Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-17 / 141. szám

1972. június 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 mmMíB mmm WWmm4& v .y -' . . • » A Villányi Állami Gazdaság szőlőiben helikopteres perme­tezéssel védekeznek a peronoszpóra és a lisztharmat ellen. Közvetlen vonat összeköttetés Krakkó és Keszthely között Pénteken reggel érkezett meg Miskolcra, a tiszai pá­lyaudvarra az új menetrend életbelépésével rendszeresí­tett Krakkó—Keszthely kö­zötti járat első szerelvénye. A három országon át köz­lekedő közvetlen szerelvény­nyel a Lengyelországból ér­kező vendégek átszállás nél­kül, nem egészen tizenhét óra alatt érik eí Keszthelyt. Miskolcon közvetlen csatla­kozást kapnak Szeged felé is. így a Krakkó—Szeged közötti út alig 16 óra, ami a korábbihoz képest több mint nyolc óra időmegtaka­rítást jelent. A közvetlen szerelvény jelentősen fellendíti Borsod idegenforgalmát is. A len­gyel vendégek Miskolc-Ta­polca, valamint a mezőkö­vesdi zsóri fürdőt csakúgy, mint az aggteleki barlang­vidéket vagy a bükki üdü­lőhelyeket kényelmesen el­érik. Az első vonattal több mint száz külföldi vendég érkezett. Egy részük a borsodi üdülő- és kirándulóhelyekét kereste fel. A közvetlen gyorsvonat szeptemberig közlekedik. A CASCO RÉSZLET BEFIZETÉSÉRŐL Sok esetben vitára adott okot, hogy az éves CASCO biztosítási szerződéseknél a havi részletfizetési díj el­mulasztása a szerződés meg­szűnését eredményezi-e, vagy sem és ennek folytán megszűnik-e az Állami Biz­tosító fizetési kötelezettsége. Azért is fontos felfigyelni a részletfizetési szabályokra, mert a közelmúltban új, többfajta CASCO biztosítási szerződés megkötésére nyílt , lehetőség. A közelmúltban hozott bírói döntés ad eliga­zítást ebben a kérdésben. A folyamatosság fontos Az egyik autótulajdonos 1970. november hó 8-án gép­kocsijával balesetet szenve­dett, haladás közben a gép­kocsi megcsúszott és neki ütközött egy fának. A bal­eset következtében a gép. kocsiban 37 260 forint ösz- szegű kár keletkezett. A károsult kérte az Állami Biztosítótól kárának a meg­térítését, azonban igényét elutasították, mert az ese­mény bekövetkezésének idő­pontjában a biztosítási szer­ződés már nem volt ér­vényben. A szerződés sze­rint az évi biztosítási ösz- szeg 1500 forint volt, melyet a károsultnak minden év április hó 1-én kellett vol­na megfizetnie, de lehető­sége volt arra, hogy ezt az összeget havi 125 forintos részletekben fizethesse min­den hó 1-én. A károsult az 1970. évi októberre esedékes havi dí­jat csak november 9. nap­ján fizette be a novemberi díjjal együtt. A bíróságok mindkét fokon elutasították a tulajdonos igényét és rá­mutattak arra, a jogvita ér­demi elbírálásánál abból kell kiindulni, hogy ha a biztosító az egy összegben meghatározott évi díj elle­nében, de havi részletekben való fizetés engedélyezése mellett vállalja a kockáza­tot, a díjrészlet megfizeté­sének elmulasztásakor az egész évre járó díj esedé­kessé válik — ettől az idő­ponttól — megkezdődik a Ptk. 543. §-ának (1) bekez­désében meghatározott 30 napos határidő. Ezen jogsza­bályi rendelkezés szerint ugyanis a biztosítási díj ese­dékességétől számított 30 nap elteltével a szerződés megszűnik, ha addig a hát­ralékos díjat nem fizették meg és a biztosított halasz­tást sem kapott Ennek az álláspontnak az az elvi magyarázata, hogy az évi díj végeredményben azt jelenti, hogy az egy év­re eső díjösszeg a szerződés megkötésekor azonnal — teljes összegében — esedé­kes és ha a biztosított nem kapna részfizetést kedvez­ményt a Ptk. 543. §-ában rögzített következmények, illetve határidők ettől a naptól számítanának. A részletfizetési kedvezmény miatt az esedékesség úgy alakul, hogy amennyiben a biztosított a részleteket a megállapodás szerinti idő­pontokban, megfelelően tel­jesíti, csak a mindenkori részlet esedékes. A szerződés érvényessége Ha viszont egy részletet elmulaszt, a szerződés sze­rint a teljes hátralék nyom­ban esedékessé válik és pe­dig azon a napon, amelyen az elmulasztott részlet is ese­dékes volt. Ezt a napot kell tehát a biztosítás megszűné­sével kapcsolatos, a Ptk. 543. §-ában szabályozott batár­idők kezdő időpontjának te­kinteni. Az adott esetben nem V-'* séges, hogy a károsult a megállapodás szerinti idő­pontban nem fizette meg az 1970. október elsején esedé­kes havi 125 forint részle­tet. A határidő tehát meg­kezdődött. Minthogy a biztosító a szetződés megszűnésének határidejét — az esedékes­ségtől számított 3b nap el­telte előtt nem hosszabbí­totta meg további 30 nap­pal, a szerződés a baleset bekövetkezése előtt már megszűnt. Ennek folytán az autótulajdonos igényé nem volt alapos. Dr. V. N. A szobrász születésnapj a — Halló, Simon Ferenc szobrászművész? — Tessék, én vagyok. — Azt olvasom a Művé­szeti Lexikonban a neve mellett, hogy született 1922. június 15-én. Tudom, hogy a lexikonnak sok adata té­ves ... — Sajnos, ebben az eset­ben félelmetesen pontos az adat. ötven éve születtem. Említem a kollegáimnak, hogy Simon Ferenchez ké­szülök ötvenedik születés­napja alkalmából. Hitetlen­kednek. „Nem vertek át?” „Talán a negyvenedik.” — Igaz, hogy erőteljes alakja, tiszta tekintete meghazud­tolja az öt évtizedet, az is igaz, hogy majd mindegyik szobra a fiatal emberi test és arc szépségének hódol, ő mégis mással magyarázza kevesebbre becsülik életko­rát: — Későn vergődtem el a pályára, nagy kerülő után, ez egyébként nemzedékem sajátossága. Ha tíz évvel ké­sőbb szüleiek, akkor is le­hetne ugyanennyi művészi múltam, mint így- Harminc­négy éves voltam, amikor kikerültem a főiskoláróf. — Ügj^ érzi, elveszett egy évtized az életéből? (Végtelenül ostoba kérdés. .Mintha bizony nem veszett volna el minden idő, ami el­múlt És mintha bizony nem támadna föl minden' elmúlt idő, ha gondolkodó alkotó ember élte át Simon Ferenc belefeledkezik ezen a min­den dísz, ünnepélyesség nél­küli születésnapi estén, akár ha engedelmes agyagot gyúr­na, s rögtön el is simítaná a mintázófával, aprólékos rész­letességgel idézi föl az „el­veszett”, de munkásságát oly döntően meghatározó évtized eseményeit.) „Csikágó”, a sivár, pesti hetedik kerület fantáziátlan utcái domborodnak ki a szó­beli reliefen. Milyen messze esett innen a művészet a harmincas éhekben. Talán csak egyedül Mezei bácsi képviselte, a szomszéd, aki vasárnaponként sutba vágta hengereit és szobafestőből tájképfestővé változott. És az édesapa, a munka nélküli iparos, aki számos „találmá­nya” mellett olyasmivel pró­bált lendíteni a családon, hogy Mikulás előtt cilinder­lengető krampuszokat gyár­tott nagybani eladásra, ame­lyek mind egy szálig a nya­kán maradtak. — Édesanyja óvta a gyerekkorától szenve­délyesen ‘ rajzolgató fiút: „Fiam, ez a legbizonytala­nabb. Néhányan már pró­bálták a családból, nézd meg, mire jutottak.” Aztán fölrémlik egy tanár alakja a Rottenbiller utcai polgáriból. Ígérte Simon Ferinek, hogy segíti majd a rajztanárság felé, de amikor legközelebb találkoztak, már maga is ál­lás nélkül lézengett. Így hát Lajti úr Dob utcai bőrdísz­műves műhelye következett Finom kézügyességet, biztos jövedelmet ígérő szakma, Nagy Zsolt felvétele egy illegális kommunista mester keze alatt, de hiába ígértek akkor bármit a szak­mák, az idő csak háborút hozott. — Talán ekkor értettem meg, hogy nem érdemes a könnyebb utakat keresni, nem szabad lemondani arról, ami az embert igazán vonz­za. Ha tíz perccel később szállók villamdsra a Széli Kálmán téren, velem együtt repül levegőbe a Margit híd. Mire mentem volna vele, hogy a bőrdíszműves mű­helyt választottam a szobrá­szat helyett? Alig, hogy megszökött a nyugatra menekülő hadse­regből, majd szélnek eresz­tették a fogságból: mindent művészi tanulmányainak rendelt alá. .Megfordult az időrendje. Hazavitte a mű­helyből a bőrmunkát, éjjel dolgozott rajta, nappal a raj­zé, a mintázásé volt Járt egy MADISZ-szakkörbe, egy magániskolába, ahol életre- szóló leckéket kapott a kor­rigálás ürügyén rajzolgató Medgyessy Ferenctől és fő­ként a képzőművészeti na- rodnyikoknak címzett vagy csúfolt fiatalok tüzes csapa­tába, a Derkovits népi kol­légiumba. — Felidézhetetlen idők voltak. Mindenki tanulni, tudni, világot megváltani akart, lehetőleg már holnap reggelre. Sok túlzás, sok té­vedés, de őszinte hit és ál­landó tettre készség. 1/ l'&'S'QsCl'&'CS'Cl'f'PtCcrf'&S A lift csendes zúgással vitt fel a Jupiter Z—21 ra­kéta orrában elhelyezkedő kabinba. Ahogy még utol­jára lenéztem a beszállás, illetve az indulás előtt az alattam nyüzsgő, zúgó, az ilyen magasból is szemmel- láthatólag lelkes tömegre, meghatódtam. Ezek mind miattam jöttek ki! Engem akarnak látni. Illetőleg ezt a csodálatos négyszáztizen­öt méter és negyvenkét centi magas rakétát, mely­nek csúcsában én foglalok helyet. Egyedül! Igen! Egyedül. Mert ez a kísér­let lényege. Ügy repülni, suhanni a Jupiterig, s azt megkerülve vissza, két esz­tendő alatt a Jupiter Z—21 rakétával, hogy állandó te­levízió és film összekötte­tésben, rádió és ion kap­csolatban maradok a böl­csővel, a Földdel. Bebizonyítandó: az em­ber, a mi magasan fejlett technikánk korában, nem lehet egyedül. A Kozmosz végtelenjébe is elkíséri a magasfokú magyar techni­ka, amely a magyar tudo­mány, a magyar ipar, a magyar asztronautika és a magyar televízió, filmmű­vészet nemes és csodála­tos ötvözete. Ezzel a biztos tudattal és ezzel a boldog gondolat­tal szálltam be az első ma­gyar űrhajó orrában lévő kabinba, hogy a vissza­számlál ás után útjára in­duljon velem a Jupiter Z—21 a naprendszer leg­nagyobb és talán legtitok­zatosabb bolygója felé. Be­csatoltam magam az ülés­be, beállítottam a simplex multiplikátort, átváltottam a trigonometria mérőt az einsteini tér-idő gammomé- terre és még egyszer végig­néztem magam körül min­dent és végig is gondoltam mindazt a csodás erőfeszí­tést, amellyel elkészült az első, technikailag .tökéletes Jupiter-rakéta. A magyar J upiter-rakéta! Ekkor csendült fel a mik­rofonban Burbulya asztro- tér parancsnok hangjai — Pacolai hallasz? — Tökéletesen! — Akkor jó. Akkor most visszaszámolok... —- Te számolsz vissza? — csodálkoztam bele a gé­ge mikrofonba... — Én. Muszáj. Elromlott a visszaszámláló ... Figyelj! Kezdem! Százmillió! Ki­lencvenmillió kilencszázki- lencvenezer kilencszázki- lencven kilenc... Kilenc- venmillió kilencszázkilenc- ezer kilencszázkilencven- nyolc... — Állj! Megőrültél Bur­bulya? — sikoltottam