Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-01 / 78. szám
1972. április 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ahol csak milliókban beszélnek Utak A KPM Szolnok megyei Közúti Igazgatóság felügyelete' alá 1335 km-es úthálózat és 76 híd tartozik. Az igazgatóság' feladata, hogy télen eltakarítsa a havat, sózza, homokozza azokat a csúszósság ellen, más időszakban pedig a több millió négyzetméter útfelület karbantartásáról. felújításáról gondoskodjon. Az idei tél szokatlanul enyhe volt, aminek érthetően" a KPM-nél is örültek. Az erős fagy ugyanis évről ■ évre milliós károkat okoz az utakon, és ezeket az ösz- szegeket a felújításra, karbantartásra betervezett pénzből kell „lecsipegetni”. Most szerencsére nem volt különösebb felfagyási kár. Méterek, forintok A legfontosabb feladat az idén is a 4-es számú főközlekedési út rekonstrukciója. Ebben az évben erre 90.3 millió forintot fordítanak (jövőre 216.4 millió forintot). Folytatják a Kolozsvári híd építését, amelyet 1973-ban be is fejeznek. Még ebben az évben elkészül a 4-es út Törökszentmiklósi átkelési szakasza, és a Törökszentmik- lós—Fegyvernek közötti 5 kilométeres útszakasz. Megkezdődött az Abonyi felüljáró és a Kolozsvári híd közötti szakasz felújítása, és a szajoli felüljáró útburkolatának korszerűsítése. Üj burkolatot kap a Fegyvernek—Kenderes és a Kisújszállás—Karcagpuszta közti szakasz is. A 31-es útvonal jászberényi szakaszán — a vasúti kereszteződéstől az új lakótelepig — 2.2 kilométeren újítják fel az utat. Ebből 13.2 millió forintos költséggel 1,2 kilométer még ebben az évben elkészül. A Lehel vezér tértől a Zagyva-ág hídon keresztül — amely tavaly készült el — új nyomvonalon egy kilométer hosszúságú, 14 méter széles út épül. amely 9.2 millió forintba kerül. Az alsóbbrendű utakat sem hanyagolják el A közúti igazgatóság — az anyagi lehetőségekhez mérten — jelentős összegeket fordít az alsóbbrendű utak felújítására is. Tavaly kezdték meg Kisújszállás—Mezőtúr között egy új 3 kilométeres útszakasz építését. A 12 millió forintos költséggel készülő utat ebben az évben átadják a forgalomnak. A szolnok—kiskunfélegyházi út cukorgyár, vegyiművek közti 4.1 kilométeres szakaszának felújítása megkezdődött. Költsége 16 millió forint, az új út 1973-ra készül el. a Tisza-malom cukorgyár közötti út felújítása is rövidesen megkezdődik, ez az igazgatóság és a tanács közös vállalkozása lesz. Egyelőre az előkészítési munkálatoknál tartanak, ha a tanács tudja biztosítani a megfelelő pénzösszeget, akkor 1972-ben ez is elkészül. Nyolcmillió forintos költséggel építik majd a tisza- inokai bekötőutat, amely a jövő év első felében kerül átadásra. Teljesül a nagyivám'gyénkben nyiak régi óhaja is: a községet a 33-as úttal összekötő földút helyett szilárd burkolatú utat kapnak. A 3 kilométeres szakasz kiépítése 4.4 millió forintba kerül. A tiszavárkony-szőlőki bekötő utat 2.5 millió forintos költséggel építik meg. Amit az igazgatóság „egyébre” fordít A felújítási, építési jellegű munkákon kívül jelentős összegeket fordítanak útfenntartásra is. Karcag belterületén egy kilométer hosszúságban végeznek útfenntartást. ez 3.5 millió forintba kerül. Pusztataskonyban 1.7 kilométer. Fegyvernek—Tiszafüred között 7.4 kilométer útszakasz fenntartási munkáit végzik el, összesen 7.3 millió forintos költséggel. Szolnokon a Nagykőrösi út megyehatárig vezető szakaszának szélesítésére, korszerűsítésére 2.4 millió forintot költenek. Jó ütemben