Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-19 / 67. szám

1972. március 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A ZENE VILÁGA Cselekvés helyett — éneklés ? „A gróf, a gróf, a vízbe fúl, mentsétek meg őt”! — énekli izgatottan és hosszasan a kórus a tó partján, anélkül, hogy való- Dan tennének valamit a vízzel viaskodó ember érdekében, míg — a szám végére érve — a gróf valóban meg nem fullad. Ilyen opera, persze a valóságban nincs, de aki ezt a maró szatírát kitalálta, kitű­nő érzékkel tapintott rá az operaműfaj egyik létező ellentmondására. Arra, hogy az operahősök gyors intézkedést kívánó drámai helyzetekben, határozott cselekvés helyett inkább énekelni kezdenek. Nézzünk egy ismert példát: Donizetti Lamrrermoori Lucia című operájának egyik főhőse. Lord Asthon megtudja, hogy a húga, Lucia ti­tok'. an a család legnagyobb ellenségével, Rawenswood Edgárral jegyezte el magát. Asthon a vőlegény távollétében, hamisított levelek segítségével megrágalmazza Lucia előtt és a lányt saját szövetségeséhez, Buk- law Artúrhoz kényszeríti feleségül. A fé­nyes esküvőre egyszerre csak betoppan a régi vőlegény, Edgar. Halálos ellenségek kerülnek egymással szembe — azt gondol­nánk, hogy a felbőszült férfiak azonnal egy­más torkának ugranak. Nem ez történik. A hat főszereplő: Lucia, a társalkodónője, a nevelője, Lord Asthon, Edgar és Artur, pillanatnyi döbbent csend után pompás együttesben, a híres sextettben éneklik el érzelmeiket: az ijedtséget, a megilletődött- séget, a döbbenetét, a dédelgetett terv meghiúsulásán érzett dühöt, a felháboro­dást — attól függően, hogy melyiküket ho­gyan érinti az esküvő ténye és Edgar vá­ratlan betoppanása. A mintegy négy per­ces sextett után valóban kitör az általá­nos felfordulás és a férfiak kardot rántva Edgárrá rontanak. Miért volt szükség erre a négyperces halasztásra ? Azért, mert az opera nemcsak drámai, zenei műfaj is. A zene pedig időben le­játszódó művészet, tehát bizonyos időre van szüksége, amíg valamit kifejezhet. A Lammermoori Lucia sextettjében a zene­szerző, Donizetti lényegében egy villanás­nyi mozzanatot, de a legdrámaibbat, Edgar váratlan belépésének pillanatát tágította ki négypercesre, hogy az operaműfaj nyel­vén, zenében fejezhesse ki az esemény torokszorító feszültségét. A XVIII. századi operák kettős szerke­zetű összetétele, a zongorakíséretes, szaba­dabb lejtésű, beszédszerű recitativók és a zenekarral kísért, kötött ritmusú, dallamo­sabb áriák váltakozása lódította előre, il­letve állította meg az eseményeket. A re- citatívókban gyorsan pergett a cselekmény, hogy azután az áriákban megálljon és a zeneszerzők nagy élvezettel kibontakoztat­hassák lírájukat. Íme erre is egy példa Mozart Don Juan című operájából: Mi tör­ténik az egyik recitatívóban és az azt kö­vető áriában? A recitatívóban pillanatok alatt a következőket látjuk: Masetto Don Juan megverésére készül: a Leporello kö­penyébe öltözött Don Juan a gyanútlan Masettótól megkérdezi, milyen fegyverei vannak, mindet elszedi tőle. végül irgal­matlanul megrakja és eltávozik. A i iga tó Masettóra menyasszonya, Zerlina talál rá. A legény elmeséli neki, mi történt vele. Szidja a gaz Laporellót, mert össze-vissza verte, sőt még arról is beszámol a lány­nak, hol fájnak az ütések nyomai. Eddig volt hát a cselekmény, és ekkor jön a megállás: Zerlina — legalább kétszer olyan hosszú idő alatt — gyönyörű áriát énekel arról, hogy vőlegényét szerelmével gyó­gyítja majd meg. A történés hordozója a XVIII. században tehát a recitativo. És mégis, bizonyára na­gyon csodálkoznának a mai rádióhallga­tók és a lemezvásárlók, ha „Részletek Mo­zart Don Juan-jából” címen nem áriákat, hanem recitatívókat hallanának. Hiába, ebből a szempontból a szép zene fontosabb, mint a cselekmény. Persze, ez a két dolog nem okvetlenül mond ellent egymásnak. Mozart felvonászáró fináléi például — noha zenei szerkezetüket tekintve nem a recitativók, hanem az áriák fajtájába tar­toznak — mégis nagyon cselekményesek. S az áriák között is találhatunk olyano­kat, amelyek előreviszik a történést. Az opera fejlődésének további útján megszűnt a merev határvonal recitatívó és ária között. A zongorakíséretes recitatívó fokozatosan kiszorult az operákból, az áriák pedig egyre jobban közeledtek az élő be­széd lejtéséhez, és ez sokat enyhített a cselekvés és éneklés régebbi ellentmondá­sán. Igaz. cserébe elsikkadt az elmúlt szá­zadok dalműveinek legnagyobb vonzóereje is: az áriák magával ragadó, érzéki szép­ségű dallamossága. Kertész Iván A könyvév Magyarországon Fábián Zoltán, az írószövetség titkára nyilatkovik Miután Furceva minisz­terasszony nyilatkozatban tolmácsolta a Szovjetunió javaslatát az UNESCO-nak, hogy egy évet szenteljen a világ a könyveknek is, s az UNESCO lelkesen elfo­gadta a javaslatot, az 1972- es évet minden országban a könyv ünnepének nyilvá­nították. Hazánkban sajátos'arculat- tal jelentkezik a Könyvév, mert átfut az 1973-ban meg­rendezendő Nemzetközi Könyvévbe, melyre a Hess András évforduló ad alkal­mat Fábián Zoltán író, az Író­szövetség titkára, a Nemzet­közi Könyvév magyarorszá­gi gondozója így nyilatko­zik az első félév néhány je­lentősebb vállalkozásáról: — Augusztusban tartjuk meg a Nemzetközi Könyvtá­rosi Konferenciát. Egyelőre csak annyit, hogy az egész világról számos könyvtáros érkezik hazánkba. Hogy az érdeklődés nagyságáról ké­pet alkothassunk, szeretném elmondani, hogy csak az Amerikai Egyesült Államok­ból száztizén jelenttették be részvételi igényüket. A ta­nácskozás Budapesten lesz, de utána vidéki könyvtára­inkat látogatják meg a vendégek, hogy megismer­kedjenek mindazzal, amit a magyar könyvtárélet terem­tett. Általában az a törek­vés — folytatta Fábián Zol­tán —, hogy az idei könyv­hetet is a nemzetközi könyv­év jegyében rendezzék meg az egyes megyék is, így a könyvhétnek a szokásos programon túl valami sajá­tos jelleget is adjanak. — Nyíregyházán például még a könyvhét előtt — májusban — gyermekkönyv- hónapot tartanak. Már az előkészítés során felmérik az egész megye területén, hogy mennyire vannak el­látva a gyerekek könyvvel. Ennek a fölmérésnek a ta­nulságait aztán tanácskozá­son vitatják meg. Majd a „Gyermek olvasóvá nevelé­se” címmel továbbképzést indítanak gyermekkönyvtá­rosok és pedagógusok ré­szére. A gyermekkönyvhó- nap alkalmával rendezik meg a Kincskereső című gyermeklap ankétját is. Előadásokat tartanak, me­lyek a gyermekirodalom és a gyermeklélektan problé­májával foglalkoznak, a színházban pedig a gyer­mekirodalomból összeállí­tott esten mutatkoznak be színészeink, előadóink az if­jú olvasóknak. Számos ki­állítást is rendeznek — so­rolja tovább Fábián Zoltán a gyermekkönyvhónap nyír­egyházi eseményeit —, a gyermekkönyvkiállítást és a gyermekkönyvekhez készült illusztrációk kiállítását sze­retném ezek közül megem­líteni. f — Az első félév másik jelentős vidéki eseménye a Békéscsabán megrendezen­dő Első magyar könyvköté­szeti tanácskozás lesz. Nyom­dászok, írók, műszaki szer­kesztők, grafikusok eszme­cseréje zajlik majd a könyvről, mint műtárgyról. A híres Kner Nyomda vá­rosában tartandó gyűlés időpontja május 26—27, ez egybeesik az Ünnepi Könyv­hét megnyitójával. Az esz­mecsere legfőbb gondolatai az olvasók körébe is elke­rülnek, hogy a korszerű könyvművészetnek minél több hívet toborozzanak. — Szolnokon három év óta rendezik meg az írók— könyvtárosok találkozóját,, mindig sajátos arculatot ad va a könyvhéten tar­tott tanácskozásnak. Az első alkalommal például a könyvtárosokért anyagi ál­dozatokat is vállaló meg­mozdulás jött létre minden­felé a megyében. Az idén a nemzetközi könyvév alkal­mából a következőt terve­zik: május 29-én, 30-án és 31-én háromnapos tanács­kozás lesz, melynek első vi­tatémája a nemzetközi könyvhéthez kapcsolódik, ismerteti a Hazafias Nép­front addigra már elfoga­dott kulturális munkatervét. A másik vitatéma a perio- dikumok sajátos helye az információ-hordozók között. Ezen a jelentős és fontos tanácskozáson arról lesz szó, hogy a télevízió, a film, a rádió fejlődése, ha­tása, előnyomulása milyen feladatot ad a folyóiratok­nak, mennyiben változtatja meg azok szerepét, mennyi­ben növeli jelentőségüket. — A nemzetközi könyvév legközelebbi eseménye már­cius elsején lesz Hatvanban. A városi könyvtár a me­gyei közmüvelődésügyi ta­náccsal közösen ankétet rendez az olvasóvá nevelés­ről. Az ankét kapcsolódik a városi könyvtár új épület­szárnyának a felavatásához. Horváth Gitta RIDEG GÁBOR; t// A szolnoki képzőművészet története 3. A magyar életképfestészet kialakulása: Ujházy és Böhm A szolnoki képzőművészet első korszakába tartozik, de sem Pettenkofenhez, sem a Munkácsy-tanítványokhoz nem kapcsolódik két festő, Üjházy Ferenc és Bőhm Pál munkássága. Az életkép kialakulása szükségszerű folyamata volt a magyar polgári művészet fejlődésének. Részben útke­resés, részben az igények kielégítésére való törekvés. Ezektől vezettetve jutottak el Szolnokra az előbb emlí­tett művészek is. A pesti kiállításokon Üj­házy Ferenc képei képvisel­ték a valóság hű megfigye­lésén alapuló zsáner jelene­tek ábrázolását a Rahl-isko­ban Pettenkofen művei ré­vén — ismertté és népsze­rűvé vált. Itt a közvetlen élmények hatására művésze­te elmélyült, megnemesedett. Legjobb képein a plen-air festészet jegyeit is felismer­hetjük. A francia plen-air festők törekvéseitől függet­lenül jutott el a természet megfigyelésétől a szabadban való festés, az ábrázolás közvetlenségében, frissessé­gében is bemutatkozó művé­szi módszeréhez. Festészetében új értékelé­sét adja az ember és a táj viszonyának, alakos tájké­pei a magyar alakos tájkép­festészet legjobb törekvései­vel rokon. képeket, egy-két alakkal, valami érdekes motívum, szélesen kezelve és élénken színezve és ami fő, világo­san, amennyire csak lehet.. Holmi kis scénát a szabad­ban, füvekkel, virágokkal, fákkal, érdekesen és ízlés­sel. ..” — a korszak végére az igénytelenség rutinszerű, sémákkal dolgozó kielégítése lett. A fejlődés útja a to­vábbiakban a zsánerképfes­tészettől egy magasabbrendű realizmus felé vezetett. S bár ezt az előző korsza­kot alapvetően az életkép kialakulása és fejlődése ha­tározta meg a szolnoki mű­vészetben, nem tekinthető mellékesnek az említett kor­Edvl Illés Aladár: Szélmalmok la (bécsi mester az akadé- mizmus tipikus képviselője) népieskedő magyarországi követőivel, Thán Mórral és Lotz Károllyal szemben. Bár munkássága a magyar életképfestészet szempont­jából jelentős, mégis har­madrangú művésznek kell mondanunk, aki festői ere­jét tekintve elmaradt a szín­ben és dinamikus komponá- lási módban egyaránt sok­kal erőteljesebb és alapo­sabb Lotz-cal és Thánnal folytatott versengésben. Ezt felismerve később a mes- eremberek alaposságával megfestett csendéletekre tért át. A magyar festészet fejlődésében a továbbiakban nem is játszott szerepet. Nála sokkal jelentősebb művész volt Bőhm Pál, aki a müncheni zsánerfestők — Schleich és Woltz — iskolá­in nevelkedve egzotikus, a műkereskedelem igényeit is kielégítő témák után kutat­va érkezett el Szolnokra, amely ekkor már — elsősor­Hányatott sorsú művész, akit művészetének kiteljesí­tésében állandó anyagi problémái gátoltak és az a szűnni nem akaró törekvése, hogy ezeket a gondokat leg­alább némiképp enyhítse. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy végül is a kor műke­reskedelmének áldozata lett. A szolnoki képzőművészet első korszakára, a meglévő stíluskülönbségek ellenére az itt dolgozó művészek tö­rekvéseinek azonossága a legjellemzőbb. Az életkép­festészet a XIX. század má­sodik felében kétségtelenül előrelépést, haladást jelen­tett a nagyképű, frázisokat puffogtató akadémikus fes­tészethez képest. Hivatását betöltve azonban mindin­kább a kispolgári ízlés nem is túl igényes kiszolgálóiává vált. A korábban jogos igény helves felismeréséből, amelyet Deák Ébner Lajos egyik Aggházy Gyulához írt levelében a következőkép­pen fogalmazott meg: . kis szakban a tájképfestészet kialakulása sem. Az, hogy az itt dolgozó művészek fi­gyelme az életképek felé fordult elsősorban, magya­rázható a nyugati divat ha­tására a magyar műpártoló közönség körében is először az életképek iránt jelentke­ző igénnyel. Érdekes megállapításra juthatunk, ha közelebbről megvizsgáljuk az ekkor szü­letett tájképek témáit. Eb­ben a korszakban a felfede­zés örömétől indíttatva úgy­szólván válogatás nélkül minden tájrészletet megfes­tettek — fákat, folyóparti részleteket, szélesen elterülő mezőket, stb. A szolnoki képzőművészet első korszakában itt dolgo­zó művészek közül, akik túl­nyomórészt csak tájképeket festettek, K. Spányi Bélát, Edvi Illés Aladárt és a mű­vészetének első korszaká­ban Szolnokhoz kapcsolódó Tölgyessy Artúrt említhet­jük meg név szerint is, Meggyes László rajza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom