Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-27 / 123. szám

1972. május 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Inkább megelőzni, mint büntetni Inter ú a megyei főügyésszel Vajon mit ismer és meny­nyit a közvélemény az ügyészség, az ügyészek mun­kájából? A vád képviselői a bírósági eliárásban — ez a legközismertebb feladatuk. Ennél azonban jóval széle­sebb és sokoldalúbb a hatás­körük. Tevékenységük a bűnüldöző és igazságszolgál­tató szervek közül szinte a legnagyobb hatósugarú. Dr. Iglói József, megyei főügyész, munkájukról és a megye törvényességi helyze­téről tájékoztatta a múlt hé­ten a megyei tanácsot. — A tájékoztatóban első­nek a bűnözés alakulásáról, összetételéről hallottunk. Mi­ben tér el a megyei kép az országos átlagtól? — Jelentősebb eltérés az államigazgatás és az igazság­szolgáltatás rendje elleni bűncselekményeknél, a köz- biztonság és közrend elleni bűntettek közül a garázda­ságnál, valamint a népgaz­daság és a személyek javai ellen elkövetett bűntetti ka­tegóriákban van az országos átlag javára Míg például a személyek javait károsító bűncselekmények: lopás, csa­lás, rablás, st'o. tavaly or­szágosan 0.4 százalékkal csökkent, addig a megyében 4.5 százalékkal emelkedett. Aggasztó a társadalmi tulaj­don elleni nagyobb szabású bűntettek terjedése is. Ezek­nél még plusz gondot jelent, hogy évekig tart, míg lelep­lezik. — Miben látja ennek a negatív jelenségnek okát? — Elsősorban abban a té­ves szemléletben, mely sze­rint a társadalmi tulajdon védelme kizárólag a bűnül­döző és az igazságügyi szer­vek feladata. Pedig éz nem így van. Hiszen a rendőrség, az ügyészség, a bíróság ilyen esetekben már csak a bűn- cselekmények tényét állapít­hatta meg és a felelősségre vonásról intézkedhet, holott a károkozás megelőzése len­ne az elsődleges — Hallhatnánk néhány példát? — A Budapest- és Vidéke Tejipari Vállalat mezőtúri, jászapáti és jászladányi ki- rendeltségénél a tejkezelők a helyi és a felügyeleti el­lenőrzés hiányát használták ki éveken át, mikor rendsze­resen elsikkasztották a tej­többlet ellenértékét, több százezer forintot. A tsz-ekben az utóbbi években az év végi mérleg és a hitelek megha­misítása terjedt el. így mu­tatott öt millió forinttal töb­bet a jászágói Kókai Terme­lőszövetkezet és 3 millióval a jászberényi Vörös Csillag Termelőszövetkezet mérlege. — A kriminalisztikai ada­tok szerint országszerte meg­sokszorozódott a fiatalkorú bűnözők száma. Mi a hely­zet megyénkben? — Nem aggasztó, de figyel­meztető a fiatalkorú bűnel­követők számának növekedé­se. 1970-ben, az amnesztia évében kétszázharminc, ta­valy már kétszáznyolcvanhét fiatalkorú ellen emelt vádat az ügyészség. Az ügyészsé­gen napirenden szerepel olyan állásfoglalások, intéz­kedések kidolgozása, amivel részben elejét tudnánk ven­ni a fiatalkorú bűnözés to­vábbi terjedésének. A tanács és a társadalmi szervek, de főleg a vendéglátóipari dol­gozók segítségével, az eddi­ginél jobb együttműködéssel pedig még többet tehetnénk. — Az ügyészség bűnüldö­zésen túl törvényességi fe­lügyeletet is gyakorol az ál­lamigazgatási és a gazdálko­dó szervek tevékenysége fe­lett. Az utóbbi években élet­be lépett új törvények és jogszabály módosítások al­kalmazása növelte-e a tör­vénysértő határozatok szá­mát? — Az új jogszabályok ér­telmezési nehézségei miatt voltak, vannak és lesznek is jogsértő határozatok. Meg­nyugtató. hogy nem sok ilven ügyirat kerül hozzánk. He­lyenként újabban inkább a kisajátítási. eljárásoknál ta­lálkozunk jogsértő határoza­tokkal. Indokolatlanul magas kártérítés megállapítása mi­att nem egyszer már a bí­rósági eljárásnál, sőt jogerős bírói ítélet után is be kel­lett avatkoznunk. — És a vállalatoknál? — Az a véleményünk, hogy