Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-25 / 121. szám

1972. május 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Fiatalok dicsérete Vöröskeresztes OXIGÉNCSERE Kanyó Sándortól, a szol­noki járműjavító üzemi KISZ-bizottságápak titkárá­tól az ifjúsági szocialista brigádokról érdeklődtünk. — Kevés az ifjúsági bri­gád, — kezdte. — A fiata­lok többsége már tanuló ko­rában részt vesz valamelyik szocialista brigád munkájá­ban, és később már nem is akar onnan kiszakadni. Az újonnan érkezettek is igye­keznek a régi brigádok éle­tébe bekapcsolódni. Termé­szetesen az üzemen belüli átszervezések hoznak némi változást. Így alakult a sze­mély- és teherkocsi javító üzem ifjúsági szocialista brigádja, Németh Antal ve­zetésével. — A brigád története rö­vid, 1969. január 3-án ala­kultak. Tizenhatan vannak. A brigád egyik fele lakatos, a másik fele villanyszerelő. Feladatuk a vasúti személy- kocsik elektromos és fűtő- berendezéseinek javítása kar­bantartása. A villamosvon­tatás elterjedésével munká­juk egyre nehezebb, most már nem elég az üzemen be­lül kipróbálni a javított ko­csikat, hanem gyorsasági szakaszokon a forgalomnak megfelelően vizsgáznak a ko­csik és a javítók. De nem­csak a munkahelyen vizs­gáznak, hanem az iskolában is. Hatan járnak különféle technikumokba, és részt vesznek az üzemi politikai oktatáson. Munkaidő befeje­zése után gyakran mennek — néha családtagokkal is — moziba, legutóbb -pedig meg­nézték a magyar—román vá­logatott futballmérkőzést Bu­dapesten. Terveznek még er­re az évre két-három napos közös kirándulást, a felesé­gekkel gyerekekkel együtt. — Munkájukat az üzem vezetői elismerik megbecsü­lik. Brigádnaplójuk bizonyít­ja. elsők lettek a KISZ VIII. kongresszusára felajánlott munkaversenyben. s ezzel, valamint az egész évben végzett munkájukkal elnyer­ték a szocialista brigád cí­met. Hogy a továbbiakban mire képesek, arról Kókai Sándor, a kocsijavító osz­tály vezetője így beszélt: — Erős szocialista brigád, jó kollektíva. Az ilyen és az ehhez hasonló szocialista brigádok munkája biztosíték arra, hogy az osztály ne­gyedszer is elnyerje a „Szo­cialista munka műhelye” ki­tüntető címet. — h. 1. — Tengerjáró hajók Angyalföldről A Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységében jelenleg 3 tengerjáró hajó építésén dolgoznak. Szovjet meg­rendelésre készül a két 1720 tonnás megerősített rakodóbe­rendezéssel ellátott szállítóhajó, az ARAKSZ és a VITIM. Ezek a tengerjárók a távolkelcti vizeken teljesítenek majd szolgálatot. Átadásra készen áll az NSZK-beli Ottó Müller cég megrendelésére épült 2100 tonnás Gránit nevű szállító­hajó. Képünkön; A Szovjet megrendelésre készülő ARAKSZ (kairól) és az NSZK részére épülő Gránit. (MTI — Fotó—Bara István felv.) tapasztal atcsere A május 28-ig tartó egész­ségügyi napok keretében teg­nap Szolnokon, a MÁV Jár­műjavító üzemben tapaszta­latcserét rendezett a megyei Vöröskereszt szervezete a Ti- szamenti Vegyiművek, a jár­műjavító és a Nagyalföldi Kutató- és Feltáró Üzem. A tapasztalatcserén részt vettek a megye üzemeinek, vállala­tainak vöröskeresztes titká­rai. társadalmi aktívái. Á tanácskozást dr. Baki Magda városi főorvoshelyet­tes nyitotta meg, majd Nie- berl Mihály ismertette a jár­műjavító vöröskeresztes szer­vezetének felépítését, mun­káját. Többek között elmond­ta: — Taglétszámunk hatszáz­harmincnégy. Kilenc alap­szervezetünk van. mindegyik vezetősége négy-öt tagból áll. Munkájukat az üzemi csúcs­vezetőség irányítja, éves munkaterv alapján. Az üzem­ben egy-egy vöröskeresztes bizalmihoz tizenöt-húsz tag tartozik. A térítésmentes véradásban jó eredményt ér­tünk el tavaly; háromszáz- harmincötén adtak térítés- mentesen vért. A szocialista brigádmozgalom is nagy se­gítséget nyújt, mert egyre több brigád foglalja vállalá­saiba a véradást. Minden évben véradó-vérkapó anké- tokat tartunk, ahol többszö­rös véradóinkat megjutal­mazzuk. Dr. Kozma József, az üzem orvosa az egészségügyi mun­káról beszélt: — Az üzemben elsősegély- nyújtó tanfolyamokat, rövid, orvosi előadásokat szeretnénk tartani. A jövőben is szán­dékozunk egészségügyi fil­meket vetíteni dolgozóink­nak. Ezenkívül különféle egészségügyi olvasmányokkal igyekszünk az egészségnevelő munkát fokozni. A két előadás után a meghívott üzemek, vállalatok képviselői beszéltek vörös­keresztes munkájukról, és eddigi tapasztalataikról. A délutáni program a Ti- szamenti Vegyiművek kul­túrtermében folytatódott. Dr. Hámori Ferenc, a vegyimű­vek üzemorvosa a vöröske­resztes munka, az egészség- ügyi ellátás és a brigádmoz­galom kapcsolatáról tartott előadást. Ezt követte az üzem két szocialista — a lakatos­műhely és az adminisztáció — brigádjának • egészségügyi vetélkedője. — sze — A BNV-n, a Víziterv kiállításának érdekessége az úszó, függőleges tengelyű leve­gőztető berendezés élő vizek oxigéncseréjének megkönnyítésére. (MTI foto: Bara István felvétele) Van ahol parkosítanak szemetelnek Ellenőrzési tapasztalatok Szolnok tisztaságáról Tegnap délelőtt általános köztisztasági és parkfenntar­tási ellenőrzést tartott Szol­nokon a városi tanács igaz­gatási osztálya, amelyen részt vettek az illetékes vál­lalatok képviselői is. A bejárt területeken egy­aránt szereztünk kedvező és kedvezőtlen tapasztalatokat. Dicséretet érdemelnek a Móra F. út 11. számú épü­let lakói, mert környezetü­ket csinosítják, parkosítják. Jó lenne, ha ezt az épület­ben lévő ÁFOR iroda dol­gozói is követnék. A Vár- konyi téren korábban ta­pasztalt parkrongálás meg­szűnt, példásan tiszták a Jó­sika úti lakóházak. Dicséret illeti a Kulieh Gy. úti KISZ házak lakóit is. Társadalmi munkában szépen, ízlésesen kialakították környezetüket, példájukat követhetnék a velük szomszédos bérházak­ban lakók is. Tiszta, gondo­zott a Széchenyi, a Bercsé­nyi utca. A városi tanács arra hívja fel a lakókat, hogy a parkosítás, a virág­ültetés egészséges legyen. Az ésszerűsítésre való tö­rekvés torz látványt is szül. A Móra F. úti 10 emeletes házakban rácsokat szerelnek az erkélyekre. Ezek azonban díszítésben és festésben egy­aránt elütnek egymástól, rontják a városképet. Rendetlenség van a kukák elhelyezésénél. Országos in­tézkedés, hogy csak az út mellől viszik el a szemetet, ezért a tanács az utak mel­lett kijelöli a kukák helyeit. Általános ..tapasztalat az is, hogy az építők sok tör­meléket hagynak maguk után és az elszállításáról nem gondoskodnak. Kifogá­solható az élelmiszer kisker. 