Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-26 / 122. szám

1972- május 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mélyszántás q Riportsorozat a Középtiszai Állami Gazdaságból A harSŐaVZÖld lu­cernaföldön, színes nagy gép előtt térdel, kereket szerel a traktoros. — Kívánok Ferikém. — Jóestét, igazgató elv­társ. Ahogy a legtöbb gazdasá­gi traktoros, Á. Varga Fe­renc is itt szerezte szakmá­ját. Á. Varga kistermetű ember, és a legszebben ő vet a bánhalmi kerületben. Most már célgépvezető. A nagyteljesítményű kelet-né­met, szársértő rendrakó lu­cernabetakarító gépet bíz­ták rá. Éz még csak az idén állt munkába náluk, az igazgató a traktoros véle­ményét is szeretné hallani. — Könnyű gép, de nagyon kényes jószág. Csak az egyenes talajt szereti. — Hallottátok ezt, agro- nómusok? Két agrármérnök áll az igazgató mögött. Igen, hallották, értették. A lucer­nát úgy kell vetni, ahogy a célgépvezető kívánja. Nincs ebből semmi sértődés, hogy a traktoroshoz igazodjon a mérnök. A célgép vezető se magáért szólt, azért, hogy a drága gép ne menjen tönk­re, hogy a gazdaság ne ad­jon ki újabb százezreket erre. Á. Varga Ferenc sze­reti is az igazgató meg „ha­ragszik” is rá. A „neheztelésre” azzal adott okot Á. Varga Ferenc, hogy alapító munkása a gazdaságnak Ott volt már akkor is. amikor Tiszagyen- dán kezdtek, s onnan köl­töztek át a bánhalmi kas­télyba. — Elherdálták a jógyen- dai földet, ez az igazság Ferikém. Elcserélték a lel- keföldet a bánhalmi kastély­ért. Milyen munka az. — Tagadhatatlan így tör­tént igazgató elvtárs. Á. Varga Frenc a rizste­lepen kezdett a tiszagyendai időkben, időszaki munkás­ként, azóta szerezte szakmá­it. A rizstelepet nem sze­rette. Nem rossz munka, de méfr ma is az járja a bri­gádvezetői megbeszéléseken,1 hogy közbe szól valaki. — Kérek egy embert vagy két rizsőrt. Természetesen ez nem komoly dolog, de az már igen, A. Varga Feren­cet nagyra becsülik a szak­vezetők. Soha nem az órát nézi; hanem a munkát. Fél ötkor már mehetne haza". Legtöbbször nem megy. — Ügy van az, ahogy a lépés kijön. Ha azt látom, este 8-ra készen vagyok ez­zel a táblával nem állok le, reggel nem kell újra kijönni. Jön a borulás, ráhajtok, hogy végezzek az esőig, akkor is ha többe kerül pár órával. A traktoros a fiával él együtt. Mindig sokat rázatta magát a gépen, korán kelt későn járt haza. A fia most szabadul, utolsó éves szerelő tanuló a gazdaságban. Rat- kai Imre építési művezető fia is itt tanul az üzemben. Ratkai Imre keze alá még másik hat gyereket is ad­tak. Gazdasági dolgozók fiai. Törvény lett az utóbbi évek­ben: amelyik gyerek nem tanul tovább, viszi az apja a kerületvezetőhöz. Azzal, hogy: — Becsüld meg magad fi­am, itt mindig biztos kenyé- red lesz. A Kákát Szállóban is szak­munkástanulók, fiatal mes­terek laknak nagyrészt. A kunmadarasi Nagy Ferenc szobafestő, zöld kötött sap­kában sakkozik esténként. Kényelmes, két három ágyas szobák vannak a szállóban, vízzel, fürdővel, társalgóval, havonta 160 forintért. Né­hány esztendeje építtette a gazdaság. A földszintjén az orvosi rendelő, két éve sa­ját üzemi orvosuk van, minden évben tizenkét be­tegségcsoportban vizsgálják a munkásokat. Az emeleten vendégszoba, a kormány ve­zetői itt szállnak meg, ha vadászni jönnek. Horkai Jánosné a gond­nokasszony. Este 10 óráig nem szólhat senkinek, oda megy, akármelyik lakó, aho­vá akar. Attól kezdve azon­ban fülön fogja a megkéső fiatalokat. — Nem tudod a rendet? Kutyára akarsz ülni? Vagyis hogy el akarsz kutyulni? Horkainé most nagy gondban van. A férje is itt dolgozik a gazdaság­ban, a lánya is. A kislány menyasszony. A múlt nyá­ron idejöttek gyakorlatra a mezőtúri felsőfokú techni­kum hallgatói, egyikük elje­gyezte a lányt, készülődnek az esküvőre. Nyaranta jön­nek a főiskolai, egyetemi hallgatók, s viszik a gazda­sági lányokat, vagy ők kötőd­nek ide. Mikor több ilyen történetet megismertem, azt mondtam, még házasságköz­vetítéssel is foglalkozik _ a gazdaság. Takács József lánya is így ment férjhez. Két lánya vé­gezte el egyszerre Jászapá- tin a baromfitenyésztő szak­munkásképző iskolát. Haza­jöttek és dolgoztak. Akkor