Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-13 / 111. szám
1972. május 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Jt Újra: fontos, fontosabb, legfontosabb Lapunk március 10-i számában közérdekű cikket közöltünk arról, hogy a szolnoki kertvárosi orvosi rendelőben nincs telefon. A cikkre a Debreceni Postaigazgatóság üzemviteli igazgatóhelyettese válaszolt. Levelét április 26-i lapszámunkban közzétettük. Ezúttal idézzük: „Megállapítottam, hogy a városi tanács részéről 1970 évről van benn kérelem, telefonbekapcsolás iránt. Az akkori műszaki helyzet miatt wzonban az állomás fölszerelése olyan nagy összegbe került volna, hogy a tanács nem vállalta. (49,500 forint) Mostani vizsgálatom alapján megállapítottam, hogy a műszaki helyzet változásával 6 ezer forint építési költséggel a bekapcsolás megoldható. Külön tételként azonban az 1972. január 1-én hatályba lépett rendelkezés szerint 15 ezer forint belépési díjat is kell fizetni, tekintve, hogy a bekapcsolás közület részére történik. A városi tanácsot a költségről tájékoztattam és amennyiben az ösz- szeg megfizetését vállalja, a távbeszélőállomást a második negyedévben üzembe helyezem.” A levél nyilvános megjelenésének napján a kertvárosi orvosi rendelőt bekapcsolták a távbeszélő-hálózatba. örültünk, hogy valamicskét segíthettünk az egészségügyi szolgálatnak, — és főleg a betegeknek. Ügy gondoltuk, a témát lezárhatjuk. Sajnos nem! A szolnoki városi tanács vb egészségügyi és szociális osztályától kaptuk annak a levélnek a másolatát, amelyet dr. Koncz József városi főorvos, a Debreceni Postaigazgatósághoz küldött. Dr. Koncz — megítélésünk szerint joggal — tiltakozik a postaigazgatóság hozzánk intézett, általunk közölt válasza miatt. A városi főorvos leveléből és más hivatalos iratokból megismertük a szolnoki orvosi rendelők telefonnal történő ellátásának — és el nem látásának! — huzavonáját. A kérdéssel nemcsak azért kívánunk részletesebben foglalkozni, mert az életmentő helyek telefonnal való felszerelését minden más távbeszélőállomás létesítésénél fontosabbnak tartjuk, hanem azért is, mert a hivatali útvesztők közérdeksértő bonyolultságát — annak egy példáját — látjuk az ügyben. A szolnoki városi tanács t963. április 2-án megrendelte a szolnok Csallóköz úti, Abonyi úti, a kertvárosi és a szandaszőllősi orvosi rendelők távbeszélő-hálózatba történő bekapcsolását. A Postaigazgatóság 1963. június 28-án (483/1963. szám alatt) a Csallóköz úti állomás létesítésére vonatkozóan műszaki akadályt közölt. A kért többi állomásra vonatkozóan nem nyilatkoztak. Az ügyben néhány hónappal később a megyei tanács illetékes elnökhelyettese kereste meg a Postaigazgatóságot. A következő levelet kapta: „A szandaszőllősi orvosi rendelőt ezideig munkaerőhiány miatt nem tudtuk elvégezni. Ez évben a már elrendelt tervmunkák miatt a bekapcsolást nem tudjuk vállalni. 1966. évre előjegyeztem. A kertvárosi orvosi rendelőt csak kábellel lehet megoldani, meglehetősen nagy költséggel. 1966. évre előjegyeztem. Az Abonyi úti orvosi rendelő bekötését, csak a most folyó kábelépítési munkák befejezése után tudom megoldani.” A fentiekben közölt ígéretüket a posta illetékesei nem tartották be! 1969. január 18-án a városi tanács ismét megrendelőt küldött, sürgős jelzéssel, amelyben kérték a telefont a Csallóköz úti, a kertvárosi és az Abonyi úti orvosi rendelőbe. 1969. január 27- én pedig megsürgették a szandaszőllősi orvosi rendelőbe való beszerelést, azzal az indoklással, hogy az életmentő célokat szolgálna. A kertvárosi és Csallóközi úti orvosi rendelő telefonjára vonatkozóan nem kaptak választ. A szandaszőllősi orvosi telefon esetében fölcsillant valami remény, mert (T. 153/1969. szept. 15. szám alatt) megkérték (!) a városi tanácstól a megrendelést, sőt a szerelési költséget is megadta a Szolnoki Távközlési Üzem. (10.646 forint.) A megrendelőt a városi tanács 1969. szeptember 29-én postázta, ugyanakkor elküldte a fedezetigazolást is. Nem történt semmi! 