bele a gégemikrofonba... Mi az isten csudájának kezdesz száz-milliótól visszaszámol­ni? ... Hiszen amire a nul­lához érsz, két év is elte­lik — döbbentem magam is rá a szám és az idő ri­asztó viszonyára. — Ördögöd van! — rik­kantotta vissza Burbulya aszteotér-parancsnok. — Éppen erről van szó. Most tudtuk meg, hogy nyári nagytakarítás van a hajtó­anyag gyárban és nincs egy gramm neonitrcnnaf- talin hajtóanyagunk sem... Érted? Így aztán én két évig számolok neked, s a nullára kiszállsz! Mintha a Jupitert kerülted volna meg. És olcsóbb is. Nem kopik az űrhajó, nem kell hajtóanyag!... Na figyelj, kisfiam! ...Kilencvenkilenc- millió kilenszázkilencven- ezer kilencszázkilencven- hét... ...ijedtemben igénybe vettem azt a szerkezetet, amely nem a táplálkozás céljait szolgálja..; Gyurkó Géza iHtMIMIMIMMHHM«. Négy év telt el így, amíg bejutott a főiskolára, 1949- től kezdve látogatta Mikus Sándor, Beck András és Pá- tzay Pál óráit, épp a felsza­badulás utáni művészet- és oktatáspolitika legsiralma­sabb esztendeiben. Egy azon­ban bizonyos. A szakmát megtanulta. — Nincs kedvenc anyagom és technikám. Favésés, le­mezdomborítás, kőfaragás vagy bronzba képzelt agyag mintázása: a harmonikus emberről és a harmonikus emberért akarok valamit megmutatni. Diplomájával együtt várta az első állami megbízatás is. Izgalmas feladat Mellszobor Szamuely Tiborról, a talán legtürelmetlenebb, legkö- rtyörtelenebb logikájú ma­gyar forradalmárról. Gyor­san elkészült vele. „Ügyes munka” — dicsérték néme­lyek cinikusan. „Kár, hogy sohasem állítják föL” 1956 ősze volt. (A szobrot aztán mégis fölállították.) Innentől ismert Simon Fe­renc története mindenki előtt, aki egy kicsit is figyelt Szolnok képzőművészeti éle­tére. Fölösleges lenne, nem is illene szerénységéhez, ha születésnapja alkalmából most lajstromba szednénk milyen bel- és külföldi ki­állításokon szerepelt és hányszor, hány köztéri és középületet díszítő körplasz­tikája, domborműve van, mi­lyen pályadíjakat és kitün­tetéseket kapott. — Elégedett az első ötven évvel? — Arra felé törekedtem,' amit szerettem. Ezután sem lesz másképp. — És anyagilag? — Amióta Szolnokon va­gyok mindössze kétszer ke­rült ilyen szöveg a gyerekek iskolai kereseti igazolására: „Igazoljuk, hogy a szülő jö­vedelme az utóbbi hat hó­napban 0, azaz nulla forint volt, mely összegnek csupán negyven százaléka tekinthe­tő tiszta jövedelemnek...** És így tovább a formanyom­tatvány szerint. Különben nem panaszkodhatok. — Mit jelent művészete számára, hogy Szolnokon dolgozik? — Pontosan ezt, hogy itt dolgozom. Ekkora területen belül, mint Magyarország semmi értelme a művészet­ben a földrajzi rivalizálás­nak. — ötven év. Nem aggasztó érzés egy kicsit? — Nem figyelek oda. A Zagyva-parti éjszakára figyel. Fény alig van. Szín sehol. Csak a formák élnek. Mintha az egész világ szo­bor volna. Szabó János C0MPC0NTR01 72 Június 19 és 24-e között rendezi meg Sopronban a Gépipari Tudományos Egye­sület és a Méréstechnikai Automatizálási . Tudományos Egyesület a Compccntrol ’12 elenevezésű konferenciát. A számítógép-alkalmazás és kutatás szakembereinek esz­mecseréjén elsősorban azt vitatják meg, hogy a számí­tógépek miként alkalmazha­tók ésszerűen és gazdaságo­san a vezetésben. Húsz or­szágból érkeznek szakembe­rek a nagyszabású tanács­kozásra, s összesen 90 elő­adást tartanak majd a ha­zai és a külföldi szakembe­rek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom