Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)
1972-03-07 / 56. szám
1972. március 7. SZOLNOK MEGVEI NÉPLAP 3 Federicsné hétköznapjai Mondott szóból értő világ A fiatalok helyzete Kétpón Az iíjúsáopolitíkai határozat után Kétpó kis község a törökszentmiklósi járásban. A lakosság kétharmada tanyavilágban él. A községben százhúsz KISZ-korosztálybeli fiatal van, nagy többségük a megerősödött Szabadság Tsz-ben dolgozik. Elvándorlásuk csökkent, tavaly hu- szonketten kérték felvételüket a szövetkezetbe. Megélhetésük biztosított, havonta 2—3 ezer forint között kereshetnek. Fiata'ok a vezetőségekben A határozat végrehajtása tehát nem csupán a párt- szervezetek feladata. Egyes KISZ-vezetők azonban úgy vélik, rájuk nem sok tennivaló hárul; Ez korántsem így van. Vajon ki foglalkozzon az ifjúsági szövetségen kívülálló fiatalok nevelésével? A Központi Bizottság határozata után számos intézkedés született Kétpón. A fiatalok helyet kaptak a pártvezetőségekben, a tanácsban és a tömegszervezetek vezetőségeiben. A Szabadság Tsz-ben hat fiatal szakember dolgozik vezető beosztásban. Szeptembertől ösztöndíj A pedagógusok jól segítik a fizikai dolgozók hátrányos helyzetű, jó képességű gyermekeinek továbbtanulását. Tanulószobát, szakköröket, szerveztek, s előnyben részesítik a jó képességűek diákotthonba való felvételét. Ez év szeptember 1-től a községi tanács ösztöndíjat ad egy arra méltó fizikai dolgozó gyermekének. Sajnos, az iskolán kívül kevés a pedagógusok befolyása a fiatalokra. A KISZ rendezvényei látogatottak, politikai akciókba több fiatal kapcsolódott be. Megszervezték a politiGátló a tanyarendszer Kétpó helyzete sajátos, a szétszórt tanyarendszer nehezíti a politikai munkát. A nagy távolság, a munkaidő utáni sötétség és a feneketlen sár miatt nehezen mozdulnak ki a fiatalok is hazulról. A másik gond. alig van hova menniök. A szórakozási, művelődési lehető- ségejj minimálisak. Most épül az új művelődési ház, év végére talán csökken a helyiséggond. Ám a helyiség önmagában nem sokat old meg, a nagyobb lehetőségKönyvtár a képzőművészetért Kisgrafika Székely Mihályiról és Ráez Aladárról A Központi Bizottság 1970 februári határozata óta változott, fejlődött az ifjúság- politikai munka a községben. Erről adhatott legutóbb számot a községi csúcsvezetőség a járási párt-végrehajtóbizottságnak. A csúcsvezetőség és a pártalapszer- vezetek gondoskodtak arróL hogy a KB határozatát az arra illetékes szervek megismerjék, s hatáskörükben megfelelő intézkedési tervet készítsenek. Javult a tsz-vezetőség és az ifjúság kapcsolata, a közös gondokról többször tanácskoznak, s a vezetőség igényli a javaslatokat. A tsz-ben sokat fejlődőt fa gépesítés és az állattenyésztés, az ott dolgozó fiatalok fogékonyak az új iránt, s szívesen tevékenykednek az új termelési eljárások meghonosításáért. Közülük tizennyolcán szocialista brigádokban dolgoznak. Munkájukat anyagilag és erkölcsileg is megbecsülik A tsz szervezi továbbképzésüket (negyvenen járnak szakmunkásképző tanfolyamra), támogatja a kulturális és sportigényeik kielégítését. kai oktatást és az ifjúsági klubot. Néhány közérdekű kérdésről előadást tartottak, Á KISZ munkája mégis sok kívánnivalót hagy. A szövetségnek csak harminchárom tagja van, befolyása a kívülálló fiatalokra nagyobb lehetne. Ehhez a pártszervezeteknek is nagyobb segítséget kellene adniuk. Mindössze négy párttag dolgozik a KISZ-ben, pedig jóval többnek adhatnának erre pártmegbízatást. Jobban igénybe vehetnék a fiatal mezőgazdasági szakemberek munkáját. nek párosulnia hell a szervezeti és társadalmi munkával. Ez pedig a helyi szervekre vár. A községi csúcsvezetőség erőfeszítéseket tett a KB ifjúságpolitikai határozatának időarányos végrehajtásáért. Ezt a járási párt vb is megállapította. A kezdeti eredmények biztatóak. De még sokat kell tenni azért, hogy az ifjúság nevelése jobban közüggyé váljon a községben. — m. L — Szerkesztett mon tázsműsorok A héten elhangzott műsorok közül Csapó György és Csorna Béla összeállítá- tás, a Mi lett vele? 'címmel futó sorozat első adását említem elsőként. Cukor Anna az ötvenes években, 17 éves téglahordó munkáslány korában Kossuth-díj at kapott. Az ő fejlődését, mérnökké válását kíséri végig ez a kitűnő montázsműsor. Négy szálból szövik az anyagot, az első. a direkt vonal, a ma 39 éves mérnöknővel készített interjú, a másik egy mai, 18 éves építőipari szakmunkással felvett beszélgetés, a harmadik az 1950-es évek Kossuth-díj kiosztásának, az akkori rádiófelvételeknek archivanyaga, míg végül a negyedik a zene. az a ma már kissé bárgyúnak tűnő „karádikatalinos”, munkát, a gyárat a lehető leghamisabban dicsőítő „sláger’’. Sokatmondó műsor. Az alig több mint fél óra alatt a múlt és a jelen összevetéséből levonható kemény tanulságokra is futja. Kitűnőek a vágások. Az egymásba fonódó két riport — mely azáltal, hogy a megfelelő helyeken szinte egymás szavába vág az egykori és mai fiatal építőmunkás — mindkét kor kritikáját is meg tudja fogalmazni. Azt, hogy mai fejjel 17 éves építőmunkás-lánynak nem adnánk Kossuth-díjat, hogy a mai 18 éves építőipari szakmunkás összehasonlíthatatlanul intelligensebb — és ez így van jól — mint 20 évvel ezelőtti társa. Hogy a mai építőipari munka abban különbözik az egykoritól, hogy akkor lelkesedésből dolgoztak, ma — ahogy ez a fiatalember megfogalmazta — nem a munka a fontos, hanem az, hogy több haszon legyen. Kemény szavak ezek egy mai fiatal szájából. Még keményebbek abban a formában, ahogy ezt a műsor szerkesztői eljuttatták hozzánk. Mert ebből a rövid műsorból az kerekedik ki, hogy ez a sző „forradalmi- ság” — talán egy kicsit azért, mert sokat használtuk, az utóbbi időben — nem teljesen egyértelmű gondolattársítást okoz bennünk, Szavakban A hét műsorán örömmel üdvözöltük a Kóruspódium sorozatában elsőként fellépő Szolnok megyeieket. A karcagi Déryné Művelődési Ház vegyeskara (vezető Mészáros Ferenc) és a szolnoki ÁFÉSZ Kodály kórusa (vezetője Budái Péter) szólalt meg a rövid 20 perc alatt. Rádiójátékról, másról akartam írnj a héten. Azért is, mert ismételt műsorokról megemlékezni — legalábbis úgy látszik — köny- nyű a kritikusnak. Mégis egy régi műsort említenék. Azért mert a hét egyik kiemelkedő rádiós eseményének tartom. Sós György 1966-ban készült hangjátékáról van szó, mely vasárnap hangzott el a Rádiószínház Múzeuma keretében. Torokszorítóan fájdalmas témát választott Sós György arra, hogy elmondja legfontosább gondolatait az emberségről, a hivatal és hivatástudat összeütközéseiről, a végül mégiscsak felülkerekedő emberi mivoltról. Röviden nehéz összefoglalni mindazt, mely ebben a kitűnő hangjátékban elhangzott. Csak két momentumot ragadnék ki a műsorból, két figurát. Az egyik egy zseniálisan megoldott pamflet: az esketésre készülő fiatal hivatalnok beszéde. mely a neha-néha még ma is dagályos esküvői „szabványszöveg” meglepően jól sikerült kritikája. A másik az orvos alakja, Latino- vits Zoltán kitűnő epizód- plakltása. — trömböczky — Ma is, mint a héten minden nap hajnalok hajnalán- csörgött az óra. Kél háromkor kel, amikor a téglagyárban elkezdődik a nyersgyártás, s amikor délelőttös a műszakja. Há kicsit közelebb laknának a gyárhoz, talán nem kellene Fcderics Istvánná a beszélgetéskor ilyen korán serkennie. De mire bebiciklizik a város másik végétől, már indul a prés, az egyes számú, ahol ő meg a brigádja dolgozik. Tizenheten vannak együtt, legtöbben úgy mint Federicsné, kilenc éve. A bronzérmes szocialista asszonybrigád azonban szeretettel befogadja a téglagyári munkától nem fázó fiatal lányokat is. Befogadja és betanítja őket. Federics Istvánná kilenc évvel ezelőtt nemcsak a présgép melletti munkát tanulta,„meg, hanem azt is: az egyik legnehezebb munka a téglagyári munkásnőké. Egy műszak alatt mit, mennyit emelnek, görnyednek, erőlködnek' — kiszámolták már, nagyon sok volt a teher. A keménykezű erős munkásasszony — két fiúgyermek nevelésének gondjával a nyakán — egy a téglagyári sokat bírók közül. Ezelőtt öt évvel például beiratkozott a gyári kihelyezett általános iskolába és elvégezte a hetedik-nyolcadik osztályt. Szívesen dolgozott mindig együtt a többiekkel a brigádban, s talán ennek köszönhető, hogy amikor a régi vezetőt iskolára küldték, egyöntetűen rá esett a választás. Nemrég,. hogy vezetője a szocialista brigádnak. Hogy bevált-e vezetőnek? Nem beszél róla. De érzi, azt mondja, a megbecsülést. Az iparág szocialista brigádveA Központi Bizottság múlt év decemberi határozata állította a figyelem központjába az üzem- és munka- szervezés kérdéseit. Ennek tudományos igényű megválaszolása. nagy lendületet adhat gazdaságpolitikai feladataink megoldásának. A határozat gyakorlati végrehajtása természetesen hosz- szú távra szóló megbízást jelent a vállalatoknak, az üzemeknek — se megbízás teljesítéséhez a tudomány munkásai is támogatást adnak. — A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem ipar; üzemszervezési tánszé- ke elsői'endű — úgy is mondhatnám: közvetlenül — érintett abban, hogy a központi bizottsági határozat zetőinek tanácskozására őt is elküldték. — Ha már e9y ilyen nagy helyen ülök, csak megmondom, ami a szívem nyomja. Szót kértem. Furcsa volt, dobogóra kellett felmenni, mikrofonba beszélni. Először tán ijedt is volt a hangom, mert nagy megilletődöttség fogott el- Hanem aztán belemelegedtem, s megmondtam: a szocialista brigádokat anyagilag is jobban, szebben becsülhetnék. Mondtam a mi példánkat. A téglagyári munkásnőnek 1500—1600 forint a havi fizetése, csak a legnagyobb szezonban éri el, vagy haladja túl a kétezret. Hát aki csinálja, tudja, mennyire nehéz munka az. S ha ahhoz még pluszt is vállalunk, brigádban dolgozunk, tervteljesítésért, minőségért, csak érdemelnénk valamit. Ne értsen félre, nem a magunk Helyi panaszát mondtam, így van ez a téglagyárakban, az iparban általában. Aztán én nem is panaszkodom. Nem tehetem, ha csak magamat nézem. Nekem már kiváló dolgozó kitüntetésem is van! Színes tarka kendő, me- nyecskésen hátrakötve szép megvalósításának konkrét eredményei a gyakorlatban mielőbb megmutatkozzanak — mondja dr. Varga Sándor tanszékvezető egyetemi tanár. Oktatási és kutatási szempontból egyaránt fontos tennivalók sorát tűztük máris napirendre. Egyik legfőbb teendő, hogy segítsük a vállalatom szervezettsége jelenlegi színvonalának emelését. Ez csak úgy valósítható meg, ha a mostaninál lényegesen nagyobb figyelmet fordítunk szervező szakemberek képzésére. Általános és egyértelmű tapasztalat, hogy népgazdasá- ságunkban „hiánycikk” az elméletileg és gyakorlatilag kellően felkészült szervező szakember. Előbbre lépni azonban csak akkor tudunk, keretbe fogja arcát. Kicsit fáradt a szeme, mélyen arcában ülő. Olyan, mint a korai keléshez, nehéz munkához szokott munkásemberé. Kék munkásnadrágban, csizmában — ahogy beszél getünk — hirtelen a préshez ugrik, ö látja, én csak sejtem, valami baj van, nem jár egyenletesen, nem adagol jól a gép. Nagy karóval eligazítja a nyersanyagot, aztán folytatjuk a beszélgetést. — Nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, hogy a szocialista brigádvezetők negyedik országos tanácskozására tovább küld az iparági értekezlet. — Azóta nap mint nap jár a fejemben, vajon ott lesz-e merszem szót kérni, elmondani, sürgetni, hogy ne csak áldozattal, — hanem pénzzel is számolják néha a brigá-' dókat. Nem vitatom igazságát. A hajnalok hajnalán ébredő, nehéz munkához szokott emberek világában a mondott szóból ért az ember. És jó, hogy Federicsné ilyen küldött. ha az oktatás átfogó rendszerét fejlesztjük, s ebből a munkából a közgazdaságtudományi egyetem egésze is kivesz) részét. — Bizonyos eredményekről már az idei tanévben is beszámolhatunk: ez évben először kerülnek ki szervezési szakágazatunkról korszerűen felkészített szervező közgazdászok a vállalatokhoz. Ezt a képzési formát nagyon hasznosnak tartjuk, éppen ezért a következő időszakban a módszer tökéletesítése érdekében, részleteiben is gondosan elemezni fogjuk az itt szerzett tapasztalatainkat. Egyidejűleg a szervező szakképzést továbbképzés keretében is folytatjuk. Varga professzor azt is elmondotta, hogy a közelmúltban állították össze középtávú kutatási tervüket. — Kutatásaink közéonont- jéban egy különösen időszerű és széles érdeklődésre • számot tartó téma szerepel: a centralizáció és decentralizáció a vállalati irányítási rendszerben. A tapasztalatok szerint ugyanis a vállalatok egy része nem tudja hogy milyen tevékenységet kell centralizáltan és milvent decentralizáltan irányítani. A Székely Mihály Zenei Napok alkalmával a jászberényi városi-járási könyvtár a helyi szervekkel együtt országos kisgrafikai pályázatot hirdet. A pályázat szervezése jól illeszkedik a könyvtár eddigi tevékenységébe is, hiszen az intézmény a könyv- állomány gyarapítása mellett rendszeresen gyűjti a művész* kivitelű alkalmi grafikákat, ex libriseket. A könyvtár tagja a Kisgrafika Barátok Köre,-szervezetnek, s e gyűjtési ág kevésbé ismert jelentőségéről, értékeiről pedig legutóbb a könyvtár Értesítőjében tanulmányt jelentettek meg, majd kiállításon mutatták be Meskó Anna és Póka György gyulai művészházaspár kisgrafi- káit. A pályázatra beküldendő fa-, linóleum, vagy műanyag- metszeteknejj Jászberény híres szülöttét, későbbi díszpolgárát, Székely Mihályt kell idéznie. Maximum 10x15 cm nagyságú lapok feliratai pl. lehetnek: In memóriám Székely Mihály, Székely Mihály Zenei Napok 1972. Ex libris Székely Mihály, stb. A Zenei Napok alkalmával a rendezők a Jászság másik nagy zenei talentumára, Rácz Aladárra, a világhírű cimbalomművészre is emlékeznek: erre utaló lapok szintén eredményesen szerepelhetnek a pályázaton. Eey pályázó több lappal is részt vehet, minden metszetből két nyomatot kell április 20-ig a könyvtárnak megküldenie. Az első három díj összege 4500,— Ft, amelynek odaítéléséről a Képzőművészeti lektorátus művészeti szakbizottsága dönt. sóskúti — —■ és közben, a présgépnél Kutatások központjában: a vállalati irányítási rendszer A tudomány segítsége a munka- és üzemszervezés magasabb szintre emeléséhez