1970. április 21-én a városi tanács újra sürgette a kertvárosi, az Abonyi úti, és a Csallóköz úti orvosi rendelőbe a telefon beszerelését. Válasz nem érkezett! A következőkben az Egészségügyi Állandó Bizottság felkérésére a városi tanács illetékes elnökhelyettese személyes megbeszélést folytatott a Távközlési Üzem egyik vezető dolgozójával, aki kérte az újbóli igénybejelentést. 1970. november 30-án a városi tanács újból bejelentette igényét a kérdéses telefonállomások létesítésére. A végrehajtó bizottság erre a célra 150 ezer forintot tartalékolt. 1971-ben, tehát az első megrendelés elküldése után 8 évvel — azaz: nyolc évvel az Abonyi úti orvosi rendelőbe a telefont beszerelték. A kertvárosi orvosi rendelő távbeszélőállomásának létesítéséhez már 9 év kellett! A szandaszőllősi orvosi rendelőben még most sincs telefon. Az orvos a presszóba szalad, ha betegéhez a mentőket akarja hívni. A Csallóköz úti orvosi rendelőnek sincs még telefonja. Ez utóbbi sorokat kommentár helyett írtuk le! Körzeti fiókot nyit az OTP Az Országos Takarék- pénztár Szolnok megyei Igazgatóságánál hallottuk a hírt, miszerint május 15-én új OTP fiókot nyitnak Szolnokon a volt Beruházási Bank helyén (Beloiannisz u. 18. sz. alatt). érdeklődésünkre elmondották, hogy a körzeti fiók megnyitásával gyorsítani kívánják az ügyfél- szolgálatot. másrészt tehermentesíteni az egyre növekvő feladatok ellátása következtében „kinőtt” megyei fiókot. A körzeti fiók átveszi egyes feladatok kizárólagos bonyolítását, így megnyitásától — iskolai takar ékbé- lyeg-betéttel; szakszervezeti bélyegellátással; csekkszámlák vezetésével; KST ügyintézéssel; bizományosok totó-lottó saelvényellátásá- val a jövőben már csak az új fiók foglalkozik. Természetesen minden fajta takarékbetét elhelyezése céljából is fordulhatnak oda az ügyfelek. valamint totólottó nyeremények, államkölcsön kötvények beváltása. bármilyen fajta — a takarékpénztári tevékenységgel összefüggő — befizetések elfogadása és továbbítása is az új fiók feladatai közé tartozik, amellett hogy ezekkel változatlanul a Ságvári krt. 31. sz. alatti megyei fiók is foglalkozik. Tiszai Lajos Egyéves vendégszereplésre Finnországba utazott a Bedő kvartett. A szolnoki Tisza Szálló zenekara Helsinkiben kezdi turnéját, majd vidéki városok reprezentatív bárjaiban lép fel ««itiHiititiitiiiimtiiinttiiiNNiiniiiinittitttnintniuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiuiiititiHfi*. Hűtlenek 1 Sokan forgatták értetle- ! nül a rádióújság e heti 2 számát A csütörtöki Ki | mit tud? tv-elődöntő sze- = replőinek felsorolásában a jij táncdal kategóriánál ugyan- = is ez állt: Pop együttes — | Budapest Sokan azt hit- ! tűk valami félreértés, vagy | elírás történt Aztán teg- | napelött este a tv-adást | nézve rájöhettünk, hogy a | tévedés kizárva. Itt más I hiba történt! Ha szabad | ezt a kifejezést használ- | nőm. „műhiba”. A fiatalok é a képernyőn a jól ismert | arcokat láthatták. Ám a I röpinterjúból a gyanútlan | néző csak azt tudhatta- meg, hogy a Pop együttes Z a KISZ budapesti klubjá- | ban játszik — ami igaz is í — valamint járják az or- | szágot. klubjuk van Bé- Z késcsabán és Kazincbarci- | káfi. Szolnokról viszont Z egy szó sem esett.- Ez ám a feledékenység, Z méghozzá a javából! Mert- elfelejtették azt, hogy — mindannyian szolnokiak, i De azt is, hogy két év óta, 1 mióta létezik a zenekar, ? Szolnokon, a Ságvári mű-1 velődési központ egyik - helyiségében próbálnak 2 rendszeresen a mai napig 5 is. Azt pedig már végképp í nem értjük, hogy elfelej-f tették ők is és a Ki mit“ tud? vetélkedő rendezői is, - hogy a Pop együttes a 2 szolnoki városi döntőn in- ■? dúlt és alig egy hónapja a Z Szolnok megyei döntőn -j nyújtott szereplésükkel ? szerezték meg a jogot, - hogy szerepelhessenek a tv ? képernyője előtt az orszá-1 gos elődöntőn. Félreértés ? ne essék. Nem ragaszko-1 dunk a Pop együtteshez, r Ha ők pestieknek — „fő-1 városiaknak” érzik magú-• kát, ám lelkűk rajta. De 2 akkor miért nem ott in- - dúltak az előzetes verse- 2 nyékén? Talán, mert ott! nagy a konkurrencia? 2 — kutas —- = riiiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiriiimmnintnRinvnttiiiiiKTniKiiiiitiiiiiiiiritiniiinrnnmMiniiiiiiiiiír Érettségi 120 éve A pécsi Főtéren álló híres rézkupolás templom — a törökkori Gázi Kászim Dzsámi — pincekriptájából érdekes iratanyag került elő: az 1699-ben alapított hajdani Cisztercita Gimnázium dokumentumai. A megsárgult dokumentumból kiderült, hogy Pécsett első ízben 1852-ben tartottak érettségi vizsgát, illetve — ahogyan akkor nevezték — „érettségi szigorlatot”. Éppen 120 éve ennek. Ebben az időben még kevés helyen érettségiztettek Magyarországon, kizárólag ott, ahol nyolcosztályos középiskola működött és erre jogot kapott. Ennek megfelelően az ország minden részéből érkeztek Pécsre maturánsok, többek között Budáról, Sopronból, Aradról, Nagykőrösről, de még a horvátországi Pozsegáról is. A ma érettségiző diákok számára vigaszul szolgálhat, hogy akkoriban nyolc tantárgyból kellett vizsgázniuk a gimnazistáknak. Ifjú zenebarátok köre Az egymást követő színes, gazdag zenei élményeket nyújtó rendezvénysorozat után, tegnapelőtt egy kevésbé látványos, tartalmát tekintve viszont annál jelentősebb eseménnyel folytatódtak Jászberényben a Székely Mihály zenei napok. A Lehel klubban került sor csütörtökön este az ifjú zenebarátok köre ünnepélyes alakuló ülésére. A rendezvényen Szávai Sándorné, az ifjú zenebarátok magyarországi szervezetének főtitkára ismertette a zenebarátok körének szervezeti, jogi helyzetét, céljait. Ezután Bakki Katalin, a jászberényi ifjú zenebarátok körének titkára méltatta szervezetük jelentőségét. Elmondta, hogy a baráti körnek negyvennégy alapító tagja van, többségük középiskolai tanuló, de vannak köztük ipari tanulók, szakmunkások, szövetkezeti dolgozók. Mint az ifjú zenebarátok magyarországi szervezete tagjainak feladatuk megszerettetni a fiatalokkal a zenét, megismertetni a különböző zenei műfajokat, közelebb hozni egymáshoz a zenekedvelő fiatalokat, fejleszteni művészi — elsősorban zenei — ízlésüket. Az alakuló ülés után a Jeunesses fúvósötös, Rosemary Hardy, a zeneművészeti főiskola angol ösztöndíjasa és a jászberényi zenebarátok kamarakórusa adott hangversenyt. Jh scétkaét atűz mm égett mg.,: 2. A vitéz Budára jön Bárha kevés beszédű volt Dózsa, egyáltalán nem hiányzott belőle az önbecsülés. Ismerte a maga erényeit, szolgálatának értékét, noha érdemeiért nem nagyon részesülhetett elismerésben. Lovaskapitányi kinevezése volt a legnagyobb kegy, amellyel eddig a hatalmasok kitüntették. Korábban is tanúbizonyságot kellett adnia vitézségéről, különben aligha biztatta volna Török Imre nándorfehérvári kapitány, hogy egyenesen a királyhoz menjen jutalomért A székely katona megfogadta parancsnoka tanácsát Ajánlásával Budára érkezik és II. Ulászló udvara kiutál számára kétszáz aranyat. Egyszersmind meghagyják a kincstárnak, hogy a pénzbeli jutalmon kívül adjanak Dózsának két paripát aranyosezüstös szerszámmal. Szinte népmeséi szépségű epizód volt ez a végvári katona életében, de. csakhamar szertefoszlott a délibáb. Gyanútlanul kereste föl Telegdy István kincstartót, hog' kérje tőle jogos jussát. Ám a gőgös Telegdy holmi tréfának vélte az udvar kívánságát Nem érte be a jutalom megtagadásával, ráadásul gúnyosan beszélt a messziről jött vitézzel, aki mindeddig föl sem merte tételezni, hogy gúnnyal és gőggel képesek őt megalázni. Egyelőre önuralmára hallgatott, de háborgó önérzete arra ösztönözte, hogy jóvá tétesse megaláztatásai. Ha nem is volt járatos a fényes Budán, kiverekedte, hogy fogadja őt Csáky Miklós Csanádi püspök, ak a főpap, akinek Bakócz Tamás esztergomi hercegprímás után a legnagyobb tekintélye volt az országban, aki a király diplomatájaként okos, művelt és jószándékú ember hírében állott- Mivé* pedig a római egyház szorgalmazta leginkább a törökök elleni vitézi harcot, úgv vélte Dózsa, alkalmas helyen kér orvoslást sérelmére. Reménye itt is keserves csalódássá változott. Csáky püspök még bőszítőbben viselkedett, mint a kincstartó. A kegyes nagyúr hírében álló főpap úgy beszélt Dózsával, mint valami jött-ment személlyel, durván lehordta és rövid úton kidobta palotájából. A pillanatnyi szégyenen túl joggal hihette Dózsa, hogy ez a bánásmód lehetetlenné teszi becsületében, nevetségessé válik, ha megcsú- foltan tér vissza végvári bajtársai közé. Már nem is a jutalom érdekelte, hanem az emberi méltóságán eseft nyílt seb. Pedig ennek sértetlenségéhez ragaszkodott. Olyan nevelést kapott a szabad székelyek között, olyan iskolát járt ki a hadi vállalkozásokban, hogy a szégyen nem férhetett össze büszke lelkiismeretével. Ügy döntött, hogy a legfőbb egyháznagyhoz, Bakócz Tamás bíboros érsekhez fordul panaszával. Ha itt is elutasítják, akkor egyenesen a király színe elé törekszik. Távolról sem volt csekélység ekkora urakhoz bejutnia olyan embernek, aki semmiféle összeköttetésekkel nem rendelkezett. Különösen nehéznek bizonyult ezekben a napokban, amikor a királyi udvar, egész Buda valóságos lázban égett. Éppen Bakócz Tamás miatt. Az esztergomi érsek nemrég érkezett haza Rómából. Alig tartotta meg Esztergomban a fényes Te Deumot — a hercegprímási ünnepi istentiszteletet — sietett Budára azokkal a tervekkel, amelyeket a pápa udvarában kovácsoltak Magyar- ország számára a török veszedelem ellen. Bármennyire lefoglalták Bakóczot a fontos ügyek, időt szakított a végvári katona számára A látszatra kegyes előzékenység mögött okos elgondolás húzódott meg. Hátha alkalmas ez a Dózsa Görgy nagyszabású terveihez? De ha nem alkalmas is. az iránta való szívélyesség mindenképpen jó benyomást tesz a katonákra, akik nélkül lehetetlen megvívni a küszöbönálló nagy keresztesháborút. Mert ez volt a Rómában kovácsolt terv lényege: Magyarországon fegyverbe szólítják a hadra fogható lakosságot, csatlakoznak hozzájuk Európa önkéntes keresztesei és a török ellen vonulnak, visszafoglalják Konstantinápolyt, amelynek Bakócz Tamás esztergomi érsek lesz a pátriárkája. így nemcsak a törököt űzik ki a keresztény Európa déli országaiból, de helyreállítják az egyházszakadás óta más utakon járó konstantinápolyi keleti patriarchátusban is Róma fennhatóságát A bíboros érsek tehát fogadta a székely vitézt. Elbeszélgetvén Dózsával, csodálkozása nőttön nőtt. Tájékozott, éleseszű, katonai képzettség dolgában kitűnő férfiút ismert meg a végvári lovaskapitányban. Első találkozásukkor még nem hozta szóba a felállítandó keresztes hadak parancsnoklá- sának ügyét, noha nem kizárt, hogy már ekkor úgy gondolt Dózsára a bíboros, mint leendő fővezérre. A hatalmi erőviszonyok szerint egyenesen kívánatosnak ítélte a hercegprímás, hogy főrangú személy helyett alacsonyabb sorból származó tehetséges vezér álljon a keresztesek élére, mivel II. Ulászló uralkodása alatt amúgvis nagy volt már az ország nyakára hágó oligarchák túlsúlya, szemben a királyi hatalommal. Bakócz persze nem az ország érdekeit féltette, a mind önállóbb és önzőbb főuraktól, hanem a maga hatalmát. Szövetségest keresett na^Tatörő céljaihoz. Mihelyt tisztába jött Dózsa panaszával, személyesen ment a királyhoz, és követelte a vitéz megbékítését. Ulászló is gyorsan cselekedett Nem bízta immár Te- legdyre a jutalmazás ügyét, hanem maga tisztelte meg kitüntetésével a székely vitézt. Ünnepélyes külsőségek között adta át neki a jutalmat, s az először megszabott ajándék fölött aranylánccal ékesítette fel Dózsát, sarkantyút, kardot, díszes bíborruhát nyújtott át neki. Ezzel az aktussal a lovav 'r sorába emelte vitézét, s hogy nagyobb nyomatékot adjon kegyének, egy falut is adományozott a székely nemesnek, ezenkívül kiegészítette a Dózsa család címerét a kardot tartó levágott török kézzel. Gerencsér Miklós Következik: Mise üzent György napján
