Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)
1972-03-31 / 77. szám
1972. március 31; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A líra tavaszi seregszemléje Tallózás a Kritika márciusi számában Jöhetnek majd a locsolkodók* Egy jászberényi kisfiú panasza: Volt egyszer egy tornákért••• Az első, ígéretes száma után gazdag gondolatébresztő tartalorr. mai jelent meg a márciusi Kritika is. A lap vezető helyen közli Aczgl György Le Monde-nak adott interjúját, A kultúra szabadsága és az állam címmel. Az interjúban Aczél György kultúrpolitikánk alapvető vonásait ismerteti meg a francia olvasókkal. Elmondja, hogy a jelenlegi helyzetben nálunk a marxizmus hegemóniájáról és nem a monopóliumáról beszélhetünk a magyar ideológiai, szellemi életben. Évente általában 4600 könyvet adunk ki. Ezek között vannak olyan művek is, amelyek nem marxista világnézetűek, olyan szép- irodalmi alkotások, amelyeket nem a szocializmus ihletése hozott létre, de művészileg értékesek, gyarapítják tudásunkat az emberi lét feltételeiről. Teret adunk nem realista alkotásoknak is, ha azok rangos művészi értéket képviselnek. De minálunk nincs szabadsága az alantos ösztönökre építő, háborúra, népirtásra, faji gyűlöletre bujtogató „művészetnek”, amely pornográfiává züllesz- ti a szerelmet, az egészséges erotikát. Értelmetlen és ellentétébe csap át az a szabadság-felfogás, amely nem tesz különbséget az érték -s a selejt, a kultúra és az antikultúra között. Ebben az értelemben büszkék ve gyünk arra, hogy Magyarországon nincs olyanfajta szabadság, amely arra épülne, hogy az állam semmibe sem avatkozik bele. Gyurkó László, a Kultúra és közművelődés című írásában rég megérett de csak most kim ondott gondolatokat ad közre. A cikk középpontjában — a közmű velőd és és ezen belül ik a művelődési otthonok problémája álL A szerző a A következő hetek, hónapok érdekes új műsorairól, adásairól, sorozatairól tájékoztatta csütörtökön az újságírókat Pécsi Ferenc, a Magyar Rádió és Televízió elnökhelyettese a televízió tanácstermében. Többek között elmondotta, hogy a közeljövőben kerékasztal beszélgetést terveznek a kamerák előtt az európai együttműködésről. Egy 34 éves dorogi bányász életének legdrámaibb pillanatait villantja fel a „Sötétben- világosban” című dokumentumfilm. A „Vasfejű ugo- riak” forgatókönyve, amelyet Urbán Ernő írt, a Nagykanizsa melletti tanyavilág törzsi szervezetéről, a családok életmódjának alakulásáról szól. a „Tartson velünk Zselicbe’’ című film Szigetvár és Kaposvár kis tájegységéről készült, s érdekessége, hogy a műsort Németh Ferenc, az MSZMP Somogy megyei bizottságának első titkára vezeti. A „Kertjeink” sorozat a telekrendelet megértésében segít eligazodni. Bemutatja azokat a társulási formákat is, amelyek a szövetkezés lehetőségeivel segítik a kiskerttulajdonosokat abban, hogy a pihenésen kívül a család anyagi számításait is megtalálja. A „Kik élnek falun?” című műsor szociológiai felmérés igénybevételével keresi a választ arra. hogyan élnek a ,.tiszta paraszti családok”, illetve azok a „vegyes” családok, akiknek egykét tagja már nem földműveléssel keresi kenyerét. A tévé munkatársai ugyanakkor foglalkoznak a falun élő munkásfamiliák helyzetével is. közművelődés keretén belül a művelődési otthonok szerepének fontosságát hangsúlyozza. A művelődési otthonok — ha hivatásuknak megfelelően látják el feladatukat — a közösségi élet bázisai, és ezzel a közösségi életforma megteremtésének lényeges tényezőjévé lehetnek. Gyurkó támadja azt a szemléletet, amely „megfeledkezik” a milliók tudatának, életformájának, világnézetének nagyon átgondolt és nagyon felelősségteljes formálásáról. Kimondja: az elkövetkezendő 15 évben öt reprezentatív intézményre — az új Nemzeti Színház, egy fővárosi és két vidéki hangversenyterem felépítése, valamint az Operaház rekonstrukciója — szerény számítások szerint is több milliárd forintot költünk majd, és ezt a hatalmas összeget is azok kulturálódására fordítjuk, akik eddig is jártak színházba, hangversenyre, operába. Jó lenne, ha jutna pénz, erő, kapacitás, a reprezentatív intézmények megvalósítására és a közművelődésre Is. De, ha vagy egyikre, vagy másikra juthat, — akkor egyértelmű, hogy azt a közművelődésre kellene fordítani. Igazának bizonyítására megjegyzi a szerző, hogy több száz művelődési otthont meg kell szüntetnünk, anyagi fedezet hiánya miatt. Még egy nagyon megszívlelendő részt emelünk ki Gyurkó cikkéből. A közelmúltban francia kultúrhá- zakban járt. Megkérdezte az intézmények igazgatóit, hogy ebben a házban játszanak-e bulvár-darabokat, kom- mersz-fikreket. A francia népművelők megdöbbenéssel és értetlenséggel felelték: „De uram, ez kultúrház. Mi az államtól azért kapjuk a pénzt, hogy itt kizárólag kultúrát terjesszünk.” (A következtetések levonásához úgy Háromrészes film készül a csepeli gyáróriásról, politikai és társadalmi múltjáról, az ott dolgozó emberek helytállásáról, gondjairól, és terveiről. A „Percek alatt egy épület” című adás a szolnoki előregyártó könnyű- szerkezetes épületelemgyár mezőgazdasági termékeire hívja fel a figyelmet. Élő kapcsolásra épül az a műsor, amely „Halló Leningrád, Halló Budapest” címmel a leningrádi Elektroszila és a Ganz Villamossági Művek között teremt összeköttetést. Az ismeretterjesztő műsorok közül különös figyelmet érdemelnek a Dózsa György- gyel foglalkozó programok. A félezredes jubileumra öt dokumentumfilm készül a legjobb magyar történészek közreműködésével, akik a legfrissebb kutatási eredményekre támaszkodva ismertetik a parasztháború előzményeit, történetét és visszhangját. Beszámol a televízió a ceglédi Dózsa emlékünnepségekről is. „Honnan tudjuk?” a címe annak a hatrészes sorozatnak, amely az atomfizika sokak által hallott, sőt használt, de kevéssé ismert fogalmait próbálja tisztázni. A szórakoztató műsorok közül érdekesnek ígérkezik a hét adásból álló „Olimpiai vetélkedő”, melyben a legjobb sportegyesületeink közül nyolc indul, és a győztes a Magyar Testnevelési és Sportszövetség által felajánlott sportlétesítményt kapja. A következő negyedév ugyanakkor több mint tíz új magyar tv-játékot is tartogat a nézőknek. (MTI) hisszük nem kell kommentár, — ami jónémely, helyi viszonyunkat illeti.) Az előző cikkel szoros gondolati összefüggésben jelent meg Sőtér István A kultúra fogyasztói című értekezése. Kevesek birtoka maradjon-e a kultúra, vagy váljék a tömegek birtokává? Lehet-e különbség a kevesek és a tömegek kultúrája között? — kérdezi a szerző. Lenin tanítása a kétféle kultúráról nem a kevesek és a nagy tömegek művelődése közt tesz különbséget, hanem a kevesek uralmát, érdekeit szolgáló kultúra —, és a tömegek érdekeit szolgáló műveltség között. Az igazi kultúra sosem marad a kevesek magánügye, még akkor sem, ha egy uralkodó hívta életre, és egy királyi udvarban vagy néhány szalonban talált első otthonára. Minden remekmű igényt tart arra, hogy az emberiség közkincsévé váljék... Végh Antal arról ír cikkében, hogy mit jelent Nyíregyházának a főiskola. Egymondatos felelet a kérdésre: „A tanárképzősök kitöltik ha kell, Nyíregyháza egész kulturális közéletét.” A Nemzet, nemzetiség irodalom rovat ezúttal is közöl forrásértékű anyagot. Sokatmondó Laco Novomesky és Balázs Béla 1946-beli levélváltása. A színház kritikai rovat Illyés Gyula Különc című drámájának, Galambos Lajos Fegyverletétel című drámájának és Dobozy Imre A tizedes meg a többiek című színdarabjának elemzését adja Szigethy Gábor, Nagy Péter és Tarján Tamás tollából. Veres Péter Aszály című regényéről, Ladányi Mihály verseskötetéről, Kardos G. György új könyvéről és más, közelmúltban megjelent műről olvashatunk az irodalom kritikai rovatban. — ti — Nagyvázsonyi lovasjátékok Az idén augusztus 4—5—6- án ismét megrendezik a balatoni és a bakonyi idegen- forgalmi idény kiemelkedő eseményét, a nagyvázsonyi történelmi lovasjátékokat. Rendező bizottság csütörtökön ülést tartott Nagyvá- zsonyban. Megbeszélték a nagy tömegeket vonzó eseménysorozat programját. A kosztümös játékok során ismét felelevenítik a nagyvázsonyi Kinizsi vár történelmi eseményeit. Bemutatják a végvári vitézek életét, az egyik nagyvázsonyi kuruc-labanc csatát, adóznak Kinizsi Pál emlékének. A kosztümös bemutatót az idén nemzetközi lovasverseny egészíti ki. A nemzetközi díjugrató versenyre osztrák, csehszlovák és jugoszláv lovasokat is meghívtak. K<as^exihon Tatabányáról Tatabánya várossá nyilvánításának 25. évfordulójára összeállítják a város életéről szóló kislexikont. Az érdekes és jelentős munkára a Komárom megyei könyvtár munkatársai vállalkoztak Négyszázötven oldalon több mint 300 címszó alatt foglalják össze, hogy a 25 év alatt milyen üzemek, szervek, intézmények működtek a városban, s kik álltakezek élén. összegyűjtik mindazoknak a személyi adatait, akik a bányászváros érdekében tevékenykedtek. A lexikont októberben adják ki. Szinte minden mai költő szerepei a Magvető kiadó „Szép versek 1971” című antológiájában, amely József Attila születése és a költészet ünnepnapján: április 11- én jelenik meg a múlt év legszebb magyar verseinek csokrát kínálva. Költészetünknek a mai szovjet lírához fűződő bensőséges kapcsolatát szemlélteti az Európa kiadásában megjelenő „Férjhez mennek az angyalok’l című versgyűjtemény, amely a szovjet köl-. tészet jelenéről ad képet. A líra tavaszi seregszemléjén önálló kötettel jelentkeznek a „Költők egymás közt” fiataljai közül Apáti Miklós „Vándorút” Beney Zsuzsa „Tűzföld” Kertész Péter „Hangulatjelentés” című kötetével és Oravecz Imre „Héj” című válogatásával. a Darázs Endre posztumusz kötete a Szépirodalminál jelenik meg „Egy főkönyvelő hegedül” címmel. Ugyanitt lát napvilágot Erdélyi József „Aranylakodalom’! és Jékely Zoltán „Az álom útja” című kötete. Illyés Gyula „Befejezetlen versei” után a Szépirodalmi Mikrokozmosz sorozatában Nagy László „Ég és föld” című oratóriuma lát napvilágot. Somlyó György „A mesék második könyve” kötete próza versei gyűjteménye. Jannus Pannonius halálának 500. évfordulóján jelenik meg költeményeinek bővített kiadása „Janus Pannonius versei” címmel. Válogatta, szerkesztette és bevezető tanulmányát írta: Kardos Tibor. A klasszikus magyar irodalmat Berzsenyi Dániel teljes életművének „Osztályrészem” című kötete és Vörösmarty Mihály „összes költői művei” kétkötetes kiadása képviseli. A világirodalom versei közül Robert Browning „Téboly-cella” kötete a költőt legjellemzőbb oldaláról: drámai monológjaival mutatja be. Tavaly a Szovjetunióban rendezett Magyar Drámai Fesztiválon 75 szovjet együttes közül a tar tűi Vanemui- ne Színház nyerte el a magyar Művelődésügyi Minisztérium I. díját, Az ember tragédiája előadásáért. A közelmúltban a Thália Színházban, majd Székesfehérváron és Veszprémben mutatták be Madách művét. Épp Kaudi rendezésének lényege valóban az ember tragédiája. Az Istenközelségből, a paradicsomi felelőtlenségből magáraeszmélé- sének pillanatában önként elszakadt ember magányos küzdelme. A történelmi ütközőpontok csak a hátteret adják ahhoz a drámához, amelyet a mindenkori ember kénytelen megvívni elsősorban önmaga belső problematikájával, félelmeivel és vágyaival, a kor és pozíciója által biztosított szükségszerűségekkel, szabadság-lehetőségekkel, a döntés súlyával. Lucifer az egyén belülről fakadó sajátos közvetlenségével, kegyetlenségével s ugyanakkor önmaga iránti elnézéssel vitatkozik Ádámmal. E kettős ember-én kiegészítője, ellentéte Éva, akihez hol Ádám, hol Lucifer fordul elveinek támogatásáért. Az észt előadás legkorszerűbb eleme a szereplők szubjektivitása. Érzelmeiket, gondolataikat, a mai fiatalember őszinte reakcióival, leplezet...Amit mi jászberényi srácok játszótérnek neveztünk. A Nádor utca mentén terült el, lombos fák vették körül, dús levelű bokraival, hatalmas füves pályájával valóságos gyermekparadicsom volt. Két általános iskola tartotta ott tornaóráit, de mi az órák után is ott találkoztunk — 50—60 olykor 100 gyerek is — és játszottunk önfeledten senkitől és semmitől zavarva. Azután lakóházakat építet. tek a kert helyén apró ablakos sok emeletes, hatalmas kőházakat. Mi — akiknek száma a lakótelepre költöző tizen-évesekkel növekedett megértettük, a felnőtteknek kell a hely. Mit tehettünk mást útrakeltünk új játszóteret keresni. Az út túlsó oldalán birtokunkba vettük a nagy templom melletti üres teret. Sajnos a honfoglalás örömében nem volt sokáig részünk. A városi tanács fel- ásatta, majd lebetonoztatta a teret amiből végül autó-parkírozó lett. Nagyon elkeseredtünk. de ettől függetlenül igyekeztünk megérteni a „magasabb szenrmontokat”. Miután más választásunk nem volt, játszóhadszínterünket áthelyeztük az egyetlen még szabadon álló területre a Zagyva partra. Igaz az elhanyagolt gazzal benőtt folyópart nem volt a legideálisabb játszóhely. Lálen és áttételek nélküli egyszerűségével élik át. Az érzelmek a színpadon, a játékpillanatban előttünk születnek. Ádám, a naív, jószándékú, alapvetően becsületes ember minden színben a saját belső drámáját éli át. Végleges érzelmi hevességgel ütközik össze egyén és közérdek, erény és mocsok, idea és valóság. Ádám elbukásait az észt előadásban nem óvja isteni kéz, meghal mint Mil- tiadesz-, mint Danton, s a bolygóközi jelenetben szemérem nélkül, nyílt színen vergődik a halál iszonyú rémületében. Nincs elvont finomkodás a színpadon. Ádám és Éva új és új egymásra találásakor a férfi és a nő kívánja meg egymást, nem pedig a két ősidők óta összetartozó lélek érzi meg a másikban párját. Pőre érzelmek mutatkoznak előttünk még Lucifer cinizmusában is. A három igen fiatal, ragyogó képességű színész játéka, szövegmondása, mozgása egyaránt feszült, szenvedélyes. Ahogy a mai kor fiatalemberét alig kötik viselkedési konvenciók, úgy itt a színpadon sem szelídítik az ösztönreakciókat külső formulák. A jelmezek kiválóan támogatják ezt a koncepciót. Ádám végig mezítláb, mezítelen felsőtesttel, egyetlen világos nadrágban játszik, a történelmi korokat egy-egy búnkat sokszor megvágtuk a szétszórt üvegcserepekben, labdánk is gyakran gurult a Zagyvába. Hamarosan kiderült, hogy ezek csak apró hibák. Az igazi baj ott kezdődött — legalábbis részünkre —, hogy idősebb pajtásaink, a kisze- sek elhatározták: sétányt hoznak létre a Zagyva-parton. Azóta is fákat vágnak ki, bokrokat nyesegetnek feltöltik az utat. vagyis megteremtik a majdani sétánynak az alapjait. Dicséretre méltó elgondolás, minden elismerés azoké, akik vasárnaponként ásóval, fűrésszel, baltával kezükben ott dolgoznak. Csak azt nem tudjuk, hogy velünk mi lesz mert ezek után a Zagyvapartról is ki vagyunk tiltva. Pedig szeretnénk néha a tanulás mellett játszani is. Labdába rúgni, egymást kergetni, meghemperegni a jő illatos fűben. Az autó parkírozóba ha bemerészkedünk, elzavar a rendőr, a lakóházak közötti udvarra ha levisszük a labdát a házfelügyelő fenyeget veréssel bennünket. Tanácstalanok vagyunk, mit tegyünk. A felnőttektől nem merjük megkérdezni, tudjuk, nem szabad őket zavarni olyankor amikor azon fáradoznak, hogy gondtalanná, széppé tegyék gyermekkorunkat. Lejegyezte: — Illés — ráborított műanyag köpeny, fejdísz vagy kellék jelzi. Ugyanígy Éva épphogy szükséges öltözéke is állandó. Lucifer ördög-isten voltát, fekete nadrág és fekete pulóver mutatja. A díszlet is a lehető legegyszerűbb, (A jelmezekkel együtt Mari-Liis Küla munkája) Függesztett sötét falakra vetített képek illusztrálják a kort, amelyben a jelenet játszódik. Beszélni kell még a tömegmozgatásról, amely kiválóan kapcsolódik a három főszereplő játékához. összefogott, szenvedélyes és a színek tartalmának megfelelően hol hátteret ad a főszereplő-hármas jelenetéhez, hol primér jelentőséggel veszi át a hangot A mellékalakok kiváló játékát a tartui Vanemuine Színház legjobb erői biztosítják. Mindent összevetve a vendégelőadás új drámával gazdagította irodalmunkat. S az eredmény nemcsak á Tragédia felfogására szorítkozik, amelyet ezután már aligha lehet megszokott stílusában játszani, de felhívja a figyelmet egész klasszikus drámairodalmunk vizsgálatára. Nemcsak Shakespeare-t lehet és szükséges koronként átértékelni, új rendezési lehetőségekkel korhoz szólóvá tenni, de az észt előadás tanulsága szerint van mit keresni saját portánkon is. Egri Mária Mit ígér a tv ? Sajtótájékoztató a televízió második negyedévi műsortervéről Madách észt előadása