71. sz. boltjának a tiszta­sága. Rendetlenség, földhal­maz borítja a Bajcsy-Zs. úti „olajos” bérházak előtti te­rületet. Kátyús a Munkásőr utca, helytelenül tárolják a szemetet a tejüzemben, csir­kéket legeltetnek a Rákóczi úton, sok helyen magasra nőtt a fű, ezeket nem ka­szálják. Roskatag ház áll a Bercsényi út 5. szám alatt, a pedagógus szálló és a vas­ipari vállalat szomszédságá­ban. Laknak is benne. A készült jegyzőkönyv szerint: „Szégyenfolt a város köze­pén”. A Vöröshadsereg úton évek óta hever egy hatal­mas kábeldob. Ki a gaz­dája? Általános tapasztalat, hogy a parkok rendezettek, a lakók sok helyen törekednek kör­nyezetük csihosítására, de a rend, a tisztaság érdekében még mindenütt nagyon sok a tennivaló. — pi — Szolnok megye tanácsának nyílt levele a megye lakosságához Szolnok megye Tanácsa az 1972. május 19-i ülésén értékelte a megyei területi fejlesztési verseny 1971. évi eredményeit. Megállapította, hogy a verseny elősegí­tette a gazdasági lehetőségek jobb kihasz­nálását, a tanácsok tömegkapcsolatának erősítését, az állampolgári felelősség a szocialista demokrácia szélesítését. A lakosság, a mezőgazdasági, a fogyasz­tási és ipari szövetkezetek, állami válla­latok társadalmi munkája jelentős mér­tékben elősegítette a város és községfej­lesztési célkitűzések megvalósítását, a te­lepülések szépítését, rendezését. Az 1971. évben végzett társadalmi munka értéke megközelíti az 53 millió forintot, a társa­dalmi munkában részt vettek száma pedig a 140 ezret. A lakosság több mint 10 mil­lió forint önkéntes anyagi hozzájárulás­sal is támogatta a közműfejlesztéseket, az egészségügyi és kulturális létesítmények építését. Szolnok megye Tanácsa köszönetét mond a megye lakosságának a társadalmi és tömegszervezeteknek, a Hazafias Néofront bizottságainak és aktivistáinak, a KIS2- nek, a gazdálkodó szerveknek, akik a me­gyében az 1971. évi társadalmi munka végzésében és szervezésében részt vettek, a kiemelkedő eredmények elérését előse­gítették. Jye BzdkipJt otik mm égdé meg,,/' 12. Mohács küszöbén Szapolyainak további üt­közetre kellett volna kény­szerítenie a Várad környé­kén még szervezett keresz­teseket, akikhez Mészáros Lőrinc is csatlakozott se­regtöredékével. Ám az er­délyi vajda mihelyt győzött, első dolga volt személyes hasznára gondolni. Temes­vár alól sietett megszállni Hohenzollern György birto­kait, Lippa, Sólymos és a többi erőd kellett neki. Út­közben, szinte csak mellé­kesen ötszáz darab hará­csolt ökröt küldött Erdélybe azzal az indokkal, hogy szüksége van élelemre a gyulafehérvári várőrségnek. Arról azonban gondosko­dott, hogy Erdélyben az utolsó szálig kiirtassa a ke­reszteseket. Alvezérei, Drág- ify János -és Bánífy János Kolozsvár mellett ütköztek meg a nem nagy létszámú, de annál elszántabb job­bágycsapatokkal. Az elfo- gottakon itt is rettenetes bosszút álltak. A Kolozsvár főterén megrendezett töme­ges autodaféről ezt jegyezte fel a krónikás: „Fehér ha­mut adtak a csontos tagok... A hulláknak többi részét — borzalmas látvány! — félig égett rudakra akasztva, a meleg légen szárítgatják.” Temesvár után a legszí­vósabb, vérveszteségben a legsúlyosabb harcok mégis a Duna—Tisza közén zajlot­tak le. Bács és Bodrog vár­megyékben Pogány Benedek és Barabás pap állt a ke­resztesek élén. Először a Hájszentlőrincen védekező Barabás papnak kellett szembe néznie a biztos pusztulást ígérő túlerővel. Felgyújtották a várat, vé­dőit legyilkolták. Barabás papot égő ruhában dobták mélybe a vártoronyból. Pogány Benedek még min­dig ostrommal szorongatta a Bács várába menekült Frangepán György kalocsai érseket, aki sok nemessel együtt itt vészelte át a for­radalmi eseményeket. Az igen erős Bács várát csak­nem olyan , sok keresztes ostromolta, mint korábban Temesvárt. Az ellenük in­duló nemesek a lehető leg­nagyobb katonai fölényt összpontosították. Északról Bornemissza János közele­dett a gubacsi csatában győztes seregével. Délről a végvári kapitányok indultak meg. Kelet felől az a Bánffy Jakab érkezett, aki Szapo- lyai parancsára a temesvári csatából menekülő keresz­teseket irtotta az ország déli síkságain -a Temesköztől a Dunáig. Pogány Benedekék megkísérelték, hogy vissza­vonuljanak Apáti, a mai Apatin felé, de csatára kényszerültek és elvéreztek. Több, mint harmincezer em­ber esett el ebben az ütkö­zetben: „egyik testről a má­sikra léphettél volna” — ír­ta a holtak tömegéről a kró­nikás. Irtózatos vérfürdővel vég­ződött a parasztháború utol­só nagy csatája is, amely Várad környékén zajlott le. Mészáros Lőrinc kaszásai és Tömöri Pál lovasai állottak egymással szemben. Csak azért esett el háromezer jobbágy, mert nem voltak többen. A szó szoros értel­mében harcoltak az utolsó csepp vérükig. Itt lelte ha­lálát Mészáros Lőrinc ceg­lédi plébános. Tetemét nem találták meg, összeolvadt a csatatéri hekatombával. Teljessé vált a nemesi osztály diadala. Amikor 1514. szeptember 20-án nyílt kihallgatáson jelentkezett a királynál Miksa német csá­szár követe, már gratulál­hatott a jobbágyfelkelés le­veréséhez. Ezzel figyelmez­tette a győzelemittas nemes­séget is, hogy Miksa császár eltökélte magát Ulászló megvédésére. A parasztokat halomra gyilkolhatták, de a királyhoz, meg a hercegér­sekhez nem szabad nyúl- niok. A győzők ugyanis jelét adták, hogy diadalmámo­rukban képesek lennének felforgatni Ulászló országlá- sát és Bakócz Tamást is szí­vesen kardélre hánynák. Ennek megakadályozására már az országban voltak a válogatott külföldi seregek, köztük tizenkétezer cseh- morva ragyogóan fölszerelt, mindenre elszánt lovas. Így hát maradt áldozat­nak megint a védtelen job­bágyság. Rajta tombolta ki dühét a nemesség rákos! or­szággyűlése. Az október 18-tól november 19-ig tartó tanácskozás hetvenegy cik­kelyből álló törvényt szava­zott meg, s ebből hatvan­kettő a jobbágyok elleni bosszút kodifikálta. Werbő­czy István ítélőmester szi­gorával igazán elégedettek lehettek a tajtékzó urak. A legenyhébb rendelkezés is megjegyzi, hogy voltakép­pen az egész parasztságot el kellene törölni! f>e nagy­kegyesen megelégedtek any- nyival, hogy az összes job­bágy helyett a felkelők ka­pitányait, tizedeseit, az érin­tett nemesek által megne­vezett jobbágyokat volt kö­telező kegyelem nélkül és mindenütt kiirtani. A válo­gatott jogi brutalitások kö­zött szerepelt, hogy a pa­raszt „elveszítvén egy hely­ről más helyre szabadon való költözésének jogát, föl­desurának kizárólagos és örökös szolgája legyen.” A király pedig örült, hogy ked­veskedhet a nemességnek e szörnyű törvények aláírásá­val. És mi lett az országból? Hamarosan elfoglalta a tö­rök Nándorfehérvárt, tizen­két évvel később bekövetke­zett az egyik legtragikusabb nemzeti katasztrófa, Mohács. Nyitva állt az út Budára, ahol nem volt többé füg­getlen magyar király. Négyszáz esztendőre hó­dító hatalmak megalázottja lett a magyar nép, négvszáz esztendőre hódító hatalmak provinciája lett Magyaror­szág. Gerencsér Miklós (Vége)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom