Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-12 / 85. szám
1972. április 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 „KI MIT TUD” az energia- gazdálkodásról Három megye területi elődöntője volt Szolnokon Mintegy nyolcvanan indultak tegnap — Szabolcs-Szat- már. Hajdú-Bihar és Szolnok megyéből valók — azon az érdekes szakmai vetélkedőn, amelyet fiatal (legfeljebb 35 éves) szakemberek, elsősorban mémököK és technikusok számára rendezett az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület szolnoki csoportja a megyeszékhelyen. „Az ország több városában tartják ma azonos időben az energiagazdálkodási Ki mit tud területi elődöntőit. Mely városokban?” — hangzott az egyik kérdés a játékvezetőtől, s a teljes válasznak hat helységnevet — Köztük Szolnokét kellett tartalmaznia. Mint ebből kitűnik, műszakiakhoz illő pontossággal, az ország hat helyén egyidőben bonyolították le e szellemi— szakmai tornát, amelyen azonos „akadályként”, ugyanazokra a kérdésekre, feladványokra kellett megoldást adniuK a versenyzőknek. — Mégpedig három játékszakaszban. Elsőként valameny- nyi benevezett induló egy 14 „találatos” szakmai totószelvényt állított ki. Például az egyik kérdésre ily módon: Az 1971. évi országos gázkonferenciát — Szeged (1), Győr (x) és Miskolc (2) közül — melyik városban tartották? A legtöbb helyes találatot elért „totózók” vehettek részt a második és harmadiK játékszakaszban. — Szolnokon tegnap negyvenketten kérdésfelelet formában oldották meg a második játékszakasz feladványait, amelyekre már a helyes és teljes választól függően pontszámokat kaptak. A hat feladvány között például ez a kérdés is elhangzott: — A márciusban Moszkvában tartott magyarszovjet konnúnytárgyaláson — ahol távlati energiaellátásunk kérdéseiről is szó volt — hazánkat kik képviselték? Erre — a négy pontot érő teljes válaszként — a Fock Jenő vezette kormányküldöttség négy tagját kellett megnevezni. Időszerű tájékozottságot és szakmai felkészültséget igénylő ismereteket egyaránt követelt tehát ez a játékos erőpróba. Valamennyi résztvevője gyarapíthatta tudását, látókörét — ez volt egyébként bevallott célja is a vetélkedőnek. A harmadik szakaszában egy keresztrejtvény sikeres megfejtésének eredményeként „beküldendő” sorokat kellett a játékosoknak 25 percen belül eljuttatniuk a zsűrihez, amelynek enlöki tisztét Soós István, megyei tanácselnök-helyettesünk töltötte be. Az energiagazdálkodási Ki mit tud vetélkedő első három helyezettje takarékbetétkönyvet kapott jutalmul. A játék győztese Tóth László nyíregyházi versenyző lett, a II. helyezést Konczos János- a harmadikat pedig Szabó János — mindketten a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat dolgozói érték el. Húszán jutottak tovább az országos döntőbe, amelynek megrendezésére — idén harmadízben — novemberben kerül sor. Egyszerűbb lesz a cipővásárlás ? A cipő vásárlóknak egyre több gondot okoz a lábbelik eltérő számozása, manapság ugyanis a hazai és a külföldi cipőgyárak három féle mérték szerint számozzák termékeiket. Nálunk és még néhány országban az úgynevezett francia számozást alkalmazzák. Angliába*- és a nyugat-európai országok többségében az angol hosszméretet, s létezik egy úgynevezett amerikai számozás is. A Nemzetközi Szabvány- ügyi Szervezet, az ISO elhatározta, hogy egységesíti és nemzetközileg szabványosítja a lábbelik méret- számoeását és méretjelölését. mégpedig a legegyszerűbb módon, a milliméter alapján. Az új méretrendszerben számonként öt. illetve 7 milliméterenként változik a nagyság. A magyar szabványügyi szakemberek az javasolták, hogy a 7 milliméteres méretkülönbséget csak a „kényelmesebb házicHíknél és túrabakancsoknál vezessék be. Az új mértékrendszer kidolgozása még folyamatban van. azonban az NDK-ból és Csehszlovákiából importált cipők számozása már a milliméter redszeren alapszik. Eszerint a 36-os francia számozású lábbeli 24-es, a 42-esé pedig 28-as. Az új számozást előreláthatólag két-három év múlva vezetik be világszerte, mivel a cipőgyárakban a kaptafákat is ki kell cserélni, át kell számozni. A Magyar Szabványügyi Hivatal már megkezdte az új mértékrendszer bevezetését azzal, hogy a néhány éve megjelent kaptafa-szabvány • francia méretek mellett milliméter- rendszert is tartalmazz Korszerű terményszárító és takarmánykeverő üzemeket vásároihatnak a szövetkezetek Az ÉLGÉP és az újszászi Szabadság Tsz közős bemutatója (Tudósítónktól) Az Élelmiszeripari Gépgyár és Szerelő Vállalat, valamint az újszászi Szabadság Termelőszövetkezet kedden bemutatóval egybekötött országos tanácskozást rendezett Új szászon. A községi művelődési házban összegyűlt mintegy háromszáz tsz-vezetővel. szakemberrel ismertették az ÉLGÉP Vállalat korszerű termékeit, a terményszárító és takarmánykeverő üzemeket. Salamon László, a vállalat főmérnöke a tanácskozáson elmondta hogy a korszerű mezőgazdasági nagyüzemekben elengedhetetlenül szükséges a terményszárítás valamint a takarmánykeverék előállításának jobb megoldása. A vállalat többek Között gabonaszárító berendezéseket, komplett szállítótelepeKet, — magtisztító, osztályozó, aprító- és keverőgépeket, szemes és pornemű termékek szállítására — egyaránt alkalmas anyagmozgató gépeket és berendezéseket készít A taKarmánykeverőt, illetve a terményszárítót állami ártámogatással vásárolhatják meg a gazdaságok. 'A főmérnök után Pénzes István, a malomtechnológiai tervező osztály vezetője filmvetítéssel illusztrált előadáson mutatta be a már gyártásban lévő, vagy a tervező osztályon készülő takarmánykeverőket és szárítókat. Ezek a takarmánykeverők automatiKus vezérléssel dolgoznak és három különböző méretben — két-három. illetve 5 tonnás óránkénti teljesítményű — készülnek. A résztvevők megtekintették a vendéglátó újszászi tsz nagy terményszárító, illetve azzal egybe épített automatikus takarmánykeverő üzemét. A csaknem 4 millió forintos beruházásból épített üzem 1970 óta működik. — Használata gazdaságos, egy üzemóra költsége 515 forint, kiszolgálásához csupán öt személy szükséges. Teljesítménye: 4.5 ezer holdon termett szemesgabona, illetve termény szárítását, vagy keverését végzi. A látogatók egyik csoportja Az I. sz. Szemklinika 170 ágyas intézettel bővül. A Tömő utcai új épületben kap helyet az Országos Szemészeti Intézet is. A korszerű klinikán két műtőben operálhatnak majd az orvosok. Ideális körülmények között dolgozhatnak a laboratóriumok és az ambuláns betegeket ellátó orvosok is. Az intézetben 200 hallgató részére előadótermet építettek. (MTI Foto — Bara. István felv. — KS) Alapos legyen a beruházásokról Megkezdődött a juhok ,,kiverése” a legelőkre (Tudósítónktól) Megkezdődött a juhok „kiverése” Szolnok megye nagyüzemi legelőire és ezzel megkezdődött a legeltetési szezon. A hét elején már 5—6 ezer birka fogyasztotta a rétek, legelők zsenge fűállományát. Május 1-ig mintegy 100 ezer juhot hajtanak ki, s ezt Követően — megkezdődik a szarvasmarhák legeltetése is. A kihajtás előtti „rét-szemléken” a szakemberek megállapították, hogy a száraz tél és a csapadékszegény tavasz kedvezőtlen volt a legelőkre. gyenge a fűállomány. Legfontosabb teendő a talajerő utánpótlás és a szakszerű öntözés. Az eddigi eredmények kevésbé biztatóak, mivel a megye 66 ezer hektár rét, és legelőterületéből eddig alig 2 ezer hektárt öntöztek meg, noha mintegy 20 ezer hektárnyi terület különösebb befektetés nélkül alkalmas mesterséges csapadékpótlásra. Vannak azonban olyan gazdaságok, amelyek nem várják, hogy megeredjen az eső, hanem intezíven öntöznek. A jászboldogházai Aranykalász Tsz, a Jászság egyik legagyobb szarvasmarhatenyésztő üzeme, már több mint 400 hektár, a beseny- szögi Kossuth Tsz mintegy 350 hektár takarmánytermő területet öntöz. A kisújszállási Búzakalász és Kinizsi Tsz együttesen 400 hektárra juttatott már vizet. A tsz-ek egyrészében — számítva a kisebb zöld tömegre, — takarékos legeltetési formákat vezetnek be. A kőtelki Ady Tsz-ben adagolt legeltetést alkalmaznak, szinte kiszabják a napi porciót a jószágállomány részére. Négyes és hatos szakaszokban biztosítják, hogy a kedvezőtlen időjárási körülmények ellenére legyen zöld takarmánya a jószágéllo- mánynak. — E — Tavaszi-nyári újdonságok 1972. tavaszi—nyári kelme- újdonságait vonultatta fel kedden a Divatcsarnok Tx)tz- termében rendezett, divat- bemutatóval egybekötött- termékkiállításán a Magyar Selyemipari Vállalat. A nyitási, megelőző sajtótájékoztatón elmondották, hogy lényegesen megváltozott a gyártirányösszetétel: a régi, hagyományos viszkoz-műse- lyem fonal egyre inkább kiszorul a forgalomból, s új. korszerű szálak veszik át helyét: a legelső mesterséges szál felett eljárt az idő. Alighanem általános érdekű tanulság, hogy adott településen a beruházásokat, azok valamennyi „fajtáját” kézben tartani, összefüggéseikben látni, figyelemmel kísérni — ma különösen fontos feladat. Mégpedig — a törvény adta jogánál, felhatalmazásánál fogva — ez elsősorban a település gazdájának, a tanácsnak az egyik alapvető teendője. Nagy hangsúllyal fogalmazta ezt meg a közelmúltban Karcagon, a városi pártvégrehajtóbizottság. Szándékosan írtuk a beruházások valamennyi „fajtáját”, mert nemcsak a tanácsi irányítással megvalósuló — és a tanács felügyelete alá rendelt gazdasági szervezeteknél elhatározott — fejlesztések iránt támasztott követelmény ez, hanem a minisztériumi vállalatoknak az adott településen — esetünkben Karcagon — végzett beruházásaira, fejlesztési terveire szintúgy kiterjed. A tanács- törvény módot ad rá, más kormányhatározatok, jogszabályok pedig köteleznek is arra, hogy a helyi államhatalmi szerv végrehajtó apparátusa teljes képet kapjon, mindenkor tájékozott legyen az igazgatási területén elhatározott, vagy már megvalósulóban lévő beruházásokról. Napjainkban egyfajta elbizonytalanodás, . megtorpanás tapasztalható jó néhány gazdasági szervezetné] a fejlesztésekkel kapcsolatban. A karcagi vezetőkhöz is több olyan értesítést küldtek, amelyben a feladó közli, hogy ezt vagy azt a — korábban elhatározott — beruházási tervet, anyagi fedezet hiánya miatt nem valósítja meg. De még az ilyen közléseknél is aggasztóbb, hogy némelyik, meglévő építőipari kapacitásnál már bizonyos „leépítési”, csökkentési törekvések tapasztalhatók. Ezek érvényesítése megengedhetetlen — jóvátehetetlen követelményekkel járna ugyanis a későbbiekben. A beruházási egyensúly javítására hozott intézkedések szintén ellentmondanak az építőipari teljesítőkepesség csökkentésének. Még akkor is, ha átmeneti megtorpanások, olykor kritikusnak tűnő, pillanatnyi helyzetek látszólag ezt indokolnák. Azért, mert a növekvő feszültségek oka éppen az volt (s még napjainkban sem szűnt meg), hogy a kereslet jóval felülmúlta az építő- és szerelő- ipari kínálatot a beruházások piacán. Bizonyos, hogy ez a kereslet — a most tapasztalható csökkenés után — nem sok idő múltán ismét megélénkül, s akkor csak megfelelő — lehetőség szerint tovább is fejlesztett — kivitelezői kapacitással lehet majd hatékonyan kielégíteni. Az alaposabb helyzetismeret biztosítására amellett foglalt állást a párt-vb, hogy e célra alakuló bizottság egyenként és részleteiben vizsgálja meg a városban 1975-ig szóló fejlesztési-beruházási létesítményeket és terveket. Külön vegye számításban azokat, amelyek megvalósítása, folytatása nem tűr halasztást. Másként csoportosítsa azokat, amelyek kezdéséhez, indításához bizonyos türelmi időre van szükség. Az előbbiekkel kapcsolatban a párt-vb egyik tagja sürgette, hogy amelyik fejlesztés a minisztériumi iparban is elhatározott, jóváhagyott, annak a megvalósításával ne késlekedjenek. Alapvető érdek ez Karcagon. Az iparfejlesztés elsősorban a foglalkoztatási gondok enyhítésére — főleg a női munkaerő kereseti lehetőségének biztosítására, — a városból és környékéről távolra járó, ingázó dolgozók helyi alkalmazására történik; ez az elsődleges célja. Nem közömbös tehát, hogy a termelő jellegű, befejezetlen beruházások hogyan, mikorra készülnek el. Ám a tervezett gyermekintézmények felépítése szintén sürgető. Erre a tanács már eredményekkel biztató erőfeszítéseket is tett. Az egószsóaügyi ellátás tervezett létesítményeinek sorsa még további egyeztetést követel a felsőbb szervekkel, elsősorban az anyagi fedezet biztosítása végett. Hasonlóképp, a lehetőségeket tisztázó megbeszélésekré több más — köztük termelő jellegű — fejlesztési terv végrehajtása érdekében is sort liell keríteni. Csak ezek után lehet a város vezetőinek alapos összképe a beruházásokról, azok megvalósításának helyzetéről és csak ezáltal segíthetik elő hatékonyabban e tervek végrehajtását. M. I.
