Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-25 / 96. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. április 25. /yutíchnr Klubrádió Szép magyar szavunkkal azt szoktuk mondani, ha va­lami új indul: hézagpótló. Vajon rá illik-e ez erre az új műsorformára is? Korai lenne egyértelmű választ adni, hiszen a Klub­rádió csak a múlt héten kez­dődött. Első adásából még jóformán csak a szándék lát­szik, a törekvés arra, — amit a műsor szerkesztői be is vallanak — hogy érdekeset, aktuálisat tudjanak adni, — közvetlen egyszerűséggel. Eh­hez kerested egy ma egyre terjedő formát: a klubhan­gulat játékosságát, a nyíltan vitázó jó kedvet. Nos, az indulás — a sok­sok apró döccenő és itt-ott melléfogás ellenére — sem rósz. A műsor valóban érde­kes közvetlen és kötetlen. Különösen a frappáns indí­tás, Jevtusenkóval, Ameriká­ból. Itt még a zene-próza egyensúlya is megvan, gon­doskodik róla a Lokomotív GT. Később azonban egyre csúszik a műsor, egyre keve­sebb a zene. Mintha ver­senyfutás indulna az idővel. Mintha műsorvezető, rende­ző egyaránt azt mondaná: ha már beterveztük bele neki mindent, csurig. Így kezdődik meg az a mű- sordömping, amely érdekes ugyan, de — mert alig hagy időt a lazításra, — fárasztó­vá válik. A rádiókabaré stábja után egy érdekes kísérlet apróhir­detésekkel, majd Alfonzóésfia (ez utóbbiról még mindig nem sikerült elhitetni, hogy tényleg „apjafia”, már ami művészetét illeti), maid azo­nos foglalkozású szülők és gyerekek nyilatkozatai. Egy kitűnő dialógus dr. Magyar professzor és Vitray Tamás között. Az idős tudós szelle­mes. jóhumorú társalgó, szí­vesen hallgattuk magvas gondolatait. Majd Gábor Miklós nyilat­kozott kissé hosszan írói pá­lyájáról és felolvasta egy nem éppen érdektelen, de határozottan nem ebbe a mű­sorba illő novelláját. A sok apró interjú, beszél­getés közül még egy emelke­dett ki. Egy orvosprofesszor sajátos módszerrel vizsgálta a medikusok általános mű­veltségét. — Speciális, maga­szerkesztette kérdéseket tett fel, majd a válaszokból, elég merészen általánosítva, elma­rasztaló véleményt alakított ki. Hogy a vele vitatkozó fia­tal medikusoknak mennyi­ben van igazuk, ez a követ­kező adásban még kiderül­het, hiszen folytatják a vitát. Hogy a professzor úr sem le­het biztos a dolgában, azt abból gondolhatjuk, hogy már e rádiónyilatkozatban is általában a fiatalok művelt­ségéről beszél — holott 6, be­vallottan, csak a medikusok­kal foglalkozott. A kissé még kapkodó, szer­telen, ám így is nagyon ér­dekes műsort Vitray Tamás vezette — hasonló modorban. A kisebb-nagyobb döcce- nőket persze ő is érezte, hi­szen így búcsúzott: a követ­kező adásig majd igyekszünk a mai sok-sok hibát kijaví­tani. hogy újakat követhes­sünk el Mi persze abban remény­kedünk, hogy a hibák csök­kennek, a műsor egyre ki­forrottabb lesz, hiszen a szándék jó, a formát megta­lálták, most már csak az adások egyensúlyát kell meg­teremteni. — trömböczky — Kokain — Opium — Morfium — Heroin — Hasis Mákony- Mámor- Gyilkosság 10. A Manson-ügy Előző cikkeinkben utal­tunk már arra, hogy mi­lyen következményekkel jár­hat a drogok túlzott fo­gyasztása. Illusztrációként álljon itt részletesebben az az ötös gyilkosság, ami 1969. augusztus 9-én a Los Ange- les-i Bel Air villában tör­tént. Ez a szörnyű eset a „Manson-ügy” néven vo­nult be a kriminológia tör­ténetébe. Hollywood egyik legszebb asszonyát vérbe fagyva ta­lálták villájának egyik szo­bájában. Sharon Tate szí­nésznő teteme mellett még négy hulla feküdt össze-visz- sza kaszabolva. A gyilkosság híre percek alatt terjedt el, s a rendőrség teljes appará­tussal a tettesek felkutatá­sára összpontosította erejét. Minden bejelentést alaposan kivizsgáltak. A siker elma­radt, közben az idő telt. A véletlen — mint annyi más esetben — most is köz­rejátszott. A város női fegyházának egy kétágyas celljában várt sorsára Ronnie Howard és Susan Denise Atkina. El- alvás előtt Susan felkínálta szerelmét Ronnienak, aki azt visszautasította. Susan a szerelmi aktus iránti vágyá­ban egy titok elárulását ígérte cellatársnőjének. — Emlékszel a Tate-villá- ban történt gyilkosságra? — suttogta. — Én is ott vol­tam. .. Ronnie másnap jelentke­zett a fegyház igazgatójánál és kihallgatást kért. — Az igaz, hogy kábító­szer miatt néha receptet ha­misítok de a Tate-villában lejátszott szörnyűségekhez hasonló dolgokba nem sze­retnék belekeveredni — mondotta. Ronnie-t azonnal áthe­lyezték egy másik cellába és a nyomozást vezető Bob Helder hadnagy elindult a 941. nyomon a gyilkosok fel­derítésére. A 21 éves Susan Atkinst az államügyész kihallgatta, aki vallomást tett, amit vé­dőügyvédjei — ez is jellem­ző az USA-ban uralkodó vi­szonyokra — 175 OOfl dollá­rért eladtak a sajtónak. Az államügyész hiába emelt vá­dat az ügyvédek ellen, azok kisiklottak az eljárás alól azzal, hogy ők soha nem állították, hogy „Susan az igazat vallotta...” Míg a rendőrség a tette­seket — Charles Mansontés társait — kereste, Susan to­vább ostromolta szerelmé­vel Ronnie-t. Egyik levelé­ben ez állt: „Amikor megtudtam, hogy elárultál, a legszívesebben elmetszettem volna a torko­dat. De megbocsátok... Ügy­védem azt tanácsolta, hogy vallják be mindent, mert ezzel — lehet — megmen­tem a fejemet. Szót fogad­tam neki, mert élni akarok, élni... ” Az államügyész előtt tett vallomásában Susan elis­merte. hogy ott volt a Tate- villában elkövetett gyilkos­ságnál, sőt egy másik villá­ban történt gyilkosság ta­núja is volt, de tagadta, hogy bárkit is megölt volna. A Ronnei-hoz írt levelekben azonban másként írta le az eseményeket. Augusztus 8-án este Sha­ron Tate a ház barátjával, Jay Sebringgel együtt ott­hon tartózkodott. Seb- ringnek jól menő fodrászüz­lete volt, olyan hírességek jártak hozzá mint Frank Sinatra. Steve McQueen, Lee Marvin. Egyetlen haj- vágásért 100 dollárt fizettek. A színésznő férje, Roman Polanski Londonban volt. Felesége várta haza. hogy tíz nap múlva esedékes szü­lésekor férje a közelében legyen. Egy másik szobában Abi­gail (Gibby) Folger millio­mos szülők 26 éves lánya olvasott. Gibby szabadon élt a hippik és a kábítószer­fogyasztók talmi világában. A lány a rendező házában ismerkedett meg Voyteck Frikowskyval. Polanski ba­rátjával. Zabolátlan fiatal­ember lévén ivott, szeret­kezett, s ha drog is volt ben­ne, az őrület határáig me­részkedett a lánnyal folyta­tott viszonyában. Persze: pénze sose volt. Aznap es­te is kábult volt — egy új­fajta kábítószert próbált ki és túl nagy dózist vett be. Míg a Tate-villában ez volt a helyzet, néhány ki­lométerrel odébb, Charles Manson összehívta „családja legmegbízhatóbb tagjait, és parancsot adott „feladat