Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-16 / 89. szám
1972. április 16. SZOLNOK MEGVET NÉPLAP 1 3 Az MSZMP Központi Bizottságának május 1-i jelszavai 1. Világ proletárjai, egyesüljetek! 2. Éljen május 1, a nemzetközi munkás- osztály seregszemléje! 3. Éljen és erősödjék a nemzetközi munkásosztály harci egysége! 4. Éljen korunk legyőzhetetlen eszméje, a marxizmus-leninizmus! 5. Éljen a Szovjetunió, a szocializmus, a haladás, a béke legfőbb ereje! 6. Éljen és virágozzék a magyar és szovjet nép testvéri barátsága! 7. Éljen és erősödjék a testvéri szocialista országok egysége! 8. Békét, biztonságot Európának, a világnak ! 9. Forró, testvéri üdvözlet az amerikai imperializmus ellen hősiesen harcoló vietnami népnek! 10. Köszöntjük a szabadságukért és függetlenségükért küzdő indokínai népeket! 11. Támogatjuk a társadalmi haladásért, az agresszió ellen küzdő arab népeket! 12. Testvéri üdvözlet Afrika, Ázsia, Latin- Amerika társadalmi haladásért küzdő népeinek! 13. Előre a lenini úton, a szocialista Magyarországért! 14. Éljen a szocializmust építő magyar nép! 15. Munkások! Parasztok! Értelmiségiek! Vigyük sikerre a párt X. kongresszusának határozatait! 16. Előre az IV. ötéves terv megvalósításáért! / 17. Éljenek a szocialista munkaverseny résztvevői! 18. Üdvözöljük a szocialista brigádok tagjait, a munkaverseny élharcosait! 19. Éljen és erősödjék a szocialista nemzeti egység! 20. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, társadalmunk vezető ereje! 21. Éljen és virágozzék szocialista hazánk a Magyar Népköztársaság! A szolnoki „füstbe ment terv" Nem ígéretekre van szükség Tavaly ősszel cikket közöltünk, amelyben Zakár Zoltánnal, a városi tanács elnökhelyettesével beszélgettünk a szolnoki óvoda gondokról. Elmondta: „az óvodai felvételi bizottsághoz .946 kérelem érkezett, ebből 499-et tudtak elfogadni, a többit elutasították. A döntést követő 5 nap alatt 260 fellebbezés érkezett a városi tanácshoz.” Akkor beszélt arról is, hogyan akarnak segíteni a lehető legrövidebb időn belül a gondokon: felhívással fordultak az üzemekhez, vállalatokhoz, járuljanak hozzá a gyermekintézmények építéséhez, fenntartásához. Az épülő 10 emeletes lakóház földszintjén óvodát alakítanak ki, 100 személyes faházas óvodát létesítenek. Tegnap ismét felkerestük Zakár Zoltánt, hogy megtudjuk, mi a helyzet jelenleg? — Sajnos a helyzet alapvetően nem változott. Jelenleg is óriási az igény, az óvodai elhelyezés iránt. Van már jó kezdeményezés: a paprgyár felépít egy 50 személyes óvodát, átadja ezt a tanácsnak, majd később a fenntartásához is hozzájárul. A Volán 7. sz. Vállalata a handler Jenő úton szándékozik saját erőből szintén egy 50 személyes óvodát építeni. (Igaz, csak 1975-re ígéri.) A többi özem. vállalat fenntartásra 138 ezer, építésre 1 millió 180 ezer forintot adott eddig. — Ez bizony nem nagy összeg, ebből nagyon nehezen lehet új óvodát építeni, holott most is sok gyerek vár elhelyezésre. — Sajnos ismét nehéz ősznek nézünk elébe, az idén sem lesz jobb helyzet az óvodai felvételeknél, mint tavaly volt. Pedig 1971-ben 1800 helyre 1989 kisgyereket vettünk fel. Jelenleg 327 kérelmet tartunk nyilván, ezen kívül még 50—60 olyan gyerek van, akinek szükséges lenne, hogy iskola előkészítésre egy évig óvodába járjon. — Fokozta a gondot, hogy tavaly, a Ságvári és a Kolozsvári úti óvodákat ki kellett üríteni, mert összedö- léssel fenyegettek. Tudomásunk szerint ezért 300 gyereket kellett valahol elhelyezni. Mi lett a tízemeletes földszintjére ígért, és mi lett a faházas óvodával? — A tízemeletes épületek földszintjén akkor már kész lakások voltak, amelyeket nem lehetett átalakítani óvodának. Egyébként azokra a kiutalásokat is megkapták n lakók. (Érthetetlen, hogy erről akkor nem tudtak az illetékesek? Mire ígértek? — A szerk.) Most, a 4-es sz. épület földszintjén 7 lakásból alakítunk ki óvodát, ahol 8 csoportban összesen 200 gyereket tudunk elhelyezni. Ebbe az óvodába a nyár közepén már beköltözhetnek a kicsinyek. Tavaly a leggyorsabbnak, a faházas óvoda létesítése látszott. A televízióból. az országos szaklapokból tudomást szereztünk arról, hogy az országban több helyen van ilyen. Ezért mi is megrendeltünk két épületet, a Mélykúti Vegyesipari Ktsz-től. Az ÉVM külön engedélyével elintéztük, hogy a két épületet gázzal fűthessük. — A beígért átadási határidők azonban mindig elmaradtak. — Igen, és most már nem is lesz „avatás”. Az Országos Tűzrendészeti Parancsnokság ugyanis olyan állás- foglalást alakított ki, miszerint ilyen faóvodák sehol sem üzemelhetnek az országban, mivel tűzyeszélye- sek. Ez a két épület több mint 3 millió forintunkba került, a felszerelések nélkül. Most megpróbáljuk ezeket az épületeket irodának eladni, hogy ne legyen anyagi veszteségünk. — Nem tudták, hogy faházban nem lehet óvoda? Nem kértek előre szakvéleményt a tűzoltóságtól? — Sajnos ezt elmulasztottuk. — A tízemeletes földszintjén kívül másutt nem lesz óvoda? — A Ságvári úton, a lebontott helyén épül acélvázas szerkezettel egy 100 személyes óvoda. ősszel mór beköltözhetnek a gyerekek. A Mátyás királv úti Miért nincs? X szolnoki üzletekben néhány napja nem lehet kapni a vásárlók által megkedvelt tasakos tejet. A város két nagyforgalmú üzletének — az 1-es és a 60-as — vezetőjétől megtudtuk, hogy 200—200 liter csomagolt tej érkezik naponta a boltokba a szükséges 400—500 liter helyett A miértre a szolnoki Tejipari Vállalat igazgatójától kértünk választ, aki elmondta: — A nálunk kíséreteiképpen lévő NSZK-ból vásárolt csomagológép kedden elromlott és elszállították Budapestre. Már megkaptuk helyette az új HM 3-as NDK gépet, de a szerelő még nem érkezett meg. Minden nap várjuk. — Mennyi tejet tudnak most csomagolni naponta? — A szükséges 25 ezer tasakos tej helyett csak 20 ezret tudunk szállítani az üzletekbe. Ha beszerelik az új gépet, akkor 25—26 ezer tasakos tej lesz a napi teljesítményünk. — Mikorra várható a gép beszerelése? — A probléma egy-két héten belül megoldódik és a szolnoki üzletekben újra lesz elegendő csomagolt tej. SS? — óvodát igaz, csaknem 1 éves késéssel, május 2-án megnyitjuk. Hetvenöt gyereket vettünk fel oda. Rajtuk kívül ott helyezzük el az időközben életveszélyessé vált Thököly úti óvoda 50 kis lakóját. így a 100 gyerek elhelyezésére tervezett intézmény 125-öt fogad majd. (Végeredményben az idén tehát csak 100 új óvodai hely létesül Szolnokon.) Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a mi erőfeszítésünk nem elég. Ha nem akarjuk, hogy a városban még rosszab legyen a helyzet, akkor a gazdasági egységeknek az eddigieknél jobban hozzá kell járulniok óvodák építéséhez, fenntartásához. Nehéz helyzetbe került a tanács: a faházas óvodák, amelyek ha átmenetileg is, de megoldást ígértek, gyer- megintézménynek használhatatlanok. Elköltötték több mint 3 millió forintot fölöslegesen. Várjuk, hogy azt, aki elmulasztotta a tűzrendészeti szakvélemény megkérését, felelősségre vonják. Igaz, ha eladják az épületeket, megtérül a költség• de egy cseppet sem vigasztaló, hogy csak az irodák száma nőtt Szolnokon, olyan területen, ahol inkább parkra, játszótérre van szükség. Ha lesz, aki megveszi, akkor tulajdonképpen burkolt irodaépítés történt Szolnokon akkor, amikor az irodaházak építését — az ismert beruházási problémák miatt — a kormány szigorúan megtiltotta. Várjuk, hogy a tízemeletes földszintjén most már valóban megnyíljon az óvoda, és ha szükséges ne egy, de két épületben is, mert máris sok gyerek vár óvodára. Nem ígéretekre, hanem tettekre van szükség és minél előbb! Varga Viktória Érdemes szót emelni Nincs és talán soha nem is lesz olyan tökéletesen működő társadalmi mechanizmus, amelyben az egyes állampolgárok óhaja — legyenek még oly jogosak és közérdekűek is — a megfogalmazódás pillanatában teljesülnek. Az „adj uram isten, de mindjárt” igénye nemcsak most, amikor oly sok féle érdek szövi keresztül- kasul életünket, de később sem válhat az ügyintézés normájává. Oktalan túlzás lenne tehát ezt követelni. Ezzel az állítással nyilván nem is sokan vitatkoznak. Annál többen hajlanak az ellenkező végletre: Nincs sok értelme az állampolgári igények megfogalmazásának, a káros jelenségek bírálatának, a vitáknak. hisz — mint mondják — úgysem történik semmi. „Mi mondjuk mindig a magunkét, s marad minden a régiben”. Lapunkat szerető, annak hiteléért, presztízséért aggódó olvasóink vetették fel: Érdemes-e folytatni a kilátástalannak tűnő harcot Szolnok tisztaságáért? Az eredménytelenség, az évről évre visszatérő bírálatok, javaslatok, amelyek után semmi nem történik, már a lap tekintélyét is veszélyeztetik a közvélemény szemében, s az írott szó hitelét kérdőjelezik meg. Ilyen és ehhez hasonló, nehezen rendeződő kérdésekkel kapcsolatban pártnapokon, taggyűléseken és más fórumokon is találkozunk a véleménnyel: „Szinte már szóvá tenni sem érdemes, oly sokszor elmondtuk hatástalanul”. Kétségtelenül van ezekben a kifakadásokban valami igazság. Én mégis e sorokkal, s néhány nagyon biztató példával buzdítani szeretném a már-már kétkedő, lassan hallgatásba burkolózni kész emebereket: érdemes szót emelni. Ugyanis minél több fórumon, minél erőteljesebben fogalmazódik meg egy gondolat, annál hamarább érik egyesek véleménye, javaslata, elgondolása a köz véleményévé — amelyre nálunk odafigyelni társadalmunk rendszeréből fakadó kötelessége az állami élet különböző szintjén dolgozó tisztségviselőknek. A. fővárosból» már régen hozzáigazították a lakosság igényeihez az üzletek nyitvatartási rendjét, amikor Szolnokon és a megye más városaiban is felmerült ez a kérdés. Megoldatlansága, bosszantotta az embereket, különböző fórumokon ezt meg is fogalmazták. Amikor lapunk is el kezdett cikkezni róla, akadt, akinek nem tetszett. Volt olyan szakszervezeti tisztségviselő, aki ez ügyben egy szűk kollektíva a bolti dolgozók — vélt érdekeit „védte”, s ellenezte a vasárnapi nyitvatartást, vagy a hétköznapi nyitvatartási idő meghosszabítását. Ezt az álláspontot azonban A jásziványi Szabadság Tsz-ben 1900 m" alapterületen melegágyban nevelt dohánypalánták várnak kiültetésre. A tsz- ben az Idén 100 holdon termesztenek dohányt. 12 cső-kutas öntözéssel, gépesítéssel, vegyszerezéssel és kézi gyomtalani- tassaj teremtik meg a jobb termés feltételeit — az egész közvéleménnyel szemben — nem lehetett sokáig fenntartani. Végül is kormányhatározat vágta el a vitát. Nem volt ez drszágos ügy, de arra jó a példa, hogy bizonyítsa: társadalmunk demokratizmusa biztosíték arra, hogy a közvélemény óhaja utat törjön magának, ha az megalapozott és jogos. Az olykor tapasztalható — meg nem értésből fakadó — ellenállás ideig-óráig hátráltathatja egy egy hasznos javaslat megvalósítását, de meg nem akadályozhatja. Sok más példa is szolgál erre. A szolnoki asszonyok régi bosszúsága, hogy nincs egy tisztességes piac a városban. Vevőket, eladókat, árut egyaránt veri az eső, éri a piszok, a por, vagy a sár. Ki tudja, hány tanácstagi beszámolón kérdezték meg, vagy követelték a piac sorsának rendezését. Sokáig akadályozta ezt a vásárcsarnok építéséről dédelgetett terv. Most, miután ennek megvalósítása újból eltolódott, győzött a józan közvélemény óhaja: A vásár- csarnok felépítéséig nem lehet ilyen körülmények között kihúzni. Ha ideiglenesen is, de meg kell oldani, hogy a legminimálisabb követelményeknek megfeleljen a mai piac — ameddig fenn kell tartani. A városi vezeT tés határozata megszületett, remélhetőleg a végrehajtás nem tart olyan soká, mint ameddig a döntés érlelődött. Nóhány- érrel ér. előtt írtunk egyszer arról, hogy valamely vállalat tisztviselői kiszállásra mentek, s ügyintézés címén egész nap kártyáztak valahol az országút szélén. Abban az időben már egyre többet foglalkoztatta a közvéleményt a köszhasználatú gépkocsik elszaporodása és jogellenes, pazarló felhasználása. Azóta a sajtó — mondhatnánk úgy is: kedvenc, — állandó témája lett ez a jelenség. A sajtó a kötelességét teljesítette, amikor mind élesebben fogalmazva közvetítette az egyszerű emberek véleményét erről a szocialista morállal ellentétes jelenségről. Aki találva érezte magát, felhorkant. (így lesz bizonyára a hasonló esetekben ezután is...) Egyik harcos tollú munkatársunkat azzal is megvádoltak, hogy a kocsimániáról írogatva már-már a vezetés tekintélyét járatja le. Olyanok vádolták, akik jól tudták, hogy a követelt intézkedések esetén elesnek az állami, vállalati kocsin való furikázás „rangot adó” passziójától. S ime az eredmény: A Minisztertanács határozata megszületett. Az egész közvélemény nevében mondhatta a rendelkezés születésének másnapján a rádiókommentátor, hogy az okos, igazságos célokért érdemes küzdeni, vitatkozni, mert az eredménye soha nem marad el. Lehetne még az ilyen példákat hosszan sorolni, de a szükséges tanulságok levonásához ennyi talán elég. Visszatérve a kiinduló gondolatokhoz. Az „adj uram isten, de mindjárt” módszere nem alkalmazható. De azért egy kicsit gyorsabban is mehetnénk előre a közvéJ leményt nagyon foglalkoztató, s a párt X. kongresszusa által is sürgősen megotdan- dónak minősített gondok megszüntetésében. Ez a megállapítás elsősorban nem az intézkedések meghozatalára hivatott fórumoknak címe- ződik. Inkább azoknak a szerveknek, amelyek a közvélemény óhajának elemzésére, megfogalmazására hivatottak. Ilyen sok van, s a témák — tartalmuktól függően — más-más asztalra tartoznak. Néha — és ez még kedvezőbb helyzetet teremt egyes problémák megoldásához — a döntés joga éti kötelessége is ott van. ahol a közvélemény lecsapódása összegezhető. (Szolnok város tisztaságának esetében — például.) Nehezíti ezt a folyamatot, hogy a közvélemény által károsnak, megszüntetendőnek ítélt esetek, jelenségek jórészt személyekhez fűződnek. Általában kimutatható a személyes érdekeltség, olykor a felelősség is. Szinte természetesnek mondható, hogy ilyenkor nyílt, vagy burkolt ellenállással találkozunk. Nem tapsol a protekcionizmus elleni intézkedéseknek az, mondjuk, aki éppen most talpal, kilincsel azért, hogy a gyermekét — előnyben részesítve másokkal, érdemesebbekkel szemben, — felvegyék az egyetemre. Ha bizonyos kirívóan magas, meg nem szolgált jövedelmek felülvizsgálatát követeli a közvélemény, nem örül az, aki maga is ilyet élvez, de az sem, akinek talán a hatásköre lett volna már korábban ellenőrizni, vagy intézkedni. Amikor valahol az orvosoknak nyújtandó „borítékpénz” ellen emelnek szót, akad mindig néhány — s ilyen igazán kevés van — mammutjövedel- mű főorvos, aki ezt az „orvostársadalom elleni támadásnak” minősíti. Ezek a jelenségek sokszor nehezítik a dolgok megoldását, hátráltatják, ideig-óráig néha meg is akadályozzák. Pedig megoldandó, a közvéleményt az előbb felsoroltakhoz hasonlóan izgató probléma akad még. Csak mutatóul néhány: Oly sok szó esik és oly régen a reprezentációról. Kevés olyan dolog van, ami annyira izgatná az embereket, mint a közpénzen való eszem-iszom nem csökkenő divatja. Vannak korlátozó intézkedések — de nem lehetne azokat hatékonyabbá tenni úgy, mint ahogyan a gépkocsimániát egy jól átgondolt, mindenre kiterjedő rendelkezéssel — reméljük, a végrehajtás is ilyen lesz — korlátok közé lehetett szorítani? Hasonlóan sok szó esik napjainkban bizonyos telek ügyekről. Született egy jó határozat a telekspekuláció ellen. De lehet, hogy sok a kiskapu rajta, vagy sokan vannak, akik így vagy úgy érdekeltek? A közvélemény főleg két dolgot nem ért. Az egyik az, hogy miként lehet olykor — nem is rosszhelyen — telekhez a piaci ár töredékéért hozzájutni egyeseknek. Ez inkább szóbeszéd, mint tény, de alapos vizsgálódást érdemel, s bizonyos intézkedéseket is a parcellázások, ármegállapítások rendezésére. Nem tartom elképzelhetetlennek például, hogy minden újonnan parcellázott területet nyilvános árverésen, versenytárgyaláson, vagy más — de mindig a közvélemény által ellenőrizhető módon — értékesítsenek. Sok felesleges szóbeszéd megakadályozható lenne így. A másik pedig az: hogyan, miből telik egyeseknek ezer, kétezer forint négyszögölenként telekre, különösen, ha ezek a vásárlók drága luxuskocsin érkeznek a helyszínre alkudni, s vásárlás után nyomban hat- nyolcszázezer forintos villát kezdenek e1 ott építeni — de ez sem tisztán telek ügy, hanem a nagy jövedelmek sokat vitatott problémája, ami ugyancsak további vizsgálatot, s ha kell. a jelenleginél hatékonyabb intézkedéseket kíván. Olyanok ezek a jelenségek, mint az egészséges testen a gennyes gócok. Eltávolításuk jobb közérzetet, az egészséges szervezet gyorsabb fejlődését eredményezi. A mi társadalmunk nagyon egészséges — de ezeket a gennyes gócokat nem tűrheti el. Türelmes és okos kioperálásuk fontos feltétele a jobb társadalmi közérzetnek^ Varga József /
