Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-12 / 85. szám
1972. április 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Új rövidfi’mek A következő hetek gazdag rövidfilm választéka főleg magyar rendezők alkotásaiból áll. Gyarmathy Lívia filmje a „Tisztelt című’’ nyugdíjas portásokról szól. Mészáros Márta a „Lőrinci fonóban” című alkotásában a fonónők életével, munkájával ismerteti meg a nézőket. Tata lakóinak életét, a város szépségeit mutatja be Murányi Éva és Szabó Árpád „Egy kiváros kincsei” című filmje. Szurdi András a tavalyi esztendő legfontosabb nyári kulturális eseményeiről készített összefoglalót. „És nyáron" című filmjében. G. Kolozs Zsuzsa Budapest építészetét és műem1ékvédelmét mutatja be. Filmjének címe: „Ahogy én látom”. Rajki Béla „Melyiket válasszam” című alkotása a KSI úszóiskoláját mutatja be. Népszerű tudományos film az „X sugár”. A rendező Takács Gábor, a röntgensugár sokféle alkalmazásával ismerteti meg a nézőt. A négy nagyhatalom és a két német állam tárgyalásairól ad izgalmas ízelítőt a Nyugat-Berlinről szóló „Különleges státuszú város”, Glósz Róbert alkotása. mi Gagarinunk” című szovjet dokumentumfilm az első űrrepülő alakját kelti életre a filmvásznon. Táncoló néger — ahogy Győri Attila, a szolnoki Kassal út] iskola ötödikes tanulója ábrázolta Vagy száz festmény és rajz köröskörül a szolnoki gyermekkönyvtár falain: az úttörőszövetság által hirdetett megyei pályázatra beküldött legjobb munkák. Akinek borús a kedélye, merem ajánlani, hogy nézze, meg ezt a kis kiállítást. Mire a terem végére ér, majdnem- biztosan belopódzik a szemléletébe valami derű. A környezet gondtalan, de éles látásáról, szellemes megfigyeléséről tanúskodnak ezek a vidám kirándulásokat, mozgalmas sport jeleneteket, vad hócsatákat, izgalommal átélt olvasmányélményeket megörökítő képek. Dicsérik a rajzpedagógtisok módszerét, akik észrevehetően nem igyekeznek saját felfogásukat ráerőszakolni a gyerekekre, nem nyesik meg a 10—14 éves korban még oly könnyedén szárnyaló fantáziát, viszont annál inkább törekszenek arra, hogy kompozíciós készséget és sokoldalú technikai felkészültséget szerezzenek tanítványaik. Sajnos, még énnek a csupa derű kiállításnak is van árnyoldala. Amilyen örvendetes Szolnokról például a Kassai úti, a Beloiannisz úti és a szandaszöllősi iskolák tanulóinak színvonalas és bőséges szereplése, annyira lehangoló, hogy a megyeFiatal szállodai szakemberek nemzetközi tanácskozása A Nemzetközi Szálloda Szövetség ifjúsági tagozata Budapesten tartja két napos kongresszusát. A nemzetközi tanácskozást kedden Szurdi István belkereskedelmi miniszter nyitotta meg a Duna Intercontinental szállóban. A miniszter a kongresszus jelentőségét hangsúlyozva, arról beszélt, hogy a fejlődő nemzetközi turizmus kiszolgálására egyre több szálloda, s hozzátartozó vendéglátóüzem épül, így mind több új szakemberre van szükség. A nemzetközi szövetségen belül a junior szekció működését indokolja az is, hogy a szállodaiparban egyre több fiatal dolgozik. A megnyitó plenáris ülés után a kongresszus részvevői — a házigazdákon kívül 20 ország 80 képviselője — két szekcióban folytatták a munkát. Ezen kívül a külföldi szakemberek megismerkednek hazánk szálloda- iparával, a magyar szálloda- és vendéglátóipari szakképzéssel. Derű és árnyék székhelyen kívül a többi város és község tanulóitól alig látunk munkát. Meglehet, hogy valóban Szolnokon legmagasabb a rajzoktatás színvonala, de a kiállítás képe aligha fejezi ki a valóságos arányt. Minden bizonnyal a felszínes szervezés okozta ezt a torzulást. A kiállításon legjobban szereplő tanulók a nyáron képzőművészeti táborozáson vesznek részt, s a táborban készített munkáikból válogatják majd ki az idei országos gyermekrajzkiállítás anyagát Elgondolkodtató, hogy hogyan fejleszthetik ezek a tehetséges gyerekek képző- művészeti tudásukat és vizuális kulturáltságukat azután, hogy befejezik általános iskolai tanulmányaikat. A középiskolai rajz- és művészettörténet oktatás gyakorlatilag megoldatlan: ez országos gond. De, hogy az egész megyében alig találni képzőművészeti szakkört, ahová a 14 éven felüliek is bekapcsolódhatnak, ez érthetetlen és nagyon-nagyon sajnálatos. A szolnoki képzőművészet többre kötelező hagyományai miatt is, a legtöbb megyéhez viszonyított elmaradás miatt is, de legfőképp a fejlődéstől elzárt, nagy valószínűséggel elkallódó tehetségek miatt. Sz. J. Először ügy volt, hogy a Rió de Cruz-i filrnfeszti* válra utazom reprezentálni, w. de aztán mégis inkább úgy Á döntöttem, hogy egy puszpángbükkösi irodalmi est rendezését vállalom. Hiába, kényelmes ember vagyok. Puszpángbükkös ugyanis lényegesen közelebb van mint Rió de Cruz. Meg talán azért is, job- \ ban csábított ez a megol- *1 dás, mert ebben a műsor- ? ban a nagy Rábavölgyi , Menyhért is hirdetve volt, ' ami mór egymagában élmény. Nekem. A puszpáng- bükkösieket pedig nem kérdezte meg senki. Délután érkeztünk meg a községbe, s jókedvemet rögtön elrontotta a kultur- ház igazgatója, amikor tudomásomra hozta, hogy az esti előadás iránt semmi érdeklődés nincs. Egy árva jegyet nem tudtak eladni elővételben, mindez azonban még nem ad aggodalomra okot, mert a közön- v ség csak azért nem tülek- ' szik a pénztár előtt, mert a faluban egyszerűen nem * hiszik ek hogy a nagy Rábavölgyi Menyhért Pusz- pángbükkösön akarja elté- kozolni istenáldotta teheti ségét. — De hiszen a neve rajta van minden plakáton! próbálkoztam magyarázkodni. — Nézze meg, akkora betűkkel hirdetjük Rábavölgyi Menyhértet Pusz- pángbükkösön, mint egyes i metropolisokban az Omnia ■ | kávét szokták!... * — Az nem számít — tromfolt le az igazgató, — i mifelénk már nem hisz a nép... Múltkoriban is úgy Ágh Tihamér: Sétáltatás volt például, hogy fellép nálunk a népszerű Grim- busz Aranka, de helyette csak száj- és körömfájás lépett feL Igazán nem csoda, ha ezek után bizalmatlanok a dolgozók... — De bocsánat, Rábavölgyi Menyhértet, aki már szinte haladó hagyomány, akit a műemlékvédő bizottság a saját színészének tekint, aki még a Tenkes kapitányában tűnt fel, egy ilyen művészt nem tehetünk ki annak, hogy érdektelenségbe fulladjon a műsora! — Szó sincs róla! Telt ház lesz, csak előbb meg kell nyugtatni a közönséget, hogy Rábavölgyi Meny- héx-t csakugyan megérkezett a községbe ... Sétáltatni kell! — Mit kell csinálni? — Mondom: sétáltatni — magyarázza hangjában némi sértődöttséggel az igazgató. — Végig kell vele vonulni párszor a pro- menádon! — Hol kérem szeretettel!? — A promenádon... az eszpresszó és a nagytemplom között... vasárnap ilyenkor ott vannak a legtöbben ... Sétálnak egy órácskát, híre megy, hogy megérkezett Rábavölgyi Menyhért és meglátja, estére zsúfolt házunk lesz. Bejőlem csak a tapasztalat és a jóindulat beszél! Nem ellenkeztem. A kocsiban várakozó Rábavölgyi Menyhérttel igyekeztem tapintatosan közölni, hogy sétálni megyünk. Erre azonban semmi hajlandóságot nem mutatott. Arra hivatkozott, hogy ez nincs benne a szerződésében, különben is n'eki előadás előtt el kell mélyülnie. Nagy nehezen azonban mégis kötélnek állt, amikor arra figyelmeztettem, hogy a népszerűség mi mindenre kötelezi az embert. Sűrű do- hogások közepette végül is kikászálódott a kocsiból és elindultunk vasárnap délutáni sétánkra a promenádon. A kulturházigazgatónak igaza lett. Az öregasszonyok még a pletykálkodást is abbahagyták, a kerítéshez lopakodtak, hunyorgó szemérmes pillantásokkal kísérték a nagy Rábavölgyi Menyhértet, miközben lelkűk mélyén úgy elpirultak, mint amikor először csalták meg a férjüket. A kocsmában félúton megállt a kés, sokan elhalasztották a menet- rendszerű vasárnapi pofozkodást, a haragosok kibékültek, a barátok pedig összevesztek azon, hogy ki kérjen előbb autogramot a nagy Rábavölgyi Menyhérttől, az egész ország népszerű Menyusátől. Mindenki az utcára tódult, fiatalok és öregek, • nemzedéki ellentéteket félretéve, egyaránt nagy érdeklődéssel bámulták a ritka látványosságot Közben elkaptam a hangokat, áhitatos és ámuldozó párbeszédeket, melyek nyomon követték sétánkat. — Né, mán ki megy ott, — lökte oldalba bögyös, gúvadt szemű asszonyát egy rátarti férj — né mán, ott mén, akit a múlt héten láttunk a tévében ... — A Rita Pavóne!? — álmélkodott az asszony. — Egy csudát — tudálékoskodott az ember, — a Rita az sokkal szeplősebb, ennek meg még bajsza is van... ez a Rábavölgyi Menyus... És mi közben csak róttuk az utat le-fel. Az esti előadás minden igyekezetünk ellenére, érdeklődés hiányában mégis elmaradt. Az igazgató a kezét tördelte, a felesége viszont gúnyos, oktató hangon leckéztetett meg bennünket: — Nem is érdemelnek mást, minek kellett egész délután mutogatni magukat a főutcán?! Nem bolond mifelénk a nép este olyasmiért fizetni, amit nappal ingyen is láthatott! Menyussal egymásra néztünk, tekintetünk fáradt volt és törődött, de abban mindenesetre egyetértett ez a pillantás, hogy talán soha nem fogjuk megismerni a puszpángbükkösi közönség lelkivilágát. És a kulturházigazgatóét sem... Április: a költészet hava Kellemetlen, sőt nem túl- zunk, ha azt mondjuk: szégyenletes meglepetéssel kezdődött a Költészet Napjának megünneplése a megyeszékhelyen. A kecskeméti kiadású. Forrás című folyóirat leggyakrabban publikáló alkotóiból álló delegáció hétfőn délután a Szolnok megyei Építőipari Vállalatot, majd a kőolajkutató vállalat munkásszállását kereste fel. A két helyen összesen egy főnyi közönség” várt a jóelőre meghirdetett és a két üzem illetékesei által vállalt íróolvasó találkozóra. Ehhez kommentár sem kell. Megszokhattuk, hogy a kulturális eseményeknek gyakran ártanak a szervezés hibái, no, de ennyire!... Forrás-est Szolnokon A baljós nyitány után annál megnyugtatóbb volt látni a Ságvári Endre Megyei Művelődési Központ nagytermében megjelent kétszáz főnyi közönséget A Forrás alkotóinak irodalmi estjét Szurmay Ernő, a megyei könyvtár igazgatója nyitotta meg a rendező szervek (valamennyi megyei kulturális szervünk) nevében. Reményét fejezte ki, hogy a Forrás is alapja lesz aBács- Kiskun és Szolnok megye közti kulturális együttműködésnek, amely képzőművészeti és a színházi élet területén már elkezdődött Az immár négy éve sikeresen megjelenő irodalmi, művészeti, tudományos folyóirat szerkesztési alapelemeit Varga Mihály főszerkesztő ismertette. Hangsúlyozta, hogy a Forrás szerkesztőbizottsága a kritikus társadalmi szemlélet híve, a folyóirat egyre változatosabbá, színvonalasabbá és népszerűbbé tételével a magyar szellemi élet túlzott főváros-centrizmusa ellen kívánnak küzdeni. Varga Mihály ezután bemutatta Buda Ferenc, Kiss Benedek és Hatvani Dániel költőket és Zám Tibor írót, szociográfust. A szerzők egy- egy művüket mondták el, majd Békés Rita a Vígszínház, valamint Bókay Mária és Huszár László a Szigligeti Színház művészei tolmácsolták a verseket és Zám Tibor novelláját. Buda Ferenc sorainak markáns ereje, Kiss Benedek balladás lírája, Hatvani Dániel keresetlen egyszerűsége és Zám Tibor kesernyés iróniája érezhetően mély rokonszenvet váltott ki a hallgatóságból, annak ellenére, hogy az előadóművészek nagyon kevéssé azonosultak a bemutatott művekkel. Jeles költő-vendégek A szolnoki irodalmi est lényegében nyitánya volt a mai magyar költészetet ünneplő megyei eseménysorozatnak, amely a hónap végéig tart. Jeles költő-vendégeket várnak a művelődési intézmények, Karcagra Nagy Lászlót, Kisújszállásra Fodor Andrást, Túrkevére Csoóri Sándort, Jászberénybe Rat- kó Józsefet, Mezőtúrra Jobbágy Károlyt Szinte valamennyi könyvtárunk kiállítást rendez verseskötetekből a hónap során. Kiveszik részüket a szép magyar vers népszerűsítéséből az irodalmi színpadok és ifjúsági klubbok is. Az iskolákban a tavaszi szünet Utáni első irodalmi, illetve osztályfőnöki órákon emlékeznek meg a költészet napjáróL Sz. J. Meteorológia és környezetvédelem Az Országos Meteorológiai Szolgálat Központi Légkörfizika} Intézetében naponta négy alkalommal bocsátanak fel 25—30 kilométer magasba rádiószondát Az eredmények bázisadatokat szolgáltatnak az időjárás előrejelzéséhez és segítséget nyújtanak a légiközlekedésnek is. Az intézetben tanulmányozzák a légkör szeny- nyeződését, foglalkoznak az urbanizációs meteorológiával. Városklimatológiai felméréseket végeznek, az eredményeket felhasználják majd a jövőben a várostelepítéseknél, új lakótelepek kialakításánál. Előkészítik a rádiószondát (MIT fotó; Hadas János felvétele — ESI
