Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)
1972-03-19 / 67. szám
/ 1972. március 19. SZOLNOK MEGVE! NÉPLAP 5 Akadozik az utánpótlás Húsz éve önálló a szolnoki nyomda A harmadik ötéves terv idején az általános iskolát végzett fiatalok 66 százaléka választott szakmunkáspályát. Jelenleg ez az arány 59 százalék, s abszolút számokban is kevesebb a korosztályok létszáma. Mindez nem azt jeleti, hogy az egyes pályákra egyformán kevés jelentkező akad. Vannak divatos, telitett szakmák, ahová csak nehezen lehet bejutni, más szakmák viszont lassan nem kapnak utánpótlást. Az elnéptelenedés sajnos nemcsak egyes ritkaságszámba menő mesterségeket érint. Ha kardkovácsnak, gyertyaöntőnek kevesen jelentkeznek, az még nem nagy baj. Sokkal nagyobb baj. hogy kevés a kovács, a bádogos, a vasbetonkészítő, a hegesztő szakmáit utánpótlása. Ezek nélkül pedig nélkülözhetetlen iparágak termelése kerül veszélybe. Érdeme® összehasonlítani, hogy tavaly ősszel milyen mértékben sikerült teljesíteni néhány nélkülözhetetlen szakmában a beiskolázási tervet a szolnoki 605. számú Petőfi Sándor Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Gépi forgácsoló szakmákba 51 helyett 29 tanuló kezdte meg a tanévet. Egyéb szakmákban a következő számok jelzik az igényeket és a beiskolázott tanulókat: kovács 21 (4). ácsállványozó: 28 (13), vasbetonkészítő 34 (10), bádogos 16 (2). Az 1972/73-as tanévre már beérkezett a jelentkezési lapok 95 százaléka. Ezek alapján képet nyerhetünk arról, hogy milyen arán -ban sikerül teljesíteni a beiskolázási tervet, a tervezett kilencszáz tanuló helyett eddig hatszáz- huszonheten jelentkeztek. Még várható ötven-hetven jelentkező, főleg azok, akiket középiskolába nem vettek fel. vagy akik tavaly sehová sem jelentkeztek. Az eddigi jelentkezések alapján íme a tervszámok és a jelentkezettek száma: gépi forgácsoló 50 (15), kovács 10 (1). ács-ál vány ózó: 30 (16), vasbetonkészítő 15 (6), bádogos: 12 (0). Rendkívüli mértékben visszaesett a műszerésztanulók száma (tavaly 32. áz idén 3) és a hegesztőké (tavaly 36, az idén 9). Van olyan nézet, hogy nem kell túlságosan aggódni, hiszen a fejlődés során egyre több' embert tud helyettesíteni a gép, sőt még jó is a gyérebb utánpótlás, hiszen az üzemeket gyorsabb technikai fejlődésre ösztönzi. A gyakorlat sajnos azt bizonyítja, hogy a jelenlegi szinten a legtöbb szakmában a technikai fejlesztés semmiképpen sem tud lépést tartani az egyre csökkenő utánpótlással. Ez azonban a kérdésnek csak az egyik oldala. Igaz, hogy a gépek még sokáig nem helyettesíthetik teljesen az embert, viszony munkáját megkönnyíthetik, vonzóbbá tehetik. — Igen — vethetné fel bárki — ez igaz, és mégis gyakran jó szakmunkások is otthagynak viszonylag magas fejlettségi szintet elért üzemeket, és száz évvel ezelőtti technikával dolgozó kócerájokba mennek, összehasonlíthatatlanul rosszabb munkakörülmények közé, mert ott valamivel (néha nem is kevéssel) többet fizetnek, Kérdés, hogy minden közgazdasági törvényszerűségnek ellentmondva miért képesek fejletlenebb, kisebb üzemek, műhelyek a fejlettebbeknél. nagyobbaknál többet fizetni. Ax utánpótlási gondokkal küzdő szakmák helyzetét csak több egyszerre ható tényező figyelembevételével lehet megjavítani. A megoldást segíti elő egyes szalunak tanulóinak ösztöndíjemelése, a társadalmi ösztöndíjban részesülők számának növelése is. Jó propagandával a szakmunkásképző intézetek, pályaválasztási tanácsadók is segíhetnek; a kérdés azonban nem itt, hanem az üzemekben dől el. A munkakörülmények megjavítása, a jó munkahelyi légkör kialakítása, s mindezek mellett az ösztönző, az egyelőre még nélkülözhetetlen nehéz munkát igazságosan honoráló bérezés kialakítása hozhat javulást. Tegnap szabad szombat volt a szolnoki nyomdában. Meg ünnep. Nem is akármilyen. 1952 márciusában lett önálló, megyei tanácsi vállalat a szolnoki nyomda. Előtte tartozott budapesti központhoz. majd debrecenihez. Ezt ünnepelték, a húsz éve önálló vállalatot tegnap a szolnoki nyomdászok. Akkor, 1952-ben három telephelye volt a megyei nyomdának Karcagon, Törökszent- moklóson és Jászberényben. Mór csak Karcagon van, de sok-sok bajuk, szűkös helyük ellenére is sokat fejlődtek az utóbbi húsz esztendőben. — Kilencszer nyerték el például az élüzem címet. Munkatársaink ők, minden napos barátaink. Náluk, készül — ha olykor-olykor hibákkal, vitákkal is — a Néplap. ők nyomják a Szolnok megyei nagyvállalatok üzemi újságjait, készítenek vállalati nyomtatványokat és dolgoznak Szolnok megye lakosságának is. Tegnap este 7 órakor a szolnoki Bástya étteremben zártkörű ünnepségen, családtagjaikkal együtt emlékeztek az eltelt húsz évre a nyomdászok. — Tizennégy olyan munkásuk van. aki végig dolgozta ezt a húsz évet, köztük Kovács Sándor és Nagy Mátyás kéziszedő, Mező András, a pártszervezet titkára, Majorosi Géza, a laprészleg gépszedője. Csabai Józsefné hivatalsegéd, Krämer Endré- né könyvelési csoportvezető. Az ünnepségen Mező András párttitkár mondott köszöntőt. A vállalat vezetősége a húsz éve hűséges nyomdászoknak — személyenként 1000 forint jutalmat adott. Kukri Béla. a megyei tanács ipari osztályának vezetője kitüntetéseket nyújtott át A Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta Kovács Sándor kéziszedő, és Kiss Lukácsné raktáros. Ezzel a kitüntetéssel 1200 forint pénzjutalom és 9 nap jutalomszabadság jár. Ugyancsak Kukri Béla adta át a megyei tanács elnökének dicsérő oklevelét, Bozóki Fe- rencné berakónőnek, Csabai Józsefné hivatalsegédnek, — Krämer Endréné könyvelési csoportvezetőnek és Pallagi Lőrincné betanított munkásnak. Az elnöki dicséret mellett ezer forintos pénzjutalom és 6 nap jutalomszabadság illeti meg a kihintetteket. Kedves, baráti zártkörű ünnepség volt a tegnapi. Sikeréhez hozzájárultak az ifjú nyomdászok is. A KISZ- szervezet a nyomda életét tréfásan bemutató kabaréműsorral szórakoztatta az ünneplőket. — sóskúti “ Pihenő Országos bemutató A Pest megyei Tanács budapesti székházában augusztusban rendezik meg a Röpülj Páva Körök országos bemutatóját. Nagyszabású ünnepség színhelye lesz júniusban Cegléd: Dózsa Görgy születésének 500, évfordulójáról emékeznek meg, s felavatják a praszt- vezér szobrát. A népművészetéről híres Galga -mentén májusban tartják a népitánc és ének fesztivált. Abonyban kerül sor a falusi zeneiskolák országos találkozójára, Apajpusztán pedig a kiskunsági lovas és pásztornapok látványos műsorára. Az őszi események közül kiemelkedik az Arany János halálának 90. évfordulója alkalmából, Nagykőrösön rendezendő ünnepség. Európa legnagyobb bauxitbányája Székely Mihály emlékterem Jászberényben A Bakonyban befejezéshez közeledik a „Halimba III.” elnevezésű bauxitbánya építése. A bánya, amelyet 1966- ban kezdtek el építeni, mér részlegesen termel és ez évben több mint 300 000 tonna ércet ad a népgazdaságnak. A „Halimba III.” Európa legnagyobb- és legmélyebb bauxitbányája lesz. Az érckészlet mély fekvése, a karsztvíz és áz itt található szenes réteg tűzveszélyessége különleges feladatokat ró a műszaki szakemberekre. A karsztvízszint csökkentésének gondját megoldották. A tűz megelőzésére és az esetleges közvetlen veszély elleni védekezésre most új, szintom- lasztásos technológiát dolgoznak ki. Egy másik védekezési módszer kísérletei is megkezdődtek.: úgynevezett keményhabos eljárással teszik eredményesebbé az oltást. Az új bányában koncentrált munkahelyek nyújtanak lehetőséget a gazdaságosabb termelésre. Az érc felszínre hozására itt már egyharmaddal kevesebb vágatot kell kihajtani, mint más hasonló munkahelyeken. A belső szállítást gumihevederes szalagokkal oldják meg. Halak nagymélységű tavakba Értékes tervet valósítanak meg Borsodban a nagymélységű tavak halállományának növelésére. Ezek a mély vizek az ismert halfajták tenyésztésére kevéssé alkalmasak, ezért a halászati felügyelőség kezdeményezésére a lazacfélékhez tartozó halfajtát az óriás-marénát telepítik a vizekbe. Ez a hal a mély vizekben található pontonokkal táplálkozik és fejlődése során 3—4 kilogrammos súlyt is eléri. Az óriás- maréna ivadékot Csehszlovákiából hozzák be, növényevő amurokért cserébe. A több- százezer darabból álló szállítmányt a kora nyári hónapokba várják Borsodba. A város szülöttének állítanak méltó emléket Jászberényben egy „Székely Mihály emlékszoba’’ létrehozásával. A világ sok részén ismert operaénekes munkásságát bemutató teremben a művész kitüntetéseit, emléktárgyait, személyes leveleit, művészi múltját tükröző bélés külföldi sajtóban megjelent cikkeket, kritikákat műsorfüzeteket és plakátokat állítják ki. Kegyeletes emlékként őrzik majd a múzeumi szobában azt a frakkot, amiben Székely Mihály szinte az egész világot bejárta, és azt a kék színházi kosztümöt, amit a „Borisz Godunov" előadásán viselt. Egyik legértékesebb emléktárgy lesz a Kékszakállú herceg partitúrája, amit a brüsszeli operaházi bemutatóra Bartók Béla írt át „Székely Mihály-i” hangterjedelemre és, amely partitúra Bartók saját kezű bejegyzéseit őrzi. . A Székely Mihály hagyatékának egy jelentős részét képező emléktárgyakat a nagy énekes özvegye, a kosztümöket pedig a Magyar Állami Operaház ajándékozta a városnak. Az emlékszobában a muzeális értékű emléktárgyak elrendezéséhez felajánlotta segítségét Székely Mihály özvegye és Gobbi Hilda színművésznő — a művész egyik pályatársa. A nagy érdeklődésre számító bemutatóterem létrehozásával amellett, hogy a jászberényiek régi kívánsága teljesül, jelentősen gazdagítja a Jászság muzeális értékeit. A Székely Mihály emlékterem a művész nevét viselő általános iskolában nyílik meg május 6-án, később — a Jász múzeum bővítése után — átköltöztetik állandó helyére a múzeumba. Tiszai Lajos: VÖRÖS KÖVEK V. Éjfélre értek a kastélyhoz. A főkapunál Molnár és Scheftsik főhadnagyok várták a menetet. A lovak oda- símultak az ezredeséhez. A foglyokat, amíg a tisztek beszélgettek, leparancsolták az útmenti árokba. Térdig ért a víz... „ — A szegedi vadászzászlóalj törzskara már várja önt, ezredes úr — mondta Scheftsik főhadnagy. — A foglyok elhelyezésére a kastély jobb szárnyának pincézejtét jelölték ki. Különben igen nagy a zsúfoltság, jelenleg háromezernyi befogott van a táborban. — Köszönöm, főhadnagy ür. Vigyétek le a foglyokat a kijelölt helyre. És ti...? — Molnár főhadnagy úr csapatával együtt negyvenkét vöröst hoztunk... — Az igen! — bólintott az ezredes és a kastély felé indult. A felhőket tovább vitte a szél, előbújt a hold, az esti szuroksötéthez képest világos a A kastély főbejáratán fekete szegélyű, Máriaképes lobogó volt. Mellette két angyalos, koronás zászló. A pincéből, amikor kinyitották a vasajtót, nehéz szag vágódott a foglyok arcába. A vasutasruhás megbotlott valamiben, magával rántotta a többit is. Lezuhantak a lépcsőkről. — Az egyik kísérő utánuk sercintett: — Ezek gyorsan leértek! Hadnagy úr! Levegyük róluk azt a miskulanciát ... a drótot. — Vegyétek, egyszer úgy Is le kell szedni. Jó lesz a nyakukra. A foglyok egymás hegyén hátán feküdtek a lépcsőalján. Némelyik jajgatott, a legalul lévők nyöszörögtek. A hátsó fogoly kezénél fogva lógott a grádics fölött. A kabátja ujján folyt le a vére, rá a többiekre. A darutollas egy rozsdás harapófogóval elvágta a rézdrótot. A fogoly lezuhant, eszméletlen volt. — Hé! — rúgott bele a darutollas a következő fogolyba. — Nesze, itt ez a szerszám, vagdosd le az elv- társaidról a kötőféket. A fogoly fájdalomtól kidülledt szemekkel nézett a darutollasra, mozdulni sem tudott. — Ahá, barátocskám, szóval én szabadítsalak ki. Hát szóljál, nem vagyok én olyan rossz gyerek No... Oldd ki a többit! A pince közepén egy dézsa vizet találtok. Néhányan inni akartak, de a tanár, meg a vasutasruhás rájuk kiáltott: — Egy kortyot se, elvtársak. Fertőzött lehet az.., A szátokba ne kerüljön ... Csak a halántékot dörzsöljétek meg ... Gyertek ide, Jani nincs magánál! Fektessük le ’valahová. Aztán pihenni kell. A foglyok eldőltek akár a zsák. Almukban félrebeszéltek. kiabáltak. A vasutasruhás odapissze- get a tanárnak. A lépcsőhöz tapogatóztak. — Jól sejtettem, — mondta a vasutasruhás — Halott ... Rajta buktam át. Szegény ... Végigtapogatták a pincét. A legsötétebb gazokban újra nedves, ragacsos valamihez ért a kezük. — Szegények... Már túlvannak mindenen. Ügy dobálták őket halomra, ahogy a hasáb fát. Kik lehetnek... — Mindegy ... nekünk már mindegy ... Holnapi önmagunkat láttuk, Laci — mondta a tanár. A vasutasruhás tovább ta- pogatódzott a pince labirintusban. Mindenféle holttestek voltak... — Ha valami levelet, ha valami végrendeletet hagyhatnánk ... Azoknak, akik utánunk jönnek... Hogy tudják, * hol volt a vesztőhelyünk. — Nyomunk marad — mondta a tanár. — Akik túlélnek bennünket, azok majd elmondják, kik voltunk, miért haltunk meg. A vasutasruhás megkereste a tanár kezét. — Véres vagy... te is véres vagy... Azt akarom még mondani... hátha ... A többieknek ne szóljunk még. Hátha ... Kérdés, mennyit bírnak el... mikor tör ki rajtuk a kétségbeesés... Fentről cigányzene, nótá- zás hallattszott: — Hallod, mulatnak. Szépen húzzák. Tavaly ilyenkor nekem is játszották ezt a nótát, az öcsém lakodalmában. Ott volt Anna is... Hajnalban mentünk haza, orgonát törtem neki a temetőben. Az élőknek kell a virág... A halottak könnyen bocsájtanak. Ezt mondtam Annának... Nem akarta elfogadni az orgonát, hogy az a halottaké. Már most is biztos virágzanak az orgonák. — Pihenjünk le, Laci, nagyon kell az erő — mondta a tanár. — A halálhoz kell a legtöbb erő... Ledőltek, de nem tudtak elaludni. Odafent ordítozás- ba csapott át a nótázás. A hadnagy az asztal tetején táncolt. Az ezredes hunyorgott, mosolygott. Mint valami szilaj csikó, akár egy vad csikó, mondogatta magában. A szegedi zászlóalj parancsnoka, Tossner őrnagy is dicsérte az embereit. — Én is alig bírok a segédtisztemmel, ezredes úr, olyan mint egy táltos... Reggelre, délre, estére egy bolsi. A napokban már kénytelen voltam leinteni: olyan jajgatást csapatott itt, hogy elmenekült a fél falu. Hiába, nem lehet: adnunk kell valamit a formaságokra. Erre- fel tudod mit talált ki? Amikor kezelésbe vetetett valakit a pincében, az ajtó elé vezényelte az ezredzenekaft. Azok fújták, ő meg... Hogy mit ki nem talált az már... A szultán hóhéra kismiska hozzá képest. Gyűlöli a bol- sikat: elvették a birtokát... De megbocsáss ezredes űr, azokkal a foglyokkal milyen eljárásra gondolsz, akiket, most méltóztattál idekísértetni,, J Az ezredes szivarral kínálta a vadász-őrnagyot: — Abban egyetértünk ezek szerint, őrnagy úr, hogy a nemzetet rövid úton keU megszabadítanunk a mételytől. Ez a Legfelsőbb Hadúr nézete is, — hiszen tudod.. 2 — Igen, ezredes úr, ez világos előttem, de szabad legyen elmondanom, hogy a táborbeli viszonyokról valamelyik helybéli hazaáruló jelentést tett a pesti Antant Missziónak. Esetleges ellenőrzés várható. Sajnos, külpolitikai vonatkozásban nem állunk úgy, hogy egyértelműen kitérhessünk előle .. J Éppen az este adtam ki a parancsot, hogy a pincében lévő hullákat reggelre tüntessék el. Hajnalban elviszik őket, elássák valahol és föléjük szántják a földet. Ha gondolod, ezredes úr, egyúttal a Te szállítmányod is..! elmehetne... — Sajnos, ezeknek min» denhogy nyomuk marad .. 1 Ezeket a polgári hatóságok már nyilvántartásba vették. Elsőfokú ítélet is született.. í De várj csak... kitalálunk valamit.,. Hadnagy úr, gyere csak... Mondd, itt van az áz imádkozó bolsi? — Igen, ezredes úr, itt van. Elkülönítve. —- Akkor jó, minden rendben — mondta az ezredes — Idefigyelj, hadnagy úr..í (Folytatjuk)
