Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)
1972-03-19 / 67. szám
Gyenge döntő Nincs akadály _ Nálam, ez srabály sohasem adok kölcsön a barátaimnak. Csak a barátság szenvedné kárát. — Ez esetben bátran kölcsönözhet nekem pár száz forintot: mi sohasem voltunk barátok. Ki mit nézzen A család gépkocsi-túrára Indul. Péter elhelyezkedik a hátsó ülésen, és nézi a tájat: — Mama, nézd, tehén! — Mama, nézd, csikó! — Mama, nézd, kislibák! — Papa. papa. nézd csak, egy szőke! Túlzósok — Ismertem egy olyan embert, ak% minden egyes alkalommal, amikor meg- mórtotta a tollát, utána lefedte a tintatartót, nehogy a tinta elpárologjon. — Ez semmi. Ismertem égy olyan embert, aki éjszakára megállította az óráját, nehogy tönkrcmenjen. — Ugyan, ez semmi. Nekem volt egy olyan ismerősöm, aki lelhagyott a7 olvasással, mer, félt, hogy túlságosan hamar tönkremegy a szemüvege. Szemorvosnál — Mindenekelőtt azt tisztázzuk, hogy engem Iát-e?! (A Wochenpresse-ből) CÉLZÁS — Ha mosolyog, mindig ellenállhatatlan vágyat érzek. hogy meghívjam magamhoz... — Ó, ön hízelegi — Ó, nem. Csak fogorvos vagyok. Kezdő gitáros A barátnő — Gyönyörű a ruhád, drágám! Ha majd ismét divatos lesz, én is veszek magamnak ugyanilyet. A viláa ieqréaihb vicce Peti hazajön a bizonyítvánnyal és megszólal: — Apu, fogadjunk, hogy nem tudod aláírni a neved behunyt szemmel... i Dilemma A minap olvastam az újságban, hogy egészségtelen a szűkszárú csizma, mert trombózist okozhat, nyilatkozott az orvos. Most vannak igazán bajban a nők. Az orvosra, vagy a divatra hallgassanak?! — de — Burbulya II. nyilatkozik Sportiníerjú a javából A közelgő három és feledik fordulót megelőzően, a szurkolók egybehangzó kívánságának megfelelően, a Sajt és Népe lap sportrovat vezetője felkereste Burbulya Il-t, hogy válaszoljon néhány, a szurkolókat rendkívül érdeklő kérdésre. Az interjú elkészült, s most ebből közlünk néhány „kérdés—felelet”-et, — okulásul. Az újságíró: S mi a véleménye a csak a pénzt haj- hászó sportemberekről? Burbulya II: Elítélem őket. Panta rei. Mondták a művelt görögök. Ami azt jelenti, hogy a víz elfolyik, minden változik, a pénz értéke is, mennyisége is, neme is, csak egy marad meg: az ember. Én! A szubjektum. Aki emberi emberségével nem törődik, aki megfeledkezik arról, hogy voltaképpen ő homo ludens, játékos ember, s nem harácsoló, az tegye le a lantját és a fot- ballcsukáját. Az újságíró: Mi a véleménye, árt-e ha a labdarugó művelt, széleslátókörű, politikailag tisztán látó, erkölcsileg magasan kvalifikált ember? Burbulya II: Kicsit furcsán fogalmaz, kérem... Mi az, hogy árt-e? Véleményem szerint, egy jó nyesett keresztlabdához nem árt tudni a nyesés! és a beesési szög hányadosát. Ezt azonban hogyan lehet megtudni? Csakis az iskolában és csakis tanulva. Széles a pálya, széles a kör, ezekután természetes, hogy elképzelhetetlen egy labdarugó széleskörű ismeret nélkül. Az, hogy a sport politika, közhely számba megy. Én is ott a pályán, amikor hasra esem a tizenhatos vonalán, politizálok. Ha beljebb esek, megadják a tizenegyest, nem esünk ki, ha kijebb esek el, nem adják meg, kiesünk. S ez már magyar és egyetemes sportpolitikai kérdés; És erkölcsi is természetesen; Az újságíró: Mi a kedvenc könyve és ki a kedvenc színművésze? Egyáltalán milyen viszonya van a kultúra többi ágához? Burbulya II. Nehéz kérdést tett fel. Még az edzéseken is, sőt néha játék közben is olvasok. Mi a kedvenc könyvem? Azt hiszem Dante Isteni színjátéka és Vergilius Aeneise, Mind a kettő eredetiben, természetesen. Kedvenc színművészem Lawrence Olivier. A kérdés további részére válaszolva, azt hiszem, hogy jó a viszonyom a kultúra többi ágához is. Picasso kék korszakát egyenesen imádom, a zenében Vivaldi és Monteverdi a kedvencem, meg az Illés; Az újságíró: Végezetül, mivel tölti a szabad idejét, ha van? Burbulya II: Helyes volt hozzátenni, hogy „ha van”. Mert nekem nincs szabad Időm. Most készülök a kandidátusi értekezésem megvédésére, a „Gömbtestek ekvivalenciája, különös tekintettel az oválisán nyújtott pályákra” címmel. Befejezés előtt áll az „Egy profi megdicsőülése és halála" című parabolám, s ha mégis van néhány percem, azt hat gyermekem nevelésével töltöm. Eddig az interjú részlete!, amelyet az újságíró a nyomdai leadás előtt megmutatott Burbulya II-nek, aki szájtátva betűzte végig rövid fél nap alatt. — Áztat nem is gondoltam volna, hogy ilyen menő fej vagyok.. i Hogy én miket mondok! Csak arra vigyázzon kérem, hogy baj ne legyen. Nem sértő az a gömbtestek ekviizéje? Nem? Meredek, állati klasszán meredek, amit lenyomott. Ha a haverok ezt elolvassák, be- diliznek a gyönyörűségtől. Csak egyet mondjon már meg.. j Az a Vivaldi, meg a Monteverdi nem játszott valamikor a Milánban ? Állati ismerősek ezek a fickók. t . Biztos, ami biztos... (Az Eulenspiegel-ből) Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete SÍD. csípés B. VOLK: Aktatáska az asztalon Az Igazgató csengetett és Plombcsevszkijt kérte. Azt válaszoltam, hogy Plomb- csevzskij valahol itt van, csak kiszaladt valahova, még a táskáját is az asztalra dobta. Egy óra múlva az igazgató újra kereste. — Plombcsevszkij még nem 'jött vissza, — közöltem vele —, de valahol itt lehet, hiszen a táskája az asztalon van. Ebéd előtt a telefonkagylóban ismét felhangzott az igazgató hangja. — Plombcsevszkijt tetszik keresni? — vágtam elébe. — Azt mondják, leugrott a büfébe, bekap valamit. A táskája is az asztalon van. Mikor visszajöttem az ebédről, ismét csengett a telefon. — Plombcsevszkijt kéri? — Igen, — mondta ingerülten az igazgató. — Valahol itt van, — nyugtattam meg, — lehet, hogy sokan vannak a büfében. Negyed négykor ismét felcsörgött a telefon. — Plomb... Plomb... Plomb... — valaki esuklott a telefonba. Hangja után ráismertem az igazgatóra. — Plombcsevszkij? — siettem a segítségére. — Hogyne, megjött, de megint elment. Hogy? Miért nem mondtam meg neki? Mert mikor megjött, én mentem el. De itt van, a táskája az asztalon van. A kagylóban nyögés hallatszott. A munkanap vége felé Valami mániákus pasas hívott fel. — Az asztalon van az aktatáska? — kiáltott a kagylóba. — Micsoda? — Azt kérdeztem, a táska az asztalon van-e? J —- Jal — hasított belém villámcsapásként. — Igen, itt van! Megvan Plombcsevszkij! — Kicsoda? — csodálkozott az Igazgató. — Plombcsevszkij, — mondtam örömmel, — megvan! — És az aktatáska? — kérdezte az igazgató. — Mi van az aktatáskával? — És ml van Plombcsev- szkijjal, — kérdezett vissza az igazgató. — Hiszen mondtam már, hogy Plombcsevszkij megvan. — És az aktatáska? — tért vissza a kezdő gondolathoz az igazgató. — Ügy tűnik, kiment, de valahol itt van. Plombcsevszkij ugyanis az asztalon van... Egy hét múlva az igazgatóval együtt elhagyhattuk a kórházat. Jól kipihentük magunkat, már mindketten dogozunk. Ma reggel azonban ismét felhívott az igazgató és Plombcsevszkijt kérte. Azt válaszoltam, hogy Plombcsevszkij valahol itt lehet, de kiment valahova, a táskája ugyanis az asztalon van. Molnár Sándor fordítása Túlzás A skót házaspár Amerikába utazik. A tengeren vihar dühöng. A feleség pánikba esik és kétségbeesetten felkiált: — Süllyed á hajó! Ez rettenetes! — Ugyan ne túlozz — mondja a férje nyugodtan. — Nem a tiéd. miért csapsz ekkora lármát? Tavaszi munkák ELSZÁMOLÁS Doktor úri Nem használ Mennyivel tartozom önnek? a gyógyszer, amit felírt, — 40 forinttal asszonyom, ugyanolyan rosszul hallok. — 70 forintot mondott? Másik orvoshoz fordulok. — Nem, nem csak 60-afc Cukkolás Nincs rá szükség Mi történt veled? — kérdi ámulva a titkárság egyik idősebb dolgozója a csinos titkárnőt — hat hónapja dolgozol nálunk, ez idő alatt csak párujjnyi miniszoknyában, testhez álló pulóverekben, vagy áttetsző blúzokban jártál. Mi történt, hogy most egyszerre hosszú szoknyát és bő kardigánt hordasz? — Semmi Ijjilönös, csak időközben megtanultam gépelni és már a gyorsírással sincs problémám.