még méhészete is volt a gaz­daságnak. Aztán rájöttek, inkább kevesebb állatfajtá­val foglalkoznak, de szak­szerűbben, gazdaságosabban. Megszűnt a baromfitenyé- szeí is. A két Takács lány szakmájára nem volt tovább szükség. De itt maradtak. Itt dolgozik az egész család, édesapjuk, édesanyjuk és a testvéreik. A két lány be­ment a konyhára főzni, újabb szakmát tanulni. Kilenced magukkal főznek olyan bőséges kosztot, hogy Hárkai Jánosné kiiratkozott az étkezdéből, mert megunta, hogy minden nap húst egyen. A reggelit 3 forintért, az ebédet 6, a vacsorát 3.50 fo­rintért kapják a gazdasági­ak. Nagyon olcsó és nagyon tartalmas, a fizikai munká­sok étvágyához szabott ellá­tás. Ott étkeznek a növény­védő repülők is. Így ment férjhez két hónapja a na­gyobb Takács lány, egy piló­tához. A gazdaság a szálló­ban adott nekik szobát. A családosokat igyekszenek összkomfortos lakáshoz jut­tatni. Száznyolvanhét szolgá­lati lakást épített, vásárolt vagy tart fenn a Középtiszai Állami Gazdaság. Weigert Pálné óvónő is ezért jött át Mezőtúrról Bánhalmára. Me­zőtúron ötszáz forintot fi­zetett az albérletért, itt 45 forintért kapott lakást. Más­képp is jobban járt. Nem­csak azért, mert a fizetésén felül a gazdaságtól illet­ményföldet, nyereségrészese­dést is kap, hanem nevelői munkája is könnyebb. Állít­ja, hogy a legjobban ellátott óvodák közé tartozik a gaz­dasági. Karácsonykor is csak összeírta, milyen játékokat szeretnének, a főkönyvelő adta a csekket, beültették egy kocsiba és mehetett vá­sárolni. Az óvodával együtt saját bölcsődéje is van a gazda­ságnak, iskolai napközi ott­hon is. Mindennap ott járnak el hármas sorban a szállo­da előtt a napközis tanulók, nevelőjük felügyeletével. Okos tekintetű, pusztai fi­úk, lányok. Jó volt látni őket, ahogy a hangos műhe­lyek, magas magtárak, élénkfalú tehenészeti tele­pek között illedelmesen vo­nultak az étkezdébe. Utánuk néztünk, és azt mondtuk: lám, hogy repül az idő. Már itt van a harmadik váltás a szemünk előtt. Az egykori béresek harmadik nemzedé­ke. Mennek csendben ebé­delni a gazdasági étkezőiébe, aztán tanulnak. Történelmet is. Nem tudom, hogy elhi- szik-e szó szerint, amit hal­lanak. Mi bizonyítékunk ma­radt még? Tévedésből ta­valy a tiszaszentimrei kőmű­vesek nagy kedvvel szétver­ték az utolsó közöskonyhás cselédlakásokat. VÉGE Borzák Lajos Az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területén éj jel-nappal dolgoznak az ön­töző berendezések. A HármasKörös torkolatában lévő legnagyobb dél-alföldi vízki­vételt mii állandóan üzemel. Másodpercenként ötezer liter vizet emel át a folyóból a* öntöző hálózatba (MTI foto — Tóth Béla felv. — KS) Képünk Kádár János legutóbbi Szolnok megyei látogatásakor, 1969 októberében ké­szült. Kádár elvtárs cmléksorokat ír a Tiszamenti Vegyiművek egyik szocialista bri­gádjának naplójába. AZ MSZMP Központi Bizottságának levele KEDVES KÁDÁR ELVTÁRSI A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága elvtársi tisztelettel és szeretettel köszönti önt, munkásosztályunk, népünk hű fiát, hatvanadik születésnap­ján. Tesszük ezt annak tudatában, hogy pár­tunk — ahogyan ezt az ön egész tevé­kenysége példázza — nem az ünnepélyes szavak, hanem a lenini értelemben vett egyszerű, „hétköznapi” tettek pártja, önt köszöntve a haza, a magyar és nemzet­közi munkásmozgalom, a szocializmus ügyéért mihdig tettre kész embert kö­szöntjük. önt tisztelve, a »magyar mun­kásosztály és a magyar nép harcának, munkájának eredményeit tiszteljük, hi­szen sorsa mindig egy volt osztálya és népe sorsával. A fasizmus ellen, a szabad, független, demokratikus Magyarországért, a népi hatalom kivívásáért, az ország szocialista átalakításáért vívott harc első sorában küzdött A válságok nem törték meg, hanem megacélozták jellemét, em­berségét. Tetteivel fejezi ki a vezető osz­tállyá emelkedett magyar munkásosztály helytállását, hitét a szocializmusban, s népünknek azt a szilárd akaratát, hogy felépíti hazánkban a szocialista társadal­mat. A Magyar Szocialista Munkáspárt és annak Központi Bizottsága betölti azt a megtisztelő hivatását, hogy a marxizmus— leninizmus elveihez híven, a munkás nem­zetköziség és szocialista hazafiság szelle­mében szolgálja munkásosztályunk, né­pünk, nemzetünk felemelkedésének ügyét. E munkában mindig felbecsülhetetlen se­gítséget jelentett az ön elvi szilárdsága, gondolkodó forradalmisága. valóságérzéke, egyszerűsége, mély embersége, bizalma az emberekben, a népben. Az elmúlt termé­keny másfél évtized nagy eredményei el­választhatatlanok az ön nevétől, alkotó munkásságától, munkáserényeitől, kommu­nista állhatatosságától. Mindnyájunk szá­mára összetartó erő ez, amely a párt egy­ségének, a párt és a nép összeforrottsá- gának állandó fejlesztésében válik való­sággá. Központi Bizottságunk állandó fel­adatának tártja ennek az egységnek és összefogásnak megőrzését és fejlesztését. Hatvanadik születésnapján, kedves Kádár elvtárs, kívánunk önnek sok boldogságot, jó egészséget, hosszú életet, s azt, ami egy kommunista számára a legfontosabb: to­vábbi eredményeket a munkásosztály, a nép szolgálatában. Kívánjuk önnek a né­pért végzett alkotómunka semmi mással nem pótolható örömét. Budapest, 1972. május. 25. Elvtársi üdvözlettel: a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága I,. Brezsnycv, az SZKP KB főtitkára Az MSZ31P Szolnok megyei Végrehajtó Bizottságának üdvözlete TISZTELT KADAR ELVTÁRS! Az MSZMP Szolnok megyei Végrehajtó Bizottsága testületileg szívből köszönti önt 60. születésnapja alkalmából. Köszöntésünk a forradalmárnak szól, akinek élete összeforrt a magyar munkás- osztálynak a szocializmus győzelméért folytatott küzdelmével, a töretlen harcos­nak, akinek a legszebb, legnemesebb fel­adat adatott meg: a társadalmi haladás élvonalában tevékenykedni milliók boldo­gulásáért, a kommunistának, kit mindig a jövőbe vetett hit és a marxizmus—le- ninizmus eszméihez való rendíthetetlen ragaszkodás vezérelt. Egy eredményekben gazdag életpálya e fontos állomásán a jövőre gondolva kí­vánjuk, hogy egész népünk javát szolgá­ló, felelősségteljes munkáját újabb sikerek kísérjék, valamennyiünk közös lelkesedése és erőfeszítése nyomán épüljön, szépüljön szeretett hazánk, úgy ahogy Kádár elv­társ 1956. október 30-án, azokban a sú­lyos napokban üzente a szolnoki dolgo­zóknak: „Az igaz eszmét tiszta eszközök­kel fogjuk szolgálni és a szocialista Ma­gyarország győzni fog.” Emlékezve és emlékeztetve szolnoki lá­togatására, kívánunk hosszú életet, erőt, egészséget, sok sikert és boldogságot. Az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága megbízásából elvtársi üdvözlettel: Csáki István Kádár János köszöntése A szovjet vezetők üdvözlő távirata KEDVES KÁDÁR JÁNOS ELVTÁRSI A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának Elnöksége, a Szovjet­unió Minisztertanácsa testvéri üdvözletét és szívélyes jókívánságait küldi önnek, a Magyar Népköztársaság kiváló párt és állami vezetőjének, a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom kiemelkedő személyiségének 60. születésnapján. A szovjet emberek úgy ismerik önt, mint a Horthy-rezsim és a hitleri fasiz­mus ellen, a népi rendszer győzelméért vívott küzdelem tevékeny harcosát, mint a szocializmus magyarországi vívmányai­nak szilárd védelmezőjét a belső és a nemzetközi reakció mesterkedéseivel szem­ben, úgy ismerik, mint következetes in­ternacionalistát és a Szovjetunió közeli barátját, harcostársunkat az imperializmus ellen, a szocialista közösség összefogásáért és a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom egységének megerősítéséért ví­vott közös harcunkban. Az ön neve el­választhatatlanul összeforrott azokkal a nagy sikerekkel, amelyeket a Magyar Nép- köztársaság dolgozói, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével elértek a szoci­alista társadalom építésében. Kívánunk Önnek, kedves Kádár elvtárs, jó egészséget, hosszú életet és nagy sike­reket a magyar dolgozó nép javára, a szovjet és a magyar nép testvéri barát­sága további erősítésének, a szocializmus és a kommunizmus ragyogó eszméi meg­valósításának javára. _ Kommunista üdvözlettel: N. Podgornij, a Szó v jel unió Legfelsőbb Tauacsa Elnökségének elnöke A. Koszigin.' a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom