Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-05 / 55. szám

1972. március S. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 „Nálunk a művelődés intézményei mindenféle megkülönböztetés nél­kül nyitva állnak vala­mennyi fiatal előtt, aki szorgalmas és tehetséges. Ezen belül a párt elvi-po­litikai kérdésnek tartja továbbra is, hogy a fizikai dolgozók gyermekei a tanulás minden fokán megfelelő külön támo­gatást kapjanak”. (A X. kongresszus anyagából) Hogyan állt eló az az ag­gasztó és évről évre kedve­zőtlenebb helyzet, hogy míg egyik oldalon, a munkásosz­tály államában egyre széle­sebbre tárulnak az egyetemi és a főiskolai továbbtanulás kapui, ugyanakkor aránylag éppen azok lépnek be keve­sebben rajta, akiket a felső­fokú oktatási intézmények elsősorban várnának. Mié~t nem mennek gimnáziumba megfelelő arányban n unkás- és parasztszülők tehetséges gyermekei? Hasznos és ér­tékes párt- és állami hatá­rozatok szorgalmazzák a fi­zikai dolgozó szülők gyer­mekeinek támogatását, szel­lemi és anyagi értelemben. De valahogyan e határoza­tok gyümölcse a kelleténél lassabban érik be. Miként lehetséges, hogy a fizikai dolgozók körében nem elég­gé vonzó az orvosi, a mér­nöki. az agrármérnöki pálya, hogy csak néhányat említ­azonos tárgyból, mondjuk matematikábó egy fél jeggyel, sőt esetenként egész jeggyel is alacsonyabb a szakközépiskolából felvételi­zők átlaga gimnazista tár­saik átlagánál. Újságíró: Tehát minél töb­ben tanulnak fizikai dolgo­zók gyermekei a gimnázium­ban, annál nagyobb a lehető­ség, hogy többen jussanak be az egyetemre is. Páldi János <a Varga Ka­talin Gimnázium igazgatója): A munkás- és parasztgyer­mekek gimnáziumi tovább­tanulási arányát ‘ mutató számok, úgy érzem még meg is szépítik egy kissé a tényleges valóságot. Me­gyei átlagról lévén szó, egyes kisgimnáziumok, községi gim­náziumok, ahol a fizikai dol­gozók gyermekei kényszerű­ségből választják a gimná­ziumot, választási lehetősé­gük más nincs, erősen meg­emelik az átlagot. Itt Szol­nokon, az említett átlagnál jóval kedvezőtlenebb a kép. A Varga Katalin Gimná­ziumban például évente 8— 10 százalékkal csökkent az utóbbi időben a fizikai dol­gozó szülők gyermekeinek száma. Vincze Sándor (a kisújszál­lási gimnázium és szakkö- . zépiskola igazgatója): Kisúj­szálláson nem ilyen szomo­rú a helyzet. Tavaly némi emelkedés volt tapasztalható megfeszített beiskolázási tö­rekvéseink eredményekép­Béres Jenő Bodon Béla Cser Lajos Hegedűs Ottóné Nagy Kálmánná Rontó Károlyné lyába kerüljenek. De ez még kevés, a szülői döntés nélkül csak elképzelés. Újságíró: Igen, a szülők szava gyakran még a gyerek akaratánál is erősebb, de azt hiszem, a fizikai dolgozó szülők nem is nagyon isme­rik ezt a speciális középis­kolai továbbtanulási lehető­séget, a szakosított gimnáziu­mi tagozatot. Bodon Béla (a tiszaroffi általános iskola igazgatója): Különösen falun nem. Mert nem elég, hogy az osztály­főnök megemlíti, beszél ró­la. sajnos nincs eléggé ben­ne a falusi közvéleményben. Béres Jenő: Ami igaz. igaz, a gimnázium propagandája nem a legjobb. No. nem az értelmiségi szülők körében, ők tisztában vannak a le­hetőségekkel. Páldi János: Igen, a gya­korlatban előfordul, hogy a kül a legkülönfélébb lehető­séget adják meg — szakkö­rök, előkészítők, egyéb fog­lalkozások —, hogy segít­sék őket. Számtalan jó pél­dát lehetne említeni. Nagy Kálmánné: A gim­názium költségesebb. Oda csak nem járathatja a lá­nyát akárhogyan az ember. Ott nagyobb a „flanc”. Tímár Jánosné (konyhai dolgozó): Az én kislányom az Áchim úti iskolába jár és kitűnő tanuló. Egyelőre azon­ban úgy vagyunk, a férjem ■ meghalt, hogy csak valaho­gyan a közgazdasági szak- középiskolát el tudja végez­ni. Aztán majd meglátjuk. Nem merünk biztosra gon­dolni. Újságíró: Ügy tudom, hogy a középiskolás tanulók t -V* mára léteznek diákszociális juttatások és ösztöndíj is van. Azt hiszem, a szülők A tehetség jövője sünk az értelmiségi foglal­kozások közül. Miféle szub­jektív és objektív okok ját­szanak közre, hogy kétkezi dolgozók tehetséges gyerekei aránylag kevesen jutnak el az értelmiségi pálya felé ve­zető útra? Ezekre és a hozzájuk ha­sonló kérdésekre kerestük a választ egy kerekasztal be­szélgetésen. Porcsalmi Lajos (a megyéi tanács vb művelődésügyi osz­tályának előadója: Ügy gondo­lom, az átfogó megyei kép ér­dekében néhány adatra elen­gedhetetlenül szükségünk van. Az utóbbi négy eszten­dőben a megye girr, sáziu- maiban a fizikai dolgozók gyermekeinek számaránya a következőképpen alakult: 1968-ban arányuk 65 száza­lékos volt, 1969-ben már há­rom százalékkal kevesebb, 1970-ben 59 százalékra csök­kent tovább, és 1971-ben már csaknem 10 százalékos volt a visszaesés 1968-hoz ké­pest. Béres Jenő (középiskolai szakfelügyelő): Helyesnek tartom, hogy a gimnázium adataiból indulunk ki. Ugyanis talán nem minden­ki előtt egyformán világos — a gimnázium körül még mindig sok a félreértés és eléggé nagy a tájékozatlan­ság—, hogy az egyetemekre és a főiskolákra elsősorban ez az iskolatípus készít fel. Ezt igazolják egyébként az utóbbi évek felvételi ered­ményei is. 1970-ben például száz eredményes felvételiző­ből hetvenhat gimnazista volt és csak huszonnégy szakközépiskolás. Ezzel ko­rántsem akarom a szakkö­zépiskola értékeit kétségbe vonni. Pozsonyi Sándor (a vegyi­művek gépésze): Én úgy tudtam, hogy a szakközép- iskolában érettségizettek a szakágnak megfelelő egye­temeken és főiskolákon ha­tározottan előnyben vannak gimnazista társaikkal szem- . ben. Béres Jenő:' Sajnos, a té­nyek ezt sem igazolják. Még a tr. űszaki egyetemen is, pen. Elismerem, vannak he­lyek, ahol a választás helyett a kényszerűség az úr. És azt is szomorúan tapasztal­juk mi is, hogy a fizikai dol­gozó szülők körében a gim­názium felé vonzódás érez­hetően gyengül. Nagy Kálmánné (háztar­tásbeli, férje lakatos a jár­műjavítóban): Én megmon­dom őszintén, az emberek azt tartják, hogy a gimná­zium egyenlő a semmivel. Egy fabatkát sem ér, így él a köztudatban. Most, hogy a kislányom sorsáról kellett döntenünk, arról, hogy hova is ' adjuk, nem egy akadt, aki úgy vélekedett: csak nem adod gimnáziumba, nem lesz belőle semmi. Cser Lajos (lakatos a szol­noki járműjavítóban): Én is úgy látom, hogy a gim­náziumnál mindenképpen jobb a szakközépiskola. Biz­tosabb, akárhogy nézem. Mert itt vagyok én is, egye­düli kereső a családban, a feleségem beteges, ha végez a gyerek, mondjuk a szak- középiskolában, akkor már biztos szakma, kenyér lesz ,a kezében. Ha meg azután tovább akar tanulni, úgy hozná a sora, még mindig nincs elveszve. Porcsalmi Lajos: Eléggé általános ez a vélemény. Tavaly az első osztályba be­iratkozottak megoszlása is azt mutatja, hogy a fizikai dolgozó szülők körében el­sősorban a szakközépiskola örvend népszerűségnek. Míg a gimnáziumba három szá­zalékkal kevesebben, addig a szakközépiskola első osz­tályaiba 1968-hoz viszonyítva négy százalékkal többen irat­koztak be az elmúlt évben. És ami talán még elgondol- kodtatóbb, nagy számban vannak közöttük jó képessé­gű. kitűnő tanulók. Hegedűs Ottóné (az Újvá­rosi Általános Iskola tanára): Nagy Ágnes és Cser Lali is jó tanulók. És nemcsak szor­galmasak, hanem bizonyos tárgyakban ki is emelked­nek. Mi, az iskola, szeretnénk, hogy valamelyik gimnázium tagozatos osztá­tagozatos osztályok nem a kiemelkedő képességű gyere­kek osztálya, hanem az úgynevezett jó tanulók gyü­lekezete. A tagozat jelenle­gi formájában nem tölti be hivatását. Újságíró: Ügy tudom, hogy a tagozatos osztályokban még a gimnáziumi arány­hoz viszonyítva is kevesebb a fizikai dolgozók gyerme­keinek száma. A megyeszék­hely egyik gimnáziumában például a most jelentkező elsősök között a tagozat le­endő harminchatos létszá­mából csupán három tanuló fizikai dolgozó szülők gyer­meke. Rontó Károlyné (az SZMT gondnokságának dolgozója): Én elismerem, hogy a szak- középiskoláknak vonzóbb a propagandájuk. Amikor a pályaválasztás tárgyában szülői értekezletre hívtak bennünket, bizonyos, hogy a szakközépiskola lehetőségeit sokkal színesebben. alapo­sabban és részletesebben is­mertették, mint a gimnáziu­mokét. De más is van itt: szemléletbeli elmaradás. A férjemtől tudom, aki párt­titkár a munkahelyén, hogy nem egyszer van vita ilyen kérdésben az emberek kö­zött. A dolgozók körében ott kísért bizonyos prakti- cista szempont. Mi szerint egy jó szakmunkás is meg­keres annyit, mint egy kezdő mérnök, minek kínlódni az iskolával. Évekig taníttatni a gyereket. Cser Lajos: Nem ilyen egy­szerű az eset, bár ebben a szemléletben van valami. Másra is kell itt gondolni. Míg általánosba járt a gye­rekem, tudtam neki segíte­ni, mellette tudtam állni. De középiskolában már, gim­náziumban. ha oda jár a gyerek, az én it elemimmel nem tudok neki segíteni. Ne­kem meg nincs arra tehet­ségem, hogy az iskola mellett taníttassam. Vincze Sándor: A tehetsé­ges gyerekek fejlődése ér­dekében a tantestületek tag­jai minden áldozatra készek. Anyagi ellenszolgáltatás nél­anyagi gondjainak enyhíté­sében az ösztöndíj jó szol­gálatot tehetne. Porcsalmi Lajos: A me­gyében jelenleg tízezer kö­zépiskolás közül hetvenöt ta­nuló részesül középiskolai ösztöndíjban. De ők is szak­középiskolások. Az ösztön­díjat pedig azért kapják az üzemektől, hogy a szakkö­zépiskolai tanulmányaik vé­geztével az adományozó üzembe térjenek vissza dol­gozni.- Ehhez még hozzá te­hetem, hogy a pénzt nem is mindig a legtehetségesebbek és a legjobban rászorulók kapják. Elég sok a szubjek­tív módon „elosztogatott” ösztöndíj. Rontó Károlyné: A Nép­lapban olvastam, nem is olyan régen, hogy a szolnoki Városi Tanács tíz ösztöndí­jat alapított gimnáziumi ta­nulóknak, minden megkö­töttség, kötelezettség nélkül. Páldi János: Valóban igaz, a népfront kezdeményezésé­re történt. De az ilyen eset még fehér holló nálunk. Most ugyan sikerül talán hasonló céllal néhány szol­noki üzemet is rávenni az „áldozatra”. Ugyanis, ha ösztöndíjakhoz akarunk jut­ni, és társadalmi. anyagi erőforrásokat keresünk, el­sősorban a termelőüzemek­hez kell fordulnunk. Csak jobban meg kellene érteni­ük nekik Is, hogy a gimná­ziumban tanuló tehetséges munkásgyerekek támogatása nem holmi áldozat, hanem társadalmi kötelesség. Vincze Sándor: Az ösztön­díjak számának növelése bi­zonyára kedvezően hat ma;d a munkás- és parasztszülők gyermekeinek továbbtanulá­sára. A nagyobh anyagi biz­tonság bátorítást adhat a szülőknek. De talán ennél fontosabb lenne és én ezt hangsúlyoznám, a kollégiu­mi elhelyezésük. Főképpen a községekből elinduló tehetsé­ges gyerekek esetében. Tálas Mklós: Kollé­gista vagyok. Jász’edényből kerültem a szolnoki kollégi­umba. Hnev fel tudtam zár­kózni a városi gyerekekhez mindenben, fellépésben, tu­dásban és egyebekben, azt elsősorban a kollégiumi kö­zösség körülményeinek és le­hetőségeinek köszönhetem. Zajacz Magdolna (tanuló): Igen, te szerencsés vagy, mert te bekerültél a kollégi­umba, én azonban hiába je­lentkeztem. Azért utasítot­tak el, mert Besenyszög túl közel van Szolnokhoz. Pe­dig ha tudnák, mennyire messze esik a várostól és azt sem nézte senki sem, hogy a családban testvérek is öten vagyunk. Odahaza ne­hezebb a tanulás. Vincze Sándor: Sajnos a gimnazisták kollégiumi el­helyezése nekünk is gond. A szakközépiskolai osztályok felfuttatása miatt csaknem illuzórikus. Tíz évvel ezelőtt még Kisújszálláson is el tudtunk helyezni kivétel nélkül mindenkit, akinek vidékről kellett volna be­járnia. Ma azokat sem. akik közlekedési nehézségek mi­att képtelenek bejárni. Porcsalmi Lajos: Olyan gondunk is van, hogy mi ugyan központi intézkedés­sel az elmúlt időkben a fi­zikai dolgozók gyermekei­nek negyvenkét kollégiumi helyet tartottunk fenn, de ki tudja mi okból, a rendelke­zésre álló férőhelyet nem tudtuk megfelelő módon be­tölteni. Újságíró: Nem tudom mennyire helytálló, de úgy tapasztaltam, időnként a pályaválasztásban fellépnek bizonyos divatok. Tálas- Miklós: Mikor én készültem a középiskolába, négy évvel ezelőtt, akkor a szolnoki műszeripari szak- középiskola volt a felka­pott. Négyszeres volt a túl­jelentkezés, és jó tanulók kérték felvételüket Emlék­szem, mennyire örültem, hogy bekerültem. Közben azután rájöttem, hogy elté­vesztettem a „kaput”. Nincs technikai érzékem. Az első év végén megfordult a gon­dolatomban, hogy iskolát vál­toztatok, átmegyek a gimná­ziumba. De f különbözeti vizsga miatt visszaretten­tem tőle. Vincze Sándor: Iskolarend­szerünknek egyik hibája, hogy nem eléggé nyitott. Ezt bizonyítja Tálas Miklós esete is. Á iog ugyan meg­van a tanuló számára, hogy menetközben iskolatípust cseréljen, de az előálló ne­hézségek gyakorlatilag a nullára csökkentik az is- kolatínus változtatásának lehetőségét. Újságíró: Ha tehát egy tehetséges gyerek indulás­kor nem jól választ, mi­vel később módosításra alig van lehetőség, ebből eredő­en is csak további hát­ránya származhat. Bodon Béla: Ezért na­gyon fontos általános isko­lában a felelősségteljes, a szinte személyre szabott pályairányítás, biztosítani a szilárd alapot a képessé­gek kibontakoztatásához, a továbbtanuláshoz És még valami: a tehetséges gye­rekek gimnáziumba tör­ténő irányítása ne csuoán a tantestületek üeve le­gyen. Társadalmi érdekről Páldi János Porcsalmi Lajos Pozsonyi Sándor Tálas Miklós e Tímár Jánosné .Vincze Sándor Zajacz Magdolna lévén szó a munkahely ve­zetői, a pártszervezetek fs más társadalmi szervek is érezzék szívügyüknek eze- nek a gyermekeknek a támogatását Vincze Sándor: Sokszor még a jól átgondolt pá­lyaválasztást is megtorpedóz­hatja az előbb említett divat, a váratlan hangulati hatás. Nagy Kálmánné: Nekem mindig az jár a fejemben, hogy mi lesz a gyerekkel, ha mégsem sikerül a fel­vételi. Nem sikerül olyan érettségi bizonyítványt sze­reznie, ami megfelelő len­ne a továbbtanuláshoz. Higy- gyék el, az ember szinte őr­lődik két kő között. Vincze Sándor: Indoko­latlan ez a túlzott félelem. A tehetséges tanulókat nem fenyegetheti az elkal- lódás veszélye. Hogy ez a bizonyos félelem azonban létezik, azzal magyarázha­tó talán, hogy évekkel ez­előtt, amikor a demográ­fiai hullám tetőzött, s ami­kor egyszerre mindenkit fel kellett vennünk a gimnázi­umba, az erősen felhígult mezőnyből bizony csak ke­vesen, csupán a legjobbak jutottak be az egyetemre. Ma azonban már, a hul­lám csillapultával jóval megnyugtatóbb a helyzet. Béres Jenó: Az egyik gimnáziumi tagozatos osz­tályból — 1971-ben példá­ul — amelyben harminc­hármán tanultak, harmin­cat vettek fel az egyetem­re és a főiskolára. Azt hi­szem ez már biztató lehet. De itt is kevés volt a fizikai dolgozók gyereke. Porcsalmi Lajos: Érthe­tő tehát, hogy az utóbbi években megyénkben is csökkent a fizikai dolgozó szülők gyermekeinek áram- •lása az egyetemekre és a főiskolákra. Némelyik egye­tem esetében csupán csör- gedezésről beszélhetünk. 1970-ben például az előző évhez viszonyítva is nyolc százalékkal kevesebben je­lentkeztek tudományegye­temekre. Az orvosira pe­dig csupán 3.6 százalékos arányban. De még az ag­ráregyetemre történő je­lentkezés is eléggé alacsony és stagnál. Mindössze hat százalékos a munkás- és pa­rasztszülők gyermekeinek jelentkezési aránya. Újságíró: A továbbtanu­lás és a pályaválasztás rendkívül összetett kérdés. Sok ága-boga van és számtalan vetülete. A ke- rekasztal-beszélgetés csu­pán egyetlen oldalról kö­zelítette meg: a tehetsé­ges és jóképességű fizikai dolgozók gyermekeinek sor­sa és jövője irányából. A beszélgetés tanúlságaként, né­hány javaslat: növelni kell az általános iskola fokozott felelősségét a pálvaválasz- tás előkészítő szakaszában, meg kell teremteni a tár­sadalmi összefogást a szü­lők visszahúzó szemléleté­nek átalakításában, elen­gedhetetlen követelmény a kedvezőbb ösztöndíirend- szer kialakítása, fokozottan éoítve a termelőüzemek támogatására, és talán az egyik legfontosabb tanulság hogy főkénoen a -falusi te­hetséges gyermekek városi kollégiumban történő elhe­lyezése égetően követelő szükség. A vélem őnvokből ugyanakkor arra is követ­keztethettünk. hogv a fizi­kai dolgozó szü'ők köré­ben tapasztalhat«1) tartózko­dás a gimnáziumtól Isko­larendszerünk jelenleg meglévő ellentmondásaiból is fakad. Valkó Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom