Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-13 / 86. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. április 13. Napi postánkból «iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiit Majd a bíróság megoldja Az április 9-én, vasárnap közölt kerekasztal-beszélge- tésből, mely a Móra Ferenc utca 15 sz. alatti tízemeletes épületről folyt, gondosan elolvasva megállapítottuk, hogy mindenki elismerte, hogy baj van a hideg-meleg víz körül. A nyomásfokozó beépítése drága — mondta a beruházó képviselője. Varga elvtárs, az IKV igazgatója elismeri, hogy nincs víz a IX.—X. emeleten, mégis azt válaszolta az újságírónak, ha nem fizetnek, per lesz belőle, habár felhatalmazást kapott a vízdíj csökkentésére vagy átmenetileg a teljes törlésére. Barna Gábor főmérnök már nem is tartja érdemesnek, hogy a problémákról, a lakók panaszairól beszéljenek. Mi lesz ebből? — joggal kérdezhetjük mi, lakók. Az illetékesek unják, pedig nem is ők járnak le a X. emeletről kannákkal vízért és nem fürödnek éjjel csörgő órára ébredve. Nagyon helyes volt ez a kerekasztal-beszélgetés, csak nem volt benne kon- 1 krét javaslat, elhatározás. De talán mégis Varga elv- ' társ, az IKV igazgatójának a javaslatához csatlakoznánk. Szereljék be a nyomásfokozót, de mi azt mondjuk, semmiesetre sem a lakók költségére, viselje ezt a terhet a tervező. Ha mi a munkahelyen kárt ; okozunk, mi viseljük annak következményeit. Az is el- : gondolkoztató, hogy mi lesz : a többi tízemeletes vízellátásával. A nyugodt munkahelyi légkör mellett legalább annyira fontos az otthoni | nyugodt pihenés is. Ezt 1 azonban nem a bíróságra l kell vinni megoldásra, per- } bői nem lesz meleg víz, | csak akta. n- ördög Béla Szolnok Önkiszolgáló benzinkút Nyugatnémet mérnökök olyan üzemanyagtöltő automatát szerkesztettek, amely pénzbedobásra működik, de papírbankó „benyújtása” ellenében is kiszolgálja a vevőket. Nem volt könnyű dolguk a konstruktőröknek, hi- szer a vizsgáló szerkezetnek kétséget kizáróan meg kell állapítania a bankjegy valódiságát (annyi könnyebbséget azért kaptak a tervezők, hogy csak egyféle, tízmárkás bankjeggyel fizethetnek a vásárlók). A pénzérme esetében ez sokkal könnyebb feladat, mivel csak az érme méretére és súlyára kell figyelemmel lenni. A bankjegy valódiságát ellenőrző fotoelektronikus berendezés bizonyos helyeken megvizsgálja a papír minőségét’ összehasonlítja az „etalon-bankjegyével” a nyomás rajzolatait és megállapítja a nyomdafesték összetételének azonosságát. Ha mind a három jellemző egyezik az előre „betáplált” értékkel, a készülék megadja a „szabad” jelzést az üzemanyag önkiszolgálásához. Persze mindez néhány másodperc alatt bonyolódik le. s ha a vizsgáló berendezésnek ..nincs kifogása” a bankjegy ellen, máris tankolható a tíz márka összegért járó benzin (a minőségi kívánság forgatógomb beállításával „adható tudtára” a benzinkútnak). A nagyon gyűrött vagy piszkos papírpénzt az automata nem fogadja el. •„ PINTÉR ISTVÁN: Magyarok amerikai koszton (Táncsics könyvkiadó) Sok leleplező könyv, újságcikk jelent meg már az amerikai imperialistáknak az európai népi demokratikus országok ellen irányuló, pénzt és embert nem' kímélő felforgató tevékenységéről. A hazai és a ’külföldi sajtóban — beleértve a nyugat-európait is — egyaránt újra és újra sok szó esett e felforgató, diverzáns akciók központjáról, a New Yorkban 1949 nyarán megalakított „Szabad Európa Bizottságról”, amelynek „atyja” Allen W. Dulles volt. Most jelent meg Pintér István könyve: „Magyarok amerikai koszton”, amely ugyancsak ezzel a témával foglalkozik. Ami könyvét kiemeli a „Szabad Európa Bizottsággal”, az amerikai CIA irányítása alatt álló, elsősorban annak, meg a beavatott amerikai nagytőkések pénzéből finanszírozott müncheni hazugságrádiókkal foglalkozó gazdag irodalomból, az elsősorban, az összefoglaló példás tárgyszerűsége, dokumentum jellege. Pintér István vérbeli újságíró. Nem elégedett meg azzal, hogy áttanulmányozza a témára vonatkozó bőséges irodalmat, hanem — riporter lévén — maga is utánanézett a dolgoknak. Kétszer járt személyesen Münchenben, ahol egy eredetileg ideiglenesnek szánt épületben működik immár több mint két évtizede a „Szabad Európa Rádió”, a SZER. S bár az oroszlánbarlangba nem1 sikerült bejutnia, rendkívül sok tényt, dokumentumanyagot gyűjtött össze a SZER-ről. Sikerült mindent megtudnia, amit a SZER magyar alkalmazottairól és a többi, amerikai koszton élő magyarról megtudni érdemes. Járt bírósági tárgyalótermekben, megszerezte a SZER belső szabályzatát, börtönök beszélő-szobájában faggatta a rajtavesztett ügynököket, tanulmányozta a történészek munkáját. Mindezt — mint a szerző maga is hangsúlyozza —,. természetesen nem hírszerzőként, s nem is történészként, csak mint riporter. S igaza van. amikor kijelenti: „Ügy érzem, amit ma már az amerikai koszton élő magyarokról elm ond- hatunk. az nemcsak igaz, de nagyon izgalmas is; kitalálni sem kellett hozzá semmit.” Kitűnő kép- és egyéb dokumentációs anyag egészíti ki a csaknem 350 oldalas kötetet. (új) Érthető rosszindulat A minap olvastam az újságban, hogy egy csomagkihordó postás munka közben balesetet szenvedett. A bírósághoz fordult, hogy betegsége idejére a táppénzen felül fizesse ki neki a posta azt a pénzt, amelyet borravalóként kapott volna, ha nem esik ki a munkából. A bíróság meg is ítélt neki, ha jól emlékszem, hatszáz forintot havonta. Megállapította ‘ugyanis, hogy a csomagkihordó postás, aki egysze- mélyben vezetője is volt a gépkocsinak, amellyel a csomagokat szállította, hatszáz forinttal alacsonyabb bért kapott, mint ami ilyenfajta felelősségteljes és nehéz munkáért általában jár. Más helyeken, ahol nincs borravaló. Az az érzésem, hogy a bíróság emberségesen járt el, miért károsodjék njég anyagilag is a csomagkihordó postás, elég baj szegénynek, hogy baleset érte. De ki segít rajtam, akinél a tudósítás olvasása után lelki baleset, kóros elváltozás következett be? Félreértés ne essék, nem azt a hosszúszakállas problémát szándékozom most előráncigálni, hogy a borravalózás idegen a mi rendszerünktől, hogy öntudatos dolgozó nem fogad el, nem is ad, stb. A fodrásznak, a pincérnek, a taxisnak, az uszodában a kabinosnak én is adok, te is adsz, ő is ad, s azt hiszem, így megy ez még sokáig. Bevallom, az már kicsit meglepett, hogy egy tekintélyes intézmény, mint jelen esetben a posta, bizonyos munkakörben foglalkoztatott dolgozóinál bekalkulálja a fizetésbe a borravalót. Olyan forintösszeget, amelyet egyáltalán nem fizet ki, nem könyvel, a szokásos levonásokat sem eszközli belőle. Szóval itt — a posta oldaláról tekintve a dolgot — nem beszélhetünk borravalóról, hanem olyan mókás fizetéskiegészítésről, amelyről én gondoskodom, meg te, meg ő, szóval mindnyájan, akikhez csomaggal, ajánlott levéllel, távirattal bekopog a postás, és akik elég öntudatlanok vagyunk ahhoz, hogy... Aztán mélyebben elgondolkoztam a bíróság ítéletén is. Nem arra kötelezte a postát, hogy emelje fel bizonyos meghatározott munkakörökben a dolgozók fizetését a végzett munkának megfelelően, hanem csak a betegség idejére fizetteti ki vele a borravalók elmaradása miatt kiesett összeget. Amíg munka- képtelen a postás, a kiegészítő bért a munkáltató fizeti, amikor dolgozik, én, te, ő. Gondolom, ez a bírósági döntés precedenst teremt, érvényes lesz hasonló esetekben a vendéglátóiparra, a taxi-vállalatra, a fürdőigazgatóságokra, a benzinkút főnökségére, borbély üzletekre, stb., amennyiben ezeknél is belekalkulálják a dolgozók fizetésébe az én öntudatlanságomat, amit nem tartok egészen kizártnak ... Végtére is azonban mi köze mindennek ahhoz a kóros lelki elváltozáshoz, amelyről a cikkem elején beszéltem? — kérdezheti az olvasó. — Hogy jön ez ide? Hisz ami a hétköznapi gyakorlatot illeti, nem változott semmi. Dehogynem változott! Egészen más ember lettem! Elromlott a természetem! Eddig jószívű ember voltam, szelíd, emberséges. És most? Gonosz lettem, mint az ördög! Rá sem ismerek magamra! Ülök az étteremben és megdöbbenve veszem észre: azért szurkolok, hogy kedvenc pincérem bukjon fel a leveses tállal! Olajfoltot látok a járdán? Nagyszerű, ezen biztosan hasra vágódik a kövér postás bácsi! Na, ez a kabinos is odacsíphetné már az ujját a sok nyitogatás közben! Csattogtasd, csattogtasd te borbély azt az ollót, egyszer csak odaszorul az orrod az olló két szára közé! A taxiról már nem is beszélek! Hát ez van! Amióta olvastam azt a bírósági döntést, amióta tudom, hogyha kiesik a munkából a pincér, a fodrász, a benzinkutas, akkor a vállalat fizeti és nem én. Beteg a lelkem, orvoshoz kellene mennem. Dehát állítólag egyes orvosoknál is az a helyzet... Kürti András 1 Olaszország húsfogyasztása 1950-től 1970-ig a marhahúsfogyasztás Olaszországban több mint háromszorosára, az egy főre eső húsfogyasztás 7 kilogrammról 24 kilogrammra emelkedett. Növekedés tapasztalható a többi húsféleségek terén is, olyannyira, hogy az olaszok húsra fordított összkiadása (az 1963-as líra értéket figyelembe véve) a következőképpen alakult: 1951-ben 761 milliárd, 1960-ban 1607 milliárd, 1969-ben pedig 2940 milliárd líra. Az össznövekedés tehát 286,3 százalék. Ugyanebben az időszakban a piaci árakon számított tiszta nemzeti jövedelem 172,8 százalékkal nőtt, míg az összes él műszerekre (italt is beleértve) fordított kiadások 139,4 százalékkal növekedtek. 1951-ben a nemzeti jövedelem' 5.4 százalékát költötték húsra, 1969-ben 7,7 százalékát. Az összes élelmiszer- ipari cikkhez viszonyítva a húsféleségekre fordított kiadások százalékaránya 16,7- ről 26 százalékra emelkedett. A földreform előrehaladása Indiában Az indiai kormány intézkedéseket tett a mzeőgazda- ság átszervezésének gyorsítására és ezzel kapcsolatban a szociális-ökonómiai reform programjának életbeléptetésére, A kormány parlamenti mezőgazdasági konzultatív bizottságának ülésén a föld- művelési miniszter bejelentette, hogy az egyes szövetséges államokban, valamint a kapcsolt részeken rr.ár 5,3 millió hektár eddig művelés alatt nem álló, de művelésre alkalmas területet használtak fel. A földbirtoknagyság maximális határának megállapításával eddig 900 000 hektár területet osztottak fel az indiai parasztok között A miniszter bejelentése szerint a földreform India egész sor államában meggyorsult. Így Punjabban, Rajasthánban a helyi kormányok intézkedéseket tettek a földek mielőbbi felosztására a parasztok között. Kerala államban pedig a földreform már be is fejeződött. A kormány politikájának megfelelően India Nemzeti Bankja fokozott segítséget nyújt a földhöz juttatott parasztoknak, úgyszintén az egyes államokban levő kereskedelmi bankok is nagy figyelmet fordítanak a parasztok hitelszükségleteinek kielégítésére. A Szovjetunió gyapottermelése A Szovjetunióban hivatalos jelentések szerint 1971-ben 10,8 millió bála gyapotot (a 216 kg) takarítottak be. A gyapottermesztésben elért újabb eredményt számos tényező segítette elő. A magasabb felvásárlási árak a gyapot termőterületének növelésére ösztönözte a gazdaságokat, az előző évekhez képest több műtrágyát juttattak a talajba, a lucernaforgó bevezetésével sikeresen vették fel a harcot a gyapotnövény kóros hervadása ellen. A kormányprogram keretében a fő gyapottermesztő vidékeken sole száz artézi kutat fúrtak és ideiglenes csatornákon a megfelelő időpontban juttatták vízhez a gyapot palántákat. Az elmúlt évektől eltérően 1971-ben korábban kezdték el a palántázást, s így a szüret kezdési időpontja is előbbre került. Svájcban nő a borfogyasztás Az 1970—71-es szezonban 75 428 hektoliterrel nőtt Svájc borfogyasztása, amely így elérte a 2 551 663 hektolitert. E növekvő fogyasztás magyarázata a külföldi vendégmunkások és a turisták számának növekedése. A svájci sörgyárak termelése viszont az elmúlt szezonban (1970 október 1 és 1971 szeptember 30. között) 0,6 százalékkal csökkent azaz 4 227 304 hektoliter volt. Csökkent az eg> lakosra jutó sörfogyasztás is — a korábbi 77 literből 75,4 literre. A birka- és bárányhús piaca A birka- és bárányhús részaránya a világon termelt húsmennyiségnek mintegy 10 százaléka. Viszonylag kevés országban termelnek jelentősebb mennyiségben birka-, illetve bárányhúst. A legfőbb szállítói ennek a húsféleségnek a következő országok: Űj-Zéland, Ausztrália, Argentína és Írország. Az elmúlt évtized folyamán a bárány- és birkahússal folytatott kereskedelem erőteljesen fokozódott, ennek ellenére eltörpül a marha- és sertéshús mennyisége mellett. Üj-Zéland és Ausztrália részesedése a birkahús világexportjából mintegy 75 százalékos. A legfőbb importőrjei ennek a húsféleségnek Anglia és Japán, amelyek a világpiacom lévő birkahúsmennyiségnek mintegy 75 százalékát vásárolják fel. Az osztrák erdőgazdaság „Nemzetgazdaságilag hosz- szú távon értelmetlenség, hogy nem hasznosítjuk kielégítő mértékben az osztrák erdők kapacitását. ugyanakkor költséges és egyre nehezebbé váló importra támaszkodunk” — mondotta az erdőgazdasági igazgató Becsben. — Mindent el kell követnünk, hogy végre túllépjük az eddig kitermelt évi 9,5—11.5 millió köbméter famennyiséget és tényleges termelési lehetőségeinkhez mérten évi kitermelést biztosítsunk. Ausztria erdővel borított területeinek összessége 3 675 000 hektár. A fakészlet 730 millió köbméternek felel meg. Ez azt jelenti, hogy az erdőgazdaság három alapvető üzemi formája számára ebben egyenként 230 millió készlet-köbméter fa rejlik. A növekedés hektáronként és évenként 5,5 köbméter, összesen pedig 17,6 millió köbméter. Az erdőgazdaságoknak az a törekvése, hogy a kínálatot & a szükségletet összhangba hozza, az egészséges tartalék- kapacitás alapján megvalósítható. A különböző elemzések alapján feltételezhető, hogy az erdőgazdasági üzemek a jövőben összterületüket még inkább hasznosítják. A védett erdők részesedése egyre inkább növekszik. . „,j