teljesítésére”. Szava tör­vény volt — parancsot ka­pott négy társa fekete kö­penyekbe burkolózott, övük­be tőrt dugtak, egyikük — Tex Watson — revolvert is vett magához. Manson vézna, behízelgő hangú, hosszú hajú hippi volt. Felső testét mindössze egv kecskebőr takarta. „Is­tene” volt a köréje gyűlt s vele tartó társaságnak. Ta­nyájuk egy ranchon állt, ge­rendákból összetákolva. Ira­taikat mind elégették, hogy senkihez se tartozzanak, csak vezérükhöz, aki új ne­veket adományozott nekik. Valamennyien fenntartás nélkül vetették alá magukat Manson akaratának. A „feladat teljesítését” Su-< san Atkins-nek (21), Patri­cia Krenwinkle-nek (21), Linda Kasabian-nak (20) és Tex Watson-nk (24 éves) kellett végrehajtania. A társaságot Tex vezette, aki már járt régebben egy­szer a Tate-villában. A négy hippi éjfél előtt ért a vil­lához. Első teendőjük a te­lefonvezeték elvágása volt, aztán egy — a kerítésen vá­gott lyukon — becsúsztak a kertbe. Ugyanakkor egy fia­talember búcsúzott a villa házmesterétől, de Tex útját állta és minden további nél­kül négy golyót eresztett be­le, a lányok pedig kéjesen mártották tőrüket a friss holttestbe. Most már nem maradt más hátra, mint­hogy egy nyitott ablakon keresztül bemásszanak a fő­épületbe. (Folytatjuk) összeállította: Szabó Endre Következik: Megalakul a család Pest-Buda egyesítésének emlékműve Kiss István szobrászművész kapott megbízást, hogy készítse el Pest—Buda egyesítésének emlékművét. A műalkotást a Margitszigeten, a szökőkút előtt állítják fel ebben az évben, Budapest centenáriuma alkalmából. Képünkön: az emlékmű bronzból készült makettje és a művész Megjeleni a Kritika áprilisi száma A lap részleteket közöl az SZKP Központ Bizottságá­nak Az irodalmi és művé­szeti kritikákról hozott ha­tározatából. Roland Leroy a kemelkedő francia baloldali rendező. Jean Vilar művé­szi és politikai nézeteinek időszerűségéről ír. A lap közli Lukács György 1957- ben írt előszavát, melyben a marxista filozófus a revi-io- nizmus és a dogmát'zmus elleni egyidejű harc fontos­ságát hangsúlyozta az ideo- lóaiai munkában és a poli­tikai gyakorlatban egyaránt,. E. Fehér Pál cikkében Jó­zsef Attila költészeté­nek szovjetunióbeli fogad­tatásáról ír, Maróthy Já­nos pedig zenei éle­tünk és zenepolitikánk idő­szerű kérdéseit elemzi. A lap Nemzet, nemzetiség, irodalom című ankétjához e számban Titus Popovici, Jan Ponican, Köpeczi Béla és V. A. Krivcov szólt hoz­zá. Major Máté mai város- építészetünk néhány megol­dásra váró kérdéséről írt. s továbbra is közli a lap a Magyar Klasszikusok kia­dói tervéhez hozzászóló. ja­vaslatokat tevő leveleket. A lapot tartalmas irodalmi és művészetkritikai rész egé­szíti ki. (K. SJ Agyműtét — lézersugárral A múlt század vége felé végezték az első agyműté­teket, hazánkban pedig 1908- ban. A sebészet bravúrjának számítottak ezek a be­avatkozások, hiszen az em­beri szervezet legrejtettebb, legérzékenyebb szervéhez kellett nyúlni, a csontos ko­ponyán keresztül hatolva. Ma ott tartunk, hogy bizo­nyos agydaganatokat meg tudnak operálni vér és a koponyacsont felnyitása nél­kül. Az agyról készült rönt­genképekben a tv- és szá­mítógéptechnika vívmányai­nak felhasználásával beha­tárolják a beteg területet és azt lézersugárral, illetve radioktív izotópok segítsé­gével kívülről célozva ron­csolják el. Az új műtéti technika minden valószínű­ség szerint nagy jövő előtt áll. Képünkön: célzott agymű­tét a bratislavai idegsebé­szeti klinikán. Mesterséges vihar Vihar után a levegő min­dig tisztább, frissebb lesz; ez az atmoszféra ózonnal való telítődésének eredmé­nye, amelynek képződését elektromos kisülések segí­tik elő. Ezen az elven alap­szik annak a berendezésnek a működése is, amelyet ka­zahsztáni gépgyártók mu­tattak be a moszkvai nép- gazdasági kiállításon. A helyi üzemben készített ózonátor egyszerű, gazdasá­gos. Egy óra alatt több ki­logramm ózont állít elő. Az újdonság széleskörűen al­kalmazható pl. a berendezés segítségével dúsított ivóvíz ízletesebb, tisztább lesz. Cse­kély ózon-hozzáadással fel lehet frissíteni az iparvál­lalatok műhelyeinek levegő­jét. A vegyiparban és az ipar más ágazataiban az ózon a technológiai folya­matok meggyorsításához szükséges. Ejtőernyős hajó Japánban a nagy hajók fékezésére sikerrel kezdték alkalmazni az ejtőernyőket. Egy 50 000 tonna vízkiszo- rítású tartályhajót a csava­rok és két fékező ejtőernyő segítségével nem egészen 5 perc alatt sikerült megállí­tani. Kizárólag a csavarok segítségével a tanker lefé­kezése 11 percet vett igény­be. Zajjal a zaj ellen Az emberi környezet ta­nulmányozásával foglalkozó angol intézet munkatársai azt javasolták, hogy az épü­letek falaira olyan elektro­mos berendezéseket szerel­jenek fel, amelyek az álta­lunk elfojtani kívánt zajjal azonos frekvenciájú hullá­mokat bocsátanak ki. A hanghullámok kölcsönösen semlegesítik egymást. Hangelnyelő ablak Svédországban „hangelnye­lő” ablakot gyártottak. Kö­zönséges üveg helyett több rendkívül vékony üvegle­mezt helyeznek az ablakke­retbe. Az üvegrétegek között levegő van. Az ilyen ablak, azonkívül hogy elnyeli a kü­lönböző zajokat, jó hőszige­telő is. Lengyelországban műa­nyagköpenyes ceruzát sza­badalmaztattak. A műanyag ceruza ugyanúgy hegyezhe­tő, mint a iából készült. A szakértők számításai sze­rint a találmány bevezeté­se Lengyelországban évente több mint 15 hektár erdőt ment meg a kivágástól. Olcsó műdrágakövek a Szovjetunióban A Szovjetunió ásványszin­tetizáló intézetében kidolgo­zott új technika lehetővé te­szi, hogy mesterséges úton olyan kristályokra tegyenek szert, amelyek meglehetősen ritkán fordulnak elő a ter­mészetben. A mesterséges kvarc tu­lajdonsága semmiben sem tér el a természetes kvarc­tól, önköltségi ára viszont sokkal kisebb. Az új tech­nikai eljárásnak nagy hasz­nát veszik az ékszeriparban. Új huzalszigetelőanyag Szljudinit néven új, tech­nikai jellemzőit tekintve a hagyományos huzalszigetelé­seket felülmúló szigetelő- anyagot dolgoztak ki a Szov- jeunióban, az Össz-Szövetsé- gi Elektrotechnikai Intézet­ben. Az új anyag fő előnye, hogy csillám-bányák mellék- termékéből állítják elő. Ke­mencében és különféle vegy­szerekkel való kezelés után a hulladék közönséges papír­gyártó gépeken lemezekbe hengerelhető. Polimérekkel együtt a szljudinit vékony, monolit szigetelőréteget képez. A ré­teg szilárd, hőálló és nem okoz kárt benne sem a víz, sem az olaj. Az új anyagból kialakított szigetelőréteg két­szer vékonyabb, de ugyan­annyiszor szilárdabb is, a hagyományos anyagoknak Alkalmazásával csökkenthe­tő a villanymotorok súlya teljesítményük csökkenés« nélkül. \ Műanyag ceruza

Next

/
Oldalképek
Tartalom