Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-18 / 90. szám

1972. április 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Pa licz József tárlatáról Palicz József szolnoki fes­tőművész alig több mint két évvel a Damjanich Múze- urr ban rendezett gyűjtemé­nyes kiállítása után újra egyéni tárlattal jelentke­zett. Már a ténynek önmagá­ban is örülnünk kell. A minden évben kétszer, nagy pontossággal megrendezett megyei, illetve területi szö­vetségi tárlatok ugyanis — valljuk be — az idők során afféle kötelező, udvariassági felvonulássá váltak. Minden alkotó beküld két-három művet, a néző egy eklekti­kus bemutatót lát, és nagy bölcsen legyintget, hogy ugyanaz, ami tavaly. Márpe­dig a képzőművészet nem csapatjáték. A művész egyé­nisége az, ami az őt körül­vevő világot visszatükrözi, az egyéniség varázsa az, arri képes a nézőt megragadni. Egy pillanatig sem állítom, hogy nem szükségesek a csoportos kiállítások (külö­nösen, ha a csoportot rokon- törkevések hívják létre, nem pedig az állandó lak­hely szerinti illetékesség, vagy valamely érdekvédelmi szervezethez való tartozás), de ahhoz, hogy intenzív kö­zelségbe kerüljünk egy mű­vésszel, hogy valamennyire megnyugtatóan eldön.thes- sük, mit is akar mondani nekünk: az egyéni tárlat a legalkalmasabb bemutatási forrna. Különös jelenség, hogy ezzel elméletben az égvilágon mindenki egyet ért, mégis húzódozik tőle a legtöbb művész, a kiállítás­rendezésre jogosult szervek­ről nem is beszélve. Hát ezért kell örömmel üd­vözölnünk Palicz József Me­zőtúron megrendezett kiállí­tását, mert úgy látszik a művész igényli a közvéle­mény gyakori ellenőrzését, tudatában van annak, hogy a képek csak a közönség­gel való találkozás folyama­tában kelnek igazán életre. A mezőtúri kiállítási csar­nokban bemutatott harrrinc- egynéhány festmény egy csöndes, szerény, meditáció­ra hajlamos művésszel szembesít bennünket. Meg- hatottan hódol a munkában elgyötört, de csak a munká­ban örömet találó emberi élet előtt, öreg parasztasz- szonyokat emel jelképpé, ezerráncú, elnyűtt, meggör­bült földanvákat, akik krumplit hámozva, kenyeret dagasztva, filléreket szám - Iáivá, bölcsőt ringatva, ba­tyut cipelve mind-mind a munkás élet reménytelen hősiességét, a másokért élés majdnem hogy szükségszerű magányosságát példázzák. Palicz — noha művészi fej­öregasszony lődésében egyre szorosab­ban kötődik az alföldi festé­szet hagyományaihoz — nem idiUizál, mint Fényes Adolf, nem is olyan végzetesen tra­gikus, mint Tornyai, nem olyan expresszív lobogású, mint Holló László, s bár még Koszta puritánságához áll legközelebb, az ő parázsló színeiről is lemond. Palicz tárgyilagos, pontos, kissé száraz. Mintha állandóan visszafogná önmagát, mint­ha a teatralitástól tartana, s ezért arról az érzelmi töl­tésről is rossz véleménye lenne, ami alkotásra ser­kenti. Nagyszerűen rajzol, úgy komponál, ahogy akar, de nem eléggé felszabadult az ábrázolásmódja ahhoz, hogy sebes sodrású legyen. Pon­tossága olykor görcsössé vá­lik. A rokonszenvező néző szinte szeretné, hogy egy- egy részletkérdésben hanya­gabb legyen, bukkanjon fel­színre végre, a tárgyilagosság alatt meghúzódó, talán sok­kal robbanóbb indulatokra elrendelt személyiség. öregasszony-sorozatán kí­vül látunk még korrektül megfestett, kellemes színél­ményt okozó tájakat, utca­részleteket, a Balaton, vidé­kéről, a jászkunsági síkság­ról és a szolnoki Tabánból, mindezt jó ízléssel, de a tisz­tességes képcsarnoki színvo­nalnál alig-alig több egyéni jeggyel. Továbbá finommű­vű portrék (az egyik ezüst fólia háttérrel), szépség­vágyban fogant, friss alko­tások. És sajnos, egy nagy­méretű sematikus ripoírt olajba ültetése a földosztás­ról, a megboldogult ötvenes évek lehangolóan unalmas szellemében. (Szerencsére ez régebbi alkotás.) Kár, hogy grafikával ez­úttal nem szerepelt a mű­vész. Talán grafikai lapjai segítségünkre lehettek vol­na abban, hogy megállapít­suk, ki győz végül is Palicz József grafikus, illetve festő énjének egyelőre döntetlen­re álló, s épp ezért a kelle­ténél kevesebb alkotói moz­galmasságot tükröző belső viadalában. A mezőtúri kiállítási csar­nok mutatta be a megyében még több helységben is megrendezésre kerülő tárla­tot. Ennek a volt zsinagóga épületnek a kiállítási célra való felhasználása mellett egyelőre csupán mérete és az alkalmas termek hiánya szól, mert megvilágítása, külsejé­nek elhanyagoltsága elszo­morító. Sz. J. Felvételt nyert nem nyert Nagy aránytalanságok nél­kül, a korábbi évekhez ké­pest simábban zajlottak le az idén a középiskolai jelent­kezések. Általános tendencia a szakközépiskolák növekvő népszerűsége. Ha bizonyos arányeltolódásokról lehet be­szélni, azok jórészt a szak- középiskolákban mutatkoz­tak. A túrkevei közlekedésgé­pészeti szakközépiskolába hetvenkét helyre száztizen- hatan, a szolnoki műszeri­pari közgazdasági szakközép- iskolába hetvenkét helyre százketten jelentkeztek. Ez utóbbi iskolában korábban nem volt ritka a háromszo­ros túljelentkezés sem. A megye többi közgazdasági szakközépiskoláiban alig né­hány jelentkezőt kellett el­utasítani. Viszonylag nagy túljelentkezés volt az egész­ségügyi szakközépiskolákban. Szolnokon kilencvenhat helyre százharminc, Karca­gon hetvenkét helyre száz­két pályázó akadt. A gimnáziumok közül csupán a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban volt számottevő túljelentkezés, hetvenkét helyre százhar- mincöten jelentkeztek. Ez nyilvánvalóan összefügg a kísérleti jellegű tagozatos osztályok indításéval. Néhány szakközéiskolában betöltetlen helyek vannak, ezekre még lehet jelentkez­ni. A szolnoki vegyipari szak- középiskolában hetvenkét helyre hatvannégy, a vízügyi szakközépiskolába pedig har­minchat helyre huszonkilenc tanuló pályázott. Diákokat vár még az újszászi közle­kedési (autóforgalmi), a jászapáti gépészeti, a mező­túri’ mezőgazdasági gépészeti és a jászberényi kertészeti szakközépiskola. Jászapátin és Mezőtúron még néhány kollégiumi helyet is tudnak biztosítani a jelentkezőknek. A számok azt bizonyítják, hogy a megye középiskolái általában fogadni tudják az itt élő diákokat. Szinte csak azok mennek el, akik olyan pályát választottak, amelyre a megyében nem képeznek szakembereket (pl. erdésze­ti szakközépiskolába iratkoz­tak). Két Szolnok megyén kí­vüli szakközépiskola jelezte, hogy kollégiumi helyek biz­tosításával vár még megyénk­ből jelentkezőket: a csong­rádi faipari és a budapesti Eötvös Lóránd gépipari szakközépiskola (XX. kerü­let Török Flóris út 89). Ez utóbbi az acélszerkezeti ta­gozaton tud fogadni tanu­lókat. Hangverseny szakmunkás­tanulóknak Jól sikerűit hangversenyt adott pénteken és szomba­ton a Szolnoki Szimfonikus Zenekar a megye szakmun­kásképző intézeteiből Szol­nokra érkezett anulóknak, a Ságvári Endre művelődési központ színháztermében. A zenével ismerkedő tanulók nagy élvezettel hallgatták és szeretettel fogadták a kitű­nően felépített koncertet, amelyet Brahms két magyar tánca és Kodály Háry Jáno­sának intermezzója fogott stílusosan keretbe. Népsze­rű operaáriák előadásával arattak sikert Lehoczky Éva és Domahidi László, az Ope­raház művészei. A kulturál­tan muzsikáló zenekart Báli József vezényelte. A min­den részletében tartalmas hangversenyt Juhász Előd kitűnő pedagógiai érzékkel összeállított és előadott ma­gyarázata egészítette ki. Virágparádé Szegeden a szabadtéri já­tékok időszakában az idén is megrendezik a hagyományos őszibarack- és virágkiállí­tást augusztus 11-től 20-ig. Üj helyen, a marx téren — előregyártott elemekből ösz- szeállított — 1140 négyzetmé- méteres pavilonban kap he­lyet a nemzetközi jellegű bemutató. A szatymazi, a budai, a me- csekalji és a balatonkörnyéki őszibarackosok válogatott termésén kívül jugoszláviai és romániai gazdaságok illa­tos gyümölcseit is megtekint­hetik a látogatók. A virág­parádéra pedig a magyar, jugoszláv és román vállala­tokon kívül a pozsonyi ker­tészeti vállalat is bejelentet­te részt vételét. B. A. Bármilyen méretű és típusú ía nyílászáró szerkezet elkészítésére szabad kapacitásunk van 1972. évre egymillió forint összeghatárig. MEZŐTŐR, ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZÉT A „tévé-ovi” és a jászberényi kezdeményezés Jászberényben kedvező visszhangra talált az a hír, hogy „Tévé-ovi” címmel a televízió tíz héten át sugá­roz műsort az általános is­kolát most kezdő gyerekek­nek. A nagy érdeklődésre a Hazafias Népfront városi bi­zottsága április 16-án déle­lőtt — a „tévé-ovi” előadás- sorozat premierjén — tanács­kozást szervezett az első osztályba készülő gyerekek és szüleik részére. A Haza­fias Népfront klubjába olyan gyerekeket hívtak meg, akik nem voltak, és jelen­leg sem óvodások, vagy is­kolába lépés előtt nem fe­leltek meg a követelmények­nek. A tanácskozás résztvevőivel dr. Székely András iskola­orvos és Tóth Gyula a jász­berényi tanítóképző intézet tanára ismertette az általá­nos iskolára való felkészü­lés módszereit, majd közö­sen nézték meg a tévésoro­zat első adását. A vasárnapi összejövetelt újabbak köve­tik, melyek kapcsolódnak a „tévé-ovi” foglalkozásaihoz. Vasárnap délelőtt nvflt meg Veszprémi Imre szobrász- művész kiállítása Jászberényben, a Déryné Művelődési Központ Lehel-klubjában. A képen részlet a tárlat anya­gából: Fiatal lány II. A kiállítás május 1-ig tekint­hető meg. Népdalok tündöklése és ragyogása Páva-körök találkozója Mezőtúron Vasárnap délután egymás után érkeztek a Különjárat felírású buszok a népi fa­zekasság tiszántúli fellegvá­rába, Mezőtúrra; s rajtuk énekesek, dalosok — kóru­sok — citerások, furulyások, — népi muzsikusok — a me­gye különböző részeiből. A művelődési otthon illően az alkalomra ünneplőbe öltöz­ve várta dalos vendégeit, a megye 24 Röpülj páva-köré­nek tagjait. Mert ünnen volt Mezőtúron, a népdal ünne­pe. A több órás bemutatón együttesek álltak pódiumra, színes, ízléses formában és műsoraikban a megye nép­dalkincsének legjavát szólal­tatták meg. Ismerős és is­meretlen dalokat, a régi ne­héz summáséletről. komorló balladákat a rég eltemetett betyárvilágról és sok-sok dalt a reménytelen és bol­dog, pajkos és pajzán érzés­ről, a szerelemről. Szólt a citera, brummogott a kö­csögduda, gyermekhangok csendültek egybe idős asszo­nyok énekével. A közös da­lolás öröme szinte elmosta a korbeli különbségeket. Fia­talok és idősek nemes har­móniában olvadtak egybe. A nézőtéren is igazi fesztivál- hangulatja felnőttekből álló közönség — telt ház — áhí­tattal adta át magát a dalok varázsának, és önfeledten tapsolt. Szívderítő délután, estébe hajló, tanúbizonysá­ga, hogy megyénkben is tö­meges méretekben ébredt fel a népdal iránti vonza­lom. A bemutató tükrében az általános megyei kép meg­nyugtató: „Röpülj páva”- köreink, népdalkórusaink ál­talában a megye népzenei anyagának, az ízes, sajátos jászsági—kunsági folklórnak megőrzésére, népszerűsítésé­re törkszenek, s többnyire megfelelő színvonalon dol­goznak. A korábbi népzenei rendezvényekre visszagon­dolva, örmmel állapíthatjuk meg, hogy a műsorokból végleg eltűntek a kétes ér­tékű, vagy éppen műzenei eredetű dalok. Eltűnt a spon­tán, rosszízű zenekari kísé­ret is. Előtérbe került vi­szont a kutatómunka, a nép­zenei érdekességek, különle­gességek keresése; a stílus­hű előadásmóddal való pró­bálkozás. Örömmel regiszt­rálhatjuk azt is, hogy a kör­vezetők általában nem kí­vánnak többet az együtte­sek tagjaitól, mint amire azok képesek, s éppen ez a mozgalom (nyugodtan nevez­hetjük így) népszerűségének titka is. Az alapvető követelmé­nyeknek tehát az együttesek nagy része eleget tett. s ez önmagában is elismerésre méltó eredmény. Más kér­dés, hogy díjat csak azok a csoportok kaphattak, melyek valamilyen módon már to­vábbléptek, s magasabb szak­mai, előadástechnikai köve­telményeknek is meg tudnak felelni. Nyilvánvaló, hogy a legegyszerűbb anyagból ösz- szeállított műsort is fel kell építeni, meg kell komponál­ni, figyelembe véve a válasz­tott dalok tempóit, sajátos­ságait, esetleges dramaturgi­áját. Változatosságot bizto­sít a megfelelő „szereposz­tás” is; fontos, hogy a férfi - és női kar, szólóének, hang­szerszóló stb. váltakozva kövessék egymást. A kidol­gozottság, a precizitás, a hangzás egyöntetűsége is igen fontos, lényeges köve­telmény. A kórusoknak és a hangszeres együtteseknek is sokat kell még foglalkozni ilyenfajta szakmai kérdések­kel; a cél most már a tiszta intonáció, a csiszolt előadás­mód, az egységes hangvétel megteremtése. Minden tekintetben ki­emelkedett a népes mezőny­ből a mezőtúri művelődési központ és ÁFÉSZ népdal­kórusa és a mezőtúri citera- zenekar; megérdemelten kapták a megyei tanács 3000 forintos nagydíját. (Ve­zetők; Kd vasi Sándor és Gyalog Magda.) Kiváló mű­sort mutatott be, magas színvonalon a kisújszállási citerazenekar (vezető: Tuka Zsigmond) és a túrkevei if­júsági ház népdalköre. (Ve­zető: Baracskai Mária), így ők a megyei művelődési központ 1000—1000 forintos megosztott díját kapták. A MÉSZÖV két különdíját a jászszentandrási ÁFÉSZ-kó- rusnak és a túrkevei műve­lődési ház ÁFÉSZ Páva-kö­rének ítélte a zsűri. (Veze­tők : Kunráth Sándor, dr. Hajnal Ferencné.) Színes, sajátos és újszerű zenei anyagot szólaltatott meg az öcsödi citeraegyüttes; pro­dukciójukat a zsűri külön­ülj jal honorálta. (Vezető: id. házár László.) Különdíját kaptak: Rákócziújfalu Páva­köre (vezető: Molnár Zsu­zsanna). a tiszafoldván kó­rus (vezető: Jordán Antal), Rákócziíalva Röpülj páva­köre (vezető: Evinich ha- josné), valamint a szolnoki Röpülj páva-kör. (Vezető: Rohonczy Andrea.) VM-ML A nagydíjas mezőtúri citerazenekar

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom