Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-27 / 98. szám

1972. április 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Felavatták Szemjonov kapitány emléktábláját A koszorúzás pillanata MADE IN ESTONIA Rokonaink a képernyőn V. M. Lopni sem szabad Akik talán a legfőbb részt vállalták a neveltetésből: Halász, Üjlaky és Huszár. (Valamennyi László) (Foto: Nagy Zsolt) Április 26. és 28. között iskolanapokat rendeznek Szolnokon a Rákóczi úti ál­talános iskolában. Tegnap délben a megnyitó ünnepségen avatták fel Ana­toli j Szemjonov kapitány­nak, az úttörőcsapat névadó­jának err. léktábláját. Az ava­táson megjelentek a hazánk­ban ideiglenesen állomásozó szovjet katonai alakulatok képviseletében E. I. Valjoko és A. A. Zascsirenszkij fő­tisztek, a szolnoki szovjet is­kola képviseletében pedig Valjoko Tamara Alekszand- rova tanár. Jelen voltak a városi tanács művelődési osz­tályának munkatársai és a város többi iskolájának kép­viselői. Az emléktábla leleplezése után Bartos Imre igazgató megnyitotta az iskola és az úttörőcsapat kiállítását. Az iskolanapok programja tegnap délután nyílt tanítási órákkal folytatódott. Ma bemutatók és nyílt tanítási órák lesznek, délután pedig a patronáló KISZ szerveze­Sikeres pedagógiai kísérlet Segítség kct megye tanítóinak A jászberényi tanítókép­zőben „Tanítók továbbképző füzetei” címmel sorozatot jelentetnek meg Szolnok és Heves megye tanítói részé­re. Az első füzetek anyaga már elkészült. Az intézet ha­marosan modern sokszoro­sító gépet kap, azzal nyom­tatják ki a tanulmányokat. A sorozat első darabja Sáros András tanulmánya lesz, Kedd este csaknem ötórás műsorban rr. utatkozott be a magyar nézőknek az Észt Szovjet Szocialista Köztársa­ság televíziója. A tv képer­nyőjén, teljes estén át ismer­kedhettünk egy távoli nép, a szél, a kő, a tenger hona né­pének tegnapi, mai és hol­napi életével, nyelv és esz- !tk. szerinti rokonainkkal Bár egymás nyelvét nem ért­jük már. a két nép útjai ré­gen elváltak, öt-hatezer év telt el azóta, hogy a közös uráli őshazából ők északnak indultak, a mi őseink pedig délnek vették útjukat, azért, amikor Ivi Kreen, az észt televízió bemondója üdvözöl­te a magyar nézőket, isme­rős dalian:, nyelvi muzsika ütötte meg a fülünket. A két nyelv hanglejtésének ha­sonlóságából kiviláglott a finn-ugor örökség. A képernyőn legendákba vesző múlt képei éppúgy megelevenedtek, mint Ka- levfia mai utódainak tervei a jövőről, a városiasodé or­szágról, az új Tallinnról. Mű­fajban és tematikában egy­aránt változatos program szolgálta a televíziós ismer­kedés ügyét. Láthattunk kis- filmet a változó arculatú észt faluról, ahol a termé­szettel való birkózásban már nincs magára hagyatva az ember, társa lett a gép: há­tain as erőgépek szolgálják hűségesen az észt ember ter­mészetátalakító munkáját. A filmbeli Saaremaa szigetén éppúgy, mint az országban másutt. Hiába keresi a láto­gató a régi, úgynevezett ro­mantikus falusi élet nyomait is már. A hagyományos mű­velési eszközök a múzeu­mokba kemltek. Az észt televízió munka­társai dokumentumfilmben Ez a darabocska se gon­dolta volna, hogy néhány hétre még doszlik körűié a feledés jól megérdemelt homálya. Hiszen nyolc év­vel ezelőtti ősbemutatója az egykori zenés Petőfi Szín­házban olyan balul sikere­dett. mintha csak gyászolni akarta volna egyik szerző­jét, a nem sokkal előbb el­hunyt Darvas Szilárdot, a felszabadulás utáni másfél évtized talán legszikrázóbb kedélyű fondorlatos bölcses- ségű humoristáját. Ahhoz hogy a Lopni nem sza­bad lepkesúlyú élcei ismét játékos birkózásba kezdje­nek a közönség azonos súly­csoportú igényeivel- aligha­nem szükség volt egy olyan feszített programú műsor- idényre. mint az idén a Szigligeti Színházé. Gondol­juk csak meg. Sirály, Anti­goné, Bumbury. Shaw-be- mutató és legutóbb a Kré­takör: nem akármilyen so­rozat Alapos megterhelés lenne ez még egy sokkal nagyobb létszámú, bősége­sebb ezereposztási variáci­ókkal rendelkező együttes­nek is. A darabválasztás miatti fanyalgás ezúttal a legszigorúbb ítész részé­ről is igazságtalannak tű­nik. Igazán ráfért már ez a kis lazítás a társulatra, ez a teljességgel fölösleges de tu­lajdonképpen nem kellemet­len felújítás, amitől bizo­nyára az égvilágon senki nem várt semmit, és azt meg is kapta, méghozzá derűs, tetszetős kivitelben. A szerzők. Darvas Szilárd és Királyhegyi Pál a napi fogyasztásra szánt humor sokat próbált inyesmesterei. Tulajdonképpen mindketten többek, nemcsak annál az egész kevésnél, amit a Lop­ni sem szabadban adtak, hanem a közvélemény előtt leginkább ismert tevékeny­ségük átlagánál is. Darvas éles szemű színmű-szerző­ként. a Szép Szó és a Ma­gyar Csillag bátor szavú an tirnj lit arista költőiéként számoltak be testvéreink életének egyre szélesedő, tá­guló, bővülő horizontjairól. De középpontban mindig az élet alanya, az ember állott. Különösen megragadó volt látni, hogy az urbanizáció veszélyei idején mennyire ragaszkodnak Esztónia lakói a természethez: minden élet forrásához. Hogy például mi­ként őrizték meg ősi „szoká­sukat”, a vándorlást: csak most már sétává, gyaloglás­sá és kocogássá szelídítve az egészséges életmód szolgála­tában. Nemes gesztusként a több órás műsorban helyet kaptak Szolnok megye és Tallinn néhány éves múltra visszatekintő testvérvárosi barátságának képei is. Is­merős arcok, ismerős házak, ismerős városrészletek tűn­tek fel a képernyőn; kár, hogy talán félreértésből származó téves kísérőszöveg­gel. (A szinkron készítésekor a magyar változat munka­társainak jobban kellet1 vol­na ügyelniük az adatok és a nevek pontosságára!) Ér­dekes volt látni, hogy az ideérkező észt vendég, (az észt televízió munkatársa) mit vett észre városunkból, és hogyan látta a mi való­ságunkat, amikor két évvel ezelőtt itt járt a tiszai nagy árvíz idején. Kende Márta Tallin,nban készített doku­mentumfilmje, amelyet ugyancsak ezen az estén lát­tunk: az észtek fővárosa ma­gyar szemmel. Ügyesen vá­logatott részletekkel, jövőbe tekintő beszámolót kaptunk; vallomásokat a születő újról — fiatal mérnökök társasá­gában —; színes sétát az ódon öreg városban, a régi főtéren, ahol Eúrópa legré­gibb patikája áll, a pékek utcácskája és így tovább. kezdte, gazdag életismeretű, elkötelezett és szabad szelle­mű társadalmi szatirikus­ként folytatta s mint kaba­ré- és esztrádműsorok ün­nepelt konferanszíéja sem sűlyedt soha a rossz érte­lemben vett kabarészínvo­nalra. Kellér Dezsővel együtt ők folytatták legtudatosab­ban Nagy Endre törekvéséti amely kora legigényesebb irodalmából indult ki, és meg is maradt ebben az igézetben. Akik emlékeznek még Darvas Szilárd minden közélet} ferdeségre figyel­mes, minden ember} gyen­gét oly kíméletlenül és megbocsátóan karikírozó konferansz-remekeire. nehe­zen tudják feledni a veszte­séget. amit korai halála okozott. Viszont készséggel elfeledjük nek} ezt a dara­bot. épp úgy, mint a rutin­ban páratlan Királyhegyi Pálnak, aki olvasód legna­A darab egyik szerelmes­párja: Baranyai Ibolya és Peczkay Endre gyobb örömére jelenleg a magyar humoristák doyenje. Bor József rendezésén lát­A művészi szép dalban, színjátékban, játékfilmben és tévéfilmben kapott hangot, teret a rokonszenves bemu­tatkozás programjában. Re- velációs erővel hatott a tar- tui színház modern Madách- előadásának egyik kiragadott részlete, élmény volt hallani az akadémia orgonazúgású férfikórusát és kellemes szó­rakozást nyújtott a maga nemében A sziget foglyai cí­mű filmvígjáték, továbbá az Akvarell egy nyárról címet viselő, a várnai tévéfilm fesztiválon díjat nyert alko­tás. Végeredményében, kellemes hangulatú estén, Ivi Kreen szíves szavú kalauzolásával egy rendkívül barátságos nép gazdag világába pillanthat­tunk be. Egy kis nép. min­dennapjaival ismerkedhet­tünk meg, amelynek hajója egy idő óta, mióta a szelek honában is októberi szelek fújnak, egyre tágabb és szé­lesebb vizek felé halad. A képernyőn ennek a sokrétű valóságnak csupán a képmá­sa jelenhetett meg, de le­het-e nagyobb dicsérete egy televíziós ismerkedési estnek, mint az. hogy volt olyan pil­lanatunk az est folyamán, egyes képek láttán, amikor úgy éreztük, mintha már mi is jártunk volna Európának ebben a tőlünk északra fek­vő. tengerek ölelte köztársa­ságában. (Természetesen azok a nézők, akik még nem jár­tak Észtországban.) A Szovjetunió megalakulá­sának 50. évfordulója alkal­mából a Magyar Televízió sorban mutatja be a szovjet köztársaságok életét. Ennek a sorozatnak volt számunkra különösen kedves nyitánya az észt televízió estje. szik. hogy tökéletesen tisz­tában volt a darab miben­létével. épp ezért nem bánt vele kesztyűs kézzel. Akik látták az ősbemutatót, azt állítják. hogy Szolnokon voltaképpen egy majdnem egészen új darabot adtak elő. Na, nem mintha így lenne egy cseppnyi monda­nivalója, vagy logikus cse­lekményszövése vagy a kom­mersz vígjátéki szántét meg­haladó jellemkomikuma. El­lenben sikerült egy jól per­gő. sok rendezői ötlettel fel­injekciózott játékot teremte­ni, amin kellemesen, sőt olykor harsányan derülhet az, aki épp ilyen hullám­hosszra van hangolva, s az előadás után egy negyed­órával minden különösebb bosszankodás nélkül nyu­godtan el is feledheti a lá­tottakat. A színészi játék ennek megfelelően könnyed. fel­szabadult (hogy ne mond­jam: elszabadult). Ez legki­vált Huszár Lászlóra vo­natkozik aki szemmel látha­tóan élvezi a koméd: ázást Csöoi betörő alkatához oomnásan illő szeredében Halász Lászlóval, akiben a viccek nevezetes Jean komor- nvikio elevenedik meg. nagy­szerűen ellennonfozott ket­tőst alkotnak. Majdnem ilyen jól sikerült ifj. Üjlaky László és Peczkay Endre kettőse is. üjlaky az első perctől az utolsóig képes mulattatni az alkohol iránti vonzalom kimeríthetetlen variációival. A kellemes or- gánumú Peczkay Endre ke­vésbé oldódik föl a játék­ban. Ugyan ez mondható Baranyai Ibolyáról is. de üde jelensége feledteti, hogy most mintha a szokottnál kevesebb temperamentum­mal játszana. A másik női főszerepet Bókay Mária hi­bátlanul; vonzó eleganciá­val oldja meg. Remekbe si­került Sebestyén Éva és Varga D. József alvilági há­zaspárja, Kürtös István ügyvéd-paródiája. Hubay Anikó presszósnője. Hollósi Frigyes pedig valóságos lé­lektan} esettanulmánnyá dolgozta föl a rendőrfel- ügveJő aligmegídt figuráját. Stark Tibor zenéje, akár e} is maradhatott volna. Az ilyen darabhoz inkább köny- nvedebb. fülbemászóbb me- lodika illik. A mikrofonba éneklés felment az alól a kellemes kötelesség alól. hogy G. Dénes Gvörgy dal­szövegeiről vélemónvt m~nd- iak. Székelv László díszletei, Gombár Judit iplmezej ele­gánsak, tetszessek. Szabó János tek ifivezetőivel találkoznak az úttörők. Holnap szakiköri foglalkozás, nyílt tanítási Az idei tanév végén ér­dekes pedagógiai kísérlet érkezik befejező szakaszá­hoz. öt esztendővel ezelőtt Szeged általános iskoláiban és Szolnok megye tíz általá­nos iskolájában újszerű kor­repetáló foglalkozást vezet­tek be az olyan gyerekek számára, akik a tanév végén egy vagy két tantárgyból bukásra álltak. Az első pró­bálkozások sikerei alapján a következő években az or­szág egyre több iskolája kapcsolódott be a kísérletbe, tavaly már három megyé­ben több város, két járás, valamint három budapesti kerület valamennyi általá­nos iskolájában tartottak pótló foglalkozásokat. Az idei tanévben hat gim­názium is résztvett a kísér­letben. A pótló foglalkozás annak a pedagógiai elvnek a meg­valósítását segíti, amely sze­rint minden lehetőséget meg kell tenni a bukás, a javító- vizsga elkerüléséért. Azokkal a tanulókkal, akik egy vagy több tan­tárgyból bukásra állnak, már az évvégi ismétlések­nél is intenzivebben fog­lalkoznak • pedagógusok. Ha ennek ellenére egy, vagy két tantárgyból elégtelen marad a tanuló, akkor a pótló foglalkozáson nyílik számára lehetőség- az anyag teljesebb elsajátítására. A megye egyik szép mű­emléke a jászapáti temp­lom. Nemcsak építészeti szempontból értékes, hiszen mennyezetét Vágó Pál fres­kója díszíti. A freskón azon­ban egyre jobban látszanak a romlás nyomai. Nagy szür­késbarna folt terjed rajta, már eltakarja az alakok egy részét Bánki Vilmos esperes plé­bánostól arról érdeklődtem, milyen lehetőség van a fers- kó megmentésére, helyreál­lítására: — Mivel a templom mű­emlék — mondotta — min­den munkát az Országos Műemlék Felügyelőség köz­reműködésével végeztetünk. A kapcsolataink jók, eddig is sok segítséget kaptunk. A freskó helyreállítása valóban indokolt, s terveztem is, hogy tájékozódom az Orszá­gos Műemlék Felügyelősé­gen, óra, sportbemutató után ne­velési értekezlettel fejeződ­nek be az iskolanapok. Az ilyen gyerekek osz­tályzatát — abból az egy vagy két tárgyból, amelyből elégtelenre állnak — az év végén nem zárják le, hanem közvetlenül a tanítás után megkezdődik a 11 napos külön oktatás, amelyben a napközi ottho­nok is részt vesznek, és amelyhez a pedagógusok <t szülők segítségét is kériki A pótló foglalkozáson a gyerekekkel ugyanaz a ta­nár foglalkozik, aki év köz­ben tanította őket, és így jól ismeri a hiányosságai­kat. A 11 napos intenzív ta­nulás után megállapítják!, sikerült-e a gyermekeknek az alapvető ismeretanyagot elsajátítaniuk, és a szóban- forgó egy-vagy két tantárgy­ból csak ezután osztályoz­zák őket. Akiknél a pótlás sikerrel járt, nem kell ja­vítóvizsgát tenniök, és bizo­nyítványukban sem lesz nyoma az elégtelen osztály­zatnak. Az elmúlt tanévben 1,110.000 általános iskolai tanuló közül több mint 30.000-et utasítottak javí­tóvizsgára. A kísérletbe bekapcsolódott iskolákban összesen 4.100 bukásra álló tanuló számára biztosítottak pótló foglalko­zást — közülük 3100-nál járt sikerrel ez a tanítási fonna. Elmondta még, hogy az épület jó állapotban van, a freskó romlását nem a tető hibája okozza. Beázás, omlás veszélye nem fenyeget. Va­lószínűleg az alapozás nem volt megfelelő, hiszen a freskó körülbelül hatvan éve készült, ez pedig ilyen esetben nem nagy idő. Legutóbb Tiszasűlyön res­taurálták a templomot, ott i az Országos Műemlék Fel­ügyelőség segítségével. El­sősorban építészeti munkát kellett végezni, helyreállítot­ták a régi gótikus ablakokat. — Bízom benne, — mom dotta Bánki Vilmos, — hogí az Országos Műemlék Fel­ügyelőség itt is segíteni fo$ a restaurálásban. Tudom hogy az ilyen munkához sol pénzre van szükség, de meg■ éri, ha a freskó újabb évtii zedekre visszanyeri régi szépségét. B. A. Megmentésre váró értékek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom