Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-18 / 115. szám
1972. május 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Fiatal tanácstagok fóruma Tiszafüreden Gyötörjük egymást Műemlékvédelem 1972 A karcagi szélmalom, épült a XIX. század közepén. Az alföldi szélmalmok valamikor nagy számú családjának ma már ritka képviselője; ipartörténeti jelentőségű műemlék. Hozzá hasonló Túrkevcn, Kunhegyesen, Szajolban, Bagi-major- nál és Kunszcntmártonban található még. A tiszafüredi járásban hatvanhét 30 éven aluli tanácstag van, közülük {íarmincha- tan még 25 évesek sincsenek. Örvendetes, hogy a fiatalok ilyen szép számmal vesznek részt a tanácsi munkában, és még örvendetesebb — mint Lengyel Kálmán a járási hivatal elnökhelyettese a tegnapi fórumon elmondta — hogy „megfelelnek az elvárásnak”. Sok hasznos kezdeményezésük volt, és számos megalapozott javaslatukat meg is valósítottak a tanácsok. Az elmúlt évi tanácsváKISEB-vizsgálat az iskolacgészséoüoyről A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság az iskolaegészségügyi helyzet felmérésére országos vizsgálatot indított. Ennek során arra keresnek feleletet, hogy kellően biztosítottak-e a tanulóifjúság harmonikus testi és szellemi fejlődésének, egészségvédelmének feltételei. Az ellenőrzést az oktatás területén az általános és középiskolákban, a gyógypedagógiai intézményekben, az ipari tanulóintézetekben, illetve ezek bentlakásos intézményeiben — napközik, diákotthonok — végzik. Az egészségügyben a többi között az iskolaorvosi, az üzemorvosi szolgálatot, a szakrendelők munkáját, valamint a sportorvosi tevékenységét vizsgálják. lasztások idején nem egy fiatalt bizalmatlanul fogadtak az idősebbek, ők azonban az egy év alatt bebizonyították, hogy méltóképpen tudják képviselni választó- kerületüket. Természetesen akadnak gondok is. Keme- csi Imre kunmadarasi tanácstag például elmondta, hogy a helyi tanács és a KISZ együttműködési megállapodást kötött, a gyakorlatban azonban ennél több nem történt. A fiatalok pedig sokat tudnának segíteni a község szebbé tételében. Lapunkban nemrégiben volt egy vitasorozat a „Gátlástalan anyagiasság ellen” címmel. A közvélemény ebben egyértelműén elítélte a harácsolókat, azokat, akiknek legfőbb célja — nem törődve másokkal és a köz érdekeivel — a minden áron való pénzszerzés. A törvényeink ellen vétőket előbb vagy utóbb utoléri az igazságszolgáltatás, egyes ügyeskedők azonban úgy jutnak meg nem szolgált jövedelemhez, hogy nem követnek el paragrafusba ütköző cselekedetet. Még egy éve sincs, hogy az új lakástörvény hatályba lépett. Időszerűségéről, hasznosságáról nem lehet vita, körültekintően, lehetőleg mindent figyeiembevéve dolgozták ki. Nem a törvény hiányossága, hogy egyesek rögtön a kiskaput kezdték keresni. A megállapodás aprópénzre váltása annál inkább is fontos lenne, mert a járás a társadalmi munkavégzésben a megyében utolsó helyen áll. Ferencz Mátyás tiszafüredi tanácstag azt említette, hogy a fiatal tanácstagoknak — akiknek még nincs kellő gyakorlatuk — ugyanaz a feladatuk, mint a sokéves tapasztalattal rendelkezőknek, így munkájuk természetesen nehezebb. Jó lenne, ha a tanácsi vezetők több segítséget adnának. A napokban a szolnoki városi tanács egyik osztályvezetőjével beszélgettem erről a témáról. Többek között elmondta, hogy sok olyan visszaélésről van tudomásuk, ami ellen nem tehetnek semmit, mert nem jogszabályellenes. Közismert, hogy a megyeszékhelyen jóval több mint háromezer jogos lakásigénylőt tartanak nyilván. Ezeknek az embereknek természetesen addig is lakni kell valahol, amíg lakást kapnak, és nem kevesen akadnak olyanok, akik akik ezt kihasználják, a méltányosnál — és a lakás- törvényben megszabott ösz- szegnél — lényegesen többet fizettetnek az albérlőkkel. Egy olvasónk fölháborodott hangú levélben írta meg, hogy van olyan lakás- tulajdonos is Szolnokon, aki a saját tulajdonában lévő épületet havi 1600 forintért DÍJNYERTES KÓRUSMÜVEK BEMUTATÁSA Szolnok máso'flik alkalommal ad otthont a családi és társadalmi ünnepségeken közreműködő kórusok országom találkozójának. A háromnapos program ma megnyitó hangversenynyel kezdődik fél tizenegykor, a városi tanács nagytermében. Délután — ugyancsak a városi tanács nagytermében — lépnek fel a kórusok fél négykor és este fél nyolckor. Holnap délelőtt tízkor módszertani kiállítás nyílik a Ságvári Endre megyei művelődési központban, utána pedig komplex műsorbemutató lesz. Délután háromkor ugyanott tartják a második komplex műsorbemutatót, ötkor pedig a városi tanács házasságkötő termében gépzenei bemutatót rendeznek. A program utolsó napján szombaton reggel kilenc órakor a városi tanács nagytermében országos konferencián tárgyalják meg a résztvevők a családi és társadalmi ünnepségeken közreműködő kórusok helyzetét. Az országos találkozónak és a műsorbemutatónak az idén különös jelentőséget ad az ez alkalomból kiírt kó- rusműpályázat díjnyertes műveinek bemutatása. adta bérbe egy vállalatnak, az udvaron lévő — fásfészerből átalakított — „lakást” pedig 600 forintért adott ki albérlőnek, miközben ő maga egy más tulajdonában lévő házban lakik havi 30 forintos lakbérért. Az említett példa valóban fölháborító és ezt az embert — mint olvasónk írta — joggal nevezhetjük lakásuzsorásnak. Tette viszont nem ütközik jogszabályba. Ö „csupán” ügyesen kihasználta a kiskaput. A tiszta — vagy inkább szennyes — haszon havonta 2170 forint. És ezért szinte a kisújját sem kell mozdítani. Ügy vélem, hogy az illetékeseknek ezeket a kiskapukat is mielőbb le kellene zárni, hogy a hasonló ügyeskedőket ne csak a közvélemény ítélje el, hanem a törvény is. — Zárnbó — A parkettás slendriánul rakja le az új lakás parkettáját, a csempéző hanyagul ralija fel a fürdőszobában és a konyhában a csempét, a vízvezeték-szerelő is összecsapja a munkáját, noha, mindehhez neki is elegendő időt adtak, az asztalos is éppen csak összebütyköli az ajtókat, ablakokat, mint valami kontár, mert lehet, mert a csoportvezetők, művezetők, építésvezetők mindezt megengedik. Szótlanul elnézik nekik, mert ha szólnak, abból sértődés, netán kilépés lehet és nálunk ugyebár munkaerőhiány van. Hasonlóan hanyag munkát végez a tervező mérnök, alá úgy cselekszik, mintha nem tudná, milyen kellemetlen utazni tavasztól őszig az ország sok autóbuszán, mert hogy, hogy nem a járművet hatalmas hőtároló dobozzá konstruálták, piciny szellőző ablakokkal, nevetségesen komplikált, költséges és gyorsan romló zárszerkezettel. Hasonlóan végzi munkáját cipőgyáraink némely munkása, technikusa, igazgatója. Selejtes cipők tömegét szállítják a kereskedelemnek, emiatt aztán megkárosodik és a reklámció kálváriaútján gyakran dührohamot kap iménti kőművesünk, csempézőnk, asztalosunk, építésvezetőnk, tröszt- igazgatónk, tervező mérnökünk. Hivatalainkban még mindig sok tisztviselő dolgozik úgy, mintha nem a közügyek intézésével megbízott lenne megbízóiért, álarr, polgárokért, hanem megfordítva. És, mert lehetséges, mert pimasz stílusáért, gorombáskodásáért nem* penderítik ki nálunk az ügyintézőt íróasztala mögül, hogy talán menjen el segédmunkásnak, vagy mit tudom én minek, ha már emberekkel nem tud vagy nem óhajt tisztességesen bánni. Továbbra is gyöt- ri, megalázza tehát az eléje kerülő állampolgárt, úgy pózol, mintha nem is egyszerű előadó vagy osztály- vezető lenne, hanem valami feudális kényúr. Ugyanez az ember azonban munkaideje alatt kiszalad az áruházba, mert kollégájától vagy kolléganőjétől éppen most hallotta, hogy ebben vagy abban az üzletben egy cuki kis kardigánt, kabátot, cipőt lehet kapni, ott azonban a pult mögött álló gorombás- kodik, akivel két nappal előbb talán ő fölényeskedett, most ő van megsértve, panaszkönyvért kiált! Az autóbuszsofőr sértegeti, káromkodva legorombítja az utast, niern egyszer az anyját is szádja, az utas a buszsofőrt küldi el valahová. És az erőteljes ifjú sem adja át helyét a buszon, a vonaton, sehol a nagymamának, a botjára támaszkodó rokkantnak, öregnek és középkorúak és idősebbek, férfiak és nők sem adják át helyüket a kismamának, a karján csecsemőjét szorongató anyának, apának. És ha egyre ritkábban valaki mégis átengedi helyét, a másik sokszor meg sem köszöni ezt a gesztust, mert műveletlenérzéketlen az illető, annyit sem tud, hogy az ilyen apró segítségért is minden esetben és mindenkinek jár ennyi: „Köszönöm! Hálásan köszönöm!” Így aztán azok közül is mind többen nem adják át helyüket a következő órában, a következő napon, akik még tudják, £ii- lyen nélkülözhetetlen alkotóeleme az ember viselkedésének, az együtt élő emberközösség kapcsolatainak a kulturált magatartás, az udvariasság, előzékenység. Ördögi kör, nemde? —; Tipródunk, szenvedünk benne mindannyian, szemmel láthatóan napról napra ko- miszabbul gyötörjük egymást, mintha fogadalmat tettünk volna, hogy selejtes, hanyag, rossz, felelőtlen munkánkkal, öntelt, palléro- zatlan modorunkkal, kényelmes önzésünkkel, mohóságunkkal könyörtelenül megbüntetjük állampolgártársainkat, mintha ellenségeink volnának. Ördögi kör, nemde? És biztosan megjósolható, hogy lesz még a mainál is sokkal több bosszúsága, kellemetlensége, szenvedése és anyagi kára az imént emlegetett parkettázónak, vízvezetékszerelőnek, asztalosnak és üzemvezetőnek és tanácsi előadónak és orvosnak, ha halogatás nélkül nem jutunk közös megegyezésre abban, hogy munkáját mindenkinek legjobb tudásával, felelősségérzettel, másokra ia gondolva kell elvégeznie, mert ugyanezért a pénzért s ugyanennyi idő alatt igazán végezhetünk hibátlan, hasz-; nálható munkát is. Hogy naív elképzelés ilyen óriási változást várni, amikor olyan nagyon belejöttünk már egymás gyötrésé- be? Hogy mit sem használ-j nak már a kérlelő, intő, figyelmeztető szavak. Benne tipródom ebben az ördögi körben magam is, és egyre többet szenvedek tőle. Ha nem igyekszünk fékezni ezeket a veszedelmes jelenségeket, emberi kapcsolataink tovább romlanak, sokak közérzete még rosszabb lesz, noha egyre több feltétele van annak, hogy elviselhetően és több megértéssel éljünk együtt, egymás mellett, hogy, jobb legyen a közérzetünk. Gergely Mihály Nem törvényellenes, „csak“ erkölcstelen „ jfc szellemét a fűz mm égeti mgJ 6. Népítélet Apát fa Iván Bakócz Tamás és a főurak ultimátumából végérvényesen meggyőződött arról Dózsa- hogy az ország nemessége és a király katonái nem a török hanem a kereszteshadak eilen gyülekeznek. Megértette, az életre-halálra szóló harc immár kikerülhetetlen. A helyzet súlyosságához mérten igyekezett minél előnyösebb katonai, illetve gazdasági helzetet teremteni forradalmi háborúja számára. Katonailag igen kedvező volt a keresztesekre nézve, hogy a fővezér elgondolásához híven a békési és a bihari síkságot birtokolták. Olyan területi pozíció volt ez, ahonnan egyforma súly- lyal éreztethették hatásukat mind Buda. mind Erdélv. mind pedifr a török felé. E körzet stratégiai fontosságát hagyományosán ismerték az ország urai, hiszen számos vár tanúskodott kivételes szerepéről. Nagyvárad, Gyula. Csanád mellett olyan kulcserődök tartoztak ide. mint az erdélyi bejáratot őrző Lippa és Sólymos vára. Mindehhez a stratégiai rendszer koronájaként tartozott Temesvár, amely felé Dózsa törekedett. Ha ezt elfoglalja, Budánál is fontosabb hadászati bázis jut a keresztes hadak kezére. Gazdaságilag és politikailag úgyszintén nagy jelentőséggel bírt ez a terület. Aki a magáénak mondhatta, az erkölcsileg nagy hatást gyakorolhatott az ország közvéleményére. Itt köny- nyebben megoldhatták a gazdag uradalmak révén a hatalmas sereg ellátását, ugyanakkor önmagáért beszélhetett a tény; a legnagyobb urak vagyona, földje is elvehető a. szegény nép javára. A kereszteshadak által megszállt országrész nem akármilyen birtokos úré volt. Valóságos kiskirályként élvezte a roppant vagyon előnyeit az a Hohenzollern György, akit idegen létére feltűnő kegyességgel pártfogolt II. Ulászló. Ügy vélte a magyar király. megteheti ezt unokaöccse kedvéért. A német Hahnzollern Györgyhöz adta feleségül Corvin János herceg özvegyét, Frangepán Beatrixot s miután a ho- zománybirtokos asszonyt rövidesen sírba kergették, György ölébe hullott Magyarország egyik leghatalmasabb latifundiuma. Így tehát György úr, a stettini po- merániai, rüg'eni, ansbachi hercegi cím, illetve a brandenburgi és nürnbergi őrgrófság mellé megkaparintotta a magyarországi várak jelentős csoportját a Nagyalföld 251 riiezővárosá- nak és falujának tulajdonjogát. Ezért cselekedett Dózsa bölcsen. amikor hadaival bebizonyította a legnagyobb urak sebezhetőségét. Ezért estek oly nagy Dánikba az ellenpárt vezetői, amikor látták, hol kezdenek megszilárdulni a keresztesek pozíciói. Legfontosabb szándékuk az volt; hogy bármi áron megakadályozzák a paraszti seregek átkelését a Maroson, s ezzel elejét vegyék Csanád és Temesvár elestének. Csáky Miklós Csanádi püspök állt a nemesi had élén. Hozzá csatlakozott ugyancsak tekintélyes erőkkel Báthori István temesi gróf. Amikor Balogh István alvezér, Dózsa parancsnoktársa a Maroshoz ért, hogy elfoglalja a révhelyet és gázlókat keressen, a nemesek megverték a kereszteseket. Csáky és Báthori átkeltek a Maros jobbpartjára. Nagylakig üldözték a kereszteseket, de egyelőre beérvén a kezdeti diadallal, elfogadták Jaksics György gazdag szerb vendéglátását és nagy dí- nom-dónommal töltötték az éjszakát, Dózsa már másnap, május huszonhetedikén hajnalban Nagylakra ért. Magához kapcsolta a megvert csapatrészek maradványait és mindjárt hozzálátott a Jaksfcs-féle megerősített kúria ostromlásához. Tele hordatta rőzsével a várárkot és rövid úton ki- füstölte a védőket. Fordult a kocka, ezúttal a keresztesek győztek, noha mind Báthori. mind Csáky elszántan harcolt. A lényegében sértetlen nemesi hadak egész napon át védekeztek, végül tönkreverésükkel befejeződött a esata. Báthori csak nagy szerencsével tudott megmenekülni és Csáky Miklós is annak köszönhette egyelőre életben- maradását. hogy az erdőben, ahol folyt eílene a harc, hamarosan beesteledett. Sikerült egérutat nyernie, Csanád várába futott. Azt remélte átvészelheti a keresztesek újabb támadását. De csak egyetlen éjszakára tudta elodázni végzetét. Dózsa percnyi nyugalmat sem hagyott ellenfeleinek. Szívósan a sarkukban volt, még a nagylaki ütközet utáni éjszakán Csanád ellen vonult és nyomban megkezdte a püspöki erőd ostromát. Megint a tűz fegyverével élt, felgyújtotta a várost, elégették az összes káptalani papírokat. A püspök reménytelennek látta helyzetét, ezért bizalmasaival együtt csónakba szállt, hogy az éjszaka leple alatt fölevezzenek a Maroson az aradi hegyekig. Azonban mégis elfogták őket a keresztesek és foglyaikat megkötözve vitték Dózsa elé. Ekkor már számos nemest tartottak fogva Dózsa táborában. Többek között Ravazdy Péter alispánt, de főképp a hatalmas urat, Te- legdy István kincstartót, aki éppen a király sürgős üzenetével sietett volna Erdélyen át a moldvai oláh vajdához, hogy küldjön katonai segítséget a föllázadt jobbágyok ellen. Egyúttal szörnyű hírek érkeztek a táborba az elfogott keresztesek budai kivégzéséről, így például tudták már a keresztesek azt is hogy a Mezőtúrról Budára hurcolt parasztokat megnyúztála eleven húsukat megsütötték. Az úri ítéletre népítélettel kívánt felelni Dózsa. Be akarta bizonyítani. hogy van bennük bátorság az úri rémtettek megtorlására. Csanád mellett. Apátfalván tartotta nyilvános Ítélkezését. A környező vidék jobbágyai hosszan elsorolták sérelmeiket. Halál várt a keresztes táborban fogva tartott valamennyi nemesre. Csáky Miklós Csanádi püspökön kezdték. Csontjait vasbuzogánnyal összetörték, majd fejjel lefelé karóba húzták. A többi urat is karóba húzták mind egv szálig. Teleedv István kincstartót, a király diplomatáját magas oszlopra kötözték és ijjászok nyilazták le. Május 28-án történt ez, amikor a kereszteshadak népítélettel adták ellenségeik tudtára, hogv elszánták magukat a legvégsőkre. Gerencsér Miklós Következik; Az adott sző
