Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-26 / 97. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. április 26. A hajhullás okai Kokain — Ópium — Morfium — Heroin — Hasis Mákony-Mámor- Gyilkosság 11. Megalakul a „család" A Tate-villának abban a helyiségében, ahová Tex be­mászott, csak a kábult Fri- kowsky volt. A lányokat, akik követték, kiküldte a szobából. Lindának a kert­ben kellett őrködnie, Su- sannak a többi helyiséget kellett szemügyre vennie. Susan abban a szobában, ahol Gibby olvasott, meg­kérdezte ■ mosolyogva: vala­mi érdekeset olvas? A ter­hes anya szobájába is be­kukucskált, ahol, még min­dig ott volt Sebring is. In­nen visszament Texhez, aki egy zsineget nyújtott a ke­zébe, hogy kösse össze Fri- kowsky kezét. Közben Tex megkérdezte: hol a pénze? A lengyel kábultan felelte: az íróasztalon, mert közön­séges rablótámadásnak vélte a dolgot. Így vélekedtek a többiek is, amikor tőrrel a kezében Susan egy szobába terelte őket. A veszélyt először* Seb­ring érezte meg. Habozás nélkül Tex Watson felé in­dult, aki viszont nyomban belelőtt. Gibby valósággal megkövült a félelemtől. Ta­te tért először magához a történtek után. — Mit akarnak? Pénzt? í>— kérdezte. Watson biccentésére Taté a másik szobába vezette Susant, kinyitotta ott pénz­tárcáját: 72 dollár volt ben­ne. .. Mikor visszatértek, Wat­son egy nylonkötéllel egy­máshoz kötötte Sharon Ta- te-t, Gibby Folgert és Jay Sabringet. — Mit akarnak velünk? kérdezte nyögve a színész­nő. A válasz Tex részéről rö­vid volt: — Meghaltok. Először ő.. — és Frikowskyra mutatott. Susan indult feléje a tőrrel. Halálfélelmében a fiatal lengyel ereje megkétszere­ződött, szétszakította a kö­telet és a földre rántotta a lányt, aki a dulakodás köz­ben háromszor is a férfi combjába szúrt. Friskowsky ekkor az ajtó felé rohant, de Watson egy lövéssel lete­rítette. Közben a kötéltől megsza­badult Gibby kifutott a vil­lából, de Patricia Kren- winkle utólérte, dulakodni kezdtek, de Susan és Tex segítségére siettek és vé­geztek GibbyveL * Népszerűbb lett a tanítóképző • A szeptemberben kezdő­dő tanévre a jászberényi ttanítólklépző kilencvenhat tanulót vesz fel az első évfolyamra. A kjencvenhat helyre kétszázötvenhatan jeletkeztek. A tavai,, ilyen­kori másfélszeres helyett az idén két és félszeres a túl­jelentkezés. a pálya növek­vő népszerűségét az intézet tanárai jórészt a pedagógus fizetések rendezésének tu­lajdonítják. Április 6—7-én alkalmas- sági vizsgán vettek részt a jövendő elsőévesek. Ez még nem felvételi vizsga volt. csupán a jelentkezettek adottságait (színérzék, hal­lás. kiejtés, fizikai alkal­masság) vizsgálták. Az első .,szűrőn” tizen­nyolcán estek ki. Az ő je­lentkezésüket más mézetek­hez továbbították, ahol az említett adottságok hiánya nem kizáró ok. A többiek június végén írásbeli, július elején pedig szóbeli felvéte­li vizsgát tesznek. Ezután következett a drá­ma leghátborzongatóbb ' ré­sze. Pat, Susan és Tex visz- szatértek a szobába, ahol Sebring és Taté tartózko­dott. Előttük levetették ru­hájukat és összefonódva sexorgiát rendeztek, miköz­ben tőrrel szurkálták az amúgy is sebesült Sebringet, akinek megváltás volt