Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-11 / 109. szám

1972; május 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nem megtanítani, — felismertetni Jobbágy Károlyné előadása a szolnoki pedagógus klubban A bevezetőben Jobbágy Károlyné pontosabban meg­határozta előadása tárgyát: nem nyelvtanításunk új út­jairól, miként az előadás cí­me Ígérte, csupán egyetlen útjáról kíván , beszélni — mondotta. Arról az útról, amelyet Szende Aladár el­méleti kidolgozása alapján több éve gyakorlatban al­kalmaznak az ELTE gyakor­ló gimnáziumban. A kísérlettel nem az anya­got, hanem a módszert akar­ják alakítani. Céljuk: az anyanyelv birtokában lévő teljes ember nevelése, nem pedig az elvont nyelvtani szabályok bemagoltatása. A kísérlet egyik fontos eleme a gyakorlatiasság. Na­gyobb hangsúlyt kap az élő­beszéd, az egyszerű hétköz­napi leírt szöveg, az alkotó Egyre fogynak a gólyapá­rok hazánkban. Az ornito­lógusok szerint évről évre kevesebb gólya tér vissza a hosszú téli „nyaralásból’. Elmaradásuk okait kutatva, a Fejér megyei ornitológu­sok megállapították, hogy kedvenc hosszúcsőrű mada­rainkat a fészkelőhelyek hi­ánya, és a táplálékszerzési lehetőségek szűkülése távo­lítja el tőlünk. A falvakból már szinte teljesen eltűntek a gólyák kedvenc fészkelő­helyei, a hajdani vályoghá­zaknál „divatos” oldalt nyi­tott, fedett kémények. s így a gólyák kénytelenek ur- banizálódni, jobb híján, a betonvillanyoszlopok tetején nyelvhasználat. Mindezt szo­ros egységben kell megvaló­sítani a nyelvtudomány leg- újabb eredményeivel. A korábbi módszerek egyik közös hibája volt, hogy más tantárgyakhoz hasonlóan a nyelv megtanítását tűzte ki célul. Nem vette figyelembe, hogy az iskolába kerülő gyermek az anyanyelv bir­tokában van. Nem kell te­hát megtanítani, csupán is­mereteit az ösztönösség fo­káról a tudatosság fokára kell emelni. Az öntevékenység alkal­mazása minden tantárgyban egyre nagyobb hangsúlyt kap, a nyelvtan-tanításban azonban nemcsak lehetőség, hanem kényszerűség is, hi­szen az ismereteket a hét­köznapi élet minden terüle­tén a gyakorlatban — a szó­raknak fészket. Ezt azonban nem jó szemmel nézték a villanyszerelők, a kelepelő madarak ugyanis gyakran okoznak üzemzavart. Sza- badbattyán községben példá­ul, ahol a betonoszlop tete­jén lévő fészek már több­ször okozott üzemzavart, át­helyezték a gólyalakást. Az ÉDÁSZ dolgozói egy kise­lejtezett oszlopot ástak a földbe, arra hatalmas ko­csikereket raktak. s ide emelték át a gólyapár ott­honát. A gólyapár megked­velte új otthonát, amely olyan „stabil”, hogy akár száz esztendeig is szolgál­hatja a gólyanemzedékeket. beli, írásbeli érintkezésben — alkalmazzuk. A tanár szerepe átalakul. Az anyagot feladatokra bont­ja. Az órán így viszonylag kevesebb a dolga, keveseb- get magyaráz, az előkészítés azonban nagyobb munkát igényel. A nyelvtant általá­ban száraz, unalmas tárgy­nak tartották hosszú ideig, pedig a szellemes, szórakoz­tató feladatokra, a nyelvi já­tékokra végtelen lehetősége­ket nyújt. A tanulók szeretik is az ilyen feladatokat, játsz. va tanulnak. Az ellenőrzés az új anyag feldolgozása és a gyakorlás is mindig feladatok megol­dása útján történik. Legne­hezebb az új anyag felada­tokra bontása, de éppen azért, mert a tanulók a nyelv birtokában vannak, lehetsé­ges, és a kísérlet eddigi há­rom évének tapasztalatai alapján mondható: eredmé­nyes módszer. Az előadó több feladatot ismertetett is pedagógus, hallgatóival. Házi feladatot ritkábban kapnak a tanulók, s rendsze­rint több feladat közül vá­laszthatnak tetszés szerint. — A kísérlet — mondotta Jobbágy Károlyné — még további finomításra szorul. Sok függőben lévő kérdést kell megoldani. Ügy látjuk az eddigi eredmények alap­ján, a kísérlet sikerrel ke­csegtet. A nagy próba azon­ban a jövő évi érettségi lesz. Villáminterjú Csurka Istvánnal — Kapcsolatom a város­sal? Az első találkozás a húsz év előtti időből szár­mazik. Ifjúsági diszkoszve­tő bajnok lettem a vasutas bajnokság szolnoki verse­nyén, — válaszolta kérdé­semre a darabja bemutatója alkalmából Szolnokra láto­gató író. A Szigligeti Szín­ház soron következő bemu­tatója ugyanis, miként már az utcán megjelent falraga­szok is hirdetik, pénteken este Csurka István szánal­mas komédiája, a Szájhős. — Életem első színpadi próbálkozása volt. Még 1964- ben írtam, és a Vígszínház mutatta be. — Azóta nyolc esztendő telt el. Vajon az idő nem járt-e el egy kissé a Szájhős felett? — Örömmel mondhatom, egyáltalán nem. Ma még ta­lán napra aktuálisabb, mint volt az ősbemutató idején. A korrupció, a kispolgári gondolkodásmód elleni harc ugyanis napjainkban sokkal élesebb, mint volt évekkel ezelőtt. A társadalom fi-' gyelme szélesebb körben for­dul azokra a visszásságokra és fonákságokra, amelyek darabomnak is vezérmotívu­mául szolgálnak. — Szánalmas komédia. — Mit takar e különleges mű­faji meghatározás, illetve megjelölés? — Azt csupán, hogy nem­csak mulatságról van szó, komédiáról. A nevetésbe szomorúságot is kevertem. — Eredetileg új darabot ígért a Szigligeti Színház­nak. — Szándékomról nem tet­tem le. Most, hogy a tár­sulatot közvetlenül is meg­ismertem, a már gondolata­imban kész dráma — úgy érzem — hamarosan testet tud ölteni. Kiváló együttest, nagyszerű színészeket is­mertem meg a Szigligeti társulatában. A Szájhős elő­adása is igen érdekesnek ígérkezik. Teljesen más lesz, mint a Vígszínház-beli volt. Egészen modern felfogású, attraktív előadásban kerül színre. V. M. I Holográfiái kutatások a KFKI-ban A Központi Fizikai Kutató Intézet fizikai-optikai osz­tályán 1963 óta foglalkoznak laser kutatással. A laserek egyik érdekes alkalmazási területe a holográfia: a lencse- nélküli fényképezési módszer. Az eljárás kidolgozásáért az Angliában élő — magyar származású —Gábor Dénes fizikus 1971-ben fizikai Nobel-díjat kapott. A holográfiái kísérletek két lényeges mozzanatból áll­nak. Az első lépésben a kutatók a hologramot készítik el. A fényérzékeny fotólemezt egyidőben két laser fénynyaláb éri: az egyik laser fénysugár a tárgyról szóródik a fotólemez­re, a másik laser-sugár fényforrásból közvetlenül jut a lemezre. Ezek a fényhullámok a fotólemez felületén találkoz­nak és itt vagy erősítik, vagy kioltják egymást. Ezt a hul­lámjelenséget rögzíti a lemez. Az előhívott lemezen mik­roszkopikus méretű, világos-sötét csíkrendszer jelenik meg, amelyben nem ismerhető fel az eredeti fényképezett tárgy. Ez a csíkrendszer mégis magában hordja a tárgy teljes ké­pét. A második mozzanatban a hologramból a tárgy képét úgy rekonstruálják, hogy a fekete-fehér csíkrendszert hor­dozó hologramot ismét laserrel világítják meg. A hologra­mon áthaladó laser-nyaláb a csíkrendszer hatására úgy mó­dosul. hogy a szemlélő a tárgy térbeli háromdimenziós ké­pét látja. A holográfia módszere nagy távlatokat nyit az optikai adattárolásban, a testek kis alakváltozásainak preciziós vizsgálatában. Film készül a Macska játékból Szolnokról indult színpadi hódító útjára Örkény Ist­ván Macskajáték című kis­regénye, 1971-ben. És most a sikeres mű filmen is életre kel. Makk Károly rendező és Tóth János operatőr (a Dé- ry novellából ők alkották kö­zösen a Szerelem című fil­met) ez év áprilisában kezd­ték el a forgatást. A főbb szerepekben Dajka Margit (Orbánné), Bulla Elma (Gi­za), Balázs Samu (Csermlé- nyi Viktor) és Törőcsik Ma­ri (Egérke). Jelenet a film­ből: a tolószékben a Gizát játszó Bulla Elma. Törökszentmiklósi jegyzetek A civilizációról és a kultúráról Honnan indultak, merre mennek — s hol tartanak most? Törökszentmiklós kul­turális arculatáról — de mondhatnánk úgy is, váro­siasodó arculatáról — foly­tatott beszélgetés indította meg bennem így a kérdés­sort. Több féle választ, ered­ményt kaphatunk, de min­denképpen megtévesztőt ak­kor, ha nem a folytonosság talaján gondolkodunk, ha nem viszonyítunk. Változó arc a város kultu­rális képe. Nem akarom az olvasót számokkal, statiszti­kai adatokkal untatni, ezért csak azt a nagyon is nyil­vánvaló tényt említem, hogy a város lakosságának iskolá­zottsága az elmúlt évtize­dekben — minőségben és mennyiségben — robbanás­szerűen emelkedett. Az 1930-as évek végén Törökszentmiklósról mind­össze tizenheten — harminc- nyolcán érettségiztek és most ebben a tanévben ezer­nél több diák jár a város­ban olyan iskolatípusba, amely érettségi bizonyít­ványt, vagy ahhoz hasonló szakmai képzettséget ad. Óriási a fejlődés? Igen az, azért is, mert növekszik a kulturált közeg, amely al­kalmas lesz a magasabb esz- meiségű műveltség befoga­dására. Dehát ez a kérdésnek csak az egyik oldala. Sajnos nincs a városnak egyetlen olyan, az emberi együttlét korszerű igényeit kielégítő kultúr- központja, amely megfelel­ne a ma és jövő igényeinek. Lehetne ezért kárhoztat­ni az elmúlt évtizedeket vagy éppen napjainkat is, de igazságtalan lenne, mert előbb orvosi rendelők, utak kellenek, vízvezeték, üzletek és lakások. Ennél a kérdésnél szük­ségszerű a múltat idéző ösz­szevetés. Törökszentmiklós­ról ezelőtt harminc, vagy ötven évvel többnyire csak annyit tudtunk, hogy van ott valami nagy malom. A tájékozottabbak: jócska fő­tere van, két nagyobb temp­loma és sok-sok aprócska ház a vége-hossza nincs fő­utca két oldalán. A kulturális fejlődésről beszélve érdemes megkér­dezni, hogy vajon a város civilizációs, vagy kulturális színvonala emelkedett-e job­ban? Nagyon egyértelmű vá­laszt kapunk: a város clvi- lizálódása még a kulturális mutatóknál is lényegesen gyorsabb ütemben fejlődött. Gondoljuk végig: villamosí­tás, gázprogram, út- és üz­lethálózat, lakáskultúra stb. Szerencsére a város kultu­rális fejlődése gyorsabb volt mint a kulturális objektu­mok létesítése — vagy, ha úgy tetszik — mint azok ci- vilizálódása. Azért szeren­csére, mert ha a kulturális munka nem járna előbb a rendelkezésre álló dologi le­hetőségeknél — lásd: a kul- túrobjektumok hiánya — ak­kor nem tartanának ott, ahol vannak. És ez, folytonossá­gában nézve, mégsem kevés. Hogy mennyire nem az, bizonyítja, hogy Törökszent- miklóson és a járásban most rendezik meg hatodszor a kulturális napokat. (Május 13—május 30.) Színes, sokat ígérő program lesz az idei is Ha egy-egy rendezvény- sorozat egymásután négy- szer-ötször sikeresen „meg­él” akkor már joggal gon­dolhatunk arra, hogy ha­gyományossá válik. A hatodszor megrendezés­re kerülő kulturális prog­ramsorozatnak az évenkénti érdeklődés biztosítja a lét­jogosultságát, szükségességét. És ehelyütt vissza utalnánk arra az összefüggésre, ame­lyet a kulturált közeg növe­kedéséről írtunk. Hagyománnyá vált a városban a szocialista brigá­dok levelező' vetélkedője is. Éppen a kulturális napok keretében indítják ötödik al­kalommal a népszerű, széles­körű információkat nyújtó játékot. A hatodjára megrendezés­re kerülő kulturális napok jelentőségét az is emeli, hogy a város már elég erős ahhoz, hogy peremkerületeire is gondoljon. Az eddigi kulturális napok azt bizonyították, hogy a rendezvények sikere nem ki­zárólag a „hivatalos” város ügye — hanem a városé. Ki­ké? A Gépipari Tudományos Egyesületbe tömörült mérnö­köké, technikusoké, az Ag­rártudományi Egyesület tag­jaié, a gyárak, üzemek mun­kásaié és a termelőszövetke­zeti parasztoké. Mit ígér az idei program? A tallózás is sokat mond: május 13-án nyitják meg Palicz József festőművész kiállítását, május 20-án a megyei képző-, ipari és népi díszítőművészeti kiállítást, május 29-én Sarkadi emlék­estet tartanak, amelyen La- tinovits Zoltán is fellép; kü­lönböző előadások hangzanak majd el a gépipar, s az ag­rártudomány kérdéseiről, vi­tákat rendeznek a közműve­lődés ügyéről stb. Néni örülhetünk, a kul­turális munka kampánysze­rűségének, de úgy hisszük Törökszentmiklóson ez eset­ben másról van szó. A me­zőgazdasági könyvhét, a köl­tészet napja, a Kodály Zol­tán emlékére rendezett zenei események következő állo­mása a kulturális napok ren­dezvénysorozata: része a vá­rosban folyó kulturális ne­velőmunka egészének. — ti — Mindentudó úttisztító gép a kisvárosoknak Első bemutatkozása a BNV-n A vidéki városok közútjai­nak rendszeres tisztántartá­sa. elsősorban az úttisztító munkások hiánya miatt egy­re nagyobb gondot okoz a tanácsok városgazdálkodási intézményeinek. A kivezető út a jelenlegi kritikus hely­zetből csak a gépesítés le­het. Ez a cél vezérelte a Szolnok megyei Tanács Vas­ipari Vállalatát, amikor megbízta a Műszaki Egyetem közlekedési szakát, hogy az általuk kidolgozott paramé­terek alapján tervezzék meg és készítsék el az első hazai mindentudó úttisztító gép prototípusát. Az egyetem vállalta a megbízatást, el­készítette az első mintapél­dányt, amelyet a Budapesti Nemzetközi Vásáron már bemutatnak. * ->es toiiecftménvű univerzális úttisztító gép gyűj tőtartályát, adaptereit egy 0,75 tonnás szovjet gyárt­mányú gépkocsira szerelték. A gép különböző adapterek segítségével felszedi az avart, „óriás” porszívója felszívja a port, úgy, hogy közben mi­nimális vizet locsol az útra. Télen alkalmas lesz a vegy­szerezésre és sózásra, sőt hómarásra is. Hómarójával óránként 100—150 méter hosszú útszakaszt tud meg­tisztítani. Az új konstrukció paramétereit összehasonlítot­ták a hasonló rendeltetésű nyugati úttisztító gépekével. Megállapító'.' *’•■, hogy a ha­zai típus sok tekintetben elő­nyösebb tulajdonságokkal rendelkezik. Ha a gép gyűi- tőtartálya például megtelik, óránként 50—60 kilométeres sebességgel mehet a kiürítő helyre, így alkalmzása igen hatékony és gazdaságos. Az újtípusú úttisztító „Sztár” budapesti bemutat­kozása után Szolnokra kerül, ahol tartósság! vizsgálatnak vetik alá, majd a sikeres vizsga után kezdi meg a vál­lalat a sorozatgyártását. Az előreláthatólag mintegv 850 —900 ezer forintba kerülő gép iránt tr.ár külföldről is érdeklődnek. Fogynak a gólyapárok

Next

/
Oldalképek
Tartalom