Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-01 / 78. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. április 1. Felszabadítók emlékezései Battonyától Nemesmedvesig, 1944. szeptember 23-tól 1945. április 4-ig. Több mint hat hónap, ádáz, elkeseredett harc. A debreceni páncéloscsata, a tiszai átkelés, a parlamenterek legyilkolása, Budapest ostroma, a dunántúli „Mar- git-vonal” szétzúzása — címszavak Magyarország felszabadításához. Mögöttük — 27 év távlatában is — a véres valóság rejlik, a szovjet katonák áldozata egy ország életének jobbsorsra fordulásáért. A következőkben a II. világháború e féléves fejezetének történetéből villantunk fel néhány részletet. Nem ismeretlenek. Mégis különös érdekességet adhat nekik, hogy elbeszélőik a felszabadító szovjet csapatok parancsnokai. Ami új: a magyarországi harcok a szovjet vezérkarból nézve. Sztyemenko hadseregtábornok, a Varsói Szerződés törzsfőnöke 27 évvel ezelőtt, — mint a vezérkar hadműveleti csoportjának főnöke — közvetlenül is részt vett a haditervek kidolgozásában. „Ahol a győzelmet kovácsolták” — 1969-ben magyarul is megjelent memoárja után, most a „Znamja” című folyóirat hasábjain „Európa közepén” címmel emlékezett meg a magyar- országi harcokról. A következő idézet, amely a harcok jelentőségét méltatja, onnan származik: „Magyarországot felszabadítva, a szovjet csapatok a szövetséges Csehszlovákia területére léphetnének, amely közvetlenül szomszédos a hitleri birodalommal és így délről bekeríthetnék Németországot. És innen már csak néhányszáz kilométer a fasiszta íenevad barlangja. Magyarország felszabadítása lényegesen megváltoztatná a hadihelyzetet Olaszországban. Jugoszláviában, Görögországban, és Albániában. Hátbatámadással fenyegetnénk az ezekben az országokban harcoló német csoportosulásokat és elvágnánk a német területre való visz- szavonulásuk útját. Mindez új és szerfölött fontos eleme lenne az európai hadihelyzetnek”. 1944. szeptember 23-án Brjuhov százados és Makszi- mov főhadnagy vezetésével Battonya térségében magyar földre gördültek az első szovjet páncélosok. A 18. önálló harckocsi-hadtesthez tartoztak. Az egyetlen olyan szovjet egységhez, amelynek katonái az első naptól az utolsóig részt vettek a magyarországi harcokban. Három nappal később felszabadult Makó, elsőként a magyar városok közül. Az azt követő néhány napról így írt Mali- novszkij marsall, a 2. Ukrán Front parancsnoka „Budapest, Becs, Prága” című könyvében: „Az élet Makón gyorsan visszazökkent a kerékvágásba és ehhez nagymértékben hozzájárultak a szovjet csapatok. Katonáink kijavították a hitleristák által felrobbantott Maroshidat. amely összekötötte o várost a környező falvakkal. Lényeges segítséget nyújtottál! a három konzervgyár helyreállításához is. A gyárak igazgatását a munkásgyűléseken megválasztott bizottságok intézték... A város körül elterülő földeken újra megindultak a félbehagyott őszi mezőgazdasági munkák... íme egy kis város, Makó, ahonnan lényegében elkezdődött Magyarország felszabadítása. már a hátunk mögött maradt.” De ez még mindig csak a kezdet volt. 1944. október 6-án indult meg a debreceni hadművelet és nem egészen egy hónapos kemény harc után a Tiszántúl szabad volt. Megkezdődhetett a harc Budapest elfoglalásáért. Sztyemenko tábornok memoárjában részletesen tárgyalja milyen nehézségekkel kellett szembenéznek a szovjet harcosoknak. „A vezérkarban alaposan tanulmányoztuk a budapesti ostromban résztvevő szovjet katonák tevékenységének várható jellegét és ennek sajátosságait. Elgondolásunk lényege így foglalható ösz- sze: megkerülni a várost északról és délről, míg a frontális támadásra csak minimális erőket koncentrálni. A hadművelet komoly, hosszú előkészítést igényelt, annál is inkább, mert beköszöntött a borongós őszi idő, szakadatlanul esett. Repülőgépeink csak ritkán tudtak felszállni, az ágyúkat gyakran kézzel kellett tolni. A felázott utakon megrekedt mindenféle szállítmány. Ilyen feltételek között minden szükséges eszközzel ellátni a frontot nagyon nehéznek bizonyult, az átcsoportosításokat és a szükséges manővereket végrehajtani pedig még nehezebbnek. Az ellenség szívósan tartotta a számára előnyös védelmi állásokat és ellentámadásokkal is válaszolt... A harcok rendkívül súlyosak voltak, az eredmények pedig jelentéktelenek. A parancsnokok idegeskedtek.” De sem a német fasiszták és magyar csatlósaik ellenállása, sem pedig a természeti körülmények nem akadályozhatták meg, hogy decemberben bezáruljon Budapest körül a 2. és a 3. Ukrán Front ostromgyűrűje. És ekkor a II. világháborús náci gaztettek bűnlajstroma egy újabb fejezettel bővült. A tények ismertek. 1944. december 29-én Malinovszkij és Tolbuchin marssal közös ultimátumban szólította fel a fővárosban lévő német és magyar csapatok parancsnokát, tegye le a fegyvert, kímélje meg csapatait és a várost a felesleges, értelmetlen pusztulástól. A válasz: Steinmetz és Osztyapenko kapitányok, a parlamenterek legyilkolása. N. A. Nyecse- poruk, a 66. gárda-lövész- hadosztály helyettes törzs- főnöke, aki Steinmetz útjának megszervezéséért felelt, a szemtanú hitelességével számol be a hallatlan bűn- cselekményről. „Én már tudtam, hogy hadosztályunk térségében a V ecsés—Pestszentlőrinc— Kispest műúton fognak haladni a parlamenterek. Megismételtem a parancsot. Kznyecov ezredes átnyújtotta Steinmetznek a lepecsételt borítékot, amelyben az ultimátum volt. Sok sikert kívánt. Steinmetz a gépkocsi mellett állt, én pedig felderítőimmel jól megerősítettem a két nagy fehér zászlót, az egyiket hátul, a másikat elől — a kocsi porvédő üvegénél. Aztán Lip- szkij felderítővel együtt beültem az első — ismertetőjel nélküli — gépkocsiba. Elindultunk a peremvonal mentén. 200 méternyire mögöttünk haladt a két fehér zászlóval felszerelt gépkocsi Benne a parlamenterek. Miután áthaladtunk csapataink hadrendjén, Lipszkijjel együtt kiugrottunk, és a gépkocsit vissza- küldtük. Nagy, ritka pelyhekben esett a hó. Hátrafordultam és megláttam a parlamenterek gépkocsiját, amely valami miatt lelassított és egy kicsit lemaradt. 25—30 méternyire az ellenség peremvonalától kimentem a mű- út baloldalán lévő útpadkára, a németek felé néztem és megmutattam Steinmetznek az utat — Előre! — mondtam. Steinmetz felemelte a kezét és bólintott. Abban a pillanatban hatalmas robbanás kábított el minket. A gépkocsi a levegőbe repült. Az utcát fekete füstgomolyagok töltötték meg és égésszag terjengett. A gépkocsit az emberekkel együtt egy gépágyú lövedéke rombolta szét. A műút ezen a szakaszon lángba borult. Azonnal Lipszkijre kiáltottam: Petya! Mentsd a századost! Lipszkij a kocsihoz futott és ott elesett. Ügy tűnt, megsebesült. Odafutottam hozzá és megláttam a halántékán vékony csíkban lefutó vért. Már halott volt... Tüzet nyitottak ránk. Ezalatt a gépkocs; felől csendesen nyöszörögve kúszott felém a súlyosan sebesült Kuznyecov hadnagy. Megragadtam és az első útbaeső sarokház ablakmélyedéséig vittem... Majd kézzel jelt adtam egységeinknél!, nyissanak tüzet. A hitleristák észrevették, hogy a földön kúszunk és utánunk eredtek... Géppisztolyosaink futottak segítségünkre. Tü-, zet nyitottak és gránátokat dobtak az utánunk lopakodó németekre. Kúszva érkeztünk csapatainkhoz... A sebesült Kuznyecovot kórházba küldtük. Okvetlenül vissza kellett hoznunk megölt bajtársainkat is. A százados holtteste 20 méterre feküdt az ellenség peremvonalától, a gépkocsivezetőé még közelebb. A feladat végrehajtását Na- zarkov felderítő csoportjára bíztam. A sötétség beálltával a felderítők állandó tűzben, életüket kockáztatva közelítettek az utcán és csak december 30-án reggel 4 órakor sikerült kihozniuk a százados holttestét. A megölt gépkocsivezetőt