halad a kunszentmártoni Kőrös-híd építése. Elkészültek az ártéri hidak pillérei és eddig mintegy 300 ezer köbméter földet mozgattak meg. A hidat 1973-ban adják át rendeltetésének. A kivitelező vállalatok — az Aszfaltútépítő Vállalat, a Hídépítő Vállalat, a debreceni — kecskeméti — és Metró KÉV — megfelelő kapacitással rendelkeznek és így remélhetően minden tervezett beruházás határidőre elkészül. Z. A. Számok, százalékok, adatok A dolgosó nőkről megyénkben A párt, majd azt követően a kormány határozatot hozott a nők helyzetének a javítására. Társadalmi rendszerünk eddig is sokat tett a nők érdekében, mégis időszerű volt a határozat, mert az utóbbi évtizedben megnőtt a -dolgozó nők száma, s problémájuk is. Megyénkben az 1970. évi népszámlálás szerint 68 400 volt a kereső nők száma, ami azt jelenti, hogy a munkaképes korban levő nők 52 százaléka folytat aktív kereső tevékenységet. Az egyes ágazatok összes keresőiből eltérő mértékben részesednek a nők. A kereskedelemben dolgozókból 60 százalékot képviselnek, de jelentős a nem termelő, úgynevezett egyéb ágban is a dolgozó nők aránya (55 százalék). A kereső nők hátrányos helyzete több területen is érezhető. Ez megmutatkozik többek között a nők munkából származó jövedelmében, munkakörülményeikben és a vezetésben való részvételükben. A nők jövedelme még azonos munkakörben is kevesebb, mint a férfiaké. Az iparban, építőiparban és a kereskedelemben a nőknek mintegy 50 százaléka 1500 forintnál kisebb átlagkeresettel rendelkezett 1970 szeptemberben. Zömmel 2000 forinton alul keresnek. A férfiaknak viszont lényegesen kisebb hányada tartozik az alacsony keresetűek közé (az 1500 forinton aluli átlagkeresetűek hányada 7— 14 százalék volt az említett három ágazatban.) A mezőgazdaságban dolgozó nők helyzete sajátosnak tekinthető, mert a háztáji gazdaság munkáit főként ők végzik. Emiatt a közös gazdaságból származó jövedelmük alacsonyabb, mint a férfiaké. 1970- ben a nőknek 63 százaléka és a férfiaknak 24 százaléka kapott 15 ezer forintnál kevesebb évi jövedelmet. A nagy kereseti különbségek okát a vállalatok, telepek azzal magyarázzák, hogy a magasan kvalifikált munkákat főként a férfiak végzik, továbbá a nehéz fizikai munkát igénylő munkaköröket is a férfiak töltik be, amit — természetesen jobban béreznek. A nők átlagosnál alacsonyabb keresetét lényegesen befolyásolja, hogy igen kevés közülük a szakmunkás. 1971- ben az iparban 22 százalék, az építőiparban pedig mindössze 10 százalék volt a szakmunkásként foglalkoztatott nők aránya (a férfiaknál ugyanakkor az iparban 59 és az építőiparban 50 százalék). A nők iskolázottsági szintje is kedvezőtlenebb mint a férfiaké. Az 1970. évi népszámlálás előzetes adatai szerint a 18 éves és idősebb férfi népességből például 11,2 százalék rendelkezett érettségi bizonyítvánnyal, míg a nőknek 9,1 százaléka. Felsőfokú oklevelet pedig a férfiak 3,6 százaléka és a nők 1,5 százaléka szerzett a 25 éves és idősebb népességen belül. Különösen a felsőfokú végzettségűek között kevés a nő — az iparban 15, az építőiparban pedig 10 százalék. A dolgozó nők munkakörülményét döntő mértékben meghatározza a kötelező munkaidő hossz, a műszakbeosztás, valamint a túlóráztatás mértéke. Az utóbbi években végrehajtott munkaidőcsökkentés kedvezően érintette általában a dolgozókat, de különösképpen a nőket. 1971-ben az iparban foglalkoztatott nőknek csak öt százaléka dolgozott hetenként hat napot. A mezőgazdaságban dolgozók munkaideje hosszabb, mint más ágazatokban. Ezen belül a nők kötelező munkaideje némileg előnyösebbnek mondható. A állami gazdaságokban a férfiak« 51 százaléka és a nők 30 százaléka heti 50, illetve több órás kötelező munkaidőben dolgozott 1971. szeptemberben. Gyakori a nők túlóráztatása, de ehhez több esetben maguk a nők ragaszkodnak az így elérhető többlet jövedelem miatt. Éjszakai műszakot is sokszor szívesen vállalnak, az éjszakai pótlékért. Ennek ellenére — a lehetőségekhez mérten —1 minél előbb mérsékelni kell a több műszakban, de legalább az éjszakai műszakban dolgozó nők számát. összességében tehát e kiragadott példák alapján is elmondható, hogy a foglalkoztatott nők élet- és munkakörülményei kedvezőtlenebbek a férfiakénál (és bizonyos szempontból a nem dolgozókénál). A párt és kormányhatározat végrehajtása megyénkben is sürgős feladat, amit csak társadalmi összefogással és megértéssel tudunk megvalósítani. Makula Márta közgazdász, a KSH megyei igazgatója Brecht-bemutató a színházban Tegnap este nagy sikerrel mutatta be a Szigligeti Színház Bertolt Brecht A kaukázusi krétakör című drámáját. Az előadást vendégként, Sándor János rendezte, akit egyébként most tüntettek ki a Jászai-díj első fokozatával. Képek az előadásból: fent a dráma női főszereplője, Gruse, akit Stefanik Irén alakít, lent Polgár Géza, (középen) Azdak, a furfangos bíró szerepében. Készülődés a BNV-re A legöregebb öregdiák A televízió „A hét” című műsorában szerepelt február végén a szolnoki Üjvárosi általános iskola. Arról volt szó, hogy a könyvtárat hogyan tudják bekapcsolni a pedagógusok a7 oktató-nevelő munka egészébe. Az Üjvárosi iskolának nyolcezer kötetes könyvtára van, ezért esett rá a televízió választása. Az adást látta Molnár István, s ráismert az iskolára, ahol az 1896—97-es tanévben első osztályba járt. Ez a rá- ismerés természetesen nem a külsőségek alapján történt. Az iskola jelenlegi épülete jóval későbbi. Molnár István jelenleg Ve- csésen él. 82 éves, nyugdíjazása előtt a Fővárosi Elektromos Művek irodavezetője volt. Az adás után levelet írt, s elküldte egykori bizonyítványát, meg száz forintot azzal a megjegyzéssel, hogy vegyenek rajta könyvet és az év végén a nevében adják át egy jó tanulónak. A hetvenöt éves, megsárgult bizonyítvány tanúsága szerint Molnár István is jó tanuló volt: „Molnár István született Kis-Üjszálláson J. N. K. Szolnok vármegyében, 1890 évben rám. kath. vallá- sú nyilvános tanuló: a szolnoki községi újvárosi fiú iskola első osztályában az 1896—97 iskolai évben előadott tantárgyakból általánosan kitűnő osztályzatot nyert. Erkölcsi magaviseleté: dicséretes, szorgalma: ernyedet- len...” Az első levelet hamarosan újabb követte, amelyben hosszan ír az egykori iskoláról. Kitűnő emlékezete, szellemi frissesége és élvezetes, ízes stílusa jó olvasmánnyá teszi a levelet, mely érdekes ismereteket is tartalma,; a háromnegyed évszázad előtti iskolai életről. „Akkor még nem volt napközi” — írja — „de a tanító bácsi úgy foglalkozott velünk, hogy ’privátára’ jártunk többen. Ez abból állt, hogy szüléink befizettek havonta 2 koronát, és ezért heti 2 szabad délutánon bemehettünk az iskolába, és felügyelet mellett játszhattunk, vagy az iskola gyümölcsös kertjében fára mászhattunk, és ha még volt gyümölcs, ehettünk. Az iskola már akkor, mikor én odajártam, elég öreg volt, tehát sokkal előbb építhetett. A Komárom megyei gyárak már javában készülnek a Budapesti Nemzetközi Vásárra. A megye ismét sok