túlzottan enyhe a fegyelmi eljárások büntetéskiszabási gyakorlata. A másik észrevé­telünk pedig. hogy egyre rosszabb a vállalatok baleseti statisztikája. Tavaly például 20 százalékkal több halálos baleset volt, mint 1961-ben. Feltűnő az emelkedés a vas-, a fém-, az építőiparban, és a kereskedelemben, amit még tetéznek azzal, hogy a bal­esetek igazi okának kiderí­tése helyett a sérültekre há­rítják a felelősséget. A me­zőgazdasági termelőszövetke­zetekben viszont figyelemre méltó a javulás. Tavaly már 20 százalékkal kevesebb bal­esetük volt, mint tavalyelőtt. — Végezetül még annyit, hogy a most megemlített ne­gatívumok csak aprócska tö­redékét jelentik az általános helyzetképnek, amely egy­értelműen pozitív, mind a bűnüldözés, mind a jogalkal­mazás többi területén. K. K. Agyag és íróka Mikor ébredt fel benne a vágy: agyagba formázni szárnyaló képzeletét? Maga sem tudja. — Az ember egyszer csak úgy érzi, kezébe kell ven­ni az agyagot, az írókát. Agyagba formázva kell val­lania magáról, álmairól. Amikor érettségi után azt mondtam anyáméknak népi kerámikus leszek, kinevet­tek. Azt hitték elhatározá­som csak pillanatnyi fellán­golás. — Azóta meggyőződhettek az ellenkezőjéről. — Apámnak már kezdet­től tetszett • a gondolat, anyám ellenezte. Holott ta­lán éppen tőle örököltem azt a művészi hajlamot, ami bennem van. Ű ugyanis textiltervező. Nézem hosszú vékony uj- jainak, gyors, kicsit \ ideges játékát. Mennyi formázó, ügyes mozdulat van kezében. Van ebben a fiatal lányban valami vibráló nyugtalanság. Szinte sugárzik róla az el­határozás, hogy tálaival, bo- kályaival, figuráival gyö­nyörködtesse a szépet szere­tőket. — Miért akartam fazekas lenni? Szeretem a szövést is, de az agyag az más. Itt mindjárt, azonnal láthatja az ember munkájának eredmé­nyét. Ha ide a szövetkezet­be betéved valaki, aki vásá­rolni akar és a mintater­münkben jó érzékkel kivá­laszt egy tiszta népművésze­ti motívumokkal díszített tá­lat vagy korsót, annak szí­vesen mutatom meg minden munkámat. Az az igazán szép, ami nemesen egyszerű. Tudom róla, hogy renge­teget olvas nemcsak szak- irodalmat, nemcsak a nép­rajzi értesítőket: népmesé­ket is. Szereti az ártatlanul tiszta, gyermeki történeteket. Nem egy népmese ihlette már arra, hogy a korong mellé üljön. És szereti a nép­dalokat. Kecskeméten zenei gimnáziumban végzett, a magyar népzene kincsestárá­ból szívesen idéz fel ma is dallamokat. — Nehéz volt pályája kezdete? — Teljesen analfabéta vol­tam az agyagmunkában, ami­kor idekerültem Mezőtúrra, a szövetkezetbe. Megláttam egy korsót, jaj de szépen csillog mondtam, megfogtam és elkentem rajta a friss mázt. Jakucs Imre bácsi mellé kerültem. Ö tanítga- tott. Ennek hat éve. Most is együtt dolgozunk az alkotó- műhelyben, sőt, közösen csi­náltunk egy nagy Miska kancsót. Ahogy ül, a korong mögött a falon legújabb munkái: mezőtúri motívumokkal dí­szített tányérok. — Nagyon szépek! Öröm csillan a szemében: — Igazán tetszenek ? A kez­det kezdetén azt hittem, az a legszebb, amit én mo»t ki­gondolok és megcsinálok. Naívság! Az embernek ma­gától kell rájönnie arra, hogy értő mesterek segítsé­ge nélkül vajmi kevésre jut. Amikor 1966-ban, — néhány hónapja dolgoztam csak a szövetkezetben — a pécsvá- radi fazekas találkozón har­madik díjat nyertem egy desszertes készletemmel, ki­mondhatatlanul büszke vol­tam. Halasi csipke mintával rajzoltam. Akkor érdekes volt, újszerű. Ma már leg­szívesebben letagadnám, hogy én csináltam. Ezeket a tányérokat viszont szívesen vállalom. Azóta a pécsvárad! bien- nálén többször nyert fődíjat, második díjat, 1967-ben kap­ta meg a népművész foko­zatot. — Milyen érzés valahol másutt, lakásban, üzletben meglátni a saját munkáit? — Sorozatban én nem so­kat csinálok. Egyszer Varsó­ban, a magyar boltban lát­tam viszont tányérjaimat. Nagyon jó érzés volt. — Szeretek itt élni Mező­túron. Sok jó barátom, isme­rősöm van. És szeretem a hivatásom. A meztúri faze­kasok csodálatos tárgyakat formáztak. Nagyon nehéz a nyomdokaikban járni, azokat a mintákat írni, amiket ők tettek világhírűvé. Nem vé­letlen, hogy a mezőtúri fa­zekasság történetének meg­írására, művészetének bemu­tatására, méltatására még egyetlen művészettörténész sem vállalkozott. „Szeretnék még sokat, so­kat dolgozni. Azt akarom, hogy mind többen megis­merjék, megszeressék mun­káimat. hogy tudják kit je­lez ez a két betű”: — mond­ja és két nagy ká betűt ír az elkészült tintatartó aljára. Vagyis a nevét: Kosa Klári. Varga Viktória TJT közgyűlés Jászberény ben A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat jászberényi járási szervezete tegnap köz­gyűlést tartott, amelyen be­számoló hangzott el az el­múlt négy évben végzett munkáról. A járási szerve­zetnek 56 társadalmi tudo­mányos és 78 természettudo­mányos munkatársa van. Az elmúlt három évben a járásban 1727 társadalmi és természettudományos témájú előadást tartottak, azokon több mint 73 ezren vettek részt. A Budai Várhegy alatti alagutat 4 évi építőmunka után 1857-ben —115 évvel ezelőtt — adták át a forgalomnak. Tervező-építője az angol származású Clark Ádám volt, aki a Lánchidat is tervezte. (MTI Fotó — Jászai Csaba feiv. — KS) Dokumentumßlm eoy szolnoki asszonyról A filmet a televízió mun­katársai készítik és a forga­tás tegnap , már el is kez­dődött. A stábra, a szolnoki házasságkötő teremben ta­láltunk rá munka közben. A széksorok között sínpár, rajta a felvevőgép kocsija, köröskörül kábelek, huzalok és lámpák. Monthatni teljes a felfordulás. De csak a fe­lületes szemlélőnek tűnhet így. Megyeri Gabriella ren­dező biztos kézzel „tart ren­det”. — Egy rendkívül meg­ható és egyben felemelő emberi élet, asszonyi sors dokumentumait szeretnénk filmszalagra rögzíteni. öz­vegy Munkácsi Istvánná küzdelmes életéről készítünk filmet. A forgatókönyvet, — amelynek alapján dolgo­zunk — a múlt évben vá­sárolta a televízió a mis­kolci rövidfilm fesztiválra beküldött pályaművek közül. Ugyanaz írta a forgatóköny­vet, aki évekkel ezelőtt a témát is felfedezte, Kendi Mária, — mondja a kérdé­sünkre a film rendezője. — Mi a helye és a jelen­tősége az itt forgatott rész­leteknek, a film egészében, a dokumentumok sorában? — Itt ebben a teremben kötöttek másodszor házassá­got Munkácsi István és fe­lesége. Filmünkben az első és második házasságkötés anyakönyvi bejegyzése is szerepel, és ehhez szükséges a vizuálisan érzékelhető, realista háttér,' valamint az eseményre emlékezés tárgyi, környezeti megjelenítése, — válaszolja a forgatáson szin­tén jelenlévő Kendi Mária. — Most ülték volna gyé­mántlakodalmukat — teszi hozzá az elhangzottakhoz a városi anyakönyvi hivatal volt vezetője, aki mint az ünnepi szertartás vezetője az eseményre emlékezve maga is szereplője lesz a dokumentumfilmnek. — Sajnos az idős embert megviselték a viszontagsá­gok és hazatérése után két évre meghalt. — Milyen színhelyek sze­repelnek ezenkívül a doku­mentumfilmben és hány na­pig tartanak a szolnoki fel­vételek? — Általában azokat a he­lyeket keressük fel, ahol Munkácsiné, vagy a férje életének valamilyen tárgyi emléke, dokumentuma talál­ható. Forgatunk a vasút te­rületén, a fűtőházban, — a férj munkahelye volt — a főutcán és Munkácsi néni elárusító bódéjánál. Körül­belül négy napig tart a for­gatás, majd a munkát Vá­cott. illetve Budapesten foly­tatjuk. Filmünk július végé­re el is készül. Megvertek egy gyereket Bolgár vendégek Szolnokon A bolgár kulturális iroda képviseletében Dimkó