen idők voltak. Mindenki tanulni, tudni, világot megváltani akart, lehetőleg már holnap reggelre. Sok túlzás, sok tévedés, de őszinte hit és állandó tettre készség. 1/ l'&'S'QsCl'&'CS'Cl'f'PtCcrf'&S A lift csendes zúgással vitt fel a Jupiter Z—21 rakéta orrában elhelyezkedő kabinba. Ahogy még utoljára lenéztem a beszállás, illetve az indulás előtt az alattam nyüzsgő, zúgó, az ilyen magasból is szemmel- láthatólag lelkes tömegre, meghatódtam. Ezek mind miattam jöttek ki! Engem akarnak látni. Illetőleg ezt a csodálatos négyszáztizenöt méter és negyvenkét centi magas rakétát, melynek csúcsában én foglalok helyet. Egyedül! Igen! Egyedül. Mert ez a kísérlet lényege. Ügy repülni, suhanni a Jupiterig, s azt megkerülve vissza, két esztendő alatt a Jupiter Z—21 rakétával, hogy állandó televízió és film összeköttetésben, rádió és ion kapcsolatban maradok a bölcsővel, a Földdel. Bebizonyítandó: az ember, a mi magasan fejlett technikánk korában, nem lehet egyedül. A Kozmosz végtelenjébe is elkíséri a magasfokú magyar technika, amely a magyar tudomány, a magyar ipar, a magyar asztronautika és a magyar televízió, filmművészet nemes és csodálatos ötvözete. Ezzel a biztos tudattal és ezzel a boldog gondolattal szálltam be az első magyar űrhajó orrában lévő kabinba, hogy a visszaszámlál ás után útjára induljon velem a Jupiter Z—21 a naprendszer legnagyobb és talán legtitokzatosabb bolygója felé. Becsatoltam magam az ülésbe, beállítottam a simplex multiplikátort, átváltottam a trigonometria mérőt az einsteini tér-idő gammomé- terre és még egyszer végignéztem magam körül mindent és végig is gondoltam mindazt a csodás erőfeszítést, amellyel elkészült az első, technikailag .tökéletes Jupiter-rakéta. A magyar J upiter-rakéta! Ekkor csendült fel a mikrofonban Burbulya asztro- tér parancsnok hangjai — Pacolai hallasz? — Tökéletesen! — Akkor jó. Akkor most visszaszámolok... —- Te számolsz vissza? — csodálkoztam bele a gége mikrofonba... — Én. Muszáj. Elromlott a visszaszámláló ... Figyelj! Kezdem! Százmillió! Kilencvenmillió kilencszázki- lencvenezer kilencszázki- lencven kilenc... Kilenc- venmillió kilencszázkilenc- ezer kilencszázkilencven- nyolc... — Állj! Megőrültél Burbulya? — sikoltottam bele a gégemikrofonba... Mi az isten csudájának kezdesz száz-milliótól visszaszámolni? ... Hiszen amire a nullához érsz, két év is eltelik — döbbentem magam is rá a szám és az idő riasztó viszonyára. — Ördögöd van! — rikkantotta vissza Burbulya aszteotér-parancsnok. — Éppen erről van szó. Most tudtuk meg, hogy nyári nagytakarítás van a hajtóanyag gyárban és nincs egy gramm neonitrcnnaf- talin hajtóanyagunk sem... Érted? Így aztán én két évig számolok neked, s a nullára kiszállsz! Mintha a Jupitert kerülted volna meg. És olcsóbb is. Nem kopik az űrhajó, nem kell hajtóanyag!... Na figyelj, kisfiam! ...Kilencvenkilenc- millió kilenszázkilencven- ezer kilencszázkilencven- hét... ...ijedtemben igénybe vettem azt a szerkezetet, amely nem a táplálkozás céljait szolgálja..; Gyurkó Géza iHtMIMIMIMMHHM«. Négy év telt el így, amíg bejutott a főiskolára, 1949- től kezdve látogatta Mikus Sándor, Beck András és Pá- tzay Pál óráit, épp a felszabadulás utáni művészet- és oktatáspolitika legsiralmasabb esztendeiben. Egy azonban bizonyos. A szakmát megtanulta. — Nincs kedvenc anyagom és technikám. Favésés, lemezdomborítás, kőfaragás vagy bronzba képzelt agyag mintázása: a harmonikus emberről és a harmonikus emberért akarok valamit megmutatni. Diplomájával együtt várta az első állami megbízatás is. Izgalmas feladat Mellszobor Szamuely Tiborról, a talán legtürelmetlenebb, legkö- rtyörtelenebb logikájú magyar forradalmárról. Gyorsan elkészült vele. „Ügyes munka” — dicsérték némelyek cinikusan. „Kár, hogy sohasem állítják föL” 1956 ősze volt. (A szobrot aztán mégis fölállították.) Innentől ismert Simon Ferenc története mindenki előtt, aki egy kicsit is figyelt Szolnok képzőművészeti életére. Fölösleges lenne, nem is illene szerénységéhez, ha születésnapja alkalmából most lajstromba szednénk milyen bel- és külföldi kiállításokon szerepelt és hányszor, hány köztéri és középületet díszítő körplasztikája, domborműve van, milyen pályadíjakat és kitüntetéseket kapott. — Elégedett az első ötven évvel? — Arra felé törekedtem,' amit szerettem. Ezután sem lesz másképp. — És anyagilag? — Amióta Szolnokon vagyok mindössze kétszer került ilyen szöveg a gyerekek iskolai kereseti igazolására: „Igazoljuk, hogy a szülő jövedelme az utóbbi hat hónapban 0, azaz nulla forint volt, mely összegnek csupán negyven százaléka tekinthető tiszta jövedelemnek...** És így tovább a formanyomtatvány szerint. Különben nem panaszkodhatok. — Mit jelent művészete számára, hogy Szolnokon dolgozik? — Pontosan ezt, hogy itt dolgozom. Ekkora területen belül, mint Magyarország semmi értelme a művészetben a földrajzi rivalizálásnak. — ötven év. Nem aggasztó érzés egy kicsit? — Nem figyelek oda. A Zagyva-parti éjszakára figyel. Fény alig van. Szín sehol. Csak a formák élnek. Mintha az egész világ szobor volna. Szabó János C0MPC0NTR01 72 Június 19 és 24-e között rendezi meg Sopronban a Gépipari Tudományos Egyesület és a Méréstechnikai Automatizálási . Tudományos Egyesület a Compccntrol ’12 elenevezésű konferenciát. A számítógép-alkalmazás és kutatás szakembereinek eszmecseréjén elsősorban azt vitatják meg, hogy a számítógépek miként alkalmazhatók ésszerűen és gazdaságosan a vezetésben. Húsz országból érkeznek szakemberek a nagyszabású tanácskozásra, s összesen 90 előadást tartanak majd a hazai és a külföldi szakemberek.
