Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-21 / 93. szám

1972. április 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Jelen és jövő Város lesz-e Martfű és Tiszaföldvár? 1. A városhálózat fejlődésé­nek és a hazai urbanizáló- dási folyamatnak egyik jel­lemző sajátossága a váro­siasodó községek gyors fej­lődése, e községek közül a városi szerepkör betöltésére legalkalmasabbaknak város­sá nyilvánítása. Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa I960 óta napjainkig tizenhat községi települést emelt városi rangra. Ezek a következők. Dunántúlon: Balatonfüred, Csorna, Dom­bóvár. Kapuvár, Nagyatád, Sárvár, Siófok, Százhalom­batta, Szigetvár, Tapolca. Alföldön: Gödöllő, Kisvár- da, Mátészalka. Szarvas. Északon: Leninváros, Sáros­patak. Részletes, sokoldalú vizsgálat Az országos településháló­zat-fejlesztési koncepció — a mai városhálózat haté­kony és tervszerű fejleszté­se érdekében teendő felada­tok és intézkedések soka­sága mellett — hazánk egyes „városhiányos” tér­ségein, a városi funkciók ellátására alkalmas közsé­gek várossá fejlesztésével is számol. E, távlatban város­sá fejlesztendő, illetve fej­leszthető, ma még községi jogállású települések sorába tartozik Martfű és Tisza­földvár is. A két község egymás mellett fekszik, igazgatásilag azonban önál­ló egységet alkotnak. A közelmúltban a területileg illetékes párt- és tanácsi szervek sokoldalúan és rész­letesen megvizsgáltatták e két község összehangolt te­rületfejlesztési koncepcióját, a várossá nyilvánítás felté­teleit és lehetőségeit. E vizsgálat és elemzés elvi és módszertani vonatkozásban több olyan megállapítást, következtetést tartalmaz, amely nemcsak a szakmai közvélemény érdeklődésére tarthat számot. Ügy érez­zük, hogy az ezirányú gon­dolatok közreadásával is hozzájárulhatunk a terület- fejlesztési feladatok megol­dására irányuló erőfeszíté­sekhez. Mielőtt azonban Martfű és Tiszaföldvár községek várossá nyilvánításának fel­tételeit és lehetőségeit tár­gyalnánk, főbb vonásaiban bemutatjuk a két község jer lenlegi helyzetét, adottságai­nak legfontosabb jellemzőit. Martfűn bázis a cipőgyár Martfű népességszáma tíz év alatt 1601 lakossal gya­rapodott. jelenleg 4897. Az utóbbi években — bár a természetes szaporodás nö­vekedett — a bevándorlás csökkenésével és az elván­dorlás növekedésével jelen­tősen mérséklődött a népes­ség számának az 1960-as évek elején megfigyelt emel­kedése. A település fejlődésének bázisát a cipőgyár jelenti: az állandó helyi lakók közül 1322 és 700 ideiglenes be­jelentővel rendelkező dolgo­zik a gyárban. A téglagyár a település gazdasági életé­ben csekély szerepet tölt be: a helyi lakosok közül vala­mivel több mint hetven az ottani munkavállalók szá­ma. A mezőgazdasági ter­melés szerepe alárendelt je­lentőségű: állandó foglalkoz­tatottjainak száma mindösz- sze másfélszáz. A lakásállomány az el­múlt tíz évben csaknem megduplázódott: a száz la­kásra jutó lakosok száma 476-ról 378-ra csökkent. A közintézmények — a cipő­ipari szakközépiskola és szakmunkásképző iskola ki­vételével — a helyi lakos­ság igényeit elégítik ki. A cipőgyári lakótelep közmű- ellátottsága városias szintű, míg a település egyéb ré­szei csak villannyal és víz­zel ellátottak. A település szabályos szerkezetű, terjeszkedési le­hetősége keleti-déli irányú. Központja még nem alakult ki. Az ipari terület a tele­pülés életét nem zavarja. Tiszaföldvár felé irányuló terjeszkedését a mélyfekvé­sű, belvízveszélyes terep gátolja: a feltöltés igen költséges. Tiszaföldváron magas­színvonalú gazdálkodás Tiszaföldvár népességszá­ma tíz év alatt — a nagy­mérvű elvándorlás folytán — mindössze 105 lakossal emelkedett: 1969-ben pedig csökkent. Jelenleg 12 591. A községből (vagyis a helyben lakók közül) a martfűi cipőgyárban 2322 személy dolgozik: ugyanak­kor a helyi hat ipari szer­vezet 387 tiszaföldvári lakos­nak nyújt munkaalkalmat. A mezőgazdaságnak a köz­ség életében betöltött jelen­tős szerepére utal, hogy a két termelőszövetkezet tag­jainak száma 1612, s a gaz­dálkodás színvonala magas. A lakásellátottság muta­tója lényegesen kedvezőbb a martfűinél: a száz lakásra jutó lakosok száma 321. A község a lakosság számará­nyának megfelelő alapfokú közintézményeken kívül, több olyan középfokú intéz­ménnyel is rendelkezik, melynek vonzása más tele­pülésekre is kiterjed: gim­náziuma. mezőgazdasági gépszerelő szakközépiskolá­ja, tüdőbeteggondozója, szü­lőotthona, néhány szakosí­tott üzlete (ruházati, vas­műszaki) van. A község Villannyal és vízhálózattal ellátott, csatornával nem rendelkezik. Tiszaföldvár jellegzetes halmaztelepülés: nagyhatárú, a belterületen is laza beépítésű. A beépí­tés jellegében a földszintes gazdaportást mindinkább a szabadonálló családi házas váltja fel. A község történeti köz­pontja — alaprajzi elrende­zésében, beépítési jellegé­ben és építészeti karakte­rében — az alföldi mezővá­rosok sajátosságait tükrözi. Az elmúlt években új köz­ségközpont kialakulásának lehetünk tanúi, a település mai központjától mintegy 3 ;J kilométerre. (Folytatjuk) Dr. Kőszegfalvi György Szovjet családi tanácsadó A leningrádi városi tanács egészségügyi osztálya csalá­di tanácsadó szolgálatot ál­lított fel, amely — a Szov­jetunióban először — a há­zasulandó fiatalok és a há­zastársak személyes jellegű problémáinak megoldásához igyekszik segítséget nyújta­ni. A szolgálat munkatársai ismert nevű orvosok, szoci­ológusok és pszichológusok. Ez a „Hajnal a Néván” — elnevezésű tudományos mun­kacsoport az egyéni tanács­adáson kívül előadásokat is rendszeresen szervez a há­zasság és a családi élet kér­déseiről. A Lityeraturnaja Gazeta című moszkvai irodalmi he­tilap szerint a szolgálat lét­rehozása részben azzal függ össze, hogy Leningrádban az utóbbi évek folyamán növe­kedett a válások száma. A leningrádi kísérlet ered­ményességéről még nem be­szélnek, de a „forgalom” már az első napokban meghalad­ta a várakozást. Ennek egyik oka abban keresendő, hogy a családi tanácsadó szolgálat a teljes diszkréció jegyében dolgozik: ügyfelei­től nem kér személyi iga­zolványt, sőt még a páciens neve iránt sem érdeklődik. Ma este mutatja be a szolnoki Szigligeti Színház — a Lopni sem szabad című zenés bűnügyi vígjátékot. Szerzői: Darvas Szi­lárd cs Királyhegyi Pál, a magyar irodalmi könnyű műfaj leg­sikeresebb szerzői közé tartoznak, — hasonlóképpen G. Dénes György, a versszövegek írója is. Zeneszerző; stark Tibor. — Az előadást Bor József rendezte. Képünkön a hét főszereplő: Bó­kái Mária és ifj. Ujlaky László. A munka dicsérete Iskolanapok a Ságvári körúti iskolában Pirosnyakkendős .gyerekek vonulnak az aulába a rajok, örsök zászlói alatt. Vezény­szó, jelentés. Trombitajel, dobpergés. „Vigyázz!” Behoz­zák a csapatzászlót. Így kezdődött tegnap dél­előtt az iskolanapok meg­nyitó ünnepsége a szolnoki Ságvári körúti általános is­kolában. A vendégek között volt Zagyi János a megyei párt- bizottság titkára és több munkatársa, eljöttek a vá­rosi tanács művelődésügyi osztályának képviselői, szak- felügyelők, a társiskolák pe­dagógusai. Az iskola két szavalójá- nak és kórusának szereplése után dr. Majoros Károlyné igazgató nyitotta meg az is­kolanapokat és az ez alka­lomból megrendezett kiállí­tást. „Az iskolanapok sorozata” — mondotta többek között — „nem más, mint a mun­ka dicsérete. Alig két hét múlva emlékezünk a munka ünnepére, ahol egyben az embert ünnepeljük. Az em­bert, hiszen a munka dicső­sége az emberé, a jövőt, a szocialista hazát építő dol­gozóé. Szocializmust építeni magasabb szinten csak mű­velt ember képes, és mi ezért a művelt emberért, a jö­vő emberéért megyünk harc­ba nap mint nap ... Közös erőfeszítésünk eredménye, hogy iskolánk tanulói a vá­rosi tanulmányi versenyen öt első, két második egy harmadik helyet szereztek. Nagy tisztelettel mondok köszönetét itt az iskolanapok megnyitásán mindazoknak, akik ebből a neves munká­ból kivették részüket”. A megnyitó után a közön­ség megnézte a kiállítást, amit a tanulók munkáiból állítottak össze. A gyakor­lati foglalkozásokon készí­tett tárgyak mellett a met­szetek, képek is nagy sikert arattak. Ez utóbbiak külö­nös szemléletességgel valla­nak arról, hogyan látják a gyermekek a világot. A me­sevilág, a képzelet, az isko­lai élet és a gyorsan épülő város képei uralják a kis tárlatot. Az iskolanapok április 29 és 22 közötti rendezvényso­rozatában tegnap nyílt taní­tási órák mellett menetdal­verseny és úttörőcsapatok találkozója szerepelt. Ma folytatódnak a nyílt tanítási órák, délután pedig a hon­védelmi szakasz a Kilián György Repülő Műszaki Fő­iskola növendékeivel talál­kozik. A holnapi program reprezentatív rendezvénye az iskola irodalmi színpa­dának műsora lesz. B. A. A. Csiharjkov: Ezek a mai csecsemők! Tizenkét népművészeti kiállítás Az idén tizenkét kiállítást rendez a Népművészeti és Háziipari KSZ Vállalat. Egy- egy tájegység munkáit az ország különböző vidékein népszerűsítve. A Dunántúl hagyományait felhasználó munkákat Tiszántúlon, az Alföldét jellegzetesen ipari vidékeken, a Palócföld alko­tásait a fővárosban mutat­ják be. Az idény nyitánya Tatabányán volt, ahol a kö­zelmúltban karcagi napokat tartottak. Folytatásként áp­rilis közepén Makón nyílt újabb bemutató. A Kalocsai Népművészeti Szövetkezet mutatta be a vidék szín­pompás, generációkon át őr­zött hímzéskulturáját, pin- gáló művészetét. A következő program színhelye Székesfehérvár lesz, ahová a Hódmezővásár­hely viszi el a fazekasság régi hagyományait, és mai alkalmazását. Április utolsó napjaiban nyit és szeptem­berig látható az a tihanyi kiállítás, amelyen „Matyó­ország” hallat magáról, be­mutatva festett szobabúto­rait, berendezési tárgyait, hímzett ágyneműit; a beren­dezett szobákban rokka, fa­ragott bölcső emlékeztet a mezőkövesdi parasztság min­dennapjaira, ünnepeire. A matyó kiállítás A fővárosban, a Rákóczi úti népművészeti boltban a Baranya megyei háziipari szövetkezet ormánsági, lakó- csai és sokác szőtteseivel je­lentkezik, májusban. Júni­usban palócnapok lesznek a Kossuth Lajos utcában, au­gusztusban a Sárköz művé­szetében gyönyörködhetnek Győr lakói. Szombathelyen pedig Heves megye népmű­vészete hallatt magáról. A „Soproni ünnepi hetek”- re kétszázezer külföldit vár­nak: jó alkalom ez népmű­vészeinknek arra, hogy be­mutassák munkáikat. Augusztusban a tihanyi fazekasházat népesítik be a régi mesterség mai mesterei. A hajdani paraszt cserépvá­sárok mintájára árusítják a gúlába rakott cserépedénye­ket, amelyek egy része hely­ben, a látogatók szemeláttá- ra készül. Az értékes prog­ram szeptemberben a Váci utcai bemutatóval zárul, amikor a békésszentandrási szövetkezet magyar perzsái­nak és faliképeinek kiállítá­sára kerül sor. S. M. olyan értékes tulajdonságokkal, jellem­vonásokkal, amelyeket örökölnöm kell? — Mi... mi... milyen tulajdonságok­ra gondolsz?! — hebegte teljesen elké­pedve az apa. — Mi... mifajta jellemvo­násokra? — Nyugodjék meg, kérem — szólt nyájasan az újszülött —, nem ragasz­kodom az azonnali válaszhoz, függőben hagyhatjuk ezt a kérdést is. Térjünk át inkább a rokonokra. Amint látom, kellő számú nagymamával, nagypapával, nagy­nénivel és nagybácsival rendelkezem. Azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok önökhöz, ne gyömöszöljenek engem, kí­méljenek meg a túlzott becézéstől és haszontalan ajándékokkal se halmozza­nak eL Látva, hogy óhaja némi megütközést kelt a körülállókban, diplomatikusan hoz­záfűzte: — Nagyjából és egészéből meg va­gyok elégedve önökkel. Ügy vélem, jelen­tősebb véleményeltérések nem merülnek majd fel közöttünk. — Én is így gondolom — mondta ijed­ten a mama. — Meg vagyok róla győződve — tette hozzá gyorsan a papa. A csecsemő elégedetten biccentett: — Ennek nagyon örülök. Biztosíthatom önöket, amennyiben körültekintően, meg­gondoltan és célirányosan gondoskodnak rólam, nem okozok majd bánatot önök­nek, mire felnövök. A főbb dolgokat te­hát sikerült tisztáznunk, van-e valakinek kérdése, javaslata? ... Nincs? ... Hát ak­kor köszönöm szíves résztvételüket a mai megbeszélésünkön. A viszontlátásra. Ne­kem most még aludnom kell a további gyors fejlődésem érdekében. Még egyszer kedvesen rájuk mosoly­gott és becsukta égkék szemecskéit. Fordította: Kürti András í 5 Boldogan hozta ki kisfiát a szülőott­honból az ifjú apa. Mellette ott állt a fiatal anya, virágcsokorral a kezében, és természetesen megjelentek az összes nagymamák, nagypapák, nagynénik, nagybácsik, az egész rokonság. 'i A csecsemő mindezideig békésen szun­dikált csipkés pólyájában, de most hirte­len kinyitotta égkék szemecskéit, figyel­mes pillantását körülhordozta a jelen­lévőkön és halkan megszólalt: — Ismerkedjünk meg. Tájékoztassanak kérem, kiket tisztelhetek önök közül szü­leim gyanánt? — Te beszélsz?!... Megszólalt!... Még csak hatnapos és már beszél! — kiáltott fel egyszerre a papa, a mama és a szép­számú rokonság. A kisded elnézően mosolygott. Nemcsak beszélni tudok, gondolkozom is. A mi rohanó századunkban másként hogyan is tarthatnék lépést a fejlődéssel?! Nos, kedves apám, mi az ön családi és keresztneve? — Nyikoláj Pavlovics — hebegte az ifjú atya. — Az anyám családi és keresztneve? — Olga Arkagyevna — mondta el- csukló hangon a mamája. — Miként határoztak az én nevemet illetően ? — Arra gondoltunk, hogy légy Andr- juska... — Szó sem lehet róla! tiltakozott a csecsemő. — Ez túlságosan gyakori, tú­lontúl elkoptatott név. Valami jellegze­tesebb kellene, valami különleges. Gon­dolkozzanak rajta és terjesszék elő ja­vaslataikat. Egyébként rendelkeznek önök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom