Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-13 / 86. szám

1972. április 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A Szolnok megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalat pályázatot hirdet á* "1 •• 1 rr% r ^ Iokouyvelői alias betöltésére Feltételek: Egyetemi végzettség, vagy mérlegképes könyvelői oklevél és 5 éves szakmai gyakorlat. | A pályázathoz csatolni kell a pályázó ! eddigi működésének részletes leírását és részlete;; Önéletrajzot. Közölni kell jelenlegi munkahelyét és beosztását. A pályázatot — mellékletekkel együtt — Szolnok megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalat, Szolnok címre kérjük. Fonodái munkára ielveszünk ionó szakmunkásnöket, női betanulókat 14-16 éves korig két műszakba, 16 év betöltése után három műszakba. Betanulási idő: 1 hónap. Bérezés betanulási időre 1200 Ft Betanulási idő után 1900-2500 Ft fize­téssel. Kéthetenként szabad szombot. Vidéki nődolgozók részére szállást biz­tosítunk. Férfi munkásokat is keresünk betonított és segédmunkára. Bővebb felvilágosítást levélben is adunk. Cím: Pamuttextilművek Fonógyára, Buda­pest, XI., Bocskai út 90. Munkaügyi osztály. Tiszamenti Vegyiművek Vállalat Szolnok, Tószegi út felvételre keres termelő és karbantartó üzemeihez férfi segédmunkásokat, lakatos, hegesztő, villanyszerelő és elektrikus szakmunkásokat, darukezelőket, valamint gimnáziumi és egyéb középiskolai érettsé­givel rendelkező jérfi munkaerőket betanított munkásoknak. (Szakképzés megegyezés sz int.) Csökkentett munkaidő! Jó kereseti lehetőség! Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. HIRDETMÉNY Szolnok város Tanácsa V. B. Városgazdálkodási Intéz­mény 1972. április 16-án — (vasárnap) LOMTALANÍTÁSI napot tart. az alant felsorolt utcákban: Bajcsy-Zs. u., József A. u., Kossuth L. u.. Szabadság tér. Űj Zagyvahíd, Szántó u. kö­vezett rész — Keskeny .7. u., Csokonai u.. Thököly út és vasútállomás által határolt te­rületen. Kérjük az ott lakókat, hogy mindenféle felesleges holmit legkésőbb a fenti napon reg­gel 8-ig rakják ki a közút mellé. Az elszállítást díjta­lanul végezzük el. HIRDETMÉNY 3 NAP a VOLAN-nal a Mecsekben VOLÁN különjárat indul 1972. április 28-án du. Szek- szárd, Pécs és a gemenci Rezervátum megtekintésére. Részvételi díj: teljes ellá­tással 500.— Ft/fő. Részletes felvilágosítás és jelentkezés: VOLÁN Szolgálat, Szolnok. Verseghy u. 5. Tel.: 13—124. Jelentkezési határidő: 1972. április 20. VOLÁN Szolgálat Héköznapi történet a tisztességről Autóipari kompenzáció Mind több autóipari kom­penzációs üzletet köt Küllői­ül nagyvailaiatoKKai a IViOGÜRT. Köztudott, hogy a Zsiguli gépkocsik jelentős részét, a nazánkban Készülő aiKatrészekert kapjuk. A MOGUUT emellett kapcso­latban áll a FIAT, a Volks­wagen, a Renault és a Da­imler, Benz-Mercedes ceg- gej is. Míg 1968-ban 0,4 nnilió devizaiorintért, addig 1971-ben már csaknem tíz­millió devizaforintért expor­tált autófelszerelési cikke­ket a MOGÜRT. A napokban írtak alá szerződést, amelynek értel­mében a magyar utakon is jólismert NSZK-beli Uni- mog haszon-gépjárművek legújabb kiegészítő beren­dezését, a hómarókat a Mü- GÜRT szállítja. 1972-ben a közúti gépellátó vállalat félszáz hómaró-dobot gyárt az Unimog-okra. A Volks­wagen gépkocsikhoz jel­zőkürtöket, gumi-formada- rabokat, tömítéseket, sző­nyegeket, természetes szőr­méiket utánzó „gumiszőr” üléshuzatokat és a Videoton által gyártott húzókapcsoló­kat szállítanak. A Wolf ne­vű holland autófelszerelési cégtől antennákat és olyan autófelszerelési cikkeket ve­szünk, amelyeket hazánk­ban nem gyártanak. Cseré­be ollós emelőket szállít a MOGÜRT. A kompenzáció révén a külföldi partnerek legtöbb­ször az igényelt cikk teljes műszaki dokumentációját átadják, s így számos olyan felszerelés hazai gyártása válik lehetővé. amelyhez különben licencet vagy know-how-t kellett volna vásárolni. S végül: a kül­földi üzletek révén megin­duló szériagyártás nagyobb műszaki fejlesztést tesz le­hetővé. Idegenforgalmi folyóirat A napokban került az új­ságárusokhoz — az idegen nyelven már három éve megjelenő — Vue Touris- tique című idegenforgalmi Colyói rak Az idegenforgal­mi újságírók és írók nem­zetközi szövetsége, a FIJET budapesti kiadójának szer­kesztésében negyedévenként megjelenő folyóiratot első ízben adták ki magyar nyel­ven. a lapban a világ ne­ves turisztikai újságíróinak tollából a Szaharától Kana­dáig a világ számos terüle­tének idegenforgalmi neve­zetességéről olvashatók írá­sok. Az idegennyelvű kiadvá­nyoktól eltérően a magyar kiadás tartalmaz egy hazai idegenforgalmi mellékletet, amely a magyar vendéglá­tás és turizmus legfrissebb eseményeiről tájékoztatja a hazai olvasókat. Hidrofobizált perlit A vizek olajszennyeződé­sét hatásosan semlegesítő anyag, a hidrofobizált per­lit gyártását vezette be a- Könnyűbeton és Szigetelő- anyagipari Vállalat. Hagyo­mányos terméküket, a duz­zasztott perlitet vegyszeres kezeléssel teszik víztaszítóvá tehát hidrofobizálják. s így olyan különleges „itatóssá” alakítiák, amely a víz fel­színéről csak az olajat itat­ja fel. Ez a perlit néayszer- ö+ször több olajat szív ma­gába. mint amennyi a tisz­ta anyag súlya. Ha az ola­jat kiégetik be’í'le. újból felhasználható. Az Országos Vízügyi Hi­vatal vízügyi igazgatósá­gainál alakított víztisztasági kárelhárító osztagok ezzel a hidrofobizált perlittel vé­dekeznek a folyók, a tavak váratlan olajszennyeződése ellen, Még a világon sem volt és én már ismertem... Anyjával együtt tanultuk egykor a betűvetés tudomá­nyát, együtt izgultunk, csak fel ne szólítson felelni a matek tanárnő, mert nem tanultuk meg a leckét. Együtt álmodoztunk az első gavallérról, együtt olvastuk titokban az első szerelmes­levelet. amit Ö írt néki. Es­ténként gyakran szaladt át hozzánk, kiskendőjét vállára csapva, barna haja lobogott utána. Ilyenkor behúzódtunk az én kuckómba — szobánk egyik sarkát neveztem így — ahol a díványon ülve pus­mogta fülembe: „Laci ma megcsókolt”, „Laci meg akarja kérni a kezem”. Így lettem én részese az ő bol­dogságának, és ő az enyém­nek, mert hisz én is véle osztottam meg leányéletem titkait. Milyen izgatott volt esküvője napján, „szép va­gyok?” kérdezte százszor is. Egy téli estén, amikor én vizsgára készülve gyötörtem magam az asztal mellett Kant ismeretelméletével, ak­kor beszélgettünk utoljára. Sokáig ült hallgatagon, az­tán egyszerre csak mondani kezdte: orvosnál volt, gye­reke lesz és 6 azt szeretné ha kislány lenne... Máig sem tudom miért került az­után. Később anyámtól hal­lottam. rosszul éltek, elvált a férjétől, egyedül nevelte az áhított kislányt — Ág­nest. .. .és Ágnes ott ült a szobámban. Nagy barna sze­mét, hullámos haját látva anyja jutott az eszembe. Ép­pen ilyen volt ő is tizenhét­éves korában. — Azért jöttem, mert tu­dom, hogy anyámmal vala­mikor jó barátnők voltak... — mondta, aztán hirtelen zokogni kezdett, kitört be­lőle egy sikoly, úgy mint amikor egy óriás hullám át­szakít hatalmas gátat: — Nem, nem bírom to­vább, én már nem tudok to­vább titkolózni előtte, de ha megtudja az igazságot el­zavar. .. már mondott olya­nokat. .. Nem értettem miről van szó. — Anyáddal történt vala­mi? — Nem — zokogta — Ő jól van... Néztem a sírástól meg-megránduló vállát. És amikor kezemmel megsimo­gattam a haját, szemem rá­tévedt kicsi, gömbölyödő anyaságára. Már mindent tudtam. — Mikorra várod a ba­bát? — kérdeztem. A lány hirtelen megcsen­desedett. — Észre tetszett venni, hogy gyerekem lesz? — Csak most, hogy job­ban szemügyre vettelek. Sokáig hallgattunk. Ép­pen ez a csönd oldotta föl benne a feszültséget. El­mondta keserves történetét. Tulajdonképpen szokvány história, egy hiszékeny és naív lányról, első szerelmé­ről és annak következmé­nyéről. Könyörgött: — Tessék elmondani anyámnak, én nem merem. — Nem — válaszoltam. — tudom, hogy nem köny- nyű, de ezt neked kell meg­tenned. Anyád soha nem bocsátaná meg, hogy nem hozzá voltál először őszinte. Haragudni fog? Lehet. Ta­lán még sír is, meg kiabál. De az édesanyád. neked legjobb barátod. Még ma este mondd el neki, holnap pedig én is benézek hozzá­tok. Beszélek vele. Másnap délután be­csöngettem hozzájuk. Az anyja, az én egykori ba­rátnőm nyitott ajtót. Szót­lanul néztük egymást egy ideig. Én szólaltam meg: — Szervusz Márta. — Szervusz — fogadta kö­szönésem kissé ellenségesen. — Erre jártam, gondol­tam benézek hozzád. Régen láttalak. Hideg volt, szinte megfa­gyasztott a hangja ahogyan mondta. — Felesleges megjátszanod magad. Ágnes mindent el­mondott nekem. Érted? Mindent! Bólintottam: — Annál jobb, úgy sem szeretek bújócskát játszani. Azért beengedhetnél, beszél­ni szeretnék veled. A szobában ülve sem en­gedett föl merevsége. — Ágnes hol van? — kér­deztem. — Nem tudom. — Mi az, hogy nem tu­dod? — Tegnap este elment itt­honról. —. Hová? — Nem tudom. Azt hi­szem az apjához ment. de az is lehet, hogy a kereszt­anyjához. Az se különb... — összevesztetek? Keserűen ne veteti, még soha nem hallottam asszonyt ilyen gúnyosan — keserűen nevetni. — Finoman fejezed ki magad. Kitettem a szűrét. Nem azért dolgoztam, gür­cöltem érte, hogy elkurvul- jon. Én tisztességes lányt akartam belőle nevelni. — Mi a bűne? Az, hogy meggondolatlan volt? Igaz nem könnyű tudomásul ven­ned, hogy a lányodnak vi­szonya volt egy fiúval, aki­től gyereke lesz. De Ágnes most össze van törve,' fél, reszket. Ki legyen mellette, ha nem te, az anyja. Tisz­tesség! Mi a tisztességesebb, ha tudtod nélkül elmegy az orvoshoz és elveteti a mag­zatot, vagy az, hogy vállal­ja a következményeket, a felelősséget és világra hoz­za a gyereket. — Hagyj! Vagy meg tu­dod magyarázni miért csak most szólt nekem, amikor három és fél hónap múlva itt a gyerek ?... Az uno­kám?!!! Az unokám, alti za- bi gyerek lesz. Hisz az a strici még egyetemista, hogy vehetné feleségül? Miből él­nének? Még az se biztos, hogy egyáltalán elveszi. — Talán szégyellte, talán félt is tőled egy kicsit. Ta­lán kezdetben reményke­dett, hogy nincs is baj, az­tán már késő volt... — Mentegesd csak. Ne­ked könnyű, nem a te lá­nyodról beszélnek a szom­szédok, nem a te hátad mö­gött súgnak össze, hogy az osztályfőnökének kellett az orvoshoz vinni. — Tudod Márta, nekem volt egyszer egy barátnőm. Nagyon szerettem. Mielőtt férjhez ment, egyszer el­mondta nekem: a szomszé­dok megszólják, amiért csak egy szerelőhöz megy felesé­gül, aki ráadásul nagy nő- csábász meg iszik is. Az a lány akkor azt mondta ne­kem, — te voltál az Márta, vagy már elfelejtetted? — mit érdekelnek engem a vénasszonyok pletykái. Az én életemről van szó, az én boldogságomról. Elfelejtet­ted volna? — Mi köze annak, ehhez az ügyhöz? — Most törődsz azzal mit pletykálnak a hátad mögött? Nem gondolod, hogy te is hibás vagy abban, amiért nem szólt? És vajon, hogy lehet az, hogy nem te, az anyja vetted észre az álla­potát. Nem válaszolt, ül­tünk a szobában, már majd­nem sötét volt, amikor meg­szólalt: Főzzek egy kávét? — Ne, már úgy is megyek. Valóban nem tudod, hol a lányod ? — Nem. Mondtam már, hogy nem. — Jó, akkor majd én megkeresem. Akkor késő éjszakáig ke­restem Ágnest Az apjánál, nagyanyjánál, keresztanyjá­nál. Egyik helyen sem volt. Tőlem tudták meg mi tör­tént. Az apa felesége azt mondta. ha máshol nincs helye, hát ide eljöhet hoz­zánk. Hidegen mondta, min­den szív nélkül. Végülis megtaláltam egyik nagynén­iénél. Már aludt. Az idős asszony megnyugtatott: ná­la jó helyen van Ágnes, ott is maradhat. A fiú? — kér­deztem tőle. — Az este itt volt. Mind­ketten tanácstalanok. nem tudják mi legyen. Gyerekek még. Találkoztam a fiú anyjával is. A nyílt tekin­tetű, középkorú szőkekon­tyos asszony megértőén vi­selkedett. Igen, tudja mi történt. A fia még nem ha­tározott, de ha össze akar­nak a fiatalok házasodni, ők nem ellenzik. Ö is dol­gozik, a férje is, majd el­tartják a gyerekeket addig, amíg a fia dolgozni kezd. összegyűlt a munkám a szerkesztőségben, mindig el­határoztam, megkeresem Ág­nest, de napról napra köz­be jött valami. Egy vasár­nap délelőtt csöngettek a lakásomon. Az ajtóban ott állt Ágnes, egy zavartan vi- gyorgó, hosszú szőke fiúval. — Ne tessék haragudni, hogy zavarunk — mondta a lány. — Dehogy haragszom. Gyertek be. Leültek, feszengtek lát­szott rajtuk, sehogyan sem tudják, hogyan fogjanak hoz­zá mondókájukhoz. — Mit határoztatok? — kérdeztem. — összeházasodunk. A jövő hét szombatján lesz az esküvőnk. Ugye el tetszik jönni? — Természetesen. És hol fogtok lakni? — A nagynéném ide adja a kis szabáját — válaszol­ta Ágnes. — Én abbahagyom a gimnáziumot, dolgozni me­gyek. Egyébként se járhat­nék már. Az idén Péter is befejezi az egyetemet, ő is dolgozni fog. Nem tudom miért, de hirtelen nagyon könnyű­nek éreztem a szívem. Bol­dog lettem, hogy ez a két gyerek Ilyen okosan elren­dezte saját életét. Mártára gondoltam: — És anyád? Ágnes hallgatott, Péter szólalt meg: — Még most sem akar tudni rólunk. A szomszédok meg a munkatársai telebe­szélik a fejét. Ha majd meg lesz a gyerek, biztosan másképpen vélekedik. Rá­érünk várni. Az esküvő csendes volt, de nagyon szép. Márta nem volt ott. Tulajdonképpen nem is írtam volna meg Ág­nes történetét, ha tegnap délután nem találkozom ve­lük. Először Mártát láttam meg. Gyerekkocsit ringatva állt a nagy ABC áruház előtt. Aztán kijött az üzlet­ből Ágnes és Péter hatal­mas csomagokkal megrakot­tan. A fiatalok láttak meg először, integettek, kiabáltak. Márta hallgatott, de valami nagy-nagy öröm fénylett a szemében, amikor rám né­zett. Később, ahogy együtt ballagtunk a babakocsi mel­lett, Márta azt mondta: — Látod ismét a húsz év előtti Márta vagyok, csak éppen már nagymama. És boldog, hogy az lehetek. Mit sem törődök a szóbe­széddel. Ügy határoztunk, hogy én elcserélem a la­kásomat nagyobbra, három szobásra. Összeköltözöm a gyerekekkel. Esténként úgy segíteni tudok Ágnesnek, megfőzök, ellátom a kicsit, ő meg legalább nyu­godtan tanulhat. Le akarja tenni az érettségit és tovább akar menni egye­temre. Amikor elbúcsúztunk meg­ölelt és a fülembe súgta: — Nem akartam egye4ül maradni és büszke vagyok a lányomra: ha megtévedt is, talpra állt. És... és... Igazad volt: ez a tisztessé­gesebb. Varga Viktória

Next

/
Oldalképek
Tartalom