Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-08 / 82. szám
1972. április 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 FILMJE GYZEi' !■■■■■■ fltlM ■!**■■■ ■■JUUJ Az ügyvéd A bírósági tárgyalótermek titokfejtéssel, feszültséggel és ceremóniákkal telt légköre régi kedves színtere a filmművészetnek. A recept rendszerint a következő: Adva van egy rejtélyes vagy nagyon is áttekinthető bűnügy. Hogy melyik a kettő közül, az tulajdonképpen majdnem mindegy, az a fontos, hogy kezdetben lehetőleg minden körülmény éppen ellenkezőleg alakuljon, mint ahogy a néző igazságérzete szeretné. Ekkor aztán színre lépnek a jog bajnokai — többnyire az ügyész és az ügyvéd antagoniszti- kus kettőse, — hogy a logika és törvénytudás élesre köszörült fegyvereivel megmérkőzzenek. Amelyik közülük az igazság bajnoka, az annyira szellemes és vesékbe látó, amilyen a legtöbb néző maga is szeretne lenni. így aztán egy percig sem kétséges, hogy az ártatlan védencet hosszas tortúra után fölmentik avagy az elvetemült gonosztevőt elítélik, már aszerint, hogy az ügyvéd vagy az ügyész az igazság bajnoka. Mint a fenti filmcímből azonnal sejthetjük, ezúttal az ügyvéd az, aki alaposan megtáncoltatja a paragrafusokat és a bizonyítékokat Csinos, kisportolt fiú, még innen a karrieren, de azonnal láthatjuk rajta, hogy semmi sem mentheti meg tőle. Vannak néminemű apró sérelmei, mint például, hogy olasz származásáért bizonyos megvetéssel kezeli az amerikai kisváros előkelősége, de ez mitsem árthat győzelemre hivatottságának. Ügy szedi elő a meggyőző cáfolatokat a semmiből, mint a bűvész cilinderjéből a nyulakat. Barry Newman ragyogó színészi alakítással lopja ügyvgfijét a nézők szívébe. Izgalmas, mindvégig lebilincselő film, de nagy kár, hogy Sidney J. Furie az író és rendező nem akart többet adni egy elegáns logikai játéknál. Pedig a gyilkossági sztori, amely akörül zajlik, hogy vajon a férj vagy szerető avagy valaki más gyilkolt meg egy szépasszonyt, tulajdonképpen magában rejtette egy olyan dráma lehetőségét is, ami elevenjébe vághatott volna a mai Amerika oly ellentmondásos társadalmának és igazságszolgáltatásnak. Láthatunk ugyan egy-két példát a jog- tipró rendőri brutalitásból, megüti a fülünket egy célzás, amely szerint mindent a „nagykutyák” döntenek el a háttérben, kapunk ízelítőt a tömegbeíolyásolás sarlatán módszereiről is, de ezek csak afféle játékos fátyollebben- tések inkább, mintsem leleplezés. Mintha azt mondaná magában Sidney J. Furie: „Bezzeg tudnám én az igazát is, hölgyeim és uraim, de ne szólj szám, nem fáj fejem, csak nyugodtan izguljanak, mert hosszú életű és bőséges jövedelmű akarok lenni magam is ezen a földön”. így történt, hogy a rokonszenves ügyvéd ezúttal csupán a megszállott kötelességtudás bajnoka lett az igazság helyett. Ha történetesen az ő jellemére írják az ügyész szerepét, minden bizonnyal elítélik a vádlottat. így azonban fölmentették. Akárcsak a nézőt a gondolkodás alóL 8*. J. Szocialista brigádok Tetéikedője az Aprítógépgyárban A figyelemre méltó kezdeményezés évekkel ezelőtt született, majd évenként megismétlődött mindig nagy sikerrel és sok haszonnal. Ennek jegyében és folytatásaként rendezték meg az idén újból a jászberényi Aprítógépgyárban a szocialista brigádok vetélkedőjét. A vetélkedőn 11 brigád több mint 80 brigádtaggal vett részt. A benevezettek között ott voltak a tmk kétszeres szocialista üzem címmel kitüntetett komplex brigád tagjai, a mintakészítő „Május 1.” és a lemezdaraboló „November 7." brigádjai, akik eddig tízszer nyerték el a szocialista brigád megtisztelő címet. A versenyzők négy kérdéscsoportban politikai és történelmi, balesetelhárítási, szakmai, munkaügyi és jogi kérdésekre válaszoltak. A végig izgalmas és színvonalas versenyen a termelési osztály ^Aurora”, a tmk „Komplex” és a könyvelés „Vásárhelyi” brigádja bizonyult a legjobbnak, és nyerte el az első, második és harmadik helyezéssel járó értékes pénzjutalmat. Szolgáltatási mérleg Az 1971. évi javító-szolgáltató tevékenység mérlegét készítették el a jászalsó- szentgyörgyi Vegyesipari Ktsz-ben. A szövetkezet tavalyi munkája nem volt mentes a gondoktól. Árbevétele a tervezett 21 millió forinttal szemben 18 millió 900 ezer, nyeresége 2,5 millió forint volt. A szövetkezet — a korábbi évekhez hasonlóan az elmúlt évben is kislakások építésével, rádió, televízió és cipőjavítással, női és férfifodrászattal foglalkozott. Űj lakossági szolgáltatás volt az évközben létrehozott villanyszerelő részleg, nagy érdeklődésre tart számot a rövidesen megalakuló lakatosszerelő részleg, amely a kislakásokba a gőzfűtés beszerelését végzi majd. Legeredményesebb az építőcsoport munkája volt amely termelésének 90 százalékát a lakosság részére végezte. Tavaly 40 kislakást építettek, az idén újabb 30 családi ház építésére kötöttek szerződést. Csökkent ezzel szemben az egyéb lakossági szolgáltatások utáni árbevétel. A férfi- és a női fodrászatban, a cipőipari javító részlegben a dolgozók keresete ezért rendkívül alacsony volt. Ezek a tevékenységek a szövetkezet részére tavaly 10o ezer forint ráfizetést jelentettek. A ktsz-ben az elmúlt esztendőben 117 ezer forintot fordítottak fejlesztésre — gépek, berendezések vásárlására — több mint 20o ezer forintot költöttek garázs építésére. Tervek szerint az idén jelentős átalakítással és egyes részlegek összevonásával korszerű szolgáltatóházat hoznak létre, ezzel valamennyi lakossági szolgáltató részleg egy épületbe kerüL Május 6-től: európai biztonsági hét Az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottságának elnöke, Kállai Gyula elnök vezetésével pénteken — a Hazafias Népfront székházában — kibővített ülést tartott. Garai Róbert, a bizottság titkára beszámolt az európai népek brüsszeli közgyűlésének előkészületeiről, majd az ülés résztvevői megvitatták és jóváhagyták a május 6-tól Magyarországon megrendezésre kerülő európai biztonsági hét programját. „Kihímezett" valóság — Amikor aláírtam a megalakulásunkról szóló jegyzőkönyvet, nem gondoltam, hogy ez a szövetkezet biztosítja majd a megélhetésemé. Húsz éve alakítottuk meg a mi kis közösségünket és az én jó uram nemsokára örökre itthagyott engem, özvegy vagyok, most már nyugdíjas, de még ma is dolgozgatok, ahogy birok. Tavaly tizenkétezer forintot kerestem a nyugdíjon felül, bizony jól jött az a pénz. — Bachmer Gyuláné vallott így, egyike azon karcagi háziasszonyoknak — egy a harmincöt közül — akik 1952. szeptember 12-én megalakították a Karcagi Népművészeti Háziipari Szövetkezetei. Kezdet: parányi üzlet a város piacterén. Ott volt az iroda, a műhely, raktárként egyetlen szekrény szolgálta a szövetkező harmincöt asz- szonyt. Abban az évben 15 ezer forint értéket termeitek. 1953} elkészült az első termelési terv. Hímzett kocsitakarókat, horgolt bébicipőket csináltak, gyári hulladékból kötényekei törlőruhákat, bébiruhákat varrtak. 1954: kapcsolatba kerültek a szolnoki és a debreceni Rövidáru Nemzeti Vállalattal. Az első exportszállításaik is abban az évben voltak: norvégkesztyűt, hímzett gyermekruhát küldtek külföldi megrendelőknek. 1958: A HISZÖV javaslatára a szövetkezet vezetősége nagy kutatómunkába kezdett: a város hímzés hagyományainak feltárásához. Egy-két családnál találtak rá a ládák mélyén a párnavégek csodálatosan szép hímzésmintáira. „A kifakult párnavégek, a kisbunda, a cifraszűr színpompás mintáit kezdtük újra ismertté tenni, visszahoztuk a feledésből és városunk népművészetét gazdagítottuk velük. Az öltéstechnika tanulása hónapokig tartott, de volt egy lelkes, a kunsági hagyományokat igazán szerető kézimunka tanárnő, aki megtanította velünk a kunsági rózsák varrását.” 1959: Megvásároltak egy régi kunsági szobaberendezést, és azután már be is tudták mutatni, hogyan nézett ki a tornyos, virágos ágyon a hímzett párnavég, az asztalon a terítő. 1963: megjelentek az üzletekben a szövetkezet filc-alapanyagú szűrmintás kézimunkái, nemcsak Magyarországon, hanem egyre több külföldi államban is. 1971: Tizenegy- millió forint értéket termelt a szövetkezet. Százezer gyermekruhát készítettek, megannyi szemet gyönyörködtető hímzést, csipkét . „Jó arra gondolni, hogy termékeink eljutnak mind az öt világrészbe. Egy-egy gyermekruha, hímzett terítő, mellény, más lakásdíszítő elem révén kerülünk kapcsolatba a moszkvai, párizsi, londoni bécsi, tokiói, kopzony nem volt könnyű télen, nyáron nagy bőröndben cipelni az anyagot Tiszafüredre, a készterméket vissza Karcagra. Aztán egyre többen utaztunk anyagért ma hatvanan vagyunk — vallotta Molnár Györgyné. Es jelentkeztek a többi környéki és a távolabbi községekből a nők: munkát kértek és kaptak! A sárrét- udvariak, aztán Biharnagy- bajomból a nőtanács titkára, Matkó Károlyné, majd Bá- rándról Takács Andrásné. ök szerveztek tanfolyamot ahol megtanították az asz- szonyokat a varrás, a hímzés tudományára. Az első évben 4—5 ezer forint volt az a pénz, amit bérként kifizettek a szövetkezetben — tavaly több mint 4 millió forintot. A központban dolgozóknál bevezették a kéthetenkénti szabad szombatot és sor került arra is 1969-ben, hogy a bedolgozóknak a béren felül rezsi térítést is fizessenek. Tudnak már jutalmat, prémiumot is adni. Mert a szövetkezet nyeresége is évről évre növekedett: 1952-ben nem volt, a fennállásuk ötödik évében 254 ezer, a tizedikben 311 ezer, a huszadik évben 1 millió 600 ezer forint lett. Az ügyeskezű asszonyok mind több hímzőpályázaton szerepelnek nagy sikerrel. Legutóbb a Kis Jankó Bori hímzőpályázaton Csikós Sándorné szűrkabátjával első díjat nyert. Cs. Nagy Ferencné és P. Szabó Imré- né munkáját á zsűri jutalomban részesítette. Amikor a közelmúltban megtartották a 20. évi jubileumi ünnepségüket és egyben az 1971. évi mérlegzáró közgyűlésüket a tagok is meglepődve hallgatták a beszámolóból milyen nagy eredményekhez vezetett a sok munkával teli két évtized. És ünnepelték, arany gyűrűvel jutalmazták a még szövetkezetben dolgozó, vagy már nyugdíjas alapító tagokat: Molnár Andornét, Bachmer Gyulánét, Gulyás Lászlónét, Balogh Lajosnét és ifj. Buzalka Antalnét. Cs. Nagy Ferencné megkapta a szövetkezeti ipar kiváló dolgozója kitüntetést. Rajta kívül tizennégyen kiváló dolgozó jelvényt, tizenheten oklevelet kaptak. A családias hangulatú ünnepségen az üdvözlő beszédeket hallgatva, nézve a rögtönzött házi kiállítást, eszembe jutottak Juhász Gyula költő szavai: „Vigyázzunk, ki ne haljanak az éneklő népek, a mítosz alkotó népek, a képíró asszonyok és faragó emberele, mert az ember hal ki velük. Őrizzük, gyűjtsük, terjesszük műveiket és alkotásaikat, tanuljunk tőlük, Bene Péterné tíz éve tagja a szövetkezetnek, a Jubileumi ünnepségen Kiváló Dolgozó jelvényt kapott. Otthonában japán exportra készülő szűrmintás faliképet hímez Alighogy Iván Ignatye- vics az udvarról kiért az utcára, máris erős ütést érzett az oldalbordái között. Megtántorodott, és csak homályosan hallotta egy fémtárgy csörömpölését az aszfalton. Mikor valameny- nyire magához t ' ~t, látta, hogy az aszfalton összevisszahajolva egy kerékpár feküdt, mellette pedig ijedt szemeket meresztve rá, fenékre huppanva ott ült egy fiúcska. — Ej te ördögfajzat! — kezdte félelmetes hangján Iván Ignatyevics. — Te alávaló gazember! hogy merészelsz ilyet csinálni? Elütni egy békés felnőttet?! — Bácsi kérem, én véletlenül. .. rebegte a bűntudattól reszkető fiúcrka. — Még hogy véletlenül! ! ! — dörmögte még félelmetesebben, amikor észrevette, hogy oly nagy becsben tartott nadrágján hosszú szakadás éktelenkedett, két másik helyen pedig erős olajfolt terjeng. — Nem véletlen ez, hanem készakarva tetted! Ez garázdaság! Ahelyett, hogy otthon tanulnál, vagy seD. SM&LEV: Garázdaság gítenél szüleidnek, esztelen kerekpárversenyt játszol az utcán! Majd ellátom én a bajodat. Fogod te tisztelni a járókelőket! Iván Ignatyevics, mint haladó gondolkozásé férfi, elvből ellene volt a testi fenyítésnek. Így hát nekiesett a kerékpárnak és elkezdte taposni, földhözver- ni. Most már nem sajnálta saját cipőjét sem. Kitaposta a küllőket, ronccsá hajlítva a kerékabroncsot, kezébe vette a 1 ormányt, és azt kezdte idomtalan idommá hajlítani. — Parancsolj — mondta megelégedéssel szemlélve saját lába és keze munkáját. — Most pedig menj haza, és édesapád is hadi osszon ki két nyaklevest a kerékpárért. A fiúcska meg sem mert mukkannj, csak szörr -ül- ködve nézte hol az összevisszahajlított, taposott kerékpárt, mely ott feküdt az aszfalton, hol pedig a távolodó Iván Ignatyevi- cset — Huligánkodás, — dörmögte a még mindig le- csillapodatlan Iván Ignatyevics. — Hogy elkaná- szodnak a gyerekek! És a rendőrség ezt is eltűri! Dúlt-fúlt még egy kis ideig magában, azután pedig betért az üzletbe, megvásárolni a napi szükségletet. Közben egészen felderült, és jó hangulatban, mintha misem történt volna, elindult haza. Amikor a kulcsot megfordította a zárban, és kinyitotta a lakás ajtaját, azonnal megütötte a fülét kislánya keserves sírása és felesége mérges hangja. „Na mégcsak ez hiányzott a boldogságomhoz” — gondolta bosszúsan Iván Ignatyevics. — Itt biztos történt valami. Hogy az ember még szabad na^án nem lehet nyugodt. Még akkor sem pihenheti ki magát nyugodtan!” — Mi van veletek megint? — kérdezte hangosan még át sem lépve a küszöböt. — Miért itatjátok az egereket? — Képzeld, Ványuska, — panaszolta a szobából elősiető felesége —, Ve- rácska odaadta a kerékpárját egy kisfiúnak a szomszédházból, hadd kerékpározzon egy keveset. És képzeld: az utcában valami huligán izzé-porrá zúzta a kerékpárt. — Mivé zúzta? — Izzé-porrá, de szósze- rint, — sírta a felesége. — Még a kormányra sem lehet ráismerni! Micsoda vandál erő kellett hozzá. De győződj meg magad a dologról — mutatott a padlón heverő roncshalmazra És Iván Ignatyevics látta, hogy a neje igazat mondott. — Felháborító, — dörmögte, nem túlságosan meggyőző hangon. — És a rendőrség ezt is eltűri? Fordította: Sigér Imre >mltlt)WMIIIWWHIWHM«WHWtmWHHIHMIIMIIIIIIIIIMmtHHIIMWIIIIIHWtMHtNltMIHIItHIIHIIIIIIMII«tlltmMmilHHIMI<mtlH« E* a fiatal lány egyike azoknak, akik a jövőt képviselik a szövetkezetben penhágai vagy amszterdami asszonyokkal. így tesszük ismertté városunk népművészetét.” A szövetkezetben jelenleg hatszáz asszony talál munkát magának, közülük többségében bedolgozók. — A mi részlegünk volt az első vidéki. Én magam 1964-ben vállaltam először munkát a szövetkezettől, Bilegyen eleven lelkünk eleven része a népléttől el nem különült művészet, amely önmagát mgndja, mint a természet és éppen ezért bizonysága a múltnak és a maradandóságnak.” A karcagi Népművészeti Háziipari Szövetkezet vezetősége, tagjai tetteikkel igazolják e mondás igazságát. yarga Viktória