a ha­lál. Most már csak a színész­nő volt életben. Könyörgően kérte a gyilkosokat, hogy ne öljék meg, engedjék, hogy világra hozza gyermekét... Susan részvétlenül mon­dotta: — Rimánkodhatsz, te rin- gyó, meg fogsz halni! Ami ezután következett, arra két ellentmondó vallo­mást tett Susan. Egyszer: ő csak fogta a színésznőt és Watson Ölte meg; viszont egyik, Ronnie-hoz intézett levelében ezt írta: „Tex és Pat lefogták, én meg bele­döftem tőrömet, és addig mártogattam bele, amíg el nem élveztem”. Susan távozott utoljára a Tate-villábóL Távozása előtt még Sharon Tate vérével felírta a villa ajtajára: Pig (disznó). • * * A Manson-banda felgön­gyölítése után a világ köz­véleménye döbbenten kér­dezte: mi vitte rá ezeket a fiatalokat, hogy ok nélkül megöljenek ilyen brutális módszerekkel öt embert, akiket személyesen még csak nem is ismertek. A kérdés nyitja Charles Manson ifjúsága és az a tár­sadalmi környezet, amelyben élt. Nincs helyünk részlete­sen foglalkozni gyerekkori éveivel, sokat hányódott ide-oda. megjárta a nevelő­intézeteket, majd különböző bűncselekményekért a bör­tönöket. Utoljára tíz évre ítélték, s mikor — hét év múlva — szabadult, egy egészen más világot talált maga körül: furcsa történe­teket hallott fiatalokról akik hajukba virágot hordanak, járják a világot, kábítószer­rel élnek, akkor szeretkez­nek, amikor kedvük tartja és túl teszik magukat min­den szabályon, törvényen. — Ez való nekem — gon­dolta a 32 éves Manson, és útja egyenesen San Francis­co Haight Ashbury negye­débe, a hippik paradicsomá­ba vezette. * • • A hippiélet rendje és mód­ja szerint élte itt — a lá­nyokkal szeretkezve — éle­tét Manson. Észre vette azon­ban, hogy befolyással van a lányokra. Ellátta őket ká­bítószerrel és sexorgiákat rendezett nekik. Talán 1967 nyarán, egy elhagyott fa­házban teljhatalmú ura lett a hozzácsatlakozott lá­nyoknak. Meghódította itt Susan Atkinst is, aki már az első nap atyjaként, sze- retőjeként és isteneként imádta Mansont. Ekkor ala­kult a Manson „család”. A családon belül rendezett ká­bítószerélvezés szertartásá­hoz tartozott, hogy a „csa­ládfő” órákon át a himnu­szukat, hitvallásukat dünv- nyögte: „Én vagyok Charlie, Charli én vagyok ti vagy­tok én, én vagyok ti, mind­nyájan egyek vagyunk... Susannak is nehéz gyer­mekkora volt. 18 éves korá­ban megszökött hazulról. Go-go görl lett San Francis­cóban, ami azt jelenti, hogy egy mulatóban mutogatta testét. Innen már nem volt messze a hippinegyed, s Charlie Manson volt az el­ső férfi, aki azt mondta rá: szép és mellette otthonra talált. De nemcsak ő — ki­lenc lány és öt fiú csatla­kozott a bandához. De meny­nyien kérték még „felvéte­lüket?!” Egy napon Manson kiadta a parancsot: elhagyják Haigh Ashburyt. A cél Hollywood volt, ahol Manson mint éne­kes próbált érvényesülni. Útközben egy Hollywood­hoz közeli hegyszorosban, a Topanga kanyonban vertek tanyát, míg a rendőrség ká­bítószer-élvezés miatt ki nem zsuppolta őkét innen. Tovább vándoroltak és közben megismerkedtek egy beatzenésszel, Robert Beau- soliel-lel és feleségével. Ez a zenész lett aztán az össze­kötő kapocs Manson és a hollywoodi hanglemezipar vezérei között, többek