Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-07 / 56. szám

1972. március 7.

SZÓI NOR MEGVEl NÉPLAP

5

Kultúra az fi' emberi

Éles fényben úszó, hosszú munkatermek, szapora varrógépkattogás, felszálló gőzfátyol a vasalóban. Szövetek, ballonvásznak, laminált anyagok, bőrök, művelúrok, aztán kabátok, kabátok. Ez a Május 1. Ruhagyár szolnoki üzeme, messze a város szívétől, kint a Kisgyepen, a Zagyvarékasi úton, örökké poros vagy sáros, barátságtalan környezetben. Röpke szemrevételezés után úgy vélem, hogy reménytelen vállalkozás itt kulturális életet keresni. Az itt dolgozók — 92 százalékban nők — bizonyára alig várják a műszak végét, hogy a buszhoz rohanva mielőbb elszakadjanak ettől a környéktől, az asszonyok a bevásárlás, a család számtalan gondja után látni, a lányok vidám szórakozást keresni.

Tanul az üzem

— Jut-e ideje, energiája az üzem vezetőségének a tanulással, művelődéssel, esetleg még a dolgozók szórakozásával is törődni? — kérdezem dr. Orbán Péterné igazgatónőt.

— Még ha nem is tartanánk állandóan szem előtt a párt művelődési politikáját és a megyei pártbizottságnak a közművelődésre vonatkozó határozatát, maguk a szorosan vett termelési érdekek is arra kényszerítenének bennünket. hogy nagy fontosságot tulajdonítsunk a kulturális élet megteremtésének. Mert őszintén szólva egyelőre a megteremtés állapotánál tartunk. Másfélszáz fős tanácsi kisüzemből 1969-ben alakultunk át egy országos nagyüzem egyik legnagyobb részlegévé, létszámunk ma már az ipari tanulókkal együtt eléri a nyolcszázat. És ez még csak a fejlődés kezdete. A tervek szerint 1500 körül fog megállapodni véglegesen a létszámunk.

— Milyen képzési feladatokkal jár az üzem fejlődése?

— Munkásgárdánk mintegy 75 százaléka szakképzet- len, betanított munkás. Ez nemcsak az 58 százalékos megyei átlagot múlja fölül jóval, de saját termelési érdekeink is jóval több szakképzett munkaerőt követelnek. Jelenleg száznegyven ipari tanulónk van, főként női szabók és néhány szűcs. Számuk az idei beiskolázással mintegy harminc fővel növekszik.

— S van-e szakmaszerzési lehetőség azok részére, akik már túl vannak az ipari tanuló korhatáron?

— Készükre az ősszel indítottunk felnőtt szakmunkásképző tanfolyamot. Két év alatt szerezhetik meg a szakmunkás bizonyítvánvt. Nagyon lelkesek a résztvevők. lemorzsolódás alig volt. Az induló évfolyamban hat- vanan vannak, jövőre újabb osztályt indítunk.

— Nehéz volt elérni a kívánatos létszámot? Nem idegenkedtek a tanulással járó megterhelés miatt?

— A többség érzi a tanulás szükségességét. Folyton új'abb, bonyolultabb megmunkálást kívánó anyagokkal dolgozunk, gyorsvarrógépeket, félautomatákat állítunk be. A növekvő követelményeknek csak tanulással lehet eleget tenni. Persze, vonzó a kereset is. Egy betanított munkás fizetése 1300—1500 forint, a gyakorlott szakmunkás az 1800— 2000 forintot is elérheti.

Tanul az üzem. Az említetteken kívül még hatva- nan, elsősorban középvezetők a ruhaipari szakközépiskola kihelyezett tagozatára járnak. Ehhez hozzászámítva még a művezetők, meósok, szakmunkások továbbképző tanfolyamait is, kiderül, hogy a dolgozóknak mintegy fele vesz részt szakmai képzésben, és ez nagy ígéret a fiatal üzem termelési kultúrája szempontjából.

A Véletlen úgy hozta, hogy tanúja lehettem egy kulturális rendezvénynek a gyárban. Jancsó Adrienne előadóművésznő, Sánta Ferenc író és Czine Mihály irodalomtörténész voltak a vendégek azon a kitűnően sikerült irodalmi délutánon, amit a Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat propaganda osztálya rendezett.

Legalább nyolcvanan szorongtak az előadóteremmé átalakított ebédlőben, feszült érdeklődéssel, nagy tetszéssel figyelték a műsort, és a végén természetes irodalmi ízlésre, finom megfigyelésekre valló kérdéseket tettek föl a vendégeknek.

A legérdekesebb és legjellemzőbb epizódot Sánta Ferenc egyik kérdésre adott válasza váltotta ki. A kitűnő, de egyben-másban vitatható szemléletű író azt fejtegette, hogy nem örül a dolgozó nők egyre növekvő számának. Szerinte a nőnek természettől adott rendeltetése, hogy a család összetartó ereje legyen, gyermekeit nevelje.

A termen meglepett és

tiltakozó moraj futott végig. Ezeknek a munkásnőknek a többsége már nehezen érez- né teljesnek az életét a gyári kollektíva nélkül. Megérdemlik, hogy minél bőkezűbben, sokoldalúbban honorálja ragaszkodásukat a társadalom.

Könyv, színház, klub

Szabó János

Megkezdték Győr városközpontjában az új színház helyének rendezését. Képünk:

Az új színházépület makettje.

(MTI foto — Matusz Károly felv. — KS)

FILM JEGYZET

A LEGSZEBB FÉRFIKOR

Simő Sándor második játékfilmje, akárcsak az első, a Szemüvegesek, a mai társadalmi élet eleven valóságából meríti a témáját, és ismét értelmiségi főszereplő sorsán keresztül ábrázolja az éles szemmel megfigyelt problémákat. (Simó Sándor, ismétlem még egyszer a rendező nevét, nem Simon Sándor, amint a szolnoki plakátok állítják, s még kevésbé Sára Sándor, ahogy a Tisza mozi homlokzati felirata hirdeti.)

Pénz, presztízs, protekció — foglalhatnánk össze tömör alliterációval a film vizsgálódási területét. A főszereplő Alker Tamás újságíró egy fővárosi üzemi lapnál. Negyven éves. a hagyományosan legszebbnek mondott férfikorban van megtépázva ugyan művészi és szakmai ambícióiban, túl egy sikertelen házasságon, de még egyenes gerinccel. Szeretne megr nyugodni, de még nem elég kényelmes ahhoz, hogy megalkuvás árán. Még bátor és nyíltszívű, még hisz munkája hasznosságában, még elég fiatalnak érzi magát. hogy új szerelmével, új családot alapítson.

De már keserű, bizony, nagyon, s úgy tűnik erre minden oka megvan. Mit lát maga körül? Óvatos pozícióharc, méricskélő esélylatolgatás, titkolt élvezetek és a titkok leleplezésétől féltett tekintély. Az üzem értelmiségi gárdája a lóversenyfogadók izgalmával latolgatja, ki lép a nyugdíjba vonuló igazgató helyére, kj hogyan léphet előre a ranglétrán, milyen érdekszövetséget alakíthat.

Ráadásul a lakás. Alkemek egyetlen napja van, hogy húszezer forintot szerezzen, s ezzel lakást szerezzen, s ezzel tatán feleséget szerezzen. A kölcsönkérés kai. váriakörútján világosodik'meg előtte, hogy ez a számára rendkívüli esemény a hozzá hasonló egzisztenciák számára életforma. Mindenki a pénze, érvényesülése után lohol közös ügyeink talán nincsenek is, am) olykor annak látszik, az csupán a sok egyéni érdek összegeződése.

Simó Sándor filmje dokumentumhitelességű tiltakozás a társadalom atomizált- sága, a kispolgári individualizmus megújulása ellen. Nagy kár, hogy túlságosan sok szálat vesz fel de ezzel ellentétben nagyon szűkszavúan informálja a nézőt. így rendkívül érzékletesen adja vissza ugyan az újságíró zsúfolt, zaklatott élettempóját, de egyik-másik fordulat meglehetősen homályos marad.

Latinovits Zoltánnak a legparányibb kézmozdulata is jellemző és hiteles a főszerepben, egyszerre adja vissza hőse túlfűtött indulatát és erősödő rezignáltságát. Mellette a többi szerep mind csak epizód, de kitűnő megoldásban a hivatásos színészek és az amatőrök részéről egyaránt

Sz. J.

Nemes György:

Dávid és

— És nemcsak a szakmai tudás iránt van érdeklődés — mondja Veres Lajosné, a szakszervezeti bizottság titkára. — A pártoktatás különböző fokozatait harmincán látogatják, KlSZ-okta- tásra negyvenen, szakszervezeti politikai tanfolyamra százhúszan járnak. Ezeken igen nagy a részvételi fegyelem, s eleven cáfolatai annak, hogy a nőkben nincs közéleti érdeklődés.

— A szocialista brigádok milyen kulturális vállalásokat teljesítenek?

— Hat szocialista brigádunk van, de rajtuk kívül tizenketten küzdenek még a címért. Különösen a szolnoki kulturális hetek rendezvényeit látogatják sokan és természetesen színházat, mozit, kiállításokat. Van üzemi közönségszervezőnk, minden bemutatóra elad 80—ljjO jegyet. Elsősorban a vidám darabokat kedvelik.

— És az olvasás?

— Nagyon szeretik a Május I. Ruhagyár központi lapját, az Elegántot, mintegy 300 jár belőle az üzembe. Ezenkívül minden brigád

megrendeli a Népszavát, a Fáklyát és a Brigádéletet. A könyvolvasásról könyvtárosunk és könyvterjesztőnk gondoskodik.

A könyvtárosról és a

könyvterjesztőről, ha külön- külön beszélek velük, nem hiszem el, hogy két különböző személy. Tökéletesen egyformák, hiszen ikertestvérek. Mindketten textiltechnikusok és közös szenvedélyük az olvasás és a könyv. Gigor Emília az üzemi könyvtárat vezeti társadalmi munkában, Éva a Művelt Nép könyvterjesztője.

—- A könyvtár nálunk

egyelőre csak egy könyvszekrény, 450 kötettel — mondja Emília. — Most kaptunk ígéretet az SZMT- könyvtártól, hogy 1000 kötetre emelik az állományt. Ennek legfőbb ideje, mert ilyen létszámú üzem többet érdemel egy szekrénynél. A nagyobb választék bizonyára az olvasókedven is éreztetné hatását. Jelenleg csak 110 beiratkozott olvasó van, de ennél lényegesen többen olvasnak az üzemben, csak a könyvtár választékát tartják csekélynek.

— Május óta vagyok könyvterjesztő — veszi át a szót Éva — 16 ezer forint értékű könyvet adtam el azóta. Jókait,. Mikszáthot, Berkesit és ifjúsági könyveket keresnek legtöbben és gyermekirodaimat mivel sok a fiatal anya az üzemben. Még sikeresebb a politikai irodalom terjesztése. A Kossuth Kiadó bizományosának több mint 40 ezer forint volt a múlt évi forgalma.

Néhány hónapja van üzemen belüli szórakozóhelye a fiatalságnak. A KISZ VIII. kongresszusa tiszteletére avatták föl az ifjúsági klubot.

— Most dolgozunk ki programtervet a klub működésére — tájékoztat Kozák’ Judit. a KISZ-szervezet csúcs- titkára. A zenés, táncos klubestek mellett az eddigi tapasztalat alapján azt reméljük, hogy a vetélkedőknek és a korosztályunkat érdeklő kulturális, erkölcsi és közéleti témákról rendezett vitáknak lesz a legnagyobb sikere.

— Hány KISZ-tag van az

üzemben?

— Több, mint kétszáz, de ez csak fele az itt dolgozó KISZ-korosztályú fiatalnak. Szeretnénk növelni a szerve17.

Éreztem, hogy Klót guggol mellettem. Elsimította hajamat verejtékes homlokomról. — Megcsókolta behunyt szememet, az orromat, a számat. Aztán kezembe adta az úszónadrágomat.

— Vedd fel — mondta.

Ültömben felhúztam az

úszónadrágot. Klót hátat fordított nekem.

— Kész vagy? — kérdezte.

Akkor megfordult.

— Igen — mondtam.

— Nagyon fáj? — kérdezte.

— Nem, már nem fáj — feleltem.

— Fel tudsz kapaszkodni a búvóhelyünkre? — kérdezte.

— Igen. Azt hiszem — feleltem.

— Gyere, Dávid, gyere — mondta, és elindultunk az ösvényen felfelé. Egyik kezemben a hangszert vittem, másik kezem ujjai Klót kezének ujjaiba fonódtak.

ír

Dávid megengedte, hogy én mossam meg. Beleállt a csermelybe. Vizet fröccsköl- tem a hátára. Két pcc^etott kezemmel kis edényt formáltam. Kezem bel°merítet- tem a vízbe, s a vizet a tarkójára csurgattam. A víz le- csurgóit a lanorkáia között a derekára, onnan a oici háromszögű fürdőnadrágjába.

Ezt sokszor megismételtem. Végül merő víz volt a fürdő- nadrágjai.

Aztán kérésemre megfordult. És ugyanígy a nyakához, a melléhez vittem a vizet. A mellizmai mentén csörgött le a víz, a köldökéhez. Elől is csurom víz lett a pici háromszögű fürdőnadrág.

Ahogy paskoltam a vízzel, hozzá-hozzáértem a bőréhez. Milyen finom, milyen selymes a bőre. Lopva megtapogattam a saját bőrömet is. Vajon nem finomabb, nem selymesebb-e. mint a Dávidé. Ügy találtam, hogy mindkettőnké lágy és bársonyos.

Ismeretségünk elején egyszer Dávid mondott valamit. Azt. hogy szén vagyok. Nyilván szépnek látott. De vajon valóban szép vagvok-e. Ö szép. Szebb, mint én. Vajon hozzá kénest elég szén vagyok-e? Én már láttam őt, de ő nem látott engem. Én láttam magamát a tükörben. De 5 nem tudja, milyen vagyok úgy...

Dávid még gyorsan leült a csermely fenekére. Ű^v lö?V- böleette maeárq a vizet Láttam. vigyázott, nem vette le a oici háromszögű fürdőnad- rágíát. .

Hirtelen eszembe jutott: át kéne ugranunk a ml kis tisztásunkra.

— Jól vagy már Dávid? —

kérdeztem.

Dávid felállt. Két kezével rázta le magáról a vizet. — Ügy felelt:

— Jól. Nincs semmi bajom.

— Tudnál ugrani? — kérdeztem.

— Miért ne tudnék? — felelte.

— Akkor előbb én ugrok — mondtam.

Máris nekirohantam a szakadéknak. Kinyújtott lábbal röpültem át fölötte. Az utolsó pillanatban behaüítottam a lábamat, hogy ne érjek át a másik partra. Ugyanúgy jártam, mint a múltkor Dávid. Az agyagos föld csúszni kezdett alattam. Hallottam D*yid ijedt kiáltását:

— Klót!

örültem, hogy megijedt. Csúsztam lefelé a szakadék nedves oldalán. Mindenem csupa sár lett. A ruhám a nyakamba húzódott. Sáros ‘lett a lábam, a combom, a hasam a mellem, persze a ruhám is, még az arcom is. Csak a szandálom marost tiszta Azt elöhh u”vanis levetettem. és a kekembe fogtam.

Egyébként meg se ütöttem magam. A kiálló gyökereken kúsztam is felfelé. Dávid nyújtotta lefelé a kezét. Ügy húzott feL Ott

álltam, mint egy szerecsen gyerek a Faust-balettben.

— Nincs semmi bajod? — kérdezte Dávid. — Hangja ijedt volt.

— Semmi, semmi — mondtam.

— Biztos? — kérdezte.

— Biztos, hidd el. Csak szerecsen gyerek lettem. — Most én is ‘csutakolhatom magam. Mint a múltkor te.

Odamentem a csermelyhez. Ahol az előbb Dávid locsakodott. Beleálltam. Jóval bokám fölött ért a víz. Lemostam a lábamat térdig. Dávid ott állt. Nézett. Majd megszólalt:

— A ruhádat is le kell vetned. Csupa sár vagy. —• Majd elfordulok.

És már meg is indult. — Vagy tíz métert ment a réten. Lefeküdt a pázsitra* Háttal nekem.

A nyakamon át lehúztam a ruhámat. Lemostam magamról a sarat. Még az arcomat is belemártottam a vízbe. A hajamat is. Csur- gott az arcomról, meg a hajamról a víz. Megmostam a combomat. Akkor két karomat kinyújtottam a nap felé. Hajamból a váramra csurgott a víz. A homlokom is nedves volt s a szemoil- lám is. Forrón sütött a nap. de megborzongtam. összehúztam a szemoryot l’tjy néztem a nacLa c-ei—-allémon a nedvessé« rn!ettia

^rolnii.

pirOS. S!?’'rrO f

csillogtak a szemem előtt. Vagy inkább táncoltak.

{folytat Juki

9

ígéretes kezdet

zettséget, s ezt bizonyára elősegíti a kulturális élet színesebbé válása. Igen jó kapcsolatban vagyunk a Gábor Áron laktanya KISZ- szervezetével. gyakran tartunk rendezvényeket. A klubélet kialakításában pedig a KISZÖV mini-klubja van segítségünkre.

Egy epizód