Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-13 / 86. szám
1972. április 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A Szolnok megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalat pályázatot hirdet á* "1 •• 1 rr% r ^ Iokouyvelői alias betöltésére Feltételek: Egyetemi végzettség, vagy mérlegképes könyvelői oklevél és 5 éves szakmai gyakorlat. | A pályázathoz csatolni kell a pályázó ! eddigi működésének részletes leírását és részlete;; Önéletrajzot. Közölni kell jelenlegi munkahelyét és beosztását. A pályázatot — mellékletekkel együtt — Szolnok megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalat, Szolnok címre kérjük. Fonodái munkára ielveszünk ionó szakmunkásnöket, női betanulókat 14-16 éves korig két műszakba, 16 év betöltése után három műszakba. Betanulási idő: 1 hónap. Bérezés betanulási időre 1200 Ft Betanulási idő után 1900-2500 Ft fizetéssel. Kéthetenként szabad szombot. Vidéki nődolgozók részére szállást biztosítunk. Férfi munkásokat is keresünk betonított és segédmunkára. Bővebb felvilágosítást levélben is adunk. Cím: Pamuttextilművek Fonógyára, Budapest, XI., Bocskai út 90. Munkaügyi osztály. Tiszamenti Vegyiművek Vállalat Szolnok, Tószegi út felvételre keres termelő és karbantartó üzemeihez férfi segédmunkásokat, lakatos, hegesztő, villanyszerelő és elektrikus szakmunkásokat, darukezelőket, valamint gimnáziumi és egyéb középiskolai érettségivel rendelkező jérfi munkaerőket betanított munkásoknak. (Szakképzés megegyezés sz int.) Csökkentett munkaidő! Jó kereseti lehetőség! Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. HIRDETMÉNY Szolnok város Tanácsa V. B. Városgazdálkodási Intézmény 1972. április 16-án — (vasárnap) LOMTALANÍTÁSI napot tart. az alant felsorolt utcákban: Bajcsy-Zs. u., József A. u., Kossuth L. u.. Szabadság tér. Űj Zagyvahíd, Szántó u. kövezett rész — Keskeny .7. u., Csokonai u.. Thököly út és vasútállomás által határolt területen. Kérjük az ott lakókat, hogy mindenféle felesleges holmit legkésőbb a fenti napon reggel 8-ig rakják ki a közút mellé. Az elszállítást díjtalanul végezzük el. HIRDETMÉNY 3 NAP a VOLAN-nal a Mecsekben VOLÁN különjárat indul 1972. április 28-án du. Szek- szárd, Pécs és a gemenci Rezervátum megtekintésére. Részvételi díj: teljes ellátással 500.— Ft/fő. Részletes felvilágosítás és jelentkezés: VOLÁN Szolgálat, Szolnok. Verseghy u. 5. Tel.: 13—124. Jelentkezési határidő: 1972. április 20. VOLÁN Szolgálat Héköznapi történet a tisztességről Autóipari kompenzáció Mind több autóipari kompenzációs üzletet köt Küllőiül nagyvailaiatoKKai a IViOGÜRT. Köztudott, hogy a Zsiguli gépkocsik jelentős részét, a nazánkban Készülő aiKatrészekert kapjuk. A MOGUUT emellett kapcsolatban áll a FIAT, a Volkswagen, a Renault és a Daimler, Benz-Mercedes ceg- gej is. Míg 1968-ban 0,4 nnilió devizaiorintért, addig 1971-ben már csaknem tízmillió devizaforintért exportált autófelszerelési cikkeket a MOGÜRT. A napokban írtak alá szerződést, amelynek értelmében a magyar utakon is jólismert NSZK-beli Uni- mog haszon-gépjárművek legújabb kiegészítő berendezését, a hómarókat a Mü- GÜRT szállítja. 1972-ben a közúti gépellátó vállalat félszáz hómaró-dobot gyárt az Unimog-okra. A Volkswagen gépkocsikhoz jelzőkürtöket, gumi-formada- rabokat, tömítéseket, szőnyegeket, természetes szőrméiket utánzó „gumiszőr” üléshuzatokat és a Videoton által gyártott húzókapcsolókat szállítanak. A Wolf nevű holland autófelszerelési cégtől antennákat és olyan autófelszerelési cikkeket veszünk, amelyeket hazánkban nem gyártanak. Cserébe ollós emelőket szállít a MOGÜRT. A kompenzáció révén a külföldi partnerek legtöbbször az igényelt cikk teljes műszaki dokumentációját átadják, s így számos olyan felszerelés hazai gyártása válik lehetővé. amelyhez különben licencet vagy know-how-t kellett volna vásárolni. S végül: a külföldi üzletek révén meginduló szériagyártás nagyobb műszaki fejlesztést tesz lehetővé. Idegenforgalmi folyóirat A napokban került az újságárusokhoz — az idegen nyelven már három éve megjelenő — Vue Touris- tique című idegenforgalmi Colyói rak Az idegenforgalmi újságírók és írók nemzetközi szövetsége, a FIJET budapesti kiadójának szerkesztésében negyedévenként megjelenő folyóiratot első ízben adták ki magyar nyelven. a lapban a világ neves turisztikai újságíróinak tollából a Szaharától Kanadáig a világ számos területének idegenforgalmi nevezetességéről olvashatók írások. Az idegennyelvű kiadványoktól eltérően a magyar kiadás tartalmaz egy hazai idegenforgalmi mellékletet, amely a magyar vendéglátás és turizmus legfrissebb eseményeiről tájékoztatja a hazai olvasókat. Hidrofobizált perlit A vizek olajszennyeződését hatásosan semlegesítő anyag, a hidrofobizált perlit gyártását vezette be a- Könnyűbeton és Szigetelő- anyagipari Vállalat. Hagyományos terméküket, a duzzasztott perlitet vegyszeres kezeléssel teszik víztaszítóvá tehát hidrofobizálják. s így olyan különleges „itatóssá” alakítiák, amely a víz felszínéről csak az olajat itatja fel. Ez a perlit néayszer- ö+ször több olajat szív magába. mint amennyi a tiszta anyag súlya. Ha az olajat kiégetik be’í'le. újból felhasználható. Az Országos Vízügyi Hivatal vízügyi igazgatóságainál alakított víztisztasági kárelhárító osztagok ezzel a hidrofobizált perlittel védekeznek a folyók, a tavak váratlan olajszennyeződése ellen, Még a világon sem volt és én már ismertem... Anyjával együtt tanultuk egykor a betűvetés tudományát, együtt izgultunk, csak fel ne szólítson felelni a matek tanárnő, mert nem tanultuk meg a leckét. Együtt álmodoztunk az első gavallérról, együtt olvastuk titokban az első szerelmeslevelet. amit Ö írt néki. Esténként gyakran szaladt át hozzánk, kiskendőjét vállára csapva, barna haja lobogott utána. Ilyenkor behúzódtunk az én kuckómba — szobánk egyik sarkát neveztem így — ahol a díványon ülve pusmogta fülembe: „Laci ma megcsókolt”, „Laci meg akarja kérni a kezem”. Így lettem én részese az ő boldogságának, és ő az enyémnek, mert hisz én is véle osztottam meg leányéletem titkait. Milyen izgatott volt esküvője napján, „szép vagyok?” kérdezte százszor is. Egy téli estén, amikor én vizsgára készülve gyötörtem magam az asztal mellett Kant ismeretelméletével, akkor beszélgettünk utoljára. Sokáig ült hallgatagon, aztán egyszerre csak mondani kezdte: orvosnál volt, gyereke lesz és 6 azt szeretné ha kislány lenne... Máig sem tudom miért került azután. Később anyámtól hallottam. rosszul éltek, elvált a férjétől, egyedül nevelte az áhított kislányt — Ágnest. .. .és Ágnes ott ült a szobámban. Nagy barna szemét, hullámos haját látva anyja jutott az eszembe. Éppen ilyen volt ő is tizenhétéves korában. — Azért jöttem, mert tudom, hogy anyámmal valamikor jó barátnők voltak... — mondta, aztán hirtelen zokogni kezdett, kitört belőle egy sikoly, úgy mint amikor egy óriás hullám átszakít hatalmas gátat: — Nem, nem bírom tovább, én már nem tudok tovább titkolózni előtte, de ha megtudja az igazságot elzavar. .. már mondott olyanokat. .. Nem értettem miről van szó. — Anyáddal történt valami? — Nem — zokogta — Ő jól van... Néztem a sírástól meg-megránduló vállát. És amikor kezemmel megsimogattam a haját, szemem rátévedt kicsi, gömbölyödő anyaságára. Már mindent tudtam. — Mikorra várod a babát? — kérdeztem. A lány hirtelen megcsendesedett. — Észre tetszett venni, hogy gyerekem lesz? — Csak most, hogy jobban szemügyre vettelek. Sokáig hallgattunk. Éppen ez a csönd oldotta föl benne a feszültséget. Elmondta keserves történetét. Tulajdonképpen szokvány história, egy hiszékeny és naív lányról, első szerelméről és annak következményéről. Könyörgött: — Tessék elmondani anyámnak, én nem merem. — Nem — válaszoltam. — tudom, hogy nem köny- nyű, de ezt neked kell megtenned. Anyád soha nem bocsátaná meg, hogy nem hozzá voltál először őszinte. Haragudni fog? Lehet. Talán még sír is, meg kiabál. De az édesanyád. neked legjobb barátod. Még ma este mondd el neki, holnap pedig én is benézek hozzátok. Beszélek vele. Másnap délután becsöngettem hozzájuk. Az anyja, az én egykori barátnőm nyitott ajtót. Szótlanul néztük egymást egy ideig. Én szólaltam meg: — Szervusz Márta. — Szervusz — fogadta köszönésem kissé ellenségesen. — Erre jártam, gondoltam benézek hozzád. Régen láttalak. Hideg volt, szinte megfagyasztott a hangja ahogyan mondta. — Felesleges megjátszanod magad. Ágnes mindent elmondott nekem. Érted? Mindent! Bólintottam: — Annál jobb, úgy sem szeretek bújócskát játszani. Azért beengedhetnél, beszélni szeretnék veled. A szobában ülve sem engedett föl merevsége. — Ágnes hol van? — kérdeztem. — Nem tudom. — Mi az, hogy nem tudod? — Tegnap este elment itthonról. —. Hová? — Nem tudom. Azt hiszem az apjához ment. de az is lehet, hogy a keresztanyjához. Az se különb... — összevesztetek? Keserűen ne veteti, még soha nem hallottam asszonyt ilyen gúnyosan — keserűen nevetni. — Finoman fejezed ki magad. Kitettem a szűrét. Nem azért dolgoztam, gürcöltem érte, hogy elkurvul- jon. Én tisztességes lányt akartam belőle nevelni. — Mi a bűne? Az, hogy meggondolatlan volt? Igaz nem könnyű tudomásul venned, hogy a lányodnak viszonya volt egy fiúval, akitől gyereke lesz. De Ágnes most össze van törve,' fél, reszket. Ki legyen mellette, ha nem te, az anyja. Tisztesség! Mi a tisztességesebb, ha tudtod nélkül elmegy az orvoshoz és elveteti a magzatot, vagy az, hogy vállalja a következményeket, a felelősséget és világra hozza a gyereket. — Hagyj! Vagy meg tudod magyarázni miért csak most szólt nekem, amikor három és fél hónap múlva itt a gyerek ?... Az unokám?!!! Az unokám, alti za- bi gyerek lesz. Hisz az a strici még egyetemista, hogy vehetné feleségül? Miből élnének? Még az se biztos, hogy egyáltalán elveszi. — Talán szégyellte, talán félt is tőled egy kicsit. Talán kezdetben reménykedett, hogy nincs is baj, aztán már késő volt... — Mentegesd csak. Neked könnyű, nem a te lányodról beszélnek a szomszédok, nem a te hátad mögött súgnak össze, hogy az osztályfőnökének kellett az orvoshoz vinni. — Tudod Márta, nekem volt egyszer egy barátnőm. Nagyon szerettem. Mielőtt férjhez ment, egyszer elmondta nekem: a szomszédok megszólják, amiért csak egy szerelőhöz megy feleségül, aki ráadásul nagy nő- csábász meg iszik is. Az a lány akkor azt mondta nekem, — te voltál az Márta, vagy már elfelejtetted? — mit érdekelnek engem a vénasszonyok pletykái. Az én életemről van szó, az én boldogságomról. Elfelejtetted volna? — Mi köze annak, ehhez az ügyhöz? — Most törődsz azzal mit pletykálnak a hátad mögött? Nem gondolod, hogy te is hibás vagy abban, amiért nem szólt? És vajon, hogy lehet az, hogy nem te, az anyja vetted észre az állapotát. Nem válaszolt, ültünk a szobában, már majdnem sötét volt, amikor megszólalt: Főzzek egy kávét? — Ne, már úgy is megyek. Valóban nem tudod, hol a lányod ? — Nem. Mondtam már, hogy nem. — Jó, akkor majd én megkeresem. Akkor késő éjszakáig kerestem Ágnest Az apjánál, nagyanyjánál, keresztanyjánál. Egyik helyen sem volt. Tőlem tudták meg mi történt. Az apa felesége azt mondta. ha máshol nincs helye, hát ide eljöhet hozzánk. Hidegen mondta, minden szív nélkül. Végülis megtaláltam egyik nagynéniénél. Már aludt. Az idős asszony megnyugtatott: nála jó helyen van Ágnes, ott is maradhat. A fiú? — kérdeztem tőle. — Az este itt volt. Mindketten tanácstalanok. nem tudják mi legyen. Gyerekek még. Találkoztam a fiú anyjával is. A nyílt tekintetű, középkorú szőkekontyos asszony megértőén viselkedett. Igen, tudja mi történt. A fia még nem határozott, de ha össze akarnak a fiatalok házasodni, ők nem ellenzik. Ö is dolgozik, a férje is, majd eltartják a gyerekeket addig, amíg a fia dolgozni kezd. összegyűlt a munkám a szerkesztőségben, mindig elhatároztam, megkeresem Ágnest, de napról napra közbe jött valami. Egy vasárnap délelőtt csöngettek a lakásomon. Az ajtóban ott állt Ágnes, egy zavartan vi- gyorgó, hosszú szőke fiúval. — Ne tessék haragudni, hogy zavarunk — mondta a lány. — Dehogy haragszom. Gyertek be. Leültek, feszengtek látszott rajtuk, sehogyan sem tudják, hogyan fogjanak hozzá mondókájukhoz. — Mit határoztatok? — kérdeztem. — összeházasodunk. A jövő hét szombatján lesz az esküvőnk. Ugye el tetszik jönni? — Természetesen. És hol fogtok lakni? — A nagynéném ide adja a kis szabáját — válaszolta Ágnes. — Én abbahagyom a gimnáziumot, dolgozni megyek. Egyébként se járhatnék már. Az idén Péter is befejezi az egyetemet, ő is dolgozni fog. Nem tudom miért, de hirtelen nagyon könnyűnek éreztem a szívem. Boldog lettem, hogy ez a két gyerek Ilyen okosan elrendezte saját életét. Mártára gondoltam: — És anyád? Ágnes hallgatott, Péter szólalt meg: — Még most sem akar tudni rólunk. A szomszédok meg a munkatársai telebeszélik a fejét. Ha majd meg lesz a gyerek, biztosan másképpen vélekedik. Ráérünk várni. Az esküvő csendes volt, de nagyon szép. Márta nem volt ott. Tulajdonképpen nem is írtam volna meg Ágnes történetét, ha tegnap délután nem találkozom velük. Először Mártát láttam meg. Gyerekkocsit ringatva állt a nagy ABC áruház előtt. Aztán kijött az üzletből Ágnes és Péter hatalmas csomagokkal megrakottan. A fiatalok láttak meg először, integettek, kiabáltak. Márta hallgatott, de valami nagy-nagy öröm fénylett a szemében, amikor rám nézett. Később, ahogy együtt ballagtunk a babakocsi mellett, Márta azt mondta: — Látod ismét a húsz év előtti Márta vagyok, csak éppen már nagymama. És boldog, hogy az lehetek. Mit sem törődök a szóbeszéddel. Ügy határoztunk, hogy én elcserélem a lakásomat nagyobbra, három szobásra. Összeköltözöm a gyerekekkel. Esténként úgy segíteni tudok Ágnesnek, megfőzök, ellátom a kicsit, ő meg legalább nyugodtan tanulhat. Le akarja tenni az érettségit és tovább akar menni egyetemre. Amikor elbúcsúztunk megölelt és a fülembe súgta: — Nem akartam egye4ül maradni és büszke vagyok a lányomra: ha megtévedt is, talpra állt. És... és... Igazad volt: ez a tisztességesebb. Varga Viktória
