Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-09 / 83. szám
1972. április 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Költészet Napja 1972 így tavasszal, április első felében, József Attila születésének évfordulójához kapcsolódva rendezik meg immár hagyományosan a magyar költészet ünnepét, a líra tavaszi seregszemléjét. Költői esteken és egyéb alkalmakkor az élő költészetet, idézik; mai költők verseit mondják országszerte, falun és városon, hivatásos művészek, amatőr versmondók; költők találkoznak versszerető olvasóikkal. A lírának ezen a tavaszi ünnepén kijut a tiszteletből a költőelődöknek is, költészetünk évszázados hagyományainak; hiszen a líra maga a szakadatlanul megújuló és újat teremtő folytonosság. Mai költők hangjában-szavában Csokonai. Petőfi, Ady, József Attila dallamai is benne rezegnek. A Ura szolnoki ünnepnapjának költővendégei az alföldi táj küldöttei. Ennek a tájnak élményvilága kapcsolja őket egybe. A tiszaderzsi születésű Hatvani Dániel a Jászság és a Kiskunság üzenetével érkezik a költészet tájaira; a Debrecenből induló Buda Ferenc verseiben a „magyar alföld tüzei” lobbannak fel, költeményei a „tanya-Magyarország” kemény életének tiszta és eltökélt vállalásáról vallanak. Kiss Benedek szavában pedig, akit Petőfi szülőhazája, a Kiskunság adott a költészetnek, Juhász Ferenc szerint „aranyfüttyű szél tekereg”, ök hárman, a kecskeméti Forrás költő-munkatársai képvise lik napjaink költészetét a központi megyei ünnepségen. KISS BENEDEK: BUDA FERENC versei: Fák és a szél Suhogtam fákkal — azt hittem, a fák csinálják a szelet: tarajos gesztenyénk felfújja magát, pulyka ha csúfolják sihederek, a juharfa, eperfa, szilfa nekilát, rázza magáról a levelet, hajlik, hánytorog, dobálja magát, mintha szellemet űzne ki magából — a szelet! Tudom már, a szelet csak megérteni lehet, megérezni és köszönteni. Nagyobb fák finomabb műszerek, előbb köszönnek neki. HATVANI DANIEL: Többet akar a szív Rétek kolompolnak a tehenek nyakában basszus alkonyat zeng kiáltanak a fák de nem hallom szavukat paták alá feküdt a néma fű álma a hold sárga virága. Szememben halkuló tanyák fáradt kezemben remeg az árnyék mint a szekérderékba dobott kapanyél régi éveimet forgatják elő a küllők akácfák senyvedését a sövénykerítésben hergelő kakasok boldog kortyogását krurr pliföldek lilazöld üzenetét. Ráncok az arcon részeg kalap a nap az ég szemöldöke rándul nagyot akar a szív beleroskad a táj görnyedő háta a sóhaj nem tudja a világra felrajzolni csattogó gépek olaj-vas-erejét. Révész Napsugár: Tanya — hazám (illusztráció Buda Ferenc verséhez) Ébresszen aranysíp Kötömör égi Kertek, H körtefa-nevelőkl Erdők, dombok, szerelem-szagú bokrok! Adjatok nyühetetlen erőt kurta karomba és piros parazsat szivem alá, mint kapanyéllel leütött alma, meg ne rohadna! Mászok félelmetes kútba. Párolgó tükrök, « vas-viTlogási vizek, velem legyetek, és ti is, tüzek! Termő szegénység, türelmes krumplifészek, táplálj, babvirág, fehér bokor, csavarodj homlokomra dísznek. Ébresszen aranysipod, virradat l Súlyos vagyok, reszketnek alattam a hidak. Fakul az ablak Fakul az ablak, álmatlan ülök, nyelem a gondot, iszom a füstöt. Erik pirosra, hasad a hajnal. Félelmem felszáll, fekete karvaly. Pusztít fehér láz, rossz cigaretta, emeli egem hasadt gerenda. Keserves munkám lebarmolt erdő, vetésem zöldjén vasorrú varjú. MEGGYES LASZLŐ: ZAGYVAKANYAR RIDEG GÁBOR: A szolnoki képzőművészet története Fényes Adolf és az első törzstagok Nem célom, hogy részletesen ismertessem Fényes Adolf élettörténetét. Ez a feladat a monográfia-íróké. Munkásságáról is csupán a szolnoki művészetre gyakorolt hatásának szempontjából szeretnék beszélni, s egyúttal természetesen meg- ismeretni mindazokkal, akiknek figyelmét a róla szóló tanulmányok, könyvek mindeddig elkerülték. Bár kiemelkedő alkotó- művésze a szolnoki képző- művészetnek, fellépése e művészet története során sem volt előzmények nélkül, s az is félrevezető lenne, ha azt mondanánk, Fényes Adolf tette a szolnoki művészetet azzá, ami, s nélküle elvesztené jelentőségét. Talán az egyik legnagyobb jelentőségű és a szolnoki művészetre a továbbiakban legnagyobb hatású műve az 1897-től 1904-ig festett képsorozat, amelyet 1905-ben Szegényember élete címen állította ki. Fényes Adolf első képeit weimari mestere, Max Thedy hatására festette, aki az 1880-as években Németországban oly divatos realista irányt, az ún. „Arme- Leute-Malerie” stílusát képviselte. Ez az irányzat a nyomor festésében csupán érdekes témát látott, s egzotikus érdekességként ábrázolta. Az élmények, s nem utolsósorban a Szolnokon töltött évek hatására Fényes a Szegényember élete sorozatban már messze eltávolodik ettől a szemlélettől, amely talán egykor a festményciklus inspirálója lehetett. E sorozat korának legkritikusabb művészi megnyilvánulása volt. A Fényes Adolfnál majd 20 évvel fiatalabb szolnoki festőkortárs, Szüle Péter néhány képén félreismerhetetlenül felismerhetjük a mester e korszakának hatását. Szülének ezek a képei mind szemléletmódjukban, mind színkezelésükben közeli rokonságot mutatnak a Szegényember élete ciklusban ábrázolt nyomasztóan sötét világgal. Egyik ilyen műve pl. a Csavargó fej című, amelyből azonban egyúttal az is kiderül, hogy mestere nyomdokainak követése nem fajult nála sohasem epigonizmussá. Fényes Adolf életműve, leszámítva néhány korai festményét, amelyekben jobbára csak kereste, de nem találta meg önálló művészi hangját, tehát egy olyan döbbenetes erejű „auftakt- tal” kezdődött, mint amilyen a Szegényember élete sorozat. A képeken megfestett emberek sorsa iránti részvét, a velük való sorsközösség vállalása fejeződik ki a ciklus egyes darabjain. Döbbenetesen megfestett, tragikus, komor világ a Szegényember élete, s világa. Ha évekig ilyen tragikusan is látott Fényes, a sorozat utolsó képein, a komor hangulatú művekben is lassan derengeni kezd természeté^ bői fakadó optimizmusa, s az emberekbe vetett hitének fényében oszladozni kezd a fojtogató sötétség. A szó legszorosabb értelmében is; világosabbá válnak tónusai, s kezdi észre venni az élet derűsebb színfoltjait is. Fényes mindenesetre a képsorozatával olyan művészi és emberi magaslatról indult, amely meghatározta egész későbbi tevékenységét. Fényes életművének következő ún. átmeneti művészi korszakában a napfényesebb, derűsebb ábrázolásmód egyre több teret, egyre nagyobb hangot kap. Ennek az átmeneti korszaknak a legkiemelkedőbb művei az Egy legény egy lány, a Fiatal anya csecsemővel és az Ülő öregasszony című festmények. Ez utóbbi képnek művészettörténeti érdekessége, hogy modellje azonos Deák Ebner Lajos öregasszony című festményének modelljével. Ebben a művészi periódusban Fényes Adolf minden átalakítás nélkül, a maga teljes valóságában akarta megragadni a szolnoki életet. A szolnoki képzőművészet történetében Fényes Adolfnak ez a korszaka nem nélkülözött minden előzményt, akár Pettenkofenig is visszamehetünk az ebben az időszakban született művekben feldolgozott motívumok hagyományainkban történő kutatásában. Még világos korszaka elején, párizsi tartózkodása idején festett néhány városképet Későbbi, hasonló jellegű alkotásai közül megemlíthetjük pL az Óbudai részlet, A Szentjános szobor a szolnoki várban c. kisméretű vedutákat, s ezekkel ugyancsak rokon néhány nagyobb, a szolnoki Tabánról festett képe is. Mindezek a művek a szolnoki pályatársakra sem maradtak hatástalanul. Mint oly sok nagy polgári művésznek e korban, Fényes Adolfnak is csalódás lett osztályrésze. Az első világháború utáni Magyarországon nem látta végül is igazoltnak optimizmusát, önmagába húzódott, s a világtól való menekülését tükrözik azok a képzeletbeli tájképek, amelyeket részben Firenze környéki motívumok felhasználásával festett és a biblikus témájú képek is, amelyek 1927 után készültek. Sokan, méltatói közül is rosszallóan tekintenek a mesternek erre a korszakára, pusztán csak kritikai realizmusának kifáradását látják az altkor született művekben. Nem veszik figyelembe, hogy ez az önmagába fordulás, a világtól való menekülés is kritika volt a fennálló társadalommal szemben, ha nem is olyan nyilvánvalóan és közvetlen módon, mint előző korszakaiban. Fényes Adolfnak utolsó művészi korszaka egyben már a szolnoki képzőművészet következő periódusára utal, amelyre a modem stí- lustörekvések és stíluspró- bálkozások voltait a legdöntőbbek. Fényes Adolf: Babfejtők v V
