Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-26 / 97. szám
1972. április 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Jelen és jövő Város lesz-e Martfű és Tiszaföldvár? Az eddig elmondottakból megállapíthatjuk, hogy Martfűn a település gazdasági jellege, a gyár melletti lakótelep városi színvonala, a népesség belterületen való elhelyezkedése és a két regionális szerepkörű oktatási intézmény; Tiszaföldváron a tízezren felüli népességszám, annak belterületen való elhelyezkedése. valamint a néhány regionális szerepkörű közintézmény, felelhet meg a várossá nyilvánítás feltételeinek, illetve követelményeinek. Ez azt jelenti, hogy önmagában sem Martfű, sem Tiszaföldvár mai adottságai, jelenlegi fejlettségi szintje nem elégítik ki a várossá nyilvánítással szemben támasztott feltételeket, követelményeket. Közös közigazgatási egység Martfű és Tiszaföldvár községek várossá nyilvánításának legfontosabb előfeltétele: a két település közös közigazgatási egységgé szervezése. Ezzel lényegesen megközelíthetők a várossá nyilvánítás feltételei és követelményei, mint az összevont település helye és szerepköre a településhálózat regionális rendszerében; a gazdasági szerkezet; az összevont település jellege; részben a regionális szerepkörű intézményekkel való ellátottság; a lakosság száma és a belterületen való tömörültségi aránya. A várossá nyilvánítás feltételeinek sorában a legnehezebben megoldható feladatot a két, nemcsak igazga- tásiiag, hanem’ szerkezetileg és a földrajzi elhelyezkedés szempontjából is különálló település egységes fejlesztése jelenti. A legnehezebben megoldható feladatok A két község közötti 4—6 kilométeres széles sáv belvízveszélynek kitett terület, az év egy részében több helyütt ’ belvíz borítja. Beépítése csak nagyon költséges tereprendezési munkák révén lehetséges (feltöltés, alagcsövezés stb.) Ez a körülmény a két község területileg egymáshoz való közelítésének gátat szab, bár nem áthidalhatatlan akadály. Számtalan példát ' találunk hazai és nemzetközi viszonylatban egyaránt arra, amikor egy igazgatási egységbe vont település belterülete nem alkot összefüggő tömör beépítési övezetet. A két község közötti terület fel- használását mezőgazdasági hasznosítás, illetve zöldterület céljaira, egyes arra alkalmas részeit pedig lakóterületként való kialakításra részletes vízügyi és talajmechanikai szakvélemény alapján lehet csak eldönteni. Az egységes településszerkezet kialakításának másik nehezen megoldható problémája a községközpontok mai elhelyezkedése és rendszere. Martfűnek nincs központja: több helyütt — mint például a kultúrház előtt — kisebb alközpontok alakultak ki. Tiszaföldvár központja a tanácsház körül alakult ki; az új központot onnan kissé távolabb, Martfűvel éppen ellentétes irányban jelölték ki. Ott helyezték el az egyik termelőszövetkezet irodaházat, a gimnázium új épületét a TITÁSZ helyi ki- rendeltségét. Tiszaföldvár új központjának elhelyezése nem segíti elő az egységes településszerkezet kialakulásának folyamatát. Csak együtt lehetnek várossá A fentiekben kifejtett megállapításokat, következtetéseket az alábbiakban összegezzük: 1. Sem Martfű, sem Tiszaföldvár külön-külön nem elégíti ki a várossá nyilvánítás feltételeit, követelményéit. 2. Annak érdeliében, hogy a várossá nyilvánítás feltételei kialakuljanak, s az ezzel kapcsolatos követelményeknek eleget lehessen tenni, a két község egy igazgatási egységgé szervezése szükséges. 3. A várossá fejlesztéssel kapcsolatos feladatok tervszerű és átgondolt megvalósítására egységes — a két községet átfogó — területrendezési koncepciót célszerű kidolgozni. Ez többek között a területfelhasználás (lakó, ipari, közhasználatú, zöld, stb.) rendszerét: az állami, tanácsi, termelőszövetkezeti, lakossági, stb. beruházások területi elhelyezésére vonatkozó előírásokat; a központok és alközpontok rendszerét; a közmű vési tési feladatokat; a területek előkészítésére és beépítésére való alkalmassá tételét szolgáló műszaki intézkedéseket és más kérdéseket tartalmazna. 4. Az egységes területrendezési koncepció részeként célravezető ötéves fejlesztési terv kidolgozása. (VÉGE) Dr. Kőszegfalvy György Mező László cs Szirmai Mária hangversenye Jászberényben Szép számú közönség fogadta lelkesen a tanítóképző intézet dísztermében április 24-én megrendezett hangversenyt; a változatosan összeállított műsorban az egyes műveket remek tolmácsolásban hallhatták a jelenlévők. Melegen szárnyaló és kifejező csellóhang, biztos és elegáns technika, elmélyűltség jellemezte Mező László gordonkaművész játékát. Remek Bach C-moll szvit után igazi romantikus temperamentummal és szárnyalással szólaltak meg Weber, Mendelssohn, Schumann és Rimskij Korszakon gordonkára és zongorára írott darshiai. A kamarazenei hangversenyen közreműködő Szirmay Márt* operaénekesnő Cluck ét Mendelssohn opera, illetve oratóriumáriákat, valamint Brahms két dalát adta elő mély művészi átéléssel. Átható egyéniségével azonnal kapcsolatot teremtett a közönséggel, amely megcsodálhatta gyönyörű hangszíneit, spontán zeneiségét, lendületét. A hangverseny harmadik egyenrangú résztvevője volt Váradi Katalin zongoraművésznő. Remekül, a szólisták szándékait minden apró rezgésben híven követve, színesen és kiváló technikával szólaltatta meg a felhangzó művek zongoraszólamát. §zűc& Lajos Javul az árvízhelyzet Tovább javult az árvíz- helyzet Stájerországban, ahol az elmúlt, napok kiadós esőzései következtében szántóföldek. rétek. utak. kisebb lakott területek kerültek víz alá. Katonai alakulatok a tűzoltóság és a lakosság segítségével kedden, miután a víz a legtöbb területről levonult, már a helyreállítási munkákat végezték, öt helikopter segítségével rádióirányítással gyorsítják a romeltakarítást. A stájerországi tartományi tanács az árvízvédelmi bizottsággal együtt megkezdte a károk felmérését. A tartományi tanács rendkívüli segélyt kér* a kormánytól. A természeti csapás halálos áldozatainak száma nyolcra emelkedett. Az ifjű§ág Szolnokért - Szolnok az Ifjúságért Nyilvános KISZ bizottsági ülés a megyeszékhelyen — Szolnok 1975-ben ünnepli alapításának 900. évfordulóját. Az ünnepségsorozat előkészítése, a jubileum méltó megünneplése minden szolnokinak, minden megyében élőnek megtisztelő kötelessége. Ezekkel a szavakkal kezdte előterjesztését Lakatos Lajos a KISZ Szolnok váro- rosi bizottságának titkára a városi tanács nagytermében tegnap megtartott nyilvános KISZ-bizottsági ülésen. Az előkészítés fő feladataira az MSZMP Szolnok városi bizottsága határozatot hozott, illetve a városi tanács rendeletet alkotott, amelyekben jelentős szerepet kapott az ifjúság is. A KISZ városi bizottságának titkára hangsúlyozta. hogy a KlSZ-szer- vek, szervezetek és az úttörőmozgalom vezetői erejükhöz. tudásukhoz és a lehetőségekhez mérten járuljanak hozzá a város iránti szeretet elmélyítéséhez, szebbé, kulturáltabbá tételéhez, majd kérte, hogy a KISZ- szervek — járási, városi, községi, nagyüzemi KISZ- bizottságok — tegyenek konkrét felajánlásokat. A dolgozó fiatalok körében működő KlSZ-szerveze- tek mozgósítsák az ifjúságot a IV. ötéves terv időszakára eső, Szolnokon felépítésre kerülő létesítményeknél a határidők betartására, kezdeményezzenek munkaversenyeket, amelyekbe vonják be a kiszen