Sztan- csev, az iroda megbízott igazgatója tegnap Szolnokra érkezett. A bolgár vendég előszóra Galériába, majd az Újvárosi iskolába látogatott Délután a megyei Verseghy könyvtá­rat tekintette meg, ahol Szurmay Ernő, igazgató is­mertette a könyvtár tevé­kenységét. A Barátság klub­ban „A mai bolgár líra és próza” címmel tartott elő­adást, majd a „Mai bolgár grafika” című kiállítást nyi­totta. meg. Az előadás után levetítették „A tudományos kultúra szolgálatában” című filmet. Közlemény Szolnok megye Tanácsa 1971. évi 1. sz. tanácsrende­letének 98. §-a intézkedik az ügyfélfogadás rendjéről. En­nek alapján a megyei ta­nács tisztségviselőinek (el­nök, elnökhelyettesek) egyi­ke, minden héten hétfőn de. 8 órától 12 óráig ügyfélfoga­dást tart. A megyei tanács székházának előcsarnokában eligazító tábla jelzi a foga­dó-órákat tartó tisztségvise­lő nevét és hivatali helyisé­gét. Kérjük a lakosságot, hogy panaszaikkal, kérelmeikkel, stb. ezeken a napokon ke­ressék fel a tanács vezetőit. Megyei tanács vb titkárság elnöki hivatalának vezetője Felindulástól remegő han­gú asszony jött a napokban szerkesztőségünkbe. Elmond­ta, hogy hétfőn délután, amikor kisfiát elhozta a szolnoki Beloiannisz úti böl­csődéből, észrevette, hogy a gyerek arca foltos, véralá­futásos. A délutános gondo­zónő szerint a kályha védő­rácsának esett. Másnap reg­gel azonban a bölcsőde taka­rítónője elmondotta, hogy a kisfiút reggel megverték, a gyerek a verés nyomát vi­selte az arcán. Ideges, nyomott a hangu­lat a Beloiannisz úti bölcső­dében. Az eset felkavarta a kedélyeket. Hiller Istvánná, a bölcsőde vezetője nem tud magyarázatot adni a történ­tekre. — Nem értem, hogyan történhetett. Korábban nem fordult elő hasonló eset. Érthetetlen, hogy Végh Lász- lóné hogyan veszíthette el ennyire az önuralmát. Hét­főn reggel történt. Amikor tudomást szereztem róla. rög­tön jelentettem a tanács egészségügyi osztályának. A gyerek arcára már hétfőn borogatást tettünk. Azután az orvos is megnézte, és megállapította, hogy ütéstől van a seb. Véghné egyéb­ként nem is tagadta, hogy megverte a kisfiút. Kérdez­tem, hogy miért tette. Azt válaszolta, azért, mert bepi­silt. Ez persze nem magyará­zat, de hát erre nem is lehet magyarázatot adni. Az eset egyetlen kívülálló szemtanúja Molnár Imréné takarítónő. — A morzsákat söpröget- tem éppen, amikor keserves sír rásra figyeltem föl. A für­dőszobából Jött a sírás. Más hangot nem is hallottam,' azt hittem egyedül van bent valamelyik gyerek, és tán keze- lába beszorult valaho­vá. Benyitottam és láttam, hogy Véghné két kézzel veri a kisfiú fejét, arcát, ahol ér­te. „Nem szabad ezt Erzsi­ké” — mondtam neki, de nem is hallotta. — Miért nem avatkozott be? — Nem akartam, hogy botrány támadjon, és még nekem legyen valami bajom belőle. Végh Lászlóné munkájával eddig a fölöttesei és a szü­lők is elégedettek voltak. Amikor érdeklődöm tőle, beszéd közben néha sírásba haj loan el-elcsuklik a hang­ja. — Soha nem vertem meg korábban a gyerekeket — mondja. — Nem tudom, ho­gyan történhetett. Cs. Kovács Sándorné, a városi tanács egészségügyi osztályának főelőadója vé­gig ott volt a bölcsőde ve­zetőjének irodájában, amíg az ügy szereplőivel beszél­gettem. — Jegyzőkönyvet fogunk felvenni, — mondja — le­folytatjuk a fegyelmi vizsgá­latot. és Végh Lászlóné meg­kapja a megfelelő büntetést Az esethez egyelőre csak annyi megjegyzést szeretnék fűzni, hogy ártott a bölcső­dék jóhírének, mivel sok ember hajlamos az általáno­sításra. Pedig az általánosí­tás teljesen indokolatlan, hi­szen a városban nagyon ré-' gén nem fordult elő ilyen eset. s bízom benne, hogy a jövőben sem kell többé Ilyen üggyel foglalkoznunk. B. A. í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom