Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-20 / 92. szám

1972. április 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Munkaeszköz legyen Kömv a Karcagon a Kálvin úti iskolában néhány évvel ezelőtt olvasószobát alakítottak ki. Arató Ferenc, az Országos Pe­dagógiai Könyvtár és Múzeum igazgatója látta az olvasó­szobát és az iskola könyvállományát, s javasolta, hogy ott végezzék az olvasóvá nevelésről tervezett kísérletet. m Iskoláinkat általában az egykönyvűség jellemzi. A ta­nulók ismeretszerzésének még mindig szinte kizáróla­gos forrása a tankönyv. A tankönyv pedig csupán is­mereteket ad, de nem ta­nítja meg a diákokat a fo­lyamatos önképzésre. A karcagi kísérlet lénye­ge: hogyan lehet megtaníta­ni a tanulókat az önálló is­meretszerzésre; arra, hogy a könyvet munkaeszközként tudják használni. A kísérlet folyamán a pe­dagógusok tudatosítják a diákokban, hogy a tankönyv mellett más könyvek is fel- használhatók az ismeretszer­zésben. E tudatosításnak több fokozata van. Először bemutatja a peda­gógus a könyveket, illetve bizonyos részleteket megis­mertet a tanulókkal. Olyan részleteket, amelyek a tan­anyag hasznos kiegészítéséül szolgálnak. Később á kijelölt részek feldolgozását a tanulókra bízza. Továbblépést jelent, ha egy könyvből több részt, majd több könyvből több részt dolgoztat fel. Végül a tanulók elérnek arra a szint­re, hogy a téma megjelölése után képesek önálló anyag- gyűjtésre. Ehhez azonban meg kell tanítani nekik a könyvtárak szakszerű használatát, a bib­liográfiák, a tartalomjegyzé­kek kezelését, el kell igazí­tani őket a lexikonok, szó­tárak használatában. Az önálló ismeretszerzésre nevelés az első időben a pe­dagógustól több munkát igényel, később azonban már csak korrigálnia, frissítenie kell saját bibliográfiáját. A vázolt módszer csak olyan iskolában alkalmazható ered­ményesen, amelynek olyan könyvtára van, ahol a leg­gyakrabban forgatott köny­vek megtalálhatóak. Nem vé­letlen, hogy a Kálvin úti is­kola negyvenezer forintot kapott könyvtárfejlesztésre a kísérlet kezdetekor. m A karcagi kísérletet dr. De­meter Sándomé, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Mú­zeum főkönyvtárosa irányít­ja, helyben Kulcsár Pál igazgató és Kurucz Imréné könyvtáros fogja össze. A kísérletet megelőző fel­mérésekben és magában a munkában is részt vesz Ve­réb József, a városi tanács vb művelődésügyi osztályának munkatársa, aki legutóbb megkapta a Munka Érdem­rend bronz fokozatát. Rész­letesen ismerteti a kísérle­tet a Könyv és nevelés című folyóirat 1971. évi 4—5. szá­mában. A kísérleti módszer nem alkalmazható mechanikusan, minden új anyagrész tárgya­lásakor. Használatát mindig a célszerűség, az alkalom te­szi hasznossá. Helyes alkal­mazása azonban — az eddi­gi viszonylag rövid időszak tapasztalatai szerint is — rendkívüli motivációs erővel bír. A tanulókat az önálló ismeretszerzés módszereinek elsajátítása után kiszabadít­ja az egykönyvűség „rabsá­gából”, végtelen teret nyit felkeltett megismerő szenve­délyüknek, nemcsak az isko­lában, de akkor is, amikor kilépnek az iskola falai közül. B. A. Ifjúsági park a község össze­fogásával Ifjúsági parkot hoznak lét­re Jásziványban, a Szabad­ság Tsz KISZ alapszerveze­tének fiataljai. A községi ta­nács 2 hold területet ad át díjtalanul a fiataloknak, a helyi tsz pedig földegyenge- tési múmiával és díjtalan fuvarozással segíti a park építését. A fiatalok társadalmi mun­kával végzik el a fásítást és füvesítést, játszóteret és vi­dámpark részleget építenek az új létesítmény területén. AZ UTOLSÓ ,,BIVALY-ERÖ”. Már csak kettő van belőlük, A ritkaságszámba menő bivalyok a jászapáti Velemi Tsz-ben „húzzák az igát”. — Amikor szükség van rá, a sártengerben elakadt, megrakott tehergépkocsit is kimozdítják helyéből. Á könnyűipar a BNV-n A könnyűipar kiállítása az idei BNV-n főként a ruhá­zati cikkek bemutatására összpontosul, de így is több mint 100 minisztériumi és tanácsi vállalat, valamint kisipari szövetkezet vonul­tatja fel termékeit. A bútor- és lakberendezési bemutató most elmarad, mivel ősszel már nemzetközi jellegű lesz az Otthon kiállítás. A bemu­tatásra szánt termékek ilyen módon most két pavilonban kapnak helyet, az egyik a könnyűipari csarnok, a má­sik a győri Pamutszövő és Műbőrgyár önálló kiállítása. A gyártmányfejlesztés eredményeit jól tükrözik a vásárdíjra benevezett új ter­mékek. A főváros nagydíjá­ra és a BNV-díjakra össze­sen 110 textil- és textilru­házati, valamint 48 bőrruhá­zati cikket ajánlanak. Űj kikészítésű eljárásokat, új technológiák eredményeit tükrözi egyebek között a lő­rinci vattagyár Voltex nevű, malipol gépen bolyhozott, műszőrméhez, teddiberhez hasonló lakástextil anyaga. A Férfi Fehérneműgyár nyo­mott mintás, kötött-hurkolt kelméiből mutat be férfiin­geket és női blúzokat. Általá­ban több újfajta, könnyen mosható, vasalást nem igény­lő ágynemű- és ruhaanyag szerepel a vásári kollekció­ban. A Lenfonó- és Szövő­ipari Vállalat maratott el­járással készült asztalneműt, a Pamutnyomóipari Vállalat egyebek között úi mintázatú interprint hurkolt kelméket mutat be. A Magyar Posztó­gyár és a hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár tiszta gyapjú­ból készülő, a legjobb angol szövetekkel vetélkedő új ter­mékekkel jelentkezik. A budapesti Bőripari Vál­lalat a külföldi piacokon leg­újabban feltűnt mosható inf- velúrt állítja ki. A Kender­fonó- és Szövőipari Vállalat újdonságai: a különleges el­járással impregnált autós kempingsátor, a kender-po­lipropilén keverékből szőtt liszteszsák, valamint a tri- poklán nevű ponyva, amely­ből felfújható raktársátor ké­szül. A kiállítást divatbemutató egészíti ki, amely kapcsolód­va Pest-Buda centenáriumi ünnepségeihez, korhű miliőt ad; alkalmat nyújt a száz év előtti és a napi divat össze­hasonlítására Lebegő számozás bgy újítás méltatása Ha az utókor valamely avatott tudósa a magyar vasúti helyjegyek történetét megírja, munkájában bizo­nyára egészen csekély figyel­met fordít arra, hogy a hely­jegyet eredetileg talán az utazás kényelmének érdeké­ben találták ki Erre vonat­kozólag valószínűleg nem talál utalást az egykorú for­rásokban. A kérdést bizonyá­ra egy sajtótörténeti alfeje- zetben tárgyalja, amely „A helyjegy, mint az 1970-es évek glosszairodalmának lé­nyeges ösztönzője” címet fogja viselni. Ha a jelennek mint múltnak lennék kuta­tója, én még azt a feltétele­zést is megkockáztatnám, hogy a helyjegy ötlete bizo­nyára nem is a vasutasoktól származik, hanem a MÁV szervezetébe befurakodott hírlapíróktól, akik ilyen ál- nok módon építettek maguk­nak egy mindenkori ments­várat a témahiány késerű napjaira. Eddig három fő okból volt szokás siralomra zendülni a helyjegy miatt. 1. Pusztán azért, hogy van. (Mert mért kell azért külön hat forintot fizetni, hogy az ember ülhessen a vonaton, amikor némely tévelygő tel­hetetlenek úgy vélik, hogy ennyi a viteldíjért is kijár.) 