Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-18 / 115. szám

wa. ftjsjtfi m SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP 3 RIPORTSOROZAT AZ ŰJÍTÓMOZGALOMRÓL Kedv - Ötlet - Haszon 0 Szolnok megyében alapve­tő vonásaiban hasonlóan ala­kult az újítómozgalom álta­lános helyzete, mint országo­san. Legalábbis 1967—69. kö­zött. Ezekben az években a benyújtott újítások száma na­gyot zuhant; 1967-ben 3704- en, 1968-ban 1963-an és 1969- ben 1565-en jelentkeztek újí­tással a megyében. Némileg a kétezer fölé ment 1970-ben. de 1971-ben ismét kevesebb volt az újítás, mint a meg­előző évben. Az SZMT el­nöksége hivatalos adatgyűj­teménye nem összesíti az újí­tások gazdasági eredményeit Ami nem Ugyanakkor nem kívánatos kísérő jelenségekkel találkoz­hattunk az üzemekben. Ezek elsősorban a munkások véle­ményében tükröződnek visz- sza. (A bürokratikus ügyin­tézésre tett megjegyzéseik, az anyagi érdekeltségről mon­dottak stb.) Az újításokról szóló kor­mányrendelet. teljesen össz­hangban a megnövekedett vállalati önállósággal, nem tartalmaz részletes szabályo­zást Sőt éppen az volt a célja, hogy az eredményesebb gazdálkodás érdekében fo­kozza a vállalatok önállósá­gát az újítási javaslatok el­bírálásában, hasznosításában, anyagi és erkölcsi elismeré­sében egyaránt A dolgozók és a vállalat Jogvédelme, biztonsága érde­kében tette kötelezővé a kor­mány — a kollektív szerző­dés mellékleteként — a vál­lalati újítása szabályzatot. Ezt a szakszervezet közreműkö­désével kell elkészíteni. Alap­vetően tehát a vállalatnál kell és lehet megteremteni Bz újítómozgalom fejlődésé­nek anyagi, ügyviteli és más szükséges feltételeit Ezért az újítómozgalom he­lyi problémáinak okát nem külső tényezőkben, hanem a belső viszonyokban kell ke­resni. Ha „nem érdemes” újítani, az adott vállalatnál nem érdemes, és nem azért, mert általában nem érdemes. Természetesen igaz, hogy modem ipari termelés köze­pette a Konstrukciókat érin­tő módosításokra kevesebb lehetőség nyílik a munkások számára. Az is igaz, hogy a Más megyei forrásanyagról viszont nem tudunk. Az üzemi és egyéb tapasz­talatainkat is figyelembe vé­ve az a meggyőződésünk, hogy az új gazdaságirányítá­si rendszer bevezetése óta az újítómozgalom belső átala­kuláson megy keresztül Szol­nok megyében is. EnneK fő eredménye, hogy az újító­mozgalom intenzívebbé vált. Szerintünk is azoknak van igaza, akik fellendülésről és nem pangásról beszélnek. — Azért van igazuk, mert az újítómozgalom gazdasági ha­tékonysága tartsóan növe­kedett. Ez a tendencia. kíránalos tőlük eredő technológiai jel­legű újítások egy része ön­magába véve kicsi hasznot hoz, amit kalkulatív alapon díjami nem mindig lehet, — esetenként nevetséges is volna. De az újításokat szabályo­zó kormányrendelet 6. pa­ragrafusa 4. bekezdése sze­rint: „Az egyéb újítóknak, ha a javaslat előterjesztése nem munkaköri kötelességük, újí­tási díjra van igényük, de megállapodhatnak a vállalat­tal egyéb formában történő elismerésben is.” Ez az egyéb forma pl. lehet normakedvezmény is. Mind­három üzemben azt állítot­ták, erre a korábban jól be­vált ösztönzési módra 1968 óta nincs lehetőség. A Kor­mányrendelet ezt pedig nem tiltja. Feltevésünk helyessé­gét ellenőriztük. Gaál Ven­del, a SZOT közgazdasági osztályának munkatársa el­mondta, hogy a normaked­vezmény megadását jogsza­bály nem zárja ki. A döntés kizárólag vállalati és szak- szervezeti hatáskörbe tarto­zik. Minthogy a munkások igen kedvelik az anyagi eüs- merésneK ezt a formáját, ér­demes tehát újra alkalmazni. Ügy véljük, az is megvaló­sítható, hogy egy-egy dol­gozó sok kis újítását bizo­nyos — előre meghatározott összteljesítmény alapján je­lentősebb összeggel honorál­ják a vállalatok. — (Például plusz nyereségrészesedéssel, vagy jutalom formájában, a munkások számára külön pá­lyázat kiírásával és díjazá­sával, stb.) újítások, szellemi alkotások a vállalat nyereségét, része­sedési alapját növelik. Ami az újításokból szár­mazó haszon megadóztatását illeti, az a véleményünk, — hogy indokolt kedvezményes adópolitikával is jobban ér­dekeltté tenni a vállalatokat abban, hogy a dolgozók újí­tásaira az eddiginél még na­gyobb szükségük legyen. A profik ösztönzése Érdekeltek-e a műszakiak az újításban? Igen. A mű­szaki fejlesztéssel hivatássze­rűen foglalkozó szakemberek egyrészt azért kapják a fi­zetésüket, hogy a vállalat hasznára működtessék az eszüket, tehát „hivatalból” kell újat produkálniuk. Az úgynevezett nyereségpremi­záltak köre egyértelmű hely­zetben van. Ha jelentős mű­szaki eredményt érnek el, akkor nő a vállalat nyeresé­ge, tehát nagyobb lesz a nyereségprémiumuk is. Azt az Aprítógépgyárban és a törökszentmiklósi gép­gyárban egyaránt felmérhet­tük, hogy 1968 óta a műszaki szervezési intézkedésekből számazó vállalati megtakarí­tás, tartósan, jelentős ütem­ben és mértékben növeke­dett. Ebben nyilván benne van az a műszaki produKtum is, amit 1968 előtt újításként a mozgalom javára könyvel­hettek el. És ez is hozzátar­tozik a realitáshoz. Ettől függetlenül célszerű alaposan megvizsgálni, hogy az egyes vállalatoknál a pro­fikat a prémium, a jutalom és a béremelés eléggé ösz­tönzi-e a kiemelkedő műsza­ki teljesítményre. «f Az újítómozgalom további fejlődésével kapcsolatban — Molnár Lajosnak, az Aprító­gépgyár szb-titkárának véle­ményét osztjuk. Nem szabad a követelményedből engedni, de arra kell törekedni, hogy az újítómozgalom új pozitív vonásait megtartva, a szocia­lista brigádmozgalmon belül fejlődjék mind erőteljeseb­ben. így lesz nagyobb a kedv, több ötlet, több a haszon, Fábián Péter (Vége) A döntési jog Á munkások bírálták a bürokratikus ügyintézést is. A töröKszentmiklósi gépgyár főmérnöke szintén egyszerű­sített eljárást vezetne be. És ebben igaza van. Az újítások ügyintézése, — úgy tűnik, változatlanul túl­centralizált, ami a bürokra­tikus, lassú ügyintézést segí­ti elő. Ezért helyes lenne az egyszemélyi elbíráló döntési jogkörének, a vállalati adott­ságoknak — legmegfelelőbb megosztása. Végül, de nem utolsósor­ban az újitómozgalomnak túl a közvetlen anyagiakon, nagy a jelentősége a dolgozó szak­mai önKépzésének, fejlődésé­nek előmozdításában is, ami az egyre modernebb techni­ka birtokba vételének elemi feltétele. Márpedig az újító- mo/.galómban résztvevők szá­mának állandó csökkenését állapíthattuk meg az utóbbi években országosan is és á megvében is. Ejtsünk szót arról a sokat vitatott problémáról, hogy a a közgazdasági szabályozó rendszer fokozta-é a válla­lati igényt a dolgozók újítá­sai iránt, vagy sem. Ezen be­lül az újításoKért járó dijak, prémiumok és jutalmak a bérköltség, illetve a részese­dési alap terhére való elszá­molását. másrészt a kettős adózást kifogásolták. — (A plúsz nyereség után és a plusz bér után is.) A vita részben eldőlt. A kormány május 4-i ülésén úgy foglalt állást, hogy az újítási díjakat, stb. továbbra is az eddigi gyakorlat szerint kell fizetni. Azért, mert az Bányapajzsok Nyugat—Németországba (Tudósítónktól) Elindultak az első vago­nok a Ruhr-vidéki szénbá­nyákba Jászberényből. Szén­bánya. bányabiztosítás, pán­célpajzs. E fogalmak meg­lehetősen idegenül csefige- nek az alföldi ember fülébe. A szénbánya, a fekete gyé­mántok világa elsősorban a hegyvidékhez kötődik. Az emberek többnyire az iro­dalomból ismerik a bányá­szok még ma is nehéz mun­káját. A Bányászati Kutató In­tézet a magyar szénbányák­kal közösen dolgozta ki a legmodernebb bátiyabiztosf- tási eljárást. Az új módszer jelentős technikai újdonság- ezért a tervezők szolgálati szabadalmat kaptak a pán- célpajzssokra. Lényege, hogy több egymás mellett elhelyezett pajzs tartja a főtét. melynek magasságá­hoz állítható a pajzs tető része. Az Aprítógépgyárban is új a szénbányákban fel­használásra kerülő páncél­pajzsok gyártása. A nyugat-német bányák szakemberei is megtekint­hették a páncélpajzsok al­kalmazását és meggyőződ­tek arról, hogy a termelé­kenység jelentős növelését lehet elérni e pajzsok al­kalmazásával. Így került sor az első magyar gyártású pajzsok szállítására 1970- ben. A nyugat-német megren­delők további 4—6 bánya pajzsokkal történő felszerelé­sét tervezik, és az ide szük­séges pajzsok szállítására kötöttek magánjogi szerző­dést a NIKEX Külkereske­delmi Vállalattal. A szerző­dések értéke közel 10 millió márka. A fokozódó igények kielégítése érdekében vállal­kozott az Aprítógépgyár. hogy rövid szállítási határ­időkre elkészíti a különbö­ző tipusú páncél pajzsokat. Szabó Béla Napi 280 ezer kilowatt villamos energia A kapun tábla, felirattal: „Országos Villamos Távve­zeték Vállalat Jászberényi Transzformátor Állomása” Az állomás 1952 óta üze­mel, eleinte három távveze­tékkel továbbította a villa­mos energiát. Többször bő­vítették és korszerűsítették, jelenleg tizenegy 20 kilo- wattos „vonala” van. 500 kilométer hosszúságú távve­zetéken napi 260—280 ezer kilowatt energiát juttat el 35 községbe és több mint 70 üzembe. (megszűnése) után pedig el­végzik — szükség szerint — a gyors, vagy a lassú visz- szakapcsolást. Amikor az üzemzavar hosszabb ideig tart, az automaták kiválaszt­ják a meghibásodott sza­kaszt, azt lekapcsolják, majd jelzik az ÉMÁSZ-nak a hi­bát. Áram megszakítással tehát a legtöbb vonalhiba azonnal megszüntethető, s a gyors visszakapcsolás segít­ségével kiküszöböljük, a ré­gen annyi zavart okozó tar­tós áram kiesést. A 20 kilowattos mező-kapcsoló megszakító. Horváth István, a transz­formátor állomás vezetője mondta el, hogy náluk auto­maták gondoskodnak az üzemzavarok „felderítésé­ről”: — Meghibásodáskor auto­matáink megszakítják az áramot, a hiba kijavítása Az OVIT jászberényi tele­pén kilencen — vezető és segéd elektrikusok — dol­goznak, feladatukat váltó szolgálatban látják el. Fi­gyelik a műszerek rendelte­tésszerű működését, bizto­sítják a villamos energia zavartalan továbbítását, mé­rik és elszámolják a napi energia fogyasztást. Lakatos József vezető elektrikust arra kértük mondja el, hogy a tökéletes, szinte mindent tudó műsze­rek mellett milyen szere­pük van az embereknek. — Műszereink valóban mindent tudnak, de úgy, hogy mögöttük ott van az ember, aki felügyel rájuk, kezeli azokat. A napi 260— 280 ezer kilowatt áramfo­gyasztás valójában egy át­lagszám, az naponként — gyakran napközben is — változik. — Amikor a tv egy jobb műsort sugároz, 10—15 perc alatt ötven százalékkal is emelkedhet a terhelés. A a áramingadozások próbára teszik, nagyteljesítményű automatáinkat és ha nem lenne ott az ember, aki ide­jében és a szükségesnek megfelelően csökkenti, vagy növeli az „adagolást” pró­bára tennék a fogyasztók elektromos készülékeit, vagy az üzemek milliókat érő műszereit. — Pár évvel ezelőtt ami­kor bővítettük jászberényi állomásunkat — ezt már Turza János az állomás leg­régibb vezető elektrikusa mondja — figyelembe vet­tük, hogy az ipartelepítés együtt jár a villamos ener­gia fogyasztás növekedésé­vel. E növekedés országos átlaga, évi 8—9 százalék a jászberényi járásban — szá­mításaink szerint — a ne­gyedik ötéves terv végére, a jelenleginél 20 százalékkal több villamos energiára lesz szükség. Mi erre felkészül­tünk, transzformátor állo­másunkat, amely képes ar­ra, hogy teljesítményét egyik napról a másikra kétszere­sére növelje, — a jövőnek építettük. I. A. Veszik isr meg nem is Ellentmondásos állapot a háztáji állattartásban Két levéllel kerestük meg a megyei tanács vb mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályát. Szerkesztőségünk­nek írta Szabó Antalné Ken­deresről és Szemerédi Pál Nagykörűből. Mindketten háztáji állattartók. Egyikük meddő tehenétől szabadulna, de mint írja, nem tud. Má­sikuk nyakán öt borjú van, panaszolja. Takarmányért Miről is van szó? Arról, hogy a szarvasmarha az or­szág egyik legjobb valutája. Népgazdasági érdek tenyész­tésének fellendítése. De csökken az állomány. Szol­nok megyében például 127 ezerből 120 ezerre fogyott tavaly. A tehénállomány pe­dig 6 százalékkal — mintegy 3 ezerrel — csökkent egy év alatt. Ha az állomány fogy, nem növekedhet a levágás — mondják a megyei ta­nácsnál. E tételből kiindul­va rendelt el a kormányzat 1972. január 1-től kivágási tilalmat, az üszőkre, tehe­nekre. Pontosabban, megha­tározta — az állatlétszámtól függően —, melyik megyé­ben, mennyi továbbtenyész- tésre alkalmatlan női ivarú szarvasmarhát vághatnak le. A megyében tavaly 16 650 üszőt és tehenet selejteztek, az idénre 12 200-nak a levá­gását engedélyezte a kor­mányzat. Vagyis jóval kevesebbet. Am a megyei operatív bi­zottság úgy döntött. hogy arányaiban nagyobb részét a háztáji állattartóknak bizto­sítja. Szinte változatlanul hagyta a tavalyi számot, hi­szen tavaly a háztájiból 3358 selejt tehenet és üszőt vágtak le, s az idénre is messze földre járnak, s csak a gond van az állattal. Az első, amit megtudtunk Szilágyi Ferenc élelmezési csoportvezetőtől: hozzájuk is sok levél érkezik, az állat­forgalmi vállalathoz szintén. Hamarosan össze is ül a szarvasmarha-tenyésztési me­gyei operatív bizottság, hogy tárgyaljon az ellentmondásos állapotról. 3500-as keretet biztosítottak. Ez megyei szám, amit köz­ségekre bontottak az ottani állatlétszámtól függően. Meg­lehet, hogy egy-egy község­ben több lenne a kivágandó állat, mint amennyire az állatorvos engedélyt adhat. Hiszen ráadásul az egész év­re megadott mennyiségnek csak a felével gazdálkodha­tott ebben a félévben. Ám, mert nagyon feszített a do­log, május 4-től engedélyez­ték, hogy az állatforgalmi vállalat már ebben a félév­ben túllépheti az 50 százalé­kot, s elmehet 60 százalékig. Borjak esetében — amire Szemerédi Pál nagykörűi ol­vasónk panaszkodik — pedig a következő a helyzet. A bi- kaborjakra minden további nélkül bárki szerződést köt­het. a vállalattal, a járlatle- vél birtokában. (Hajdú Jó­zsef, az állatforgalmi válla­lat főosztályvezetője szemé­lyesen kinn járt Szemerédi Pálnál, s megállapította, hogy panaszosunk a járlat- levelet is csak későn váltot­ta ki. s ezért késet* a szer­ződtetés.) Növendék üszőkről szólva már komplikáltabb az ügy. Egyéves kor utón vizsgálják meg. alkalmas-e továbbtenyésztésre vagy sem. Amennyiben igen, akkor nem lehet levágni. A ter­melő vemhes üsző nevelésre, továbbtartásra szerződhet. Ha nem vállalja a tovább- tartást, eladhatja nagyüze­meknek — de azok alig vá­sárolnak — vagy pedig vá­sáron. Az ennél kisebb, borjakat — egytől harminc napos ko­rig — az állattenyésztési fel­ügyelőség is vásárolja, de csak korlátozott mennyiség­ben, s csak akkor, ha az tbc- és brucella-mentes. De eddig még csak a tenyész­tésre alkalmas borjakról, üszőkről van szó. S amelyik nem alkalmas továbbtenyész- tésre? Azt megveszik vágó­ba. Egyébként az ezekre szó­ló — nem könnyen érthető — rendelet a községi taná­csoknál. a helyi felvásárlók­nál megtekinthető. Panasz a takar­mányellátásra Szemerédi Pál — s még vele együtt nagyon sok le­vélírónk — a takarmányel­látásra is panaszkodik. Bár nem elsősorban a szarvas­marha-tenyésztőket érinti, egyszerűen nincs az ország­ban elegendő abraktókar- mány.' Nem tudunk eleget termelni sem, az importálás­nak is pénzügyi korlátói vannak. Tehát míg egyfelől sdminisztratfv beavatkozás­sal is próbáljuk a szarvas­marhaállomány csökkenését megállítani, másfelől nem tudunk elegendő takarmányt biztosítani. Az ország veze­tői ismerik ezt az állapotot. Többször be ielentették, már készül a rendelkezés, amely gazdasági ösztönzőkkel biz­tosítja maid az — történe­tesen a szarvasmarha — ál­lattartási kedvet. B. L. Csökken az állomány

Next

/
Oldalképek
Tartalom