Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-11 / 60. szám

1972. március 11.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

A társadalmi összefogás eredménye

Átadták a tiszafüredi KISZ-klubot

Rente Ferenc a tiszafüredi nagyközségi tanács elnöke elvágta a bejáratot elzáró vörös szalagot, átadta a helyiség kulcsát Tussá Józsefnek, a nagyközségi KISZ- bizottság titkárának, s ezzel az ünnepélyes aktussal tegnap délután megnyílt a tiszafüredi KISZ-fiatalok

klubja.

Az átadásra mintegy száz vendég érkezett. Jelen voltak a megye és a járási pártós tanácsi apparátusának képviselői, ifjúságmozgalmi vezetők, művelődésügyi szakemberek, társadalmi és tömegszervezeti aktivisták és a tiszafüredi termelő üzemek küldöttei. Képviselve voltak tehát mindazok, akik szívügyüknek tekintették, hogy a tiszafüredi fiataloknak végre legyen méltó otthonuk politikai és általános műveltségük gyarapításához és a kultúrált szórakozáshoz.

Kovács Mihály, a KISZ járási bizottságának politikai munkatársa köszöntő beszédében ismertette a klub létrejöttének körülményeit. Beszámolójából kitűnt, hogy az a már régóta hiányzó létesítmény igazi társadalmi összefogás eredménye, s ebben Tiszafüred valamennyi közintézménye és gazdasági egysége — így a Magyar Hajó és Darugyár helyi üzeme, az ÁFÉSZ, a kisipari termelőszövetkezet, a háziipari szövetkezet, az alumínium- árugyár, a városgazdálkodási vállalat, a tanács költségvetési üzeme (még folytathatnánk a sort) — egységesen részt vett.

Az ifjúsági klub, amelyet egy korábban raktárnak használt pincéből alakították ki, az átalakítást és a berendezést is beleértve, mintegy 450 ezer forintba került. A költségekből, 200 ezer forintos hozzájárulásával, a nagyközségi tanács vállalta a legnagyobb részt. A fiatalok mintegy 100 ezer forint értékű, 15 ezer órányi társadalmi munkát végeztek.

Az ünnepélyes átadáson a klub tiszteletbeli tagjává fogadták mindazokat, akiknek döntő érdeme volt a klub létrejöttében.

A boltozatos pincehelyiségben korszerűen berendezett, 250 személyes befogadó képességű klub rendkívül alkalmasnak látszik arra, hogy a mintegy nyolcszáz tagot számláló, 23 alapszervezettel rendelkező tiszafüredi kommunista ifjúsági mozgalom otthonává váljék. Gőz Imre, a járási KISZ-végrehajtó bizottság által megbízott klubvezető ismertette a klub programtervét, amelyben a politikai képzésnek, a mozgalmi feladatoknak, a tartalmas időtöltés minden formájának és a szórakozásnak egyaránt jutott hely.

A tiszafüredi klub tárgyi feltételei ideálisak, remélhetőleg a tartalmi munka is méltó lesz a kitűnő adottságokhoz.

Gazdagok

vagyunk

Levél helyett egy részesművelő, palántázó agronómusnak

Sűrűn teleírt, öt oldalas levelet hozott a posta. Egy agronómustól, akinek jeles államvizsgája van mezőgazdasági géptanból, s aki megyénk egyik, közelmúltban hírhedtté vált szövetkezetében rpa három holdas kertészetet vállalt. Mint részesművelő keresi kenyerét. Nem könnyű pénzkeresés, — rakja a melegágyat, hordja a trágyát, lapátol, palántáz, öntöz. Mindezt teszi azért, mert „kinézték” vezetői posztjáról, mert „félreállították”. Olvasta a „Gazdagok vagyunk” című Néplap cikket, s ez indította, hogy sűrűn teleírjon öt oldalt arról, mennyire kiszolgáltatott a mezőgazdasági szakember. Ö úgy tudja érdekképviseleti szervük nincs — mi meg éppen az ellenkezőjét, mert alakult, alakulóban van.

A levél azonban nemcsak ennyi. A levélíró őszintén megírja, hogy korábbi munkahelyéről elment, „vitte magával" egy azóta lebukott, hamarosan törvény elé álló társaság. Vezetőnek vitték, s amikor szóvátett dolgokat, átlátott a szitán, fel- ezólították lépjen kj a szövetkezetből, menjen dolgára.

Ezért fogtam én is tollat, s ezért nem levélben, hanem a nyilvánosság előtt próbálok — nem választ adni — véleményt mondani.

trA megszerzett szaktudás társadalmi tulajdon?” Csakhogy ahhoz — írja levélíróm — nemcsak fej, szív is kell. S ha észnek-szívnek nem szolgáltatnak igazságot, mivé válik a legtisztább gondolat is7

Értem. És nagyon sok mindenben egyet értek a levél írójával. Becsüljék meg jobban a szövetkezetekben a szaktudást, dolgoztassanak olyan embereket a vezető posztokon, akik ésszel-szíwel egyaránt akarnak, tudnak dolgozni.

Egyetlen szépséghibája van csak a dolognak. Már mint ennek a konkrét példának, ennek a levélnek. Éspedig az: előző munkahelyén — ahol minden bizony, nyal nem részes művelő kertész volt — levélírónkat megbecsülték. Hogy megfelelően, igényei szerint, avagy nem — én el nem dönthetem. De helye volt ott, valószínűleg jobb, mint ahová az új helyén jutott.'Miért hagyta ott?

Ezért kimondom: nem jó sűrűn „gazdát cserélni", nem jó „bedőlni” kalandoroknak, még számító, ígérgető embereknek sem. Járt utat a járatlanért el ne hagyj — mondja a közmondás, s ez esetben bebizonyosodott igazsága.

A levélíró helyében én félretennék büszkeséget, szégyenkezést, minden emberi, kis restellkedést. És visszamennék oda, ahonnan eljöttem. Kalapot emelnék, s mondanám: tévedtem.

Ezt, csak ennyit tanácsolok. Dehát egy levél után, s postafordultával többre nem futja tőlem, kedves P. F.

Érdekképviseleti szerve pedig van, keresheti, s jogorvoslást is kérhet.

Ha igaza van, s ha nem nyugodott még teljesen bele a részesművelésbe.

Kívánom, találjon újra utat. Néha visz. szafelé hamarabb ér az ember. Mert hazamegy.»

— sóskúti —

Nemes György:

Dávid és Klotild

21.

— Gyere, Klót — mondta. — Rohanok. Nyitom az ajtót.

Beszaladt a szobába. En azalatt felkúsztam a fenyőfa törzsén. Máris átlendítettem magam az erkélykorláton. Mire Dávid kiért a kertbe, én fentről integettem neki. Most én voltam Júlia. Ö meg Rómeó.

Nagyot nevetett. Egy pillanat alatt ő is felkúszott a fenyőfán. Átvetette magát a korláton. Lendületét a karommal fogtam feL De olyan erővel ugrotta át a korlátot. hogy feldöntött. Nyilván szándékosan. Mert ott volt egy leterített pokróc. Arra estünk.

Sokáig csókolóztunk. Ezt nem lehet soha megunni.

Összesímultunk a pokrócon. De rajtam ruha volt rajta meg pizsama. Valami eszembe jutott. Milyen jó lenne, ha nem lenne rajtam

ruha. S őrajta nem lenne pizsama. De nem mondtam. És nem tudtam, neki mi jutott eszébe. Ö se szólt egy szót sem.

Aztán kigomboltam a pizsamakabátját. A mellére hajtottam a fejemet. Hallgattam, hogyan dobog a 6zíve. Szépen, egyenletesen és nagyon lassan dobogott.

— Hallgasd meg, hogy dobog az én szívem — mond- ta/n. A mellemre vontam Dávid fejét. De csak a ruhára. Fejét ráhajtotta és hallgatta.

— A tiéd nagyon gyorsan dobog — mondta.

— Igen, én olyan vagyok, mint a madarak.

— A madaraknak gyorsan dobog a szívük? — kérdezte.

— Gyorsan mint nekem. A testükhöz képest nagy szívük van. Hogy legyen erejük felemelni a testüket.

— Ezt te honnan tudod? — kérdezte Dávid.

— Nem tudom, csak gon-.

dolom. Én is azért táncolok könnyen, mert nagyobb a szívem. És azért ver gyorsan mert sok erő kell a tánchoz.

— Akkor meghallgatom még egyszer — mondta Dávid és a fülét a mellemre tapasztotta.

Aztán a hátunkra feküdtünk. Átöleltük egymás nyakát. Néztük az ezüstkék reggeli égboltot. Csönd volt. Csak a levelek susogtak, ahogy a gvönge szél táncoltatta őket. Ujjam hegye Dávid nyakán a nagy érhez ért Ott éreztem a szívverése lassú ritmusát. Mintha az Is kopogott volna. Mintha azt is hallanám.

A villanydróton, közel a házhoz, ült a fecske-Rómeó meg a fecske-Júlia. Még mindig a fészküket építették. Az egyik hosszú szálat tartott a csőrében. A másik egy csöpp sárdarabot. Előbb az egyik röppent a fészkéhez. Aztán hirtelen len-;

A budai várban a Hilton

szálló alapozási előkészületei során érdekes középkori tárgyakra bukkantak. Tizennégy méterrel a felszín alatt, két sziklaüregben korsókat, kályhaszemeket poharakat és tégelyeket találtak. Mintegy ötszáz évvel ezelőtt ezen a helyen két ötvösmester lakott, így feltételezik, hogy a tégelyeket az ötvösök használták. A poharak, kancsók ég a korsók borkimérésre utalnak. Az értékes leletek a budapesti Történeti Múzeumba kerültek. (MTI

fotó — Csikós Gábor — KS)

Kisméretű? B 30-as?

Nyomozás a megdrágult és kérés tégla után

„Régebben a kunszentmártoni téglagyár kisméretű és B 30-as téglát, szalagcserepet gyártott. Most 1972- ben csak B 30-as téglát gyárt, s ez a családiházépítőknek rendkívül hátrányos, hiszen ennek az új ára négyezer forint ezer darabonként, míg a kisméretű tégla ezre 900 forint körül van. Magam is építkezem, de nem csupán az én érdekemről van szó, hanem mindazokéről, akik családi házat, lakást szeretnének építeni. A téglafajták árának emelése érthető, de az már nehezen, hogy miért szüntették be a megye déli részében az olcsóbb tégla gyártását. A gyárnak a nagyobb nyereség a fontos, s közben figyelmen kívül hagyja a lakosság ellátását?” Csernus István a VÍZIG dolgozója írta ezeket a sorokat lapunkhoz. Érdeklődése valóban sokakat érinthet, nézzük meg tehát alaposabban milyen is megyénkben a helyzet téglaellátásban.

o

Kezdjük azzal, hogy építsünk, tervezzünk együtt. Egy kétszoba összkomfortos családi ház téglaszükséglete 45 ezer darab kisméretű tégla, vagy annak megfelelő mennyiségű, tömegű egyéb falazóanyag. A kisméretű tégla ára ezer darabonként 900 forint, tehát a házhoz szükséges tégla ára 40 500 forint. Ha kisméretű téglát csak az alapozáshoz és közfalakhoz használunk, akkor 8 ezer darab elegendő, s hozzá 6 ezer B 30-as kell. Ennek ára ezrenként 4 ezer forint. Így a falazóanyagok teljes ára 31 200 forint. Az utóbbi megoldásnál 30 centiméter a falvastagság, míg kisméretűből 38 centimétert.

A számítások tehát azt bizonyítják, hogy B 30-as téglával olcsóbb és jobb építkezni. A gyakorlati tapasztalatok is emellett szólnak. Mezőtúron és környékén minden felépített száz családi házból hetvenet 30- assal építettek. Igen, de vajon van-e elegendő.

e

Utunk a Tégla- és Cserépipari Vállalat megyei központjába vezet. A megyében levő tizenhat téglagyárban egy év alatt 206 millió téglát készítenek. Ebből 55—56 millió a B 30-as, 18 millió falburkoló, ugyanennyi kő- szivacslap, 10 millió pillértégla, ugyanennyi válaszfal- tégla és 94 millió a kisméretű magasított tégla. Nézzük meg a panaszolt környéket is. A kunszentmártoniak a csépaj és a tiszaföld- vári gyárból szállíthatnak kisméretű téglát, mindkét helyen 10—10 milliót gyártanak évente. Ezen kívül a szentesi gyár is besegít a környék ellátásába. Kun- szentmártonban valóban a B 30-ast és a pillértéglát gyártják fele-fele arányban. A cserép gyártását le kellett állítani, mert a fpld anyaga nem volt megfelelő, sok minőségi kifogás volt az itt készült cserépre. Nehezebb helyzetben vannak a jászsági házépítők. A megye északi részében csak Jászkiséren van egy tsz-téglagyár, de ez kis kapacitású. A herényieknek Tápiógyörgyéről, Abony- ból. vagy Szolnokról kell hazaszállítaniuk a téglátEnnyit a gyártásról. Kérdés azonban, hogy mennyi jut a lakosságnak ebből a sok millió téglából? A vállalat a TÜZÉP-en keresztül értékesíti a családi házépítőknek a téglát. A teljes termelés ötven százalékát a lakosság részére gyártják, de természetesen nemcsak Szolnok megyébe szállítják. A megyeiek ellátására évente 54 millió tégla jut, vagyis minden negyedik-új tégla a lakosságé ház-, lakásépítésre. Persze ez is kevés. A termelés 25 százalékos emelkedése lenne szükséges az igények teljes kielégítéséhez. Ezt a kb 50 milliót viszont csakis új gyár építésével lehetne előteremteni.

©

Vevő tehát van, csak győzzék a tégla gyártását. De vajon mi indokolta az árak emelését? Kezdjük azzal a ténnyel, hogy ezer darab kisméretű tégla, vagy annak megfelelő más íalazó- anyag ára egész Európában ezer forint felett van. Nálunk az új ára 900 forint, B 30-ast számítva 1000 forint. A tégla gyártása évek óta ráfizetéses, hiszen az árakat a régi, hagyományos gyártási módra építették. A termelés fokozása a rendkívül nehéz fizikai munka megszüntetése viszont korszerű gyártási technológia alkalmazását követelte. Igen ám, de ez viszont rendkívül költséges. Amíg egy gyárban az új technológiával tíz százalékos növekedést érnek el, a gépek, eszközök értéke három—négyszerese a hagyományos gyártási módon termelt téglának. Az elmúlt évek alatt a munkások keresete is emelkedett. 1968- ban például 20 700 forint volt az évi átlagkereset,

1971- ben már 25 800 forint. A tégla ára viszont maradt a régi. Nyilvánvaló, hogy így ráfizetéses volt a gyártás. 1971-ben ennek ellensúlyozására az állam átlagosan 28 százalékos árkiegészítő dotációt adott minden gyártott téglára. Nyilvánvaló, hogy ez is csak átmeneti megoldás lehetett. Ezért

1972- ben a rentabilitás megteremtése érdekében emelték a falazóanyagok árát, s megszüntették az állami támogatást. Most már kifizetődő a gyártás korszerű technológiával is. Lehet tehát fejleszteni előbbre lépni és a munkásoknak is jut fizetés, nyereség.

És remélhetőleg egyre több jóminő«éeű tégla is.

Erdélyi György

dületel elröpültek. Nagy ívben fordultak meg.

— Nekik is gyorsan dobog most a szívük — mondta Dávid.

— Nekik is, mint nekem

•— feleltem.

Dávid elmélázott:

— Láttad, milyen elegáns ruhájuk van? Tulajdonképpen barna a fejecskéjük, nézd csak. S a hátuk sötétkék. S mégis úgy hat, mintha feketében volnának. Elől meg kilátszik a frakkingjük. A zenészek a pódiumon mind ilyenek. Fekete, villás szárú frakk, hófehér ing.

— Te is ilyet fogsz hordani? — kérdeztem.

— Természetesen.

— Én a színpadon fogok táncolni tütüben. Mint fehér hattyú.

— Én a zenekarban játszom majd. Épp szemben a karmesterrel. Frakk lesz rajtam.

— De nem fogjuk látni egymást, Dávid.

— Majd megvárlak az előadás után, Klót.

— Az operaházi kiskapunál, igaz Dávid?

— Az operaházi kiskapunál Klót. És akkor együtt hazamegyünk. Klót.

— Férj és feleség leszünk, Dávid ?

— Férj és feleség, Klót.

— Esküszöl, Dávid?

— Esküszöm, Klót.

— Ugye, mindig engem fogsz szeretni. Dávid?

— Mindig csak téged. Klót.

— Erre is esküdj meg, Dávid.

— Esküszöm, Klót. De te

is esküdj.

— Esküszöm, Dávid, mindig csak téged foglak szeretni.

— Soha nem nézel más fiúra, Klót.

— Soha nem nézek más fiúra, Dávid.

— Ne is kérdezd, Klót, én magamtól is esküszöm. Soha nem nézek más lányra.

Ettől az esküvéstől sírhat- nékom támadt. Sírni is kezdtem. Dávid odacsúsztatta ujját a szememhez. Es eldörzsölte rajta a könnveket.

— Miért sírsz, Klót? — kérdezte.

— Az örömtől sírok, Dávid. Hogy ilyen szépen esküdtünk egymásnak. Es, hogy ha nagyok leszünk, együtt fogunk élni. És én olyan híres leszek mint Pavlova. Te meg olyan, mint...

— Nem tudtam híres klarinétost mondani.

— Talán, mint Goodman

— segített ki Dávid.

(Folytatjuk)