2 Azért, hogy nincs. (Az­Anya négy gyerekkel — Csak második éve vagyok mun­kásőr. Nem, azt mondtam, amíg egy miatt is félnem kell, hogy nem tu­dom teljesíteni, amit vállaltam, ad­dig nem. Aztán, hogy a legkisebb is betöltötte a tizenhatodikat, je­lentkeztem. Miért, miért. Sokan kér­dezték tőlem akkor is, azóta is. Mondtam, mert ott a helyem. Mert azok között érzem jól magam, akik annyiszor segítettek rajtam. Ez olyat), mint a kötődés a párthoz. Ezéít a rendért én akár fegyvert is fogok. Mert jó volt hozzám. A rend is pártolt, az emberek, a munkatár­sak pedig pártfogoltak. És ennyi, pontosan ennyi nekem elég volt. Ha most számadást kellene adnom az életemről, csak azt mondanám: fel­neveltem egyedül, teljesen a ma­gam erejéből négy kisgyereket. Tíz­éves Volt a legnagyobb, amikor megfogtam a kezüket, kit a karom­ra, kit elébem, aztán huss, el még a tájékáról is Debrecennek. Ahol születtem, felserkentem, s ahol négy gyerekkel magamra maradtam. Ide jöttem Karcagra, s tíz éve már, hogy dolgozója vagyok az ÁFÉSZ-nek... — Mit mondjak magának az el­múlt tizenkét évről? Haragszom, ha mártírt akarnak belőlem csinálni, vagy hőst. A világon ennél semmi se természetesebb. Megszültem fia­talon, nagyon fiatalon, gyorsan egy­más után négy gyereket. Ez a dol­gok rendje. Közben kiderült, hogy nem sikerült a házasságom. Mi volt a természetes? Élni, tűrni egy rossz házasságban, vitázni, marakodni egy életen át, négy gyerek előtt? Mit mondtak volna a szüléikről, rólam is, ha már akkorák, hogy értik? A bíróságon csodálkoztak, amikor felálltam, s tisztelettel kértem, ad­ják vissza az én régi, lánykori ne­vemet. Még majdnem vitáztak is, hogy dehát négy gyerekem' van, le­hetnek miatta, helyesebben az asz- szonynév hiánya miatt kényelmetlen perceim. Azt válaszoltam, hogy ed­dig volt nekem rossz, ezután már csak jobb jöhet. Aztán nem kértem gyerektartást, semmit az égvilágon, csak szabaduljak a gyerekekkel. Van egy özvegy édesanyám. Őt elhoztam magammal. Nagy segítségem volt mindig. És higgye el, szerényen, de jobban, éltünk a válás után a gye­rekekkel, mint addig. Azért mon­dom, hogy ez a természetes. A ku­tya se löki ki a kölykeít a világba. Elgondolkozom azon, amit mon­dott. Ülök az ócska, szétszedett író­gép előtt, s újra meg újra felidé­zem a szavait. Közben — nem te­hetek róla — képek is villannak emlékezetemben. Hadd mondom én is, hogy egyikőnknek se fájjon, vagy mindkettőnket égessen: Nem tudom — honnan is tudnám —, milyen nehéz volt a volgai ha­jóvontató jobbágyok élete? Hogy mit jelentett a magyar parasztnak, ami­kor ló híján magát fogta az eke járma elé? De tudom, mit húz egy asszo- nyi karon egy hároméves, erős kis­gyerek. Sokszor megtettem így az utat, ezt nagyon tudom. Hallgatom sokszor az anyákat, a kisgyerekeseket. Szörnyű ez, havonta elkoptat, elrongyol egy pár cipőt a gyerek. Rendszerint az egykések panasz­kodnak a legtöbbet, a legjobban. Sajnos, én is csak kettőig tudok számolni. De ott, ahol egy-egy év van a gyerekek között, s négy növi ki egyszerre a cipőt? Ott ugye nem veszünk havonta négy pár cipőt, mert akkor nem eszünk egy kere­setből? Ott öröklik a cipőket a gye­rekek — pedig az orvosok azt mond­ják — az nagyon egészségtelen. Mégis legfeljebb a legnagyobb, meg a legkisebb kap újat. Jól tudom? Apám mesélte, hogy náluk, abban a régi 8—10 gyerekes világban így volt. Rég volt, s' ez jó. De ma is lehet­nek, ahol van még kenyérgond. Nagycsaládosok, egyedül küszködök, szerencsétlen sorsúak. Olyan is, ahol az apa elissza a kenyérrevalót. — Tudja, sokszor elnéztem a kö­rülöttem’ élőket. Mert az ő életük más volt. Én mindig azt mondtam: a kenyérért dolgozom. És ez így volt igaz. Most 1700 forint a havi fizetésem. Sokszor kaptam a tíz év alatt a szövetkezettől jutalmat, a szakszervezet évente kétszer is adott segélyt! Engem mindig megértettek az emberek. Nem sajnáltak, az ne­kem rosszul esett volna. Érzékeny vagyok, mint általában a magányos emberek. Az én sorsom, én vállal­tam. Nehéz sors, de látja, túl va­gyok a legnehezebbjén. A legkisebb lányom az idén befejezi a szakmun­kásképzőt. A húszéves fiam katona, Alice a nagyobbik lányom baromfi­gondozó a Béke Tsz-ben. Képzelje el, már azon gondolko­zunk, hogy kicseréljük a régi bú­tort a szobában. Konyhabútorom már van új! És higgye el, nagyon jó gyereke­im vannak. A legidősebb beteg, róla még élek gondoskodnom kell. De én tizennyolc éves korom’ óta a négy gyerekemért élek. Van ennél szebb, tud ennél jobbat? Ennél tényleg nincs szebb, de ne­hezebb se. Magam előtt újra látom ezt az erős asszonyt. Mert az, na­gyon erős. , Nem régen nagy öröm érte. Ki­váló munkájáért szövetkezeti kitün­tetést kapott. Munkahelyén, a kar­cagi fogyasztási szövetkezetnél azt mondta valaki, amikor kerestem: — Az egy nagyon rendes, jó dol­gos asszony kérem. És anya! Tizen­két éve neveli egyedül példáson a gyerekeit. Szakmát, kenyeret adott nekik. Itt mindenki tiszteli. — Tudja, az is nagyon jó, hogy tudom, szeretnek, megbecsülnek a munkahelyemen, úgy élünk itt a könyvelésben, mint egy nagy csa­lád. — Jöjjön el máskor is hozzánk. Örülünk a vendégnek. Keressen csak, megtalál mindig. Vagy itt, vagy a munkásőrségben. Ne felejtse el a nevem.:: Kígyós Alice vagyok. Sóskúti Júlia az, ha elfogy. Egy-egy állo­más meghatározott mennyi­ségű helyjegyet kap. Ha ez mind elkelt, 49 forintra bün­tetik azt, aki helyjegy nél­kül száll a vonatra. így elő­fordul az a sajátos helyzet, hogy Szolnokon már elfo­gyott a helyjegy, a szerelvé­nyen viszont van hely bő­séggel, mert Pesten nem vet­ték őket igénybe.) 3. A többszörös jegykia­dás. (Ez a leggyakoribb vál­tozat. Egy helyre több azo­nos jegyet adnak ki Ilyen­kor az utasok dühösen vi­csorognak egymásra, de még nehezebb szerep jut a kala­uznak. Nem elég besöpörnie a MÁV-ra szórt szidalma­kat, neki keli helyet szerez­ni az azonos helyjegyű uta­soknak. Már, ha van. Ez a rosszabbik változat a kalauz­ra nézve, mert gyakran né­pes családokat kell ide-oda ültetgetnie, mint valami ta­nító néninek. A családtagok nem akarnak elszakadni egymástól, mindenki azt ál­lítja, hogy az ő jegye az iga­zi, véget nem érő elsőbbségi viták. Az olyan vonatra, amelyen van néhány több­szörösen kiadott helyjegy egész nyugodtan föl lehet szállni jegy nélkül is, mert a kalauz úgysem tud időt sza­kítani a jegyvizsgálatra helykereső és vitavezetői te­vékenysége miatt.) r'J Ezeket a közismert ténye­ket csak azért foglaltam össze, hogy a kérdésben vi­szonylag járatlanok előtt is világos legyen a szolnoki vasútállomás korszakos újí­tása. Házi használatra egye­lőre lebegő számozású helyjegynek nevezem a találmányt, bár szá­mozatlan helyjegynek is ne­vezhetném, de ez talán ud­variatlanságnak tűnne Ez a x fajta helyjegy annyiban ha­ji sonlít a közönségesre, hogy \ugyancsak hat forintba ke- ” rül. Ellenben a MÁV-ot nem kötelezi semmire. Nincs raj­ta sem kocsi-, sem ülőhely­szám, következésképp egyál­talán nem is biztos, hogy le­ülhet vele a jámbor utazó. Természetesen e nélkül sem lehet fölszállni helyjegyes vonatra, de korlátlan szám­ban kiadható, s így a hely- j jegyes járatokon is épp úgy J lehet álldogálni, mint akár- » mely vicinálison, f Meg kell mondanom, a le- i begő számozású helyjegyet f nem üdvözölte mindenki olyan örömmel, mint én. Mi­nap a Miskolcra igyekvő Szabolcs expressz jegyvizs­gálója például az ilyen je­gyeket összegyűjtötte bi­zonyságként, és zordan jó­solgatta. hogy a nyíregyházi állomásfőnökség ezért fele­lősségre vonja a szolnokit. Nem értettem a felindulá­sát. Ez a megoldás teljesség­gel kiküszöböl a heh-'egv eddigi három főhibája közül kettőt Nem fordulhat elő, hogy elfogy, sőt az sem, hogy ( egy helyre több jegyet adnak • ki. mert ez a helyjegy nem ( szól semmilye: helyre. In- ( nen már pusztán egy lépés * az első számú főhiba. a hely- ,< iegy létezésének megszünte- 1' tése. i t Szabó Ji

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom