Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-12 / 110. szám
1972. május 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A középiskolai tanulmányi versenyek eredményhirdetése előtt Az országos középiskolai tanulmányi versenyben tantárgyak szerint kétféle módon bonyolították le az első fordulót. Magyarból, történelemből, földrajzból és politikai gazdaságtanból a versenyzőknek pályamunkát kellett beadniuk. A megyéből tizenhat irodalom, huszonegy történelem, nyolc politikai gazdaságtan dolgozat érkezett a megyei tanács vb művelődésügyi osztályához, amely a pályamunkákat az Országos Pedagógiai Intézethez és a Művelődésügyi Minisztériumhoz továbbította. A dolgozatok alapján irodalomból egy, történelemből nyolc, politikai gazdaságtanból hét tanulót hívtak be a második fordulóra. Más tárgyakból nem kellett pályamunkát készíteni, hanem a tanulók zárthelyi dolgozatot írtak. Az első fordaló után Az első (iskolai) forduló után a tanárok jó — jeles — kitűnő minősítéssel angol nyelv és irodalomból tizennyolc, fizikából tizenhárom, kémiából tizenhét, biológiából negyvenkét, könyvvitelből tizenegy, statisztikából nyolc, orosz nyelvből huszonegy tanuló dolgozatát küldték el a megyei művelődési osztályhoz, ahonnan a dolgozatokat a minisztériumba és az Országos Pedagógiai Intézetbe terjesztették fel. Igen sok dolgozatot Írtak a tanulók fizikából (209) és oroszból (csak a gimnáziumokban 195), ezek közül választották ki a tanárok a második fordulóra javasoltakat. Biológiából küldték be a legtöbb dolgozatot (42), s a magas színvonalra utal, hogy ezeket összesen hatvannégy közül választották ki. Ljabb szűrés / A minisztérium újabb szűrése után már csak néhá- nyan nyerték el a jogot, hogy dolgozataik alapján részt vegyenek a verseny második fordulójában: kémiából heten, biológiából heten (közülük hatan a szolnoki Verseghy gimnázium diákjai, Bózsó János tanítványai), könyvvitelből nyolcán. statisztikából négyen. Akik angolból írtak dolgozatot, azokat közvetlenül hívták be a második fordulóra. Matematikából kétféle versenyt rendeztek. N Az Arany Dániel matematikai versenyen a középiskolák I—II. osztályos tanulói indulhattak kezdő és haladó csoportban. A részvétel aránya viszonylag nagy volt, az eredmények szerényebbek. A kezdő csoportban kétszáznyolcvankét tanuló közül senki sem felelt meg a második forduló követelményeinek, a haladó csoportból kétszázkilenc tanuló közül öt jutott tovább. A második fordulóban Szolnokon, ismét kötelező zárthelyi dolgozatot írtak a megye legjobbjai. A megyei tariács művelődésügyi osztálya a dolgozatokat javítat- ianul elküldte a minisztériumba. A javítás és az értékelés ott történik. Az eredményeket (tárgyanként az első tíz helyezett névsorát), később hozzák nyilvánosságra. — A darabban az anyós szerepét játszom. Anyósszerep életemben először. A közönség számára talán nem a legrokonszenvesebb. De majd meglátják, az én „anyósom” nem abból a bizonyos, szidalmazott fajtából való. Egészen más. Hogyan kerültem Szolnokra? Hívtak, lélektanilag a legjobb pillanatban, és én jöttem. Többször is invitáltak már vidéki szereplésre. Akkor elutasítottam. Most azonban elfogadtam a kedvező ajánlatot. Nem a szerep csábított, a színház, a Művészeink külföldön Az Állami Hangverseny- zenekar május végén, június elején két koncertet ad a bécsi