kívüli fiatalokat is. Javasolta, hogy a fiatalok társadalmi munkaakciók szervezésével járuljanak hozzá az ifjúsági park és a tiszaligeti úttörőtábor felépítéséhez, a város zöldövezetének mielőbbi kialakítása érdekében vállalják 100 ezer facsemete elültetését. Beszámolója végén Lakatos Lajos a KISZ Szolnok városi bizottsága nevében felhívással fordult a KISZ- bizottságokhoz, csúcsvezetőségekhez, alapszervezetekhez, járási, városi úttörőelnökségekhez, úttörőcsapatokhoz, hogy segítsék elő a nemes célkitűzések megvalósítását. A hozzászólók egyöntetűen támogatásukról biztosították a KISZ-bizottságot. Az egyik KISZ-titkár így fogalmazott; a város szebbé tétele, a jubileum méltó megünneplése, valamennyiünk érdeke, közös célja, és ezért mindent el fogunk követni. Törvényes munkajogi ügyintézés Ügyészi vizsgálat az állami gazdaságokba» Országos vizsgálat keretében a megyei főügyészség, valamin^ a vizsgálatra kijelölt járási ügyészségek a megye állami gazdaságaiban és az állami gazdaságok munkaügyi döntőbizottságainál vizsgálták a munkajogi ügyintézés törvényességét Ennek során 8 állami gazdaságban mintegy 550 ügyet vizsgáltak meg. MnnkaviszAoy megszűnés oka: felmondás A munkaviszony megszüntetésekre a munkavállalói felmondások a jellemzőek. A vizsgált gazdaságokban 1 év alatt összesen 528 esetben szüntették meg a munkaviszonyt és ebből csak 46 esetben — az összes munkaviszony megszüntetések 8.5 százalékában — mondott fel a gazdaság. Két állami gazdaságban egy év alatt egyetlen munkáltatói felmondás sem volt. A gazdaságok a felmondást minden esetben írásban közük a munkavállalóval és azt megfelelően indokolják. Ennek következménye, hogy a felmondások ellen csupán egyetlen munkaügyi panasz volt. A munkaviszony megszüntetést a dolgozók nem sérelmezik; mert a munkaerőhiány miatt gyakran az előzőnél kedvezőbb munkahelyet is találnak. A fegyelmi eljárások során kialakult büntetési gyakorlat helyes, eltekintve attól, hogy egyes állami gazdaságokban a „megrovás”; illetve a „szigorú megrovás” fegyelmi büntetéssel együtt egyéb fegyelmi büntetést is kiszabnak, annak ellenére, hogy erre a jogszabály nem ad lehetőséget. A Törökszentmiklósi Állami Gazdaságban a helytelen gyakorlatnak oka a7. is, hogy a gazdaság kollektív szerződése — tévesen — előírja: az erkölcsi jellegű fegyelmi büntetésen felül anyagi joghátrányt jelentő következmény is sújtsa a dolgozót. Az állami gazdaságok 25 százalékánál még mindig előfordul, hogv a fegyelmi jogkör gyakorlója a büntetés kiszabása előtt nem hallgatja meg dolgozót. személyesen IVem lesznek különbséget A kártérítési eljárásoknál (leggyakrabban előforduló hiányosság, hogy nem tesznek különbséget a szándékos és a gondatlan károkon zás között. Egyes esetekben pedig a határozat hozatal előtt nem derítik ki megfelelően a károkozás összes körülményeit. Gyakran hibájuk a kártérítési határozatoknak az is. hogy az indokolások nem tartalmazzák mindazokat a ténymegálla* pításokat. melyek a határod za* megalapozottságához szükségesek. A mezőtúri és a palotás! állami gazdaságoknál aa ügyészi vizsgálatok azt észlelték. hogy a kártérítésre kötelezéseknek birságoló jellegük van. A teljes kár megfizetésére kötelezek a dolgozót olyan esetben is; amkor a károkozás nem szándékosan történt. Egy esetben pedig kártérítési ha-, tározat nélkül vonták le aa okozott kár összegét a dől-; gozó fizetéséből. Óvások, fckzóln* lásol», ii ;> vősyj jelzések A munkaügyi döntőbizottságok határozatai — eseti kivételtől eltekintve — érdemben helyesek és megala-i pozottak. Gyakran előfordul viszont eljárási szabálysze-; gés, különösen a tárgyalás 1 sok vezetésénél, a tárgyaló-' si jegyzőkönyvek elkészítő-; sénél. Egyes döntőbizottsáH goknál • késedelmes az ügyintézés Figyelmet érdemel az ügyészi vizsgálatok azon megállapítása is. hogy az eredményesen gazdálkodó állami gazdaságokban a munkaügyi ügyintézés is jó. Ä vizsgálatok alapján észlelt hibák megszüntetése érdekében 4 óvást, 9 felszólalást, és 5 ügyészi jelzést adtak ba a vizsgálatot végző ügyész-; ségek. Dr. Cs. L . Bethlen István titkos iratai Horthy után ő a legfontosabb ember; „István gazda”. A horthysta rezsim leghosszabb ideig működő miniszterelnöke, nagyúr, aki birtokaként kezel országot, eszközként államapparátust, szolgájaként embereket. Akadtak, akik jelentős politikusnak tartották. Talán az is volt, legalábbis az ellenforradalmi garnitúra többi politikusához mérten... Ám ennél sokkal fontosabb, hogy kulcsfigurája mindannak. ami 1919 és 1944 között az országban zajlik. így tehát titkos iratai — amelyeket Színai Miklós és Szűcs László válogatott. rendezett sajtó alá, s látott el jegyzetekkel — nemcsak embert, hanem kort, rendszert is jellemeznek. A 174 dokumentum az 1921—1931 közötti évtizedben kelteződött: a friss, majd megszilárduló ellenforradalom kórlapjai. „Prónay Palit — akinek sok fáj részben igazi okkal — kérlek, hívd magadhoz — hadd öntse ki szívét.” — írja Bethlennek Gömbös, azaz „Gyula” 1921 júliusában- Lám, milyen összekacsintása ez véres és „szalonképes” terrornak! Ahogy megint- csak „Gyula” kéri — 1925 augusztusában — a „Kedves István”-t. avatkozzék már közbe, hiszen az ostoba csendőr jei a „nemzeti irányt képviselő urakat is zaklatják a választási előkészületek során. „Kedves István! Te tudod a legjobban, hogy az erő alkalmazása nekem is stílusom...” — méltatlankodik Gömbös, de ami sok az sok. S Bethlen nem késlelkedik az intézkedéssel. Ahogy nem röstelli a fáradozást, • küldöttséget indít a fasiszta Olaszországba, tanulmányozzák az ottani „reformokat.” Amit Bethlenhez intézett levelében — 1927 november — Mussolini „a még bensőségesebb megértés” reményében nyugtáz. Mindez kóstoló csupán, „István gazda” miként intézte az ország ügyeit, hogyan volt benne mindenben, a választási csalásoktól a frankhamisításig, ami az ellenforradalmi kurzust szolgálta. A titkos iratok — amelyeknek nagyobb része most először kerül nyilvánosságra — olyanok, mint a mozaik-kockák: összerakható belőlük a hatalmon lévők s osz- tozkodók, a nemzeti frázisokat pufogtatók, s közben órszágot elveszejtők portréja. A nagy körültekintéssel, pontos munkával összeállított, s bevezetővel, valamint az irathagyaték teljes fölsorolásával és névmutatóval kiegészített kötetet a Kossuth Könyvkiadó jelentette meg. <m) Sajtótájékoztató a Magyar Országos Levéltárban őrzött Dózsa korára és az 1514. évi paraszt háborúra vonatkozó iratokról Kedden délelőtt a Magyar Országos Levéltárban sajtó- tájékoztatón ismertették az ott őrzött Dózsa korára és az 1514. évi parasztháborúra vonatkozó iratokat. Érszegi Géza, a levéltár munkatársa elmondta, a közeljövőben fontos forrásmunkával gazdagodik a magyar történelemkutatás: az országos levéltár és a magyar tudományos akadémia történettudományi intézetének közös kiadványaként a közeljövőben megjelenik az 1514-es parasztfelkelés okmánytárának anyaga, mintegy 300 okirat. A többségében latin nyelvű dokumentumok közül számosat már az eddigi irodalom is ismert, jónéhány azonban csak most kerül el-; ső alkalommal a nagykő-; zönség elé. A legkorábbi híradás a XVI. századból Héderfály Barlabási Lénárt erdélyi alva j da Szeben város uraihoz intézett levele, amely már 1507-ben „veszélyesnek” titulál egy bizonyos Dózsa György nevű székelyt
