Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)
1972-03-05 / 55. szám
6 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1972. március 5. t Palotai Boris: Rendes lány Itt vannak a kimutatások. — Tegye le — mondta gyorsan Huber főmérnök. Irtózott a haszontalan fecsegéstől, se kedve, se türelme nem volt hozzá. De alighogy visszabújt a munkájába, máris megbánta, hogy olyan kurtán intézte el az embereket Most is megszólalt benne az a bizonyos hang: „Ez így nem megy öregem! Megértők leszünk, barátságosak”. És kelletlenül megszólalt: — Máskülönben mi újság? — Semmi — mondta Gitta az adminisztrációból. Elképzelte Huber feszengő arcát, ha rákérdezné: „Biztos, hogy András nem szeret. Még együtt vagyunk, hetenként kétszer megölel hogy ne vegyem észre, már régen szakított velem”. Ha így mondaná el, talán végighallgatná. Szüksége volt rá, thogy Andrásról beszéljen. Amíg beszélt róla, öngúny- nyal, iróniával, úgy érezte, hogy védi magát valami ellen* ami orvul tör rá, kiszolgáltatja a magánynak, a gyengeségnek. Az Andrásról Szóló végnélküli történetek elnémították azt a vékonyka hangot, mely ijedten futká- rozott a mellében. Legtöbbször maga se tudta már, hogy úgy történt-e minden, ahogyan elmesélte mert a szorongás valamit elvett és Valamit hozzáragasztott az érzelmeihez, formátlan anyaggá gyúrva, ami nemrég még szerelem, vágyódás volt. — Nos, történt valami? Minden rendben? — kérdezte Huber, az íróasztallámpához intézve szavait, majd karórájára pillantva — hát akkor... — Az ötösműhelyben felszerelték a szellőzőkészüléket. — Már tegnap. Sőt, ha jól tudom, már tegnapelőtt. — Huber felemelte a töltőtollát Mehetek, állapította meg Gitta, aki ismerte az unalom jelbeszédét. Ha Andrásnak elmondaná hogy Huber észrevett rajta valamit. .. „Nem akarom zavarni magát, Huber elvtárs” — „Nem zavar, hisz én kértem. Halljuk, nincs bizalma hozzám?” és így tovább. Gitta érezte, hogy mihelyt elhagyja az irodát, tovább nő benne a párbeszéd, új részletekkel bővül, s éjjel már úgy toppan elé, mintha csakugyan megtörtént volna. Huber töltőtollával a fogát kocogtatja. Hát csak bírjon ki, viseljen el. gondolja Gitta, önkínzó örömmel csapva le minden közönyös vagy éppen türelmetlen mozdulatra. Azértis feltartja! Nem dőlne össze a vállalat, ha egyszer megkérdezné: mi van magával, Gitta? — Velem? Semmi az égvilágon! András. .. négy éve járunk már együtt... hetenként kétszer megölel... — és végigmondaná azzal a csípős gúnnyal, amely mindig bevált. Hiába, stramm nő maga, mondogatják elismerően a kollégái, alkalmat adva neki, hogy Andrásról beszéljen. Elszórakoztatja őket a szenvedésével, Az is pokolian mulatságos, amikor ártatlan képpel jelenti ki: attól fél András, belelépek a káder lapjába. Apus ugyanis csokoládékirály volt. Nyolc segéddel dolgozott. Ez nagy szám, régi szám. Ezen annyira mulatnak, hogy azt is elnéznék neki, ha szemük láttára bánkódna. Egy ilyen jópofa, mint ő. Ha kedve van búsulni, tessék. — Nos — szólal meg Huber, ide-oda tologatva az asztalán lévő tárgyakat. — Van még valami? — Ezt már kérdezte. Mindegy, barátságosnak kell lenni, megértőnek. — Átköltözködtek a második emeletre? — Ez is megvolt. Már mehetne Gitta. Mire vár? Jól van, belátom, hogy rideg vagyok, de legalább ismerem az embereimet. Gitta jó munkaerő, kiegyensúlyozott, megbízható, s ráadásul csupa kedély, csupa jóindulat. De mért nem megy már? Igaz, ő hívta vissza azzal a merőben felesleges kérdéssel: máskülönben mi újság? Mi lenne? Ami érdekli. azt nem tőle tudja meg — Mi baja? — kérdi már az irataiba merülve, csupán egy tenyérnyi síkot látva Gittából, annyit, ameny- nyi a zöld ernyős lámpa és az íróasztal lapja közé fér. A tenyérnyi sík megmozdul. Nem is figyel rám, gondolja Gitta. Azért én elkezdem. De sehogy sem találja azt a könnyű, magas hangot, amelyen elkezdhetné. Mintha minden megereszkedett volna benne. Felteszi a lemezt, a többi megy magától: „attól fél, hogy belépek a káderlapjába.” Erre figyelnie kell, hegyezni a fülét, végig hallgatni. Ez után már azt is el lehet mondani... Csupa olyasmi jut az eszébe, melynek nincs története. Se története, se csattanója András meg én... Mi ketten úgy voltunk... hogy megy tovább? Ebben minden benne van. Mentünk az utcán, ültünk egy pádon, vártunk egymásra és jó volt Bántottuk egymást, az is jó volt. Kihajoltam az ablakon, intettem neki: Jövök! Felfütyült értem. Megismertem a lépteit... Huber felemeli a fejét: —> •Akar valamit mondani? — Igen... Nem! — Igen vagy nem? Mert dolgom van. — Vigyázat inti magát ne ilyen kurtán. Dehát ez nem társalgási óra Nem érünk rá, sajnálom. Mint mindig, most Is jóvá akarja tenni, hogy olyan elutasító s bosszúsan mérlegeli, hogy az ilyen jóvá- tevési kísérletek mégegyszer annyi időt, energiát esznek meg, mintha rögtön legalább öt percet kellene rászánnia. Öt teljes perc esik áldozatul annak a hiábavaló kísérletnek, hogy ne tartsák goromba pokrócnak. Jól van, kedves lesz. nyájas lesz, egy fene. Csák tudná, mit kérdezzen, mi a csudát kérdezzen ? Maga ismeri Andrást akarja Gitta mondani, de valami kemény burok elzárja a hangját. Minden mozdulata feleit a mozdulatomra. Most elkésve felel. Akkora késéssel... A kemény burok nőni kezd, a torkát szorongatja. Nem is tudtam, hogy eny- nyire szenvedek, gondolja hirtelen. A valóságban nem fájt annyira, mint így elmesélve. De hiszen egy szót se szólok, döbben rá. talán ha szólnék... Azt kell mondani, valami egyszerűt, mulatságosat. Igen, mulatságosat, hisz stramm vagyok, jópofa vagyok. — Hogy működik az új munkatárs, az a hogyishívják Zsuzsi? — Nó, de most már menjen. Több kérdés nincs. — Rendes lány — mondja Gitta és felbukkan előtte Zsuzsi fiatal, gyöngédhajlású nyaka, ahogy az írógép fölé hajol. Zsuzsi nyugodtan sírhat, senkinek nincs a terhére. Minden fiatal rajta, fiatal, feszes, durcás, s ha a fiúja felől faggatják, a vállát rándítja s indigótól kék ujja szótlanul böködi a billentyűket. S mennyi foga van, mennyi sok erős foga! „Hogy működik az új munkatárs?” Velem ki törődik? Mi ketten úgy voltunk Andrással..; Mi lesz velem? Figyeljen ide: akar nevetni? Ez egy édes kis történet. Édes! — Rendes lány — mondja s lába egvre mozog, mint a bogarak lábai, melyeket tűvel dugóra szúrnak. — Rendes lány, csak... — Csak? Mi baj van vele? — A körmét ráspolyozza. — Mit csinál? ~ Jaj, nem lehet kibírni! — Munkaidő alatt a körmét ráspolyozza? Miért nem szól rá? Gitta becsapta az ajtót. Huber méltatlankodó hangja utána úszik: „A körmét ráspolyozza?” A körmét ráspolyozza, ismétli a szürkére mázolt folyosónak, de a kemény burok nem pattan meg benne, a kemény burokban valami dörömböl és nyöszörög, egyszerre hallja a két hangot, egymáshoz tapadva, egymás ellen törve. „Senki- sem keresett?” kérdezj a nyöszörgő hang, s a dörömbölő folytatja: „Ha András keresne, mondjátok neki... Különben majd én!” Felnevet. A nevetés sűrű ráncokat vet a bőrén, mint tejen a meggyűlt pille. Zsuzsi ránéz s erélyesen továbbveri a billentyűket. A napfény lecsúszik a vállán, a mellére telepszik, mint egy pillangó. Dobpergésszerűen, szilajon kopog a gép, egy percig sem hagyja abba. Mintha a fiatalság indulóját kopogná. Gitta a táskája után nyúl. —- Édes történet! András azt hiszi... — Hirtelen elakad. Körömráspolyt vesz elő, reszelni kezdi a körmét. Gondosan, vigvázva, majd egyre sebesebben. Amikor Huber déltájban benyit, még mindig a körmét ráspolyozza, pedig már tövig volt reszelve mind a tíz. s a sarkaiból vércsepp serkedt. Stl|llll1lll|||||j|ll||||||||||||||||tl|!l|li|1l|l||H||(atl||tllll1llt1llltlllllllll!«lllllllllltltll!!ll|||l|l!ll!ll>|IIIIIIII||||li|lltllltilllllilllllllllllltMCill!llltlllllll!!aHtt»fll«lfg 5 S m 5 5 íi | Bokros László rajza J .=«ininiiiiiiiniiiimiitntnii»t|iinniiiiTiiiiiiiiiniitinii«Hiiiiiiiiiiiiiiiiiiiininiiitiiiiiii.Miii,imiiin,11,1*11,11, Bl<]ltiiIiíiii1iitiilii1|Illt1nIltIinilliitinilllllii1iS Nagy magyar könyvtáralapítók Az írásbeliség és vele együtt a könyvkultúra hazánkban a kereszténység felvételével és a királyság megaáapításával kezdődött. A kézzel írott kódexek azonban a könyvnyomtatás feltalálásáig ritka és megbecsült kincsek voltak; a könyveiről híres péterváradi apátság például a XI. század elején mindössze 34 kódexet birtokolt és a legnagyobb magyar monostornak, a pannonhalminak nem volt több könyve a XI. század végén, mint hatvan. Ezek a könyvtárak, csak szűk kör tudását gyarapították és magánkönyvtár volt Mátyás királyunk világhírű budai bibliotékája is, amelynek kötetei halála után szétszóródtak az egész világba. Bár a könyvnyomtatás felfedezése után szaporodott az egyházi és főúri könyvtárak száma, de még egyikük sem volt nyilvános. Ezek megteremtésében elmaradtunk a nyugat-európai fejlődéstől, de nekünk is. voltak olyan kiváló nagyjaink, akik saját vagyonukból könyvtárakat alapítottak és azok használatát a nagyközönség számára is lehetővé tették. & akkor kezdte, majd Bécsben folytatta. Kezdetben Bécsben őrzött könyvtára a maga 40 ezer kötetével a császárváros nevezetességei közé tartozott. Az erdélyi származású főúr a könyvtár méltó elhelyezésére Martonvásár- helyen könyvtárépületet építtetett s könyveit társzekereken szállíttatta oda. Bár a Teleki-Tékát családi hit- bizománynak nyilvánította, biztosította nyilvánosságát is. Halála után a könyvtár fejlődése megállt, de mint könyvmúzeum ma is jelentős szerepet tölt be Románia tudományos életében. Nagy szerepet játszott a reformáció hazánk könyv- kultúrájában. A Habsburg ház és a katolikus klérus el- lenreformációs mozgalmához fűződik az első magyar egyetem alapítása. Nagyszombaton, 1635-ben nyitotta meg a kapuit Pázmány Péter (1570—1637) szorgalmazására. Az egyetemhez gazdag könyvtár tartozott, amely a főiskolát 1777-ben Ladára, 1874-ben pedig Pestre követte. Az egyetemi könyvtárat a hallgatók és a profesz- szorok mellett más tudósok is használhatták. ☆ Az első, mai értelemben vett nyilvános könyvtár megalapítása a jobbágy származású pécsi püspök, Klimá György (1710—1777) nevéhez fűződik. A püspök nagy anyagi áldozatok árán szerzett 15 000 kötetes gyűjteményét nemcsak nyilvánossá tette, de érem- és régiségtárral is kibővítette, fejlesztését pedig 10 000 forintos alapítvánnyal biztosította. Erre az alapgyűjteményre épült a későbbi pécsi egyetemi könyvtár. ír Kezdettől szembetűnő volt volt a reformátusok könyv- szeretete. A debreceni, sárospataki pápai kollégiumi könyvtárak mellett a XVII. században Ráday Gedeon főúr (1713—1792) mint szenvedélyes könyvgyűjtő Péce- len — folytatva édesapja tevékenységét — nagy könyvtárat gyűjtött. Munkásságának jelentőségét növeli, hogy elsősorban a magyar irodalom teljes gyűjteményére törekedett Könyvtára élénk hatást fejtett ki kora irodalmi életére, többek között Kazinczyra is. A könyvtár állománya 1792-ben 4873 mű volt 10 302 kötetben. Értékét ekkor 135 000 forintra becsülték. A péceli könyvtárat azonban az utódok nem fejlesztették. — 1861-ben a Dunamelléki Református Egyházkerület tulajdonába került és jelenleg a budapesti Református Teológiai Akadémia nyilvános könyvtáraiként működik. & Művelődéstörténetünk legnagyobb könyvtáralapítójaként Széchenyi Ferencet (1754—1826) tartja számon. A gazdag főúr 1793-tól gyűjtött nagyobb mértékben könyveket, és ezügyben óriási levelezést folytatott. Külföldi látogatásai (Németország, Anglia) nemcsak arra hívták fel a figyelmét, hogy hazánkban a nemzeti könyvtár hiányzik, de arra is, hogy e hiányt mielőbb pótolni kell. 1802-ben 15 000\ kötet könyvből, 2000 kéz- iratból, 5000 térképből és metszetből álló könyvtárát a nemzetnek ajánlotta fel, I. Ferenc császár és király a könyvtáralapítást jóváhagyta, s ezzel 1802-ben megszületett a magyar nemzeti könyvtár, amely mindmáig Országos Széchenyi Könyvtár néven működik. Széchényi saját költségén, 1000 példányban a, könyvtár katalógusát kinyomatta és megküldte a hazai és külföldi tudósoknak, közéleti embereknek. A könyvtár, amely 1804-től már kötelespéldányokat is kapott, rohamos fejlődésnek indult; ide került többek között Jankovich Miklós 30 000 kötetes, Horváth István ugyancsak 30 000 kötetes könyvtára, s a páratlan értékű Apponyi Sándor-féle hungarica-gyűjtemény, a Todoreseu-féle kolekció és sok kisebb-nagyobb magán- könyvtár. Az intézmény már a századforduló táján helyhiánnyal küzködött és ezt a nehézséget csak a könyvtárnak a Várban történő — sajnos, egyre késő — elhelyezése fogja megoldani. ☆ Teleki Sámuel (1739—1822), Erdélyben alapított nyilvános könyvtárat. Az erdélyi udvari kancellár fiatal korában beutazta egész Európát és a könyvgyűjtést Is ír Jelentős könyvtáralapító volt egy másik Teleki, Teleki József is (1790—1855), aki 1826-ban 30 000 kötetes könyvtárát a „Tudós Társaság”-ra hagyta, s ezzel a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának alapjait vetette meg. Teleki József lett a Magyar Tudományos Akadémia első elnöke is, mint történetíró elsősorban a Hunyadiak korával foglalkozott. «A XIX század nagy könyvtáralapítói közül Somogyi Károly esztergomi prépost (1811—1888) viszi el a pálmát. A kiváló könyvgyűjtő a nagy szegedi árvíz után 60 000 kötetből álló könyvgyűjteményét Szeged városának ajándék.ozta. Szeged város köztörvényhatósági bizottságához intézett levelében a kővetkezőket írta: „A romjaiból új életre kelt Szegedre nagy nemzeti misszió vár... Ezen meggyőződéstől áthatva részemről is szolgálatot tenni kívánok a közmívelődés és magyar nemzetiség ügyének évtizedek hosszú során át gonddal, fáradságosan és nagy áldozatokkal gyűjtött könyvtáramat Szeged városának ajándékképpen, örök tulajdonul felajánlom”. Mint városi nyilvános könyvtár 1883-ban nyílt meg és jócskán megelőzte a hasonló jellegű Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárt is, amelyet csak 1914-ben alapítottak. ☆ A nagy könyvtáralapítók kora a XIX. század végével lejárt. A könyv egyre jobban közüggyé vált és felszabadulásunk után az egész magyar könyvtárügy gondozását az állam vette át Uj könyvtárak ezrei születtek a kulturális forradalom nyomán. s a könyv — a kutatás, a tanulás, a nemes szórakozás forrása — ma már mindenkinek rendelkezéséra álL KIES ATTILA BAJZA
