Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-09 / 58. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. március 9. HUSZONHAT NAP imiCAT-EÜRÓPÍBAl Fogyassz! Fogyassz többet! Münchenben olyan árubő­ség van, hogyha az ember' kijön egy áruházból, vibrál a szerrje. Az NSZK-beli nagy­város útjain eladó kocsik parkolnak, szélvédőjükön az ár, például egy agyonnyú­zott, öreg Volkswagent már 350 márkáért vehettünk vol­na. A párizsi Lafayette-ben emeletről emletre öntik el a vásárlót, a nézelődőt az in­formációk: emitt női paró­kát fésülnek, a kimondottan csúnya asszonyka hol szőke démon, hol vörös dáma, hol fekete igézet — és rendület­lenül csúnya. A zakók er­dőben állnak, a lámpák szá­zával lógnak, a rúzsok, mint piros géppuskalövegek sora­koznak a polcokon. A magyar turista is számol A párizsi Nicoroi kisáruház előtt öt apró, nyitott piros dzsipp áll, platójáról csinos lányok ugrálnak le. Egyikő­jük ócska golyóstollat oszto­gat — rajta a felirat: „Su- pertextile Nicoroi”, a másik gyufát nyom a kezünkbe, természetesen reklámszöveg­gel, a harmadik adja a röp­lapot:' szenzáció, árleszállí­tás! Megnézzük a hirdető szö­veget, azután be is megyünk az áruházba. És megérke­zünk a „kilencesek birodal­mába”. Minden árcédulán legalább két kilences szere­pel, például: női pulóver 19,90, gyermekfarmer 9,95 frank. (Egy francia frank mai hivatalos árfolyama 5,39 forint). Igaz, mégis csak jobb a kedves feleséget 19,90 fran­kért meglepni, mint húsz frankot pocsékcjlpi rá... A magyar turista, még az is, akitől a legtávolabb állt eddig a matematika, Nyuga­ton csak számol, oszt és szo­roz. Ha több országon uta­zik át, akkor a teljes szor­zótábla ismeretére van szük­sége. Bécsben másféllel szo­roz, Münchenben körülbelül tízzel, Párizsban körülbelül hattal, Svájcban körülbelül nyolccal. Aztán rájön, hogy nem is jó számára az „ár­folyamos” szorozgatás, hiszen neki valutalapja, útlevele, útiköltsége van, s a schillin­gs, a márkát, a frankot új­ra átszorozgatja. Mert jól akar vásárolni, hiszen őt is elámítja az árubőség, s csak a többszörös szorozgatás bi­zonyítja, hogy valóban ol­csón, jól vásárolt-e. A ma­gyar turistát is elragadhatja az áruházakból, kirakatokból sugárzó ideológia: Fogyassz! Fogyassz főbbet! Pedig a magyar turisták nagy része tanulta a pénz funkcióit. A „fizetőeszköz” jellegre hamar rádöbben, ha a párizsi kávéházban két ká­véért, s két kis pohár (pi­koló) sörért tíz frankot, kö­rülbelül 60 forintot kérnek. Az értékmérő funkcióról azonban mintha teljesen el­Arubőség és áruház feledkeznének, mármint az arányokról, a keresetek-árak összefüggéséről. Az arányok Nézzük csak konkrétan azokat a bizonyos arányokat A Charlie Hebdo — kor­mányellenes, könnyed hang­vételű francia lap — közli egy egygyermekes egyedül­álló anya havj költségveté­sét Az asszony 52 órát (!) dolgozik hetente, ezért havi 1100 frankot kap. (Mégegy- szer szorozzunk, azaz körül­belül 6600 forintot). A kü­lönböző levonások után ezer frankot tehet a pénztárcá­jába, rögtön kifizet 430 fran­kot lakbérre, a statisztikai adatok szerint 430 frankot kell költenie a háztartásra, gyerekekre. Végül is 140 frankja (840 forint) marad öltözködésre, közlekedésre, kultúrálódásra, szórakozásra. Kommentárul két összeha­sonlító adatot: egy Metró­jegy 1 frankba fcerül, a szín­házjegy ára 16—50 frankig terjed. Számára hiába kínál­ják csodáikat a kirakatok. Igen ám, de miért beszé­lünk csak a szegényebbekről, el akarjuk hitetni, hogy Pá­rizsban gazdagok nincsenek? Dehogyis, hogyne lenne, aki a több ezer frankos öltönyt, bundát meg tudja vásárolni —■ sőt a mellényzsebből is. Csakhogy az árubőség azt az illúziót kelti a külső, felszí­nes szemlélőben, hogy ami­lyen gazdag a kirakat, olyan gazdagok az emberek ;s. A fogyasztói társadalom első­sorban ezt a hamis általáno­sítást sugallja. Pedig a té­nyek az ellenkezőjéről győz­nek meg. Párizsi utazásunk előtt volt a híres metró- sztrájk, amikor a kalauzok tiltakoztak alacsony fizeté­sük miatt, az NSZK-ban az autógyárak munkásai szün­tették be a munkát, a fran­cia vendégmunkások százez­rei tengődnek az átlagnak kimutatott fizetések alatt És az elhasznált, a gépkocsi­(Fotó: Urbán Tamás) dömpingben elértéktelenedett autó megvásárlása nem le­het a magas életszínvonal egyetlen jellemzője... Sajátos tartalom Szóval árubőság van,. re­mélhetőleg ezzel csak nincs problémám? Nem, problé­mám nincs, de gondolatom igen. A nagy választék, az igények magas fokon való kielégítése sajátos tartalom­mal telítődik a nyugat-eu­rópai országokban. Ha az elején kezdjük a gondolat­menetet: kezdetben volt az igény, a szükséglet, ezt illett a. társadalomnak jól-rosszul kielégítenie. Később a társa­dalmi szükséglet sokrétűbb kielégítése vált üzletté. Nap­jainkban Nyugat-Európában fordult a kocka, az egyenlet oldalai helyet cseréltek: ki­találni a kielégítés új mód­ját, s utána minden eszköz­zel bizonyítani, hogy ez már a társadalmilag élő szükség­let kirakati tükröződése. Va­gyis az üzletemberek döntjk el, irányítják, keltik fel: pol­gár, neked erre, csak erre van szükséged! Már évek óta érzed kínzó hiányát, vásárolj hát, s az üzlet közben üzlet marad: Fogyassz! Fogyassz többet! Párizsban a Pigalle és a Montmartre közötti szűk úton, a járdán kis kosarakban minden látható: harisnya- nadrág és csizma, bugyi és retikül, szalvéta és bőrmel­lény. Rajtuk sok-sok „kilen­ces”. Az ember turkál a ko­sarakban, elönti agyát a vá­sárlás láza, s az alfonzói rek­lámszöveget mondja: „Ezt is, ezt is”. A „Táti” direkt az olcsó árucikkek árusítására rendezkedett be. Az ajtóban, bent, mindenütt csinos ki­szolgáló lányok állnak, az ember turkál a kosarakban, s rohan hozzájuk, blokkol­ják: ezt is, ezt is... Az aján­dékozás nagy öröm, s az itt­honiakról két nap alatt le­szakad a harisnyanadrág, fé­nyét veszti a csizma, félre- varrott a félcipő. Csak meg ne tudják, hol vásároltuk! Nem Párizs „Váci utcájá­ban”. Fóti Péter Következik: IV. A kultúra „szabadsága” Bélyeg­gyűjtőknek ■mnimiMmHuiiiim Európai szemészkongresszus Tavasszal Budapesten tart­ják kongresszusukat a legki­válóbb európai szemészek. Ebből az alkalomból a Ma­gyar Posta kétértékű soroza­ton mutatja be a gyógyítás ezen ágának hazai és kül­földi úttörőit. Az 1 forint névértékű bélyegen Blasko- vics László, Grósz Emil és Imre József arcvonásait lát­juk. A három magyar pro­fesszor a XX. század első felében dolgozott ki új gyó­gyászati eljárásokat. A 2 forint névértékű bé­lyegre Bbkros Ferenc gra­fikusművész rajza alapján V. P. Filatov, J. Gonin és A. Gullstrand arcképe került. E nagy tudósokat saját hazájuk már megtisztelte bé­lyeggel. Filatov (1875—1956) felfedezései alapozták meg a szaruhártya-átültetés lehető­ségét, a szovjet posta kiad­ványán 1962-ben szerepelt. J. Gonin (1870—1935) gyógyító késének és operációs rend­szerének köszönheti számos beteg a szemevilágát, az 1971. évi svájci portrésoro­zat 30 centimes értéke örö­kíti meg emlékét. Gullstrand (1862—1930) a szemvizsgáló réslámpáért Nobel-díjat ka­pott, a svéd posta tavaly emlékezett meg róla a nagy kitüntetés elnyerésének 60. évfordulóján. Szavak A bélyegek, különösen az utóbbi évtizedekben, a raj­zok mondanivalójával, a színek pompájával hatnak. Rendkívüli esetben grafika helyett betűkkel, illetve a szavak tömegével kívánnak feltűnést kelteni. Egy 1966- ban kiadott dán bélyeget a Vöröskereszt 32 nyelven írott elnevezése tölt meg. Politi­kai agitációban a szavak va­rázsát semmi sem múlja fe­lül, ezért a francia posta 1964-ben, megemlékezve az ellenállási mozgalomról, bé­lyegre kicsinyítette De Gaulle 1940. évi felhívásának teljes szövegét. Újságok jubileu­mán az emlékbélyegeken tel­jes oldalak olvashatók (na­gyítóval). nemrég a nemzet­közi újságírószervezet 25 éves fennállását a Magyar Posta is ilyen megoldású ki­advánnyal köszöntötte. HIIIIIIIMIflIHIflIlllllllllllllllllllillllltlHItltlIIMIIllltlIlllllllllllllllllllllllitailllllllllIflIIIIIHIIIfUlilllllllllllJIIHItlIHttlIllllllUB Sárika, a titkárnő belé­pett az igazgatói szobába, ahol a főnök a tervosztály­vezetővel beszélgetett. — Ne tessék haragudni — mondta könnyeit töröl- getve —, elfelejtettem el­küldeni Putnoki kartárs­nak az áthelyezési levelet. — Nem baj, Sárika — nyugtatta meg az igazgató a titkárnőjét. — Sőt .any- nyira nem baj, hogy rend­kívüli prémiumra számít­hat. — Ne haragudj, ha meg­kérdem — csodálkozott a terves, amikor Sárika ki­ment —, miért adsz prémi­umot a titkárnődnek, ami­kor mindent elfelejt? — Jegyezd meg, hogy 5 a vállalat gyöngyszeme. — Na, ne mondd! És mi­Fő a feledckenység ért, ha szabad kérdeznem? — Nézd, eddig a feledé- kenysége a véletlen foly­tán mindig hasznot jelen­tett. Itt van például Putno­ki esete. Rosszul dolgozott, vidéki üzemünkbe akar­tam helyezni. Mint hallot­tad, Sárika elfelejtette ne­ki az erre vonatkozó ren­delkezésemet elküldeni. — Mi ebben c haszon? — Egy órával ezelőtt te­lefonáltak felülről, hogy a vidéki állásra kijelöltek va­lakit. Képzeld, milyen kí­nos lett volna azt mon­dani, hogy a hely már be van töltve. — Ez rendben van, de te mindig panaszkodtál, hogy sohasem *udja, kit kell beengedni, kinek kell téged letagadnia, és hogy betegesen igazmondó... —■ Ez igaz. De, tudói, milyen nagy . szolgálatokat tett, amikor elfelejtette a tervjelentésedet elküldeni a Főhivatalba? Ha elküldi, észreveszik i hibát, amit mi csak később fedeznünk fel. — Elnézést kérek — jött be pityeregve ' titkárnő —, de elfelejtettem valamit. — Már megint? Most mit felejtett el? — Megvenni az ötven Biiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiinaiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiimiiiir lottószelvényt. És már le­késtünk az e hetiről. — De hiszen ez a maga állandó feladatai közé tar­tozik! Nem is kell megkér­deznie a számokat, mindig ugyanazokkal játszom. Te­lefonáljon azonnal talán már megvannak a kihúzott számok. — Nevetnék, ha ötösöd volna — mondta gúnyosan a terves. Sári hozta a számokat. — Mindössze két kette­sem lett volna — mondta az igazgató megkönnyeb­bülve. — Körülbelül száz­harminc forintot takarítot­tam meg ezen a héten. Sárika pedig büszkén el­vonult. Palásti László Termésrekord a Nílus mentén Évtizedeken át nagy gon­dot okozott Egyiptom poli­tikai vezetésének a búza­hiány, mert a növekvő szük­séglet — évente Csaknem egymillió ember születik — és a keskeny Nílus-völgy .szántóföldjeinek hozama kö­zött egyre nagyobb diffe­renciák keletkeztek. ' Most Kairó fellélegezhet. Bár a problémát még korántsem oldották meg, de első ízben szűkült lényegesen a szaka­dék! A Mezőgazdasági Mi­nisztérium közlése szerint 570 000 hektárról kereken 1,75 millió tonna búzát arat­tak — ez a legmagasabb terméseredmény az ország történetében. Ez a rekord további példája a hagy gaz­dasági erőfeszítéseknek, amelyeket az egyiptomi dol­gozók az utolsó négy év­tizedben kifejtettek azért, hogy a „belső frontot” Iz­rael imperialista agresszió­jának elhárítása érdekében konszolidálják. Amíg Egyiptom agrárter­melése 1967 előtt csaknem másfél évtizeden át stagnált, vagy csak igen kis mérték­ben emelkedett, a júniusi háború óta évről évre fi­gyelemreméltó növekedési rátát mutatott. A búzater­meléssel kapcsolatban ez a következő képet mutatja: A feddanonkénti (1 feddan = 0,42 ha) hozam 1969-ben 9,4 decitonnára dt), 1970-ben 10,7 dt-ra emelkedett és 1971-ben 12,9 dt-t ért el, ami megközelítően 40 százalék­kal haladja meg az 1955. évi hozamot. Ugyanúgy, mint a búzá­nál, a Nílus-völgy többi fő­terményénél — gyapot, rizs és kukorica — is jelentősen emelkedtek a hozamok. A fellahok szorgalma mel­lett a siker további tényező­je a tudomány. Egyiptomi kutatók az utóbbi években mexikój és hazai fajtákból új, bőhozamú búzafajtát — Giza 155 — nemesítettek ki, amelyet most első ízben ve­tettek nagyobb területen. Fagyasztott burgonya Fagyasztott prommes fri­tes (hasábburgonya) a hage- nowi (NDK) burgonyafeldol­gozó üzem új terméke. Ki­váló minőségű napraforgó- olajban vagy zsírban félig sütött és tartósított burgo­nya hasábokról van szó. Az új terméket az Ágra és az Iga 1971. évi kiállításain aranyéremmel tüntették ki. Üj műtrágyagyár Az öntözőcsatornák együt­tes hossza Szovj ét-Azerbajd­zsánban meghaladja az 50 000 kilométert. A nagy öntözési munkálatok még Lenin kezdeményezésére in­dultak meg, aki 1921-ben rendeletet írt alá arról, hogy Azerbajdzsánnak segítséget kell nyújtani az öntözéses gazdálkodás fejlesztésében. A csatornák és egyéb hid­rotechnikai berendezések építési költségeit az állam teljesen magára vállalta. Amint Lenin megjósolta: az öntözés teljesen megváltoz­tatta a köztársaság száraz körzeteinek képét. A sivár tájak gyapotföldek, szőlők, gyümölcsösök váltották fel. Klubokkal, iskolákkal ellá­tott kényelmes falvak épül­tek. A parasztok jövedelme a szovjet hatalom évei alatt tizenegyszeresére növekedett. Sügér-vendégek Amerikából | Több ezer amerikai folya- | mj csíkos sügért telepítettek | az Azovi-tengerbe, a Tagan-: | rogi-öböl vizébe. Az egzoti­g kus halfajta hossza eléri- az 1,8 métert, súlya több mint 60 kilogramm. A csí­kos sügér az édesvízben és a tengervízben egyaránt jól érzi magát. Az első példá­nyokat hat éve telepítették a Szovjetunióba Eszak- Karolinábél. Az amerikai „vendég” új lakóhelyén kla tűnőén tenyészthető, .. l -j Péten, a Nitrogénművek szomszédságában javában épül már — 8,5 milliárd fo­rint költséggel — az új mű­trágyagyár. amely a terven szerint 1976-tól évi több mint 100 ezer vagon műtrá­gyát ad majd a mezőgazda­ságnak. Képünkön: áll már az ammónia szórótorony 61 méter magas vasbeton tor­nya. (MTI fotó: Jászai Csa­ba felvétele — KS.) Az élet artériái a földeken

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom