Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-05 / 55. szám

Vendégszeretet — Ugye mondtam, hogy a feleségemet egyáltalán nem Bavarja, ha vacsoraidöben jön látogatóba hozzánk!... . (A Wochenpresse-ből) Elvonókúra Aforizmák A hazugság nem zavar, de a pontatlanságot nem tűröm. Samuel Butler ☆ Tapasztalatból tudom, hogy az emberek hálásak, ha bo­hócoknak tartják őket. Salvador Dali , ☆ Saját áldozatvállalásunk módot ad arra, hogy pirulás nélkül feláldozzunk másokat. Shaw 1 ☆ Aki a gyávaságot gyűlöli, ÍBz gyűlöli az embereket is. Az ifjabb Plinius ☆ Az életben egyetlen egy szabályt kell betartani: te­gyünk úgy, mintha elégedet­tek lennénk. Edward Benson Megoldás — Mégis csak borzasztó, hogy egész nap a szomszé­dok fülsiketítő rádiózását kell hallgatnunk — szól Ko­vács úr a feleségéhez. — Renata, kérlek, csukd be az ajtót’ Már becsuktam — vá­laszol az asszony. — Akkor told rá a reteszt isi Félreértés (Az Eulenspiegel-ből) Most már érthető — Miért nem szállított le a vonatról Pardubicében? Külön megkértem, hogy mindenképpen szállítson le, még akkor is, ha semmiféle hajlandóságot nem mutat­nék. — Most már értem, mi­ért ellenkezett annyira Par­dubicében az az utas! Röntgenezik a gazdát — Mars ki! (Die Weltwochej — Alkohol? — Nem! Magyar halászlé. (Az Eulenspiegel-ből) Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 509. CSÍpÓS D. Bajlijev Nagy hasonlóság Nőnap Márc*us nyolcadikán a nyakamba veszem a háztar­tás minden gondját, hadd pihenjen az asszony — ha­tároztam el az ünnep előtt. A nagy nap reggelén a szo­kásosnál korábban keltem és óvatosan, hogy nejemet fel ne ébresszem, kiosontarr.' a konyhába. Hol is kezdjem? Persze, — ilyenkor reggelit szokásos készíteni — súgta többéves tapasztalatom. Min­den gondolatomat arra össz­pontosítottam, hogy emléke­zetembe idézzem, mi a fele­ségem kedvenc étele — hosszas töprengés után a káposztás palacsinta mellett döntöttem. és éppen beledugtam az uj­jamat abba a fehér redikül­Gyorsan kabátba bújtam, be, amelyben a kosztpénzt tartjuk, amikor oldalbordám metsző hangja rezzentett össze: — Mit kotorászol a tás­kámban? .— Egy kis pénzt szeretnék kivenni, szívem.., — Tegnap már kaptál! — méltatlankodott — Már el­költötted?! Nem akartam Idő előtt felfedni a lapjaimat, így hát ravaszkodni kezdtem: Kimegyek a piacra, ho­zok hagymát és káposztát. — Valahogy olyan furcsa vagy rr.a — fürkészett bizal­matlanul a feleségem. — Ma a te ünneped van, szívem —— vágtam a szavába " . pihenj csak, ma én veze­tem a háztartást. — No jól van, eredj, addig én kitakarítok és megfü- rösztöm a gyereket — moso­lyodon eL —- Sző sem lehet róla — szóltam ellentmondást nem tűrő hangon. — Ígérd meg nekerr,, hogy leülsz és né­zed a televíziót. Miután sikerült szavát vennem, hogy ezen a napon bem gyötri magát a háztar­tással, megnyugodva útnak indultam. A piac felé me­net találkoztam a szomszé­dommal, látom, a zsebéből nylonháló kandikál ki, férfi módra — Te is?..; Fél szóból is megértett: — Tudod, egyszer van nő­nap egy évben, hát úgy döntöttem, hogy..; — Stimmt — szakítottam félbe —, nálam is ugyanaz ez ábra... — Micsoda véletlen! —■ ujjongott. — Na gyerünk, ünnepeljük meg egy pofa sörrel. Betértünk a legközelebbi vendéglátóipari üzemegység­be. ahol egy csapat régi cimborára bukkantunk. Mindegyikük zsebében nylonháló, némelyiküknél •óriási bevásárlószatyor. Le­telepedtünk az asztalhoz, és habzó sör mellett elkezdtük ócsárolni a régi világot, amely a szépnemet évszáza­dokon át sötétségben és jog­talanságban tartotta, aztán fennen magasztaltuk a nem­zetközi nőnapot, hogy éle­tünk hű társainak megadta a munkához való jogot. Igaz, később elszontyolod­tunk egy csepet, mikor ar­ról esett szó, hogy az asz- szonyok visszaélnek a jo­gaikkal: abszolút kivették a háztartást a férfiak kezéből. De csakhamar megvígaszta­lódtunk: remélhetőleg már nincs messze az idő, amikor nemzetközi férfinap Is lesz, amely visszaadja a férfiak jogait a háztartás irányítá­sában — legalábbis ami a háztartási pénz kezelését il­leti. Már estébe hajlott a nap, de mi fáradhatatlanul emel­tük tovább az egyik poharat a másik után drága asszony­társaink egészségére, akik ma a mi határozott utasításunk­ra odahaza pihennek és szó­rakoznak. Sötétedéskor bontottunk asztalt. Csak akkor jutott eszembe, hogy tulajdonkép­pen miért is indultam el ha­zulról. Bűntudatos ábrázattal lép­tem be az ajtón. Ám vára­kozásom ellenére a felesé­gem ma nem haragudott. — Biztos már nagyon éhes lehetsz, szegénykém. Rög­tön hozom a kedvenc éte­ledet, sütöttem neked az ünnepre egy kis káposztás palacsintát — mondta, mi­közben lesegítette a kabáto­mat. .. Ford.: Zahemszky László 1 Albert Einstein közmondá­sossá vált szórakozottságára jellemző az alábbi történet Ethel Barrymore, a nagy amerikai színésznő egy színi- előadás után öltözőjében fo­gadta Einsteint A szokottnál la szórakozottabb tudós, amint belépett az öltözőbe, így szólt: „Furcsa asszonyom, de ön a megszólalásig hasonlít Ethel Barrymore-ra!” — Na, de uram —- hebe­gett a színésznő — én va­gyok Ethel Barrymore. — Hát akkor — kiáltott fel Einstein — innen ez a nagy hasonlóság! Szöveg nélkül Két asszony beszélget Rómában sorbanállás kö*3 ben két asszony beszélget — A férjeim valóságos megszállottként mindent megtett annak érdekében, hogy bekerüljön a miniszté­riumba. Éjjel, nappal ezeS fáradozott... Hála az ég­nek, végre elérte, amit akart; — És most mit csinál? kérdezi a másik, — Most? Pihen szegényt kém.;;

Next

/
Oldalképek
Tartalom