Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-09 / 83. szám
1972. április 9. SZOLNOK MEG TEJ NÉPLAP 3 Magyar! I» Pintér .T.-né dr. Polónyl Sz. L. Mészáros P. Varga B. Komaromi G. Ludwig L. Varró I. Simonyi L. Stefanik L.-ué Szerkesztőségünkbe lassan jő fél éve érkeznek levelek a szolnoki Móra Ferenc úti tízemeletes házakból. Legtöbb az elsőnek felépült, s 1970. augusztusában átadott 15. számú házból. A lakók olyan panaszokkal kerestek meg bennünket. amelyekkel valóságos kálváriát jártak; fordultak az ingatlankezelő Vállalathoz, a városi tanácshoz, a beruházási vállalathoz, a Népi Ellenőrzési Bizottsághoz, a KÖJÁL- hoz. Sajnos hónapokon ót eredménytelenül kilincseltek. Legnagyobb bajuk — mint például a IX—X. emeleti vízhiány és a lakások bűzösödése — mind a mai napig megvan, zavarja nyugalmukat. Egy-egy házban 128 összkomfortos lakás van. A felső emeleteken nemcsak a meleg, hanem, a hideg víz is alig-alig csordogál. Még elképzelni is nehéz, hogy IX—X. emeleti lakásokba vödrökkel, kannákkal kell felhordani a vizet. Minden panaszoslevelet vizsgálatra, a bajok orvoslására elküldtünk jó fél éve már az illetékes szerveknek, vállalatoknak. Választ, magyarázkodást kaptunk, de olyan ígéretet sehonnan sem. hogy megpróbálják megoldani a problémákat. Szerkesztő bizottságunk ezért úgy határozott, hogy az illetékes vállalatok, testületek felelős vezetőit — és a lakók képviselőit kerekasztal-beszélgetésre hívjuk. Megpróbáljuk a lap nyilvánosságán keresztül elgondolkoztatni, a helyzet változtatására ösztönözni azokat, akiknek feladata a hibák kijavítása. A szerkesztőség kerékasztalánál helyet foglal talc: Pintér Jánosné és Magyar! László, a Móra Ferenc út 15. sz. ház IX. emeletének lakói. dr. Polónyi Szűcs Lajos és Mészáros Pál, a Szolnok megyei Víz- és Csatornaművek Vállalattó1 Varga Béla és Komáromi Cyörgy, az IKV-tól, Varró István és Simonyi Lajos, a beruházási vállalattól, Ludwig László, az építőipari vállalattól és a városi tanács műszaki osztályának képviseletében Stefanilc Lászlóné. „Lakna benne, aki így csináltatta!” Kerekasztal-beszélgetés a szolnoki tízemeletes házakról Újságíró: Ügy gondolom, a témát külön ismertetni, részletezni nem kell. Engedjék meg, hogy bevezetés helyett olvasóink panaszos leveleiből idézzek: F. J. írta, 1971 szeptemberében: .,Az egyéves garancia lejártával megkezdték az építők a hibák kijavítását. A melegburkolat átrakásával kezdtek, ami a 128 család 95 százalékát érinti. Megkezdték a tizedik emeleten, két hét alatt három lakást fejeztek be hárman. Munkájuk sorrendje attól függ, ki itatja őket.. ö. B. 1971 októberében, keltezett leveléből: „Lakótársam hatodmagával lakik a Móra Ferenc út 15. sz. ház tizedik emeletén. Ha melegvizet akarnak, fazékban kell a gáztűzhelyen melegíteni, annak ellenére, hogy havonta személyenként 17 forintot fizetnek melegvíz-l|’sz- nálatért.” P. J. leveléből, amelyet idén januárban küldött: Tizenhét forintot fizetünk havonta személyenként, s nem kapunk érte melegvizet két hét alatt összesen 24 órán át sem. Hogy gondolja a szolgáltató vállalat. meddig megy ez így, miért fizetünk, ha nem kapunk érte semmit?” M. L. irta: „Kibírhatatlan fekáiia szag érződik a Móra Ferenc út 15. sz. ház felső emeletein már két hete. Jelentettem az IKV-nek, kértem KÖJÄL-vizsgälatot, írtam a megyei beruházási vállalat igazgatójának. Édeskevés eredménnyel járt, mert a szellőző motorokat megindították ugyan. de azok meg olyan nagy zajt csapnak, hogy az éjszakai pihenésünknek is vége.” — Azt hiszem helyes, ha a két jelenlévő panaszosnak adom át először a szót. Pintér Jánosné: Történt változás, helyesebben én például önkényesen változtattam. Mérgemben az 1971 decemberi, valamint ez év január—februári melegvíz használati-díjat nem fizettem be, s erre később sem vagyok hajlandó. Decemberben otthon voltam szabadságon, naponta jegyeztem a vízszolgáltatást, bizony még hidegvizet is alig kaptunk, nemhogy meleget. A nyáron vödrökkel hordtuk a vizet, ha a lift jó volt. azon, ha nem, fel a lépcsőn. Ha most is úgy lesz, még a leszállított, mérsékelt vízhasználati díjat sem leszek hajlandó megfizetni. újságíró: Varga elvtárs, a lakó nem fizeti, helyesebben nem fizette három hónapig a díjat Mi lesz ebből? Varga Béla: Per. Pintér Jánosné: Állok elébe! Mondom a másik nagy bajt: a bűz kibírhatatlan és időlegesen vissza-vissza tér. Magyart László: Kérem, én annyit panaszkodtam már az IKV-nak, hogy talán unnak is. Mindig azt a választ kaptam, hogy nem ők a felelősök. Dehát akkor ki, vagy kik? Tizenegy ilyen ház épül ott tudomásom szerint. Tehát még nyolcszor 128 lakás, több ezer ember lakik majd itt. Mindegyik házban ez lesz egy idő után? Képzeljék el, két kisgyerekem van. Esti fürdetésükhöz a gázon, fazékban melegítjük a vizet. Ha én akarok (mit akarok, szeretnék!) fürdeni, akkor éjfélre csörgőre állítom az órát. Egyébként a vízmelegítés miatt megnőtt a házban a gázfogyasztás és emelték az átalányt. Elmondom azt is, ha már az építőipar küldötte is itt van. Szeretném én, ha azok laknának ebben a házban, akik építették! Nevetséges dolgot mondok, de igaz, jöjjenek el, nézzék meg: egy- egy nagy eső után az előszoba üreges gipszfala vi- zesedik, a padlószinttől felfelé. Látszik a színváltozáson is, s a belső szoba fala pedig penészedik. Azt is tudom persze, hogy a lakók se mind angyalok. Újságíró: Jő, hogy ezt om 11 ti, hiszen tudunk szándékos rongálásokról, kisebb lo-. pásokról. Legyünk őszinték, mondjuk meg azt is. Magyart László: A nyitott kerékpár tárolóban leszerelik a biciklik alkatrészeit. Összetörik a lift égőjét. A földszinti nagyablakot állandóan betörik, s azon éjszaka az jön be a házba, aki akar. Tudjuk mi ezt is. Dehát 128 család között mindenféle akad, ilyen is van. De az is igaz, hogy a garanciában újra parkettázott szobám megintcsak hullámos, helyenként a kisuj- jamat is bedughatom két lap közé. • Ludwig László: Kérem, ha igényli, azonnal adunk új parkettát, kiszárítja és akkor újra gondoskodunk a lerakásáról. Újságíró: Ez a kerekasztal beszélgetés azonban nemcsak a két jelenlévő panaszos miatt ül együtt. Az a kérdésem: ha a házból tucatszám jelentkeznek ilyen igénnyel a lakók, valamennyi baiát ilyen méltányosan bírálják el? Ha egy lakón segítenek, azzal még nincs megoldva a gond! Ludwig László: Készséggel, ha indokolt, ezt nyugodtan kijelenthetem. Újságíró: Tőlem csak egy megjegyzést fogadjon el Ludwig elvtárs. Sehogyse értem én ezt a sok garanciális javítást. A múlt évben megírtuk, hogy egy tízemeletes ház, ezernyi hiba. Hogyan lehet ez? Vállalatuk a szocialista munka vállalata. Kiváló brigádjaik vannak, amelyeknek vállalásában minden évben ott a „jobban, hibátlanul” cél. Mégis, amikor egy-egy, sokáig albérletben vagy öreg vályog- viskóban tengődő szolnoki család végre lakáshoz jut, örömében mindent jónak, szépnek lát, — szeretné világgá kiáltani boldogságát — aztán hét-három hét múlva bemegy az IKV-hez, s mint a vízfolyás, sorolja a hibákat. Miért van ez így? Miért nem lehet jól, sokkal kevesebb hibával dolgozni? Komáromi György: Most történt, néhány hete. Bejött hozzám egy ember. Mondta, épül a lakása, tudja melyik 1 sz az övé. Aztán jött megint. Megnézte, gyönyörű, hibátlan! Vele örültem. Aztán két hét múlva visszajött, s úgy ahogy mondja, sorolta, mint a vízfolyás, mi romlott el, mi volt már az első napokban rossz. Varga Béla: Ilyenkor mondom én azt. hogy miért nem szólhat bele már a tervezéskor, az építéskor az ingatlankezelő abba, milyen legyen a lakás? Hiszen neki lesz vele aztán baja, de mennyi! Nekünk ebben a városban ötven—hatvanéves házakkal nincs annyi ba- junk-gondunk, mint az újonnan épültekkel. Én is azt kérdezem, hogy lehet ez? Ludwig László: Arra nem vagyok felhatalmazva, hogy a vállalatot érintő bírálatra itt reagáljak. Ma reggel tudtam meg, hogy ebben az ügyben itt meg kell ielen- , nem. Magyart László: Lenne még egy dolog, amit — mivel közöttünk ül a városi tanács műszaki osztályának képviselője is — elmondok. A házunk előtt játszótér volt. Most odaállították a faházas óvodákat. Kérdem a tanácstól: hol játsszanak a kisgyerekek? Miért fizetek akkor kiemelt zöldövezeti lakbért? Stefanik Lászlóné: A közelben van a Zagyva-nart, áhol azt hiszem van hely a gyerekeknek játszani. Magyart László: Asszonyom, ha önnek kisgyereke van, vagy lenne, leengedné nyugodtan egy folyó partjára játszani? Üiságíró: Engedjék meg, hogy a témához írásban hozzászóló Barna Gábor osz- tálwezető-főmémök véleményét ismertessem: „A lakótelep vízellátási panaszai nem ismeretlenek előttünk és azok — mint azt a Néni Ellenőrzési Bizottság is megállarv'totta — tervezői — beruházói tévedésekre vezethetek vissza. A vízeúátás megoldása két lépcsőben történhet: a lakótelep közvetlen rákapcsolása az 500 mm 0 — városi főnyomóvezetékre (ez ideiglenes megoldás, mert egyidejűleg a déli iparterületi vízellátás nyomásviszonyainak romlásával jár), ami a nyomásviszonyok javulását eredményezi, — vagy: épületenként és a melegvíz ellátó berendezésnél szintén helyi nyo- más-fokozó berendezés létesítése, ez végleges megoldást jeden t. Mindkét változat megvalósítására a megbízást a terv- és munkaügyi osztályunk a tervezésre, illetve a kivitelezésre megadta. 1972. február 15-én az ingatlankezelő vállalat igazgatója felé 27 388—2/1972. szám alatt intézkedtünk az átmeneti időszakra — amíg a melegvíz ellátás a felső szinteken folyamatosan nem biztosítható — a szolgáltatás díjának csökkentése iránt'. Ennek megfelelően a VII—X. emeleteken 17 forintról 8 forintra csökkentettük a szolgáltatás személyenkénti és havonkénti díját. Ezért az összegért egyébként hetinkén „ 2x4 órában kell melegvizet szolgáltatni. Felhatalmaztuk a vállalat igazgatóját, hogy ha valamely lakásban a konkrét mérések azt mutatnák, hogy még ezt a szintet sem éri el a szolgáltatás, úgy átmenetileg a díj teljes törléséről intézkedjen. Éppen az elmondottak miatt egyébként a kerekasztal beszélgetést a magam részéről idő utáninak érzem, annak gyakorlatilag eredménye. mint a már tett intézkedések tudomásul vétele, nem lehet. Ezt a véleményünket egyébként már az előkészítés során is kifejtettük.” \ Idő utáninak gyakorlatilag eleve eredménytelennek tartja Barna Gábor a kerékasztal beszélgetést. Mi nem érezzük annak. Pintér Jánosné: Lakjon ebben a lakásban, aki nem intézkedik! Ügy íj mondhatom, lakna benne, aki így csináltatta] Varró István: A tervező és a beruházó véleményét mondom. A lakóház-építéssel egy- időben épült az új szolnoki víztorony. Ezeket a házakat a MÉLYÉPTERV tervezte. Tervei alapján a vízellátást 1968, január 1. után a városi tanács szakigazgatási szerve döntötte el. Általában tízemeletes házakig úgynevezett egyzónás vízellátást terveznek, csak ennél magasabb házaknál van víznyomásfokozó. Simonyi Lajos: Igen, a tervezéskor készült az 54 méteres víztorony. Dr. Polónyi Szűcs Lajos: Ne tévedjünk. Nem 54 méter magas, csak 43! Nag> különbség. Simonyi Lajos: Jó, akkor 43 méteres víztorony. De a MÉLYÉPTERV egyzónás városi hálózatra tervezte és a víz- és csatornamű vállalattá egyeztette a tervet. Az is igaz, hogy a víz- és csatornamű többször felhívta a figyelmet arra, nem lesz megoldott a vízellátás. Mi a városi tanács szakigazgatási szervéhez fordultunk, döntsön, hogyan akarja? 1968—70 között négy ilyen témájú levelünkre választ sem kaptunk. A napokban kaptunk egy felhívást a műszaki osztálytól, hogy készíttessünk tanulmánytervet. Újságíró: Elnézést. hogy közbekérdezek, ha egy tanulmánytervet kell készíteni, mikor lesz abból víz? Dr. Polónyi Szűcs Lajos: Legkevesebb húsz hónap. De engedje meg, hogy bemutassak egy jegyzőkönyvet. Tessék, olvassa. „A beruházó az 1408 lakáshoz, (a 15. számú házhoz is) a nyomásfokozót a Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat hozzájárulása nélkül saját hatáskörében hagyta el.” Aláírták: Nagy Balázs a víz- és csatornaművektől, valamint Varró István és Németh János, a beruházási vállalattól. Újságíró: Akkor tehát tulajdonképpen a tervező tévedésére, feltevésekre alapított véleményére hallgatva a beruházó és a városi tanács illetékese; döntöttek így. Méginkább azt mondom, vitázva a távollévő Barna Gábor elvtárssal, hegy időszerű ez a kerekasztal beszélgetés. Nyilvánvaló, hogy a lakók türelme nem végtelen. Még akkor sem. ha időközben — a melegvíz-szolgáltatási dijat személyenként havi 17 forintról 8 forintra mérsékelték és olyan joga is van az ingatlankezelőnek, hogy tovább csökkentse a lakók fizetési kötelezettségeit. Mégis mit lehetne tenni? Simonyi Lajos: Megoldásnak látszik, ezt én is kérdezem, hogy ahány ház, any- nyi nyomásfokozó? Drága, költséges dolog az. Szolnok épül, fejlődik, ha minden házhoz ilyen drága berendezés kell, ki fizeti annak költségét? Magyart László: Nekem azt mondták és írásban is kactam ilyen választ, hogy a Móra Ferenc úti 15. számú házba nyomásfokozót építenek be és ennek költségeit a lakókra terhelik. Dr. Polónyi Szűcs Lajos: Kérem, mi itt hiába mondjuk ki azt esetleg, hogy építsen a város egy 70 méteres víztornyot, Pintér Jánosné: Nem mondunk mi ilyet, lakók sem. Tudjuk, hogy csak addig nyújtózhatunk, ameddig a takarónk ér. Mészáros Pál: Nem véletlen, hogy az 500-as, az előbb felolvasott levélben említett megoldás csak átmeneti lehet esetleg. Közvetlen rákapcsolását nem tartanám jónak, okom is van rá. Nekünk az egész város vízellátásáról gondoskodnunk kell. A déli iparterületen nemcsak a gyárak, üzemek fogyasztanak sok vizet, ott a megyei kórház, ott is laknak emberek, mint ahogy az egész városban. És ha a Móra Ferenc útnál „megfogom a vizet”, könnyen megtörténik, hogy nem lesz máshol. Úgy érzem, én idejében megmondtam a tervezőknek és beruházóknak, hogy ezt nem tehetjük. A MÉLYÉPTERV abból indult ki feltevésében, hogy a vízmű majd „túlfolyó szinten” üzemelteti a víztornyot Nem akarom a Városi tanácsot meg a beruházási vállalatot elmarasztalni, de elfogadta a tervezőtől, hogy a vízmű túl óvatos és ezért — talán pénz miatt is — belement az olcsóbb, de rosszabb megoldásba. Varga Béla: Itt ülök már két órája és egy cseppet sem vígasztal, hogy a beszélgetés az ingatlankezelő vállalat teljes vétlenségét igazolta. Pedig a bérlő mindig hozzánk jön. Sajnos tervezési és beruházási hiba van. Mi a városban több mint ötezer bérleményt kezelünk. Az 14'° lakásos telep építésénél a kezelő véleményét meg se kérdezték. Pedig mi szívesen szólnánk közben is. inkább, mint utólag szaladgálnánk fűhöz-fához, és ugyanígy hozzánk a lakók. Januárban írtam levelet a városi tanács osztályvezető főmérnökének, Barna Gábornak. Megírtam, ho hathatós intézkedést kérünk, mert sajnos tovább romlik majd a helyzet. Legszívesebben a negyedik tízemeletes lakóházat át se venném, mert belépésével könnyen előfordulhat, hogy a korábban felépülteknek már ötödik, hatodik emeletén is baj lesz a melegvízzel. Szóbeli választ kaptam csak, annak a bizonyos tanulmánytervnek a készítéséről. ami a legjobb esetben is 20 hónap alatt eredményezhet melegvizet a felső emeleteken. Éppen ezért, én azt javaslom, hogy a 15. számú házhoz mielőbb szereljék be a nyomásfokozót. Hogy kinek a költségére, azt nem tudom, biztos, hogy nem az ingatlankezelőére. Újságíró: Több mint fél éve érkeznek hozzánk pana- szoslevelek ebben a témában. Vajmi keveset javult azóta a helyzet. Éppen ezért nagyon is időszerűnek érezzük, hogy kerekasztal beszélgetésen tárjuk olvasóink eH ezt a ma még csak háromszor 128 családot érintő problémát. Egyúttal sürgetjük is a gyors intézkedést és javasolunk is: fizesse a költségeket az, aki elfogadta a tervező derűlátó, csak papíron bizonyított feltevését. És gondoskodjanak arról, hogy az ezután érülő házakban víz is legyen és a szellőzést is okosabban — gondosabban oldják meg. Ebből a Móra Ferenc út 15. szám alatti első tízemeletes ház sajnálatos tapasztalataiból pedig vonja le a tanulságokat a tervező, a beruházó, az építő, de feltétlenül és elsősorban a városi tanács műszaki osztálya« Sóskút! Júlia