között a világhírű Beach Boys gi­tár-, és énekegyüttes hosszú hajú dobosával Denis Wil- sonnal. (Folytatjuk) összeállította: Szabó Endre Következik: „A csőrötöket befogjátok ...” Az elmúlt hetekben or­szágszerte nagy érdeklődést keltett — különösen a ke­vésbé dús hajúak körében — egy újabb „hajnövesztő szer” feltalálásának híre. A szakorvosok — mondhat­nánk — szkeptikusan fo­gadták az Országos Talál­mányi Hivatalnál tett beje­lentést. mert — véleményük és az orvosudomány jelen­legi állása szerint — a kü­lönböző okokból eredő ko­paszság végleges felszámo­lására nincs lehetőség. Ami a hajhullás okait, a hajrit­kulás folyamatát, annak las­sítását illeti, ezzei kapcsolat­ban az avatott szakember, dr. Kovács László, a főváro­si bőr- és nemibeteggondo- zó intézet igazgató főorvosa a következőket mondta: — Harminc-ötven hajszál elvesztése naponta még nem jelent kóros hajhullást, haj­ritkulást. A kihullottak he­lyén ugyanis néhány hél múlva újabb hajszálnöveke­dés indul meg és pótolja a hiányzókat. Vannak esetek, amikor valamilyen ártalom szól bele a hajtermelésbe. Ezek lehetnek bizonyos vegy­szerekből származó mérge­ző anyagok, a szervezetben lezajló események kapcsán keletkező anyagok lehet be­tegség, röntgensugárhatás, stb. Ez azonban nem jelent különösebb problémát, mert amikor az ártalom megszű­nik, a szőrtűszőkben ismét megindul a hajnövekedés folyamata, újra életképessé válnak a hajszálakat terme­lő sejtek. — Speciális betegség az úgynevezett foltos hajhullás, amikor egy vagy több ki- sebb-nagyobb területen tel­jesen kihullik a haj. Ilyen esetekben is az a tanaszta- lat, hogy a hullást előidéző ártalom megs-űnése után a hajzat újra kinő. A foltos hajhullást okozhatta például a szervezetben keletkezett gennyes góc, vagu hormon­zavar, de idegrendszeri ha­tásra is bekövetkezhet. Merőben más a kornás fejbőrrel összefüggő hajhul­lás. ami rendszerint fokozott fagguntermeléssel is eoyütt- jár. Ezt szeborheás állapot­nak nevezzük, ami nem be­tegség. hanem örökölt alka­ti sajátosság élettani je­lenség, aminek az ütemét gondos ártolással lassítani le­het. Ettől függetlenül mi, szakorvosok is érdeködéssel várjuk, hogy a találmány­ként bejelentett hajnövesztő szer kipróbálása milyen eredményre vezet. A Szovjetunióban igen népszerűek a társadalmi oktatási intézmények, a sza­badegyetemek. Hallgatói azok az emberek, akik a tudomány, a technika, a gazda­sági élet és a kultúra legkülönfélébb területein szerzett ismereteiket igyekeznek bő­víteni, gazdagítani. Jelenleg a Szovjetunió több, mint 26 ezer szabadegyetemének mintegy 5,5 millió hallgatója van. Az oktatógárda neves tudósokból, a kultúra kiváló ismerőiből, a népgazdaság kü­lönböző ágainak jeles szakembereiből áll. A gyakorlatias oktatást az üzemek, a tu­dományos kutatóintézetek laboratóriumainak igénybevétele teszi lehetővé. Ilymódon a legtöbb egyetemen jelentős kutató- és újítómunka folyik. Képünkön a kijevi szabadegyetem műszaki tagozata. A légiközlekcdési tanszék dékánja, Natalja Gugyim Levkovics (balról) gyakorlati foglalkozáson a hallgatók körében. Az órákat a kije ,i Polgári Légiközlekedés Mérnökképző Intézetének egyik laboratóriumában tartják. KÉPERNYŐJE ELŐTT Mind számban, mind pe­dig a sugárzott adás meny- nyiségét tekintve, az el­múlt hét műsorában a sport uralkodott; Európa-bajnok­ság (asztalitenisz), világbaj­nokság (jégkorong), lab­darúgó kupamérkőzés (Fe­rencváros) jelentették azokat az eseményeket, arr. elyekről a mi tévénk sem maradt le. És mindezekhez még labda­rúgás hazai pályáról, vala­mint az ökölvívó-bajnokság országos döntőjének közve­títése a Sportcsarnokból, — így vált teljessé a sportese­mények színes, változatos televíziós panorámája. A sport szerelmeseinek tehát nem kellett, hogy unatkoz­zanak a képernyő előtt. De vajon más nézői igényeket is hasonló igyekezettel és szín­vonalon elégített ki a tele­vízió 16. műsorhetének prog- rarrja? Egyáltalán nem. Kü­lönösen kirívó volt a hét­vége gyengélkedő műsora; szombat este az erőtlen és inkább illusztratív eszközök­kel megoldott filmmel, a Fiestával, amelyben az úgy­nevezett „elvesztett nemze­dék” sorsának csak külső jegyeiben, de tartalmában kevésbé realista képét kap­tuk. Még ennél is szürkébb, többnyire unalmas volt a vasárnapi Ihlet, Maugham novellájának televíziós vál­tozata. Az irodalmi sznobok világát idéző film az író szellemes, gunyoros iróniája ellenére is terjengősnek ha­tott a képernyőn. És ehhez ír ég a szegényes, ötlettelen Tévé-lottó! Szegváry Katalin riporteri ügyködése — sok hűhó semmiért — a sorsolás körüli „ez-az”, a kihúzott műsorszámoktól is csaknem elvette a kedvünket. Hálásak lehetünk viszont a Nyitott könyvnek, mert egy, a szélesebb olvasótábor számára talán kevésbé is­mert, de valójában kitűnő regényre hívta fel a figyel­met. A* emlékezés törvényei Nagibin Trendjakov a szovjet széppróza „új hul- lám”-ának képviselőit jól ismeri a magyar olvasókö­zönség, de Jevdokimovot n:ár kevésbé. Pedig ő is az ötvenesekhez, ahhoz a nem­zedékhez tartozik, mint Na­gibin és Trendjakov. A tele­vízió tehát okosan válasz­tott. amikor Jevdokimov egyik, talán legizgalmasabb regényébe lapozott bele a képernyőn. Az emlékezés törvényei című regény né­hány részletét villantotta fel az ismertetés szándékával. Egy gyárigazgató súlyos, tragédiához vezető erkölcsi konfliktusai tárultak felelőt­tünk. Ki ez a gyárigazgató? A televízió bemutatása — sajnos — sok részletre nem térhetett ki, így talán a né­ző előtt, aki eladdig nem ismerte a regényt, a gyár- igazgató életútjának képe serr állhatott össze teljes egésszé. Így most álljon itt a regény egyik ismertetőjé­nek néhány mondatos ösz- szefoglalója Poljakov igaz­gató életútjáról. „Fiatalon a harctérre kerül, borzalmas élményben van része: tíz társa közül egyedül ő marad életben — súlyos sebesülten,: alhadnagyként leszerel, a háború után elvégzi a főis­kolát, mérnöki diplomát sze­rez, megnősül, azután Moszk­vától távoli kisvárosban el­indítja egy gyár építkezését, s amikor a történet játszó­dik, ennek a gyárnak az igazgatója. A házasság, a családi élet tökéletesen biz­tosított: 15 évi házasság után „jól megvannak” az aszony- nyal, Lénával, aki szintén dolgozik, hosszú várakozás után végre kislányuk szüle­tett, a kis Varja: lakásuk nagy, kényelmes, Poljakov saját Volgáján szaladgál, mint igazgató még azt is elmondhatja magáról, hogy kapcsolatai jók a helybeli vezérkarral, minisztériumbeli főnökeivel is. „Tipikus sors, rri benne tehát a tragikus? Poljakov a háború idején és az azt követő építés korsza­kában katonás életmódhoz szokott, és ilyen „kemény” magatartást alakított ki. Ké­sőbb azonban, az új hely­zet követelte feladatok kö­zepette már ez a magatar­tás számtalan konfliktus forrása lebt. Valamikor túl­ságosan megkeményedett és most nem tudott, nem volt képes változtatni riedeg em­beri magatartásán. Hiányzik belőle az emberi kapcsola­tok közvetlenségére való törekvés, a melegség. Csak a terveket, a feladatokat látja maga előtt, de a terv végrehajtója, az ember el­veszti jelentőségét, a terme­lés; „ütközet” megnyeréséért való — egyébként becsüle­tes, tiszta szándékú — igye­kezetében. Így kerül szembe beosztottjaival, az üzem közösségével. Önmagával pe­dig az emlékezet törvényei állítják szembe. Régi emlékei egy váratlanul megjelent, 18 esztendős lány képében „rontanak” rá, a tulajdon lányának jelentkezése, aki­nek létezéséről semmit sem tudott, döbbenti rá egy régi, fájdalmas, emberi mulasz­tására; hitvány módon hagy­ta ott egykor azt, aki őt végtelenül szerette és akit ő is szeretett és akitől a lány is származik. Az emlékek nyomán feltáruló régi „bűn” és a jelenben nap mint nap jelentkező emberi konfliktu­sok következtében Poljakov feje fölött összecsapnak a hullámok. Jevdokirr.ov — a fentiek­ből kitűnik — regényében elsősorban a szocialista tár­sadalomban élő ember er­kölcsi törvényeit vizsgálja; azt a harcot állítja műve középpontjába. amely az emberek tudatában folyik és a régi és az új magatartás- normák összeütközésében testesül meg. Közben ter­mészetesen megrajzolja a szocialista társadalom erköl­csi eszményét is. A televízió tehát egy ki­tűnő szovjet regény bemuta­tását vállalta, rr.égha nem is a legsikeresebb formában. Ugyanis nemcsak a bemuta­tás tűnt túlságosan vázlatos­nak. hanem az' egyes figurák rajza sem ment túl a re­gényillusztrációk színvona­lán. A regény bizony mesz- sze izgalmasabb, mint amennyire a televíziós kós­tolóból ez kiderült. Mindezt csak azért érdemes hang­súlyozni, mert aki maga is felnyitja rrajd Az emlékezés törvényeit, maga győződhet meg Elbert János eligazító ,szavainak igazáról: a szovjet széppróza egyik legizgalma­sabb. modern alkotását veszi kezébe. llövidcn Ügyesen összeállított ri- pertmíísorral emlékezett meg a televízió a műemlékvéde­lem centenáriumáról. A ri­portban megszólaltak a mű- err. lékvédelem felelős veze­tői. és egy ragyogó kisfil- met is láthattunk. Kollányi Ágoston Kibontott ablakok című, Magyarország műem­lékeit bemutató kisfilmjét. Érdekes feladványokkal tornáztatta ezúttal is a Szó­játékklub „profi versenyzői­nek” nyelvi készségét és kombinációs képességék A Weörös Sándor vers azon­ban, mint kiderült, még az ő erejüket is meghaladta, önként vetődik fel a kér­dés: nem túl magas az a ló, amelyre a klub vezetői a já­tékot ültették? A hét tartja továbbra is jó forrr.áját, most is két friss külpolitikai híradással, ri­porttal szolgált; megbízható információkat kaptunk, él­ményt nyújtó tálalásban. Y. M,

Next

/
Oldalképek
Tartalom