termékkel szerepel és sok újdonságot mutat be. A labor műszeripari művek ezúttal 32 gyártmányát mutatja be. Ezek többsége komplett mezőgazdasági vagy élelmiszeripari laboratórium. A SZIM esztergomi marógépgyára francia licenc alapján az idén megkezdi a nagypontosságú numerikus vezérlésű szerszámgépek gyártását. Az első két berendezést — egy függőleges marógépet és egy megmunkáló központot — a BNV-n mutatják be. A GRANVISUS, az esztergomi Látszerészeti Eszközök Gyára most szerepel másodízben a BNV-n. A 250 típusban mintegy 2 ezer variációban készülő optikai keretei közül a legmodernebbeket állítja ki, s ízelítőt ad gazdag napszemüveg választékából. „Alulról" jövő jelzés... Porczogival sokáig nem volt semmi probléma. Tulajdonképpen nem is nagyon vették észre, hogy a hivatal kötelékébe tartozik. Mindennap reggel nyolc előtt tíz perccel már a munkahelyén volt, pontban tizenkettőkor ebédelni ment egy közeli kis étkezdébe és délután félötkor olyan észrevétlenül hagyta el az épületet, mint amikor a cigarettafüst kiillan a szobából. Néhány héttel ezelőtt aztán munkaértekezlet volt a hivatalnál. Porczogi az utolsó sorban ült; nem is nagyon figyelt az előadóra, csak a beszéd végén felcsattanó tapsra kapta fel a fejét, s főleg a beszámolót követő felszólítás tette figyelmessé: — Most pedig, kedves kartársak, mindenki mondja el meglátásait, illetve építő javaslatait! Porczogi, mint gyakorlatlan értekező, bírta a legrövidebb ideig a felszólítás utáni mély hallgatást. — Kartársak — rebegte megilletődve, — én csak azt szeretném mondani, hogy a szobám ajtaja fölött már hónapokkal ezelőtt megrepedt a vakolat... Akkor figyeltek fel rá először a hivatalban. Többen összesúgtak körülötte: ki ez a szószátyár figura? Eddig a kutya se ismerte, most meg éppen ő nyüzsög a legjobban. Na lám, miből lesz a cserebogár! Egy hét múlva aktakarbantartási értekezletet tartottak a hivatalban, Porczogi megint nem bírta kivárni a többieket: — Kartársak: az ajtóm felett még mindig repedt a vakolat — hebegte zavartan. Most már a méltatlankodás moraja zúgott végig a termen: mit piszkálódik mór megint ez a mitugrász? Egyáltalán, hogy hívják és hol dolgozik? Valami Porczogi... Na, érdemes az ilyennek megjegyezni a nevét! Nem sokkal később, az egyik munkakezdés előtti bélyegzéstechnikai megbeszélésre már persze senki nem invitálta v Porczogit, ő azonban mégis elment. S fe- fi szült figyelemnek gondolván az előadást követő némaságot, megint csak elsőnek kért szót: — Kartársak: az a repedés az ajtóm felett azóta még nagyobb lett — dadogta. Most épp a feléje áramló csend volt félelmetes, mely mintha egy sárkány barlangjából érkezett volna. De Porczogit ez se zavarta. Pedig a folyosón akkor már megindult utána a sárkány is, osztályvezetője személyében, kénköves tüzet fújva haragjában, amiért valaki piszkálgatni merészelte barlangjában ... Így aztán, alighogy Porczogi a szobájába lépett, maga után behúzva ajtaját, az újra kivágódott! Abban a pillanatban szakadt le egy nagy darab vakolat az ajtó fölül, épp a küszöbön álló osztályvezető fejére, aki az ütéstől áléi tan rogyott össze. Azok pedig, akik azért követték őt messziről, hogy végre1 (i egy kis botránynak legvenek tanúi, most elhűlten látták a visszájára fordult fejleményeket. Egy kolléga végre összeszedte magát, s ráförmedt a reszkető Porczogira: — Szégyellje magát! Nem tudott előbb szólni, hogy magánál repedt a vakolat?!Ji Némrth Géza építése, korszerűsítése karoan artasa
