Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)
1972-03-12 / 61. szám
1972. március 12. 8ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A ZENE VILÁGA Etfyüqyűek-e az operák szövegkönyvei? Leo Slezakot, a kitűnő humorú osztrák tenoristát egyszer megkérte valaki, mesélje el, miről is szól tulajdonképpen Verdi Trubadúr című operája. „Bár számtalanszor énekeltem a főszerepet, Manricót” — válaszolta a műrész — „be kell vallanom, hogy én sem értem az egészet!" A felelet kétségtelenül szellemes, ha nem is feltétlenül igaz. A köztudatban általánosan elterjedt vélemény, hogy az operák cselekményei együgyűek és ellentmondásosak, drámai fordulataik indokolatlanok és kiagyaltak. Ezzel a váddal szembe kell nézni. Valóban ilyenek lennének az úgynevezett librettók? Ha önálló prózai színműveknek tekintjük őket. akkor általában tényleg ilyenek. Maradjunk csak a Trubadúrnál. Maga az alaphelyzet is hihetetlen; még legnagyobb felindultságában sem vetkőzhet ki valaki annyira önmagából, hogy a bosszúból elrabolt csecsemő helyett saját gyermekét vesse tűzbe. Azután; Azu- cena már a második felvonás első képépen elmeséli Manricónak származása titkát. majd pár szóval érvényteleníti, visszaszívja az egészet, hogy az opera végén, meglepetésként, most már nyíltan újból bevallja; a vérpadra küldött Man- rico nem az ő fia, hanem Luna gróf öcs- cse volt! Még sok hasonló következetlenséget találhatnánk. Rossz hát a Trubadúr szövegkönyve? Ma a cselekményt a zenével együtt vizsgáljuk — és a librettót csak így szabad megítélni —, akkor nyugodtan megállápíthajtuk, hogy a szövegkönyv Verdi számára kitűnő ihletőnek bizonyult, mert zenei-drámai képességei teljes kibontakoztatására adott módot. Már maga az a tény, hogy az operákban énekelve beszélnek, arra utal, hogy ebben a műfajban más törvényszerűségek uralkodnak, mint a prózai színházban; a szövegkönyvnek nemcsak a drámai, hanem a zenei követelményeknek is eleget kell tennie. Mik ezek? Maradjunk továbbra is a Trubadúr példájánál, annál is inkább, mert — noha sok másfajta opera is létezik — a közvélemény általában a XIX. századi olasz dalműveket tekinti a műfaj legjellegzetesebb megtestesítőinek és ezeknek a szövegét is éri a legtöbb támadás. Nos, az ilyen fajta operák kerek, zárt számokból állnak. Ezek a számok; áriák, együttesek, kórusok a maguk rövidebb, 2—10 percnyi időtartamával egy-egy érzelmet, hangulatot, indulatot fejeznek ki. Ide kívánkozik három megjegyzés: 1. Előfordulnak kétrészes áriák is, ezekben az első rész után az előadó szereplőnek olyan dolog jut a tudomására, amely gyökeresen megváltoztatja az érzelmeit és ezzel az ária második részének jellegét is. 2. A drámai együttesek résztvevőinek igen ellentétesek lehetnek az indulatai és a jól felépített tercettek, kvartettek zenéjéből ezt bárki kihallhatja, de az együttes egészének mégis van valamilyen egységes hangulata. 3. A felvonászáró finálék már bonyolultabbak, hosszabbak, a bennük megjelenített érzelmi világ is összetettebb, mint a többi számokban. A XIX. századi romantikus zeneszerzőnek tehát arra volt szüksége, hogy a szövegkönyv egyrészt alkalmat adjon olyan áriák, együttesek komponálására, melyek erőteljes érzelmeket fejeznek ki: gyengéd szerelmet, gyötrő féltékenységet, nemes barátságot, engesztelhetetlen bosz- szúvágyat, másrészt pedig, hogy ezek a hangulati körök, a zene törvényeinek megfelelően időnként felváltsák egymást, amiként a zenekari szvittekben a lassú tételt követi a gyors, a lírai hangulatú tételt a táncos lüktetésű. Ez az oka. hogy az ilyen fajta operákban a cselekmény szélsőségesen kanyarog és szeszélyesen ráncigálja szereplőinek hangulatát pillanatok alatt mennyből a pokolba és visz- sza. íme két példa a Trubadúrból: Leonora holtnak hiszi Manricót és kolostori életre készül, ám a gyűlölt Luna gróf orvul rátör, magával akarja ragadni. Ám ekkor, az érzelmi mélyponton megjelenik a holtnak hitt Manrico, s megmenti Leonórát Található a Trubadúrban ellenkező irányú hirtelen érzelmi váltás is: Manrico és Leonora esküvőjükre készülnek, a férfi gyengéd szerelmi áriát énekel menyasszonyának. Ekkor hírnök érkezik, jelenti, hogy Manrico anyját elfogták és máglyahalálra ítélték. A Trubadúr a tüzes Strettában megfogadja, hogy bármi áron kiszabadítja Azucenát és elrohan — a végzetébe. összefoglalva: láthatjuk, hogy a romantikus operaszerzők könnyen megbo- csájtották a szövegkönyveknek együgyű cselekményüket és indokolatlan fordulataikat, ha erőteljes és változatos hangulatú, drámai muzsika komponálására adtak módot. Később, amikor a fejlődés túllépett a zárt számokból álló operákon, a romantikus témák felett eljárt az idő, a zeneszerzők figyelme is újabb, másfajta librettók felé fordult. A következő alkalommal arról a gyakran hangoztatott vádról lesz szó, hogy az operahősök drámai helyzetekben, gyors cselekvés helyett miért kezdenek inkább énekelni. KERTÉSZ IVÁN Jet nyújt az autó mellett egy helikopter és egy motorcsónak vásárlására, és arra, hogy egy szép vidéken a család hétvégi házat építtessen. Ez mint irány, máris kibontakozóban van. Magyarázat: menekülés a hetj robot elől a természetbe, a csendbe. Ami azonban a megvalósulást illeti: egyszerűen képtelenség mindenkinek a megfelelő teret biztosítani az autója, helikoptere számára, a már is túlzsúfolt városokban. A tavak folyók mentén nincs annyi part, ahol a motorcsónakok elférnének, s a hétvégi házak felépülnek. Márpedig az adott jövedelemszinten, amikor a birtoklás örömét az adja meg, hogy nekem is van, nemcsak másnak ez, vagy az; mitöbb az én autóm, helikopterem, motorcsónakom, hétvégi házam szebb, nagyobb, újabb mint a szomszédé — ebben a környezetben alig képzelhető, hogy valami szabályozhatja majd: ennyi helikopter lehet, s ennyi hétvégi ház. Ilyen szabályozó felállítása képtelenség, mert ha lehetne — mondjuk Münchenben — már szabályozták volna, hány gépkocsi maradhat forgalomban a városban. Ehelyett fogalmazódik a rendelet, amelv a város egész területéről kitiltja a gépkocsikat De yUsrafírve a svájci professzor tételéhez. Mondjuk, megvalósulna a helikopter, hétvégi ház, motorcsónak életszínvonala. Mi lenne a következménye? A most még csendes nyaraló telepek — ahova pihenni menekülhetnének — ugyanolyan zsúfolt, zajos benzingőzös, mérgezett településekké válnának, mint a mai városok. Innen is menekülni kellene. Félelmetes és anakronisztikus körforgás ez, amelyben az ésszerű megálljt jelző táblát már régen ki kellett volna tenni — de nyugatnémet kollégáim szerint egyelőre elképzelhetetlen, hogy valaki ilyen táblát állítson fel. S ezért a kísértetiesen gyorsuló folyamat, amelyet úgy is neveznek, mint a fogyasztói társadalom áldásainak élvezete, tovább tart. Az emberiség rohan az önmegsemmisülés felé. E ponton talán a legjobb, ha visszaadom a szót a svájci professzornak: „Mindaddig nem lehet megoldani az emberi boldogság problémáját, amíg él a fogyasztói társadalom szelleme és mentalitása. Az az absztrakt vágy, hogy mindenből többet szerezzü k, örök kielégítetlenségre ítéli az embert. A követelmények állandóan nőnek, hiszen a sznoboknak és a fogyasztás úttörőinek magatartását a többség utánozni akarja. Ha pedig a közellátás romlik, akkor ez elégedetlenséget szül — függetlenül attól, hogy milyen jó volt a helyzet korábban. A hőn óhajtott boldogság délibábnak bizonyul, a cél egyre távolodik. Az a tény, hogy másoknak több van, csökkenti az értékét annak, amivel mi rendelkezünk. Ha ilyen helyzetben az ember minden jó mód ellenére rosszul érzi magát, akkor annak oka nem feltétlenül az érzelmi kielégítetlenség, vagu az el- puhultság, a jóllakottság, sőt a csömör érzése, hanem mindenekelőtt a versenyfutásba fektetett erőfeszítés — az a tény. hogy a verseny nem korlátozódik csupán a termelés területére, hanem a fogyasztásra is kiterjed. Érthető. hogy az embernek és az emberi cselekvésnek ezt az értékcsökkentését az emberek többé-kevésbé megérzik és a fennálló rendszer rovására irják...n Ezek után mondja ki már idézett végkövetkeztetését: a fogyasztói társadalom pusztulásra van ítélve. fc És most mégegyszer a kérdés: Mikor fogjuk utolérni a fogyasztói társadalmat? A válasz még a fentiek elolvasása után sem könnyű. Egy bizonyos. Ha az utolérés alatt utánzást értünk, soha. Mi valami mást akarunk- Számunkra a jólét társadalma többet jelent. A gazdag, szép és harmonikus életet Az anyagi javak, a kultúra gazdagságát, és elérhetőségét mindenki számára — de nem elhanyagolva azt az örömet, amelyet csak a megszerzésükért folytatott alkotó munka biztosíthat. Milyen lesz ez a társadalom? Talán többet kellene ezzel foglalkozni, beszélni, vitatkozni róla — hisz a küszöbén állunk. A kérdést feltevő fiatalok pedig már élni fognak benne. Varga József BÉNYI LÁSZLÓ: TOLLRAJZ RIDEG GÁBOR: ^ A szolnoki képzőművészet története 2. A magyar életkép festészet kialakulása: Pettenkofen és a Munkácsy-tanítványok Szolnok felfedezése a magyar képzőművészet számára lényegében az egykori osztrák császári katonatiszt Adolf Pettenkofen nevéhez fűződik. Igaz, már őt megelőzően is elvetődtek vándorfestők a Tisza partjára, de mégis a bécsi akadémián iskolázott festő kiállításain figyeltek fel a tárlatlátogatók és a mű- vésgkollégák egyaránt a Szolnok környéki tájak és a szolnoki élet sajátos hangulatára. Maga Pettenkofen több mint egy évtizedig redszeres látogatója és hűséges krónikása volt a városnak és környékének. Pettenkofen és barátainak, sokat köszönhet neki az egyes témák felfedezésében. A Csók című képének motívumát hasonló kompozícióban később Fényes Adolf is feldolgozta. Pettenkofen festette meg először a szolnoki edényvásár témáját is, amely különösen Deák Ebner Lajost befolyásolta erősen híres képe megalkotásában. Képeinek komponálás: módja. a kép felezővonalába helyezett horizont és az alakok példaképül szolgáltak a magyar festészet számára. Ez a komponálási mód, amely a holland kismesterekre utal Deák Ébnertől Szlányin keresztül Fényes Adolfig a ő művészetük túl mutat már ezen a koron, a szolnoki kritikai realizmus úttörőinek tarthatjuk őket, olyan művészeknek, „akiknek termése — ismét Pogány ö. Gábort idézve — a századforduló éveiben a műtörténeti korfordulót is jelképezi." A harmadik Szolnokon dolgozó Munkácsy-tanítvány Aggházy Gyula, a századvég polgári életképfestészetnek tipikus képviselője. Szolnokon készült képei alkotják műveinek legjavát 1874-ben, majd 1876-ban dolgozott hosszabb ideig a városban. Aggházy tipikus életképfestő, de az ő életműve pélAggházy: Tájkép boglyával és szekérrel követőinek tevékenysége, valamint a Szolnokra kerülő Munkácsy-tanítványok munkássága a magyar életképfestészet kialakulásában is sorsdöntő volt. Az osztrák festő is Munkácsy baráti köréhez tartozott Részben e barátság révén kapcsolódott be a magyar művészet áramkörébe. Munkácsy tevékenysége az ő művészetére is erősen hatott, elsősorban színkezelésében, De Pettenkofen festészete sem maradt hatástalan az alakuló szolnoki képzőművészetre és talán elsősorban ez, s nem a közös művé -i példakép kapcsolja egy stílus korszakba az itt dolgozó Munkácsy-tanítványokkaL Legnagyob hatással Petten- kofennek a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben festett képei voltak a szolnoki festészet motívumválasztására Mind a magyar táj-, mind az életképfestészet nagyon szolnoki mesterek munkásságában kimutatható. A szolnoki képzőművészet első korszakában, amelyet nyugodtan nevezhetünk a magyar életképfestészet kialakulási korszakának, Pettenkofen munkássága mellett a legjelentősebb az itt dolgozó Munkácsy-tanítványok tevékenysége volt. Ám e festők szolnoki működése semmiképpen sem jelenti a mester stílusának változatlan „Alföldre telepítését”. Sőt, mint ahogy Pogány ö. Gábor egyik, a XX. századi magyar festészettel foglalkozó munkájában írja: „...a szolnoki festészet ennek épp az ellenkezőiét bizonyítja. Munkácsy nem nevelt epigono- kat. nem adott át kész sémákat tanítványainak A két legjelentősebb Munkácsy-tanítvány Deák Ébner és Bihari ugyancsak ebben a korszakban kezdte meg a szolnoki munkásságát, de $z dázza egyben legszemléletesebben e műfaj elsekélyese- dését is. Az újdonság vágyától hajtva gyakran váltogatja motívumait. Kezdetben alföldi témákat fest, ezt felcseréli balatonival, majd szűkebb hazájában, Tolna megyébe ellátogatva dunántúli motívumokat dolgoz fel képein. Igazában azonban sohasem tudta megújítani művészetét. Legjobb képei azok, amelyek közvetlen élményekhez kötődnek, szolnoki tájképei és kevésalakos zsáner képei. Ilyenek például a Kártyavető cigányasszony (1877), a Dagasztó menyecske (1878), a Kenderáztató (1884), Festményei közül a legnagyobb értéket talán tanulmánynak szánt tájképei jelentik, mint például a Tájkép boglyával és szekérrel című műve, (Következik: 3. A magyar életképfestészet kialakulása: JJjházy és Bőhm).
