Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-27 / 98. szám
1972. április 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Felavatták Szemjonov kapitány emléktábláját A koszorúzás pillanata MADE IN ESTONIA Rokonaink a képernyőn V. M. Lopni sem szabad Akik talán a legfőbb részt vállalták a neveltetésből: Halász, Üjlaky és Huszár. (Valamennyi László) (Foto: Nagy Zsolt) Április 26. és 28. között iskolanapokat rendeznek Szolnokon a Rákóczi úti általános iskolában. Tegnap délben a megnyitó ünnepségen avatták fel Anatoli j Szemjonov kapitánynak, az úttörőcsapat névadójának err. léktábláját. Az avatáson megjelentek a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet katonai alakulatok képviseletében E. I. Valjoko és A. A. Zascsirenszkij főtisztek, a szolnoki szovjet iskola képviseletében pedig Valjoko Tamara Alekszand- rova tanár. Jelen voltak a városi tanács művelődési osztályának munkatársai és a város többi iskolájának képviselői. Az emléktábla leleplezése után Bartos Imre igazgató megnyitotta az iskola és az úttörőcsapat kiállítását. Az iskolanapok programja tegnap délután nyílt tanítási órákkal folytatódott. Ma bemutatók és nyílt tanítási órák lesznek, délután pedig a patronáló KISZ szervezeSikeres pedagógiai kísérlet Segítség kct megye tanítóinak A jászberényi tanítóképzőben „Tanítók továbbképző füzetei” címmel sorozatot jelentetnek meg Szolnok és Heves megye tanítói részére. Az első füzetek anyaga már elkészült. Az intézet hamarosan modern sokszorosító gépet kap, azzal nyomtatják ki a tanulmányokat. A sorozat első darabja Sáros András tanulmánya lesz, Kedd este csaknem ötórás műsorban rr. utatkozott be a magyar nézőknek az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság televíziója. A tv képernyőjén, teljes estén át ismerkedhettünk egy távoli nép, a szél, a kő, a tenger hona népének tegnapi, mai és holnapi életével, nyelv és esz- !tk. szerinti rokonainkkal Bár egymás nyelvét nem értjük már. a két nép útjai régen elváltak, öt-hatezer év telt el azóta, hogy a közös uráli őshazából ők északnak indultak, a mi őseink pedig délnek vették útjukat, azért, amikor Ivi Kreen, az észt televízió bemondója üdvözölte a magyar nézőket, ismerős dalian:, nyelvi muzsika ütötte meg a fülünket. A két nyelv hanglejtésének hasonlóságából kiviláglott a finn-ugor örökség. A képernyőn legendákba vesző múlt képei éppúgy megelevenedtek, mint Ka- levfia mai utódainak tervei a jövőről, a városiasodé országról, az új Tallinnról. Műfajban és tematikában egyaránt változatos program szolgálta a televíziós ismerkedés ügyét. Láthattunk kis- filmet a változó arculatú észt faluról, ahol a természettel való birkózásban már nincs magára hagyatva az ember, társa lett a gép: hátain as erőgépek szolgálják hűségesen az észt ember természetátalakító munkáját. A filmbeli Saaremaa szigetén éppúgy, mint az országban másutt. Hiába keresi a látogató a régi, úgynevezett romantikus falusi élet nyomait is már. A hagyományos művelési eszközök a múzeumokba kemltek. Az észt televízió munkatársai dokumentumfilmben Ez a darabocska se gondolta volna, hogy néhány hétre még doszlik körűié a feledés jól megérdemelt homálya. Hiszen nyolc évvel ezelőtti ősbemutatója az egykori zenés Petőfi Színházban olyan balul sikeredett. mintha csak gyászolni akarta volna egyik szerzőjét, a nem sokkal előbb elhunyt Darvas Szilárdot, a felszabadulás utáni másfél évtized talán legszikrázóbb kedélyű fondorlatos bölcses- ségű humoristáját. Ahhoz hogy a Lopni nem szabad lepkesúlyú élcei ismét játékos birkózásba kezdjenek a közönség azonos súlycsoportú igényeivel- alighanem szükség volt egy olyan feszített programú műsor- idényre. mint az idén a Szigligeti Színházé. Gondoljuk csak meg. Sirály, Antigoné, Bumbury. Shaw-be- mutató és legutóbb a Krétakör: nem akármilyen sorozat Alapos megterhelés lenne ez még egy sokkal nagyobb létszámú, bőségesebb ezereposztási variációkkal rendelkező együttesnek is. A darabválasztás miatti fanyalgás ezúttal a legszigorúbb ítész részéről is igazságtalannak tűnik. Igazán ráfért már ez a kis lazítás a társulatra, ez a teljességgel fölösleges de tulajdonképpen nem kellemetlen felújítás, amitől bizonyára az égvilágon senki nem várt semmit, és azt meg is kapta, méghozzá derűs, tetszetős kivitelben. A szerzők. Darvas Szilárd és Királyhegyi Pál a napi fogyasztásra szánt humor sokat próbált inyesmesterei. Tulajdonképpen mindketten többek, nemcsak annál az egész kevésnél, amit a Lopni sem szabadban adtak, hanem a közvélemény előtt leginkább ismert tevékenységük átlagánál is. Darvas éles szemű színmű-szerzőként. a Szép Szó és a Magyar Csillag bátor szavú an tirnj lit arista költőiéként számoltak be testvéreink életének egyre szélesedő, táguló, bővülő horizontjairól. De középpontban mindig az élet alanya, az ember állott. Különösen megragadó volt látni, hogy az urbanizáció veszélyei idején mennyire ragaszkodnak Esztónia lakói a természethez: minden élet forrásához. Hogy például miként őrizték meg ősi „szokásukat”, a vándorlást: csak most már sétává, gyaloglássá és kocogássá szelídítve az egészséges életmód szolgálatában. Nemes gesztusként a több órás műsorban helyet kaptak Szolnok megye és Tallinn néhány éves múltra visszatekintő testvérvárosi barátságának képei is. Ismerős arcok, ismerős házak, ismerős városrészletek tűntek fel a képernyőn; kár, hogy talán félreértésből származó téves kísérőszöveggel. (A szinkron készítésekor a magyar változat munkatársainak jobban kellet1 volna ügyelniük az adatok és a nevek pontosságára!) Érdekes volt látni, hogy az ideérkező észt vendég, (az észt televízió munkatársa) mit vett észre városunkból, és hogyan látta a mi valóságunkat, amikor két évvel ezelőtt itt járt a tiszai nagy árvíz idején. Kende Márta Tallin,nban készített dokumentumfilmje, amelyet ugyancsak ezen az estén láttunk: az észtek fővárosa magyar szemmel. Ügyesen válogatott részletekkel, jövőbe tekintő beszámolót kaptunk; vallomásokat a születő újról — fiatal mérnökök társaságában —; színes sétát az ódon öreg városban, a régi főtéren, ahol Eúrópa legrégibb patikája áll, a pékek utcácskája és így tovább. kezdte, gazdag életismeretű, elkötelezett és szabad szellemű társadalmi szatirikusként folytatta s mint kabaré- és esztrádműsorok ünnepelt konferanszíéja sem sűlyedt soha a rossz értelemben vett kabarészínvonalra. Kellér Dezsővel együtt ők folytatták legtudatosabban Nagy Endre törekvéséti amely kora legigényesebb irodalmából indult ki, és meg is maradt ebben az igézetben. Akik emlékeznek még Darvas Szilárd minden közélet} ferdeségre figyelmes, minden ember} gyengét oly kíméletlenül és megbocsátóan karikírozó konferansz-remekeire. nehezen tudják feledni a veszteséget. amit korai halála okozott. Viszont készséggel elfeledjük nek} ezt a darabot. épp úgy, mint a rutinban páratlan Királyhegyi Pálnak, aki olvasód legnaA darab egyik szerelmespárja: Baranyai Ibolya és Peczkay Endre gyobb örömére jelenleg a magyar humoristák doyenje. Bor József rendezésén látA művészi szép dalban, színjátékban, játékfilmben és tévéfilmben kapott hangot, teret a rokonszenves bemutatkozás programjában. Re- velációs erővel hatott a tar- tui színház modern Madách- előadásának egyik kiragadott részlete, élmény volt hallani az akadémia orgonazúgású férfikórusát és kellemes szórakozást nyújtott a maga nemében A sziget foglyai című filmvígjáték, továbbá az Akvarell egy nyárról címet viselő, a várnai tévéfilm fesztiválon díjat nyert alkotás. Végeredményében, kellemes hangulatú estén, Ivi Kreen szíves szavú kalauzolásával egy rendkívül barátságos nép gazdag világába pillanthattunk be. Egy kis nép. mindennapjaival ismerkedhettünk meg, amelynek hajója egy idő óta, mióta a szelek honában is októberi szelek fújnak, egyre tágabb és szélesebb vizek felé halad. A képernyőn ennek a sokrétű valóságnak csupán a képmása jelenhetett meg, de lehet-e nagyobb dicsérete egy televíziós ismerkedési estnek, mint az. hogy volt olyan pillanatunk az est folyamán, egyes képek láttán, amikor úgy éreztük, mintha már mi is jártunk volna Európának ebben a tőlünk északra fekvő. tengerek ölelte köztársaságában. (Természetesen azok a nézők, akik még nem jártak Észtországban.) A Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából a Magyar Televízió sorban mutatja be a szovjet köztársaságok életét. Ennek a sorozatnak volt számunkra különösen kedves nyitánya az észt televízió estje. szik. hogy tökéletesen tisztában volt a darab mibenlétével. épp ezért nem bánt vele kesztyűs kézzel. Akik látták az ősbemutatót, azt állítják. hogy Szolnokon voltaképpen egy majdnem egészen új darabot adtak elő. Na, nem mintha így lenne egy cseppnyi mondanivalója, vagy logikus cselekményszövése vagy a kommersz vígjátéki szántét meghaladó jellemkomikuma. Ellenben sikerült egy jól pergő. sok rendezői ötlettel felinjekciózott játékot teremteni, amin kellemesen, sőt olykor harsányan derülhet az, aki épp ilyen hullámhosszra van hangolva, s az előadás után egy negyedórával minden különösebb bosszankodás nélkül nyugodtan el is feledheti a látottakat. A színészi játék ennek megfelelően könnyed. felszabadult (hogy ne mondjam: elszabadult). Ez legkivált Huszár Lászlóra vonatkozik aki szemmel láthatóan élvezi a koméd: ázást Csöoi betörő alkatához oomnásan illő szeredében Halász Lászlóval, akiben a viccek nevezetes Jean komor- nvikio elevenedik meg. nagyszerűen ellennonfozott kettőst alkotnak. Majdnem ilyen jól sikerült ifj. Üjlaky László és Peczkay Endre kettőse is. üjlaky az első perctől az utolsóig képes mulattatni az alkohol iránti vonzalom kimeríthetetlen variációival. A kellemes or- gánumú Peczkay Endre kevésbé oldódik föl a játékban. Ugyan ez mondható Baranyai Ibolyáról is. de üde jelensége feledteti, hogy most mintha a szokottnál kevesebb temperamentummal játszana. A másik női főszerepet Bókay Mária hibátlanul; vonzó eleganciával oldja meg. Remekbe sikerült Sebestyén Éva és Varga D. József alvilági házaspárja, Kürtös István ügyvéd-paródiája. Hubay Anikó presszósnője. Hollósi Frigyes pedig valóságos lélektan} esettanulmánnyá dolgozta föl a rendőrfel- ügveJő aligmegídt figuráját. Stark Tibor zenéje, akár e} is maradhatott volna. Az ilyen darabhoz inkább köny- nvedebb. fülbemászóbb me- lodika illik. A mikrofonba éneklés felment az alól a kellemes kötelesség alól. hogy G. Dénes Gvörgy dalszövegeiről vélemónvt m~nd- iak. Székelv László díszletei, Gombár Judit iplmezej elegánsak, tetszessek. Szabó János tek ifivezetőivel találkoznak az úttörők. Holnap szakiköri foglalkozás, nyílt tanítási Az idei tanév végén érdekes pedagógiai kísérlet érkezik befejező szakaszához. öt esztendővel ezelőtt Szeged általános iskoláiban és Szolnok megye tíz általános iskolájában újszerű korrepetáló foglalkozást vezettek be az olyan gyerekek számára, akik a tanév végén egy vagy két tantárgyból bukásra álltak. Az első próbálkozások sikerei alapján a következő években az ország egyre több iskolája kapcsolódott be a kísérletbe, tavaly már három megyében több város, két járás, valamint három budapesti kerület valamennyi általános iskolájában tartottak pótló foglalkozásokat. Az idei tanévben hat gimnázium is résztvett a kísérletben. A pótló foglalkozás annak a pedagógiai elvnek a megvalósítását segíti, amely szerint minden lehetőséget meg kell tenni a bukás, a javító- vizsga elkerüléséért. Azokkal a tanulókkal, akik egy vagy több tantárgyból bukásra állnak, már az évvégi ismétléseknél is intenzivebben foglalkoznak • pedagógusok. Ha ennek ellenére egy, vagy két tantárgyból elégtelen marad a tanuló, akkor a pótló foglalkozáson nyílik számára lehetőség- az anyag teljesebb elsajátítására. A megye egyik szép műemléke a jászapáti templom. Nemcsak építészeti szempontból értékes, hiszen mennyezetét Vágó Pál freskója díszíti. A freskón azonban egyre jobban látszanak a romlás nyomai. Nagy szürkésbarna folt terjed rajta, már eltakarja az alakok egy részét Bánki Vilmos esperes plébánostól arról érdeklődtem, milyen lehetőség van a fers- kó megmentésére, helyreállítására: — Mivel a templom műemlék — mondotta — minden munkát az Országos Műemlék Felügyelőség közreműködésével végeztetünk. A kapcsolataink jók, eddig is sok segítséget kaptunk. A freskó helyreállítása valóban indokolt, s terveztem is, hogy tájékozódom az Országos Műemlék Felügyelőségen, óra, sportbemutató után nevelési értekezlettel fejeződnek be az iskolanapok. Az ilyen gyerekek osztályzatát — abból az egy vagy két tárgyból, amelyből elégtelenre állnak — az év végén nem zárják le, hanem közvetlenül a tanítás után megkezdődik a 11 napos külön oktatás, amelyben a napközi otthonok is részt vesznek, és amelyhez a pedagógusok <t szülők segítségét is kériki A pótló foglalkozáson a gyerekekkel ugyanaz a tanár foglalkozik, aki év közben tanította őket, és így jól ismeri a hiányosságaikat. A 11 napos intenzív tanulás után megállapítják!, sikerült-e a gyermekeknek az alapvető ismeretanyagot elsajátítaniuk, és a szóban- forgó egy-vagy két tantárgyból csak ezután osztályozzák őket. Akiknél a pótlás sikerrel járt, nem kell javítóvizsgát tenniök, és bizonyítványukban sem lesz nyoma az elégtelen osztályzatnak. Az elmúlt tanévben 1,110.000 általános iskolai tanuló közül több mint 30.000-et utasítottak javítóvizsgára. A kísérletbe bekapcsolódott iskolákban összesen 4.100 bukásra álló tanuló számára biztosítottak pótló foglalkozást — közülük 3100-nál járt sikerrel ez a tanítási fonna. Elmondta még, hogy az épület jó állapotban van, a freskó romlását nem a tető hibája okozza. Beázás, omlás veszélye nem fenyeget. Valószínűleg az alapozás nem volt megfelelő, hiszen a freskó körülbelül hatvan éve készült, ez pedig ilyen esetben nem nagy idő. Legutóbb Tiszasűlyön restaurálták a templomot, ott i az Országos Műemlék Felügyelőség segítségével. Elsősorban építészeti munkát kellett végezni, helyreállították a régi gótikus ablakokat. — Bízom benne, — mom dotta Bánki Vilmos, — hogí az Országos Műemlék Felügyelőség itt is segíteni fo$ a restaurálásban. Tudom hogy az ilyen munkához sol pénzre van szükség, de meg■ éri, ha a freskó újabb évtii zedekre visszanyeri régi szépségét. B. A. Megmentésre váró értékek