a fasiszták átvitték magukhoz. — Átkutatták a századost? — kérdeztem. — Igen. A csomag, amelyet a felső zsebéből vettünk ki. Semmi más nem volt nála. A borítékot vastagon lepte be a vér. Benne volt a bekerített csapatoknak és parancsnokságnak szóló ultimátum.” A válasz nem késett. A szovjet harcosok rettenetes dühvei és elszántsággal indították meg az ostromot, amely másfél hónapig tartott. Budapest felszabadítása után már az sem segíthetett a németeken, hogy megmaradt páncélos elit alakulataik egy részét Magyarországra vezényelték. Így Varsó alól a 4. SS páncéloshadosztályt, a nyugati frontról pedig az ardenneki támadást végrehajtó „Hitler Adolf testőrsége” elnevezésű 6. SS páncéloshadsereget. 27 évvel ezelőtt április 4- én a Szovjet Tájékoztatási Iroda szűkszavú jelentésben adta hírül a világnak: „A március 16—április 4. közötti időben végrehajtott előretöréssel a 2. és 3. Ukrán Front csapatai befejezték Magyarország egész területének felszabadítását a német megszállóktól.” Magyar kiállítások Hunodon Számos külföldi országban kiállításokkal, tárlatokkal is megemlékeznek hazánk fel- szabadulásának 27. évfordulójáról. Közülük egyik legjelentősebb az a reprezentatív bemutató, amely a magyar kortársművészek alkotásait sorakoztatja fel a szófiai Nemzeti Galéria termeiben. Ezen 39 mai neves festőművészünk, szobrászunk és 24 grafikusunk mintegy másfélszáz munkáját ismerheti meg a bolgár közönség. A Berlinben. Prágában és Kassán nagy sikerrel szerepelt Derkovits-tárlatot Pozsony, ban is bemutatják április 4- én a művészetek házában. Ugyancsak a szlovák fővárosban láthatják az érdeklődök az előzőleg Prágában bemutatott magyar könyvkiállítást, Varsóban pedig magyar könyvbemutató lesz április 3-án. A kijevi egyetem kiállítótermében Fazekas Lajos és Szabó Mihály fazekasművészek munkáiból nyílik kerámiai kiállítás április első hetében. A hónap második felében avatják Havannában a magyar népművészeti kiállítást, amelyen 141 népművészeti alkotást láthatnak majd a kubai érdeklődők. A felszabadulási ünnepség- sorozathoz csatlakozik az a kiállítás is, amelyet az új varsói magyar intézetben nyitnák meg április 7-én. A modernvonalú, új épületet öt magyar képzőművésznő mintegy 40 alkotásának bemutatásával avatják fel. Farkas Aladár szobrász- művész és Hincz Gyula festőművész vietnami témájú szoobrait és grafikáit ugyancsak áprilisban ismerhetik meg a finn érdeklődők Helsinkiben. Ez a tárlat Berlinben és Drezdában aratott megérdemelt sikert, a finn fővárosból pedig Stockholmba került, később Párizsban és Bécsben is bemutatják. A magyar művészek résztvesz- nek a bolognai nemzetközi gyermekkönyv illusztrációs kiállításon, amelyet április 8-án nyitnak meg. Méltó h?Iy?n Gádor István Kossuth-di- jas kerámikus művész életműve méltó helyre kerül: a Baranya megyei tanács megvásárolja és a pécsi Janus Pannonius Múzeumban helyezi el a szép. értékes alkotásokat. A Budapesten élő nyolcvan esztendős művész a modern magyar kerámia egyik megteremtője és legkiválóbb élő mestere. A 379 darabból álló gyűjtemény a mai magyar kerámia reprezentatív részét képezi, ezért nagy jelentőségű a pécsi múzeum kezdeményezése, hogy a gyűiteményt em-üt* tartsa és egészében mutassa be a közönségnek. Gádor István kerámiáit — egyelői-e — a siklósi vár termeiben állítják ki. Mint ismeretes: nva- ranta kerámiai művésztelet) működik itt' és a tervezett kiállítás hozzájárul majd az alkotótábor művészi környezetének kialakításához. Kirgizia gépipara Mind a 15 szovjet köztársaságba, 600 címre indulnak el azok az önürítő tehergépkocsik, amelyeket a frunzei autógyár készít. Ez a kirgí- ziai vállalat az első autógyár Közép-Ázsiában, — egyben jellemző példája annak a kölcsönös testvéri segítségnek, amit a Szovjetunió népei egymásnak nyújtanak. A gyár létrehozásában valamennyi szovjet köztársaság szakemberei részt A mongol ktsz-ek Négy évtizedes fennállásukat ünneplik a mongol kisipari termelőszövetkezetek, amelyek az ország szocialista iparának egyik leggyorsabban fejlődő ágazatát alkotják. Jelenleg az ipari össztermelés egynegyedét adják és vezető szerepet töltenek be olyan ipari termelő ágazatokban, mint a szabás-varrás, asztalosiparág, porcelán- és szőnyegipar. Tőkebefektetéseik túlnyomó részét új üzemek építésére, valamint a meglévők bővítésére és modernizálására fordítják. 1971-ben nagykapacitású varró- és kézimunkaüzemet hoztak létre, Sínpár a pusztán A sík terepen való vasúti vágányfektetés munkáját nagyon megkönnyíti, a hagyományosnál j óval gyorsabbá teszi a képen látható módszer és berendezés alkalmazása. A szabványos hosszúságú síneket egy központi helyen erősítik rá a talpfákra, majd az elkészült moduvettek. Kirgíziában — ahol az Októberi Forradalom előtt ritkaságszámba ment a fém- megmunkáló foglalkozás —, modern gépipar jött létre. Elektromos- és mezőgazda- sági gépek, fémforgácsoló szerszámgépek és fizikai műszerek, önműködő gépsorok és petrokémiai felszerelések készülnek ma a kirgiz vállalatoknál. sikerei amely a legkorszerűbb technikai felszerelések segítségével gyártja a gyermek- és felnőtt ruhákat, bőrárukat. A kisipari termelő szövetkezetek általában a helyi nyersanyagokat hasznosítják. Az ötéves tervidőszakban a mongol kisipari termelő- szövetkezetek termelési volumenüket 1,3-szorosára, a munka termelékenységét pedig 37 százalékra növelik. A termelési folyamatok széleskörű gépesítése alkotja a kisipari termelési ágazat további fejlődésének legfontosabb feltételét és elemét. erőgéppel mozgatott, nagy áthidalású és kinyúlású vágányleemelő berendezés (ami tulajdonképpen egy önjáró daru) ugyanis a sínen nyugvó kocsi mellé áll, onnan „felmarkol” egy modult és a helyére rakja. Gyors bemérés, szabályozás és ösz- szekapcsolás után a kocsisor Zalai István lókat vasúti platós-kocsikon egymásra rakják. Hagyományos módon csak olyan hosz- szúságban kell lerakni a talpfákat és síneket, ami elegendő a munka elndítá- sához. A modul-utánpótlást szállító szerelvény azután már ezen haladhat. A lánctalpas Peru kaput nyit Japán előtt A perui sajtó szerint Ja- pának jó kilátásai vannak arra, hogy ebben az évtizedben Peru legfőbb külföldi partnerévé váljék az iparosítás és a gazdaság fejlesztése terén. Az évtized végéig Japán kb. egymilliárd dollárt ruházhatna be Peruban, főként a vas- és színesfémkohászatba és a pet- rokémiába. Peru és Japán között már több mint egy éve folynak tárgyalások. Bár Peru szeretné átvenni Japántól a világelsőséget a halászati iparban, a japán üzletemberek ezen a téren is kedvező szerződéseket kínáltak Perunak. Annál is inkább, mert számukra jól jön a Lima és Washington viszonyában pillanatnyilag beállott hűvös politikai légkör. Japán volt az első a fejlett ipari orszáelőregördülhet az újonnan fektetett síneken és kezdődhet élőről a művelet. Az Üzbegisztán és Tádzsikisztán végtelen pusztáit átszelő vasútvonalakat e módon építik, mégpedig rekord gyorsasággal. gok között, amely elfogadta a külföldi tőke irányítására és elhelyezésére vonatkozó perui törvényt. Az amerikai társaságok — amelyek közül néhányat már kisajátítottak — igen tartanak ettől a törvénytől. Másrészt a japán behatolást részesítik előnyben azok a kis országok is, amelyekkel a perui kormány szi- nesfémkohászati létesítmények építésére vonatkozóan kíván szerződéseket kötni. Ezek az országok — hangsúlyozzák limai kormánykörökben — „nem tudták kielégíteni annak a kormánynak igényeit”, amely egyre fokozódó türelmetlenségeknek méginkább kedvez az a nemrég hozott washingtoni doni tés, hogy felfüggesztik a hiteleket az államosított társaságoknak ki nem fizetett jóvátételek miatt. Légvédelmi üteget harcászati gyakorlata (MTI Foto—Friedmann Endre íelv. — KS)