ünnepi hetek műsorában, október 26. és december 2. között pedig az Egyesült Államokban ad hangversenyeket. Sok meghívásnak tesz eleget a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, Lehel György vezényletével. Júniusban Baselben és Oslóban lesznek rádió- felvételeik, a genfi rádióban szerepelnek. Májusban Párizs, szeptemberben Bad- kissingen következik egy- egy előadással. Októberben az NDK-ban lépnek dobogóra. Világszerte ismert zongoraművésznőnk, Fischer Annie októberben Genf ben, Zürichben, Bernben, Baselben, novemberben Utrecht- ben, Rotterdamban, Hágában és Amsterdamban koncertezik. színpad levegője. A Vígszínházban ugyanis, amelynek tagja vagyok, elég keveset játszottam az idén. En pedig játék nélkül nem tudom elviselni az életemet. A hangom bizonyára ismerős lesz a rádióhallgató nézőknek. Hiszen a rádióban állandó „rovataim” vannak. A Lát- tuk-hallottuk, a Lányok, asszonyok, vagy például a Színházi Magazin. Mi kell az élethez? Szerencse? Nem hiszek a szerencsében. Talán van, aki még emlékszik a tévélottó vasárnap esti műsorára. Ott bővebben is kifejtettem véleményemet a szerencséről. Szolnokon a művészi alkotó munka frissességére leltem. — A tettes visszatér a tett színhelyére. Talán így jellemezhetném a több mint tízéves távoliét után bekövetkezett visszatérésemet. Szolnokon kezdtem a pályámat, s a régi „bűneim”, szerepeim nem hagytak nyugton. Az utóbbi tíz évben sok minden történt Jászai-díjat kaptam pécsi alakításaimért. Majd ebben az évben a Szegeden elért sikereimet az Érdemes Művész kitüntetés koronázta. Persze közben az idő vasfoga sem kímélt. Magamon viselem nyomait. A hajdani fiatalemberből érett férfi lettem, de mondhatom, művészi pályámnak legszebb korszakába értem. Én Schubert Évával ellentétben nem csupán a Csur- ka-darab szerepét vállaltam. A jövő színházi évadtól ismét állandó tagja leszek a Szigligeti társulatának. Most ugyan csak egy kisebb szerep jutott, eredetileg egy Maróíi Lajos-bemutató főszerepére kértek fel, de hát a színház számítását oly sok minden húzhatja át, a bemutatóból nem lett semmi. Dédelgetett vágyam, hogy 1973-ban egy igazi romantikus szerepben mutatkozhas- sam be régi ismerőseimnek, a szolnoki közönségnek. V. M-. A félhomályos vágószobában végre megtaláltam, ös tévés. 1958-ban került a Szabadság tér 17-be. 14 év. — Ha az ember visszagondol erre a csaknem másfél évtizedre, annyi emlék rohanja meg, hogy szinte válogatni sem tud közöttük. Milyen göröngyös utat jártam én is be. Azt hiszem, csináltam mindent. Kezdtem a TV híradónál, mint felvételvezető. Később asszisztáltam, dolgoztam szinte minden területen. — Kikkel? — Zsurzs Évával, Mi- hályffy Imrével. Közben felvettek a színművészeti főiskolára és elvégeztem a rendező szakot. Mihályffy Imre ott is tanított — És az eredmények? — Voltak sikerek, és balsikerek. Akadtak nagy és kis feladatok. Rendeztem úttörőhíradót és zenei műsorokat. Talán sokan emlékeznek még a „Zenekedvelő gyerekek” című műsorra És sok portré filmet rendeztem. Az ifjúsági osztályon kezdtem, s ott találkoztam először Urbán Ernővel. Együtt készítettük a „Történelmi lecke” című sorozatot a felszabadulás 25. évfordulójára. — Mit jelentett ez a szerzői kapcsolat Urbán Ernővel? — Nagyon sokat! Azóta is szinte állandóan együtt dolgozunk, és az igazán nagy sikert is vele értem el. Tavaly a miskolci film- fesztiválon fődíjat kaptunk „A Kántor család” című filmért. Azóta bemutatta a televízió „A néptanító” és a „Szülőföldem Sárvár” című filmeket is — Mit készítettek a legutóbb? — Most mutatja be a televízió a „Megérte” című filmünket, melynek szerkesztő-riportere szintén Urbán Ernő. Főhőse egy járási pártbizottság első titkára. Célunk az volt, hogy olyan közéleti embert állítsunk reflektorfénybe, akinek problémáit gondjait, alig-alig ismeri a környezete. Ez esetben is sok küzdelmet vívott a főszereplőnk. és mi újra és újra arról faggattuk: megér'te-e? — mondja Szűcs László. Erre a kérdésre most mi nem válaszolunk ebben a rövid kis interjúban. Érdemes lesz bekapcsolni a televíziót ma 20.00 órakor, mert akkor a képernyőn kaphatunk választ. r. 1. Megkezdődtek tegnap az érettségi írásbeli vizsgák — Miért szép? Erre keresi a választ irodalmi dolgozatában Szűcs Katalin, a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium IV. osztályos tanulója. A kitűzött három tétel közül — választás alapján — egy XX. századi forradalmi témájú vers esztétikai elemzése mellett döntött. Mint később a dolgozat elkészültével mondta: általában az évfordulós témákra számítottak, Janus Pannonius, Dózsa, Petőfi, de a kitűzött tételek sem jelentettek megoldhatatlan feladatot számukra. Ma matematikával folytatódnak a középiskolások írásbeli vizsgái. Ma este premier — Vendégművészek a Szájhős szerepeiben Csurka István színpadi művének ma esti bemutatóján a szolnoki nézők olyan művészekkel is találkozhatnak, akiknek a neve mellé a színlapon oda szokás illeszteni a két betűből álló rövidítést, mv, azaz meghívott vendég. A bemutató előtti napon, a főpróbán kerestük fel őket, Schubert Évát és Iványi Józsefet. A TÉVÉ MŰHELYÉBŐL A rendező xt$e $zelktüt ü tik írn égett meg..: A magyarországi forradalmi mozgalmak nagy történelmi alakjának, Dózsa György születésének ötszázadik évfordulóját ünnepeljük az idén. Tiszteletadással idézzük fel a népvezér életútját fél évezred távolából. 1. Baj vívás Ali vezérrel A keresztény Európa és az ozmán-török birodalom határán állott Nándorfehérvár, ahol Hunyadi János hadai szétzúzták a szultán becsvágyó seregét. Ök azonban változatlan makacssággal tekintettek erre a „kemény dióra”; Nándorfehérvárra. Hiszen mindaddig hiú ábránd a Duna felső szakasza felé nyomulni, amíg magyarok uralják a Száva part e nevezetes erődjét. Állandósul is a zaklatás. Amikor csak tehették a törökök, le-le csaptak a környékre a szomszédos Szend- rő várából. Az örökös hadiállapot miatt valóságos pusztasággá változott a Szendrő és Nándorfehérvár közötti sík vidék. A számos csetepaté, kisebb-nagyobb ütközet során gyakorta rendeztek itt bajvívást is életre- halálra a két ellenséges vár bajnokai. Egy idő óta azonban hasztalan kiabáltak fel a törökök Nándorfehérvár bástyáira: „Ki vív meg Ali vezérrel?!’’ Kihívásuk válasz nélkül maradt. Ennek pedig az volt az oka, hogy bizonyos Epeirosi Ali, a szendrői lovas szpúhik vezére számos nándorfehérvári magyar várőrzőt kaszabolt le bajvívásban, miközben neki a haja szála sem görbült. Mihelyt kissé megenyhült az idő, 1514 februárjában, megint a vár alá érkeztek a szendrői törökök és gúnyosam szólítottak újabb ellenfelet Ali kardja elé. Ez- idáig nem nagyon avatkozott a virtusba a nándorfehérvári lovasok kapitánya, Székely Dózsa György. Egyrészt csendes, tartózkodó ember volt, másrészt alig néhány hónapja szolgált a fehérvári erődben, s gondolta — miért hivalkodjon máris olyanok előtt, akik régtől védelmezik a végvárat. Am nem a szerencse kegyeltjeként jutott a lovaskapitányi ranghoz. Az előző esztendőben, 1513 nyarán részt vett a havasalföldi hadjáratbán, ahol kemény katonának bizonyult, .Végig portyáztafe a Déli Kárpátok és a Duna között a szultán tartományát, a Szörényi bánságon át Szerbországba vonultak és megostromolták Szendrő várát. Bár nem sikerült kifüstölniök a védő sereget, mégis sokat ártottak a töröknek a hadjárattal. A sereg rengeteg fogoly- lyal és még több zsákmánynyal megrakottan tért visz- sza Erdélybe, Dózsa György pedig a végeken maradt. Noha korábbi sorsának részleteire nincsenek pontos adatok, bizonyosra vehetjük, hogy már a havasalföldi hadjárat előtt kitűnő katonának ismerhették szülőföldjén, a Székelyföldön. Katonának nevelték, mint általában a többi határvédő székelyek gyermekeit. Dózsa György a régi Háromszék megyei Dálnokon született 1470 és 1474 között. Édesapjuk, Dózsa Tamás gyalogsági kapitány nem élt magas kort. Gyermekei még serdületlenek voltak, amikor a család Dalnokról átköltözött a Székelyföld másik végébe, a Küküllő menti Mákfalvára. György gyermek- és ifjúkorának időszaka zavaros politikai és társadalmi eseményektől yolí terhes. A főurak vetélkedései, zabolátlan túlkapásai szinte elviselhetetlenné tették a kiszolgáltatott néptömegek életét. Éppen Marosszékben, Dózsa lakóhelyén volt legnagyobb a forrongás. Az akkori erdélyi vajda, Báthori István meg akarta semmisíteni a széke’yek ősi kiváltságait olymódon, hogy a „veszélyes” székelyeket kiirtja, a többit pedig jobbágysorba taszítja. Bizonyos tehát, az ifjú Dózsa székely nemes létére mindent elkövetett jogai védelmére, s e küzdelmekben szigorú, bátor katonává edződött. Nos, ez a bátor katona megelégelte a szendrői törökök kihívó szemtelenségét, és magát jelölte bajvívónak, amikor újra elhangzott a felszólítás: Ki vív meg Ali vezérrel? Helyszínül a két vár közötti síkságot jelölték ki, az időpontot pedig február huszonnyolcadikéban, 1514 húshagyó keddjében határozták meg. Szép idő volt az összecsapás napján. Dózsa nem fogadkozott, nem bizonygatta elszántságát. Komoly volt és csendes. Lovát fegyverét, ruházatát gondosan előkészítette, majd nyugodtan indult a helyszínre. Nyomában katonái, baj társai, akik vegyes érzelmekkel mentek küzdelembe. Mire a megállapodás szerinti helyre értek, a törökök már ott várakoztak és magabiztos derűlátással ordítottak át a magyarokhoz, aztán azonnal elő is ugratott a valóban félelmetes Ali szpáhi- vezér. Rövid ideig tartott a küzdelem. A mindeddig nyugodt, szinte lomha Dózsa György egyik pillanatról a másikra nekiszilajult és néhány attak után tőből levágta Epeirosi Ali páncéllal védett jobb karját. Olyan hatalmas volt az ütés. hogy a levágott karral együtt a ketté szelt páncél is földre hullt. A következő vágással halálra sújtotta ellenfelét a székely vitéz. Győzelme megfélelmítette a törököket, a magyarok pedig diadalujjongással fogadták a sikert. Dózsa ugyanúgy tért vissza Nándorfehérvárra, mint ahogy a viadalra indult: nyugodtan, csendesen, a vitézi gőg minden jele nélkül. Gerencsér Miklós Következik: A vitéz Bugára jön
